5. sz. melléklet

DOKUMENTÁCIÓS OSZTÁLY

I. Az állambiztonsági iratok raktározása

1. Az albizottság megtekintette azokat a raktárakat, amelyekben a Dokumentációs Osztály által őrzött iratok vannak. Ezzel párhuzamosan megismerkedett a volt állambiztonsági szolgálat által rendszeresített nyilvántartási formákkal, dossziékkal. Ennek keretében folyamatos konzultációt folytatott a Dokumentációs Osztály vezetőjével, Az albizottság tagjai hosszú időt szenteltek a volt III. Főcsoportfőnökség megmaradt iratainak tanulmányozására.

2. A Dokumentációs Osztály helységeiben, raktáraiban van a volt Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztály (ÁBNYO) által kezelt iratok fennmaradt, illetve annak a BM kezelésében lévő része, valamint a volt állambiztonsági szervek és az állambiztonsági tevékenységhez szorosan kapcsolódó belügyi szervek irattöredékei. Az iratok egymástól teljesen vagy részben elkülönített irattárakban vannak elhelyezve. Nevezetesen:

2.1) Volt "zárt anyagok" irattára

Itt őrzik - egykori párthatározat, valamint a legfőbb ügyész, a belügyminiszter és az igazságügyminiszter együttes rendelkezése alapján az alábbi ügyekkel kapcsolatos anyagokat:

- kiemelt koncepciós perekben 1954 után folytatott perújítási eljárások anyagait (Kádár, Rajk, Sólyom, SZDP-ügy, eredetileg összesen 483 dosszié);

- a törvénysértő perek keretében eljárás alá vont, de attól függetlenül más okok miatt elítéltek, internáltak (pl. horthysta katona- és rendőrtisztek, hadbírók, főszolgabírók, politikai detektívek) iratait;

- a koncepciós ügyek felülvizsgálatával kapcsolatos anyagokat (eredetileg 98 dosszié);

- koncepciós ügyekben eljárás alá vont 43 személy házkutatási anyagát, eredetileg 28 csomagban (a korabeli megfogalmazás szerint: "amelyet nem tudtak visszaadni" tulajdonosaiknak);

- 1950-1953-ban az Országos Börtönben és a Mosonyi utcai Rabkórházban keletkezett anyagok (eredetileg 72 dosszié és 70 napló);

- egyéb törvénysértő eljárások anyagait (pl. Demény Pál, Jacobson, Király Béla stb., eredetileg 97 dosszié);

- a törvénysértésekért felelős vezetőkre, államvédelmi tisztekre, bírókra, ügyészekre vonatkozó anyagokat (eredetileg 352 dosszié);

- az 1956-os forradalom vezetőinek ügyében keletkezett nyomozati, bírósági anyagok, dokumentum gyűjteményeket (eredetileg 334 dosszié);

- az 1956-os forradalommal kapcsolatos dokumentumokat, ezek (tanulmányok, összefoglalók, albumok, fényképgyűjtemények) mintegy 2,5 ifm. terjedelemben;

- Nemes Dezsőnek a biatorbágyi merényletről készült könyvéhez gyűjtött másolatok 5 doboz terjedelemben;

- az 1945-1948 közötti FM, MAORT, Magyar Közösség perek felülvizsgálatával kapcsolatos iratokat;

- a Rajk-, Kádár-ügy iratait; az 1960-as politikai amnesztiával kapcsolatos iratokat;

- az Írószövetség anyagainak másolatait, köztük az 1956. december 28-i ülés jegyzőkönyvét;

- az 1942-es lillafüredi írótalálkozó jegyzőkönyveinek mikrofilmjeit;

- 1955-1962 között keletkezett nyomozati összefoglaló jelentéseket, kötetekbe kötve, fémládában;

- az ÁBNYO Dokumentációs Alosztályának ügyviteli iratait, szabadság-nyilvántartásait.

Az iratok vizsgálata során megállapítottuk, hogy az 1987-es állapothoz képest több irategységben jelentős hiány mutatkozik. Tételesen:

- a Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Péter Gábor felelősségét bizonyító dokumentumgyűjtemény 5 dossziéjából 4 db, Péter Gábor és társai bírósági periratai közül 7 tekercs magnószalag, a koncepciós ügyekben részt vett államvédelmi tisztekről készült kimutatások, összefoglalók 22 dossziéja, a koncepciós ügyekben részt vett államvédelmi beosztottak tevékenységét bizonyító anyagok 182 dossziéja, a koncepciós ügyekben részt vett ügyészek, bírók tevékenységét bizonyító anyagok 22 dossziéja.

A hiány - valószínűsíthetően - az 1989-1990 fordulóján "lejátszódott" iratmegsemmisítésnek tudható be;

- hiányoznak azon peranyagok és dokumentumok, amelyeket 1989-1990-ben - a dobozokra tűzott cédulák szerint - a Legfőbb Ügyészség, illetve Legfelsőbb Bíróság vett át (később az Országos Levéltárba kerültek - remélhetőleg teljességükben). Ilyen anyagok: pl. Nagy Imre és társai, Kardos László és társai, Ádám György és társai, Földvári Rudolf és társai peranyaga. Az iratok átadásakor visszatartották azokat a dokumetumokat amelyek operatív módszerek és eszközök alkalmazásával készültek, illetve néhány egyéb anyagot (pl. Losonczy Géza halálával kapcsolatos börtönanyag). Az átadás-átvétel dokumentálására vonatkozó jegyzőkönyveket még elemezni kell.

A Dokumentációs Osztály felmérése szerint a zárt irattárban jelenleg 1158 dosszié, 75 album, 202 tanulmány, 28 magnókazetta és 33 tekercs mikrofilm található.

2.2) "Titkos anyagok" irattára

Az állambiztonsági szervek meghatározott vezetői az általános titkosításon túl még külön is titkosíthattak egyes operatív dossziékat, ami eddigi tapasztalataink szerint leginkább a célszemély személyének szólt (például állambiztosági szervek alkalmazottai vagy Krassó György). Az anyagokba betekinteni csak magasabb vezető engedélyével lehetett. Az eredeti mennyiségnek ma csak töredéke van ebben a raktárban: a Dokumentációs Osztály felmérése szerint 63 db operatív dosszié, a többi nagyrészt a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz került.

2.3) Páncélterem

Ez a BM általunk megismert irattárai közül a legbiztonságosabb őrzési hely. Jelenleg itt őrzik az operatív hálózati személyek - Sersli úr közlése szerint mintegy 4600 db - "B" (beszervezési) dossziéját, illetve a volt állambiztonsági szervektől és az állambiztonsági tevékenységhez szorosan kapcsolódó belügyi szervektől 1990-ben és azután behozott iratokat:

- az állambiztonsági miniszterhelyettes titkárságának töredék iratait;

- a III/III. Csoportfőnökség titkárságának töredék iratait;

- III/III/1-7. osztályok töredék iratait;

- a SZOUD informatikai rendszer tervezeteit, adatlapjait. A rendszer a szocialista országok titkosszolgálatainak közös adattára volt;

- az állambiztonsági szolgálat napi (heti, havi) operatív információs jelentéseit 1979-től 1990-ig (1979-1987. március 31. között microfishen) és a nyilvántartó rendszer mutatóit;

- a Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának iratait. Az osztály a volt szocialista országok belügyi és állambiztonsági szerveivel tartott munkakapcsolatokat szervezte, intézte. Az osztály iratanyagának egy részét - 1979-1989 között keletkezett több ezer lapot - a BM Titkárság NKO irattárából 1989. november 29. és december 4. között átadták a III. Főcsoportfőnökség titkárságának, ahol "megsemmisítésre kerültek 1989. december 6-án" (41-193/41-3-5/1989). Mára csupán 20 db iktatókönyv és az 1989-ban keletkezett iratok egy része maradt meg;

- az Adatfeldolgozó Csoportfőnökség 1989. december 1-ei hatállyal megszüntetett Információs Önálló Alosztályának anyagát (nagyrészt a párt- és kormányszervek számára készülő tematikus tájékoztatók, szakelosztós jelentések és azok elosztásával kapcsolatos iratok) és az Adatfeldolgozó Csoportfőnökség Értékelő és Tájékoztató Osztálya iratainak töredékét.

- a Dokumentációs Osztály vezetőjének kezdeményezésére a volt megyei állambiztonsági szervektől, illetve az ORFK Igazgatásrendészetétől begyűjtött iratokat;

- szamizdatokat, állambiztonsági tanulmányokat, tananyagokat, kiadványokat;

- az Irattári Osztály megalakulásakor a páncélszekrényekben, asztalfiókokban talált ÁBNYO anyagokat, elsősorban statisztikai feldolgozásokat;

- az 1989 szeptemberében megszüntetett III/1. (Vizsgálati) Osztály viszonylag épségben megmaradt és átvett iratanyagát;

- a Kormány Kiemelt Objektumok Igazgatóságának iratait, amelyek valójában a volt Külügyi Osztály anyagát jelentik (ez az osztály intézte az állambiztonsági szervek "B", deviza stb. ellátmányának ügyeit; vélhetően ezen anyagokban vannak a hálózati személyek megmaradt pénzügyi elszámolásai is). A bizottság ebbe a dokumentum együttesbe nem tekintett be. A anyag jelenleg is az átadás idején lezárt és lepecsételt csomagokban található. A Dokumentációs Osztály vezetőjének elmondása szerint csak a "jogutód" ismeri tartalmukat;

- a Határőrség Felderítő Osztályától behozott anyagokat (az osztály végezte az államhatár operatív biztosítását);

- KEOKH-anyagokat, melyek tartalmukban az állambiztonsági szervek munkáját - is - tükrözik.

A bizottság tagjai megkezdték az iratanyag feltárását, de ez - mivel hosszabb, időigényes feladatról van szó - eddig elsősorban egyfajta "durva" leltár készítéséig jutott el. Megkezdte a BM tájékoztatási rendszerének feltárását, miután ez az anyag, mint forrás, szóba jöhet mind az információs önrendelkezési jog gyakorlása, mind pedig az un. ügynöktörvény végrehajtása során.

Jelenlegi ismereteink szerint az egykori Belügyminisztérium információs rendszere többcsatornás volt. E csatornák egyikét képezték az állambiztonsági szervek által keletkeztetett jelentések, adatok, információk, melyek egy része közvetlenül az állambiztonsági szervektől került a belügyminiszterhez, más részük pedig az Adatfeldolgozó és Tájékoztató Csoportfőnökség feldolgozó-elemző-értékelő rendszerén keresztül.

Az állambiztonsági szervek tájékoztató rendszere alulról felfelé építkezett, tehát a megyei (fővárosi) főkapitányságok, az állambiztonsági szolgálat egyes csoportfőnökségei stb. elkészítették saját operatív jelentéseiket, melyeket megküldtek az illetékeseknek. A főcsoportfőnökség jelentéseit az állambiztonsági miniszterhelyettes titkársága összegezte, tartalma részben beépült a BM Tájékoztató Jelentésébe (1983-tól), mely már 43 példányban készült, s kaptak belőle a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, az Országgyűklés elnöke, az Elnöki Tanács elnöke, a Minisztertanács hat tagja, a legfőbb ügyész. 16 példány a BM-ben került elosztásra, ezek egyikét kapta Rozanov altábornagy, a BM szovjet összekötője, illetve elődei. A törvénymódosítás megköveteli a rendszer alaposabb feltárását!

2.4) "Trezor"

2. 4.a) Élő, holt, holt-levéltári "V" (vizsgálati) dossziék irattára

A "V" (vizsgálati) dossziék közül "holt"-nak számítottak az egyes személyek nyilvántartásból való törlése után megőrzött dossziék, "holt-levéltárinak" pedig a selejtezhető ("csiszolható") anyagok történelmi szempontból fontos, megőrzött része. A "V" dossziék jelentős része népbírósági periratokat tartalmazott, amelyeket - mintegy 15,000 db-ot - 1990-ig folyamatosan visszaadtak az illetékes bíróságoknak (levéltáraknak).

Az irattár - a Dokumentációs Osztály vezetőjének tájékoztatása szerint - ma kb. 65,000 dossziét tartalmaz. Az egyes dossziékat az irattározás sorrendjében naplózták (iktatták). A naplók folyamatosan megvannak.

A felmerülő hiány okai:

- az iratokban a vonatkozó szabályzatok szerinti selejtezések-zúzások;

- az említett bírósági átadások;

- továbbiakban tisztázandó okok (például: iratmegsemmisítés);

- a nemzetbiztonsági szolgálatoknak való esetleges átadás.

A "V" dossziék irattára valószínűleg a volt állambiztonsági irattár legépebben megmaradt része.

2.4.b) Operatív (személyi, csoport, figyelő, körözési, objektum, vonal, rendkívüli esemény, ellenőrző) dossziék irattára.

Ebben a kezdetektől 1991-ig összesen 19,893 dossziét irattároztak, amiből a Dokumentációs Osztály vezetőjének közlése szerint jelenleg kb. 4600 db van meg. A selejtezésnek ("zúzásoknak") saját rendje volt, ennek ellenére mindvégig kampányszerűen folyt. Nagyobb selejtezésre került sor 1961-62-ben, 1970-ben, 1988-89-ben, s végül az utóbbit időben követő, minden korábbit meghaladó iratmegsemmisítés 1989 végén, 1990 elején. Ez utóbbi - mivel szabálytalanul folyt - már csak a hiányból állapítható meg. Az irattározás mértékét mutatja az alábbi táblázat, mely az évenként irattározott dossziék számát mutatja:

1956. jún. 30-ig 8204 db
1956. júl. 1. - okt. 23. 1316 db
1957. ápr. 12. - dec. 31. 188 db
1958 169 db
1959 440 db
1960 702 db
1961 188 db
1962 59 db
1963 326 db
1964 76 db
1965 203 db
1966 271 db
1967 331 db
1968 217 db
1969 300 db
1970 284 db
1971 782 db
1972 290 db
1973 403 db
1974 297 db
1975 400 db
1976 250 db
1977 419 db
1978 564 db
1979 233 db
1980 345 db
1981 277 db
1982 355 db
1983 235 db
1984 201 db
1985 161 db
1986 215 db
1987 385 db
1988 27 db
1989 242 db
1991 2 db

Amint az a fenti számokból is kiderül, az irattározás méretei nem az állambiztonsági munka intenzitásáról vallanak, hiszen az irattározott dossziék száma viszonylag egyenletesen alakult, eltekintve azoktól az évektől, amelyekhez a tevékenység általános felülvizsgálata kapcsolódott: pl. 1956, 1960 és 1971. Ez többé-kevésbé egybeesik a már irattározott anyag felülvizsgálataival, selejtezéseivel. A naplók tanúsága szerint az első 8204 dosszié jelentős részét (melyeket 1956. júniusáig archiváltak, tehát gyakorlatilag az ÁVH tevékenységét dokumentálták) már megsemmisítették (a kérdést még tisztázni kell). Ugyanekkor megsemmisítették, kitépték a naplók (azaz a iktatókönyvek) vonatkozó oldalait (összesen egy naplót és a második napló első 212 oldalát). Az 1956 utáni archivált anyagban is jelentős hiányokat tapasztaltunk. 1990-ben a nemzetbiztonsági szolgálatok jelentős mennyiséget vittek át saját raktáraikba. Az átvitel tényét a naplókon átvezették (de bizonyára születtek átadás-átvételi jegyzőkönyvek is). A megmaradt naplókból követhető az is, hogy 1989 előtt milyen zúzások történtek. A nemzetbiztonsági szolgálatokhoz átvitt, 1989-ig a szabályzatok szerint megsemmisített, illetve a ma is meglévő dossziék összegét levonva az utolsó naplószámból kaphatjuk meg azt a mennyiséget, amely a megsemmisítés áldozata lett. A számítást a jövőben el kell végezni!

A "trezorban" található jelenleg két irattöredék:

2.4.ba) Az ÁBNYO töredék iratai (kevés iktatott irat, segédletek, állambiztonsági tanulmányok stb.);

2.4.bb) A Nemzetbiztonsági Hivatal által átadott anyagok, melyeket a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója 1/1992. utasításának végrehajtása után küldtek meg a Dokumentációs Osztálynak. Az említett utasítás szerint "a nem jogelődtől /azaz a III/III. Csoporfőnökségtől/ származó anyagokat" gyűjtötték össze. Az iratok összesen 39 csomagban és két iratgyűjtőben vannak (ez utóbbiban található az a jegyzőkönyv, mely 1990. augusztus 23-án készült és a BRFK III/III. Osztály - mintegy 13,000 lapot kitevő - anyagának átadásáról szól).

2.5) "M" (munka) dossziék irattára

Az "M" dossziék a hálózati nyilvántartás részét képezték, elsősorban a hálózati személyek jelentéseit tartalmazzák, helyenként azonban rendkívül fontos, pótolhatatlan történeti értéket képviselő eredeti dokumentumokat is. Ma az eredeti mennyiségnek csak kisebbik része (kb. 7500 dosszié) van meg, jelentős mennyiség került át a nemzetbiztonsági szolgálatokhoz. A dossziékhoz tartozó naplókat az irattárban nem találtunk. Az irattárban vannak azonban elhelyezve a volt III/IV. (katonai elhárító) Csoportfőnökség hálózati személyeinek nevét, adatait tartalmazó naplók, melyek időkörét, tartalmát - természetesen - nem vizsgálatuk. Jövőbeni elhelyezésüket a "B" dossziék mellett tartanánk megfelelőnek.

2.6) "P" és "L" dossziék irattára

Ma már csak az 1945 előtti időszak fasiszta pártjaira, erőszakszervezeteire vonatkozó 1738 "P" dosszié van meg. Az "L" dossziékat még 1989 előtt felszámolták. Ismereteink szerint az anyagok egy részét más szerveknek adták át (pl. "Munkásmozgalmi Intézet") - a kérdés még további pontosításra szorul.

2.7) Könyvtár

AZ ÁBNYO könyvtáraként működött. A kötetek, tanulmányok mennyisége 1710 db.

Néhány példa az összetételre:

- apácák névsora;

- amnesztiások névsora;

- budapesti tömeges kivégzések;

- csendőrségi, honvédségi tiszti címtárak;

- horthysta detektívek, rendőrtisztek névsora;

- gazdatiszti címtár;

- háborús, népellenes bűncselekmények ítéletei;

- Eichmann és társai tevékenységét bemutató anyag;

- fasiszta egyesületek, pártok;

- Rongyos Gárda albuma;

- Volksbund tagok névsora;

- kimutatás internáló táborokról;

- jobboldali és fasiszta pártok névsora;

- jelentés kitelepítettekről;

- levéltári anyag BM-ben 1867-1945;

- Magyar Rendőrség 60 éve;

- német és nyilas dokumentumok;

- Országgyűlési Almanach;

- Prónay különítmény tevékenysége;

- Szovjetúnióból hazatért hadifoglyok névsora;

- Turul Szövetség Évkönyve;

- Újvidéki vérengzésről összefoglaló;

- Zsidótörvények és rendeletek;

- Zadravecz István naplója.

2.8) Az ÁBNYO-nak a hetvenes évek közepétől önálló mikrofilmes részlege volt, mely a nyilvántartóban szereplő anyagok biztonsági filmezését végezte. Jelenleg szinte kizárólag csak a vizsgálati dossziék biztonsági másolatainak egy része található meg (26476 db, V-700 és V-165468 között, részlegesen). 1989-ben, az itt dolgozók elmondása szerint, ebben az anyagban is történtek megsemmisítések. Egy 1975. szeptember 17-én készült munkautasítás szerint tervbe volt véve a személyek operatív kartonjainak, a hálózati személyek nyilvántartási kartonjainak, a hálózati személyek "B" dossziéinak és az operatív anyagok tárgy- és témakör szerinti nyilvántartási kartonjainak mikrofilmezése. Abból, hogy 1989-ben már a "V" dossziék is filmen voltak, arra következtethetünk, hogy az ÁBNYO iratainak csaknem egésze biztonsági filmen vagy fishen volt. Amennyiben 1989-1990-ben ezek egy része is átkerült a nemzetbiztonsági szolgálatokhoz, abban az esetben azokat, amelyek tematikusan a "belső reakció" elhárítására vonatkoznak, illetve kiemelten a tárgy- és témakör szerinti mutatórendszert, vissza kell szolgáltatni a Dokumentációs Osztálynak (ld. erre még az III. fejezetben elmondottakat)!

2.9) Az ÁBNYO TÜK, mely jelenleg a Dokumentációs Osztály ügykezelésénél található. Az anyagot - a vizsgálatunk körébe tartozó 1990 után keletkezett iratokkal egyetemben - be kell vonni a további iratfeltárásba, mivel elsődleges adatokat tartalmazhatnak.

II. Az állambiztonsági szervek iratkezelése és nyilvántartási rendszere

1. Az állambiztonsági szervek iratkezelését utoljára az 1988-ban kiadott 7. sz. belügyminiszterhelyettesi parancs szabályozta, mely intézkedett a szerveknél keletkezett iratok nyilvántartását, megőrzését, védelmét, minősítését érintő kérdésekben. Többek között előírta, hogy a központi szervek a régebben irattározott iratok közül a nem selejtezhetőeket a BM Titkárság Központi Irattárának adják át, mely azután őrizte és kezelte azokat, az átadási jegyzék egy példányával egyetemben.

Az előírás elvileg vonatkozott a BM állambiztonsági szerveire is, de azok - a Központi Irattár mai nyilvántartása szerint - csak kisrészben tettek eleget e kötelezettségnek. Ma az alábbi iratátadásokról tudunk:

a) 1959 és 1960 között a BM II/11. osztály adott át jelentős mennyiségű iratot, elsősorban hatályon kívül helyezett (ÁVH) parancsokat, "az Igazgatásrendészeti Osztálytól kölcsönkért kitelepített személyek", politikai és köztörvényes internáltak rendezetlen anyagait, 1945-1947 közötti személyzeti anyagokat. Ezek nagyrészt ma is fellelhetőek az Irattárban, ahol a kárpótlás végrehajtása során az utóbbi időkben hozzáláttak rendezésükhöz.

b) A 65-371/1973. sz. irattári jegyzékkel került be az 1974-ben megszüntetett III/4. (értékelő-elemző) Osztály 6 csomagnyi nem selejtezhető iratanyaga, melyet - egy feljegyzés szerint 1979-ben - "Titkos Irattárba" helyeztek. Ez vélhetőleg a különösen fontos (miniszteri, állambiztonsági) iratok tárolására szolgáló külön helységet jelentette. 1984-ben azonban az iratoknak már nyoma veszett, amit egy korabeli feljegyzés bizonyít. Sorsuk azóta sem ismert.

c) Az idők folyamán jelentős iratmennyiséget adott le a kémelhárítási csoportfőnökség. Ezek - bár nem kizárólagosan, de - nagyrészt a hálózati és SZT "B" ellátmány nyugtatömbjeiből álltak, melyeket a Központi Irattárban meghatározott idejű őrzés után megsemmisítettek. 1990-ben tehát már csak a töredéke maradt az eredetileg leadott mennyiségnek (ezt elvileg 1993-94-ben lehetett volna selejtezni). 1992-ben a megmaradt anyagokat átadták a Kormány Kiemelt Objektumok Főigazgatóságának (volt Külügyi Osztály, amely a szolgálatok ellátmányi ügyeit intézte; az átadás jegyzőkönyvét nem láttuk), a Nemzetbiztonsági Hivatalnak (10-40/31/1992.), illetve az Adatfeldolgozó Hivatal Dokumentációs Osztályának.

d) A III/III. Csoportfőnökség - a megkapott jegyzőkönyvek tanúsága szerint - csupán a hetvenes évek elején adott át az Irattárnak anyagokat, mégpedig általában az 1965-1970 közötti időszak "B" ellátmány elszámolási nyugtáit. Az iratokból mára már semmi sem maradt, vagy teljes egészükben selejtezték őket, vagy - erre is találtunk bizonytalan és még ellenőrizendő utalást - kikerültek az Irattárból ("109, 110, 111, 112-es csomagokat Schiller e. elvitte ! IX.22.").

A selejtezésre vonatkozóan a szervek felszámolásáig a 10-350/1972. számú, a BM szervek iratainak védelmével, selejtezésével és rendezésével kapcsolatos feladatokról szóló szabályzatot kellett alkalmazni, mely többek között kötelezővé tette a selejtezési jegyzőkönyvek készítését, a levéltári jóváhagyást, illetve kijelölte a nem selejtezhető iratok körét. A szabályzat előírásait a szervek általában nem tartották be, az 1989-90-es iratmegsemmisítés során pedig - mind a szabályozó főcsoportfőnöki "javaslatot", mind pedig a megvalósulást tekintve - semmibe vették.

Az operatív nyilvántartást - az annak tárgyát képező iratok típusát, fajtáit, kezelésük, irattározásuk módját, az adatkarbantartást, törlést, selejtezést stb. - külön belügyminiszteri parancsokban szabályozták (az elsőt 1954-ben adták ki az ÁVH számára. Ezt követték az 57/1957., 031/1963., 008/1967., 002/1974. sz. BM parancsok.) Az utolsó szabályozó normát a belügyminiszter 1984. évi 3. sz. parancsa jelentette, melyet csak 1990-ben, az iratmegsemmisítések után helyeztek hatályon kívül. Az általános szabályok mellett külön parancsok születtek a fontosabb egyéb nyilvántartásokra: például 1962-ben és 1969-ben a III/I. (hírszerzési) Csoportfőnökség és szervei nyilvántartási szabályzatát adták ki, 1968-ban és 1973-ban pedig a KKA-ra (a III/II. - kémelhárítási - Csoportfőnökség Központi Kémelhárítási Adattárára) vonatkozó normákat. 1972-ben adták ki a hálózati nyilvántartás - 1990-ig hatályos - szabályzatát.

Az operatív nyilvántartásokat az állambiztonsági munka segítésére hozták létre, alapjaikban az ÁVH, illetve jogelődei alakították ki őket, részben archiválási, részben nyilvántartási-priorálási célból. Működésük során az egyes állambiztonsági szervek központi, al- vagy külön nyilvántartásokat is létre hoztak. A nyolcvanas években ilyen fontosabb nyilvántartások voltak:

a) Állambiztonsági operatív nyilvántartás;

b) Állambiztonsági hálózati nyilvántartás;

c) A III/I. (hírszerzési) Csoportfőnökség adattára;

d) A Központi Kémelhárítási Adattár (KKA);

e) A katonai elhárítás speciális adattára (KESPA).

Ezeken kívül az egyes állambiztonsági egységeknél - illetve az Egységes Gépi Prioráló Rendszerben - egyéb nyilvántartások is léteztek, a napi operatív tevékenység kívánalmai szerint (például a III/III. Csoportfőnökségen Központi Gép- és Kézírásminta Irattár; a III/1. Osztályon a börtönelhárítással kapcsolatos adattár stb.).

A fentieken kívül, az állambiztonsági tevékenység során, felhasználták még - többek között - a következő nyilvántartásokat is:

a) Bűntettesek nyilvántartása;

b) Modus operandi (a bűncselekmény típusa, jellemzői szerinti) adattár;

c) Veszélyes bűnözők adattára;

d) Bűnügyi hálózati nyilvántartás;

e) "K" ellenőrzési adattár;

f) Űtlevélrendészeti adattár;

g) Idegenrendészeti operatív adattár;

f) Magyarországon élő állampolgárok adattára.

2. Az állambiztonsági operatív nyilvántartás rendszere

Az állambiztonsági operatív nyilvántartás központi szerve az Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztály volt.

A nyilvántartás alapját a SZEB által kiadott háborús-népellenes bűntettet elkövetők névsora, illetve a fasiszta, és jobboldali pártok által hátrahagyott kartonok, belépési nyilatkozatok képezték (ezek jórészt ma is megvannak). 1945. március 1-vel került felállításra a Politikai Nyilvántartó Iroda. Az ÁVH később számos eredeti dokumentumot, iratot gyűjtött be, illetve átvette a népbíróságok 1945-1949 közötti anyagát. Az egységes, központi nyilvántartás 1950-ben, az Antidemokratikus Elemek Központi Operatív Nyilvántartásának keretében jött létre. 1954-ben kezdődött az óriásira duzzadt és nagyrészt használhatatlan nyilvántartási anyag első nagy revíziójára, szelekciója, mely csak 1956 után ért végett.

1957-ben vezették be az alap- és kutató nyilvántartás szerinti szétválasztást. A felülvizsgálat eredményeként mintegy 48 %-kal csökkent a nyilvántartásban szereplők száma. A 4/1957. II. főosztályvezetői parancs rendelte el "a társadalomra veszélyes elemek" külön (figyelőztetett) ellenőrzését.

Az állambiztonsági munka során használt ellenséges kategóriák folyamatosan változtak, s 1963 után a kategóriák, csoportok megjelölése helyett mindinkább a konkrét tevékenység, magatartás lett a kiválasztás alapja. Külön választották az operatív és hálózati nyilvántartás feladatait. Ismételten felülvizsgálatra, pontosításra, kiegészítésre vagy törlésre kerültek a nyilvántartottak.

Szervezetileg a feladatokat az Antidemokratikus Elemek Központi Operatív Nyilvántartó Osztálya, majd 1956 után ennek jogutóda, a BM II. Főosztály 11. Operatív Nyilvántartó Osztálya végezte, mely az 1962-es csoportfőnökségekre történő átszervezés után III/2. rendszámot kapott, Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztály (ÁBNYO) néven.

Az 1971-es "francia" szervezeti rendszerre való átállás után a nyilvántartót leválasztották a III. Főcsoportfőnökségről és az újonan létrehozott Nyilvántartó Központba sorolták be, a Lakcím és Közlekedési, illetve a Bűnügyi Nyilvántartóval egyetemben. 1977-ben a Nyilvántartó Központot összevonták az Információfeldolgozó Csoportfőnökséggel és létrehozták a Adatfeldolgozó Csoportfőnökséget. 1989-ben tehát az osztály vezetője (Csukrán Magdolna - 1990. márciusában nyugdíjazták) az Adatfeldolgozó Csoportfőnökség vezetőjének (Vagyóczky Bélának, majd december 1. után Csikós Józsefnek) volt alárendelve, aki az államtitkár (Földesi Jenő r. altábornagy) irányítása alá tartozott.

A hetvenes-nyolcvanas években az osztály tevékenységét két feladat végrehajtása határozta meg: gyakorlatilag a teljes adat- és iratállományt biztonsági mikrofilmre vitték, illetve számítógépre került a kartonnyilvántartások csaknem mindegyike.

Az Osztály a nyolcvanas években hálózati csoportra, dokumentációs alosztályra, operatív nyilvántartó alosztályra, adatrendező csoportra és operatív nyilvántartó csoportra tagolódott, hatvan fő körüli alkalmazottal, melyek zőme 1990-ben távozott a BM kötelékéből, illetve átkerült a rendőrséghez vagy a nemzetbiztonsági szolgálatokhoz.

A BM III. Főcsoportfőnökség operatív, illetve a megyei rendőr-főkapitányságok állambiztonsági szervei (a hírszerzés kivételével, melynek teljesen elkülönülő operatív és hálózati nyilvántartása volt) és a BM Határőrség Felderítő Osztálya az Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztály (ÁBNYO) kartonrendszerében tartotta nyilván célszemélyeit és hálózatát. A szabályozás szerint itt kellett archiválniuk a már lezárt operatív, illetve - a III. Főcsoportfőnökség Vizsgálati Osztálya részéről - a vizsgálati dossziékat. A szervek az osztálytól - bizonyos kötelmek mellett - a kartonnyilvántartásból priorálhattak, dossziéikat visszakölcsönözhettek, illetve az ismételt "élővé" tételével magukhoz visszavonhatták azokat (a két utóbbi lehetőséggel - úgy tűnik - az iratmegsemmisítés előtt-alatt fokozott mértékben éltek..

2.a) A 3/1984. sz. belügyminiszteri parancs szerint az ÁBNYO az alábbi személyekről, illetve témákról vezetett központosított nyilvántartást:

2.aa) alap- vagy kutatónyilvántartásba tartozó személyekről. A két nyilvántartás tartalmazta azok adatait, akik a fennállt renddel szemben ellenségesnek ítélt tevékenységet fejtettek ki, vagy akár csak potenciálisan veszélyt jelentettek. Mindkét nyilvántartásba meghatározott kategóriák kerülhettek, melyek a nyilvántartási szabályzatban lettek felsorolva. Az említett parancs az alapnyilvántartásban 17, kutatónyilvántartásban 16 kategóriát állapít meg. Alább néhány kiragadott példát sorolunk fel.

a) Alapnyilvántartásba kellett venni:

- az állam és az emberiség elleni, valamint egyes kiemelt, hatáskörbe utalt más bűncselekmények elkövetése miatt elítélt személyeket;

- az állami, társadalmi és gazdasági rendre veszélyes, külön nyilvántartásba kiválasztott, "F" dosszié alapján ellenőrzés alá vont személyeket;

- ellenséges célú mozgalmak, csoportosulások szervezőit, akciók tevőleges résztvevőit, politikailag ellenséges hangadóit;

- azokat az egyházi személyeket, akik ellenséges tevékenységet folytattak;

- az 1956-os forradalom és szabadságharc előkészítésében, kirobbanásában, lefolyásában vezető szerepet betöltőket;

- elhárítási területet képező országok területén levő ellenséges magyar emigrációs szervezetek vezetőit, tagjait;

- a terrorista szervezetek ismertté vált vezetőit, tagjait stb.

b) Kutató nyilvántartásba kellett helyezni:

- a "Horthysta-Szálasi rendszer" törvényhozó szervezeteinek tagjait. Azokat, akik a kormányzatban, a közigazgatásban vezető állást töltöttek be;

- a II. világháború alatt létrehozott fasiszta különítmények vezetőit, tagjait;

- a feloszlatott női- és férfi szerzetesrendek, illegális vallási szekták aktív ellenséges tevékenységet kifejtő tagjait;

- az 1956-os szervezetek tagjait;

- elhárítási területet képező országok bűncselekmény-gyanús állampolgárait stb.

Az alapnyilvántartásban elhelyezett terhelő, kompromittáló adatok priusz - tehát joghátrány - tárgyát képezték, míg a kutatónyilvántartásban szereplők nem.

1984-ig nem voltak nyilvántartásba vehetők azok, akik "bizonyítottan kiemelkedő érdemeket szereztek a felszabadulás előtt a fasizmus, vagy a felszabadulás után az ellenség elleni harcban" és magatartásukkal bizonyították a rendszer iránti hűségüket. A 3/1984. sz. BM parancs határozottan megtiltotta, hogy az MSZMP tagjait nyilvántartásba vegyék, a párttagokra, párthatáskörbe tartozó személyekkel kapcsolatos eljárásra külön szabályozás vonatkozott.

1989. december 18-án, az állambiztonsági miniszterhelyettes jóváhagyta a III/III-as csoportfőnök javaslatát az operatív nyilvántartási rendszer felülvizsgálatára. A "Javaslat" alapján - alaki és tartalmi szempontból egyaránt szabályellenesen - mind a kutató, mind az alapnyilvántartásban több törlésre került sor, ráadásul határozat hozatala nélkül. Elengedhetetlennek tartjuk a törléssel kapcsolatos dokumentáció jövőben alaposabb feldolgozását!

Az 1989. június 30-i állapot szerint 164,900 fő szerepelt a nyilvántartásban, ebből 37,352 fő alap, míg 127,548 fő kutatóban. Ez a szám ma, becslés szerint, 100-110,000 főre tehető (tehát ma ennyi operatív nyilvántartási karton van).

2.ab) Az ÁBNYO-n központi nyilvántartást vezettek azon bizalmas nyomozás alá vont személyekről, akiknek előzetes ellenőrzése "bizonyította", hogy államellenes tevékenységet folytatnak. A nyomozás alatt a személy külön nyilvántartásban volt "BIZALMAS NYOMOZÁS ALÁ VONVA" szöveggel és csak a lezárás után lehetett őt alap- vagy kutatónyilvántartásba tenni. A bizalmas nyomozás elrendelését, dossziék nyitását az állambiztonsági szervek meghatározott vezetői engedélyezhették. A nyitás meghatározott alapdokumentumait az ÁBNYO-nak kellett felküldeni, ahol ellenőrizték, hogy az adatok, dokumentumok megfelelnek-e a nyilvántartásba vétel követelményeinek, majd a nyilvántartásba vétel során a dossziénak számot adtak, s visszaküldték a szervnek, a nyomozás lefolytatására;

2.ac) Rendkívüli eseményekről, szervenként és a bűncselekmény jellege szerint, ha a megtörtént ellenséges tevékenységre utaló esemény elkövetőjének személye a bizalmas nyomozás megindulásakor még nem volt ismert.

2.ad) Ismeretlen helyen tartózkodó, bizalmas, konspirált körözés alatt állókról.

2.ae) Ellenőrző dossziékról (melyeket a bizalmas nyomozás, a vonalas elhárítás központi irányítása, ellenőrzése, segítése érdekében nyitottak).

2.af) Ellenséges, hírszerzőgyanús bel- és külföldi címekről.

2.ag) Terrorista szervezetekre és személyekre, alkalmazott módszereikre, eszközeikre vonatkozó adatokról.

2.ah) Büntetőeljárás alá vont személyekről. Az állambiztonsági szolgálat vizsgálati szervei (II/8. majd III/1. Osztály, vizsgálati alosztályok) állam- és emberiség elleni, illetve egyes kiemelt, hatáskörükbe utalt más bűncselekmények alapos gyanújának bizonyítása érdekében folytattak nyomozást. A személyt csak a nyomozás felfüggesztése, vagy megszüntetése, illetve befejezése esetén, a jogerős ítélet meghozatala után, lehetett alap- vagy kutató nyilvántartásba venni, addig csak "BÜNTETŐELJÁRÁS ALÁ VONVA" felirattal. A nyomozati anyag - az alkalmazott operatív eszközökre, módszerekre utaló adatoktól való megfosztásuk után bekerültek az ügyészi, illetve bírói szakba.

Nyilvántartást vezettek az elítélt és büntetésüket töltő személyekről.

2.ai) Társadalomra veszélyes, ellenséges ("F" dossziés, azaz folyamatosan megfigyelt, ellenőrzött), külön nyilvántartásban szereplő személyekről. A szabályok pontosan meghatározták azok körét, akiket folyamatos ellenőrzés, megfigyelés alatt kellett tartani. Ezek elsősorban az 1945 előtti társadalmi, politikai, katonai-rendőri-csendőri elithez tartoztak, vagy például a BHÖ. 1.§ 1. pontja alapján voltak elítélve. Az "F" dossziék - a vonatkozó szabályzat értelmében - nem voltak irattározhatóak.

2.aj) A Btk. 71. § alapján megrovásban, vagy büntetőeljáráson kívül rendőrhatósági figyelmeztetésben részesítettekről; azokról, akikkel szemben akadályozó, korlátozó, vagy más hatósági intézkedést alkalmaztak.

2.ak) Objektum (vonal) dossziékról, dossziészám és jelleg szerint, illetve, hogy az egyes dossziék melyik szervnél találhatók;

2.al) Az irattározott dossziékban lévő politikai, történelmi, állambiztonsági szempontból fontos eseményekről tárgy- és témakör szerint.

2.b 1974-ig a nyilvántartás kartonrendszerrel, a visszakeresés és adatkarbantartás manuális módon történt. Az egyes dossziék nyitásakor, a nyilvántartásba vételhez, vagy meghatározott kimutatási, statisztikai feladatokhoz különböző kartonokat kellett kitölteni, melyek egy példánya az ÁBNYO-ra került. Ebből adódóan az ÁBNYO nyilvántartásában, statisztikáiban megjelentek azok a cél- vagy hálózati személyek is, akik még nem archivált ("irattározott") dossziékban szerepeltek.

Az operatív nyilvántartás során az alábbi kartonokat használták:

2.ba) operatív nyilvántartási karton az alap- és kutató- illetve bizalmas nyomozás, büntetőeljárás alá vontak nyilvántartásba vételéhez. A Dokumentációs Osztályon ezek az alapkartonok képezik a teljes iratanyag névmutatóját. A személy neve mellett tartalmazzák a megnyitással, adatkarbantartással és zúzással kapcsolatos adatokat, megjegyzéseket és röviden a kompromittáltság, illetve ellenséges tevékenység tárgyát. Alapvetően három egységre tagolódnak.

1. "V" (vizsgálati) jelű alap- és kutatónyilvántartás kartonjai;

2. "V" jelű "holt" nyilvántartás kartonjai (ide azon személyek kerültek, akiket koruknál fogva, vagy - határozattal - egyéb okból töröltek a nyilvántartásból);

3. "O" jelű operatív nyilvántartás kartonjai azok nyilvántartására, akikre a szervek operatív dossziét nyitottak vagy ilyenben szerepeltek.

A "V" jelű nyilvántartás kartonjain természetesen azoknak az operatív dossziéknak a száma is rajta van, amelyekben az illető szerepel;

2.bb) 1-es számú karton az objektum (vonal) dossziék, ellenőrző dossziék nyilvántartására;

2.bc) 7-es számú karton az ellenséges, hírszerzőgyanús bel- és külföldi címek nyilvántartására;

2.bd) 8-as számú karton a hazai és a külföldi terrorcselekményekre, terrorista szervezetekre és személyekre, alkalmazott módszereikre, eszközeikre vonatkozó adatok nyilvántartására;

2.be) 9-es számú karton a rendkívüli eseményekre nyitott dossziék nyilvántartására;

2.bf) 10-es számú karton figyelő dosszié alapján ellenőrzés alá vont személyek külön nyilvántartására;

2.bg) 10/b számú karton a bizalmas nyomozás és figyelő dosszié alapján ellenőrzés alá vontak "M" nyilvántartására;

2bh) XI-es számú figyelőlap a figyelő dosszié alapján ellenőrzés alá vontak Lakcím- és Közlekedés Nyilvántartó Osztályon történő figyelőztetésére;

2.bi) nyilvántartási (statisztikai) karton a bizalmas nyomozás alatt álló, büntetőeljárás alá vont személyek adatainak kimutatására.

A kartonok egy része ma már csak nyomokban lelhető fel a Dokumentációs Osztályon. Különösen fájdalmas, hogy megsemmmisült az osztályon kezelt minden fajta dossziéhoz készített tárgy- és témakör szerinti (a jelenlegi kezelők elmondása szerint majd félszázezer) mutatókarton, mely 9 tárgy- és tucatnyi témakört ölelt fel, operatív, történelmi, politikai stb. szempontok, hely és idő szerint sorolva össze az egyes dossziékat, személyeket.

2.c) A hálózati nyilvántartásban szereplő személyeket szintén több típusú kartonon tartották nyilván. Például:

- 6-os karton a beszervezés tényét, illetve meghiúsulását dokumentálta;

- 6/A karton a hálózatok jelentősebb bel- és külföldi kapcsolatainak nyilvántartására szolgált;

- 6/B kartonokon a konspirált ("K") és titkos ("T") lakásokat tartották nyilván;

- 6/C kartont a nyilvántartásba vételre és a kutatáshoz használták;

- 6/D karton a lakcímek szerinti nyilvántartásra szolgált;

- figyelő karton. A fokozatosság elve alapján történő beszervezés esetén, ha a beszervezés valamilyen ok miatt elhúzódott, vagy más fontos operatív érdek azt megkövetelte, töltötték ki. Segítségével el lehetett kerülni a párhuzamos beszervezési kísérleteket;

- kódkartont használtak a számítógépes adatfeldolgozáshoz;

- kérdőív a hálózati személyek fontosabb adatairól;

- adatlap a hálózati személy operatív szemponból fontos, értékes adatairól, tulajdonságairól, képességeiről. Egy példányát központilag őrizték.

A hálózatok itt-, illetve megmaradt kartonjait elkülönítve, fémládákban, zárt anyagként őrzik.

A volt SZT-állomány már archivált biztonsági és levelező dossziéihoz tartozó több ezer karton közül ma mindössze 600 db található fel az osztályon, a többi sorsa ismeretlen.

A kartonrendszerben egy-egy személy priorálása annak ellenőrzését jelentette, hogy van-e kartonja a nyilvántartásban, illetve, hogy az priusz tárgyát képezhette-e. A karton rendszer felől lehetett (lehet ma is) megközelíteni a raktárakban tárolt dossziékat.

2.d) 1974-ben miniszteri parancs rendelkezett az Egységes Gépi Prioráló Rendszer (EGPR) üzemeltetésének megkezdéséről. Ez a hagyományos nyilvántartások egységes gépi rendszerbe foglalását jelentette. A rendszert az Információfeldolgozó (későbbb Adatfeldolgozó) Csoportfőnökség számítógépbázisán, a csoportfőnök irányításával működtették.

Az ÁBNYO-n munkakartonokra vitték az egyes nyilvántartási kartonok anyagát, és ezek alapján, a számítőgépközpontba szállítás után, az adatokat gépre vitték. A nyolcvanas évek végére az operatív ("G" betűvel jelölt), a hálózati ("H" betűvel jelölt), a tárgy- és témakör szerinti ("S") nyilvántartás és más, állambiztonsági, illetve egyéb nyilvántartások - mágnesszalagon - már fent voltak a központi gépen. Így az operatív nyilvántartás gyakorlatilag megkettőződött: megmaradt a manuális kartonrendszer és létrejött annak gépi megfelelője.

Jelenleg csupán az Adatfeldolgozó Csoportfőnökség Számítástechnikai Alkalmazási Központjának 1990. február 7-i jelentése (110-13-5/90.) és néhány más intézkedés alapján tudunk vázlatos és előzetes képet alkotni az EGPR sorsáról ( elengedhetetlennek tartjuk a kérdés teljes tisztázását ):

Adatbázisok sorsa

"G": Az operatív nyilvántartás célszemélyek adatait tartalmazó adatbázisa. Szolgáltatás az ÁBNYO kezdeményezésére beszüntetve (110-13-2/1990.); III/IV. kezdeményezésére a katonai elhárítás és "határfigyelőztett személyek" törlése (BRFK KEO illetékes) (61-97-1/1990.); mágnesszalagon átadás III/II-nek, saját rendszerből pedig törlés (40-11-9/7/1990.);

"H": Az operatív hálózati nyilvántartás adatbázisa. Szolgáltatás az ÁBNYO kezdeményezésére beszüntetve (110-13-2-1990.); III/IV. kezdeményezésére a katonai elhárítás és "határfigyelőztett személyek" törlése (BRFK KEO illetékes) (61-97-1/1990.); mágnesszalagon átadás III/II-nek, saját rendszerből pedig törlés (40-11-9/7/1990.);

"I": A híszerzés (III/I. Csoportfőnökség) adattára. III/IV. kezdeményezésére a katonai elhárítás és "határfigyelőztett személyek" törlése (BRFK KEO Illetékes) (61-97-1/1990.); III/I-nek átadva (67-98-5/1990.);

"J": Tartalmát nem ismerjük. III/II. kezdeményezésére teljes törlése (40/11-9/7/1990.); statisztikai kiadványainak átadás a a III/II-nek (szóbeli megállapodás alapján);

"K": Központi Kémelhárítási Adattár (KKA). Mágnesszalagon átadás a III/II-nek, Saját rendszerből törlés (40/11-9/7/1990.);

"L": Katonai elhárítás speciális adattára (KESPA). Ismert sorsa: törlés (61-97-1/1990.)

"M": K-ellenőrzési adattár. A III/3. Osztály kezdeményezésére törölve (72-34/1990.)

"S": Tárgy- és témakör szerinti nyilvántartás. Sorsáról nincs információnk!

"U": Tartalmát nem ismerjük. III/IV. kezdeményezésére a katonai elhárítás és "határfigyelőztett személyek" törlése (BRFK KEO illetékes) (61-97-1/1990.); teljes törlése III/II. kezdeményezésére (40/11-9/7/1990.); statisztikai kiadványainak átadása a III/II-nek (szóbeli megállapodás alapján);

"V": Az állambiztonsági tartalékos állomány nyilvántartási adatbázisa. Szolgáltatás az ÁBNYO kezdeményezésére beszüntetve (110-13-2/1990.); III/IV. kezdeményezésére a katonai elhárítás és "határfigyelőztett személyek" törlése (BRFK KEO illetékes) (61-97-1/1990.); további információ nincs ;

- "Fantom" fn. rendszer megszüntetés e III/II-1-B. kezdeményezésére (1-3-9-2/1990.);

- "Júdás" fn. rendszer adatállományának csökkentés e (1-3-9-2/1990.); további információ nincs;

- "Szivárvány" fn. rendszer átadás a az állambiztonsági miniszterhelyettes titkárságának (45-79/5/8/1990);

- "253" fn. rendszer 1989-es statisztikai feldolgozás utáni megszüntetés e, adatlapok visszaküldése III/5-nek (98-96/1990.);

- KKA géptermi értesítő rendszer listázása és törlése a III/II. kezdeményezésére (40/11-9/7/1990.);

- Infravörös spektrum adatbank átadása a III/V-nek 1,2 MB-os floppyn (36-49/1990.);

-.Objektumok gépjárművel történő figyelőrendszerének teljes törlése a III/II. kezdeményezésére (40/11-9/7/1990.).

2.e Az operatív nyilvántartásból történő törlés szabályai

Az operatív nyilvántartási szabályzat feldolgozása után megállapítható, hogy a törlés

- bizonyos esetekben és tényállások esetén (elhalálozás, MSZMP-taggá válás, a bíróságok által bűncselekmény hiányában történő felmentés esetén) mind a szervek, mind pedig a ÁBNYO számára kötelező volt;

- taxatíven felsorolt esetekben mindkét fél kezdeményezhette;

- a szerveknél 1 példányban határozatot kellett hozni, amelyet az illetékes osztályvezető hagyott jóvá és azt - a személy anyagával és nyilvántartási kartonjával együtt az ÁBNYO-ra kellett felküldeni;

- az ÁBNYO ellenőrizte a törlés jogosultságát, majd döntött arról, hogy a személy anyagát a "holt anyagok" irattárába helyezi el avagy megsemmisíti. A döntést végrehajtotta.

Alapos ellenőrzés, tanulmányozás után, csakis jegyzőkönyvileg (tételes jegyzék készítése után) volt szabad megsemmisíteni az operatív irattárban kezelt dossziék közül azokat, melyekben nyilvántartott személy nem szerepelt, operatív, politikai, történelmi értékű anyagokat nem tartalmazott.

Tilos volt megsemmisíteni azokat az anyagokat, amelyeket tárgy- és témakörbe soroltak (vélhetően a dossziék jelentős része be volt ide sorolva, talán ezért következett be a tárgy- és témakör kartonrendszerének teljesen értelmetlennek tűnő elpusztítása); levéltári szempontból értékes anyagokat tartalmaztak a "P" és "L" jelű dossziékban kezelt Horthy-korszakból származó eredeti dokumentumokat; ügyészségi, bírósági eljárások, internálás, közbiztonsági őrizet iratait. Az 1989-90-es iratmegsemisítés során jóformán egyik tiltó kitételt sem tartották be.

3. Az állambiztonsági tevékenység archiválási rendszere

3.a) Az operatív tevékenységet tükröző iratanyag

3.aa) Szűrő-kutató, információszerző tevékenységük során az állambiztonsági szervek a követketkező dosszié-típusokat használták:

- személyi, csoport dossziék;

- körözési dossziék;

- rendkívüli események dossziéi;

- ellenőrző dossziék;

- vizsgálati dossziék;

- "F" figyelő dossziék (ma már csak véletlenszerűen lelhető fel néhány példányuk, 1989-90-ben "felszámolták" őket);

- objektum (vonal) dossziék (a kémelhárítás, gazdasági, néphadseregi, kulturális, egyházi, ifjúsági, büntetésvérehajtási területek kiemelt objektumainak folyamatos operatív ellenőrzésére);

- az 1945 előtti erőszakszervezetek, fasiszta pártok tagjaira, kémekre vonatkozó anyagok, dokumentumok tárolására "P", (az 1945 előtti államigazgatás vezetőire, más fontos vezetőkre, személyiségekre vonatkozó anyagok tárolására "L" dossziék.

3.ab) A hálózati munka során használt dossziék:

- "B" (beszervezési) dosszié a hálózati személy beszervezésével, adataival, értékelésével, a személyére vonatkozó véleményekkel stb. kapcsolatos dokumentumok őrzésére;

- "M" (munka) dosszié a hálózati személy tevékenységét dokumentáló jelentések, elszámolások, egyéb iratok tárolására.

Fontos megjegyeznünk, hogy az ÁBNYO-n csak a már kizárt, vagy ideiglenesen "pihentetett" hálózati személyek dossziéi kerültek archiválásra. Az "élő" hálózatok személyei csupán a kartonrendszerben jelentek meg, ellenőrzési, engedélyezési, statisztikai szempontok miatt!

3ac) SZT-állomány dossziéi:

- az "SZT"-tisztek "levelezési" dossziéjába kerültek az általuk leadott jelentések, információk, dokumentumok;

- "biztonsági" dossziéjukban pedig a velük kapcsolatos értékelések, személyükre vonatkozó anyagok.

A már archivált, több ezer példányt az ÁBNYO őrizte és 1989-1990 fordulóján vélhetőleg megsemmisültek (esetleg a jelenlegi nemzetbiztonsági szolgálatok őrzik egészüket vagy meghagyott példányaikat).

A dossziék nyitásának, kezelésének, tartalmának, lezárásának és archiválásának, valamint a bennük folyó munkának nyilvántartási szabályzatban rögzített rendje volt. Lezárásuk után általában archiválni (irattározni) kellett őket az ÁBNYO-n.

4. Az anyag hiányainak mértéke, okai

1989-1990-ben az iratmegsemmisítés - részben vagy teljességében - majd minden dosszié- és karton-fajtát érintett (szinte nyomtalanul eltűntek például az un. "F"dossziék, illetve már 1989 előtt felszámolásra kerültek az "L" dossziék.). A Dokumentációs Osztályon mindeddig csupán a meglévő dossziéállomány nagyjából megbízhatónak tűnő felmérése történt meg (elengedhetetlennek tartjuk, hogy mielőbb meginduljon az anyag teljes, pontos és tételes felmérése).

A hiányok mértékének, dosszié-fajták, keletkeztető szervek, megnyitási-archiválási idők szerinti felmérésére a kartonrendszer, illetve a hálózati ("B" és "M"), operatív és vizsgálati dossziék vonatkozásában az irattározott rögzítő, tulajdonképpen iktatókönyvnek tekinthető, esetenként sajnos igen hiányosan megmaradt naplók adnak lehetőséget. E téren a bizottság tagjai is végeztek előzetes ellenőrzéseket, melyeket azonban módszereikben és méreteikben bővíteni és ismételni szükséges.

Bizonytalan képpel rendelkezünk a jelenleg működő nemzetbizonsági szolgálatok által az ÁBNYO-ról elvitt anyagok tekintetében is. Csupán a Dokumentációs Osztály vezetőjének egy 1990-es jelentésére és néhány ellenőrizhetetlen háttérinformációra hagyatkozhatunk.

4.a) 1990. január és április között "a még fennálló" csoportfőnökségek (kémelhárítás, katonai elhárítás, önálló osztályok stb.) megkezdték régebben már irattározott anyagaik átvételét az ÁBNYO-tól (az ezt lehetővé tévő normát nem ismerjük). Jelenleg behatárolhatatlan az a mennyiség, amely ekkor került ki az irattárból. Sersli úr jelentése is csak egy 1990. február 9-én kelt jegyzőkönyvet említ, mely "a TÜK szabályok figyelmen kívül hagyásával készült" és 12,493 db 6-os, 2166 db 6/c, 1154 db "F" karton, valamint 1405 db adatlap elviteléről szól.

4.b) 1990. április 4. és május 15. között, a már létrejött Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójának utasítására - a Felügyeleti és Belbiztonsági Osztály irányítása mellett - átlag napi 10 fő operatív tiszt kiválogatta az ÁBNYO anyagai közül "az Nemzetbiztonsági Hivatal jogelődjénél keletkezett anyagokat". Az elkülönített és elvitt 2832 db "B", 6009 db "M", 7856 "O" dossziéból később, "a pontatlan kiválogatás miatt" az Nemzetbiztonsági Hivatal visszaadott az Adatfeldolgozó Hivatalnak 1517 "B", 1592 db "M" és 2106 "O" dossziét.

4.c) 1990. június 29-én a kartonrendszerből való "közös kiválogatás" után a Nemzetbiztonsági Hivatal átvett jegyzőkönyvileg 2753 db 6-os, 1752 6/a, 2885 db 6/b és d, 2494 db 6/c hálózati kartont, valamint 12,104 db az együttműködésből már kizárt hálózati személy kartonját. Mindösszesen 21988 db kartont, továbbá 2347 db adatlapot. A 64-16/1992. sz. ügyirat tanúsága szerint az 1990. február 9-ei "átvétel" során elvitt kartonok nem kerültek a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz, s dr. Simon Sándor vezérőrnagy ekkor - 1992-ben - vizsgálatot rendelt el. A fellelt iratokban nem találkoztunk a vizsgálat eredményével.

4.d) 1991. március 21-én a belügyminiszter és a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszter megállapodást írtak alá az ÁBNYO irattári anyagainak rendezésére (a megállapodás szövegét nem ismerjük). Ennek végrehajtása során - állítólag "az időközben bekövetkezett szakmai elképzelések megváltozása miatt" - az Nemzetbiztonsági Hivatal többször vitt el és adott vissza kartonokat és dossziékat.

Összegezés

Az átadás-átvételek három fő szakaszra bonthatók:

- 1990. áprilisáig általában jegyzőkönyv nélkül történő "elvitelek", melyek mennyiségét, tartalmát nem ismerjük;

- 1990. áprilisa és júniusa között feljegyzés készítése mellett került sor átadásra, azonban - legalább is 1992. január 17-ig - hiteles jegyzőkönyv aláírására nem került sor;

- 1990. júniusától az átadások 15 db összesen 529 oldalt tartalmazó jegyzőkönyvben lettek rögzítve (bár épp ebben az időszakban történt annak az anyagnak az átvitele is, melynek sorsa ismeretlen előttünk). Tartalmukat az elkövetkezőkben mindenképp elemezni kell!

A 64-13/1992. számú jelentés - melyet dr. Sersli Sándor, illetve a Nemzetbiztonsági Hivatal részéről Győri László írt alá, 1992. január 17-én - és a Dokumentációs Osztály vezetőjének 1990. május 25-én kelt jelentése, illetve a bizottságnak adott szóbeli tájékoztatása szerint a következő anyagok lettek átadva az Nemzetbiztonsági Hivatalnak, illetve a Katonai Biztonsági Hivatalnak (az adatok csak hozzávetőlegesek, általunk nem ellenőrizettek, esetenként tévedéseket is tartalmazhatnak. A Nemzetbiztonsági Hivatalnak átadott anyagoknál az oda és visszaadások végeredményét tüntettük fel):

  Átadva 1990. április
  előtt után (kb.) Most van (kb.) A+B+C (kb.)
  A. B. C.  
6-os karton
kizárt hálózat kartonja
min. 12,493 ? 0 12,104 27,000 52,000
6/a karton ? 1752 1500 3200
6/b+d karton ? 2885 4800 7500
6/c karton min. 2166 2494 4400 9000
figyelő karton ? 1154 1400 2500
"SZT" karton ? ? 600 600
hálózati adatlap ? 1405 4000 5400
op. nyttási. karton ? 6835 100-110,000 110-120,000
egyéb ? 6835 ? 6835+?
"B" dosszié ? 3500 5700 9000
"M" dosszié ? 7500 7500 15,000
"O" dosszié ? 8500 4600 13,000
"V" dosszié ? ? 65,000 ?+6500
"P" dosszié ? ? 1738 ?+1738
"SZT" dosszié ? ? ? ?
Ism. tettes dosszié ? ? 31 ?+31

4.c) A táblázatból és egyéb adatokból sem tudunk határozott következtetést levonni az A és B rovaton kívüli hiányok okaira, ez elsősorban abból adódik, hogy mindeddig nem találtunk olyan megbízható statisztikát, amely az 1989 körüli "ép" állapotot rögzítené vagy a nemzetbiztonsági szolgálatokhoz átkerült teljes anyagot tartalmazná. A hiányok részben az 1989 előtti szabályzatok szerint elvégzett selejtezésekből, de minden bizonnyal az 1989-1990-es évforduló "ismert" eseményeiből adódnak. A Dokumentációs Osztály vezetőjének becslése szerint ebben az időszakban az operatív nyilvántartásban szereplő mintegy 160,000 főből kb. 50-60,000 került törlésre, anyaguk pedig vélhetően megsemmisítésre!

Egy 1977-es jelentés szerint mintegy 320,000 (kétoldalas) felvételre lett volna szükség az élő és kizárt hálózati személyek nyilvántartási kartonjainak fényképezéséhez, tehát azokból kb. 160.000 db volt. Ugyanakkor 56,000 "B" dosszié volt irattározva. A fenti táblázat alapján összesen kb. 72,000 hálózati (6-os, 6/a-d, figyelő stb.) karton hollétéről van információnk. Kisebb különbség adódik akkor, ha a "B" dossziék 1977-ig irattározott számát összevetjük a ma biztosan meglévő kb. 52,000 6-os kartonnal. Nagyságrendnyi az eltérés azonban akkor, ha a tudomásunk szerint megmaradt kb. 9000 db "B" dossziéval hasonlítjuk össze! Bár nem tudunk pontos becsléseket adni a hiány nagyságára, mégis arra a következtetésre juthatunk, hogy az jelentős. Nagy kérdés, hogy minden esetben megsemmisítés következménye-e vagy a jelenlegi nemzetbiztonsági szolgálatok őriznek jegyzőkönyv nélkül átvett anyagokat.

Sersli úr 1990-es jelentése mintegy 4000 db-ra teszi az irattározott és - szerinte - megsemmisített "SZT" dossziékat, melyek nyomát ma már csak 600 karton őrzi az irattárban.

4.d) A bizottság nem ismeri az átadás-átvétel elveit, szempontjait. A részinformációkból arra következtethetünk, hogy az a "jogutód" szemléletre épült, azaz a kémelhárítás, a katonai elhárítás stb. vitte magával az új hivatalokba is az 1989 előtt keletkezett iratokat, függetlenül attól, hogy azok tartalma a "belső reakció" elhárítására vonatkozott-e vagy sem, feltétlenül szükséges-e azoknak a feladatoknak a végrehajtásához, amelyek ellátását a szolgálatok jelenleg törvény szerint végzik. Ilyen szemlélet - ha megvalósult - a bizottság véleménye szerint egyértelműen alkotmányellenes! A volt III. Főcsoportfőnökség iratait csakis alkotmányos szemlélet szerint lehetett volna, illetve lehet szétválasztani: legfeljebb csak abban a mértékben, mennyiségben maradhatnak a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, amennyiben azok jelenlegi céljait, feladatait szolgálják! Mindehhez azonban törvényi felhatalmazás kell. A jelenlegi biztonsági szolgálatok - a bizottság véleménye szerint - szervezeti, jogi, politikai szempontból nem tekinthetők a volt BM III. Főcsoportfőnökség és szervei jogutódainak! Az iratok elkülönítése pedig vonatkozik az el-, illetve átvitt vagy megőrzött összes iratra (beleértve a mikrofilmeket, mágneslemezeket, egyéb adathordozókat).

Ugyanez vonatkozik azokra a szervekre, amelyek elődei olyan szorosan kötődtek az állambiztonsági szolgálat tevékenységéhez, mint pl. a BM volt Belbiztonsági Osztálya, Külügyi Osztálya, vagy - többek között - a börtönelhárítást végző - volt III/1. Osztály.

III. Az 1994. évi XXIII. törvény módosításával összefüggő kérdések

A törvény módosításának előkészítése a belügyminisztérium legfontosabb feladatai közé tartozik. A bizottság tagjai - az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatában foglaltakkal azonosulva - vizsgálataik során választ kerestek arra a kérdésre is, hogy az 1989-1990-es iratmegsemmisítések "eredményei" milyen módon és mértékben befolyásolják a törvény végrehajthatóságát, ezáltal annak a társadalmi célnak a megvalósulását, amelyet az Alkotmánybíróság is megfogalmazott. A bizottság tagjai - természetesen - nem ismerhették meg az ügynökök neveit, így nem volt módjuk arra sem, hogy az iratanyag jellegéből adódó - nevekhez kapcsolódó - kontroll-vizsgálatokat elvégezzék. Nem tudták például megnézni, hogy ha valaki szerepel az egyik nyilvántartásban, akkor ez a tény hogyan tükröződik a másik nyilvántartásban, illetve konkrétan milyen tevékenységet fejtett ki, s ez a tevékenysége miként bizonyítható, vagy miként nem. Megállapításaink így alapvetően "elméleti jellegűek", s a hálózati nyilvántartás anyagain kívüli iratok felmérésén alapulnak.

a) Az Alkotmánybíróság szerint az ügynöktörvény "az államélet áttetszhetőségét szolgálja", vagyis nem az a feladata, hogy szankcionáljon olyan korábbi cselekvéseket, tevékenységeket, amelyek sértik a társadalom igazságérzetét, hanem "a hazugság leleplezése, büntetés helyett megnevezés". Morális, esetenként jelképes kategóriákról van szó, hiszen nincs érdemi esélye annak, hogy az átvilágítandó személyek szerepeljenek például a nyilas "nyilvántartásban".

E pusztán morális, de tényleges jelentőséggel nem rendelkező követelmény ellenőrzése azonban a végrehajtóktól értelmetlen erőfeszítést igényel. Ezért a végrehajtás során lehetővé kellene tenni, hogy azokat a személyeket, akiknél - életkoruknál fogva - elméleti lehetőségként sem merül fel, hogy szerepelhetnek a nyilas vagy a karhatalmista nyilvántartásokban, ne kelljen azokban ellenőrizni.

Mind a nyilasok, mind a karhatalmisták esetében a formális tagság az elbírálás kritériuma, függetlenül attól, hogy a közvélemény, a nyilvánosság morálisan miként ítéli meg ezeket a tagságokat. Látszólag más a helyzet az ügynökökkel (egyáltalán nem véletlen, hogy a közvélemény csakis ügynöktörvényről beszél). Itt - ha nem is mindig megalapozottan - feltételezhető a cselekvőség. A törvény ennek bizonyítását azonban nem írja elő, illetve csakis annyiban, hogy az ellenőrzés célját a sajátkezű aláírás, illetve a hálózati jelentés adásának megállapításában jelöli meg. Az is kérdés, hogy ha a törvény alkotmányos alapja a "megnevezés", az "államélet áttetszhetősége", s ha a személyes érintettség - miként azt az Alkotmánybíróság kimondja - közérdekű adat, akkor visszalépés esetén hogyan lehet megoldani ezek nyilvánosságra kerülésének megakadályozását, netán törlését.

A törvény ugyanakkor - teljesen indokolatlanul - leszűkíti a vizsgálandó ügynököket a III/III. Csoportfőnökségre (ez feltétlenül korrekcióra szorul), más szóval eleve kizárja a hírszerzést, amely többek között az emigrációt derítette fel, a kémelhárítást, holott e szerv - például a feladatkörébe tartozó gazdasági szabotázs elhárítás terén - bár céljaiban nem egészen, de megvalósulását tekintve a "belső reakció" elhárítását szolgálta (más esetekben is egyértelmű mind az ügynökök, mind az ügyek folyamatos átmenete a III/III-hoz), és végül a katonai elhárítást, amelynek középpontjában ugyanúgy a "belső reakció" elleni harc állt, mint a rendszerváltásnak úgy-ahogy "áldozatul" esett III/III. Csoportfőnökségnek.

Ezt a tényt mindössze egyetlen adatsorral kívánjuk alátámasztani: A 3. hadtest elhárítása (III/IV-5.) 1988-ban 39 személy ellen kezdett új bizalmas nyomozást, ebből 10 rendkívüli eseményre vonatkozott, 2 konspiratív körözés volt, 7 kémkedés, 2 államtitoksértés, 3 közösség megsértése, 1 ellenséges, ellenzéki tevékenység, 4 társadalomra veszélyes csoportban való részvétel, 2 külföldre szökés, 2 külföldre szökés előkészítése, 1 feljelentési közelezettség elmulasztása külföldre szökésnél, 2 visszaélés lőfegyverrel, 1 hivatali visszaélés, 1 devizagazdálkodás megsértése, 1 csempészet és 1 üzérkedés. A katonai elhárítás tehát számos olyan üggyel foglalkozott, mint a III/III. Csoportfőnökség, azzal a különbséggel, hogy célszemélyei - általában - katonák voltak. Ugyanakkor senkit sem téveszthetnek meg a viszonylag alacsony számok, a bizalmas nyomozás mindig csak a jéghegy csúcsát jelentette. Ennek megfelelően a 3. hadtest elhárítása 1988-ban alapnyilvántartásban 4728 főt, kutatónyilvántartásban pedig 512 főt szerepeltetett. Bevonulás, leszerelés esetén teljesen megszokott volt akár a célszemélyek, akár az ügynökök átadása pl. a III/III-nak.

Mint ahogy nem lehet elkülöníteni a III/III. Csoportfőnökség vagy az ÁVH ügynökei közül azokat, akik (csupán) háborús- és emberiségellenes bűntettek felderítéséhez szolgáltattak információkat, ugyanígy a III. Főcsoportfőnökség egészének hálózatára is áll az, hogy működésük során szolgáltattak a szerveknek "belső reakciót elhárító" adatokat. Ezért egyedül csupán a volt III/III-as ügynökök átvilágítása felvetheti az alkotmányosság kérdését. Ha ezt a leszűkítést a törvényhozó - valamely alkotmányos okból - mégis szükségesnek tartja, akkor azt valószínűleg meg kell majd indokolnia. Ugyanez vonatkozik az állambiztonsági, államvédelmi szervek nyílt, titkos ("T") és szigorúan titkos ("SZT") állományára is. (Nincs arra pontos információnk, hogy a III/III. Csoportfőnökség is foglalkoztatott-e "T" állományú munkatársakat, mégis furcsának tartjuk, hogy erről a kategóriáról a jogalkotó teljes mértékben megfeledkezett.)

Különösen visszatetszőnek tartjuk azt, hogy mindeddig kikerültek a törvény hatálya alól a III/1. Vizsgálati Osztály által tartott fogdaügynökök. Ennek történeti, etikai vonatkozásait - e helyütt - nem kívánjuk ecsetelni. (A III. Főcsoportfőnökség Vizsgálati Osztályát 1989. szeptemberében szüntették meg, illetve vonták össze az ORFK hasonló szervével, ahol Állambiztonsági Ügyek Alosztálya működött. Iratainak egy része az ÁBNYO-hoz került, azonban ezekben nyoma sincs a fogdahálózat külön nyilvántartásainak.)

Az, hogy az egyes állambiztonsági szolgálatok, szervek hálózati személyeiket folyamatosan adták át egymásnak, ma már közismert tény. Ezt az ellentmondást kívánta orvosolni az Alkotmánybíróság, amikor az ellenőrzést kiterjesztendőnek ítélte mind a Nemzetbiztonsági Hivatal, mind a HM vonatkozó nyilvántartásaira. Így a törvény végrehajtása során az érintett személyek ellenőrzését meg kell majd ejteni azoknál a szerveknél is, amelyek ma őrzik a Határőrség Felderítő Osztályának, az MNVK 2. Csoportfőnökségének, a BM Belbiztonsági Osztályának vagy az előbb említett III/1. Osztálynak az iratait. Külön is felhívjuk a figyelmet arra az élénknek tűnő "ügynökforgalomra" amely a bűnügyi és az állambiztonsági hálózatok között zajlott, illetve, hogy adataink szerint - legalább is bizonyos időszakban - a Kormányőrségnek is voltak hálózati személyei. Az egyes szervek közötti ügynökátadás módjára, szabályaira (pl. az MNVK 2. Csoportfőnökség vonatkozásában) külön, általában együttes parancsok vonatkoztak.

A jogalkotás során szabályozni kell majd azt is, hogy az érintett személyek átvilágítását, ellenőrzését milyen szervezetszerű rendben, koordináció mellett lehet megoldani a legbiztonságosabb és leghatékonyabb módon. Feltétlenül szükségesnek tartjuk - amint arra már utaltunk - egy szigorú belső "technnológiai utasítást" amely megszabadítja az ügyintézőt annak felelősségétől, hogy mikor ítél feleslegesnek egy adott műveletet, s ugyanakkor pontosan rögzítené az átvilágítás kötelező menetét.

A hálózati személyek ellenőrzése a nyilvántartó kartonok segítségével végezhető el. Minden kétséget kizáróan megállapítottuk azonban, hogy az eredeti nyilvántartás megsérült. Nincs egyértelmű információnk arról, hogy a BM Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztályán 1989 végén, 1990 elején végzett törvénytelen irat-megsemmisítések mennyiben érintették a hálózati nyilvántartást, az azonban bizonyítható, hogy az "utódszervek" gyakorlatilag minden ellenőrzés, nyilvántartás nélkül is emeltek ki kartonokat. Tény az, hogy a nyilvántartás kiemeléssel manipulálható volt. Nem tudjuk megerősíteni, bár - vizsgálataink jelen szakaszában - nem tartjuk kizártnak, hogy a nyilvántartásba utólag helyeztek volna el kartonokat, ez azonban részben másodlagos források segítségével leleplezhető, illetve csak igen kis mértékű lehetett (ilyen esetre az ügynöktörvény végrehajthatóságát vizsgáló parlamenti bizottság jelentése is utal).

A Dokumentációs Osztálytól kapott információk szerint őrizetükben jelenleg az egykori teljes hálózat kartonnyilvántartásának és dossziérendszerének minden valószinűség szerint csak töredéke van.

Összefoglalva: a bizottság jelenlegi ismeretei szerint a hálózati nyilvántartás alkalmas arra, hogy kiszűrje az ügynökök egy részét, de semmiképpen sem mindannyiukat.

A törvény végrehajtásánál még súlyosabb jogi problémát jelent, hogy a nyilvántartó kartonok - amelyek feltehetően egymással is összevethetők - bíróság előtt vitatható bizonyítékok. Hiszen - ha ki is zárjuk a hamisítás lehetőségét - ezek a kartonok legfeljebb azt bizonyítják, hogy a delikvenst az állambiztonsági szolgálat hálózati személyként nyilvántartotta, s az aláírásával vállalta - még akkor is, ha aláírása nem kerül elő - az együttműködést. Tényleges tevékenységére, vagyis magára az együttműködés tényére beszervezési dossziéja lehetne cáfolhatatlan bizonyíték.

Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy a bizottság döntése az ügynöktörvény értelmében birói úton megtámadható, hanem a törvény sem elégszik meg pusztán azzal a ténnyel, hogy az érintett szerepel-e a nyilvántartásban, hanem vagy "saját kezűleg aláirt nyilatkozatot" követel, vagy annak bizonyítását, hogy "adtak-e jelentést vagy kaptak-e tevékenységükért illetményt, prémiumot...". Eigner József nyilatkozata szerint a bizottság már talált olyanokat, akik a törvény hatálya alá esnek, célszerűnek tartanánk, ha akár a bizottság tagjai - anonimizálva -, akár a BM politikai vezetői meggyőződnének arról, hogy a BM megbízottja eddig hány pozitív választ adott, s milyen adatokra támaszkodott az általa adott válasz. Ugyanis vagy a bizottságnak nem sikerült hozzájutnia azokhoz az iratokhoz, amelyek - a törvény által meghatározott módon - bizonyítékul szolgálhatnak, vagy maguk a bizonyítékok állnak gyenge lábon.

A "B" (beszervezési) dossziék naplója - ami rögzítette a kizárt ügynökök irattározás során kapott sorszámát, vagyis az irattározás tényét és idejét - mindössze az 1956. október 18. és 1962. július 13. közötti időszakra maradt fenn (vagyis a 72.881 és a 98.509 közötti sorszámú 25.628 dossziéra vonatkozik.) Ezek egy jelentős részét az idők során belső szabályzatoknak megfelelően törölték és megsemmisítették. A ténylegesen fennmaradt beszervezési dossziék legidősebbike a 76.093-es, a legfiatalabb pedig a 95.340-es. Ez azt jelenti, hogy a "kemény" bizonyítéknak minősíthető "B" dossziék még a forradalom utáni néhány évben irattározott (magyarán: kizárt) ügynököknél is rendkívül töredékesen maradtak fenn. Ezt követően pedig egyáltalán nem.

Találtunk arra utalást, hogy még 142.276 szám alatt is irattároztak "B"-dossziét. Amíg tehát a megfigyelt személyekre vonatkozó operatív dossziéknál az Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztályon a rendszerváltáshoz kapcsolódó törvénytelen megsemmisítés a korai anyagokat sújtotta a leginkább, a beszervezési dossziéknál két irányú volt a megsemmisítés, vagyis magában foglalta a koraiakat (az 1956 előttieket), s a "későieket" (az 1962 utániakat). Ez a megsemmisítés - mindkét kategóriánál - annyiban különbözött minden korábbitól, hogy nemcsak a dossziékra, hanem a nyilvántartásokra (naplókra) is kiterjedt.

Szét kell választani a már kizárt, pihentetett, illetve élő halózati személyeket. Utóbbiak száma lényegesen alacsonyabb volt. 1989. június 30-ai állapotot tekintve az állambiztonsági szervek (a hírszerzés kivételével), illetve a HŐR Felderítő Osztály (+) az alábbi számú és összetételű élő hálózatot működtette: 1041 + 15 társadalmi munkatárs (TMT), 6700 + 503 társadalmi megbízott (TMB), 199 + 20 ügynök, 812 + 40 "T" lakás és 248 + 5 "K" lakás. Összesen 7940 + 539 fő, melyből 1788 volt MSZMP-tag (az 1989 első felében beszervezett ügynökök egy harmada volt párttag), 173 + 40 külföldi. Ugyanekkor pihentetett volt 11 TMT, 225 TMB, 7 + 2 ügynök. 812 + 40 "T" lakás és 248 + 5 "K" lakás. A működő 8479 ügynök közül 109 volt a reaktivizált.

A fentiek azt jelentenék, hogy - a kémeket nem számítva - 1989-ig minimálisan 150 ezer ügynöke volt az állambiztonsági szolgálatnak. Ezt erősíti az a már említett szám, mely szerint a hálózati személyek kartonjainak mikrofilmezésekor 1977-ben 160,000 darabbal számoltak. Ekkor - mint említettük - 56,000 irattározott dosszié volt. Ugyanakkor más források arra utalnak, hogy 1989-ben 50-60,000 - esetleg valamivel több - személy volt nyilvántartva:

- a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz és más biztonsági szolgálatokhoz jegyzőkönyvileg vagy legalább feljegyzés mellett elvitt, illetve a Dokumentációs Osztályon lévő kartonok összmennyisége 50-60,000 körül van (a fenti feltételezés esetén a kartonok közül csak keveset, esetleg néhány ezret semmisítettek volna meg);

- Dr. Csikós József egy 1992. októberében Boross Péterhez írt levelében azt említi, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal szakemberei a Adatfeldolgozó Hivataltól átvett "H" (hálózati) gépi adatbázis, illetve a szintén átadott szervkódok segítségével megpróbálták összeállítani az AFH Számítóközpontjában az ügynöklistát. Azonban a "feldolgozás eredményeképpen a gépi listán szereplő, körülbelül 56.000 személy közül csak mintegy 400 főt sikerült beazonosítani" (számunkra meglepő, hogy az egyes hálózati személyeknél az EGPR-ben nem volt nyilvántartva, hogy melyik szerv foglalkoztatta). E levélben van még egy fontos mondat: "a Dokumentációs Osztály birtokában vannak a manuális nyilvántartáson kívül azok az anyagok is - így "M" és "B" dossziék, adatlapok, kartonok - amelyek csak együttesen lehetnek alkalmasak a megközelítőleg pontos lista rekonstruálására".

A fentiekhez azonban az is hozzátartozik, hogy - tudomásunk szerint - a Dokumentációs Osztály munkatársai maguk sem tudják az egykori nyilvántartottak számát, továbbá a megsemmisítés ("törlés") párhuzamos is lehetett, azaz egyaránt érinthette a manuális és a gépi nyilvántartásokat.

A törvény végrehajthatósága tehát nagy mértékben függ attól, hogy

- a megsemmisítés milyen arányokban érintette a nyilvántartást (egy adott arányon túl már értelmetlen lenne maga a törvény is);

- az egyes gépi és manuális nyilvántartások (különösen az EGPR, illetve a kartonok mikrofilmjei) mennyiben reaktiválhatóak, mind az adathordozó, mind a gépi állomány szempontjából;

- a kiegészítő adatok, dokumentumok ("B" és "M" dossziék, adatlapok, de mindenek előtt a Külügyi Osztály, illetve az állambiztonsági szervek megmaradt számlarendjei, "B" ellátmánnyal kapcsolatos nyilvántartásai) milyen mértékben maradtak meg. A törvénymódosítás előkészítése folyamán ezekre a kérdésekre mindenképp választ kell adni ;

- mennyiben sikerül rekonstruálni a BM tájékoztató rendszerét, az arra vonatkozó parancsokat, esetleges "szokásokat", hogy kik kaptak az állambiztonsági szolgálatok, illetve a BM meghatározott jelentéseiből. (A törvénymódosítás során felvethető az is, hogy az ellenőrzöttek közé bekerüljenek azok, akik az állambiztonsági nyilvántartásokban külön engedély nélkül priorálhattak).

Ki kell mondani a törvényben azt is, hogy a végrehajtásra kijelölt vezetőket előzetesen ellenőrizni kell.

b) Az Alkotmánybíróság döntése alapján azonban, még csak nem is ezek a jelzett problémák a legsúlyosabbak, hanem azok, amelyek - az Alkotmánybíróság által megkövetelt - információs önrendelkezési joghoz fűződnek. Az Alkotmánybíróság szerint ugyanis "nem lehet eltekinteni a történelmi tényektől abban a vonatkozásban sem, hogy fennmaradt az alkotmányellenes nyilvántartások rendszere, amelyet mind az adatszolgáltató ügynökök, mind a személyes adatok alanyai szempontjából az Alkotmánnyal összhangban rendezni kell. Erre a titkosítás nem elégséges megoldás." Sőt az Alkotmánybíróság kimondja, hogy "a Törvény 1.§-ában megjelölt nyilvántartások feltétlen titkossága alkotmányellenes. Ezeknek az adatoknak a nyilvánosságát az Alkotmány 61.§-a megköveteli." Az Alkotmánybíróság szerint a jelenlegi, általános és a törvényben meg nem indokolt titkosítás ellentmond az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Európai Emberi Jogi Egyezmény 10. cikkének 2. pontjában foglaltaknak is. Ezt aktualizálva az Alkotmánybíróság egyértelművé teszi: "A megengedett korlátozási okok közül csak a mások (személyes adatai védelméhez való) joga vonatkoztatható a Törvény 1. paragrafusában meghatározott adatokra - de csakis akkor, ha ezek az adatok nem minősülnek közérdekű adatnak ... Más okok nem jöhetnek szóba, különösen nem a nemzetbiztonsági érdek, hiszen a III/III. Csoportfőnökséget még az első szabad választások előtt a jogállammal össze nem egyeztethető tevékenysége miatt felszámolták. ... Az érintettnek továbbá alkotmányos joga van adatai törlésére is, hiszen az adatkezelés célja megszűnt, s az adatkezelés jogellenessé vált. A törvényhozó feladata annak kimunkálása, hogy a személyes adatok megismeréséhez, mások adatainak megfelelő védelméhez való jogot, és törlést miként oldja meg."

c) Mindezeket mérlegelve

- t udomásul kell venni, hogy az ügynök személyes adatainak védelme nem lehet korlátlan, vagyis az információs önrendelkezési jogot, a kutatást nem lehet arra való hivatkozással megtagadni, hogy az iratok tanulmányozása esetlegesen lehetővé teszi - az egyébként csak fedőnévvel szereplő - ügynökök azonosítását. Elképzelhetőnek tartjuk a hálózati nyilvántarás (6-os karton, adatlap, statisztikai lap stb.), a "B" dossziék, s a számlák elkülönített, zárt kezelését (a törvényben meghatározott ideig tehát nem bocsájthatók még a tudományos kutatás rendelkezésére sem), de alkotmányellenesnek tartjuk fedőnévvel írt jelentések titkosan kezelését. Más, nem a hálózati nyilvántartást szolgáló iratokban - ha véletlenszerűen és a tiltó szabályok ellenére előfordul az ügynök valódi neve - a kutatást, betekintést csak az anonimizált másolatban lehet engedélyezni.

Ezen túlmenően meggyőződésünk azonban, hogy az információs önrendelkezési jog elvileg azt is jelenti, hogy mindenkinek joga van megtudni, ki és mit jelentett róla a pártállam idején. Nyilvánvaló azonban - miként azt az Alkotmánybíróság is kifejti -, az információs önredelkezés alapjoga is korlátozható pl. az ügynök személyes adatainak védelmére tekintettel.

- A betekintés csak abban az esetben tagadható meg, ha az érintett adat megismerése nemzetbiztonsági érdekeket sért (pl. terrorizmus elleni intézkedések, bizonyos technikai eszközök, vegyi anyagok részletes leírása). Az ilyen iratok minősítésére a BM illetékes miniszteri megbízottja tegyen javaslatot (ld. lent) - amíg az iratok a BM kezelésében vannak. Mivel az anyagok zárt őrzése javaslatunk szerint már csak a hálózati nyilvántartás "megnevező" eszközeire vonatkozna, így az egyéb iratok tekintetében - kivéve a felülvizsgálat után is titkosnak minősített anyagokat -, az információs önrendelkezési joggal élők, illetve a tudományos kutatók esetében a betekintés, illetve a használat engedélyezése alacsonyabb szintre helyezhető.

- A betekintés során maradéktalanul érvényesíteni kell az un. harmadik személyek személyiségi jogait. Ez azt jelenti, hogy a célszemély sem ismerheti meg a harmadik személyre vonatkozó közléseket.

Harmadik személynek nevezzük azt, aki bár nem célszemélye a III. főcsoportfönökség vizsgálatának, az anyagban valamilyen formában, összefüggésben mégis szerepel. Ilyen lehet akár a célszemély házastársa, baráti körének tagja stb.

- Minden betekintőnek nyilatkoznia kell, hogy az iratanyagot, csak az általa megjelölt célra használja fel. A törvény kimondhatja, hogy ügynök nevét csak a törvényben meghatározott módon lehet nyilvánosságra hozni, s ez esetben az iratok esetleges bírói tárgyalás során sem használhatók fel. Nem lehet azonban titkosítani, "zártan kezelni", a betekintők és a kutatók elől elzárni az állambiztonsági szervek nyílt és titkos munkatársainak, a nyilas párttagoknak és a karhatalmistáknak a neveit, illetve az azokat és egyéb adatokat tartalmazó nyilvántartásokat, dokumentumokat. A hálózati személyek és az SZT-tisztek adatvédelmét harmonizálni kell mind az információs önrendelkezési joggal, mind a nyilvánosság követelményével.

- az adatjavítást oly módon kell szabályozni, hogy azt csak a téves adatot hordozó irat mellé csatolt nyilatkozattal lehessen végrehajtani és semmiképp sem az irat rongálásával. Az adattörlés kritériuma kell legyen az, hogy a megsemmisítés nem vonhatja maga után más jogait biztosító adatoknak, vitális államtitkoknak, jelentős történelmi tényeknek, információknak, dokumentumoknak stb. az elpusztulását.

- A társadalmi nyilvánosság a tudományos kutatás révén biztosítható. A BM-nek jelenleg nincs érvényes kutatási szabályzata. Ezzel szemben viszont a "szokásjog" mindmáig lényegében érvényben tartja a belügyminiszter vonatkozó, temészetesen már hatályon kivül helyezett, 3/1984-es utasításának 74. pontját. Sőt a helyzet az adatvédelemre történő hivatkozással a kutatók számára még kedvezőtlenebb. Alapelvnek tartjuk, hogy a III. Főcsoportfőnökség által keletkeztetett és a BM-ben őrzött iratok időkorlátozás nélkül legyenek kutathatók. A személyes adatok védelmét a parlament adatvédelmi biztosával egyetértésben kell a törvénymódosításban megfogalmazni.

d) A bizottság véleménye szerint az Alkotmánybíróság határozata, vagyis az alkotmányosság a leginkább egy önálló intézmény létrehozásával érvényesíthető, mely kezelné a volt állambiztonsági - illetve, pédául a volt BM Külügyi Osztályhoz hasonlóan azok tevékenységéhez szorosan kapcsolódó - szervek anyagát, biztosítaná az azokkal kapcsolatos alapjogok (információs önrendelkezés, tudományos kutatás stb.) érvényesülését, az ügynöktörvény végrehajtását. Ez a bizottság egybehangzó véleménye. Az intézményt a parlament adatvédelmi biztosának felügyelete alatt kellene működtetni. Az intézmény függetlenítését a Belügyminisztériumtól elengedhetetlennek tartjuk egyrészt azért, hogy a politikai felelősség ne terhelje a mindenkori belügyminisztert, másrészt pedig megfordítva: magát az intézményt kell minél távolabb tartani a napi politikától, a politikai befolyásolás lehetőségétől. Addig is, amíg ez megvalósul - vagyis haladéktalanul - szükségesnek tartjuk az alábbi alapelvek érvényesítését a BM-en belül:

- Az iratanyag, tágabban a III. Főcsoportfőnökség tevékenységének felülvizsgálata - amint azt az Alkotmánybíróság is megállapítja - nem képezte a rendszerváltás részét, egyik elemét, ezért tehát az iratok titkosításának már nem lehet indoka, hogy ehhez a társadalomnak bármiféle érdeke fűződik (békés átmenet stb.). Haladéktalanul el kell dönteni, hogy a BM-ben őrzött iratanyag jogilag titkosnak tekinthető-e, s ha igen intézkedni kell visszaminősítéséről.

- Mind a szabályozásnál, mind a konkrét gyakorlat során abból kell kiindulni, hogy a szerv működése törvények feletti volt, iratai alkotmányellenes jellegét tükrözték, adatai felhasználása tehát jogtalan adatkezelésnek minősül. Vagyis az iratok kizárólag az ügynöktörvény végrehajtásához, az információs szabadság érvényesítéséhez, az állampolgárok jogainak biztosításához (kárpótlás, munkaviszony igazolása stb.) és tudományos kutatáshoz használhatók fel. Az alkotmányosság szempontjából vizsgálandó, hogy a jelenlegi nemzetbiztonsági szolgálatok milyen módon használhatják fel, illetve felhasználhatják-e egyáltalán az anyagokat. Ennek eldöntéséhez ki kell kérni az adatvédelmi biztos véleményét.

e) Mindezek megvalósítása érdekében javasoljuk, hogy a miniszter a Dokumentációs Osztályt rendelje közvetlenül a kabinetiroda alá, s nevezzen ki az élére történész-levéltárost. Javasoljuk továbbá, hogy - a parlament adatvédelmi biztosával egyetértésben - nevezzen ki egy megbízottat, aki kidolgozza (az átmeneti időszakra, az iratok átadásáig) a BM kutatási szabályzatát, kidolgozza a levéltári törvény végrehajtásának módozatait és ütemtervét, felel a kutatási engedélyek kiadásáért, a kutatásra bocsájtott anyagokért, az adatvédelmi biztos felügyelete alá tartozó önálló intézmény felállításáig felel az információs önrendelkezési jog betartásáért, beleértve az adattörlést és adatjavítást.

f) A volt állambiztonsági szervek által keletkeztetett anyagok további sorsával, kezelésével kapcsolatos egyéb javaslataink:

- az ügynöktörvényben vagy azzal összhangban szabályozni kell a Dokumentációs Osztályon őrzött iratokba történő betekintést (az információs önrendelkezési jog érvényesülésének módját);

- meg kell tiltani mindenfajta selejtezést (a Dokumentációs Osztály keretében nem tudunk ilyen esetekről és nem is a bizalmatlanság okán, de fontosnak tartjuk magát a deklarációt); a selejtezés megtiltását ki kell terjeszteni minden olyan iratra, amely a volt III. Főcsoportfőnökség szervezetére, tevékenységére, alkalmazottaira tartalmaz információt;

- újra kell szabályozni a Dokumentációs Osztály irataiban történő kutatást;

- szabályozni kell a másolat készítés rendjét;

- meg kell szüntetni a személyes adatok védelmének 1993-ban bevezetett és elfogadhatatlan gyakorlatát;

- a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterrel egyetértésben - a vonatkozó törvény elfogadásáig - meg kell tiltani a III/III-as iratanyag operatív felhasználását;

- kezdeményezni kell a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszternél az EGPR "G", "H", "S", "V" és egyéb - a törvények végrehajtását, a Dokumentációs Osztály munkáját, a tudományos kutatást segítő - adatbázisok helyreállítását;

- Felül kell vizsgálni a nemzetbiztonsági szolgálatoknak átadott, illetve általuk átvett iratokat, az "osztozkodásnál" nem lehet szempont, hogy melyik csoportfőnökség keletkeztette azokat;

- meg kell tiltani eredeti iratanyagok kölcsönzését, el kell rendelni a már kölcsönzött iratok azonnali visszaszolgáltatását;

- végre kell hajtani a pinceraktárak érintésvédelmi vizsgálatát, illetve a pincék sürgős karbantartását (pl. vízvezetékek);

- belső átcsoportosítással ki kell nevezni a Dokumentációs Osztályra olyan munkatársakat, akik levéltárosi, jogi, számítástechnikai ismereteikkel megalapozhatják a vonatkozó törvények megbízható végrehajtását, szervezhetik az anyag elengedhetetlen rendezését, lajstromozását, végezhetik tudományos, jogi stb. feltárását;

- a zárt anyagok irttárában lévő, törvénytelenül lefoglalt házkutatási anyagokat vissza kell szolgáltatni a tulajdonosoknak vagy azok örökösei részére;

- az osztályon fellelhető bírósági anyagokat (pl. 56-os perek maradéka) az illetékes levéltárnak kell átadni;

- vizsgálni és tisztázni javasoljuk az 1989-90-es iratmegsemmisítések körülményeit, szándékait, okait, "eredményeit stb.;

- a közvélemény folyamatos tájékoztatni kell az iratanyaggal kapcsolatos alapjogok érvényesüléséről;

- szorgalmazni és segíteni kell a volt állambiztonsági szolgálatok történeti, jogi, politikai, szervezeti stb. feltárását, az ezzel kapcsolatos dokumentumok kiadását (pl. kiadványsorozat segítségével).

g) A bizottság munkája során felmerült és megoldásra váró kérdések, problémák, további feladatok:

- az bizottság az 5/1995. BM sz. utasításban megjelölt feladatok végrehajtásához szükséges vizsgálatok elvégzésével, illetve a munkája során adódó problémák megoldásával - mivel a felmerülő kérdésekre érdemi, a szakmai követelményeknek is megfelelő, válaszokat kívánt adni - nem tudott végezni. Ennek oka, hogy a kinevezési-megbízási procedúra elhúzódása miatt meglehetősen későn láthattunk hozzá feladatunk megoldásához; számunkra (de szakmánk egésze számára is) ismeretlen téma, irategyüttes, helyzet felmérésére vállalkoztunk, s mint munkánk elején kiderült, levéltárosi, társadalomkutatói ismereteink mellé az állambiztonsági nyilvántartás, tevékenység kérdéseivel, módszereivel, szabályaival is meg kellett ismerkednünk; munkánk előrehaladtával nyilvánvalóvá vált, hogy olyan problémahalmazzal állunk szemben, amelynek megoldásához alapos, módszeres és főként időigényes munka szükséges;

- sikerült általános képet kapnunk az állambiztonsági szervek operatív nyilvántartási munkájáról, annak szabályairól; megismerkedtünk a főbb irat-, karton- és dossziéfajtákkal; megismertük az egyes irattárak és irategyüttesek mindegyikét; előrehaladtunk több irattár részletes felmérésében; fontos információkat sikerült gyűjtenünk az iratok feltűnő hiányainak okairól, elsősorban az 1989-1990 évforduló iratmegsemmisítésének módszereiről, irányultságáról és "eredményéről"; a meg nem semmisült, de a Belügyminisztériumból különböző módon kikerült iratok sorsáról;

- a jövőben pontosabb és megbízhatóbb módon fel kell dolgozni az operatív nyilvántartásra, illetve az ahhoz kapcsolódó állambiztonsági tevékenységekre vonatkozó 1990 előtti normákat, mivel a jelenleg archivált iratanyag keletkezésére, tárolási rendjére, hiányainak okaira, illetve az új törvényi szabályokkal történő összevetésére csak ezek ismeretében lehet vállalkozni;

- ehhez szükséges az állambiztonsági munkát, illetve az azzal kapcsolatos területek, szervezeti egységek tevékenységét szabályozó normák lehetőleg teljes listázása, melynek elkészítését - az Igazgatási Főosztály segítségével - már megalapoztuk. A listát munkája során a minisztérium, illetve a kutatók is hasznosíthatnák. A lista elkészülése után a normákat vissza kell minősíteni;

- tapasztalatunk szerint a minisztérium számos egységénél őriznek (többnyire már hatályukat vesztett) belügyi normákat, illetve a Központi Irattár és a Történeti Irattár számos anyagában találhatók ilyenek. Javasoljuk, hogy szervek, illetve iratőrzők különítsék el a III. Főcsoprtfőnökségre, illetve jogelődeire vonatkozóakat és azokat küldjék meg a Dokumentációs Osztályra, ahol - az osztály vezetőjének elmondása szerint - azok nem lelhetőek fel;

- részletes és megbízható állagismertetést kell adni az egyes irattárak anyagáról. Ehhez elengedhetetlen az anyag mielőbbi szakszerű - a levéltári szempontok és elvek szerinti - rendezése. A jövőben el kell jutni a dossziék tárgy- és névmutatóinak gépi feldolgozásáig, mert csak ez biztosíthatja pl. az informciós önrendelkezési jog maradéktalan érvényesíthetőségét (a kartonrendszerben csak a nyilvántartásba vettek szerepelnek);

- tisztázni szükséges a mutatókartonok és a dossziék kölcsönös meglétét (azaz, hogy minden dossziéhoz megmaradt-e a megfelelő karton és fordítva). A meglévő jegyzékeket, átadás-átvételi jegyzőkönyveket kutatási segédletekké kell "átfordítani", a rendezés során megbízható levéltári segédleteket kell készíteni. Ezeket a kutatók számára - korlátozástól mentesen - rendelkezésre kell bocsátani;

- fel kell dolgozni azon szervek iratanyagát, amelyek a legtöbb szállal kötődtek az állambiztonsági munkához (pénzügyi, anyagi, egészségügyi, személyzeti szervek, Adatfeldolgozó Hivatal, Külügyi Osztály, Belbiztonsági Osztály, Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya, BM Titkárság, bűnögyi nyilvántartás stb.). Amennyiben szükségesnek (és a levéltári gyakorlattal összeegyeztethetőnek) tűnik, bizonyos irategyütteseket a Dokumentációs Osztályon szükséges elhelyezni;

- át kell tekinteni a közeljövőben elfogadandó titokvédelmi-, levéltári-, ügynöktörvény és az iratanyag összefüggéseit, a végrehajtással, illetve előkészítéssel kapcsolatos BM feladatokat;

- ezen belül külön is tisztázni kell az ügynöktörvénynek az ügynöktörvény végrehajthatóságával, a megmaradt kartonok vélhető hiányaival, esetleges manipuláltságukkal, a megmaradt elszámolások felhasználhatóságával, a BM-en kívülre került anyagok, nyilvántartások és a törvény összefüggéseivel stb. kapcsolatos kérdéseket;

- tovább kell vizsgálni a Dokumentációs Osztály iratanyagaiban észlelt hiányok okait, méreteit, jellemzőit. Ez számunkra szakmai-etikai kérdés és - úgy véljük - az iratokkal történő elszámolás a minisztériumnak mindezek mellett politikai kötelessége; tisztázni javasoljuk az anyagban a szabályok betartásával történt selejtezések; a különböző időpontokban, indítékokkal és okokból lejátszódó iratátadások; a szabályokat semmibe vevő megsemmisítések; valamint az esetleges illegális, jogtalan eltulajdonítások méreteit, időpontjait, okait, lejátszódását, célkitűzéseit, "eredményeit", illetve felelőseit;

- az iratmegsemmisítések tekintetében szükséges: a vonatkozó sajtóanyag feldolgozása; az ügyekben végzett eddigi vizsgálatok (pl. a Diczig-féle bizottság, a parlamenti bizottság, a Legfőbb Ügyészség és Bíróság, a volt Belbiztonsági Osztály, a Fegyelmi Osztály stb.) anyagainak feldolgozása; egyes BM szervek (pl. Adatfeldolgozó Hivatal, Személyzeti és Munkaügyi Főosztály, BM Titkárság stb.) korabeli iratainak megtekintése; a volt állambiztonsági főcsoportfőnökség megmaradt iratainak tanulmányozása; az egykori szereplők, tanúk meghallgatása.