A folyamatosan ülésező parlament az ellenzék
egyik fő követelése volt a rendszerváltás idején.
Az alkotmányos forradalom egyik alapeszméjéhez válik
hűtlenné a kormánykoalíció, ha februártól
valóban csak három hetenként hívja össze az
Országgyűlés plenáris üléseit. Az új
munkarend bevezetése szakítást jelentene az 1867. utáni
magyar polgári parlament heti ülésezésének
tradíciójával is.
A parlament nem pusztán a mindenkori kormányt kiszolgáló
szavazógépezet. Nem csak a demokrácia ünnepi díszlete.
A parlament a népszuverenitás letéteményese, a politikai
viták legfontosabb színtere. Amikor a parlament nem működik,
maga a demokrácia sem működik maradéktalanul.
Az Országgyűlés tanácskozásainak száma
(hetente másfél nap) már eddig sem volt magas. A háború
előtt a magyar képviselőház még minden héten
hétfőtől péntekig ülésezett. Az angol
alsóház vagy a francia Nemzetgyűlés mindmáig
hetente négyszer tanácskozik. A ritkábban összehívott
osztrák és német szövetségi törvényhozást
itthon aligha lehet mintaértékűnek tekinteni, hiszen e föderatív
államokban tartományi parlamentek is léteznek. Ha az Országgyűlés
munkaidejét az eddigi 40 hétről mégis 12-15 hétre
csökkentik, az a "negyedéves parlamentáris demokrácia"
bevezetését jelenti. Egy igazi demokráciában - függetlenül
attól, hogy ki van éppen hatalmon - nem lehet az ellenzéket
évente kilenc hónapra szabadságra küldeni. Ez egyet
jelentene azzal, hogy a kormány napi működése háromnegyed
éven át a választók számára intézményes
kontroll nélkül marad.
"A parlament - a téli és nyári szünetek kivételével
- folyamatosan ülésezzen" - volt olvasható a legnagyobb
mai kormánypárt tíz éve közzé tett első
politikai programjában. "Állandó, hivatásos
Országgyűlést!" - követelte 1990. március
15-én ugyanez a politikai erő. A "fides" jelentése:
szavahihetőség.
