186-an a MEZZO-ért!2007. március 30.

A klasszikus és modern, az európai és egyetemes művészetet Budapesten szinte egyedüliként bemutató MEZZO francia kulturális tévécsatorna műsorának sugárzását a UPC kábelcsatorna áprilisban megszünteti. Így bezárul még az a rés is, amelyen át a közönség ráláthatott a művészet egyetemes értékeire abban a politikai és gazdasági ciklusban, amelyben az állam és önkormányzatok költségvetési megszorításai miatt a kulturális intézmények a színvonal csökkentésére kényszerülnek, a privát műsorszolgáltatók pedig az igénytelen műsorok fenntartásában is érdekeltek. Az intézkedés nem jogellenes ugyan, de a kulturális nevelés és a művészeti értékek befogadása szempontjából káros. Mivel a MEZZO egyedülálló értéket képvisel a magyarországi televíziózás műsorkínálatában, tiltakozunk amiatt, hogy a legnagyobb kábelszolgáltató megszüntesse ennek terjesztését.

Acsay Judit lapkiadó, újságíró;
Albert Mária újságíró, a Magyar Zenei Tanács tagja;
Alföldi Róbert színművész, rendező, a Bárka Színház igazgatója;
Almási Tamás filmrendező;
Ascher Tamás rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora;
Balázsovits Lajos színművész, rendező, a Játékszín igazgatója;
Bán Mariann keramikus;
Barna István belgyógyász, egyetemi docens;
Bársony Ágnes, az MTV zenei szerkesztője;
Básti Juli színművész;
Batár Attila építész, építészeti szakíró;
Batta András zenetudós, a Zeneművészeti Egyetem rektora;
Békés Pál író;
Bércesi Barbara zenei szerkesztő;
Bikácsy Gergely filmesztéta;
Binder Károly dzsessz-zongoraművész, a Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetője;
Birkás Ákos festőművész;
Bitó László kutatóorvos, közíró;
Bíró Yvette filmesztéta;
Bojti János zenetörténész;
Bródy János előadóművész;
Csanádi Judit díszlettervező;
Csáki Judit kritikus;
Csalog Gábor zongoraművész, a Zeneművészeti Egyetem tanára;
Csengery Kristóf költő, zenekritikus, a Muzsika szerkesztője;
Cserhalmi György színművész;
Csizek Gabriella fotó-archivista, a Mai Manó Ház művészeti vezetője;
Csuhai István, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese;
Dalos Anna zenetudós, az MTA Zenetudományi Intézet munkatársa;
Darvas S. János zenei filmrendező, az Arte munkatársa;
Deseő Csaba dzsessz-hegedűművész;
Dés László zeneszerző, dzsessz-szaxofonművész;
Dezsényi Katalin műfordító;
Divéky István, az MR zenei szerkesztője;
Dobszay László zenetudós, a Zeneművészeti Egyetem professzor emeritusa;
Dornbach Alajos ügyvéd;
Dresch Mihály dzsessz-szaxofonművész;
El Kazovszkij képzőművész;
Eötvös Péter zeneszerző, karmester;
Erdélyi Ágnes filozófus, az ELTE tanára;
Esterházy Péter író;
Fabényi Júlia művészettörténész, a pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatója;
Fábri Péter író;
Fehér Márta tudományfilozófus, a BME tanára;
Fenyő Gábor, a Magyar Hangversenyrendezők Egyesületének elnöke;
Feuer Mária zenekritikus, a Muzsika főszerkesztője;
Fodor Géza esztéta, az ELTE tanára;
Fodor Tamás rendező, színművész, a Stúdió "K" Színház igazgatója;
Forgách András író;
Forgács Péter filmrendező;
Gera Judit irodalmár, az ELTE tanára;
Geszti Péter dalszövegíró, a Rapülők és a Jazz+Az együttes alapítója;
Gálffi László színművész;
Göczey Zsuzsa zenei szerkesztő;
Gőz László harsonaművész, a BMC igazgatója;
Hann Endre szociálpszichológus, a Medián igazgatója;
Hajdu István művészettörténész, a Balkon főszerkesztője;
Hajós Gabriella jogász;
Halász Péter zenetörténész, az MTA Zenetudományi Intézet munkatársa;
Hauser Adrienne zongoraművész;
Heller Ágnes filozófus, akadémikus;
Hernádi Judit színművész;
Ilona Keserü Ilona festőművész, a PTE tanára;
J. Győri László műfordító, az MR szerkesztője;
Jálics Kinga, a Magyar Katolikus Rádió szerkesztője;
Jeney Zoltán zeneszerző, a Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetője;
Jordán Tamás színművész, rendező, a Nemzeti Színház igazgatója;
Jovánovics György szobrász, a Képzőművészeti Egyetem tanára;
Kabán Eszter Anna tervezőszerkesztő;
Katona Júlia, az MTV szerkesztője;
Kárpáti János zenetudós, a Zeneművészeti Egyetem tanára;
Kárpáti Miklós ügyvéd;
Kertész Imre író;
Kis János filozófus, a CEU tanára;
Klimó Károly festőművész;
Kotschy András fizikus-akusztikus, az ELTE tanára;
Kocsis Zoltán zongoraművész, karmester, a Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója;
Koltai Tamás kritikus, a Színház főszerkesztője;
Komoróczy Géza ókortörténész, az ELTE tanára;
Koncz Zsuzsa előadóművész;
Kornis Mihály író;
Kovalovszky Márta művészettörténész;
Kovács András Bálint filmkritikus, a NAVA vezetője;
Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Énekkar és Kottatár Kht. főigazgatója;
Kovács Péter művészettörténész;
Kovács Zoltán publicista, az Élet és Irodalom főszerkesztője;
Kovalik Balázs operarendező, a Zeneművészeti Egyetem tanára;
Körner Tamás, a Budapesti Fesztivál Zenekar igazgatója;
Kőrösi Zoltán, az MR szerkesztője;
Kulka János színművész;
Kurtág György zeneszerző;
Kurtág Márta zongoraművész;
Ludassy Mária filozófiatörténész, az ELTE tanára;
Lukácsi Béla, az MR szerkesztője;
Madarász Aladár közgazdász, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet munkatársa;
Marton Péter, a Zeneakadémia Baráti Köre elnöke;
Mácsai János zenetörténész;
Malina János zenetörténész;
Oláh Kálmán dzsessz-zongoraművész;
Pallai Péter, a londoni Magyar Intézet dzsessz-kurátora;
Palya Bea énekes, esélyegyenlőségi nagykövet;
Papp Márta zenetörténész, az MR szerkesztője;
Parti Nagy Lajos író;
Perneczky Géza művészettörténész;
Peskó Zoltán karmester;
Péter Vladimir tervezőművész, az Iparművészeti Egyetem tanára;
Pohárnok Mihály iparművész, a Design Terminál Kht. ügyvezetője;
Polgár László operaénekes;
Radnóti Sándor esztéta, az ELTE tanára;
Rados Ferenc zongoraművész;
Rácz Judit zenei szakfordító;
Rácz Péter költő;
Rácz Zoltán ütőhangszeres művész, az Amadinda együttes alapítója;
Ránki Júlia, az MR szerkesztője;
Réz Pál irodalomtörténész, műfordító, a Holmi főszerkesztője;
Roboz Judit, a Liszt Ferenc Zeneakadémia Baráti Kör Egyesület elnökhelyettese;
Roboz László fényképész;
Sándor Erzsi újságíró;
Sárosi Bálint népzenekutató;
Sasvári Edit művészettörténész;
Schiff András zongoraművész;
Schiller Mariann tanár;
Sipos Júlia, az MR szerkesztője;
Solymosi Tari Emőke zenetudós;
Sós Vilmos filozófus;
Standeisky Éva történész, a KLTE tanára;
Strelisky János kémikus;
Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész, dzsesszzenész;
Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész, akadémikus;
Széchenyi Ágnes irodalomtörténész;
Székely András zenetudós, a Magyar Zene főszerkesztője;
Székely György osztályvezető főorvos, a Semmelweis Egyetem kamarazenekarának tagja;
Szerző Katalin zenetörténész, az OSZK zeneműtárának vezetője;
Szirányi János zenei szerkesztő, az NKA Zenei Kollégiumának elnöke;
Szőke György irodalomtörténész, a JATE tanára;
Szüts Miklós festőművész;
Tallián Tibor zenetudós, az MTA Zenetudományi Intézet igazgatója;
Tarnói Judit tanár;
Tihanyi László karmester, a Zeneművészeti Egyetem tanára;
Udvaros Dorottya színművész;
Ungár László osztályvezető főorvos, a Muzsikáló Értelmiség Alapítvány zenekarának tagja;
Vági Zsuzsa bohóc;
V. Bálint Éva újságíró;
Várady Szabolcs költő;
Várbiró Judit zenei szerkesztő, az MTV főmunkatársa;
Várjon Dénes zongoraművész;
Várkonyi Benedek, az MR szerkesztője;
Vásárhelyi Júlia, a HVG szerkesztője;
Veres András irodalomtörténész;
Victor Máté zeneszerző;
Vidovszky László zeneszerző, a Zeneművészeti Egyetem tanára;
Vikárius László zenetudós, a Bartók Archívum vezetője, a Zenetudományi és Zenekritikai Társaság elnöke;
Virág Judit művészettörténész, a Mű-terem Galéria tulajdonosa;
Vojnich Erzsébet festőművész;
Vukán György dzsessz-zongoraművész;
Wagner Rita zongoraművész, a Zeneművészeti Egyetem tanára;
Weltner Mariann tanár;
Wilheim András zenetudós, a Zeneművészeti Egyetem tanára;
Zachár Zsófia műfordító, a The New Hungarian Quartely szerkesztője;
Závada Pál író

A petícióhoz csatlakozott a Krétakör Színház teljes alkotóközössége: Ágh Márton díszlettervező; Bánki Gergely színművész; Bányai Tamás fénytervező; Büki Dóra közönségszervező; Csákányi Eszter színművész; Csóka Tímea PR- és sajtóreferens; Erős Balázs produkciós vezető; Gáspár Máté ügyvezető igazgató; Gyabronka József színművész; Katona László színművész; Láng Annamária színművész; Merényi Anna dramaturg; Mervel Miklós kellékes; Mucsi Zoltán színművész; Nagy Zsolt színművész; Péterfy Borbála színművész; Rába Roland színművész; Salk Miklós irodavezető; Sárosdi Lilla színművész; Scherer Péter színművész; Schilling Árpád művészeti vezető; Terhes Sándor színművész; Tóth Péter művészeti titkár; Tüű Zsófia rendezőasszisztens; Veress Anna dramaturg; Werner Tiló színművész.

A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete nevében kibocsátotta: Kenedi János kritikus

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

MTI-hír 2007.03.29.

Budapest, 2007. március 29., csütörtök (MTI-OS)

A Nyilvánosság Klub a Mezzo-ért!

A UPC kábelcsatorna áprilisban megszünteti a klasszikus és modern, Európa és a világ művészetét Budapesten szinte egyedüliként bemutató MEZZO francia kulturális tévécsatorna műsorának sugárzását. Így bezárul még az a szűk rés is, amelyen át a közönség ráláthatott a művészet egyetemes értékeire abban a politikai és gazdasági ciklusban, amelyben az állam és az önkormányzatok költségvetési megszorításai miatt a kulturális intézmények a színvonal csökkentésére kényszerülnek, a privát műsorszolgáltatók pedig az igénytelen programok fenntartásában érdekeltek. Az intézkedés nem jogellenes ugyan, de a kulturális nevelés és a művészeti értékek befogadása szempontjából káros.

Ezt a megállapítást is tartalmazza az a tiltakozás, amelyet a Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete kezdeményezett az ellen, hogy a UPC előfizetőknek szóló, legdrágább csomagkínálatából hamarjában rétegműsorrá devalvált Mezzo-t kiveszi, és helyére a - közelebbről meg nem határozott tartalmú sorozatokat kínáló - AXN csatornát illeszti, úgymond, a tömegkultúra kiszolgálása érdekében.

Párhuzamosan a peticio.hu-n és az index.hu-n jelenleg is folyamatban lévő tiltakozással, a Nyilvánosság Klub felhívását - miszerint a Mezzo egyedülálló értéket képvisel 186 közéleti személyiség írta alá, köztük 24 Kossuth-díjas művész, 14 Széchenyi-díjas tudós, valamint 1 Nobel-díjas író. Nevük és a tiltakozás szövege a holnap megjelentő Élet és Irodalomban olvasható. (Schiff András Kossuth díjas zongoraművész az ÉS kinyomtatása közepette csatlakozott a tiltakozáshoz.)

Kiadó: Nyilvánosság Klub Országos Egyesület Ügyvivői Testülete

  

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Marad a Mezzo a UPC hálózatán (MTI-információ 2007.04.05.)

2007. április 5. csütörtök (MTI-információ)

Marad a Mezzo a UPC hálózatán

Új megállapodást kötött a UPC Magyarország és a Lagardere Networks Internationallel, amely szerint a Mezzo zenei és művészeti tematikus tévécsatorna továbbra is elérhető lesz a cég kábeltelevíziós hálózatában - adta hírül a két cég csütörtökön. Az új megállapodás révén a Mezzo több mint 400 ezer magyarországi háztartásba juthat el a UPC kábelhálózatain. Egy hete száznyolcvanhat közéleti személyiség írta alá a Nyilvánosság Klub felhívását, tiltakozva az ellen, hogy a UPC kábelcsatorna legdrágább csomagkínálatából kiveszi a Mezzo francia kulturális tévécsatornát és áprilisban megszünteti a klasszikus és modern zenét, Európa és a világ művészetét Budapesten szinte egyedüliként bemutató csatorna sugárzását.

  

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Győzött a Mezzo, mától újra fogható (Népszabadság 2007.04.06.)

Népszabadság 2007. április 6.

Győzött a Mezzo, mától újra fogható

Mától újra fogható a Mezzo kulturális tévécsatorna a UPC kábelszolgáltatónál. A cég korábbi döntését felülbírálva végül a csatorna megtartása mellett döntött.

Hatalmas felháborodás követte a UPC márciusi döntését, miszerint kiveszi alapcsomagjának kínálatából a komolyzenét, dzsesszt, táncot és világzenét sugárzó francia zenecsatornát. A társaság akkor azzal indokolta döntését, hogy az előfizetői között végzett felmérés alapján a Mezzo egyike azoknak a csatornáknak, amelyek a legkevésbé hiányoznának. A jelenlegi technikai feltételekből adódó kényszer miatt pedig mindenképpen meg kell válni egy csatornától ahhoz, hogy újabb kerülhessen a kínálatba.

- Ma már nyilvánvaló, hogy jóval értékesebb ez a csatorna, és többen figyelnek rá, mint ahogy mi a felmérésünk adataiból gondoltuk - mondja Szűcs László, a UPC Magyarország szóvivője, aki elismeri, hogy hibás döntést hoztak. Így pár nappal ezelőtt újra szerződést kötöttek a Mezzóval. Mától tehát ismét nézhető a műsor.

- Nem ért váratlanul minket a tiltakozás, minden csatornának megvan a maga rajongótábora. De most olyan érvekkel kerültünk szembe, amelyeket nem lehetett figyelmen kívül hagyni - mondja Szűcs László.

Társadalmi vita bontakozott ki a magaskultúrát közvetítő csatorna szükségességéről. György Péter esztéta és Hammer Ferenc médiaszociológus lapunkban arról beszélt, hogy a társadalom többsége ugyan nem igényli a magaskultúrát, és a Mezzóhoz hasonlatos, speciális csatornákért mindenhol a világon külön kell fizetni, Szekfű András médiaszociológus azonban felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarországon - a technikai kényszerek következtében - nem érvényesülhetnek a piaci mechanizmusok, most még nem oldható meg a csatornánkénti fizetés. A digitális műsorszórás bevezetéséig - amikor korlátlanul fogható majd bármilyen műsor - a szolgáltatóknak társadalmi kötelezettségük is van. Száznyolcvanhat értelmiségi, köztük Nobel- és Kossuth-díjas alkotók aláírásukkal tiltakoztak a kábeltársaságnál.

Lopes Elvira

  

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Intermezzo: a Nyilvánosság Klub esete a UPC-vel és a komolyzenével

Hírszerző 2007. április 6.

Intermezzo: a Nyilvánosság Klub esete a UPC-vel és a komolyzenével

A tiltakozók közt sokan vannak, akiket közvetlen felelősség terhel a mostani állapotokért, ugyan, ne kenjék már saját sarukat másra. Még akkor sem, ha az a más épp a nem túl szimpatikus UPC.

Come gather 'round people
Wherever you roam
And admit that the waters
Around you have grown
And accept it that soon
You'll be drenched to the bone.
If your time to you
Is worth savin'
Then you better start swimmin'
Or you'll sink like a stone
For the times they are a-changin'.
(Bob Dylan)

A hír: a UPC kábeltévé-szolgáltató (egyes értesülések szerint nem is egészen magától, hanem felsőbb érdekeknek engedelmeskedve) eltávolította műsorkínálatából a Mezzo nevű, elsősorban jazzt és komolyzenét adó csatornát.

A magyar értelmiség reakciója: aláírásgyűjtés, petíció, követelés, megtámogatva a Nyilvánosság Klubtól. A kezdeményező ezúttal ráadásul nem a megszokott tiltakozzunkellene-banda, nem. Számos komoly, valóban okos (és emiatt aztán csalódást okozó) név is van a listán. Többszörösen tragikus.

Először. A petíciózás nem old meg semmit, hiába sikerült az előfizetők preferenciáit tükröző felmérések és a nézettségi adatok ellenére visszapasszírozni az adót a műsorba. Hogy pontos legyek, a UPC közleménye szerint a csatornacseréhez a "tudományos alapossággal elvégzett nézői felmérések és rendelkezésre álló egyéb statisztikai adatok ... nem biztosíthatnak tökéletes, objektív fogódzókat". Értsd: szolgáljuk ki a nagytekintélyű értelmiséget, jobb a békesség.

De vajon ment-e ezzel valamire a magyar zenekultúra? Dehogy - a Mezzot nézű szűk réteg jól járt a másra kíváncsi, hasonló méretű vagy nagyobb közönség rovására, az aláírók pedig nyugodtabban alszanak.

Látszatmegoldás, mondom annak ellenére, hogy a zenével (részemről értendő alatta az, amit komolyzenének szokás hívni, a többi legfeljebb rossz vicc) és általában a hangzó környezettel szemben az aláírók nagy részénél sokkal szigorúbb követelményeket támasztok. Sőt, némelyikük zenélésnek nevezett tevékenysége ellen legszívesebben magam is aláírásgyűjtést indítanék, ha nem volnék olyan megveszekedettül demokrata.

*

De mivel borzasztóan demokrata vagyok, elismerem, petíciózni szabad. Csak épp értelmetlen.

Nem oldja meg az alapvető gondokat: hogy a hazai zenei élet számos képviselője még a 80-as évek politikai hangulatában él és az akkori korszellemnek megfelelő színvonalon alkot; hogy a hazai szerzők és előadók szinte teljesen elvesztették a kapcsolatot az amúgy is öregedőben és fogyóban lévő közönséggel; hogy a potenciális hallgatóság következő generációi valójában egy fillért nem szándékoznak hangversenyre vagy operára fordítani; hogy a piacot telítették a megkérdőjelezhető minőségű meg a nyilvánvalóan ócska produkciók; hogy az eladható termékeket elkótyavetyélik, mert egyszerűen fel sem merül a legalábbis nullszaldós eredmény ötlete; hogy az erőforrásokat elképesztő módon pazarolják, például mulatóssal töltik meg Európa egyik legjobb hangversenytermét; hogy a tömegek zenei ízlésének finomítására kidolgozott programok és módszerek eleve kudarcra voltak ítélve; hogy a zeneoktató szakemberek felkészültségére igen sokszor a botrányos a legenyhébb jelző; hogy az innováció kimerül a popzene oktatásba való beemelésének különböző verzióit taglaló mérhetetlenül ostoba ötleteken való polemizálásban; hogy az újdonságot hozó, de nem elkurvulós, fejenállás közben Vangelist hegedülős, minőségi ötleteket a szakma kéjes örömmel veti el; hogy a marketingben és közönségkapcsolatokban használható korszerű technológiák évtizedes késéssel kerülnek elő stb. Sorolhatnám.

Hát, ébresztő. Ha csak a bajok tömör felsorolása ennyi, mit gondolnak, elegendő visszakapni a Mezzót, és egy csapásra minden megoldódik? Hogy erről a sok förtelemről mind a UPC tehet, és a magyar értelmiségi elitnek ebben semmi felelőssége nincs? Hogy ez a sok csontváz nem évtizedek óta halmozódik a gardróbban, hanem a Mezzo tervezett megszüntetésével mintegy varázsütésre került oda? Ugyan.

Persze - nincs kollektív bűnösség. A most tiltakozók közt is sokan vannak, akik átláthatják a valós helyzetet, és az őket vezérlő jó szándékot sem kérdőjelezem meg. De sokan vannak köztük olyanok (zenészek és egyebek) is, akiket közvetlen felelősség terhel a mostani állapotokért, ugyan, ne kenjék már saját sarukat másra. Még akkor sem, ha az a más épp a nem túl szimpatikus UPC.

*

Más kulturális szakmák felébredtek, és a rendszerváltás megterhelései után magukra találva rendszeresen nagy szakmai és közönségsikereket érnek el. Miközben munkakörülményeik nem jobbak, mint bárkié. Nem akarok senkit kiragadni, igazságtalan volna a többiekkel szemben, mindenki tud példát. És mivel a kultúrára sem fog soha végtelen mennyiségű pénz jutni, nem ártana elgondolkodni: ki pályázik bármilyen (állami avagy magán) forrásokra nagyobb eséllyel, a küldetését sikeresen teljesítő intézmény vagy egy talajt vesztett szakma?

Másodszor tragikus a Nyilvánosság Klub bekapcsolódása. Számos olyan ügy van, amelynél elkelne egy fajsúlyos szervezet tiltakozása. Az például egészen biztosan nem tesz jót a nyilvánosságnak, ha egy kábeltévé-szolgáltató nem azért válik egyedüli szereplővé a piacon, mert ő nyújtja a legjobb szolgáltatást, hanem azért, mert tiszta véletlenségből egy területen / egy háztömbben csak egy madzag fektethető le.

És az is elég ártalmas, ha egy elvileg független piaci szolgáltató mindenféle felsőbb erők hatására rendezi be kínálatát, nem pedig a közönségigényeknek megfelelően. Felsőbb hatalmak alatt persze nem valami transzcendentálist kell érteni, csak egy olyan hivatalos szervet, ami az egyes szolgáltatás-csomagokon belüli csatornakiosztásba elvileg csak korlátozottan szólhat bele, gyakorlatilag azonban minden műsorszolgáltató életét meg tudja nehezíteni.

Az ORTT-ről van szó főleg, for the record. Szűcs László, a UPC kommunikációs igazgatója szerint ugyanis "komoly a nyomás a hatóságok részéről, hogy úgymond ne packázzunk az új csatornákkal". A UPC a Gazdasági Versenyhivatalt emlegette még, ám ők legfeljebb csak ajánlásokat fogalmazhatnak meg azzal kapcsolatban: a szolgáltatónak meg kell-e kérdeznie az előfizetőket egy-egy változtatás előtt, ezt pedig a UPC a szakmában elfogadott módon megtette. Abba a GVH-nak nincs beleszólása, hogy melyik csatornát kell közvetíteni, melyiket nem.

De a Nyilvánosság Klub nem ezek miatt szólalt meg, hanem egy egyszerű tartalmi vitában (Mezzo vs. AXN) fogta az egyik fél pártját. Ehhez persze joga van, csak nem vág profilba, és felveti a kérdést: vajon képesek-e ezután hitelesen kiállni, és azt mondani, őket nem a tartalom, hanem kizárólag a játékszabályok tisztasága érdekli?

Tallián Miklós