Jelentés
(Összefoglalás)
A belügyminiszter kezdeményezésére jött létre a Magyar Országos
Levéltár, az MKM Levéltári Tanácsa, a Magyar Levéltárosok Egyesülete, az
Önkormányzati Levéltárak Tanácsa, az MTA Történettudományi Intézete, az MTA
Jelenkorkutató Bizottsága, Az 1956-os Forradalom Történetének Dokumentációs és
Kutató Intézete, Budapest Főváros Önkormányzata és a Nyilvánosság Klub
delegáltjaiból az Iratfeltáró Bizottság, amely 1995. február 10-én tartotta első
ülését. A Bizottság tagjai: Bikki István, G. Vass István, Hajdú Tibor, Hegedűs
B. András, Kenedi János, Markó György, Rainer M. János, Tyekvicska Árpád, Varga
László (elnök). A Belügyminisztérium képviseletében Baczoni Gábor, a BM
Adatfeldolgozó Hivatal Történeti Irattárának vezetője látta el a Bizottság
titkári feladatait. A Bizottság tagjai közösen megtekintették az egyes iratőrző
helyek vezetői, Császár Józsefné, dr. Lada Ferenc, illetve dr. Balaskó Sándor és
dr. Sersli Sándor által megmutatott iratraktárakat.
A Bizottság a belügyminiszter 5/1995. sz. utasítása (1. sz.
melléklet) alapján kezdte meg tevékenységét, s munkáját a saját maga által
kidolgozott működési szabályzat szerint végezte (2. sz. melléklet). A Központi
Irattárban Bikki István, G. Vass István, Hegedűs B. András, Markó György, a
Személyzeti és Munkaügyi Főosztályon G. Vass István és Tyekvicska Árpád, a
Dokumentációs Osztályon Hajdú Tibor, Kenedi János, Rainer M. János, Tyekvicska
Árpád és Varga László, a Történeti Irattárban Varga László végezte a feltárást.
Általánosságban a bizottság tagjai azt tapasztalták, hogy a
Belügyminisztériumnak irattározással foglalkozó munkatársai jelentős munkát
végeznek, 1990. óta próbálják meg rendbe hozni több évtized e téren
megnyilvánuló káoszát. Eredményesebb lenne ez a tevékenység, ha folyamatosan
igénybe vennék képzett levéltárosok, a Magyar Országos Levéltár segítségét,
elengedhetetlenül szükség van ugyanis az iratraktárak jelentős részének
felújítására, jelenlegi formájukban nem igazán alkalmasak iratok tárolására
(Nagykupola, páncélterem stb.),hasonlóan elengedhetetlen egyes írategyüttesek
restaurálása, s szinte minden iratőrzőnél elengedhetetlenül szükség lenne
szakszerű rendezésre.
A rendezés azért sem tűr további halasztást, mert az új levéltári
törvény életbelépését követően meg kell kezdeni az ügyviteli értékkel már nem
rendelkező, a levéltári törvény hatálya alá eső iratanyag átadását a Magyar
Országos Levéltárnak, kisebb mértékben Budapest Főváros Levéltárának. Az 1945
előtti iratanyag haladéktalanul átadható, a tömeges méretű iratátadás
határidejének javasoljuk 1997. december 31-ét kitűzni, így a levéltár is
felkészülhet az iratanyag fogadására.
Fel kell hagyni azzal a gyakorlattal, amely a titokvédelem
jegyében áttekinthetetlenné teszi az iratképzést, irattárolást, selejtezést. Ez
a szemlélet idézhette elő, hogy a BM szervezetében működő hivatalok, szervezeti
egységek iratanyagai olyan mértékben hiányoznak, mintha ezek a hivatalok,
szervek sohasem léteztek volna. Még selejtezési jegyzőkönyv sem őrzi nyomukat.
A Központi Irattár hat raktárában mintegy 1700 fm
iratanyagot tárolnak. Az irattár 1959 utáni létesítésétől 1990-ig nem tölthette
be azt a feladatot, amely a létező iratkezelési szabályzatból reá hárul. Az
egyes szervezeti egységek iratanyagát rendszertelenül vette, illetve vehette át,
az iratrendezés és selejtezés nem kellő szakszerűséggel történt. Az 1990 óta
végzett munka ellenére az ott őrzött iratanyag nagy része rendezetlen. (3.sz.
melléklet)
A Személyzeti és Munkaügyi Főosztály on mintegy
250 fm iratot őriznek, amelyek túlnyomórészt az 1948 után keletkezett belügyi és
rendőri személyzetre vonatkozó iratokat foglal magában. Az iratanyag nagyobb
része szükséges a Főosztály ügyvitelének folyamatos ellátásához, tehát indokolt
továbbra is ott őrizni. (4.sz. melléklet)
A Dokumentációs Osztály őrzi a jogutód nélkül
megszüntetett Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztály, a III.
Főcsoportfőnökség titkárságának és III. csoportfőnökségének, Vizsgálati
Osztályának stb. maradék-iratait, amelynek mind történelemtudományi szempontból,
mind az információs önrendelkezési jogot érintő tartalma miatt rendkívüli a
jelentősége. (5.sz. melléklet)
A Történeti Irattár a BM legújabb iratőrzője, s
mintegy 700 irat-folyóméternyi anyag van birtokában, leginkább megszűnt belügyi
szervek iratai. (6.sz. melléklet)
I . Szervezeti változásokra irányuló
javaslataink
1. Javasoljuk a parlament adatvédelmi biztosának megválasztását
követően - vele egyeztetve - ideiglenes megbízatással, egy miniszteri megbízott
kinevezését, az 1990. május 23-a előtt keletkezett maradandó értékű iratok
egységes kezelésére (tudományos kutatás, közoktatás, nyilvánosság biztosítása).
Feladata egy "nyilvánosság csomagterv" felvázolása, vagyis a BM-ben őrzött
történelmi iratok és a nyilvánosság közötti merőben új kapcsolat megteremtése:
- a BM kutatási szabályzatának kidolgozása (l. még II.2. pont);
- a levéltári törvény érvényesíttetése a BM-ben;
- a kutatások engedélyezése, s az illetékes osztályvezetők
javaslatai alapján a kutatandó iratok kiadása, a vonatkozó panaszok
kivizsgálása, s elbírálása;
- a közvélemény folyamatos tájékoztatása az BM irataival
kapcsolatos alkotmányos alapjogok érvényesüléséről;
- a BM vonatkozó (történeti) tudományos publikációs tervének
kidolgozása;
- a végzős történészhallgatók, BM-ösztöndíjasok témavezetőinek
koordinálása;
- A miniszteri megbízott felel az információs önrendelkezési jog
megvalósításáért.
2. Javasoljuk a Központi Irattár és a Történeti Irattár
összevonását önálló Irattári Osztály néven a közigazgatási államtitkár
irányításával. Az Osztály feladata:
- a mintegy 2500 folyóméternyi iratanyag további rendezése,
jegyzékelése és az ügyviteli értékkel már nem rendelkező, történeti értékű
iratok levéltárba adásának előkészítése;
- a Belügyminisztérium hivatali szervezetei (hivatali egységek), a
minisztérium hivatali tevékenységét segítő szervezetek (minisztériumi szervek)
és a belügyminiszter irányítása alá tartozó önálló szervezetek (önálló belügyi
szervek) és jogelődeik 10 évnél régebbi iratanyagának részletes felmérése, a
szervellenőrzéssel kapcsolatos feladatok ellátása;
- az egykori Történeti Irattár és Központi Irattár anyagában
történő tudományos kutatás kiszolgálása;
- a BM 1945 utáni történetét bemutató tudományos igényű
forráskiadványok megjelentetése.
Biztosítani kell, hogy az Irattári Osztály meg tudjon felelni az
SZMSZ-ben és az Ügykezelési Szabályzatban foglalt, az iratkezeléssel kapcsolatos
feladatainak. Az Irattári Osztály ilyen irányú feladata, jogosultsága semmilyen
jogcímen nem csorbítható, sem a hivatali egységeknél, sem a minisztériumi
szerveknél, sem az önálló belügyi szerveknél.
3. A Dokumentációs Osztályon őrzött iratanyagnak az ügynöktörvény
és az információs önrendelkezési jog miatt egészen sajátos ügyviteli jellege
van, ezért jelenleg még nem javasoljuk a levéltári elhelyezést - ami
megítélésünk szerint a levéltári törvény személyes adatot tartalmazó iratok
szabályozásához köthető (24.§ /1/ bek.) -, hanem az 1994. évi XXIII. tv.
módosítása során olyan "állambiztonsági történeti hivatal" felállítását
javasoljuk, amelynek feladata:
- az alkotmányosságnak megfelelően, az 1990 előtt működő
állambiztonsági szolgálatok, illetve az azok tevékenységéhez szorosan kapcsolódó
szervek - jelenleg a különböző nemzetbiztonsági hivatalok által tárolt -
iratainak (BM-től elkülönített) őrzése;
- az 1994. évi XXIII. tv. végrehajtása;
- az információs önrendelkezési jog érvényesítése az őrzésében
lévő iratanyagban;
- a tudományos kutatás biztosítása;
- saját tudományos tevékenység.
4. A törvénymódosítás elfogadásáig, illetve végrehajtásáig
javasoljuk átmeneti intézkedésként a Dokumentációs Osztály átalakítását:
- a kabinetiroda alá rendelését;
- történész-levéltáros vezető kinevezését az osztály élére;
- az osztályvezető javaslatára belső átcsoportosítás elvégzését.
II. Javaslataink a jelenlegi kutatás, iratbetekintés
szabályozására
1. Szabályozni szükséges a BM-ben őrzött iratokba történő
betekintést (az eddigi gyakorlat szerint egyrészt "zártnak"
tekintették, másrészt viszont teljesen önkényes betekintésekre is volt példa).
2. Meg kell tiltani a III. Főcsoportfőnökség tevékenységére és
alkalmazottaira vonatkozó iratok mindenfajta selejtezését.
3. Újra kell szabályozni a BM irataiban történő kutatást.
- Újra kell szabályozni a másolatkészítés rendjét, hogy rövidebb
idő alatt elkészülhessenek, mint a mostani gyakorlat szerint.
- Meg kell szüntetni a személyes adatok védelmének
1993-ban bevezetett, elfogadhatatlan gyakorlatát (az adatvédelmi törvény szerint
a személyes adatok védelmét a tudományos kutatás érdekében korlátozni kell).
- Nem látjuk indokoltnak az iratőrzés (Dokumentációs Osztály) és a
kutatószolgálat (Történeti Irattár) szervezeti elkülönülését (mind a
Dokumentációs, mind az Irattári Osztály anyagaiban történő kutatás esetén
biztosítani kell, hogy a kutatók találkozhassanak a referensekkel).
4. A titokvédelmi törvénnyel összhangban - amennyiben egyáltalán
államtitoknak tekintendők - vissza kell minősíteni a Dokumentációs Osztályon
őrzött iratokat.
III. Az irattárakkal kapcsolatos belső szabályozást
igénylő javaslataink
1. Meg kell tiltani eredeti iratanyagok kölcsönzését, el kell
rendelni a már kölcsönzött iratok azonnali visszaszolgáltatását (visszakérését).
Eredeti irat kölcsönzésére csak kivételes esetben (pl. kiállítás) kerülhet sor.
2. A törvénytelenül lefoglalt, elkobzott tárgyi "bizonyítékokat"
(házkutatási anyagok, szamizdatok stb.) vissza kell szolgáltatni eredeti
tulajdonosuknak, a levéltári anyagokat a Dokumentációs Osztályról is (pl.
1956-os perek maradéka) át kell adni a Magyar Országos Levéltárnak, illetve más,
illetékes levéltárnak.
3. A microfishen tárolt Napi Operatív Információs Jelentésekről
haladéktalanul biztonsági másolatot kell készíteni, az orsós magnószalagon lévő
történeti értékű hanganyagot (pl. Szilágyi József pere) át kell másolni kazettás
magnószalagra.
4. A titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterrel és a
honvédelmi miniszterrel egyetértésben azonnali hatállyal meg kell tiltani a III.
Főcsoportfőnökség iratanyagából a titkos eszközökkel szerzett információk
bármilyen felhasználását.
5. Helyre kell állítani a korábbi számítógépes nyilvántartásból a
"g" (operatív), "h" (hálózati) és "s" ( téma- és tárgyköri)
nyilvántartásokat.
6. Felül kell vizsgáltatni a NBH-nak és a KBH-nak átadott
iratokat, az "osztozkodásnál" nem lehet szempont, hogy melyik csoportfőnökség
keletkeztette azokat, hanem amennyiben "belső reakcióra" vonatkozó tartalma van,
akkor vissza kell szolgáltatni a BM-nek.
IV. A bizottság további tevékenységével kapcsolatos
javaslataink
A bizottság feladatait a jelentésben részletezett okokból nem
tudta maradéktalanul teljesíteni. A miniszter döntése esetén (5/1995. sz.
miniszteri utasítás 11. pontja) a bizottság kész munkáját folytatni az alábbi
három témakörben:
1. Újabb vizsgálatot tartunk indokoltnak az 1989-90-es
iratmegsemmisítések teljes feltárására, kérjük egyben a korábbi
vizsgálatok anyagainak rendelkezésünkre bocsátását. Ebbe most már be
kell vonni a BM ilyen feladatokat ellátó szerveit.
2. Folytatni kell az iratanyag tételes feltárását (olyan formában,
ahogy ez mind a Központi Irattárnál, mind a Dokumentációs Osztálynál már
elkezdődött, ill. ahogy ezt részlegesen már jelentésünk is tartalmazza).
3. A miniszteri utasítás ellenére munkánk nem terjedt ki, a
rendelkezésünkre álló idő alatt nem is terjedhetett ki a "külső szervekre".
Javasoljuk e munka elvégzésébe szakértőként a két leginkább érintett
közlevéltár, a Magyar Országos Levéltár és Budapest Főváros Levéltára további
1-1 munkatársát bevonni.
Az összefoglaló nem teszi lehetővé a részjelentésekben
foglalt valamennyi javaslat megismétlését, ezért itt csak felhívhatjuk
rájuk a figyelmet.
Megítélésünk szerint az iratok feltárását már 1990-ben el kellett
volna végezni. Az azóta eltelt idő rendkívül megnehezítette munkánkat, s így ez
jóval kevésbé volt eredményes, mint lehetett volna öt évvel ezelőtt. Úgy
véljük, nem lehet tovább halogatni annak a ténynek a deklarálását, hogy a
Belügyminisztérium nem vállalja a folytonosságot a korábbi
rendőr-minisztériummal. Semmifajta misztérium és titkolódzás nem övezheti, mert
nem végez olyan titkos feladatokat, amelyek a jogállam előtti BM-et jellemezték.
Az 1990. május 31-e előtt keletkezett iratok vonatkozásában a mai BM radikális
szemléleti fordulatot hajt végre: a történettudományra bízza a néhai diktatúra
minden titkát.
Budapest, 1995. június 30.
Varga László
elnök
elnök
Mellékletek:
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
1. A belügyminiszter 5/1995. utasítása
1. sz. melléklet
BELÜGYMINISZTÉRIUM
Szám: 10-21/5/1995.
Szám: 10-21/5/1995.
A BELÜGYMINISZTER 5/1995. UTASÍTÁSA
a Belügyminisztériumban és szerveinél őrzőtt iratok
felméréséről
A belügyminisztérium és a jogelőd szervezetei működési körében
1990. május 31-e előtt keletkezett, a magyar Országos Levéltárnak át nem adott,
és jelenleg a Belügyminisztériumban vagy a belügyminiszter irányítása alatt álló
szervezeteknél tárolt iratoknak (a továbbiakban: iratok) a jogszabályok
előírásainak megfelelő és szakszerű rendben történő megőrzése érdekében, az
alkotmányos alapjogok gyakorlásához és ezen belül is hangsúlyozottan a
tudományos kutatás elősegítése céljából a következő
utasítást
adom ki:
1. Ezen utasítás hatálya a Belügyminisztérium hivatali szerveure,
a minisztérium hivatali tevékenységét segítő szervezetekre, továbbá a
belügyminiszter irányítása alá tartozó önálló szervezetekre (a továbbiakban
együtt: belügyi szervek), valamint a 3. pontban mghatározott bizottság tagjaira
terjed ki.
2. Az iratok rendezésére vonatkozó további intézkedés megalapozása
céljából fel kell mérni és meg kell határozni a belügyi szerveknél tárolt iratok
mennyiségét, állapotát és jellegét, és erről összefoglaló jelentést kell
készíteni.
3. A felmérést egy történészekből és levéltárosokból álló szakmai
bizottság végzi el. A bizottság - a belügyminiszter felkérésére - az utasítás
mellékletében feltüntetett szervek által megjelölt és ott megnevezett tagokból
áll.
4. A bizottság feladata ellátása során közigazgatási tevékenységet
végez, ezért a bizottság tagjai az 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 11. § (2)
bekezdése alapján közszolgálati jogviszonyba kerülnek, s határozott időre szóló
kinevezést kapnak. Jogállásukra a Ktv. rendelkezéseit kell alkalmazni.
5. A bizottság tagjai a titokvédelmi szabályok következetes
megtartásával jogosultak:
a) a belügyi szervek valamennyi iratőrző helyiségébe belépni;
b) e szerveknél a nyilvántartások módszerére, rendszerére, az
iratok minősítésére vonatkozóan tájékoztatást kérni;
c) a 6. pontban meghatározottak szerint az iratokba betekinteni.
6. A megszüntetett BM III/III. csoportfőnökség hálózati
személyeire vonatkozó adattárakat (kartonok) és dossziékat, valamint a BM III.
főcsoportfőnökség hivatásos állományú tagjaira vonatkozó iratokat a betekintők
számára úgy kell rendelkezésre bocsátani, hogy az azokba szereplők szmélyes
adatai ne legyenek megismerhetők.
7. A nyilvántartások kezelésével megbízott belügyminisztériumi
szervek munkatársai kötelesek az 5-6. pontban meghatározottak szerint a
szükséges feltételeket biztosítani, a felkéréseket teljesíteni.
8. A bizottság tagjai - feladataik végrehajtásához - szakértők
bevonására tehetnek javaslatot. A szakértők bevonásáról a BM közigazgatási
államtitkára dönt, és a végrehajtására intézkedik.
9. A bizottság testületi szervként működik, melynek szabályait
saját hatáskörében állapítja meg.
A működési szabályok keretében meg kell határozni azt a vezetőt,
aki a bizottságot képviseli és a testület működéséért, intézkedéseiért
felelősséggel tartozik.
10. A bizottság működésével kapcsolatos ügyviteli feladatokat a BM
Adatfeldolgozó Hivatal Történeti Irattára látja el.
11. A bizottság a 2. pontban meghatározott feladatot 1995. március
1. napjától kezdődően 1995. június 30. napjáig hajtja végre.
A bizottság vezetője a belügyminiszter részére 1995. május 31-éig
az elvégzett munkáról írásban előzetes jelentést készít, és ebben - amennyiben
szükséges - kérheti a határidő meghosszabbítását.
12. Ez az utasítás az aláírás napján lép hatályba.
Budapest, 1995. március 1.
Kuncze Gábor s. k.,
belügyminiszter
belügyminiszter
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
2. Az Iratfeltáró Bizottság működési rendje
2. sz. melléklet
A belügyminiszter által felkért Iratfeltáró
Bizottság működési rendje
A belügyminiszter 5/1995. sz. utasításával 9 szakmai szerv,
illetve intézmény által delegált képviselők alkotta bizottságot megbízta azzal,
hogy a Belügyminisztériumban és a belügyminiszter irányítása alatt álló
szerveknél tárolt a BM és jogelőd szervezetei működése során keletkezett
iratokat felmérje. Az utasítás 9. pontja elrendeli, hogy a "bizottság testületi
szervként működik, melynek szabályait saját hatáskörében állapítja meg". A
bizottság tagjai megtekintették a Személyzeti és Munkaügyi Főosztály, a Központi
irattár, az AFH Dokumentációs Osztály iratraktárait (beleértve a Történeti
Irattár által használt raktárakat is). Ennek megfelelően az Iratfeltáró
Bizottság működését a következőképpen szabályozza:
1. A bizottság feladata, hogy a megbízatásának körébe tartozó
iratok jogszerű megőrzése, a vele kapcsolatos alkotmányos alapjogok gyakorlása,
s különösen a tudományos kutatás szabadságának biztosítása érdekében feltárja az
összes 1990. május 31-e előtt keletkezett iratot. A bizottság munkája során
külön figyelmet szentel az információs önrendelkezési jog érvényesítésének
lehetőségére. Az iratfeltárás mélységéről az iratanyag jellege, mennyisége, s a
rendelkezésre álló idő függvényében a bizottság folyamatosan, ülésein dönt.
2. A bizottság tagjai figyelemmel kísérik és hasznosítják a BM-ben
működő irat-visszaminősítő bizottság tevékenységét, munkájuk során figyelemmel
kísérik, hogy az egyes irategyüttesek, nyilvántartások kezelését milyen
jogszabályok határozzák mrg, ennek megfelelően betekintést kívánnak nyerni
további iratőrzők által kezelt iratokba, nyilvántartásokba. Külön figyelmet
kíván a bizottság arra fordítani, hogy milyen egyéb aktuális érdek, jogi
szabályozás (kárpótlás, átvilágítás) fűződi az egyes irattípusokhoz.
3. A bizottság vizsgálni kívánja, hogy milyen módon és körülmények
között történtek 1944. december 21. és 1990. május 31-e között az
irat-megsemmisítések, a selejtezések, ennek érdekében át kívánja tekinteni az
összes rendelkezésre álló ügyirat-kezelési szabályzatot, ügykörjegyzéket,
irattári tervet, selejtezési jegyzőkönyvet, főnyilvántartó könyvet. A bizottság
fel kívánja tárni, hogy szervezeti változások következtében, vagy más okból
milyen (1990. május 31-e előtt keletkezett) iratanyagok kerültek ki a
Belügyminisztérium, illetve a belügyminiszter irányítása alatt álló szervezetek
kezeléséből. Az iratképzés oldaláról fel kívánja tárni a BM szervezetének
felépítését és annak változásait a fenti időhatár között.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
3. Jelentés a Központi Irattárban lévő iratokról
3. sz. melléklet
A KÖZPONTI IRATTÁR
Az Igazgatási Főosztály keretében működő Központi Irattárban
őrzött iratanyagot Bikki István, Hegedűs B. András, Markó György és G. Vass
István mérte fel.
Munkájukat szóbeli tájékoztatással Lada Ferenc főosztályvezető,
Balaskó Sándor főosztályvezető-helyettes és az irattár munkatársai segítették.
Az iratanyag áttekintését megkönnyítette a rendelkezésünkre bocsátott irattári
jegyzék.
A bizottság tagjai nagyfokú segítőkészséget tapasztaltak és minden
iratba betekint-hettek. Ugyanakkor már itt jelezni kell, hogy az irattár
munkatársai, s a felügyeletet ellátó vezetők maguk sem rendelkeztek minden
esetben azon információkkal, amelyek a korábbi iratselejtezésekre, a különböző
időszakokban történt iratpusztulásra, illetve az egyes BM szerveknél még kint
lévő iratanyagra vonatkoznak, s amelyek esetleg magyarázatot adná-nak a feltűnő
irathiányokra.
A bizottság tagjai a szóbeli tájékoztatón túl áttanulmányozták az
1960-as évektől többé-kevésbé folyamatosan rendelkezésre álló átadási-átvételi,
illetve selejtezési jegyző-könyveket és az iratkezelést érintő parancsokat és
szabályzatokat.
A Központi Irattár létrejötte, az iratok rendje
A Központi Irattárat a Minisztérium Titkársága keretében 1959-ben
szervezték meg. Az 1963-ban kiadott iratkezelési szabályzat szerint feladata az
egyes szervezeti egységek iratanyagának átvétele a keletkezésüktől számított 3
év után. Később ezt a határidőt 10 év-re változtatták.
A rendelkezésünkre bocsátott iratátadási jegyzőkönyvek tanusága
szerint az 1960-as évek elején valóban meg is kezdődött az iratok átvétele az
egyes szervezeti egységektől. Az átnézett dokumentumok és az irattárban levő
iratok felmérése alapján azonban arra lehet következtetni, hogy ez a munka nem
volt folyamatos és szisztematikus.
Az Irattárban - az Igazgatási Főosztály által rendelkezésünkre
bocsátott jegyzék alapján számolva - hozzávetőlegesen 1.700,- fm irat
található.
Az iratanyag 6 (hat) helyiségben van elhelyezve. Ezen túlmenően a
Nagykupola és a Körkupola önmagában is több szintre tagolódik.
Az iratanyagban való tájékozódást nehezíti, hogy
- az egyes irattári helyiségeknek, ill. azon belül az egyes
szinteknek (az ORFK irattárt kivéve) nincs meghatározott karaktere, azaz a
különböző irattestek logikátlanul vannak elhelyezve, sőt sok esetben szorosan
összetartozó iratok más-más irattári helyiségben vannak;
- az idők folyamán végrehajtott selejtezések csak részben
követhetők nyomon;
- az irategységek egy részét az azt átadó szervezeti egység neve
alatt tartják számon, holott az iratok keletkezése idején olyan nevű szervezeti
egység a minisztériumban nem is működött.
Ha figyelembe vesszük is, hogy más szervezeti egységeknél is
őriznek még 3, illetve 10 évnél régebbi iratokat, továbbá hogy az Országos
Levéltár részére a BM az 1949 óta - nagy időközökkel és rendszertelenül - kb.
300 fm iratot adott át (ezek egy része 1956-ban a levéltárban elégett), akkor is
meg kell állapítani, hogy az iratanyagban olyan hiányok vannak, amelyek sem az
1956 körüli iratmegsemmisítéssel, sem az azóta végzett iratselejtezésekkel nem
magyarázhatók kielégítően.
- Feltűnően kevés irat van az 1950-1960 közötti időszakból;
- Hiányos a miniszteri, miniszterhelyettesi iratok sorozata;
- Az 1963 utáni időszakból is egész főosztályok, csoportfőnökségek
iratai hiányoznak.
A Belügyminisztérium iratkezelési gyakorlata
1945-1950 között a minisztérium főbb feladatai: a közigazgatási
apparátus irányítása, illetve a közbiztonság, rendészet és állambiztonság
ügyeinek intézése. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Belügyminisztériuma
ügyiratkezelésében alapvetően folytatta a m. kir. Belügyminisztérium
hagyományait: a minisztérium egységesen iktatta és kiadmányozta iratait, a
folyamatos számsoron belül azonban az egyes osztályok egy-egy számtartományt
kaptak ügyirataik jelzésére. Az egy ügyre vonatkozó iratokat szerelték, majd
alapszámok sorrendjében irattározták. Ez a rend 1950-ig nem változott.
A Belügyminisztériumnak a fentiekben vázolt és igen logikusnak
tűnő irattári rendje sajnos csak részben maradt fenn. Az eredeti irattári
rendnek megfelelően megőrzött állagokhoz (lásd alább a jegyzékben) valószínűleg
az 1960-as években egységes névmutatót ké-szítettek, melynek segítségével
(valamint a töredékesen fennmaradt eredeti segédletek segítségével) az iratanyag
ezen részében viszonylag jól lehet tájékozódni. Az iratanyag egy részét azonban
az éppen aktuális ügyviteli, hatósági, operatív, sőt adatfeldolgozási szempontok
illetve feladatok szerint kiemelték eredeti környezetükből. Kikülönítették
például a fővárosi, a vidéki személyügyi iratokat csakúgy, mint az internálási
határozatokat, vala-mint az Elnöki főosztály bizonyos iratait. Ezek egy része
ráadásul az azokat később felhasználó és a Központi Irattárba leadó szervek neve
alatt lelhető fel.
1953-ban a BM közigazgatás irányításával kapcsolatos hagyományos
feladatai általában megszűntek, ugyanakkor az 1949-ben szervezetileg
önállósított állambiztonsági apparátusnak a BM szervezetébe való
visszatagolódásával 1953-ban teljessé vált az a folyamat, melynek során a
Belügyminisztérium tulajdonképpen rendőrminisztériummá vált. A minisztérium
jellegének ilyetén változása nem csupán a civil szférától és az állami szféra
más szektoraitól való elzárkózást fokozta, de nőtt a minisztériumon belüli belső
izoláció is, ami az iratkezelésre is kihatott. Az egyes szervezeti egységek - a
titokvédelemre hivatkozva - egyre inkább elzárkóztak egymástól, s egyre kevesebb
volt azoknak a száma, akik a minisztérium egész struktúrájáról áttekintéssel
rendelkeztek.
Az 1950 utáni időszakból az iktatási számkeret felosztására és az
irattározás rendszerére vonatkozó átfogó kutatások nem állnak rendelkezésünkre.
Valószínű, hogy fokozatosan megszűnt a számkeret felosztása, s az egyes
főosztályok (később főcsoportfőnökségek) egymástól függetlenül, párhuzamosan
1-től növekvő számsort használtak irataik jelzésére. Hogy az ebből eredő zavart
kiküszöböljék, 1953-ban bevezették az úgynevezett előszámok alkalmazását, azaz
minden önálló iktatásra jogosult szervezeti egység kapott egy számot, amit az
iktatóbélyegzőn is és a kimenő irat iktatószámában is feltüntettek. Valószínűleg
ugyancsak az 1950-es években tért át a minisztérium az alapszámos iktatási
rendszerről az alszámos iktatási rendszerre is.
Amennyiben ismernénk, hogy az egyes előszámokat mettől meddig mely
szervezeti egység használta, tudnánk, hogy milyen irattesteket ("állagokat")
kell keresnünk, illetve tudnánk, hogy a jelenleg a központi irattárban őrzött
irategységek hogyan illeszkednek a rendszer egészébe, s hol milyen hiányok
vannak. Sajnos ilyen listákat nem találtunk. Megjegyzendő, hogy 1977-ben az
Országos Levéltár illetékes munkatársa is csak azt tudta feljegyezni, hogy "igen
sok helyen iktatnak", de hogy hol és hány helyen, azt a Titkárság Ügykezelési
alosztályának vezetője nem tudta, vagy talán inkább nem akarta megmondani. Ez
utóbbi feltételezést valószínűsíti, hogy az előszámok folyamatos központi
regisztrálása nélkül egyszerűen zavarok keletkeztek volna. Remélhető tehát, hogy
a Titkárság vagy az Ügykezelési osztály iratanyagából előbb-utóbb mégiscsak
előkerülnek ezek a listák.
Az nagyon valószínű, hogy a fent említett titkolózásból és belső
izolációból eredően a Titkárság sohasem volt abban a helyzetben, hogy az 1950-es
évek óta az iratkezelési szabályzatokban újra és újra rögzített jogosítványával
éljen, azaz hogy az ügykezelés központi szervezését, irányítását és ellenőrzését
végezze. Ez már csak azért sem volt lehetséges, mert az 1970-es, 1980-as években
a minisztérium iratkezelési szabályzatának hatálya valójában nem terjedt ki a
főhatóság egészére: az állambiztonsági terület és az Országos
Rendőr-főkapitányság iratkezelését (és más BM szervekét is) külön-külön
szabályozták.
Az Országos Levéltár többnyire szintén nem volt abban a
helyzetben, hogy jogszabályokban rögzített feladatait: az iratkezelés, az
irattározás és az iratselejtezés ellenőrzését előírásszerűen végezze, illetve,
hogy a minisztérium iratait átvegye, bár az 1950 és 1990 közötti időszak
gyakorlata e tekintetben nem volt egységes. Az 1945 előtti iratanyag mel-lett
már 1956 előtt adtak át 1945 után keletkezett iratokat is.
Az 1960-as évek végétől a Belügyminisztérium mereven elzárkózott a
Levéltár minden javaslata és csaknem minden kapcsolatfelvételi kisérlete elől.
1972-ben a Minisztérium iratkezelési szabályzatát a Levéltár szakmailag
elhibázottnak minősítette, tiltakozása azonban hiábavalónak bizonyult, mert a
Művelődésügyi Minisztérium jóváhagyta azt. Később többször is csak hosszas
egyeztetés után voltak hajlandók fogadni a Levéltár képviselőjét, aki legfeljebb
az Ügykezelési alosztály vezetőjének irodájáig jutott el, de még az irattárat
sem tekinthette meg. Ma már nyilvánvaló, hogy ez az elzárkózás károsan hatott
többek között a központi irattár szakmai munkájára is.
A Belügyminisztérium iratselejtezési gyakorlata
A Belügyminisztérium illetékes
miniszterhelyettese, 1956. augusztus 29-én kelt 25. számú utasításával
rendelkezett a BM központi államvédelmi szerveinél, 25/1. számú uta-sításával
pedig a BM szerveknél található iratok megőrzésével és selejtezésével
kapcso-latos feladatokról. Az utasítások szerint a nagy mennyiségben felgyűlt
papírok "... csak tehertételt jelentenek, s ugyanakkor a népgazdaság
szempontjából fontos papíranyagot nem bocsátottuk a népgazdaság rendelkezésére".
Az államvédelmi szervek iratai közül 1945. és 1955. december 31.
között irattárba helyezett aktákat - kivéve az operatív dossziékban
elhelyezetteket - kellett volna átvizsgálni. A többi BM szervnél az 1947. január
1-jétől 1953. december 31-éig irattározottak kerültek volna átvizsgálásra.
Mindkét utasítás esetén a selejtezési feladatokat 1956. október 1-től 1957.
január 1-jéig tervezték elvégezni. A selejtezési munkák irányításával és
ellenőrzésével a BM Titkárságát bízták meg. A munkálatok megkezdésére vonatkozó
adatot eddig nem sikerült felkutatni. Az akkori előírások szerinti
iratselejtezési munkálatok foly-tatását, ill. befejezését pedig - ha a feladat
végrehajtását el is kezdték - az 1956-os forradalom eseményei megakadályozták.
A BM Titkárságának vezetője 10-2502/1958. számú, 1958. július 12.
kelt körlevele szerint "az ellenőrzések alapján megállapítottam, hogy a BM több
szervénél nem tartják be a Minisztertanács iratok megőrzéséről és selejtezéséről
szóló 185/1951.(X.23.) sz. rendeletét". A körlevél kiadója a továbbiakban
megállapítja, hogy a BM-nél és alárendelt szerveinél nincsenek irattárak
felállítva, ezért sok helyen az iratok kezeléséről és őrzéséről nem gondoskodnak
megfelelően. Sőt, több szervnél "... az ellenforradalmi események után
felelőtlenül sok olyan iratot semmisítettek meg, amely az események során
megmaradt, s amelynek védelmét a Minisztertanács fenti számú rendelete
kötelezővé teszi." Az iratok számbavételének, rendezésének és selejtezésének
elvégzése érdekében az alábbi feladatok végrehajtását rendelte el a BM
Titkárságának vezetője.
A BM Titkárságának 1958. november 1-jétől létre kellett volna
hoznia a BM Köz-ponti Irattárát. A valóságban 1959-ben létrehozott Központi
Irattárban gondolták elhelyezni a megszűnt BM szervek iratait; a Politikai
Nyomozó főosztály azon irattározott iratanyagait, amelyek a II/11-es Osztály
irattárába nem voltak elhelyezhetők; a többi központi szerv (országos
parancsnokságok, főosztályok és önálló osztályok) 3 évnél régebben irat-tározott
titkos és nem titkos iratait. A BM központi szerveinek a 3 évnél régebben
irattá-rozott irataikat, a már idézett 25/1. számú miniszterhelyettesi utasítás
alapján, 1958. szep-tember 15. és december 31. között kellett selejtezniük és
rendezniük.
Az 1958-ban végrehajtott selejtezési munkálatokat tükröző
jegyzőkönyveket eddig nem sikerült felkutatni.
A Belügyminisztérium Titkárságának vezetője a továbbiakban
1960-ban és 1972-ben is rendelkezett az iratok selejtezésének rendjéről.
(10-130/1960. és 10-350/1972. sz. alatt.) Mindkét utasítás megemlíti, hogy a
végrehajtandó iratselejtezéseket az illetékes levéltárral is jóvá kell hagyatni.
A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években a Központi Irattárban
kezelt iratokban is végrehajtottak selejtezést. ennek tényét általában az
Irattárba adó szerv által készített átadás-átvételi jegyzékre utólag, a
végrehajtást követően jegyezték fel. A jegyzékek alap-ján a kiselejtezett iratok
mennyisége általában nem rekonstruálható. Helyenként az időpont meghatározása is
lehetetlen.
A fent leírt eljárási rendben történt néhány érdekesebb, ill.
fontosabb anyagegyüttes kiselejtezését az alábbiakban érdemes megemlíteni.
Feltehetően a hatvanas évek elején került kiselejtezésre a
Közbiztonsági Őrizetet Végrehajtó Országos Parancsnokság (KÖVOP) 1957-1960.
évkörű minősített és nyílt iratokat tartalmazó irategyüttese.
A BM III/2. osztálya 1965. december 8-án adta át a Központi
Irattárnak a 192 sze-mélynél tartott házkutatást követően lefoglalt, többnyire
magánlevelezést és fényképeket tartalmazó anyagokat. A névsorban többek között
Brankov Lázár, Heltai György, Klein Antal, Noel H. Field, Mód Péter, Szász Béla,
Révay Kálmán és Ries István neve szerepel. "A benti személyeket a BM Panasziroda
által - bejelentőzés útján - felszólították az átvételre, azonban a benti
személyek nem jelentkeztek." Ezt követően az iratokat 1974. no-vember 13-án
kiselejtezték.
A BM III/II. és III/III. Csoportfőnöksége a hetvenes évek folyamán
többször adott át iratokat az Irattárnak, általában meghatározva azt az
időpontot is, amikor azok "megsemmisíthetők". Az 1960. és 1978. között
keletkezett, többnyire minősített iratok B(izalmas) elszámolási nyugtákat,
valutaügyre, ill. SZT illetményekre vonatkozó iratokat tartalmaztak. (Ezek egy
része a jogutódokhoz került.)
Jegyzőkönyv alapján kerültek viszont kiselejtezésre 1972-ben a BM
Központi Panasziroda 1967-1971. közötti iratai.
A Központi Irattár őrizetébe került azon csomagokat, melyeken a
selejtezhetőség időpontja feltüntetésre került, az Iratár munkatársai az 1980-as
években feladataikat az előírásoknak megfelelően - csomagok felbontás nélküli
zsákolása és zúzása - teljesítették, és az átadás-átvételi jegyzőkönyvekben
jelölték a selejtezés megtörténtét.
A fenti példákból is megállapítható, hogy a Belügyminisztériumban
végrehajtott irat-selejtezések során nemcsak a jogszabályok, de a belső
utasítások, körlevelek előírásait sem mindig vették figyelembe. Az ilyen irányú
munkálatoknál a levéltári szempontokra nem ügyeltek, ennek megfelelően a
gyűjtőkörileg illetékes levéltárat nem hallgatták meg, s feltehetően a kor
hivatalos politikai felfogásának, irányítási rendszerének megfelelő, nem mindig
következetes, de általában jellemző éberségi szempontokat vettek figyelembe és
ültették át a gyakorlatba. Ez annak ellenére igaz, hogy helyenként levéltári
szakember is részt vett a selejtezések ellenőrzésében, de a személy általában a
Belügyminisztérium konkrét kérésének megfelelően került kijelölésre.
A felmért iratok részletes leírása
| 1945 elõtt keletkezett iratok: | |||
| 1. | A magyarországi szabadkõmûvesség dokumentumai (Raktári jegyzék: 94. tétel) |
XIX. sz. - 1948 | 2,- fm |
| Az egyesületek feloszlatása (1949/1950) után a szabadkõmûves szervezetektõl elkobzott kiadványokat, nyomtatványokat, iratokat nem az egyes szervezetek, hanem idõrend szerint rendezték. Darabszintû segédlet segítségével kutatható. | |||
| 2. | Szolgálati és minõsítési táblázatok a m. kir.
rendõrség tagjairól (Raktári jegyzék: 59. tétel) |
XX. sz. elsõ fele | 1,54 fm |
| Töredékes korabeli szolgálati és minõsítési okmányok a 20-as, 30-as években szolgálatot teljesített rendõrökrõl. Az anyag szoros ABC-be rendezve található. Külön segédlet nem készült hozzá. | |||
| 3. | Budapesti Rendõrkapitányság: tolonc ügyek
(Raktári jegyzék: 77. tétel) |
1945 elõtt és után | 16,- fm |
| Egyes személyek Budapestrõl való kitoloncolására vonatkozó határozatok, a nevek betûrendjébe rendezve. | |||
| 1945-1953 (1956) között keletkezett iratok: | |||
| 4. | BM I. Elnöki fõosztály (Raktári jegyzék: 65. tétel) |
1945-1950 | 11,44 fm |
| Miután a korabeli segédletek nem állnak rendelkezésre, az iratanyaghoz darabszintû segédlet készült. Ez tartalmazza az irat tárgyát, eredeti iktatószámát és jelenlegi azonosító számát. Az azonosító számok évente újrakezdõdnek. Sajnos az iratokat jegyzékelés elõtt sem tárgyilag, sem az eredeti iktatószámok emelkedõ sorrendje szerint nem rendezték, így a forrásértékét tekintve igen fontos iratanyag csak nagyon nehézkesen kutatható. Az iratok között olyanok is találhatók, amelyek a Magyar Országos Levéltár tulajdonbélyegzõjét viselik!! A korábban félbehajtva tárolt dokumentumokat nem hajtották ki akkor sem, amikor az elõadóív elõ- és hátlapja is rendelkezésre állt, azaz nem kellett tartani az irat és mellékletei szétesésétõl. A duplum példányokat nem emelték ki.dokumentumokat nem hajtották ki akkor sem, amikor az elõadóív elõ- és hátlapja is rendelkezésre állt, azaz nem kellett tartani az irat és mellékletei szétesésétõl. | |||
| 5. | BM I/1. Elnöki fõo. Személyzeti és gazdasági
ügyo. (1948-tól: Személyzeti és szervezési, 1949-tõl: Személyzeti és
közszolgálati ügyo.) (Raktári jegyzék: 68. és 71. tétel) |
1945-49 | 14,- fm |
| A BM, valamint a törvényhatósági, városi és községi közigazgatási apparátus alkalmazásával, fegyelmi és nyugdíjügyeivel kapcsolatos iratok. Az eredeti irattári rend, azaz alapszámok növekvõ sorrendje szerint van rendezve. Az egykorú segédletek közül sajnos csak a mutatókönyvek vannak meg, az iktatókönyvek hiányoznak. A benne való tájékozódást segítik az alább, 11. sorsz. alatt ismertetendõ mutatókartonok. A dobozokban elhelyezett feljegyzések szerint az 1960-as években átselejtezték, s egyes iratokat a Belügyi Szemle részére kiemeltek. Szúrópróba-szerû ellenõrzés szerint ez utóbbiak késõbb visszakerültek. | |||
| 6. | Külön kezelt személyi iratok ("X" jelzésû
dobozok) (Raktári jegyzék: 75. tétel) |
1947-1948 | 4,- fm |
| Egykorú segédlet nincs hozzá. Az alább ismertetendõ mutatókartonok segítségével kutatható. | |||
| 7. | BM Személyzeti fõosztály (Raktári jegyzék: 72. tétel) |
1950-1953 | 12,- fm |
| Iktatási és irattári rendszere megegyezik az I/1. Személyzeti és gazdasági ügyo. rendszerével (lásd fent!) Az iratok az eredeti irattári rend szerint vannak rendezve. Az alább ismertetendõ mutatókartonok segítségével kutathatók. | |||
| 8. | Külön kezelt személyzeti iratok ("ILL. T"
jelzésû dobozok) (Raktári jegyzék: 75. tétel) |
1952-1953 | 6,12 fm |
| Egykorú segédlet nincs hozzá. Az alább ismertetendõ mutatókartonok segítségével kutatható. | |||
| 9. | Nyugdíj ügyek (Raktári jegyzék: 73. tétel) |
1950-1951 | 2,16 fm |
| A nevek betûrendje szerint irattározták. Segédlet nincs hozzá. | |||
| 10. | BM IV/12. Rendõrségi ügyo. (1947-tõl: IV/1-a
Rendõrségi személyzeti ügyo.) (Raktári jegyzék: 67. tétel) |
1945-1951 | 109,56 fm |
| + Mutatókönyvek (Raktári jegyzék: 60. tétel) | (1945-1951) | (8,30 fm) | |
| A rendõrség személyzeti ügyeit az egész országra kiterjedõ hatáskörrel a minisztériumban intézték. Az eredeti irattári rend, azaz alapszámok növekvõ sorrendje szerint van rendezve. Az egykorú segédletek közül csak a mutatókönyvek vannak meg, az iktatókönyvek hiányoznak. A benne való tájékozódást segítik az alább ismertetendõ mutatókartonok is. A dobozokban elhelyezett feljegyzések szerint az1960-as években átselejtezték, s egyes iratokat a Belügyi Szemle részére kiemeltek. Ez utóbbiakat a szúrópróba-szerû ellenõrzés szerint késõbb visszahelyezték helyükre. | |||
| 11. | Nyilvántartó (Helyesebben: mutató) kartonok
(Raktári jegyzék: 69. tétel) |
1960-as évek | 12,- fm |
| BM Elnöki és Közrendészeti fõosztály személyzeti ügyosztályai fent ismertetett irataihoz valószínûlegaz 1960-as években (tehát utólag) készített segédlet. | |||
| 12. | BM IV/1-b. Közrendészeti fõo.: Szervezési és
szolgálati osztály (Raktári jegyzék: 56. tétel) |
1948-1950 | 0,24 fm |
| Az osztály korábban is külön (iktatószám/év. Ba.biz. jelzéssel) kezelt bizalmas iratsorozata. Annak ellenére, hogy a korabeli iktatókönyv is megtalálható, az iratanyagot nem rendezték iktatószámok sorrendjébe, sem tárgyilag át nem rendezték, hanem ahogy éppen találták, darabszintû jegyzéket készítettek róla.Így nem csak a számsorrend keveredik, de még évek szerint sincsenek elkülönítve és sorba rakva az iratok! | |||
| 13. | Budapesti Rendõrkapitányság (Fõkapitányság):
Internálási iratok (Raktári jegyzék: 3., 27. és 29. tétel) |
1945-1956 | 160,- fm |
| Ez, valamint a következõ két tétel alatt felvett iratanyag sajátosan tükrözi vissza a Belügyminisztériumban fennmaradt azon iratanyagok hányattatott sorsát, melyek az elmúlt évtizedek politikai viszonyait, az állampolgárokkal szembeni önkényeskedést és törvénytelenségeket a legközvetlenebbül tükrözik vissza, s így történeti értékük is felbecsülhetetlen. Nem lehet tudni, hogy az iratanyag pontosan mikor került a Központi Irattárba. Az bizonyos, hogy az iratanyag egy részét folyamatosan és mind a mai napig "hasznosították" a különbözõ aktuális feladatok (egyes személyek operatív megfigyelése, priorálása, jelenleg pedig a kárpótlással összefüggõ adatszolgáltatás) megoldásához. Ennek során az éppen aktuális célnak alárendelten kiemeltek iratokat, más esetben az eredeti irattári rendet figyelmen kívül hagyva átrendezték azokat, illetve az is elõfordult, hogy gépi adatfeldolgozásra kiemeltek 50-100 doboznyi iratot, s azt eredeti helyére már nem helyezték vissza, hanem mint gépileg ebben vagy abban az évben feldolgozott iratot tartották számon. (Lásd alább az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal részére átadott iratokra vonatkozó részt!) | |||
| 14. | Országos Rendõrfõkapitányság: Internálási,
kitelepítési, kitiltási ügyek (Raktári jegyzék: 28. tétel) |
1945-1956 | 23,- fm |
| 15. | BM IV/4. (Korábban, 1946-ban: IV/15.)
Közrendészeti fõo.: Ellenõrzési ügyosztály (A raktári jegyzék szerint 3O. tétel - "Vegyes internálási iratanyagok") |
1945-1953 | 400,- fm |
| A BM-nek kezdettõl fogva feladata volt az alsóbb fokú hatóságok internálási, rendõrhatósági felügyelet alá helyezési és egyéb határozatai elleni fellebbezések másodfokon való elbírálása. 1946-ban e feladat ellátására külön szervezeti egységet hoztak létre. Ezen iratanyagot az elmúlt évtizedekben nem "hasznosították", a Nagykupola felsõ szintjén tárolták. (1990-ig - a Központi Irattár munkatársainak elmondása szerint - meglehetõsen elhanyagolt állapotban a padlón szétterítve volt. Az iratanyag csomókba volt kötve, s bár az oda szállítás és az említett tárolási mód következtében az iratok évrendje, és az egyes csomók éven belüli sor rendje összekeveredett, a csomókon belüli eredeti irattári rend megmaradt, s így lehetõség lett volna az egész iratanyag eredeti rendjének helyreállítására. E helyett ismét az történt - és történik jelenleg is -, hogy az éppen aktuális feladatnak, a kárpótlással összefüggõ adatszolgáltatási kötelezettségnek alárendelten az iratanyagot szétszedik": Kiemelik azokat az aktákat, amelyek kárpótlás szempontjából érdemi adatokat tartalmaznak, ezeknek - olyan sorrendben, ahogyan éppen kézbe kerülnek - új azonosító számot adnak, s e számra utaló névmutató kartonokat készítenek hozzájuk. A kárpótlás szempontjából nem használható iratokat "félreteszik". | |||
| 16. | BM Közrendészeti Fõosztály (Raktári jegyzék: 6l. tétel) |
1947-1963 | 7,- fm |
| Kutatását darabszintû jegyzék segíti, ez azonban szintén úgy készült, hogy elõzõleg nem rendezték. | |||
| 17. | Közrendvédelmi és õrszolgálati osztály
(Raktári jegyzék: 57. tétel) |
1950-1957 | 1,5 fm |
| 18. | Politikai hangulatjelentések (Raktári jegyzék: 58. tétel) |
1948 | 0,12 fm |
| Az Államrendõrség államvédelmi osztályának vidéki összefoglaló jelentései a Belügyminiszternek 1948. február, augusztus, szeptember, október és november havi bontásban. Töredékes, de igen értékes iratanyag. Sejteni engedi, hogy milyen területekre terjedt ki az államvédelmi osztály figyelme. Részletesen szó esik a jelentésekben a különbözõ pártokról (elsõ helyen a Szociáldemokrata Párt, azután az ellenzékiek, fõleg a Barankovics-féle párt, de az egyesülés után beszámolnak a Magyar Dolgozók Pártja belsõ ügyeirõl is), egyházakról, közintézményekrõl (hivatalok, hatóságok, bíróságok), a gazdasági életrõl. Az iratanyag idõrend szerint van rendezve, külön segédlet nem készült hozzá. Mivel részben másodlatokról van szó, ezért fizikai állapota közepesnek mondható. | |||
| 19. | ÁVH vezetõi parancsok (Raktári jegyzék: 95. tétel) |
1950-1953 | 1,- fm |
| Olyan iratanyag, amelyrõl leadási jegyzék is rendelkezésre áll. Sajnos a jegyzék több tételt tartalmaz, mint ahány a raktárban fellelhetõ. A parancsok elsõsorban az ÁVH szervezeti mûködésére, szabályzatainak változására, személyzeti és fegyelmi ügyeire, ünnepségekre vonatkoznak. Egy, az ÁVH történetével foglalkozó kutató részére nagy jelentõségû forrás. Az ÁVH valóságos tevékenységére vonatkozó információt azonban elvétve tartalmaz | |||
| (1953) 1957-1990 között keletkezett iratok: | |||
| Vezetõi iratok: | |||
| 20. | Miniszteri értekezletek (Raktári jegyzék: 108. tétel) |
1957-1990 | 6,- fm |
| Az iratok idõrendben vannak lerakva, szúrópróbaszerûellenõrzés szerint lényegében folyamatosan és hiánytalanul. Darabszintû jegyzék 1963-ig készült. Ennek elkészítése indokolt lenne az iratanyag egészére, illetve a 21-22-es pontokban említett irategyüttesekre vonatkozóan is. | |||
| 21. | Kollégiumi értekezletek (Raktári jegyzék: 106. tétel) |
1953-1987 | 7,- fm |
| A kollégiumi értekezletek iratai történelmi és politikai fontosságúak. | |||
| 22. | Országos fõkapitányi értekezletek (Raktári jegyzék: 107. tétel) |
1953-1989 | 5,- fm |
| 23. | Tanácselnöki értekezletek (Raktári jegyzék: 105. tétel) |
1957-1989 | 1,- fm |
| A 21-23. sorszám alatt megnevezett iratok rendjére és a velük kapcsolatos tennivalókra ugyanaz vonatkozik, mint a miniszteri értekezletek irataira. Itt jegyezzük meg, hogy a fenti 20-23. sorszám alatt megnevezett, valamint az alább 24-25. sorszám alatt következõ iratok esetében különösen fontos a titokvédelmi szempontból való mihamarabbi felülvizsgálat. | |||
| 24. | Miniszteri iratok (Raktári jegyzék: 87. és 89. tétel) |
1957-1990 | 40,- fm |
| Az iratanyag egy részéhez az iktatókönyvek is rendelkezésre állnak, ennek ellenére ehhez is úgy készült darabszintû jegyzék, hogy elõtte nem rendezték. Ráadásul a jegyzékelés során adott új azonosító szám nem kezdõdik évente elõlrõl, azaz egy esetleg még elõkerülõ iratot csak "/" jelzéssel lehet elhelyezni az adott évnél. Feltûnõ az egykori iratkezelés "lazasága" is: sok esetben nem érvényesül az ügyirategység elve, azaz a beérkezett irat mellett nem található meg az elintézés, vagy fordítva. Forrásértékét tekintve jellegzetesen miniszteriális iratanyag, amely rendkívüli értékeket is tartalmaz, de pl. egy a politikai nyomozó szervek tevékenységét, operatív nyilvántartását szabályozó parancs mellett huszadrangú panaszbeadvány fekszik. Ezért is lett volna fontos jegyzékelés elõtt az iratok tárgyi rendezését el végezni. | |||
| 25. | Államtitkári, miniszterhelyettesi iratok
(Raktári jegyzék: 82. és 88. tétel) |
1957-1990 | 16,- fm |
| Az iratok történelmi és politikai fontosságúak. | |||
| Egyéb iratok: | |||
| 26. | MT Tanácsi Hivatal (Raktári jegyzék 2. tétel) |
1978-1989 | 35,- fm |
| 27. | Népszámlálási iratanyagok (Raktári jegyzék: 4. tétel) |
1960, 1970, 1980 | 15,- fm |
| 28. | Terv és Pénzügyi (Költségvetési fõo.)
(Raktári jegyzék: 5., 6. és 25. tétel) |
1952-1964 | 6 + 35 fm |
| 29. | Mûszaki fõo. és Építési o. | 1959-1990 | 80,- fm |
| 30. | Adatfeldolgozó csoportfõnökség (Raktári jegyzék: 21. tétel) |
1953-1987 | 30,- fm |
| 31. | Anyagi és Technikai fõo. (Raktári jegyzék: 24. tétel) |
1949-1964 | 31,- fm |
| 32. | ORFK ügyviteli iratok (Raktári jegyzék: 32., 53., 54.és 55. tétel) |
1948-1986 | 150,- fm |
| 33. | BM Titkárság ügyviteli iratok (Raktári jegyzék: 11. tétel) |
1958-1989 | 94,- fm |
| 34 | Személyzeti csoportfõnökség (Raktári jegyzék: 109. tétel) |
1967-1990 | 6,- fm |
| 35. | M" és Szervezési csoportfõnökség (Raktári jegyzék: 110. és 111. tétel) |
1950-1952 | 32,- fm |
| 36. | Nemzetközi kapcsolatok osztálya (Raktári jegyzék: 10. tétel) |
1956-1980 | 60,- fm |
| 37. | BM ORFK Fegyelmi csoport (Raktári jegyzék: 74. tétel) |
1953-1961 | 3,- fm |
| 38. | Határõrség jelentései (Raktári jegyzék: 80. tétel) |
1983-1989 | 30,- fm |
| 39. | I. Fõcsoportfõnökség: Titkárság; Ellenõrzési
o. (Raktári jegyzék: 23. és 84. tétel) |
1965-1986 | 12,- fm |
| 40. | BM Fõügyelet: Napi jelentések (Raktári jegyzék: 86. tétel) |
1979-1990 | 5,- fm |
| Történeti értéke viszonylag csekély, de azért megõrzésre és feldolgozásra érdemes iratanyag. A napi külpolitikai, bûnügyi, közlekedésrendészeti stb. öszszefoglalók mellett érdekes módon még a rendszerváltás éveiben is ritkán fordul elõ politikai jellegû esemény említése. | |||
| 41. | BM Központi Ellátó Parancsnokság (Raktári jegyzék: 83. tétel) |
1957-1980 | 5,- fm |
| 42. | MSZMP Belügyminisztériumi Bizottsága anyagai
(Raktári jegyzék: 91. tétel) |
1989-1990 | 0,24 fm |
| 43. | (1956-ban) Szolgálati helyükrõl eltávozott BM
alkalmazottak kérdõívei A-tól Z-ig (Raktári jegyzék: 96. tétel) |
1957 | 0,24 fm |
| 44. | BM alkalmazottak törzslapjai A-Z-ig
(Raktári jegyzék: 97. tétel) |
1950-es évek | 0,24 fm |
| 45. | Személyzeti iratok (Raktári jegyzék: 98. tétel) |
1951-1956 | 1,68 fm |
| 46. | Az Országgyûlés üléseinek anyagai (Raktári jegyzék: 99. tétel) |
1971-1977 | 0,5 fm |
| 47. | Szolgálati és magánútlevelekkel kapcsolatos
irat anyagok (Raktári jegyzék: 103. tétel) |
8,- fm | |
| 48. | BM GI Lakásügyi osztály (Raktári jegyzék: 70. tétel) |
0,5 fm | |
| 49. | Rehabilitációs iratanyagok A-V-ig (Raktári jegyzék: 63. tétel) |
1957-1989 | 3,- fm |
| A korábbi törvénysértések felülvizsgálatára és a munkásmozgalmi személyek rehabilitálására vonatkozó 1962-es párthatározat, illetve a nyomában kiadott rendeletek alapján beadott kérelmek és az ezekre adott válaszok. | |||
| 50. | Szolgálati idõ igazolások, ezzel kapcsolatos
adat feltárás iratai (Raktári jegyzék: 64. tétel) |
1965-tõl napjainkig | 17,- fm |
51. Az irategyüttessel együtt vannak elhelyezve Marosán György
emlékiratának gépirati példányai. Célszerű lenne a család megkeresése, hogy
igényt tartanak-e a memoárra. Amennyiben a család erre nem tart igényt, érdemes
lenne összehasonlítani a nyomtatásban meg jelent változattal.
Programszervezési és nyilvántartó iroda -
Parancsgyűjtemény
Az Igazgatási Főosztály keretében működő
Iroda egyik feladata a Belügyminisztérium szervezetére és működésére vonatkozó
parancsok, utasítások, intézkedések, ügyrendek és szabályzatok nyilvántartása és
gyűjtése. (Az irattárban ezen túlmenően minisztertanácsi előterjesztések és
Honvédelmi bizottsági határozatok is találhatók.)
A parancsgyűjtemény évköre: (1947) 1953-1995; terjedelme: kb. 25
fm.
A gyűjteményt ügyviteli szempontból folyamatosan használják, tehát
indokolt, hogy továbbra is jelenlegi őrzési helyén maradjon. Ugyanakkor a BM
történetének, működésének feltárása szempontjából nélkülözhetetlen történeti
forrásanyag, melynek idővel feltétlenül levéltárba kell kerülni.
Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal részére
átadott iratok
A rendelkezésünkre bocsátott
átadás-átvételi jegyzőkönyv tanúsága szerint 1990. október 5-én a
Belügyminisztérium 852 dobozban mintegy 100-120 fm internálásra, kitelepí-tésre
stb. vonatkozó iratanyagot adott át az akkor szerveződő Országos Kárrendezési és
Kárpótlási Hivatalnak azzal az elgondolással, hogy a Hivatal abból közvetlenül
tud infor-mációkat nyerni a kárpótlási kérelmek elintézéséhez.
A jegyzék alapján az átadott iratok jellege, főbb egységei és
évköre csak részlegesen állapítható meg:
- BRFK internálási iratok 1945-1952
- 1951 évi kitelepítési iratok
- BRFK internálási iratok 1957-1960
- Internálási anyag 1954. "Példatár", iktatólapok
- Mezőhegyesi internálótábor 1945-től 1946-ig ÁVH 1948
- Internálási kartonok A-tól Z-ig Adat/1989
- Sváb kitelepítési ügyek
- BRFK 1957., 1958., 1959., 1960. évi internálási iktatókönyvek
- BV internálás, Kazincbarcika 1950-1953. A-tól V-ig
- Vegyes feldolgozatlan internálási anyag
- Szovjetunióban elítéltek iratai
Nem lehet azonban tudni, hogy mit rejtenek a jegyzék alábbi
tételei:
"Adatfeldolgozó Csoportfőnökségtől 1960-ban átvett internálási
anyag: Adat/1958. 88 doboz"; "Adat/1989. Internált A-tól Z-ig 19 doboz";
"Adat/1980. 104 doboz"; Adat/1972. 13 doboz"; "Adatfeldolgozó Csoportfőnökségtől
1970-ben átvett internálási anyag Adat/1970. A-tól Z-ig 8 doboz". Ebből csak az
állapítható meg, hogy az 1945-1960 között keletkezett, az állampolgárokkal
szembeni jogszerűtlen intézkedésekkel összefüggő iratanyag egy részét a gépi
nyilvántartásban is feldolgozták, s a priorálás, esetleg a politikai jellegű
megfigyelés során ezeket az adatokat folyamatosan használták.
Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalban az
iratokat - az irat keletkezési helyét figyelmen kívül hagyva - három csoportra
bontva rendezték, illetve folyamatosan rendezik: internálási ügyek; kitelepítési
ügyek; egyéb ügyek. Ezen belül az egyes ügyiratok új azonosító számot (minden
dobozon belül 1-től kezdődő és folyamatosan növekvő sorszámot) kapnak. Ezzel
párhuzamosan a teljes iratanyaghoz egységes betűrendes személynévmutatót
készítenek.
A jövő feladatai
A Belügyminisztérium hatályos Szervezeti
és Működési Szabályzata, illetve ennek egyik függelékét képező Ügykezelési
(Iratkezelési) Szabályzata megfelelő jogi keretet biztosít - az 1994. évi XXIII.
törvény hatálya alá tartozó irategyüttes kivételével - az iratok sorsának
rendezésére.
A szabályzatok szerint a BM Igazgatási Főosztálya közreműködik -
többek között - a minisztériumi ügyintézés, ügykezelés szabályainak
kialakításában, szervezi és ellenőrzi azok végrehajtását és gondoskodik a
titokvédelmi előírások megtartásáról, valamint kezeli a BM Központi Irattárát.
Ennek keretében feladata az ügykezelés központi szervezése, szakirányítása és
felügyeleti ellenőrzése.
A hivatali egységek és a minisztériumi szervek az irattározott
iratok közül a nem selejtezhetőket készítésüket követően legkésőbb 10 év
elteltével a központi irattározási feladatot ellátó Központi Irattárnak adják
át.
A Központi Irattár - a levéltáron, levéltári szintű rendezésen,
illetve levéltári átadás előkészítésén kívül - anyagot véglegesen nem adhat ki,
kivéve, ha azt más irathoz csatolják.
A fentiekben leírtak hatályosulásának biztosítása érdekében az
alábbi feladatok végrehajtása szükséges.
1. A Központi Irattárban el kell végezni a mintegy 1700
folyóméternyi iratanyag rendezését, jegyzékelését és az ügyviteli értékkel már
nem rendelkező, történeti értékű iratok levéltárba adásának előkészítését.
a. Az Igazgatási Főosztály a Bizottság munkájára alapozva az
Országos Levéltár közreműködésével, végezze el a Központi Irattárban az eddig
folytatott - több vonat-kozásban hibás és szakszerűtlen rendezési gyakorlat
elemzését és ennek alapján készítsen feladattervet az ott levő iratanyagok
további rendezésére.
b. A Központi Irattár anyagának rendezése során érvényesíteni kell
azt a szakmai alapelvet, hogy azon iratanyagokat, amelyekhez az eredeti
levéltári segédletek (iktató- és mutatókönyvek) megvannak, eredeti rendjükben
kell meghagyni, illetve ezt kell helyreállí-tani, míg a segédkönyvek hiánya
esetén az iratokat előbb tárgyilag rendezni kell, s csak utána lehet jegyzéket
készíteni.
c. Iratselejtezést végezni - mind a Központi Irattárban, mind a
szervezeti egységeknél - csak az Országos Levéltár előzetes értesítése, és
folyamatos ellenőrzése mellett szabad.
d. A levéltári törvényben meghatározott maradandó értékű és
megfelelően rendezett iratokat át kell adni az Országos Levéltárnak.
2. Részletesen fel kell mérni - alapozva az eddigi ismeretekre - a
Belügyminisztérium hivatali szervezetei (hivatali egységek), a minisztérium
hivatali tevékenységét segítő szervezetek (minisztériumi szervek) és a
belügyminiszter irányítása alá tartozó önálló szervezetek (önálló belügyi
szervek) és jogelődeik 10 évnél régebbi iratanyagát.
Ennek alapján a Központi Irattár készítse el azoknak a BM
szerveknek (szervezeti egységeknek) a jegyzékét, melyek 1950-1990 között önálló
iktatást végeztek, s meghatározott időn belül (pl. 3 év) tisztázza, hogy mi
történt ezek irataival, illetve a kezelésében levő iratanyagot e jegyzék
figyelembevételével tagolja.
3. Biztosítani kell, hogy az Igazgatási Főosztály, illetve a
Központi Irattár meg tudjon felelni az SzMSz-ben és az Ügykezelési Szabályzatban
foglalt, az iratkezeléssel kapcsolatos feladatainak.
4. Folytatni szükséges a minősített iratok visszaminősítését.
5. Az OKKH-nak 1990. okt. 5-én átadott iratanyagok a kárpótlási
folyamat lezárását követően, a BM közreműködésével, kerüljenek levéltári
átadásra.
A Bizottság összefoglaló jelentésében javasolt szervezeti
intézkedések megvalósításáig is szükségesnek tartjuk a fent jelzett feladatok
végrehajtásának megkezdését.
Az iratok felmérésével, rendezésével kapcsolatos, valamint az
ügyfélszolgálati tevékenységhez kötődő, nagy munkaterhet jelentő feladatok
szükségessé tehetik a Központi Irattár szakmai ismeretekkel rendelkező
munkatársakkal történő további megerősítését.
A fentieken túl a Bizottság tagjai szükségesnek tartják
megjegyezni, hogy eddig lényegében az iratfelmérésnek csak mennyiségi részét
végezték el, a tartalmi feltárás, idő hiányában, alig kezdődött meg. Ez is
indokolja a Bizottság további működését.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
4. Jelentés a BM Személyzeti és Munkaügyi Főosztályán található iratokról, irattárakról
4.sz. melléklet
Személyzeti és Munkaügyi Főosztály
1. A belügyminiszter úr által felkért Iratfeltáró Bizottság
tagjaiként azt a feladatot kaptuk, hogy mérjük fel a Személyzeti és Munkaügyi
Főosztályán található irattárakat, írjuk le az irattározás jellemzőit,
problémáit és az 5/1995. BM sz. utasításban foglaltak szerint fogalmazzuk meg
észrevételeinket.
Bevezetőként megjegyezzük, hogy a főosztály és beosztott
osztályainak vezetői, munkatársai maximális segítőkészséget tanúsítottak,
melyért ezúton is köszönetet mondunk.
2. Munkánk során részben közösen, részben a feladatokat egymásközt
felosztva - végiglátogattuk az egyes iratőrzőket, melyeket minden esetben az
adott egység (osztály) vezetője mutatott be nekünk, aki szóban nyilatkozott
arról, hogy a megmutatott raktárakon, helységeken kívül az irányítása alá
tartozó szervezeti egységen belül nem őriznek, raktároznak iratokat. A
miniszteri utasításban foglalt korlátozások tiszteletben tartása mellett,
hozzáférhettünk minden kért iratanyaghoz, és azokba betekinthettünk. A
Szervezési Osztály vezetőjének segítségével számos szervezési sémát felkutattunk
és a Bizottság tagjai számára hozzáférhetővé tettünk, illetve a minisztérium
szervezeti változásairól egy összefoglaló táblázatot készült el.
3. Az egyes iratőrzők leírása
A BM Személy és Munkaügyi Főosztályán központi iktatás folyik
(TÜK). Az egyes osztályok, illetve a főosztály saját előszámot használnak. A
TÜK-ben 1990 és 1995 közötti iratok találhatóak (épp ezért azokat nem vontuk be
vizsgálódásunkba), az azt megelőző iratok a főosztály ötödik emeleti raktárában
találhatóak, osztályok szerinti tagoltságban. Ezeken kívül az alábbi raktári
egységeket ismertük meg:
a) Országos Okmánytár
b) Személyzeti és Munkaügyi Főosztály és elődei ügyviteli iratai
c) Fegyelmi iratok
d) Fogyatéki irattár
e) A személyügyi Főcsoportfőnökség Szociűlis Alosztályának iratai
f) Szervezési iratok
g) Országos munkáltatói nyilvántartás
a) Országos Okmánytár
Az állományparancsok központi (országos) gyűjteményének mai
formában való kialakítását a belügyminiszter 26/1976. sz. parancsa rendelte el.
Ennek értelmében a belügyi (rendőrségi) szervek az állományra vonatkozó
parancsokat évenként újrakezdődő folyamatos sorszámozással adják ki, az egyes
szervek a sorszám előtt előszámot alkalmaznak, ami lehetővé teszi a parancsoknak
a kiadó illetve az érintett szervezet szerinti rendezését. A kiadó és az
érintett mellett minden parancs 1-1 eredeti példányát megkapja a Személyzeti
Főosztályon létesített központi gyűjtemény (okmánytár) is.
Az állományra vonatkozó parancsok központi gyűjtése és lerakása -
a belügyminiszter mindenkori hatáskörének megfelelően - természetesen már jóval
korábban elkezdődött: 1948-tól találhatóak folyamatosan kötetekbe kötve a
különböző szervek (köztük az ÁVH) által kiadott parancsok.
| 1948-1994 között összesen | 4098 kötet | kb. 120 ifm |
| 1948-1956 | 112 kötet | 3 ifm |
| 1957-1989 | 2279 kötet | 67 ifm |
| 1990-1994 | 1707 kötet | 50 ifm |
Mint a fentiekből is kitűnik, az iratanyag darabszinten rendezett,
és miután be van kötve, könnyen kezelhető.
Megvannak az egykorú iktató- és mutatókönyvek is, az egyes
okmányok ezek alapján is visszakereshetőek. Ennél azonban megbízhatóbb és
könnyebben használható az országos munkáltatói nyilvántartás, amelynek
kartonjain tükröződnek az illetőre vonatkozó parancsok is.
A kapott tájékoztatás szerint az 1960 előtti időszakra - vélhető
hiányosságai ellenére is - ez a legteljesebb és legmegbízhatóbb adatbázis
(1948-ig visszamenőleg!) a belügyi és rendőrségi személyzetre vonatkozóan.
(Különös tekintettel arra, hogy 1956-ban több megyében és több belügyi szervnél
elpusztultak az iratok.)
Az iratanyag tárolásának körülményei megfelelőek. Egyes kötetek,
illetve a köteteken belüli egyes iratok azonban meglehetősen megviselt
állapotban vannak.
Az okmánytár ügyviteli szempontból is élő anyag (természetesen
időben visszafelé haladva egyre kevésbé). A nyugdíjazásokkal kapcsolatosan
rendszeresen adnak ki szolgálati időre vonatkozó igazolásokat. Ezen túlmenően a
rehabilitációs eljárásokkal és a különböző perekkel (pl. sortűz-perek)
kapcsolatosan szolgáltatnak adatokat.
Külön szólunk arról, hogy az okmánytárból (is) folyik az
Ügynöktörvénnyel kapcsolatos adatszolgáltatás, részben a volt karhatalmisták,
részben pedig a BM volt III/III. Csoportfőnökség alkalmazottaival és az
"SZT"-állománnyal kapcsolatosan.
Az 1968 előtti anyagban a karhatalmistákra, SZT-tisztekre, illetve
a III/III. Csoportfőnökség és jogelődei alkalmazásában állt belügyi dolgozókra
vonatkozó parancsok elkülönítés nélkül, a kötetekbe kötve, az egyéb parancsok
között találhatóak. Elkülönítésük (pl. a kötetek felbontása nélkül) nem
lehetséges, különösen a csoportos parancsok esetében.
Az 1968 utáni anyagban a III. Főcsoportfőnökség alkalmazottai
külön kötetekben találhatóak, míg az SZT-tisztek állományparancsai (az 1989-es
évfolyam kivételével - melyet csak lefűztek - szintén kötetekbe kötve) egy
kódzáras páncélszekrényben, melyet a főosztály vezetője nyithat, egy másik
személy jelenlétében, miniszteri engedély mellett. A szekrény kulcsait lezárt és
lepecsételt borítékban a főosztályon őrzik.
Megjegyezzük, hogy a volt SZT-állományra vonatkozó személyzeti
anyagokat, szabályozó normákat, panaszügyeket, személyi igazolvány-ügyeket -
Pallagi Ferenc állambiztonsági miniszterhelyettes 1989. december 18-án kelt
levele alapján - a miniszterhelyettesi titkárságnak adták át! Függetlenül attól,
hogy az illetőt továbbfoglalkoztatták-e vagy sem, esetlegesen már leszerelt vagy
fogyatékba került, avagy a III/III. Csoportfőnökség alkalmazásában állt! Az
átadás-átvételi jegyzőkönyvek megtalálhatóak a páncélszekrényben, néhány más
irattal egyetemben (pl. az állomány foglalkoztató hely szerinti beazonosításhoz
szükséges kódrendszer néhány irata).
Az parancsokat tartalmazó kötetekhez folyamatos segédletek is
találhatóak. A páncélszekrényben lévő iratok összmennyisége kb. 4,5 ifm.,
évköre: 1968-1990.
b) Személyzeti és Munkaügyi Főosztály és elődei ügyviteli
iratai
ba) A Személyügyi Csoportfőnökség iratai 1955-1989
Az iratanyag az ötödik emeleti raktárában található.
1980-ig a főcsoportfőnöknek és a Személyügyi Csoportfőnökségnek
közös iktatása volt (előbb 3-as, utóbbi 12-es előszámot használtak). A vizsgált
iratanyagban azonban csak a 12-es előszámú anyagok vannak, azaz a csoportfőnök
iratai ismeretlen helyen "tartózkodnak"!
A csoportfőnökség iktatott iratai éves bontásban, éveken belül
változó tárgyi tagolásban (pl. iktatott iratok, panaszok, az ORFK és a BM
Szociális és segélyezési bizottságának iratai stb.) vannak meg. A segédletek
évek szerint az iratok után következnek, folyamatosan megvannak 1956-tól
1989-ig. Iktatókönyvekre, -kartonokra, tárgy- és névmutatókra tagolódnak.
Az iratok vegyes tartalmúak. Néhány példa: rehabilitációval
kapcsolatos iratok (a BM-ből különböző időszakokban elbocsátottak ügyei); BM
protokoll listája, szociális és segély ügyek, panaszok; BM hatásköri lista, át-
és visszavezénylések; a 16/1957. BM sz. parancs - mely a forradalom utáni
elbocsátásokra vonatkozott - végrehajtásának összefoglaló iratai; a BM
szervezeti egységeinek személyügyi iratai, a személyügyekkel kapcsolatos
javaslatok, vélemények.
Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az ötvenes években keletkezett
anyagokban gyakorta találhatóak a BM kötelékébe lépők előzetes ellenőrzésére
vonatkozó anyagai, melyek esetenként tikos operatív eszközök, illetve módszerek
felhasználásával is készülhettek, illetve szép számmal találhatóak az anyagban
az állambiztonsági szervek hivatásos (pl. a belső reakció elhárítás osztályain
dolgozó) állományának személyügyeivel kapcsolatos anyagok is.
Időben előrehaladva (részben a profiltisztulásnak köszönhetően) az
iratok mindinkább csak általános, elvi személyi-személyzeti jellegű ügyeket
tartalmaznak.
Az anyagban - általunk megállapíthatatlan időpontban selejtezések
folytak, melyek az iktatókönyveken többé-kevésbé át vannak vezetve. A megmaradt
anyag csak töredéke az eredetinek, nem ellenőriztem, hogy megfelelt-e az akkor
érvényes szabályoknak.
Feltűnő, hogy az anyag 1980 után sokkal erőteljesebben van
selejtezve (pl. az 1980-as évek első felében keletkezetteket 1990. február
6-7-én olyannyira leselejtezték, hogy alig maradt összesen 1-2 cm iratanyag! Az
1993-ban selejtezettek (80-as évek második fele) valamivel nagyobb mennyiségben
maradtak meg, de csak kis töredékét képezik az eredetinek, a szervezeti egység
tevékenyégét nem reprezentálják! Elfogadható magyarázat, hogy az iratok jelentős
részben a személyi dossziékba kerültek, illetve olyan véleményezések voltak,
amelyek az eredeti helyen megmaradtak.
Az iratok mennyisége:
| 1957-1980 | Iratok | 11,0 ifm |
| Segédletek | 11,0 ifm | |
| 1981-1989 | Iratok | 0,5 ifm |
| Segédletek | 4.0 ifm |
bb) A Személyügyi Főcsoportfőnök (miniszterhelyettes)
irattöredéke 1980-1987 (1989)
Az 1 ifm. terjedelmű, tizennégy, országok szerint felfektetett
dossziéból álló együttes az 1980-as években keletkezett anyagokat tartalmaz.
Tematikája: oktatási kapcsolatok, más országok áb. szerveivel történő
együttműködés, a BM egyéb külföldi kapcsolatai, Namíbiai ENSZ erőkben való
magyar részvétel iratai stb.
Segédletek nincsenek hozzá. Az anyag szintén az ötödik emeleti
raktárban található.
bc) A BM ORFK Személyzeti Osztályának iratai
Az ötödik emeleti raktárban a bd) pont alatt leírt anyaggal igen
keverten és rendezetlenül található elkülönülő egység. Idekerüléséről nem
sikerült információt nyerni, minden bizonnyal az önálló ORFK személyzeti munka
megszűntével, és a BM Személyzeti Osztályba való (ideiglenes) betagozódással van
összefüggésben.
| Iratok | 1957-1962 | 0,2 ifm |
| Segédletek | 1958-1970 | 1,5 ifm |
| Rendőrségi szakkönyvek | 0,5 ifm |
bd) A BM III/6. (személyzeti) Osztályának irattöredéke
A vegyes, rendezetlen anyag nyilván az osztály megszűnte után
került át a feladatot átvevő központi személyzeti osztályra. Jelenleg szintén az
ötödik emeleti raktárban van elhelyezve. Az iratok a BM III. főcsoportfőnökség
állományának személyzeti ügyeire tartalmaznak adatokat.
| Iratok | 1962-1964 | 0,1 ifm |
| Segédletek | 1962-1964 | 0,2 ifm |
| Főnyilvántartó | 2 kötet |
Itt található még Ladislaus Farago "Az ész háborúja, a kémkedés és
hírszerzés anatómiája" c. könyve magyar fordításának bekötött gépirata, melyet -
véleményünk szerint - a Dokumentációs Osztály tanulmányai között kellene
elhelyezni.
be) A Személyzeti és Munkaügyi Főosztály (jövedelem) igazolásainak
tömbjei az ötödik emeleti raktárban. Évköre: 1989-1991, mennyisége: 2,5 ifm.
bf) A Személyügyi Csoportfőnökség parancsgyűjteménye 1957-1989 kb.
4 ifm. (csak a személyügynek megküldött normákat tartalmazza, szintén az ötödik
emeleti raktárban található).
bg) A Személyügyi Csoportfőnökség éves statisztikai jelentéseinek
alapiratai 1980-1989 1 ifm. (az iratok szorosan kapcsolódnak a bfd) pont alatt
tárgyalt iratanyaggal. az ötödik emeleti raktárban találhatóak);
bh) Személyügyi Csoportfőnökség Adatfeldolgozó és Igazgatási
Osztály iratai 1981-1989 kb. 1 ifm. (tárgya: a BM vezetőinek nyelvtudása,
vezetők névsorai, káder utánpótlás és csere iratai stb.);
bi) A Személyzeti Osztály ügyviteli iratai 1956-1991
Az anyagot az osztályon, külön helységben tárolják. Feladata
elsősorban az osztály munkájának segítése. Részben adattárnak tekinthető.
Tagolódása:
bia) iktatott iratok (1983 és 1991 között éves, és azon belül
tárgyi bontásban). Tartalma: személyzeti munkával kapcsolatos igazolások,
vélemények, jelentések, vizsgálatok, személyzeti munkával kapcsolatos levelezés,
rehabilitációs ügyek, adatvédelem stb. Az egyes tárgyak fenntartott számon
vannak iktatva, segédletként iktatólapok szolgálnak. Mennyisége 4 ifm.;
bib) az osztály munkáját segítő anyagok tematikus gyűjteménye ABC
rendben, 1980-1994. Mennyisége 2 ifm.;
bic) normagyűjtemény 1956-1994 2 ifm.;
bid) éves statisztikai jelentések gyűjteménye, 1957-től 1994-ig.
Az egyes jelentések meghatározott tárgyi és tematikai tagoltságban évente
összefoglalják a BM állományának egészére vonatkozó statisztikai adatokat.
Mennyisége 1 ifm.
c) Fegyelmi iratok
Az iratokat a Fegyelmi Osztályon külön helyiségben, megfelelő
körülmények között tárolják. Az osztály máshol nem tárol iratokat.
Az iratanyag mennyisége: kb. 15 ifm. Évköre (1954) 1957-1994-ig
terjed. Az alábbi állagokból áll:
ca) fegyelmi ügyek iratai és segédletei (1954) 1957-1994 13 ifm.
cb) A Fegyelmi Osztály ügyviteli iratai 1989-1994 1 ifm.
cd) Statisztikai jelentések a BM és szervei éves fegyelmi
helyzetéről 1987-1994 1 ifm.
A felmérés szempontjait figyelembe véve a fegyelmi ügyek iratait
vizsgáltuk részletesebben. Megállapítottuk, hogy
- a fegyelmi ügyek 1957-1988 közötti iratanyaga két sorozatra ("D"
és "N") tagolódik. Mindkét sorozat 1957-tel kezdődik! A dossziék számozása
folyamatos 1-től 6767-ig, illetve 1-től 8531 (ezek utólagos naplószámok);
- az anyag magában foglalja az ORFK önálló fegyelmi osztályának
iratanyagát is;
- az anyaghoz tartozó segédletek (iktatókönyvek, névmutatók)
folyamatosan megvannak, az ORFK Fegyelmi Osztályának néhány korábbi iktatókönyve
is megmaradt - irat nélkül;
- az iratanyagot korábban átselejtezték, tehát a fent említett
dossziék (napló)számozása ilyen értelemben már nem folyamatos.
Megjegyezzük, hogy a BM-nek alsóbbszintű fegyelmi szervei is
voltak. A fegyelmi Osztály bizonyos időszakokban nyomozati joggal is
rendelkezett. Az anyagban panasz, fegyelmi és bizonyos büntető ügyek
találhatóak.
Az iratanyag 1963-ig terjedő részének minősítését, a miniszter
vonatkozó utasítása szerint, már felülvizsgálták. Az osztályvezető úr elmondása
szerint szinte kizárólag azon iratoknak a minősítését őrizték meg, amelyek a
volt állambiztonsági szervek hivatásos alkalmazottaira vonatkoznak és egyben az
állambiztonsági munka módszereivel, eszközeivel kapcsolatos adatokat is
tartalmaznak. Ebből adódóan, a vonatkozó szabályozások megszületése után, a
továbbra is minősített anyagokat ismét felül kell vizsgálni.
d) Fogyatéki irattár
da) Az irattárban őrzik, illetve folyamatosan gyűjtik a BM
központi állományából leszerelt vagy nyugdíjba vonult dolgozók személyzeti
dossziéit. Ugyancsak ide kerülnek a BM alá rendelt azon szervek alkalmazottainak
személyi dossziéi is, amely szervek jogutód nélkül szűnnek meg.
Az irattárat jelenlegi formájában 1957-ben hozták létre, amikor a
BM minden alkalmazottja személyi dossziéját felülvizsgálták, mindenkinek új
szolgálati lapot kellett kitölteni, és sor került a politikai vagy egyéb
szempontból nem megfelelő személyek leszerelésére, elbocsátására. A megnyitott
új dossziékhoz természetesen szerelték azokat a dokumentumokat is, amelyek az
1956 előtti időszakból fennmaradtak.
A kapott tájékoztatás szerint az egyes dossziék tartalma
lényegében változás nélkül tükrözi az 1989 előtti állapotokat. Azaz csak elvétve
fordul elő, hogy egy-egy személy visszakérte korábbi önéletrajzát, vagy egyéb
személyes dokumentumát.
Az iratok évköre: (1945) 1957-1994. Terjedelme: 17426 db dosszié =
kb. 100 ifm.
db) Itt őrzik a BM állományából politikai okok miatt elbocsátott
személyek 1989 utáni rehabilitációjával kapcsolatos iratokat is. Ezek évköre:
(1945) 1989-1994; mennyisége: 2145 db dosszié = kb. 10 ifm.
dc) Végül az irattárban őriztek az 1945 előtti időszakból származó
csendőrségi névkönyveket, illetve az államrendőrség személyzetére vonatkozó
állománykönyveket, névmutatókat. Évkörük: 1870-1945; terjedelmük: kb. 1,5 ifm.
Az irattárat a "Volt belügyi dolgozók ügyeit intéző csoport"
kezeli. Az elnevezésből is kitűnik, hogy szolgálati idő megállapításával,
nyugdíjmegállapító határozatok elleni fellebbezésekkel és más hasonló ügyekkel
kapcsolatban az iratanyagot rendszeresen használják, illetve az folyamatosan
gyarapodik. az utóbbi időben a fenti ügyek száma meghaladta az évi kettőezret.
Az őrzés körülményei megfelelnek a levéltári állagvédelmi és
biztonsági előírásoknak, néhány dosszié, illetve kötet azonban restaurálásra
szorulna.
e) A Személyügyi Főcsoportfőnökség Szociális Alosztályának
iratai
Az osztály a rehabilitációs osztály jogelődje, iratait az ötödik
emeleti raktárban őrzik. Állagai:
ea) iktatott iratok:1981-1993 kb. 8 ifm (tárgya: szociális
ellátás, kegyeleti ügyek stb.);
segédletek: 1967-1993 kb. 1 ifm.
eb) szociális ellátottak dossziéi A-Z 1945-1989 kb. 2 ifm;
ec) "1956-os sebesültek" személyi dossziéi A-Z kb. 1 ifm (az anyag
összefüggésben van az b.a) pont alatt tárgyalt BM Szociális és segélyezési
bizottságának irataival).
f) Szervezési Osztály iratai
Az osztálynak (a központi TÜK iktatás miatt) csak az ötödik
emeleti raktárban vannak iratai. Ez a következő állagokból áll:
fa) állománytáblák 1971-1990 kb. 130 doboz (a BM egyes szervezeti
egységeinek szervezetét, annak változásait, létszámát, illetve az állomány
besorolási kódjait, adatait tartalmazza);
fb) BM utasítások, parancsok gyűjteménye 1971-1989 kb. 1,5 ifm.
(csak azok, amelyeket az osztály megkapott);
fc) az osztály selejtezési jegyzőkönyvei 1957-1979 1 dosszié;
fd) vegyes iratok kb. 1 ifm (határidő jelentések, bűnügyi
statisztikák, létszámjelentések stb.);
fe)
| iktatott iratok: | 1971-1989 | kb. 6 ifm |
| segédletek: | 1971-1989 | kb. 1 ifm |
(Az iratok a BM szerveinek helyzetével, változásaival kapcsolatos
döntéseket, azok előkészítő anyagait, azokkal kapcsolatos véleményeket
tartalmazzák.)
fg) vegyes anyagok (pl. szervezési sémák, létszámkimutatások stb.)
g) Országos munkáltatói nyilvántartás
1945-től vezetnek kartonnyilvántartást (mutatókartonok) a BM és
szervei valamennyi alkalmazottjáról. A nyilvántartás vezetését 1949-ben
miniszteri utasítás szabályozta.
A kartonok az egyes alkalmazottak személyi adatait, a BM-mel
létesített munkaviszony keletkezésének, illetve megszűnésének időpontját,
valamint az illetőt érintő parrancsok számát, illetve az egyéb iratok
iktatószámát tartalmazza.
Terjedelme: kb. 1,000,000 db (egymillió személy adatait
tartalmazza). Kb. 13,5 ifm. A kapott tájékoztatás szerint ez a BM személyi
állományának legteljesebb nyilvántartása.
4. A törvényi háttér és a vizsgált iratanyag viszonya
4.a Levéltári törvény
A közeljövőben megszülető levéltári szabályozás minden bizonnyal
rendelkezik majd arról, hogy a az irattermelő szervek (ez esetben a BM és
szervei) meghatározott (20 vagy 30 éves) időhatár után kötelesek lesznek
maradandó értéket képviselő, ügyviteli értékkel már nem rendelkező irataikat
(legyenek azok bármely módon, eszközzel és anyagon rögzítve), az illetékes
levéltárban (ez esetben a Magyar Országos Levéltárban) elhelyezni. Ugyanakkor a
BM belső iratkezelési szabályai külön határidőt írnak elő a szerveknek, hogy
irataik nem selejtezhető részét a BM Központi Irattárának (továbbiakban: BM KI)
átadják.
A fenti szempontokat figyelembe véve a Személyzeti és Munkaügyi
Főosztályon (továbbiakban: főosztály) található iratok két részre oszthatók:
a) javaslatunk szerint ügyvitel értékénél fogva továbbra is
"huzamosan" a főosztályon tárolandó és kezelendő iratok;
b) a BM iratkezelési szabályzata szerint a BM KI-nak átadandó
iratok.
Előbbiek közé soroljuk a főosztály 3.a) pontban leírt Országos
Okmánytárt, a Személyzeti Osztálynál bib) pont alatti gyűjtemény nem iktatott
részét, és a Fogyatéki irattárat (kivéve az 1945 előtti név-, állomány- és
mutatókönyveket). Egyéb iratnak az iratkezelési szabályzatban meghatározott
átadási határidőt meghaladó kezelését csak akkor javasoljuk engedélyezni, ha
ahhoz egyértelműen bizonyítható ügyviteli érdek fűződik.
Minden egyéb irat az iratkezelési szabályzat szerint adandó át a
BM KI-nak. Jelentésünkből is kitűnően a főosztály számos irategyüttesét már
régen központi irattározásnak, illetve levéltári megőrzésbe kellett volna adni!
A "huzamosan" maradó anyagok vonatkozásában valószínűnek tűnik,
hogy a levéltári törvény olyan szabályozást fog hozni, mely kötelezővé teszi
majd a kutatás számára való hozzáférés biztosítását az iratbirtokos számára.
Ebben az esetben meg kell teremteni a kutatás technikai, személyi és szervezési
feltételeit (pl. kutatási segédletek készítését).
A levéltári törvény is rendelkezik az iratkezelésről, az arra
vonatkozó szabályok betartatásáról. Ezen belül például a selejtezés kérdéséről.
E tekintetben meg kell állapítanunk, hogy a főosztályon, miként gyaníthatóan a
minisztérium csaknem egészében, a selejtezésre vonatkozó hatályos levéltári
jogszabályok sincsenek betartva, mivel az általunk vizsgált selejtezési
jegyzőkönyvek egyikét sem engedélyezte a Magyar Országos Levéltár!
A levéltári törvény kiemelten tárgyalja az iratok állagvédelmét. A
megismert iratok több egysége, darabja igen rossz állapotban van, ebből
következően szükség van gyors állagvédelmére, konzerválására. E tekintetben
külön kiemeljük a 3.ba), 3.bc), 3.bd) pontok alatt tárgyalt iratokat, illetve az
"Okmánytár" több kötetét.
4.b Titokvédelmi törvény
A belügyminiszter által elrendelt visszamínősítéssel megbízott
bizottság mindezideig csupán a fegyelmi anyagban végezte el munkáját. Az új
szabályozás során azonban ezt a munkát is felül kell vizsgálni, így a főosztály
szinte teljes anyagára vonatkozik a minősítések felülvizsgálatának
szükségessége. Erre nyilván csak a titokvédelmi törvény előírásai, illetve annak
végrehajtási szabályai vonatkoztathatóak. A bizottság tagjai ezért csupán annyit
jegyeznek meg, hogy vizsgálatuk során nem találkoztak olyan irategyüttessel vagy
irattípussal, amelyet általánan államtitoknak minősítenének (beleértve az
SZT-tisztekre vonatkozó állományparancsokat is, amelyek zárt kezelését csupán az
ügynöktörvény előírásai miatt tartják elfogadhatónak).
Ugyanakkor megfogalmazzuk azon véleményünket is, hogy az
irategyüttes elfogadható időtávon belüli felülvizsgálata csakis akkor lesz
lehetséges, ha az olyan módszereket alkalmaz, amelyek alkalmasak az anyag
zömének egyszeri döntéssel történő visszaminősítésre.
4.c) Adatvédelmi törvény
Az általunk megismert iratanyag nagy része egyértelműen szenzitív
az adatvédelem szempontjából, ezért különösen fontos a biztonságos őrzése,
védelme, melyet megfelelőnek találtunk. Az információs önrendelkezési joggal élő
volt és jelenlegi BM alkalmazottak személyükre elsődleges forrásokat találnak
itt. Megítélésünk szerint azonban mindez inkább csak elméleti lehetőség marad,
azaz nem várható tömeges betekintési igény. A főosztályon található iratok
segédletekkel (kartonokkal, mutatókkal) való ellátottsága lehetővé teszi a
biztonságos visszakeresést, azonban néhány kisebb irategyüttes rendezése (pl.
3.bd. pont alatti iratok) mindenképp szükséges (akár a BM KI-nak történő átadás
előtt is).
4.d Ügynöktörvény
Az ügynöktörvény a főosztályon jelenleg a BM volt III/III.
Csoportfőnökségén alkalmazott hivatásos belügyi dolgozók, a volt karhatalmisták
és az SZT-állomány adatainak zárt kezelését teszi kötelezővé. E tekintetben
megállapítottuk:
- az SZT-állományra vonatkozó elkülönített, páncélszekrényes
tárolás egyértelműen megnyugtató. Egységes raktári jegyzék, a parancsokat
tartalmazó kötetek, illetve egyéb iratok paginálása növelné az esetleges
manipulálhatóság (természetesen csak elméletig létező) veszélyét.
- Az 1968 előtt (illetve a III/III-asok, illetve a karhatalmisták
esetében után is) keletkezett állományparancsok szekrényeit gyakorta kell
nyitni, a különböző adatigénylések, szolgáltatások miatt. Itt (a főosztály
dolgozóinak megbízhatóságán kívül) a biztonságot három tényező erősíti: a
parancsok kötetbe vannak kötve, a név külön segédkönyvekben is megjelenik, egy
másik helységben névmutatókarton kapcsolódik az anyaghoz.
Az SZT-tisztek kivételével a fogyatéki anyagban megtalálhatóak
azon személyeknek az iratai, akik jelenleg is BM-dolgozók avagy leszereltek.
A nemzetbiztonsági szolgálatok felállása után a főosztályról
elvitték az új szolgálatok által is foglalkoztatott nyílt és titkos állomány
személyi anyagait (ők már csak az országos munkáltatói nyilvántartás kartonjain,
illetve az Országos Okmánytár állományparancsaiban szerepelnek). A III-as
Főcsoportfőnökség azon dolgozóinak személyi anyagait, akiknek BM alkalmazása nem
szűnt meg - pl. a rendőrséghez kerültek - az új munkahely személyzeti szerve
vette át.
Mint említettük, Pallagi Ferenc miniszterhelyettes 1989.
december 18-ai levele alapján átadásra került a III. Főcsoportfőnökség
Titkárságának az összes SZT-tiszt személyi anyaga!
5. Javaslatok
Javaslataink elsősorban a fent ismertetettekhez kapcsolódnak.
5.a) Mint már említettük, a főosztályon jelentős mennyiségben
találtunk olyan iratokat, amelyeket már régen a BM KI-ban kellett volna
elhelyezni. Mivel vélhetőleg nem egyedi jelenségről van szó és más BM szervek,
szervezeti egységek is őriznek hasonló iratokat, ezért az Igazgatási
Főosztálynak intézkedési tervet kellene kidolgozni a "probléma" megoldására,
felül kellene vizsgálni szervellenőrzési gyakorlatát, a levéltári törvény
végrehajthatósága érdekében mielőbb begyűjteni a "kintlévőségeket" (a kutatási
időhatárt és az adott irategyüttes keletkezési idejét figyelembe vevőp
ütemezésben). Ehhez elégtelennek tűnik a szervek írásos nyilatkoztatása. Az
átadás-átvétel során tisztázni kell a szervekkel, hogy véleményük szerint ügyeik
folyamatos intézéséhez mely irataikra van szükség, a tényleges ügyviteli érték
meghatározásában azonban a Központi Irattárnak kellene döntési jogot adni, mert
csak így biztosítható, hogy a szervek ne tartsanak maguknál feleslegesen vagy
épp szabályellenesen központi irattár-, illetve levéltárköteles anyagokat.
Természetesen a folyamatban meg kell teremteni a levéltári kontroll lehetőségét
is. Az átadás előtt a rendezetlen iratokat az adott szerv munkatársaival
rendeztetni kellene. hogy az átadási jegyzőkönyvek alapjai lehessenek a későbbi
raktári jegyzékeknek.
A feladat végrehajtásához javasoljuk a Magyar Országos Levéltár
szaktanácsainak, illetve segítségének kikérését.
5.b) A "huzamosan" a főosztályon maradó iratok tekintetében meg
kell teremteni az elfogadandó levéltári törvény előírásai szerint a kutathatóság
szervezeti, személyi és egyéb feltételeit. A megoldást összbelügyi szemléletben
javasoljuk kidolgozni.
5.c) Az Igazgatási Főosztálynak intézkednie kell abban a
tekintetben is, hogy érvényt szerezzen a vonatkozó selejtezési előírásoknak,
különösképp annak, hogy az illetékes levéltár ellenjegyzése egyetlen selejtezési
jegyzőkönyvről se hiányozzon (lásd erre a 4.a. alatt ismertetetteket!)
Külön és nyomatékkal javasoljuk a minisztérium vezetésének, hogy a
selejtezésre vonatkozó szabályozást olyan értelemben módosítsa, hogy a BM
iratőrzői ne selejtezhessék ki a volt BM állambiztonsági szolgálatok
munkatársaira, illetve a szolgálatok tevékenységére vonatkozó vagy azokkal
kapcsolatos iratokat. A BM volt III. főcsoportfőnökségének, illetőleg
jogelődeinek számos kapcsolata, gyakori iratforgalma volt a BM más szerveivel
(pl. szervezés, személyügy, anyagi, pénzügyi, egészségügyi területek). Az ott
keletkező iratok jó része - az érvényes szabályok szerint - nem tartozik a "nem
selejtezhető" kategóriába, így a szervek szabályosan selejtezik ki őket.
Megmaradásukat azonban indokolja az a tény, hogy a volt állambiztonsági
szolgálatok ügyiratanyaga vélhetőleg nagyrészt megsemmisült, így e másod- vagy
harmadlagos források történeti értéke megnövekedett, jórészt pótolhatatlanokká
váltak a történeti feltárás számára.
A történeti megismerés szempontjait szem előtt tartva ugyancsak
javasoljuk, hogy az 1990-es kormányváltás előtti anyagban a főosztályon ne
történjenek további selejtezések, azaz a 10 éves vagy annál magasabb megőrzési
határidővel jelölt anyagok őrződjenek meg. A kérdésben természetesen ki kell
kérni a Magyar Országos levéltár véleményét is.
5.d) A titokvédelmi törvény, a BM iratai minősítésének
felülvizsgálatára olyan módszert, szabályozást kell kidolgozni, mely lehetővé
teszi az iratok zömének "egyszerűsített" átminősítését, többnyire
titoktmentesítését. Ezzel kapcsolatban megismételjük, hogy sem a személy-, sem a
fegyelmi-. illetve a szervezési ügyek esetében nem látjuk szükségesnek és
reálisnak irategyüttesek vagy típusok általános tikosítását. Ugyanez vonatkozik
a volt III/III. csoportfőnökség alkalmazottaira, karhatalmistákra és az
SZT-állományra is. Javasoljuk, hogy a módosított "Ügynöktörvény" is tartsa fenn,
de kizárólag csak az SZT-állományra a zárt kezelés szabályait, ugyanakkor a volt
karhatalmistákra (és nyilasokra) személyes adatok védelmének normál -
természetesen biztonságos, az utólagos manipulálhatóságot kizáró - szabályait
alkalmazza, hiszen azok részben nyíltan vállalt és a közvélemény előtt akkor és
jórészt ma is ismert tevékenységek voltak, amelyek kvázi titkosítása
-véleményünk szerint - felesleges.
5.e) A főosztály szinte teljes anyagát fokozottan érinti a
személyes jogok és adatok védelme, az információs önrendelkezési jog. Az
utóbbival összefüggésben javasoljuk, hogy az osztály dolgozza ki az
adattovábbítás nyilvántartásának egyszerűen kezelhető rendszerét.
5.f) Végül - de korántsem utolsósorban - az állagvédelemmel
kapcsolatos tennivalókat kívánjuk nyomatékosítani. Ebben a vonatkozásban
célszerűnek tűnik központilag, a feladatot az iratkezelést felügyelő szervezeti
egységhez telepítve megoldani a fontos, maradandó értéket képviselő és
állagukban leromlott, veszélyeztetett iratok restaurálását, ezáltal biztosítva
megmaradásukat.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
5. Jelentés a BM Dokumentációs Osztályán található iratokról, irattárakról
5. sz. melléklet
DOKUMENTÁCIÓS OSZTÁLY
I. Az állambiztonsági iratok raktározása
1. Az albizottság megtekintette azokat a raktárakat, amelyekben a
Dokumentációs Osztály által őrzött iratok vannak. Ezzel párhuzamosan
megismerkedett a volt állambiztonsági szolgálat által rendszeresített
nyilvántartási formákkal, dossziékkal. Ennek keretében folyamatos konzultációt
folytatott a Dokumentációs Osztály vezetőjével, Az albizottság tagjai hosszú
időt szenteltek a volt III. Főcsoportfőnökség megmaradt iratainak
tanulmányozására.
2. A Dokumentációs Osztály helységeiben, raktáraiban van a volt
Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztály (ÁBNYO) által kezelt iratok
fennmaradt, illetve annak a BM kezelésében lévő része, valamint a volt
állambiztonsági szervek és az állambiztonsági tevékenységhez szorosan kapcsolódó
belügyi szervek irattöredékei. Az iratok egymástól teljesen vagy részben
elkülönített irattárakban vannak elhelyezve. Nevezetesen:
2.1) Volt "zárt anyagok" irattára
Itt őrzik - egykori párthatározat, valamint a legfőbb ügyész, a
belügyminiszter és az igazságügyminiszter együttes rendelkezése alapján az
alábbi ügyekkel kapcsolatos anyagokat:
- kiemelt koncepciós perekben 1954 után folytatott perújítási
eljárások anyagait (Kádár, Rajk, Sólyom, SZDP-ügy, eredetileg összesen 483
dosszié);
- a törvénysértő perek keretében eljárás alá vont, de attól
függetlenül más okok miatt elítéltek, internáltak (pl. horthysta katona- és
rendőrtisztek, hadbírók, főszolgabírók, politikai detektívek) iratait;
- a koncepciós ügyek felülvizsgálatával kapcsolatos anyagokat
(eredetileg 98 dosszié);
- koncepciós ügyekben eljárás alá vont 43 személy házkutatási
anyagát, eredetileg 28 csomagban (a korabeli megfogalmazás szerint: "amelyet nem
tudtak visszaadni" tulajdonosaiknak);
- 1950-1953-ban az Országos Börtönben és a Mosonyi utcai
Rabkórházban keletkezett anyagok (eredetileg 72 dosszié és 70 napló);
- egyéb törvénysértő eljárások anyagait (pl. Demény Pál, Jacobson,
Király Béla stb., eredetileg 97 dosszié);
- a törvénysértésekért felelős vezetőkre, államvédelmi tisztekre,
bírókra, ügyészekre vonatkozó anyagokat (eredetileg 352 dosszié);
- az 1956-os forradalom vezetőinek ügyében keletkezett nyomozati,
bírósági anyagok, dokumentum gyűjteményeket (eredetileg 334 dosszié);
- az 1956-os forradalommal kapcsolatos dokumentumokat, ezek
(tanulmányok, összefoglalók, albumok, fényképgyűjtemények) mintegy 2,5 ifm.
terjedelemben;
- Nemes Dezsőnek a biatorbágyi merényletről készült könyvéhez
gyűjtött másolatok 5 doboz terjedelemben;
- az 1945-1948 közötti FM, MAORT, Magyar Közösség perek
felülvizsgálatával kapcsolatos iratokat;
- a Rajk-, Kádár-ügy iratait; az 1960-as politikai amnesztiával
kapcsolatos iratokat;
- az Írószövetség anyagainak másolatait, köztük az 1956. december
28-i ülés jegyzőkönyvét;
- az 1942-es lillafüredi írótalálkozó jegyzőkönyveinek
mikrofilmjeit;
- 1955-1962 között keletkezett nyomozati összefoglaló
jelentéseket, kötetekbe kötve, fémládában;
- az ÁBNYO Dokumentációs Alosztályának ügyviteli iratait,
szabadság-nyilvántartásait.
Az iratok vizsgálata során megállapítottuk, hogy az 1987-es
állapothoz képest több irategységben jelentős hiány mutatkozik. Tételesen:
- a Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Péter Gábor
felelősségét bizonyító dokumentumgyűjtemény 5 dossziéjából 4 db, Péter Gábor és
társai bírósági periratai közül 7 tekercs magnószalag, a koncepciós ügyekben
részt vett államvédelmi tisztekről készült kimutatások, összefoglalók 22
dossziéja, a koncepciós ügyekben részt vett államvédelmi beosztottak
tevékenységét bizonyító anyagok 182 dossziéja, a koncepciós ügyekben részt vett
ügyészek, bírók tevékenységét bizonyító anyagok 22 dossziéja.
A hiány - valószínűsíthetően - az 1989-1990 fordulóján
"lejátszódott" iratmegsemmisítésnek tudható be;
- hiányoznak azon peranyagok és dokumentumok, amelyeket
1989-1990-ben - a dobozokra tűzott cédulák szerint - a Legfőbb Ügyészség,
illetve Legfelsőbb Bíróság vett át (később az Országos Levéltárba kerültek -
remélhetőleg teljességükben). Ilyen anyagok: pl. Nagy Imre és társai, Kardos
László és társai, Ádám György és társai, Földvári Rudolf és társai peranyaga. Az
iratok átadásakor visszatartották azokat a dokumetumokat amelyek operatív
módszerek és eszközök alkalmazásával készültek, illetve néhány egyéb anyagot
(pl. Losonczy Géza halálával kapcsolatos börtönanyag). Az átadás-átvétel
dokumentálására vonatkozó jegyzőkönyveket még elemezni kell.
A Dokumentációs Osztály felmérése szerint a zárt irattárban
jelenleg 1158 dosszié, 75 album, 202 tanulmány, 28 magnókazetta és 33 tekercs
mikrofilm található.
2.2) "Titkos anyagok" irattára
Az állambiztonsági szervek meghatározott vezetői az általános
titkosításon túl még külön is titkosíthattak egyes operatív dossziékat, ami
eddigi tapasztalataink szerint leginkább a célszemély személyének szólt (például
állambiztosági szervek alkalmazottai vagy Krassó György). Az anyagokba
betekinteni csak magasabb vezető engedélyével lehetett. Az eredeti mennyiségnek
ma csak töredéke van ebben a raktárban: a Dokumentációs Osztály felmérése
szerint 63 db operatív dosszié, a többi nagyrészt a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz
került.
2.3) Páncélterem
Ez a BM általunk megismert irattárai közül a legbiztonságosabb
őrzési hely. Jelenleg itt őrzik az operatív hálózati személyek - Sersli úr
közlése szerint mintegy 4600 db - "B" (beszervezési) dossziéját, illetve a volt
állambiztonsági szervektől és az állambiztonsági tevékenységhez szorosan
kapcsolódó belügyi szervektől 1990-ben és azután behozott iratokat:
- az állambiztonsági miniszterhelyettes titkárságának töredék
iratait;
- a III/III. Csoportfőnökség titkárságának töredék iratait;
- III/III/1-7. osztályok töredék iratait;
- a SZOUD informatikai rendszer tervezeteit, adatlapjait. A
rendszer a szocialista országok titkosszolgálatainak közös adattára volt;
- az állambiztonsági szolgálat napi (heti, havi) operatív
információs jelentéseit 1979-től 1990-ig (1979-1987. március 31. között
microfishen) és a nyilvántartó rendszer mutatóit;
- a Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának iratait. Az osztály a volt
szocialista országok belügyi és állambiztonsági szerveivel tartott
munkakapcsolatokat szervezte, intézte. Az osztály iratanyagának egy részét -
1979-1989 között keletkezett több ezer lapot - a BM Titkárság NKO irattárából
1989. november 29. és december 4. között átadták a III. Főcsoportfőnökség
titkárságának, ahol "megsemmisítésre kerültek 1989. december 6-án"
(41-193/41-3-5/1989). Mára csupán 20 db iktatókönyv és az 1989-ban keletkezett
iratok egy része maradt meg;
- az Adatfeldolgozó Csoportfőnökség 1989. december 1-ei hatállyal
megszüntetett Információs Önálló Alosztályának anyagát (nagyrészt a párt- és
kormányszervek számára készülő tematikus tájékoztatók, szakelosztós jelentések
és azok elosztásával kapcsolatos iratok) és az Adatfeldolgozó Csoportfőnökség
Értékelő és Tájékoztató Osztálya iratainak töredékét.
- a Dokumentációs Osztály vezetőjének kezdeményezésére a volt
megyei állambiztonsági szervektől, illetve az ORFK Igazgatásrendészetétől
begyűjtött iratokat;
- szamizdatokat, állambiztonsági tanulmányokat, tananyagokat,
kiadványokat;
- az Irattári Osztály megalakulásakor a páncélszekrényekben,
asztalfiókokban talált ÁBNYO anyagokat, elsősorban statisztikai feldolgozásokat;
- az 1989 szeptemberében megszüntetett III/1. (Vizsgálati) Osztály
viszonylag épségben megmaradt és átvett iratanyagát;
- a Kormány Kiemelt Objektumok Igazgatóságának iratait, amelyek
valójában a volt Külügyi Osztály anyagát jelentik (ez az osztály intézte az
állambiztonsági szervek "B", deviza stb. ellátmányának ügyeit; vélhetően ezen
anyagokban vannak a hálózati személyek megmaradt pénzügyi elszámolásai is). A
bizottság ebbe a dokumentum együttesbe nem tekintett be. A anyag jelenleg is az
átadás idején lezárt és lepecsételt csomagokban található. A Dokumentációs
Osztály vezetőjének elmondása szerint csak a "jogutód" ismeri tartalmukat;
- a Határőrség Felderítő Osztályától behozott anyagokat (az
osztály végezte az államhatár operatív biztosítását);
- KEOKH-anyagokat, melyek tartalmukban az állambiztonsági szervek
munkáját - is - tükrözik.
A bizottság tagjai megkezdték az iratanyag feltárását, de ez -
mivel hosszabb, időigényes feladatról van szó - eddig elsősorban egyfajta
"durva" leltár készítéséig jutott el. Megkezdte a BM tájékoztatási rendszerének
feltárását, miután ez az anyag, mint forrás, szóba jöhet mind az információs
önrendelkezési jog gyakorlása, mind pedig az un. ügynöktörvény végrehajtása
során.
Jelenlegi ismereteink szerint az egykori Belügyminisztérium
információs rendszere többcsatornás volt. E csatornák egyikét képezték az
állambiztonsági szervek által keletkeztetett jelentések, adatok, információk,
melyek egy része közvetlenül az állambiztonsági szervektől került a
belügyminiszterhez, más részük pedig az Adatfeldolgozó és Tájékoztató
Csoportfőnökség feldolgozó-elemző-értékelő rendszerén keresztül.
Az állambiztonsági szervek tájékoztató rendszere alulról felfelé
építkezett, tehát a megyei (fővárosi) főkapitányságok, az állambiztonsági
szolgálat egyes csoportfőnökségei stb. elkészítették saját operatív
jelentéseiket, melyeket megküldtek az illetékeseknek. A főcsoportfőnökség
jelentéseit az állambiztonsági miniszterhelyettes titkársága összegezte,
tartalma részben beépült a BM Tájékoztató Jelentésébe (1983-tól), mely már 43
példányban készült, s kaptak belőle a Politikai Bizottság tagjai, a Központi
Bizottság titkárai, az Országgyűklés elnöke, az Elnöki Tanács elnöke, a
Minisztertanács hat tagja, a legfőbb ügyész. 16 példány a BM-ben került
elosztásra, ezek egyikét kapta Rozanov altábornagy, a BM szovjet összekötője,
illetve elődei. A törvénymódosítás megköveteli a rendszer alaposabb feltárását!
2.4) "Trezor"
2. 4.a) Élő, holt, holt-levéltári "V" (vizsgálati) dossziék
irattára
A "V" (vizsgálati) dossziék közül "holt"-nak számítottak az egyes
személyek nyilvántartásból való törlése után megőrzött dossziék,
"holt-levéltárinak" pedig a selejtezhető ("csiszolható") anyagok történelmi
szempontból fontos, megőrzött része. A "V" dossziék jelentős része népbírósági
periratokat tartalmazott, amelyeket - mintegy 15,000 db-ot - 1990-ig
folyamatosan visszaadtak az illetékes bíróságoknak (levéltáraknak).
Az irattár - a Dokumentációs Osztály vezetőjének tájékoztatása
szerint - ma kb. 65,000 dossziét tartalmaz. Az egyes dossziékat az irattározás
sorrendjében naplózták (iktatták). A naplók folyamatosan megvannak.
A felmerülő hiány okai:
- az iratokban a vonatkozó szabályzatok szerinti
selejtezések-zúzások;
- az említett bírósági átadások;
- továbbiakban tisztázandó okok (például: iratmegsemmisítés);
- a nemzetbiztonsági szolgálatoknak való esetleges átadás.
A "V" dossziék irattára valószínűleg a volt állambiztonsági
irattár legépebben megmaradt része.
2.4.b) Operatív (személyi, csoport, figyelő, körözési, objektum,
vonal, rendkívüli esemény, ellenőrző) dossziék irattára.
Ebben a kezdetektől 1991-ig összesen 19,893 dossziét irattároztak,
amiből a Dokumentációs Osztály vezetőjének közlése szerint jelenleg kb. 4600 db
van meg. A selejtezésnek ("zúzásoknak") saját rendje volt, ennek ellenére
mindvégig kampányszerűen folyt. Nagyobb selejtezésre került sor 1961-62-ben,
1970-ben, 1988-89-ben, s végül az utóbbit időben követő, minden korábbit
meghaladó iratmegsemmisítés 1989 végén, 1990 elején. Ez utóbbi - mivel
szabálytalanul folyt - már csak a hiányból állapítható meg. Az irattározás
mértékét mutatja az alábbi táblázat, mely az évenként irattározott dossziék
számát mutatja:
| 1956. jún. 30-ig | 8204 db |
| 1956. júl. 1. - okt. 23. | 1316 db |
| 1957. ápr. 12. - dec. 31. | 188 db |
| 1958 | 169 db |
| 1959 | 440 db |
| 1960 | 702 db |
| 1961 | 188 db |
| 1962 | 59 db |
| 1963 | 326 db |
| 1964 | 76 db |
| 1965 | 203 db |
| 1966 | 271 db |
| 1967 | 331 db |
| 1968 | 217 db |
| 1969 | 300 db |
| 1970 | 284 db |
| 1971 | 782 db |
| 1972 | 290 db |
| 1973 | 403 db |
| 1974 | 297 db |
| 1975 | 400 db |
| 1976 | 250 db |
| 1977 | 419 db |
| 1978 | 564 db |
| 1979 | 233 db |
| 1980 | 345 db |
| 1981 | 277 db |
| 1982 | 355 db |
| 1983 | 235 db |
| 1984 | 201 db |
| 1985 | 161 db |
| 1986 | 215 db |
| 1987 | 385 db |
| 1988 | 27 db |
| 1989 | 242 db |
| 1991 | 2 db |
Amint az a fenti számokból is kiderül, az irattározás méretei nem
az állambiztonsági munka intenzitásáról vallanak, hiszen az irattározott
dossziék száma viszonylag egyenletesen alakult, eltekintve azoktól az évektől,
amelyekhez a tevékenység általános felülvizsgálata kapcsolódott: pl. 1956, 1960
és 1971. Ez többé-kevésbé egybeesik a már irattározott anyag
felülvizsgálataival, selejtezéseivel. A naplók tanúsága szerint az első 8204
dosszié jelentős részét (melyeket 1956. júniusáig archiváltak, tehát
gyakorlatilag az ÁVH tevékenységét dokumentálták) már megsemmisítették (a
kérdést még tisztázni kell). Ugyanekkor megsemmisítették, kitépték a naplók
(azaz a iktatókönyvek) vonatkozó oldalait (összesen egy naplót és a második
napló első 212 oldalát). Az 1956 utáni archivált anyagban is jelentős hiányokat
tapasztaltunk. 1990-ben a nemzetbiztonsági szolgálatok jelentős mennyiséget
vittek át saját raktáraikba. Az átvitel tényét a naplókon átvezették (de
bizonyára születtek átadás-átvételi jegyzőkönyvek is). A megmaradt naplókból
követhető az is, hogy 1989 előtt milyen zúzások történtek. A nemzetbiztonsági
szolgálatokhoz átvitt, 1989-ig a szabályzatok szerint megsemmisített, illetve a
ma is meglévő dossziék összegét levonva az utolsó naplószámból kaphatjuk meg azt
a mennyiséget, amely a megsemmisítés áldozata lett. A számítást a jövőben el
kell végezni!
A "trezorban" található jelenleg két irattöredék:
2.4.ba) Az ÁBNYO töredék iratai (kevés iktatott irat, segédletek,
állambiztonsági tanulmányok stb.);
2.4.bb) A Nemzetbiztonsági Hivatal által átadott anyagok, melyeket
a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója 1/1992. utasításának végrehajtása után
küldtek meg a Dokumentációs Osztálynak. Az említett utasítás szerint "a nem
jogelődtől /azaz a III/III. Csoporfőnökségtől/ származó anyagokat" gyűjtötték
össze. Az iratok összesen 39 csomagban és két iratgyűjtőben vannak (ez utóbbiban
található az a jegyzőkönyv, mely 1990. augusztus 23-án készült és a BRFK
III/III. Osztály - mintegy 13,000 lapot kitevő - anyagának átadásáról szól).
2.5) "M" (munka) dossziék irattára
Az "M" dossziék a hálózati nyilvántartás részét képezték,
elsősorban a hálózati személyek jelentéseit tartalmazzák, helyenként azonban
rendkívül fontos, pótolhatatlan történeti értéket képviselő eredeti
dokumentumokat is. Ma az eredeti mennyiségnek csak kisebbik része (kb. 7500
dosszié) van meg, jelentős mennyiség került át a nemzetbiztonsági
szolgálatokhoz. A dossziékhoz tartozó naplókat az irattárban nem találtunk. Az
irattárban vannak azonban elhelyezve a volt III/IV. (katonai elhárító)
Csoportfőnökség hálózati személyeinek nevét, adatait tartalmazó naplók, melyek
időkörét, tartalmát - természetesen - nem vizsgálatuk. Jövőbeni elhelyezésüket a
"B" dossziék mellett tartanánk megfelelőnek.
2.6) "P" és "L" dossziék irattára
Ma már csak az 1945 előtti időszak fasiszta pártjaira,
erőszakszervezeteire vonatkozó 1738 "P" dosszié van meg. Az "L" dossziékat még
1989 előtt felszámolták. Ismereteink szerint az anyagok egy részét más
szerveknek adták át (pl. "Munkásmozgalmi Intézet") - a kérdés még további
pontosításra szorul.
2.7) Könyvtár
AZ ÁBNYO könyvtáraként működött. A kötetek, tanulmányok mennyisége
1710 db.
Néhány példa az összetételre:
- apácák névsora;
- amnesztiások névsora;
- budapesti tömeges kivégzések;
- csendőrségi, honvédségi tiszti címtárak;
- horthysta detektívek, rendőrtisztek névsora;
- gazdatiszti címtár;
- háborús, népellenes bűncselekmények ítéletei;
- Eichmann és társai tevékenységét bemutató anyag;
- fasiszta egyesületek, pártok;
- Rongyos Gárda albuma;
- Volksbund tagok névsora;
- kimutatás internáló táborokról;
- jobboldali és fasiszta pártok névsora;
- jelentés kitelepítettekről;
- levéltári anyag BM-ben 1867-1945;
- Magyar Rendőrség 60 éve;
- német és nyilas dokumentumok;
- Országgyűlési Almanach;
- Prónay különítmény tevékenysége;
- Szovjetúnióból hazatért hadifoglyok névsora;
- Turul Szövetség Évkönyve;
- Újvidéki vérengzésről összefoglaló;
- Zsidótörvények és rendeletek;
- Zadravecz István naplója.
2.8) Az ÁBNYO-nak a hetvenes évek közepétől önálló mikrofilmes
részlege volt, mely a nyilvántartóban szereplő anyagok biztonsági filmezését
végezte. Jelenleg szinte kizárólag csak a vizsgálati dossziék biztonsági
másolatainak egy része található meg (26476 db, V-700 és V-165468 között,
részlegesen). 1989-ben, az itt dolgozók elmondása szerint, ebben az anyagban is
történtek megsemmisítések. Egy 1975. szeptember 17-én készült munkautasítás
szerint tervbe volt véve a személyek operatív kartonjainak, a hálózati személyek
nyilvántartási kartonjainak, a hálózati személyek "B" dossziéinak és az operatív
anyagok tárgy- és témakör szerinti nyilvántartási kartonjainak mikrofilmezése.
Abból, hogy 1989-ben már a "V" dossziék is filmen voltak, arra
következtethetünk, hogy az ÁBNYO iratainak csaknem egésze biztonsági filmen vagy
fishen volt. Amennyiben 1989-1990-ben ezek egy része is átkerült a
nemzetbiztonsági szolgálatokhoz, abban az esetben azokat, amelyek tematikusan a
"belső reakció" elhárítására vonatkoznak, illetve kiemelten a tárgy- és témakör
szerinti mutatórendszert, vissza kell szolgáltatni a Dokumentációs Osztálynak
(ld. erre még az III. fejezetben elmondottakat)!
2.9) Az ÁBNYO TÜK, mely jelenleg a Dokumentációs Osztály
ügykezelésénél található. Az anyagot - a vizsgálatunk körébe tartozó 1990 után
keletkezett iratokkal egyetemben - be kell vonni a további iratfeltárásba, mivel
elsődleges adatokat tartalmazhatnak.
II. Az állambiztonsági szervek iratkezelése és
nyilvántartási rendszere
1. Az állambiztonsági szervek iratkezelését utoljára az 1988-ban
kiadott 7. sz. belügyminiszterhelyettesi parancs szabályozta, mely intézkedett a
szerveknél keletkezett iratok nyilvántartását, megőrzését, védelmét, minősítését
érintő kérdésekben. Többek között előírta, hogy a központi szervek a régebben
irattározott iratok közül a nem selejtezhetőeket a BM Titkárság Központi
Irattárának adják át, mely azután őrizte és kezelte azokat, az átadási jegyzék
egy példányával egyetemben.
Az előírás elvileg vonatkozott a BM állambiztonsági szerveire is,
de azok - a Központi Irattár mai nyilvántartása szerint - csak kisrészben tettek
eleget e kötelezettségnek. Ma az alábbi iratátadásokról tudunk:
a) 1959 és 1960 között a BM II/11. osztály adott át jelentős
mennyiségű iratot, elsősorban hatályon kívül helyezett (ÁVH) parancsokat, "az
Igazgatásrendészeti Osztálytól kölcsönkért kitelepített személyek", politikai és
köztörvényes internáltak rendezetlen anyagait, 1945-1947 közötti személyzeti
anyagokat. Ezek nagyrészt ma is fellelhetőek az Irattárban, ahol a kárpótlás
végrehajtása során az utóbbi időkben hozzáláttak rendezésükhöz.
b) A 65-371/1973. sz. irattári jegyzékkel került be az 1974-ben
megszüntetett III/4. (értékelő-elemző) Osztály 6 csomagnyi nem selejtezhető
iratanyaga, melyet - egy feljegyzés szerint 1979-ben - "Titkos Irattárba"
helyeztek. Ez vélhetőleg a különösen fontos (miniszteri, állambiztonsági) iratok
tárolására szolgáló külön helységet jelentette. 1984-ben azonban az iratoknak
már nyoma veszett, amit egy korabeli feljegyzés bizonyít. Sorsuk azóta sem
ismert.
c) Az idők folyamán jelentős iratmennyiséget adott le a
kémelhárítási csoportfőnökség. Ezek - bár nem kizárólagosan, de - nagyrészt a
hálózati és SZT "B" ellátmány nyugtatömbjeiből álltak, melyeket a Központi
Irattárban meghatározott idejű őrzés után megsemmisítettek. 1990-ben tehát már
csak a töredéke maradt az eredetileg leadott mennyiségnek (ezt elvileg
1993-94-ben lehetett volna selejtezni). 1992-ben a megmaradt anyagokat átadták a
Kormány Kiemelt Objektumok Főigazgatóságának (volt Külügyi Osztály, amely a
szolgálatok ellátmányi ügyeit intézte; az átadás jegyzőkönyvét nem láttuk), a
Nemzetbiztonsági Hivatalnak (10-40/31/1992.), illetve az Adatfeldolgozó Hivatal
Dokumentációs Osztályának.
d) A III/III. Csoportfőnökség - a megkapott jegyzőkönyvek tanúsága
szerint - csupán a hetvenes évek elején adott át az Irattárnak anyagokat,
mégpedig általában az 1965-1970 közötti időszak "B" ellátmány elszámolási
nyugtáit. Az iratokból mára már semmi sem maradt, vagy teljes egészükben
selejtezték őket, vagy - erre is találtunk bizonytalan és még ellenőrizendő
utalást - kikerültek az Irattárból ("109, 110, 111, 112-es csomagokat Schiller
e. elvitte ! IX.22.").
A selejtezésre vonatkozóan a szervek felszámolásáig a 10-350/1972.
számú, a BM szervek iratainak védelmével, selejtezésével és rendezésével
kapcsolatos feladatokról szóló szabályzatot kellett alkalmazni, mely többek
között kötelezővé tette a selejtezési jegyzőkönyvek készítését, a levéltári
jóváhagyást, illetve kijelölte a nem selejtezhető iratok körét. A szabályzat
előírásait a szervek általában nem tartották be, az 1989-90-es iratmegsemmisítés
során pedig - mind a szabályozó főcsoportfőnöki "javaslatot", mind pedig a
megvalósulást tekintve - semmibe vették.
Az operatív nyilvántartást - az annak tárgyát képező iratok
típusát, fajtáit, kezelésük, irattározásuk módját, az adatkarbantartást,
törlést, selejtezést stb. - külön belügyminiszteri parancsokban szabályozták (az
elsőt 1954-ben adták ki az ÁVH számára. Ezt követték az 57/1957., 031/1963.,
008/1967., 002/1974. sz. BM parancsok.) Az utolsó szabályozó normát a
belügyminiszter 1984. évi 3. sz. parancsa jelentette, melyet csak 1990-ben, az
iratmegsemmisítések után helyeztek hatályon kívül. Az általános szabályok
mellett külön parancsok születtek a fontosabb egyéb nyilvántartásokra: például
1962-ben és 1969-ben a III/I. (hírszerzési) Csoportfőnökség és szervei
nyilvántartási szabályzatát adták ki, 1968-ban és 1973-ban pedig a KKA-ra (a
III/II. - kémelhárítási - Csoportfőnökség Központi Kémelhárítási Adattárára)
vonatkozó normákat. 1972-ben adták ki a hálózati nyilvántartás - 1990-ig
hatályos - szabályzatát.
Az operatív nyilvántartásokat az állambiztonsági munka segítésére
hozták létre, alapjaikban az ÁVH, illetve jogelődei alakították ki őket, részben
archiválási, részben nyilvántartási-priorálási célból. Működésük során az egyes
állambiztonsági szervek központi, al- vagy külön nyilvántartásokat is létre
hoztak. A nyolcvanas években ilyen fontosabb nyilvántartások voltak:
a) Állambiztonsági operatív nyilvántartás;
b) Állambiztonsági hálózati nyilvántartás;
c) A III/I. (hírszerzési) Csoportfőnökség adattára;
d) A Központi Kémelhárítási Adattár (KKA);
e) A katonai elhárítás speciális adattára (KESPA).
Ezeken kívül az egyes állambiztonsági egységeknél - illetve az
Egységes Gépi Prioráló Rendszerben - egyéb nyilvántartások is léteztek, a napi
operatív tevékenység kívánalmai szerint (például a III/III. Csoportfőnökségen
Központi Gép- és Kézírásminta Irattár; a III/1. Osztályon a börtönelhárítással
kapcsolatos adattár stb.).
A fentieken kívül, az állambiztonsági tevékenység során,
felhasználták még - többek között - a következő nyilvántartásokat is:
a) Bűntettesek nyilvántartása;
b) Modus operandi (a bűncselekmény típusa, jellemzői szerinti)
adattár;
c) Veszélyes bűnözők adattára;
d) Bűnügyi hálózati nyilvántartás;
e) "K" ellenőrzési adattár;
f) Űtlevélrendészeti adattár;
g) Idegenrendészeti operatív adattár;
f) Magyarországon élő állampolgárok adattára.
2. Az állambiztonsági operatív nyilvántartás rendszere
Az állambiztonsági operatív nyilvántartás központi szerve az
Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztály volt.
A nyilvántartás alapját a SZEB által kiadott háborús-népellenes
bűntettet elkövetők névsora, illetve a fasiszta, és jobboldali pártok által
hátrahagyott kartonok, belépési nyilatkozatok képezték (ezek jórészt ma is
megvannak). 1945. március 1-vel került felállításra a Politikai Nyilvántartó
Iroda. Az ÁVH később számos eredeti dokumentumot, iratot gyűjtött be, illetve
átvette a népbíróságok 1945-1949 közötti anyagát. Az egységes, központi
nyilvántartás 1950-ben, az Antidemokratikus Elemek Központi Operatív
Nyilvántartásának keretében jött létre. 1954-ben kezdődött az óriásira duzzadt
és nagyrészt használhatatlan nyilvántartási anyag első nagy revíziójára,
szelekciója, mely csak 1956 után ért végett.
1957-ben vezették be az alap- és kutató nyilvántartás szerinti
szétválasztást. A felülvizsgálat eredményeként mintegy 48 %-kal csökkent a
nyilvántartásban szereplők száma. A 4/1957. II. főosztályvezetői parancs
rendelte el "a társadalomra veszélyes elemek" külön (figyelőztetett)
ellenőrzését.
Az állambiztonsági munka során használt ellenséges kategóriák
folyamatosan változtak, s 1963 után a kategóriák, csoportok megjelölése helyett
mindinkább a konkrét tevékenység, magatartás lett a kiválasztás alapja. Külön
választották az operatív és hálózati nyilvántartás feladatait. Ismételten
felülvizsgálatra, pontosításra, kiegészítésre vagy törlésre kerültek a
nyilvántartottak.
Szervezetileg a feladatokat az Antidemokratikus Elemek Központi
Operatív Nyilvántartó Osztálya, majd 1956 után ennek jogutóda, a BM II.
Főosztály 11. Operatív Nyilvántartó Osztálya végezte, mely az 1962-es
csoportfőnökségekre történő átszervezés után III/2. rendszámot kapott,
Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztály (ÁBNYO) néven.
Az 1971-es "francia" szervezeti rendszerre való átállás után a
nyilvántartót leválasztották a III. Főcsoportfőnökségről és az újonan
létrehozott Nyilvántartó Központba sorolták be, a Lakcím és Közlekedési, illetve
a Bűnügyi Nyilvántartóval egyetemben. 1977-ben a Nyilvántartó Központot
összevonták az Információfeldolgozó Csoportfőnökséggel és létrehozták a
Adatfeldolgozó Csoportfőnökséget. 1989-ben tehát az osztály vezetője (Csukrán
Magdolna - 1990. márciusában nyugdíjazták) az Adatfeldolgozó Csoportfőnökség
vezetőjének (Vagyóczky Bélának, majd december 1. után Csikós Józsefnek) volt
alárendelve, aki az államtitkár (Földesi Jenő r. altábornagy) irányítása alá
tartozott.
A hetvenes-nyolcvanas években az osztály tevékenységét két feladat
végrehajtása határozta meg: gyakorlatilag a teljes adat- és iratállományt
biztonsági mikrofilmre vitték, illetve számítógépre került a
kartonnyilvántartások csaknem mindegyike.
Az Osztály a nyolcvanas években hálózati csoportra, dokumentációs
alosztályra, operatív nyilvántartó alosztályra, adatrendező csoportra és
operatív nyilvántartó csoportra tagolódott, hatvan fő körüli alkalmazottal,
melyek zőme 1990-ben távozott a BM kötelékéből, illetve átkerült a rendőrséghez
vagy a nemzetbiztonsági szolgálatokhoz.
A BM III. Főcsoportfőnökség operatív, illetve a megyei
rendőr-főkapitányságok állambiztonsági szervei (a hírszerzés kivételével,
melynek teljesen elkülönülő operatív és hálózati nyilvántartása volt) és a BM
Határőrség Felderítő Osztálya az Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztály
(ÁBNYO) kartonrendszerében tartotta nyilván célszemélyeit és hálózatát. A
szabályozás szerint itt kellett archiválniuk a már lezárt operatív, illetve - a
III. Főcsoportfőnökség Vizsgálati Osztálya részéről - a vizsgálati dossziékat. A
szervek az osztálytól - bizonyos kötelmek mellett - a kartonnyilvántartásból
priorálhattak, dossziéikat visszakölcsönözhettek, illetve az ismételt "élővé"
tételével magukhoz visszavonhatták azokat (a két utóbbi lehetőséggel - úgy tűnik
- az iratmegsemmisítés előtt-alatt fokozott mértékben éltek..
2.a) A 3/1984. sz. belügyminiszteri parancs szerint az ÁBNYO az
alábbi személyekről, illetve témákról vezetett központosított nyilvántartást:
2.aa) alap- vagy kutatónyilvántartásba tartozó személyekről. A két
nyilvántartás tartalmazta azok adatait, akik a fennállt renddel szemben
ellenségesnek ítélt tevékenységet fejtettek ki, vagy akár csak potenciálisan
veszélyt jelentettek. Mindkét nyilvántartásba meghatározott kategóriák
kerülhettek, melyek a nyilvántartási szabályzatban lettek felsorolva. Az
említett parancs az alapnyilvántartásban 17, kutatónyilvántartásban 16
kategóriát állapít meg. Alább néhány kiragadott példát sorolunk fel.
a) Alapnyilvántartásba kellett venni:
- az állam és az emberiség elleni, valamint egyes kiemelt,
hatáskörbe utalt más bűncselekmények elkövetése miatt elítélt személyeket;
- az állami, társadalmi és gazdasági rendre veszélyes, külön
nyilvántartásba kiválasztott, "F" dosszié alapján ellenőrzés alá vont
személyeket;
- ellenséges célú mozgalmak, csoportosulások szervezőit, akciók
tevőleges résztvevőit, politikailag ellenséges hangadóit;
- azokat az egyházi személyeket, akik ellenséges tevékenységet
folytattak;
- az 1956-os forradalom és szabadságharc előkészítésében,
kirobbanásában, lefolyásában vezető szerepet betöltőket;
- elhárítási területet képező országok területén levő ellenséges
magyar emigrációs szervezetek vezetőit, tagjait;
- a terrorista szervezetek ismertté vált vezetőit, tagjait stb.
b) Kutató nyilvántartásba kellett helyezni:
- a "Horthysta-Szálasi rendszer" törvényhozó szervezeteinek
tagjait. Azokat, akik a kormányzatban, a közigazgatásban vezető állást töltöttek
be;
- a II. világháború alatt létrehozott fasiszta különítmények
vezetőit, tagjait;
- a feloszlatott női- és férfi szerzetesrendek, illegális vallási
szekták aktív ellenséges tevékenységet kifejtő tagjait;
- az 1956-os szervezetek tagjait;
- elhárítási területet képező országok bűncselekmény-gyanús
állampolgárait stb.
Az alapnyilvántartásban elhelyezett terhelő, kompromittáló adatok
priusz - tehát joghátrány - tárgyát képezték, míg a kutatónyilvántartásban
szereplők nem.
1984-ig nem voltak nyilvántartásba vehetők azok, akik
"bizonyítottan kiemelkedő érdemeket szereztek a felszabadulás előtt a fasizmus,
vagy a felszabadulás után az ellenség elleni harcban" és magatartásukkal
bizonyították a rendszer iránti hűségüket. A 3/1984. sz. BM parancs határozottan
megtiltotta, hogy az MSZMP tagjait nyilvántartásba vegyék, a párttagokra,
párthatáskörbe tartozó személyekkel kapcsolatos eljárásra külön szabályozás
vonatkozott.
1989. december 18-án, az állambiztonsági miniszterhelyettes
jóváhagyta a III/III-as csoportfőnök javaslatát az operatív nyilvántartási
rendszer felülvizsgálatára. A "Javaslat" alapján - alaki és tartalmi szempontból
egyaránt szabályellenesen - mind a kutató, mind az alapnyilvántartásban több
törlésre került sor, ráadásul határozat hozatala nélkül. Elengedhetetlennek
tartjuk a törléssel kapcsolatos dokumentáció jövőben alaposabb feldolgozását!
Az 1989. június 30-i állapot szerint 164,900 fő szerepelt a
nyilvántartásban, ebből 37,352 fő alap, míg 127,548 fő kutatóban. Ez a szám ma,
becslés szerint, 100-110,000 főre tehető (tehát ma ennyi operatív nyilvántartási
karton van).
2.ab) Az ÁBNYO-n központi nyilvántartást vezettek azon bizalmas
nyomozás alá vont személyekről, akiknek előzetes ellenőrzése "bizonyította",
hogy államellenes tevékenységet folytatnak. A nyomozás alatt a személy külön
nyilvántartásban volt "BIZALMAS NYOMOZÁS ALÁ VONVA" szöveggel és csak a lezárás
után lehetett őt alap- vagy kutatónyilvántartásba tenni. A bizalmas nyomozás
elrendelését, dossziék nyitását az állambiztonsági szervek meghatározott vezetői
engedélyezhették. A nyitás meghatározott alapdokumentumait az ÁBNYO-nak kellett
felküldeni, ahol ellenőrizték, hogy az adatok, dokumentumok megfelelnek-e a
nyilvántartásba vétel követelményeinek, majd a nyilvántartásba vétel során a
dossziénak számot adtak, s visszaküldték a szervnek, a nyomozás lefolytatására;
2.ac) Rendkívüli eseményekről, szervenként és a bűncselekmény
jellege szerint, ha a megtörtént ellenséges tevékenységre utaló esemény
elkövetőjének személye a bizalmas nyomozás megindulásakor még nem volt ismert.
2.ad) Ismeretlen helyen tartózkodó, bizalmas, konspirált körözés
alatt állókról.
2.ae) Ellenőrző dossziékról (melyeket a bizalmas nyomozás, a
vonalas elhárítás központi irányítása, ellenőrzése, segítése érdekében
nyitottak).
2.af) Ellenséges, hírszerzőgyanús bel- és külföldi címekről.
2.ag) Terrorista szervezetekre és személyekre, alkalmazott
módszereikre, eszközeikre vonatkozó adatokról.
2.ah) Büntetőeljárás alá vont személyekről. Az állambiztonsági
szolgálat vizsgálati szervei (II/8. majd III/1. Osztály, vizsgálati alosztályok)
állam- és emberiség elleni, illetve egyes kiemelt, hatáskörükbe utalt más
bűncselekmények alapos gyanújának bizonyítása érdekében folytattak nyomozást. A
személyt csak a nyomozás felfüggesztése, vagy megszüntetése, illetve befejezése
esetén, a jogerős ítélet meghozatala után, lehetett alap- vagy kutató
nyilvántartásba venni, addig csak "BÜNTETŐELJÁRÁS ALÁ VONVA" felirattal. A
nyomozati anyag - az alkalmazott operatív eszközökre, módszerekre utaló
adatoktól való megfosztásuk után bekerültek az ügyészi, illetve bírói szakba.
Nyilvántartást vezettek az elítélt és büntetésüket töltő
személyekről.
2.ai) Társadalomra veszélyes, ellenséges ("F" dossziés, azaz
folyamatosan megfigyelt, ellenőrzött), külön nyilvántartásban szereplő
személyekről. A szabályok pontosan meghatározták azok körét, akiket folyamatos
ellenőrzés, megfigyelés alatt kellett tartani. Ezek elsősorban az 1945 előtti
társadalmi, politikai, katonai-rendőri-csendőri elithez tartoztak, vagy például
a BHÖ. 1.§ 1. pontja alapján voltak elítélve. Az "F" dossziék - a vonatkozó
szabályzat értelmében - nem voltak irattározhatóak.
2.aj) A Btk. 71. § alapján megrovásban, vagy büntetőeljáráson
kívül rendőrhatósági figyelmeztetésben részesítettekről; azokról, akikkel
szemben akadályozó, korlátozó, vagy más hatósági intézkedést alkalmaztak.
2.ak) Objektum (vonal) dossziékról, dossziészám és jelleg szerint,
illetve, hogy az egyes dossziék melyik szervnél találhatók;
2.al) Az irattározott dossziékban lévő politikai, történelmi,
állambiztonsági szempontból fontos eseményekről tárgy- és témakör szerint.
2.b 1974-ig a nyilvántartás kartonrendszerrel, a visszakeresés és
adatkarbantartás manuális módon történt. Az egyes dossziék nyitásakor, a
nyilvántartásba vételhez, vagy meghatározott kimutatási, statisztikai
feladatokhoz különböző kartonokat kellett kitölteni, melyek egy példánya az
ÁBNYO-ra került. Ebből adódóan az ÁBNYO nyilvántartásában, statisztikáiban
megjelentek azok a cél- vagy hálózati személyek is, akik még nem archivált
("irattározott") dossziékban szerepeltek.
Az operatív nyilvántartás során az alábbi kartonokat használták:
2.ba) operatív nyilvántartási karton az alap- és kutató- illetve
bizalmas nyomozás, büntetőeljárás alá vontak nyilvántartásba vételéhez. A
Dokumentációs Osztályon ezek az alapkartonok képezik a teljes iratanyag
névmutatóját. A személy neve mellett tartalmazzák a megnyitással,
adatkarbantartással és zúzással kapcsolatos adatokat, megjegyzéseket és röviden
a kompromittáltság, illetve ellenséges tevékenység tárgyát. Alapvetően három
egységre tagolódnak.
1. "V" (vizsgálati) jelű alap- és kutatónyilvántartás kartonjai;
2. "V" jelű "holt" nyilvántartás kartonjai (ide azon személyek
kerültek, akiket koruknál fogva, vagy - határozattal - egyéb okból töröltek a
nyilvántartásból);
3. "O" jelű operatív nyilvántartás kartonjai azok
nyilvántartására, akikre a szervek operatív dossziét nyitottak vagy ilyenben
szerepeltek.
A "V" jelű nyilvántartás kartonjain természetesen azoknak az
operatív dossziéknak a száma is rajta van, amelyekben az illető szerepel;
2.bb) 1-es számú karton az objektum (vonal) dossziék, ellenőrző
dossziék nyilvántartására;
2.bc) 7-es számú karton az ellenséges, hírszerzőgyanús bel- és
külföldi címek nyilvántartására;
2.bd) 8-as számú karton a hazai és a külföldi
terrorcselekményekre, terrorista szervezetekre és személyekre, alkalmazott
módszereikre, eszközeikre vonatkozó adatok nyilvántartására;
2.be) 9-es számú karton a rendkívüli eseményekre nyitott dossziék
nyilvántartására;
2.bf) 10-es számú karton figyelő dosszié alapján ellenőrzés alá
vont személyek külön nyilvántartására;
2.bg) 10/b számú karton a bizalmas nyomozás és figyelő dosszié
alapján ellenőrzés alá vontak "M" nyilvántartására;
2bh) XI-es számú figyelőlap a figyelő dosszié alapján ellenőrzés
alá vontak Lakcím- és Közlekedés Nyilvántartó Osztályon történő
figyelőztetésére;
2.bi) nyilvántartási (statisztikai) karton a bizalmas nyomozás
alatt álló, büntetőeljárás alá vont személyek adatainak kimutatására.
A kartonok egy része ma már csak nyomokban lelhető fel a
Dokumentációs Osztályon. Különösen fájdalmas, hogy megsemmmisült az osztályon
kezelt minden fajta dossziéhoz készített tárgy- és témakör szerinti (a jelenlegi
kezelők elmondása szerint majd félszázezer) mutatókarton, mely 9 tárgy- és
tucatnyi témakört ölelt fel, operatív, történelmi, politikai stb. szempontok,
hely és idő szerint sorolva össze az egyes dossziékat, személyeket.
2.c) A hálózati nyilvántartásban szereplő személyeket szintén több
típusú kartonon tartották nyilván. Például:
- 6-os karton a beszervezés tényét, illetve meghiúsulását
dokumentálta;
- 6/A karton a hálózatok jelentősebb bel- és külföldi
kapcsolatainak nyilvántartására szolgált;
- 6/B kartonokon a konspirált ("K") és titkos ("T") lakásokat
tartották nyilván;
- 6/C kartont a nyilvántartásba vételre és a kutatáshoz
használták;
- 6/D karton a lakcímek szerinti nyilvántartásra szolgált;
- figyelő karton. A fokozatosság elve alapján történő beszervezés
esetén, ha a beszervezés valamilyen ok miatt elhúzódott, vagy más fontos
operatív érdek azt megkövetelte, töltötték ki. Segítségével el lehetett kerülni
a párhuzamos beszervezési kísérleteket;
- kódkartont használtak a számítógépes adatfeldolgozáshoz;
- kérdőív a hálózati személyek fontosabb adatairól;
- adatlap a hálózati személy operatív szemponból fontos, értékes
adatairól, tulajdonságairól, képességeiről. Egy példányát központilag őrizték.
A hálózatok itt-, illetve megmaradt kartonjait elkülönítve,
fémládákban, zárt anyagként őrzik.
A volt SZT-állomány már archivált biztonsági és levelező
dossziéihoz tartozó több ezer karton közül ma mindössze 600 db található fel az
osztályon, a többi sorsa ismeretlen.
A kartonrendszerben egy-egy személy priorálása annak ellenőrzését
jelentette, hogy van-e kartonja a nyilvántartásban, illetve, hogy az priusz
tárgyát képezhette-e. A karton rendszer felől lehetett (lehet ma is)
megközelíteni a raktárakban tárolt dossziékat.
2.d) 1974-ben miniszteri parancs rendelkezett az Egységes Gépi
Prioráló Rendszer (EGPR) üzemeltetésének megkezdéséről. Ez a hagyományos
nyilvántartások egységes gépi rendszerbe foglalását jelentette. A rendszert az
Információfeldolgozó (későbbb Adatfeldolgozó) Csoportfőnökség számítógépbázisán,
a csoportfőnök irányításával működtették.
Az ÁBNYO-n munkakartonokra vitték az egyes nyilvántartási kartonok
anyagát, és ezek alapján, a számítőgépközpontba szállítás után, az adatokat
gépre vitték. A nyolcvanas évek végére az operatív ("G" betűvel jelölt), a
hálózati ("H" betűvel jelölt), a tárgy- és témakör szerinti ("S") nyilvántartás
és más, állambiztonsági, illetve egyéb nyilvántartások - mágnesszalagon - már
fent voltak a központi gépen. Így az operatív nyilvántartás gyakorlatilag
megkettőződött: megmaradt a manuális kartonrendszer és létrejött annak gépi
megfelelője.
Jelenleg csupán az Adatfeldolgozó Csoportfőnökség
Számítástechnikai Alkalmazási Központjának 1990. február 7-i jelentése
(110-13-5/90.) és néhány más intézkedés alapján tudunk vázlatos és előzetes
képet alkotni az EGPR sorsáról ( elengedhetetlennek tartjuk a kérdés
teljes tisztázását ):
Adatbázisok sorsa
"G": Az operatív nyilvántartás célszemélyek
adatait tartalmazó adatbázisa. Szolgáltatás az ÁBNYO kezdeményezésére
beszüntetve (110-13-2/1990.); III/IV. kezdeményezésére a katonai elhárítás és
"határfigyelőztett személyek" törlése (BRFK KEO illetékes) (61-97-1/1990.);
mágnesszalagon átadás III/II-nek, saját rendszerből pedig
törlés (40-11-9/7/1990.);
"H": Az operatív hálózati nyilvántartás
adatbázisa. Szolgáltatás az ÁBNYO kezdeményezésére beszüntetve (110-13-2-1990.);
III/IV. kezdeményezésére a katonai elhárítás és "határfigyelőztett személyek"
törlése (BRFK KEO illetékes) (61-97-1/1990.); mágnesszalagon átadás
III/II-nek, saját rendszerből pedig törlés (40-11-9/7/1990.);
"I": A híszerzés (III/I. Csoportfőnökség)
adattára. III/IV. kezdeményezésére a katonai elhárítás és "határfigyelőztett
személyek" törlése (BRFK KEO Illetékes) (61-97-1/1990.); III/I-nek
átadva (67-98-5/1990.);
"J": Tartalmát nem ismerjük. III/II.
kezdeményezésére teljes törlése (40/11-9/7/1990.); statisztikai kiadványainak
átadás a a III/II-nek (szóbeli megállapodás alapján);
"K": Központi Kémelhárítási Adattár (KKA).
Mágnesszalagon átadás a III/II-nek, Saját rendszerből törlés
(40/11-9/7/1990.);
"L": Katonai elhárítás speciális adattára
(KESPA). Ismert sorsa: törlés (61-97-1/1990.)
"M": K-ellenőrzési adattár. A III/3. Osztály
kezdeményezésére törölve (72-34/1990.)
"S": Tárgy- és témakör szerinti nyilvántartás. Sorsáról
nincs információnk!
"U": Tartalmát nem ismerjük. III/IV.
kezdeményezésére a katonai elhárítás és "határfigyelőztett személyek" törlése
(BRFK KEO illetékes) (61-97-1/1990.); teljes törlése III/II.
kezdeményezésére (40/11-9/7/1990.); statisztikai kiadványainak átadása a
III/II-nek (szóbeli megállapodás alapján);
"V": Az állambiztonsági tartalékos állomány
nyilvántartási adatbázisa. Szolgáltatás az ÁBNYO kezdeményezésére beszüntetve
(110-13-2/1990.); III/IV. kezdeményezésére a katonai elhárítás és
"határfigyelőztett személyek" törlése (BRFK KEO illetékes) (61-97-1/1990.);
további információ nincs ;
- "Fantom" fn. rendszer megszüntetés
e III/II-1-B. kezdeményezésére (1-3-9-2/1990.);
- "Júdás" fn. rendszer adatállományának
csökkentés e (1-3-9-2/1990.); további információ nincs;
- "Szivárvány" fn. rendszer átadás
a az állambiztonsági miniszterhelyettes titkárságának (45-79/5/8/1990);
- "253" fn. rendszer 1989-es statisztikai
feldolgozás utáni megszüntetés e, adatlapok visszaküldése
III/5-nek (98-96/1990.);
- KKA géptermi értesítő rendszer listázása és
törlése a III/II. kezdeményezésére (40/11-9/7/1990.);
- Infravörös spektrum adatbank átadása
a III/V-nek 1,2 MB-os floppyn (36-49/1990.);
-.Objektumok gépjárművel történő figyelőrendszerének
teljes törlése a III/II. kezdeményezésére (40/11-9/7/1990.).
2.e Az operatív nyilvántartásból történő törlés szabályai
Az operatív nyilvántartási szabályzat feldolgozása után
megállapítható, hogy a törlés
- bizonyos esetekben és tényállások esetén (elhalálozás,
MSZMP-taggá válás, a bíróságok által bűncselekmény hiányában történő felmentés
esetén) mind a szervek, mind pedig a ÁBNYO számára kötelező volt;
- taxatíven felsorolt esetekben mindkét fél kezdeményezhette;
- a szerveknél 1 példányban határozatot kellett hozni, amelyet az
illetékes osztályvezető hagyott jóvá és azt - a személy anyagával és
nyilvántartási kartonjával együtt az ÁBNYO-ra kellett felküldeni;
- az ÁBNYO ellenőrizte a törlés jogosultságát, majd döntött arról,
hogy a személy anyagát a "holt anyagok" irattárába helyezi el avagy
megsemmisíti. A döntést végrehajtotta.
Alapos ellenőrzés, tanulmányozás után, csakis jegyzőkönyvileg
(tételes jegyzék készítése után) volt szabad megsemmisíteni az operatív
irattárban kezelt dossziék közül azokat, melyekben nyilvántartott személy nem
szerepelt, operatív, politikai, történelmi értékű anyagokat nem tartalmazott.
Tilos volt megsemmisíteni azokat az anyagokat, amelyeket tárgy- és
témakörbe soroltak (vélhetően a dossziék jelentős része be volt ide sorolva,
talán ezért következett be a tárgy- és témakör kartonrendszerének teljesen
értelmetlennek tűnő elpusztítása); levéltári szempontból értékes anyagokat
tartalmaztak a "P" és "L" jelű dossziékban kezelt Horthy-korszakból származó
eredeti dokumentumokat; ügyészségi, bírósági eljárások, internálás,
közbiztonsági őrizet iratait. Az 1989-90-es iratmegsemisítés során jóformán
egyik tiltó kitételt sem tartották be.
3. Az állambiztonsági tevékenység archiválási rendszere
3.a) Az operatív tevékenységet tükröző iratanyag
3.aa) Szűrő-kutató, információszerző tevékenységük során az
állambiztonsági szervek a követketkező dosszié-típusokat használták:
- személyi, csoport dossziék;
- körözési dossziék;
- rendkívüli események dossziéi;
- ellenőrző dossziék;
- vizsgálati dossziék;
- "F" figyelő dossziék (ma már csak véletlenszerűen lelhető fel
néhány példányuk, 1989-90-ben "felszámolták" őket);
- objektum (vonal) dossziék (a kémelhárítás, gazdasági,
néphadseregi, kulturális, egyházi, ifjúsági, büntetésvérehajtási területek
kiemelt objektumainak folyamatos operatív ellenőrzésére);
- az 1945 előtti erőszakszervezetek, fasiszta pártok tagjaira,
kémekre vonatkozó anyagok, dokumentumok tárolására "P", (az 1945 előtti
államigazgatás vezetőire, más fontos vezetőkre, személyiségekre vonatkozó
anyagok tárolására "L" dossziék.
3.ab) A hálózati munka során használt dossziék:
- "B" (beszervezési) dosszié a hálózati személy beszervezésével,
adataival, értékelésével, a személyére vonatkozó véleményekkel stb. kapcsolatos
dokumentumok őrzésére;
- "M" (munka) dosszié a hálózati személy tevékenységét dokumentáló
jelentések, elszámolások, egyéb iratok tárolására.
Fontos megjegyeznünk, hogy az ÁBNYO-n csak a már kizárt, vagy
ideiglenesen "pihentetett" hálózati személyek dossziéi kerültek archiválásra. Az
"élő" hálózatok személyei csupán a kartonrendszerben jelentek meg, ellenőrzési,
engedélyezési, statisztikai szempontok miatt!
3ac) SZT-állomány dossziéi:
- az "SZT"-tisztek "levelezési" dossziéjába kerültek az általuk
leadott jelentések, információk, dokumentumok;
- "biztonsági" dossziéjukban pedig a velük kapcsolatos
értékelések, személyükre vonatkozó anyagok.
A már archivált, több ezer példányt az ÁBNYO őrizte és 1989-1990
fordulóján vélhetőleg megsemmisültek (esetleg a jelenlegi nemzetbiztonsági
szolgálatok őrzik egészüket vagy meghagyott példányaikat).
A dossziék nyitásának, kezelésének, tartalmának, lezárásának és
archiválásának, valamint a bennük folyó munkának nyilvántartási szabályzatban
rögzített rendje volt. Lezárásuk után általában archiválni (irattározni) kellett
őket az ÁBNYO-n.
4. Az anyag hiányainak mértéke, okai
1989-1990-ben az iratmegsemmisítés - részben vagy teljességében -
majd minden dosszié- és karton-fajtát érintett (szinte nyomtalanul eltűntek
például az un. "F"dossziék, illetve már 1989 előtt felszámolásra kerültek az "L"
dossziék.). A Dokumentációs Osztályon mindeddig csupán a meglévő dossziéállomány
nagyjából megbízhatónak tűnő felmérése történt meg (elengedhetetlennek tartjuk,
hogy mielőbb meginduljon az anyag teljes, pontos és tételes felmérése).
A hiányok mértékének, dosszié-fajták, keletkeztető szervek,
megnyitási-archiválási idők szerinti felmérésére a kartonrendszer, illetve a
hálózati ("B" és "M"), operatív és vizsgálati dossziék vonatkozásában az
irattározott rögzítő, tulajdonképpen iktatókönyvnek tekinthető, esetenként
sajnos igen hiányosan megmaradt naplók adnak lehetőséget. E téren a bizottság
tagjai is végeztek előzetes ellenőrzéseket, melyeket azonban módszereikben és
méreteikben bővíteni és ismételni szükséges.
Bizonytalan képpel rendelkezünk a jelenleg működő nemzetbizonsági
szolgálatok által az ÁBNYO-ról elvitt anyagok tekintetében is. Csupán a
Dokumentációs Osztály vezetőjének egy 1990-es jelentésére és néhány
ellenőrizhetetlen háttérinformációra hagyatkozhatunk.
4.a) 1990. január és április között "a még fennálló"
csoportfőnökségek (kémelhárítás, katonai elhárítás, önálló osztályok stb.)
megkezdték régebben már irattározott anyagaik átvételét az ÁBNYO-tól (az ezt
lehetővé tévő normát nem ismerjük). Jelenleg behatárolhatatlan az a mennyiség,
amely ekkor került ki az irattárból. Sersli úr jelentése is csak egy 1990.
február 9-én kelt jegyzőkönyvet említ, mely "a TÜK szabályok figyelmen kívül
hagyásával készült" és 12,493 db 6-os, 2166 db 6/c, 1154 db "F" karton, valamint
1405 db adatlap elviteléről szól.
4.b) 1990. április 4. és május 15. között, a már létrejött
Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójának utasítására - a Felügyeleti és
Belbiztonsági Osztály irányítása mellett - átlag napi 10 fő operatív tiszt
kiválogatta az ÁBNYO anyagai közül "az Nemzetbiztonsági Hivatal jogelődjénél
keletkezett anyagokat". Az elkülönített és elvitt 2832 db "B", 6009 db "M", 7856
"O" dossziéból később, "a pontatlan kiválogatás miatt" az Nemzetbiztonsági
Hivatal visszaadott az Adatfeldolgozó Hivatalnak 1517 "B", 1592 db "M" és 2106
"O" dossziét.
4.c) 1990. június 29-én a kartonrendszerből való "közös
kiválogatás" után a Nemzetbiztonsági Hivatal átvett jegyzőkönyvileg 2753 db
6-os, 1752 6/a, 2885 db 6/b és d, 2494 db 6/c hálózati kartont, valamint 12,104
db az együttműködésből már kizárt hálózati személy kartonját. Mindösszesen 21988
db kartont, továbbá 2347 db adatlapot. A 64-16/1992. sz. ügyirat tanúsága
szerint az 1990. február 9-ei "átvétel" során elvitt kartonok nem kerültek a
Nemzetbiztonsági Hivatalhoz, s dr. Simon Sándor vezérőrnagy ekkor - 1992-ben -
vizsgálatot rendelt el. A fellelt iratokban nem találkoztunk a vizsgálat
eredményével.
4.d) 1991. március 21-én a belügyminiszter és a polgári
titkosszolgálatokat felügyelő miniszter megállapodást írtak alá az ÁBNYO
irattári anyagainak rendezésére (a megállapodás szövegét nem ismerjük). Ennek
végrehajtása során - állítólag "az időközben bekövetkezett szakmai elképzelések
megváltozása miatt" - az Nemzetbiztonsági Hivatal többször vitt el és adott
vissza kartonokat és dossziékat.
Összegezés
Az átadás-átvételek három fő szakaszra bonthatók:
- 1990. áprilisáig általában jegyzőkönyv nélkül történő
"elvitelek", melyek mennyiségét, tartalmát nem ismerjük;
- 1990. áprilisa és júniusa között feljegyzés készítése mellett
került sor átadásra, azonban - legalább is 1992. január 17-ig - hiteles
jegyzőkönyv aláírására nem került sor;
- 1990. júniusától az átadások 15 db összesen 529 oldalt
tartalmazó jegyzőkönyvben lettek rögzítve (bár épp ebben az időszakban történt
annak az anyagnak az átvitele is, melynek sorsa ismeretlen előttünk).
Tartalmukat az elkövetkezőkben mindenképp elemezni kell!
A 64-13/1992. számú jelentés - melyet dr. Sersli Sándor, illetve a
Nemzetbiztonsági Hivatal részéről Győri László írt alá, 1992. január 17-én - és
a Dokumentációs Osztály vezetőjének 1990. május 25-én kelt jelentése, illetve a
bizottságnak adott szóbeli tájékoztatása szerint a következő anyagok lettek
átadva az Nemzetbiztonsági Hivatalnak, illetve a Katonai Biztonsági Hivatalnak
(az adatok csak hozzávetőlegesek, általunk nem ellenőrizettek, esetenként
tévedéseket is tartalmazhatnak. A Nemzetbiztonsági Hivatalnak átadott anyagoknál
az oda és visszaadások végeredményét tüntettük fel):
| Átadva 1990. április | ||||
| előtt | után (kb.) | Most van (kb.) | A+B+C (kb.) | |
| A. | B. | C. | ||
| 6-os karton kizárt hálózat kartonja |
min. 12,493 ? | 0 12,104 | 27,000 | 52,000 |
| 6/a karton | ? | 1752 | 1500 | 3200 |
| 6/b+d karton | ? | 2885 | 4800 | 7500 |
| 6/c karton | min. 2166 | 2494 | 4400 | 9000 |
| figyelő karton | ? | 1154 | 1400 | 2500 |
| "SZT" karton | ? | ? | 600 | 600 |
| hálózati adatlap | ? | 1405 | 4000 | 5400 |
| op. nyttási. karton | ? | 6835 | 100-110,000 | 110-120,000 |
| egyéb | ? | 6835 | ? | 6835+? |
| "B" dosszié | ? | 3500 | 5700 | 9000 |
| "M" dosszié | ? | 7500 | 7500 | 15,000 |
| "O" dosszié | ? | 8500 | 4600 | 13,000 |
| "V" dosszié | ? | ? | 65,000 | ?+6500 |
| "P" dosszié | ? | ? | 1738 | ?+1738 |
| "SZT" dosszié | ? | ? | ? | ? |
| Ism. tettes dosszié | ? | ? | 31 | ?+31 |
4.c) A táblázatból és egyéb adatokból sem tudunk határozott
következtetést levonni az A és B rovaton kívüli hiányok okaira, ez elsősorban
abból adódik, hogy mindeddig nem találtunk olyan megbízható statisztikát, amely
az 1989 körüli "ép" állapotot rögzítené vagy a nemzetbiztonsági szolgálatokhoz
átkerült teljes anyagot tartalmazná. A hiányok részben az 1989 előtti
szabályzatok szerint elvégzett selejtezésekből, de minden bizonnyal az
1989-1990-es évforduló "ismert" eseményeiből adódnak. A Dokumentációs Osztály
vezetőjének becslése szerint ebben az időszakban az operatív nyilvántartásban
szereplő mintegy 160,000 főből kb. 50-60,000 került törlésre, anyaguk pedig
vélhetően megsemmisítésre!
Egy 1977-es jelentés szerint mintegy 320,000 (kétoldalas)
felvételre lett volna szükség az élő és kizárt hálózati személyek nyilvántartási
kartonjainak fényképezéséhez, tehát azokból kb. 160.000 db volt. Ugyanakkor
56,000 "B" dosszié volt irattározva. A fenti táblázat alapján összesen kb.
72,000 hálózati (6-os, 6/a-d, figyelő stb.) karton hollétéről van információnk.
Kisebb különbség adódik akkor, ha a "B" dossziék 1977-ig irattározott számát
összevetjük a ma biztosan meglévő kb. 52,000 6-os kartonnal. Nagyságrendnyi az
eltérés azonban akkor, ha a tudomásunk szerint megmaradt kb. 9000 db "B"
dossziéval hasonlítjuk össze! Bár nem tudunk pontos becsléseket adni a hiány
nagyságára, mégis arra a következtetésre juthatunk, hogy az jelentős. Nagy
kérdés, hogy minden esetben megsemmisítés következménye-e vagy a jelenlegi
nemzetbiztonsági szolgálatok őriznek jegyzőkönyv nélkül átvett anyagokat.
Sersli úr 1990-es jelentése mintegy 4000 db-ra teszi az
irattározott és - szerinte - megsemmisített "SZT" dossziékat, melyek nyomát ma
már csak 600 karton őrzi az irattárban.
4.d) A bizottság nem ismeri az átadás-átvétel elveit,
szempontjait. A részinformációkból arra következtethetünk, hogy az a "jogutód"
szemléletre épült, azaz a kémelhárítás, a katonai elhárítás stb. vitte magával
az új hivatalokba is az 1989 előtt keletkezett iratokat, függetlenül attól, hogy
azok tartalma a "belső reakció" elhárítására vonatkozott-e vagy sem, feltétlenül
szükséges-e azoknak a feladatoknak a végrehajtásához, amelyek ellátását a
szolgálatok jelenleg törvény szerint végzik. Ilyen szemlélet - ha megvalósult -
a bizottság véleménye szerint egyértelműen alkotmányellenes! A volt III.
Főcsoportfőnökség iratait csakis alkotmányos szemlélet szerint lehetett volna,
illetve lehet szétválasztani: legfeljebb csak abban a mértékben, mennyiségben
maradhatnak a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, amennyiben azok jelenlegi
céljait, feladatait szolgálják! Mindehhez azonban törvényi felhatalmazás kell. A
jelenlegi biztonsági szolgálatok - a bizottság véleménye szerint - szervezeti,
jogi, politikai szempontból nem tekinthetők a volt BM III. Főcsoportfőnökség és
szervei jogutódainak! Az iratok elkülönítése pedig vonatkozik az el-, illetve
átvitt vagy megőrzött összes iratra (beleértve a mikrofilmeket, mágneslemezeket,
egyéb adathordozókat).
Ugyanez vonatkozik azokra a szervekre, amelyek elődei olyan
szorosan kötődtek az állambiztonsági szolgálat tevékenységéhez, mint pl. a BM
volt Belbiztonsági Osztálya, Külügyi Osztálya, vagy - többek között - a
börtönelhárítást végző - volt III/1. Osztály.
III. Az 1994. évi XXIII. törvény módosításával összefüggő
kérdések
A törvény módosításának előkészítése a belügyminisztérium
legfontosabb feladatai közé tartozik. A bizottság tagjai - az Alkotmánybíróság
vonatkozó határozatában foglaltakkal azonosulva - vizsgálataik során választ
kerestek arra a kérdésre is, hogy az 1989-1990-es iratmegsemmisítések
"eredményei" milyen módon és mértékben befolyásolják a törvény
végrehajthatóságát, ezáltal annak a társadalmi célnak a megvalósulását, amelyet
az Alkotmánybíróság is megfogalmazott. A bizottság tagjai - természetesen - nem
ismerhették meg az ügynökök neveit, így nem volt módjuk arra sem, hogy az
iratanyag jellegéből adódó - nevekhez kapcsolódó - kontroll-vizsgálatokat
elvégezzék. Nem tudták például megnézni, hogy ha valaki szerepel az egyik
nyilvántartásban, akkor ez a tény hogyan tükröződik a másik nyilvántartásban,
illetve konkrétan milyen tevékenységet fejtett ki, s ez a tevékenysége miként
bizonyítható, vagy miként nem. Megállapításaink így alapvetően "elméleti
jellegűek", s a hálózati nyilvántartás anyagain kívüli iratok felmérésén
alapulnak.
a) Az Alkotmánybíróság szerint az ügynöktörvény "az államélet
áttetszhetőségét szolgálja", vagyis nem az a feladata, hogy szankcionáljon olyan
korábbi cselekvéseket, tevékenységeket, amelyek sértik a társadalom
igazságérzetét, hanem "a hazugság leleplezése, büntetés helyett megnevezés".
Morális, esetenként jelképes kategóriákról van szó, hiszen nincs érdemi esélye
annak, hogy az átvilágítandó személyek szerepeljenek például a nyilas
"nyilvántartásban".
E pusztán morális, de tényleges jelentőséggel nem
rendelkező követelmény ellenőrzése azonban a végrehajtóktól értelmetlen
erőfeszítést igényel. Ezért a végrehajtás során lehetővé kellene tenni, hogy
azokat a személyeket, akiknél - életkoruknál fogva - elméleti lehetőségként sem
merül fel, hogy szerepelhetnek a nyilas vagy a karhatalmista nyilvántartásokban,
ne kelljen azokban ellenőrizni.
Mind a nyilasok, mind a karhatalmisták esetében a formális tagság
az elbírálás kritériuma, függetlenül attól, hogy a közvélemény, a nyilvánosság
morálisan miként ítéli meg ezeket a tagságokat. Látszólag más a helyzet az
ügynökökkel (egyáltalán nem véletlen, hogy a közvélemény csakis ügynöktörvényről
beszél). Itt - ha nem is mindig megalapozottan - feltételezhető a cselekvőség. A
törvény ennek bizonyítását azonban nem írja elő, illetve csakis annyiban, hogy
az ellenőrzés célját a sajátkezű aláírás, illetve a hálózati jelentés adásának
megállapításában jelöli meg. Az is kérdés, hogy ha a törvény alkotmányos alapja
a "megnevezés", az "államélet áttetszhetősége", s ha a személyes érintettség -
miként azt az Alkotmánybíróság kimondja - közérdekű adat, akkor visszalépés
esetén hogyan lehet megoldani ezek nyilvánosságra kerülésének megakadályozását,
netán törlését.
A törvény ugyanakkor - teljesen indokolatlanul - leszűkíti a
vizsgálandó ügynököket a III/III. Csoportfőnökségre (ez feltétlenül
korrekcióra szorul), más szóval eleve kizárja a hírszerzést, amely
többek között az emigrációt derítette fel, a kémelhárítást, holott e szerv -
például a feladatkörébe tartozó gazdasági szabotázs elhárítás terén - bár
céljaiban nem egészen, de megvalósulását tekintve a "belső reakció" elhárítását
szolgálta (más esetekben is egyértelmű mind az ügynökök, mind az ügyek
folyamatos átmenete a III/III-hoz), és végül a katonai elhárítást, amelynek
középpontjában ugyanúgy a "belső reakció" elleni harc állt, mint a
rendszerváltásnak úgy-ahogy "áldozatul" esett III/III. Csoportfőnökségnek.
Ezt a tényt mindössze egyetlen adatsorral kívánjuk
alátámasztani: A 3. hadtest elhárítása (III/IV-5.) 1988-ban 39 személy ellen
kezdett új bizalmas nyomozást, ebből 10 rendkívüli eseményre vonatkozott, 2
konspiratív körözés volt, 7 kémkedés, 2 államtitoksértés, 3 közösség megsértése,
1 ellenséges, ellenzéki tevékenység, 4 társadalomra veszélyes csoportban való
részvétel, 2 külföldre szökés, 2 külföldre szökés előkészítése, 1 feljelentési
közelezettség elmulasztása külföldre szökésnél, 2 visszaélés lőfegyverrel, 1
hivatali visszaélés, 1 devizagazdálkodás megsértése, 1 csempészet és 1
üzérkedés. A katonai elhárítás tehát számos olyan üggyel foglalkozott, mint a
III/III. Csoportfőnökség, azzal a különbséggel, hogy célszemélyei - általában -
katonák voltak. Ugyanakkor senkit sem téveszthetnek meg a viszonylag alacsony
számok, a bizalmas nyomozás mindig csak a jéghegy csúcsát jelentette. Ennek
megfelelően a 3. hadtest elhárítása 1988-ban alapnyilvántartásban 4728 főt,
kutatónyilvántartásban pedig 512 főt szerepeltetett. Bevonulás, leszerelés
esetén teljesen megszokott volt akár a célszemélyek, akár az ügynökök átadása
pl. a III/III-nak.
Mint ahogy nem lehet elkülöníteni a III/III. Csoportfőnökség vagy
az ÁVH ügynökei közül azokat, akik (csupán) háborús- és emberiségellenes
bűntettek felderítéséhez szolgáltattak információkat, ugyanígy a III.
Főcsoportfőnökség egészének hálózatára is áll az, hogy működésük során
szolgáltattak a szerveknek "belső reakciót elhárító" adatokat. Ezért egyedül
csupán a volt III/III-as ügynökök átvilágítása felvetheti az alkotmányosság
kérdését. Ha ezt a leszűkítést a törvényhozó - valamely alkotmányos okból -
mégis szükségesnek tartja, akkor azt valószínűleg meg kell majd indokolnia.
Ugyanez vonatkozik az állambiztonsági, államvédelmi szervek nyílt, titkos ("T")
és szigorúan titkos ("SZT") állományára is. (Nincs arra pontos információnk,
hogy a III/III. Csoportfőnökség is foglalkoztatott-e "T" állományú
munkatársakat, mégis furcsának tartjuk, hogy erről a kategóriáról a jogalkotó
teljes mértékben megfeledkezett.)
Különösen visszatetszőnek tartjuk azt, hogy mindeddig kikerültek a
törvény hatálya alól a III/1. Vizsgálati Osztály által tartott fogdaügynökök.
Ennek történeti, etikai vonatkozásait - e helyütt - nem kívánjuk ecsetelni. (A
III. Főcsoportfőnökség Vizsgálati Osztályát 1989. szeptemberében szüntették meg,
illetve vonták össze az ORFK hasonló szervével, ahol Állambiztonsági Ügyek
Alosztálya működött. Iratainak egy része az ÁBNYO-hoz került, azonban ezekben
nyoma sincs a fogdahálózat külön nyilvántartásainak.)
Az, hogy az egyes állambiztonsági szolgálatok, szervek hálózati
személyeiket folyamatosan adták át egymásnak, ma már közismert tény. Ezt az
ellentmondást kívánta orvosolni az Alkotmánybíróság, amikor az ellenőrzést
kiterjesztendőnek ítélte mind a Nemzetbiztonsági Hivatal, mind a HM vonatkozó
nyilvántartásaira. Így a törvény végrehajtása során az érintett személyek
ellenőrzését meg kell majd ejteni azoknál a szerveknél is, amelyek ma őrzik a
Határőrség Felderítő Osztályának, az MNVK 2. Csoportfőnökségének, a BM
Belbiztonsági Osztályának vagy az előbb említett III/1. Osztálynak az iratait.
Külön is felhívjuk a figyelmet arra az élénknek tűnő "ügynökforgalomra" amely a
bűnügyi és az állambiztonsági hálózatok között zajlott, illetve, hogy adataink
szerint - legalább is bizonyos időszakban - a Kormányőrségnek is voltak hálózati
személyei. Az egyes szervek közötti ügynökátadás módjára, szabályaira (pl. az
MNVK 2. Csoportfőnökség vonatkozásában) külön, általában együttes parancsok
vonatkoztak.
A jogalkotás során szabályozni kell majd azt is, hogy az érintett
személyek átvilágítását, ellenőrzését milyen szervezetszerű rendben, koordináció
mellett lehet megoldani a legbiztonságosabb és leghatékonyabb módon. Feltétlenül
szükségesnek tartjuk - amint arra már utaltunk - egy szigorú belső
"technnológiai utasítást" amely megszabadítja az ügyintézőt annak
felelősségétől, hogy mikor ítél feleslegesnek egy adott műveletet, s ugyanakkor
pontosan rögzítené az átvilágítás kötelező menetét.
A hálózati személyek ellenőrzése a nyilvántartó kartonok
segítségével végezhető el. Minden kétséget kizáróan megállapítottuk azonban,
hogy az eredeti nyilvántartás megsérült. Nincs egyértelmű információnk arról,
hogy a BM Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztályán 1989 végén, 1990
elején végzett törvénytelen irat-megsemmisítések mennyiben érintették a hálózati
nyilvántartást, az azonban bizonyítható, hogy az "utódszervek" gyakorlatilag
minden ellenőrzés, nyilvántartás nélkül is emeltek ki kartonokat. Tény az, hogy
a nyilvántartás kiemeléssel manipulálható volt. Nem tudjuk megerősíteni, bár -
vizsgálataink jelen szakaszában - nem tartjuk kizártnak, hogy a nyilvántartásba
utólag helyeztek volna el kartonokat, ez azonban részben másodlagos források
segítségével leleplezhető, illetve csak igen kis mértékű lehetett (ilyen esetre
az ügynöktörvény végrehajthatóságát vizsgáló parlamenti bizottság jelentése is
utal).
A Dokumentációs Osztálytól kapott információk szerint őrizetükben
jelenleg az egykori teljes hálózat kartonnyilvántartásának és
dossziérendszerének minden valószinűség szerint csak töredéke van.
Összefoglalva: a bizottság jelenlegi ismeretei szerint a hálózati
nyilvántartás alkalmas arra, hogy kiszűrje az ügynökök egy részét, de
semmiképpen sem mindannyiukat.
A törvény végrehajtásánál még súlyosabb jogi problémát jelent,
hogy a nyilvántartó kartonok - amelyek feltehetően egymással is összevethetők -
bíróság előtt vitatható bizonyítékok. Hiszen - ha ki is zárjuk a hamisítás
lehetőségét - ezek a kartonok legfeljebb azt bizonyítják, hogy a delikvenst az
állambiztonsági szolgálat hálózati személyként nyilvántartotta, s az aláírásával
vállalta - még akkor is, ha aláírása nem kerül elő - az együttműködést.
Tényleges tevékenységére, vagyis magára az együttműködés tényére beszervezési
dossziéja lehetne cáfolhatatlan bizonyíték.
Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy a bizottság döntése
az ügynöktörvény értelmében birói úton megtámadható, hanem a törvény sem
elégszik meg pusztán azzal a ténnyel, hogy az érintett szerepel-e a
nyilvántartásban, hanem vagy "saját kezűleg aláirt nyilatkozatot" követel, vagy
annak bizonyítását, hogy "adtak-e jelentést vagy kaptak-e tevékenységükért
illetményt, prémiumot...". Eigner József nyilatkozata szerint a bizottság már
talált olyanokat, akik a törvény hatálya alá esnek, célszerűnek tartanánk, ha
akár a bizottság tagjai - anonimizálva -, akár a BM politikai vezetői
meggyőződnének arról, hogy a BM megbízottja eddig hány pozitív választ adott, s
milyen adatokra támaszkodott az általa adott válasz. Ugyanis vagy a bizottságnak
nem sikerült hozzájutnia azokhoz az iratokhoz, amelyek - a törvény által
meghatározott módon - bizonyítékul szolgálhatnak, vagy maguk a bizonyítékok
állnak gyenge lábon.
A "B" (beszervezési) dossziék naplója - ami rögzítette a kizárt
ügynökök irattározás során kapott sorszámát, vagyis az irattározás tényét és
idejét - mindössze az 1956. október 18. és 1962. július 13. közötti időszakra
maradt fenn (vagyis a 72.881 és a 98.509 közötti sorszámú 25.628 dossziéra
vonatkozik.) Ezek egy jelentős részét az idők során belső szabályzatoknak
megfelelően törölték és megsemmisítették. A ténylegesen fennmaradt beszervezési
dossziék legidősebbike a 76.093-es, a legfiatalabb pedig a 95.340-es. Ez azt
jelenti, hogy a "kemény" bizonyítéknak minősíthető "B" dossziék még a forradalom
utáni néhány évben irattározott (magyarán: kizárt) ügynököknél is rendkívül
töredékesen maradtak fenn. Ezt követően pedig egyáltalán nem.
Találtunk arra utalást, hogy még 142.276 szám alatt is
irattároztak "B"-dossziét. Amíg tehát a megfigyelt személyekre vonatkozó
operatív dossziéknál az Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztályon a
rendszerváltáshoz kapcsolódó törvénytelen megsemmisítés a korai anyagokat
sújtotta a leginkább, a beszervezési dossziéknál két irányú volt a
megsemmisítés, vagyis magában foglalta a koraiakat (az 1956 előttieket), s a
"későieket" (az 1962 utániakat). Ez a megsemmisítés - mindkét kategóriánál -
annyiban különbözött minden korábbitól, hogy nemcsak a dossziékra, hanem a
nyilvántartásokra (naplókra) is kiterjedt.
Szét kell választani a már kizárt, pihentetett, illetve élő
halózati személyeket. Utóbbiak száma lényegesen alacsonyabb volt. 1989. június
30-ai állapotot tekintve az állambiztonsági szervek (a hírszerzés kivételével),
illetve a HŐR Felderítő Osztály (+) az alábbi számú és összetételű élő hálózatot
működtette: 1041 + 15 társadalmi munkatárs (TMT), 6700 + 503 társadalmi
megbízott (TMB), 199 + 20 ügynök, 812 + 40 "T" lakás és 248 + 5 "K" lakás.
Összesen 7940 + 539 fő, melyből 1788 volt MSZMP-tag (az 1989 első felében
beszervezett ügynökök egy harmada volt párttag), 173 + 40 külföldi. Ugyanekkor
pihentetett volt 11 TMT, 225 TMB, 7 + 2 ügynök. 812 + 40 "T" lakás és 248 + 5
"K" lakás. A működő 8479 ügynök közül 109 volt a reaktivizált.
A fentiek azt jelentenék, hogy - a kémeket nem számítva - 1989-ig
minimálisan 150 ezer ügynöke volt az állambiztonsági szolgálatnak. Ezt erősíti
az a már említett szám, mely szerint a hálózati személyek kartonjainak
mikrofilmezésekor 1977-ben 160,000 darabbal számoltak. Ekkor - mint említettük -
56,000 irattározott dosszié volt. Ugyanakkor más források arra utalnak, hogy
1989-ben 50-60,000 - esetleg valamivel több - személy volt nyilvántartva:
- a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz és más biztonsági szolgálatokhoz
jegyzőkönyvileg vagy legalább feljegyzés mellett elvitt, illetve a Dokumentációs
Osztályon lévő kartonok összmennyisége 50-60,000 körül van (a fenti feltételezés
esetén a kartonok közül csak keveset, esetleg néhány ezret semmisítettek volna
meg);
- Dr. Csikós József egy 1992. októberében Boross Péterhez írt
levelében azt említi, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal szakemberei a
Adatfeldolgozó Hivataltól átvett "H" (hálózati) gépi adatbázis, illetve a
szintén átadott szervkódok segítségével megpróbálták összeállítani az AFH
Számítóközpontjában az ügynöklistát. Azonban a "feldolgozás eredményeképpen a
gépi listán szereplő, körülbelül 56.000 személy közül csak mintegy 400 főt
sikerült beazonosítani" (számunkra meglepő, hogy az egyes hálózati személyeknél
az EGPR-ben nem volt nyilvántartva, hogy melyik szerv foglalkoztatta). E
levélben van még egy fontos mondat: "a Dokumentációs Osztály birtokában vannak a
manuális nyilvántartáson kívül azok az anyagok is - így "M" és "B" dossziék,
adatlapok, kartonok - amelyek csak együttesen lehetnek alkalmasak a
megközelítőleg pontos lista rekonstruálására".
A fentiekhez azonban az is hozzátartozik, hogy - tudomásunk
szerint - a Dokumentációs Osztály munkatársai maguk sem tudják az egykori
nyilvántartottak számát, továbbá a megsemmisítés ("törlés") párhuzamos is
lehetett, azaz egyaránt érinthette a manuális és a gépi nyilvántartásokat.
A törvény végrehajthatósága tehát nagy mértékben függ attól, hogy
- a megsemmisítés milyen arányokban érintette a nyilvántartást
(egy adott arányon túl már értelmetlen lenne maga a törvény is);
- az egyes gépi és manuális nyilvántartások (különösen az EGPR,
illetve a kartonok mikrofilmjei) mennyiben reaktiválhatóak, mind az adathordozó,
mind a gépi állomány szempontjából;
- a kiegészítő adatok, dokumentumok ("B" és "M" dossziék,
adatlapok, de mindenek előtt a Külügyi Osztály, illetve az állambiztonsági
szervek megmaradt számlarendjei, "B" ellátmánnyal kapcsolatos nyilvántartásai)
milyen mértékben maradtak meg. A törvénymódosítás előkészítése folyamán
ezekre a kérdésekre mindenképp választ kell adni ;
- mennyiben sikerül rekonstruálni a BM tájékoztató rendszerét, az
arra vonatkozó parancsokat, esetleges "szokásokat", hogy kik kaptak az
állambiztonsági szolgálatok, illetve a BM meghatározott jelentéseiből. (A
törvénymódosítás során felvethető az is, hogy az ellenőrzöttek közé bekerüljenek
azok, akik az állambiztonsági nyilvántartásokban külön engedély nélkül
priorálhattak).
Ki kell mondani a törvényben azt is, hogy a végrehajtásra
kijelölt vezetőket előzetesen ellenőrizni kell.
b) Az Alkotmánybíróság döntése alapján azonban, még csak nem is
ezek a jelzett problémák a legsúlyosabbak, hanem azok, amelyek - az
Alkotmánybíróság által megkövetelt - információs önrendelkezési joghoz fűződnek.
Az Alkotmánybíróság szerint ugyanis "nem lehet eltekinteni a történelmi
tényektől abban a vonatkozásban sem, hogy fennmaradt az alkotmányellenes
nyilvántartások rendszere, amelyet mind az adatszolgáltató ügynökök, mind a
személyes adatok alanyai szempontjából az Alkotmánnyal összhangban rendezni
kell. Erre a titkosítás nem elégséges megoldás." Sőt az Alkotmánybíróság
kimondja, hogy "a Törvény 1.§-ában megjelölt nyilvántartások feltétlen
titkossága alkotmányellenes. Ezeknek az adatoknak a nyilvánosságát az Alkotmány
61.§-a megköveteli." Az Alkotmánybíróság szerint a jelenlegi, általános és a
törvényben meg nem indokolt titkosítás ellentmond az emberi jogok és alapvető
szabadságjogok védelméről szóló Európai Emberi Jogi Egyezmény 10. cikkének 2.
pontjában foglaltaknak is. Ezt aktualizálva az Alkotmánybíróság egyértelművé
teszi: "A megengedett korlátozási okok közül csak a mások (személyes adatai
védelméhez való) joga vonatkoztatható a Törvény 1. paragrafusában meghatározott
adatokra - de csakis akkor, ha ezek az adatok nem minősülnek közérdekű adatnak
... Más okok nem jöhetnek szóba, különösen nem a nemzetbiztonsági érdek, hiszen
a III/III. Csoportfőnökséget még az első szabad választások előtt a jogállammal
össze nem egyeztethető tevékenysége miatt felszámolták. ... Az érintettnek
továbbá alkotmányos joga van adatai törlésére is, hiszen az adatkezelés célja
megszűnt, s az adatkezelés jogellenessé vált. A törvényhozó feladata annak
kimunkálása, hogy a személyes adatok megismeréséhez, mások adatainak megfelelő
védelméhez való jogot, és törlést miként oldja meg."
c) Mindezeket mérlegelve
- t udomásul kell venni, hogy az ügynök személyes adatainak
védelme nem lehet korlátlan, vagyis az információs önrendelkezési jogot, a
kutatást nem lehet arra való hivatkozással megtagadni, hogy az iratok
tanulmányozása esetlegesen lehetővé teszi - az egyébként csak fedőnévvel
szereplő - ügynökök azonosítását. Elképzelhetőnek tartjuk a hálózati
nyilvántarás (6-os karton, adatlap, statisztikai lap stb.), a "B" dossziék, s a
számlák elkülönített, zárt kezelését (a törvényben meghatározott ideig tehát nem
bocsájthatók még a tudományos kutatás rendelkezésére sem), de
alkotmányellenesnek tartjuk fedőnévvel írt jelentések titkosan kezelését. Más,
nem a hálózati nyilvántartást szolgáló iratokban - ha véletlenszerűen és a tiltó
szabályok ellenére előfordul az ügynök valódi neve - a kutatást, betekintést
csak az anonimizált másolatban lehet engedélyezni.
Ezen túlmenően meggyőződésünk azonban, hogy az információs
önrendelkezési jog elvileg azt is jelenti, hogy mindenkinek joga van megtudni,
ki és mit jelentett róla a pártállam idején. Nyilvánvaló azonban - miként azt az
Alkotmánybíróság is kifejti -, az információs önredelkezés alapjoga is
korlátozható pl. az ügynök személyes adatainak védelmére tekintettel.
- A betekintés csak abban az esetben tagadható meg, ha az érintett
adat megismerése nemzetbiztonsági érdekeket sért (pl. terrorizmus elleni
intézkedések, bizonyos technikai eszközök, vegyi anyagok részletes leírása). Az
ilyen iratok minősítésére a BM illetékes miniszteri megbízottja tegyen
javaslatot (ld. lent) - amíg az iratok a BM kezelésében vannak. Mivel az anyagok
zárt őrzése javaslatunk szerint már csak a hálózati nyilvántartás "megnevező"
eszközeire vonatkozna, így az egyéb iratok tekintetében - kivéve a
felülvizsgálat után is titkosnak minősített anyagokat -, az információs
önrendelkezési joggal élők, illetve a tudományos kutatók esetében a betekintés,
illetve a használat engedélyezése alacsonyabb szintre helyezhető.
- A betekintés során maradéktalanul érvényesíteni kell az un.
harmadik személyek személyiségi jogait. Ez azt jelenti, hogy a célszemély sem
ismerheti meg a harmadik személyre vonatkozó közléseket.
Harmadik személynek nevezzük azt, aki bár nem célszemélye a
III. főcsoportfönökség vizsgálatának, az anyagban valamilyen formában,
összefüggésben mégis szerepel. Ilyen lehet akár a célszemély házastársa, baráti
körének tagja stb.
- Minden betekintőnek nyilatkoznia kell, hogy az iratanyagot, csak
az általa megjelölt célra használja fel. A törvény kimondhatja, hogy ügynök
nevét csak a törvényben meghatározott módon lehet nyilvánosságra hozni, s ez
esetben az iratok esetleges bírói tárgyalás során sem használhatók fel. Nem
lehet azonban titkosítani, "zártan kezelni", a betekintők és a kutatók elől
elzárni az állambiztonsági szervek nyílt és titkos munkatársainak, a nyilas
párttagoknak és a karhatalmistáknak a neveit, illetve az azokat és egyéb
adatokat tartalmazó nyilvántartásokat, dokumentumokat. A hálózati személyek és
az SZT-tisztek adatvédelmét harmonizálni kell mind az információs önrendelkezési
joggal, mind a nyilvánosság követelményével.
- az adatjavítást oly módon kell szabályozni, hogy azt csak a
téves adatot hordozó irat mellé csatolt nyilatkozattal lehessen végrehajtani és
semmiképp sem az irat rongálásával. Az adattörlés kritériuma kell legyen az,
hogy a megsemmisítés nem vonhatja maga után más jogait biztosító adatoknak,
vitális államtitkoknak, jelentős történelmi tényeknek, információknak,
dokumentumoknak stb. az elpusztulását.
- A társadalmi nyilvánosság a tudományos kutatás révén
biztosítható. A BM-nek jelenleg nincs érvényes kutatási szabályzata. Ezzel
szemben viszont a "szokásjog" mindmáig lényegében érvényben tartja a
belügyminiszter vonatkozó, temészetesen már hatályon kivül helyezett, 3/1984-es
utasításának 74. pontját. Sőt a helyzet az adatvédelemre történő hivatkozással a
kutatók számára még kedvezőtlenebb. Alapelvnek tartjuk, hogy a III.
Főcsoportfőnökség által keletkeztetett és a BM-ben őrzött iratok időkorlátozás
nélkül legyenek kutathatók. A személyes adatok védelmét a parlament adatvédelmi
biztosával egyetértésben kell a törvénymódosításban megfogalmazni.
d) A bizottság véleménye szerint az Alkotmánybíróság határozata,
vagyis az alkotmányosság a leginkább egy önálló intézmény létrehozásával
érvényesíthető, mely kezelné a volt állambiztonsági - illetve, pédául a volt BM
Külügyi Osztályhoz hasonlóan azok tevékenységéhez szorosan kapcsolódó - szervek
anyagát, biztosítaná az azokkal kapcsolatos alapjogok (információs
önrendelkezés, tudományos kutatás stb.) érvényesülését, az ügynöktörvény
végrehajtását. Ez a bizottság egybehangzó véleménye. Az intézményt a parlament
adatvédelmi biztosának felügyelete alatt kellene működtetni. Az intézmény
függetlenítését a Belügyminisztériumtól elengedhetetlennek tartjuk egyrészt
azért, hogy a politikai felelősség ne terhelje a mindenkori belügyminisztert,
másrészt pedig megfordítva: magát az intézményt kell minél távolabb tartani a
napi politikától, a politikai befolyásolás lehetőségétől. Addig is, amíg ez
megvalósul - vagyis haladéktalanul - szükségesnek tartjuk az alábbi alapelvek
érvényesítését a BM-en belül:
- Az iratanyag, tágabban a III. Főcsoportfőnökség tevékenységének
felülvizsgálata - amint azt az Alkotmánybíróság is megállapítja - nem képezte a
rendszerváltás részét, egyik elemét, ezért tehát az iratok titkosításának már
nem lehet indoka, hogy ehhez a társadalomnak bármiféle érdeke fűződik (békés
átmenet stb.). Haladéktalanul el kell dönteni, hogy a BM-ben őrzött iratanyag
jogilag titkosnak tekinthető-e, s ha igen intézkedni kell visszaminősítéséről.
- Mind a szabályozásnál, mind a konkrét gyakorlat során abból kell
kiindulni, hogy a szerv működése törvények feletti volt, iratai alkotmányellenes
jellegét tükrözték, adatai felhasználása tehát jogtalan adatkezelésnek minősül.
Vagyis az iratok kizárólag az ügynöktörvény végrehajtásához, az információs
szabadság érvényesítéséhez, az állampolgárok jogainak biztosításához (kárpótlás,
munkaviszony igazolása stb.) és tudományos kutatáshoz használhatók fel. Az
alkotmányosság szempontjából vizsgálandó, hogy a jelenlegi nemzetbiztonsági
szolgálatok milyen módon használhatják fel, illetve felhasználhatják-e
egyáltalán az anyagokat. Ennek eldöntéséhez ki kell kérni az adatvédelmi biztos
véleményét.
e) Mindezek megvalósítása érdekében javasoljuk, hogy a miniszter a
Dokumentációs Osztályt rendelje közvetlenül a kabinetiroda alá, s nevezzen ki az
élére történész-levéltárost. Javasoljuk továbbá, hogy - a parlament adatvédelmi
biztosával egyetértésben - nevezzen ki egy megbízottat, aki kidolgozza (az
átmeneti időszakra, az iratok átadásáig) a BM kutatási szabályzatát, kidolgozza
a levéltári törvény végrehajtásának módozatait és ütemtervét, felel a kutatási
engedélyek kiadásáért, a kutatásra bocsájtott anyagokért, az adatvédelmi biztos
felügyelete alá tartozó önálló intézmény felállításáig felel az információs
önrendelkezési jog betartásáért, beleértve az adattörlést és adatjavítást.
f) A volt állambiztonsági szervek által keletkeztetett anyagok
további sorsával, kezelésével kapcsolatos egyéb javaslataink:
- az ügynöktörvényben vagy azzal összhangban szabályozni kell a
Dokumentációs Osztályon őrzött iratokba történő betekintést (az információs
önrendelkezési jog érvényesülésének módját);
- meg kell tiltani mindenfajta selejtezést (a Dokumentációs
Osztály keretében nem tudunk ilyen esetekről és nem is a bizalmatlanság okán, de
fontosnak tartjuk magát a deklarációt); a selejtezés megtiltását ki kell
terjeszteni minden olyan iratra, amely a volt III. Főcsoportfőnökség
szervezetére, tevékenységére, alkalmazottaira tartalmaz információt;
- újra kell szabályozni a Dokumentációs Osztály irataiban történő
kutatást;
- szabályozni kell a másolat készítés rendjét;
- meg kell szüntetni a személyes adatok védelmének 1993-ban
bevezetett és elfogadhatatlan gyakorlatát;
- a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterrel
egyetértésben - a vonatkozó törvény elfogadásáig - meg kell tiltani a III/III-as
iratanyag operatív felhasználását;
- kezdeményezni kell a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli
miniszternél az EGPR "G", "H", "S", "V" és egyéb - a törvények végrehajtását, a
Dokumentációs Osztály munkáját, a tudományos kutatást segítő - adatbázisok
helyreállítását;
- Felül kell vizsgálni a nemzetbiztonsági szolgálatoknak átadott,
illetve általuk átvett iratokat, az "osztozkodásnál" nem lehet szempont, hogy
melyik csoportfőnökség keletkeztette azokat;
- meg kell tiltani eredeti iratanyagok kölcsönzését, el kell
rendelni a már kölcsönzött iratok azonnali visszaszolgáltatását;
- végre kell hajtani a pinceraktárak érintésvédelmi vizsgálatát,
illetve a pincék sürgős karbantartását (pl. vízvezetékek);
- belső átcsoportosítással ki kell nevezni a Dokumentációs
Osztályra olyan munkatársakat, akik levéltárosi, jogi, számítástechnikai
ismereteikkel megalapozhatják a vonatkozó törvények megbízható végrehajtását,
szervezhetik az anyag elengedhetetlen rendezését, lajstromozását, végezhetik
tudományos, jogi stb. feltárását;
- a zárt anyagok irttárában lévő, törvénytelenül lefoglalt
házkutatási anyagokat vissza kell szolgáltatni a tulajdonosoknak vagy azok
örökösei részére;
- az osztályon fellelhető bírósági anyagokat (pl. 56-os perek
maradéka) az illetékes levéltárnak kell átadni;
- vizsgálni és tisztázni javasoljuk az 1989-90-es
iratmegsemmisítések körülményeit, szándékait, okait, "eredményeit stb.;
- a közvélemény folyamatos tájékoztatni kell az iratanyaggal
kapcsolatos alapjogok érvényesüléséről;
- szorgalmazni és segíteni kell a volt állambiztonsági szolgálatok
történeti, jogi, politikai, szervezeti stb. feltárását, az ezzel kapcsolatos
dokumentumok kiadását (pl. kiadványsorozat segítségével).
g) A bizottság munkája során felmerült és megoldásra váró
kérdések, problémák, további feladatok:
- az bizottság az 5/1995. BM sz. utasításban megjelölt feladatok
végrehajtásához szükséges vizsgálatok elvégzésével, illetve a munkája során
adódó problémák megoldásával - mivel a felmerülő kérdésekre érdemi, a szakmai
követelményeknek is megfelelő, válaszokat kívánt adni - nem tudott végezni.
Ennek oka, hogy a kinevezési-megbízási procedúra elhúzódása miatt meglehetősen
későn láthattunk hozzá feladatunk megoldásához; számunkra (de szakmánk egésze
számára is) ismeretlen téma, irategyüttes, helyzet felmérésére vállalkoztunk, s
mint munkánk elején kiderült, levéltárosi, társadalomkutatói ismereteink mellé
az állambiztonsági nyilvántartás, tevékenység kérdéseivel, módszereivel,
szabályaival is meg kellett ismerkednünk; munkánk előrehaladtával nyilvánvalóvá
vált, hogy olyan problémahalmazzal állunk szemben, amelynek megoldásához alapos,
módszeres és főként időigényes munka szükséges;
- sikerült általános képet kapnunk az állambiztonsági szervek
operatív nyilvántartási munkájáról, annak szabályairól; megismerkedtünk a főbb
irat-, karton- és dossziéfajtákkal; megismertük az egyes irattárak és
irategyüttesek mindegyikét; előrehaladtunk több irattár részletes felmérésében;
fontos információkat sikerült gyűjtenünk az iratok feltűnő hiányainak okairól,
elsősorban az 1989-1990 évforduló iratmegsemmisítésének módszereiről,
irányultságáról és "eredményéről"; a meg nem semmisült, de a
Belügyminisztériumból különböző módon kikerült iratok sorsáról;
- a jövőben pontosabb és megbízhatóbb módon fel kell dolgozni az
operatív nyilvántartásra, illetve az ahhoz kapcsolódó állambiztonsági
tevékenységekre vonatkozó 1990 előtti normákat, mivel a jelenleg archivált
iratanyag keletkezésére, tárolási rendjére, hiányainak okaira, illetve az új
törvényi szabályokkal történő összevetésére csak ezek ismeretében lehet
vállalkozni;
- ehhez szükséges az állambiztonsági munkát, illetve az azzal
kapcsolatos területek, szervezeti egységek tevékenységét szabályozó normák
lehetőleg teljes listázása, melynek elkészítését - az Igazgatási Főosztály
segítségével - már megalapoztuk. A listát munkája során a minisztérium, illetve
a kutatók is hasznosíthatnák. A lista elkészülése után a normákat vissza kell
minősíteni;
- tapasztalatunk szerint a minisztérium számos egységénél őriznek
(többnyire már hatályukat vesztett) belügyi normákat, illetve a Központi Irattár
és a Történeti Irattár számos anyagában találhatók ilyenek. Javasoljuk, hogy
szervek, illetve iratőrzők különítsék el a III. Főcsoprtfőnökségre, illetve
jogelődeire vonatkozóakat és azokat küldjék meg a Dokumentációs Osztályra, ahol
- az osztály vezetőjének elmondása szerint - azok nem lelhetőek fel;
- részletes és megbízható állagismertetést kell adni az egyes
irattárak anyagáról. Ehhez elengedhetetlen az anyag mielőbbi szakszerű - a
levéltári szempontok és elvek szerinti - rendezése. A jövőben el kell jutni a
dossziék tárgy- és névmutatóinak gépi feldolgozásáig, mert csak ez biztosíthatja
pl. az informciós önrendelkezési jog maradéktalan érvényesíthetőségét (a
kartonrendszerben csak a nyilvántartásba vettek szerepelnek);
- tisztázni szükséges a mutatókartonok és a dossziék kölcsönös
meglétét (azaz, hogy minden dossziéhoz megmaradt-e a megfelelő karton és
fordítva). A meglévő jegyzékeket, átadás-átvételi jegyzőkönyveket kutatási
segédletekké kell "átfordítani", a rendezés során megbízható levéltári
segédleteket kell készíteni. Ezeket a kutatók számára - korlátozástól mentesen -
rendelkezésre kell bocsátani;
- fel kell dolgozni azon szervek iratanyagát, amelyek a legtöbb
szállal kötődtek az állambiztonsági munkához (pénzügyi, anyagi, egészségügyi,
személyzeti szervek, Adatfeldolgozó Hivatal, Külügyi Osztály, Belbiztonsági
Osztály, Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya, BM Titkárság, bűnögyi nyilvántartás
stb.). Amennyiben szükségesnek (és a levéltári gyakorlattal
összeegyeztethetőnek) tűnik, bizonyos irategyütteseket a Dokumentációs Osztályon
szükséges elhelyezni;
- át kell tekinteni a közeljövőben elfogadandó titokvédelmi-,
levéltári-, ügynöktörvény és az iratanyag összefüggéseit, a végrehajtással,
illetve előkészítéssel kapcsolatos BM feladatokat;
- ezen belül külön is tisztázni kell az ügynöktörvénynek az
ügynöktörvény végrehajthatóságával, a megmaradt kartonok vélhető hiányaival,
esetleges manipuláltságukkal, a megmaradt elszámolások felhasználhatóságával, a
BM-en kívülre került anyagok, nyilvántartások és a törvény összefüggéseivel stb.
kapcsolatos kérdéseket;
- tovább kell vizsgálni a Dokumentációs Osztály iratanyagaiban
észlelt hiányok okait, méreteit, jellemzőit. Ez számunkra szakmai-etikai kérdés
és - úgy véljük - az iratokkal történő elszámolás a minisztériumnak mindezek
mellett politikai kötelessége; tisztázni javasoljuk az anyagban a szabályok
betartásával történt selejtezések; a különböző időpontokban, indítékokkal és
okokból lejátszódó iratátadások; a szabályokat semmibe vevő megsemmisítések;
valamint az esetleges illegális, jogtalan eltulajdonítások méreteit,
időpontjait, okait, lejátszódását, célkitűzéseit, "eredményeit", illetve
felelőseit;
- az iratmegsemmisítések tekintetében szükséges: a vonatkozó
sajtóanyag feldolgozása; az ügyekben végzett eddigi vizsgálatok
(pl. a Diczig-féle bizottság, a parlamenti bizottság, a Legfőbb
Ügyészség és Bíróság, a volt Belbiztonsági Osztály, a Fegyelmi Osztály stb.)
anyagainak feldolgozása; egyes BM szervek (pl. Adatfeldolgozó Hivatal,
Személyzeti és Munkaügyi Főosztály, BM Titkárság stb.) korabeli iratainak
megtekintése; a volt állambiztonsági főcsoportfőnökség megmaradt iratainak
tanulmányozása; az egykori szereplők, tanúk meghallgatása.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
6. Jelentés a Történeti Irattárról
6. sz. melléklet
BM AFH Történeti Irattár
1990-ben alakult ki, a rendszerváltás jegyében, akkor született,
de máig jóvá nem hagyott működési szabályzata szerint egyértelműen levéltár,
amelyre tehát a levéltárakról szóló jogszabályok vonatkoznak. Nincs saját
raktára, iratanyaga 1994. év végi beszámolójuk szerint 667,8 ifm-t tett ki,
mégis az egyetlen hely a BM-en belül, amely a kutatást szolgálja, méghozzá az
országban szinte egyedülálló körülmények között.
Állománya:
1. BM parancsok, utasítások 1957 - 1990: 10 ifm
Nem teljes sorozat, a Felügyeleti Osztály adta át.
2. Felügyeleti Osztály 1957 - 1990: 12 ifm
1990. szeptember és december között. került átadásra, őrzési helye
a Dokumentációs Osztály raktára, amelyben egyébként a hálózati "M" dossziékat
tárolják.
3. KEOKH: 591 ifm
Az iratanyag 1993-1994-ben került a Történeti Irattárba, jelenleg
is él, ügyfeles, ill. hivatalos megkereséseket elégítenek ki belőle.
Gyakorlatilag két fajta személyi adattárat foglal magában (ez azt jelenti, hogy
a szerv iratanyaga egyáltalán nincs meg).
A "T"adattár (külföldiek Magyarországon) anyaga 1989 végéig került
a Történeti Irattárba, nyilvántartása nincs, rendezése szám szerint történt,
feloldása, illetve név szerinti keresése az ORFK-n lévő számítógép segítségével
történhet.
A "25-ös" vagy "N" adattár a külföldre távozottakat tartja
nyilván, 1971-ben vezették be, s a megállapodás szerint a távozás után 20 évvel
kerül átadásra, nyilvántartása van, de nem jó. Az anyag sajátossága, s ez
feltehetően jellemző a BM ügyiratkezelésére, hogy nem pusztán a KEOKH használta
az "iktató"-számokat, hanem ugyanazon személy esetében pl. az Útlevél Osztály
is, illetve az azonosító szám IR számként az útlevélen is megjelent. A
számsorrend tanulsága szerint az anyag hiányosan került átadásra, a
rendelkezésre álló iktatókönyv nem szolgál semmiféle magyarázattal a hiányokra.
Az "R" (rendészeti) adattár azokat foglalja magában, akik
belbiztonsági szempontból jöttek számításba, ezeket az anyagokat átadták a
Dokumentációs Osztálynak.
A "T" adattár mintegy 12 ezer fő anyagát tartalmazza. Terjedelme
123 ifm, ebből 73 ifm Fóton van, a többi pedig a Dokumentációs Osztály által
használt pincében.
A "25-ös" adattár mintegy 60 ezer fő anyagát tartalmazza,
terjedelme 468 ifm, ebből mintegy 440-450 ifm szintén a pincében, a maradék
pedig a Történeti Irattárnál lévő páncélteremben van.
4. BM Karhatalom Országos Parancsnokság 1956 -
1963: 5,3 ifm
Tiszti különítményként jött létre 1956. novemberében, de
gyakorlatilag az ÁVH október 28-án feloszlatott belső karhatalmának jogutóda.
1956. decemberében utasításban szabályozták a budapesti karhatalmi ezred, a
debreceni, a győri, a miskolci, a pécsi, a szegedi és a szombathelyi, valamint a
Pest megyei zászlóaljak jogi helyzetét. 1960-ban Budapesten már két ezred, és
Pécsett szintén karhatalmi ezred ténykedett. 1971-ben a Honvédelmi Bizottság
elrendelte a BM Karhatalom megszüntetését és helyette létrehozta a BM Készenléti
Rendőri Ezredet. Kikerült a BM-ből az iratanyag is, amelynek mára már csak
töredékei maradtak fenn, eredeti iktatókönyvek nélkül.
5. Határőrség iratanyagainak egy része 1946 -
1980: 48 ifm
1993-tól folyik Országos Parancsnokság és a kerületi igazgatóságok
iratanyagainak az átvétele. A napi jelentéseket (ami feltehetően a legnagyobb
történeti értéket képviseli) az OP visszatartotta. Figyelmet érdemelnek az
1968-as csehszlovákiai bevonulásra vonatkozó iratok.
6. BM-re vonatkozó MSZMP határozatok 1957 - 1989:
1.2 ifm
7. ORK napi jelentések 1956. okt. 20. - dec. 31.:
0,3 ifm
1993-ban került átadásra a Központi Irattárból. Magában foglalja
az ORK központi ügyelete, a megyei és budapesti rendőrkapitányságok (nem teljes)
jelentéseit, titkos ügykezelését a miniszter 1995. januárjában feloldotta, a
Történeti Irattár a jelentések szerkesztett kiadását tervezi.
8. "M" és Szervezési csoportfőnökség 1962 - 1989:
2,9 ifm
1962-ben állították fel az "M" (mozgósítási) osztályt, majd egy
évvel később a BM átszervezésekor jött létre az "M" és Szervezési
csoportfőnökség s így működött egészen a megszűnéséig. A megmaradt iratanyag
rendkívül szórványos. A többihez hasonlóan a nagymérvű selejtezések miatt
nehezen rendezhető, mintegy negyede segédlet, maga az iratanyag csekély
történelmi értékkel rendelkezik.
9. Információfeldolgozó csoportfőnökség 1965
-.1982: 5,3 ifm
10. Adatfeldolgozó és tájékoztató csoportfőnökség
1971 - 1981: 2,7 ifm
11. Okt. és közműv. csoportfőnökség 1957 - 1987:
19 ifm
12. Központi rejtjelező szervek 1974 - 1990: 1,8
ifm
13. Minisztertanács Honv. Bizottság határozatai
1975 - 1980: 0,7 ifm
A bizottságnak a belügyminiszter hivatalból tagja volt.
14. Államtitkári titkárság (Földesi, Gál) 1974 -
1989: 1,9 ifm
A Történeti Irattárhoz tartoznak - bár maguk az iratok eredeti
helyükön maradtak - az Adatfeldolgozó Hivatalhoz történt csatolás következtében
az útlevélosztály iratai is, amelyek az Andrássy út 93. sz. épületben találhatók
egy emeleti és egy - vizes - pinceraktárban. A teljesített útlevél kérelmek 5 év
után selejtezhetők, történelmi értékük nincs. Ellentétben a mintegy 160 ifm-nyi
un. disszidens-anyaggal, amely a hatvanas évek elejétől bőséges adatokat
tartalmaz az országot elhagyókról. Ezek egy sajátos - részben az előbbit átfedő
- csoportját alkották a konzuli útlevéllel rendelkezők, az ő mintegy 90 ifm-nyi
iratanyaguk szintén történeti értéket képvisel, idővel összevethető a KEOKH
hasonló nyilvántartásával (l.fent).
A Történeti Irattárban szakképzett, gyakorlott levéltárosok
dolgoznak, létszámukhoz képest elenyésző iratanyaggal, de ezekhez sincs saját
raktáruk. Gyakorlatilag néhány jogutód nélkül megszüntetett, átalakított belügyi
szerv iratait őrzik. Léte, létjogosultsága - miután a BM nem alakit ki
szaklevéltárat - jelenlegi formájában több mint kérdéses.
A Bizottság ezért a Központi Irattár és a Történeti Irattár
egyesítését javasolja. Az így létrehozott önálló Irattári Osztály a
közigazgatási államtitkár alá tartózna. Feladata lenne, hogy készítse elő
levéltári átadásra a levéltári törvény szerint átadandó anyagokat, ezeket
rendezze, jegyzékelje, s állapodjon meg a MOL-lal és a BFL-lel az átadásról.
Készítsen egy tájékoztató füzetet - a kutatók munkájának megkönnyítése céljából
-, s ebben sorolja fel, milyen fajta iratanyagok vannak a BM-ben. A levéltári
átadást megelőzően, s a maradó iratanyagnál tehát az Irattári Osztály feladata
lenne a tudományos kutatás kiszolgálása . Mindezeken túl
ellátná azokat a feladatokat, amelyeket a Központi Irattárnál hiányosságként,
vagy követelményként megfogalmaztunk.
