Nem mintha nem küzdöttünk volna eleget Orbán Viktor képtelen
politikai nézeteivel. Nem mintha nem bíráltuk volna az 1998-2002 közti Fidesz
vezette kormányt amiatt, hogy belpolitikai érdekeinek rendeli alá nemzetközinek
maszkírozott emberjogi politikáját. Most viszont azért kell tiltakoznunk, mert a
mai kormánypolitikusoktól az ellenzéki vezérekig és a civil sajtóban is szinte
osztatlanul azt kifogásolják: Orbán külföldön merészelte bírálni Magyarországot.
Mintha csak a Kádár-korszak kettős publikációjára való pavlovi reflex indult
volna be.
A Nyilvánosság Klub a gondolatok szabad áramlásáról szóló 1974-es
Helsinki Egyezményt tartja irányadónak. Hogy egy kijelentés igaz-e vagy sem,
független a kinyilatkoztatás földrajzi helyétől.Hogy a tartalma valós-e vagy
valótlan: az a tényektől függ. Aki feldarabolja az egyetemes véleményszabadságot
hazaira és külföldire, az visszakívánja a vasfüggönyt. Aki pedig a nemzetközi
szervezetekben való felszólamlást, hátrébb rangsorolja, mint a hazai fórumokon
elhangzott akár hivatalos, akár civil, kül-vagy belföldi személytől származó
véleményt, az vagy nem ismeri a nemzetközi tájékoztatás természetét, vagy ismeri
nagyon is, de szánt szándékkal soviniszta népbutításra kivánja használni.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
