Ennek a kormányintervenciónak a legsúlyosabb kárvallottjaivá a
közszolgálati médiumok váltak. Az 1996-ban kétharmados többséggel elfogadott
médiatörvény rendelkezéseit, és a legfőbb ügyész állásfoglalását semmibe véve, a
kormány - a szélsőjobboldallal kötött színfalak mögötti megegyezés segítségével
- elérte, hogy a közszolgálati médiumok működését felügyelő kuratóriumok
elnökségébe csak a kormánypártok képviselői kapjanak helyet. Ezek a kuratóriumok
a két közszolgálati televízió és a közszolgálati rádió élére is egyértelműen a
kormánypártokhoz kötődő, és azok által irányított elnököt választottak. A
megválasztott elnökök hivatalba lépésük után azonnal hozzáláttak a politikai
tisztogatáshoz; az intézményekből tömegesen bocsátották el vagy kényszerítették
távozásra a kormány iránt nem eléggé lojális, esetleg liberális vagy baloldali
kötődésűnek vélt munkatársakat, a vezető pozíciók mindegyikébe szakmailag
felkészületlen, a közszolgálati feladatok ellátására alkalmatlan pártkatonákat
ültettek. A közszolgálati médiumok a kormány szócsövévé váltak, politikai
tájékoztató tevékenységük rendre megsérti a médiatörvényben előírt pártatlan,
sokoldalú, kiegyensúlyozott és tárgyilagos tájékoztatás követelményeit. Az ORTT
műsorfigyelő szolgálatának mérései szerint mind a közszolgálati rádió, mind a
köztelevíziók hírműsoraiban minden elfogadott nemzetközi konvenciót messze
meghaladó kormánypárti fölény érvényesül, a hírműsorok 75-80 százalékát a
kormánypártokról szóló hírek foglalják el, amelyek döntő többsége sikerekről
számol be. A miniszterelnöknek állandó, heti rendszerességgel jelentkező műsora
van a közszolgálati rádióban, és havonta egyszer hosszú interjút készít vele a
köztelevízió is. Az összes közszolgálati fórumon, csak az általa kiválasztott
újságírók, előzetesen egyeztetett témákról kérdezhetik. Mindeközben az
ellenzéknek ugyanezek az orgánumok arra sem adnak lehetőséget, hogy reagáljon a
miniszterelnöki interjúkban elhangzottakra, még akkor sem, ha történetesen a
miniszterelnök az ellenzéket bíráló megjegyzéseket tesz. Nemcsak a hírműsorok,
hanem a különböző politikai magazinok, az információs és szolgáltató, sőt a
kulturális műsorok is a kormánypropaganda eszközévé váltak; kulturális
eseményként különböző kormánypárti politikusok kulturális rendezvényeken való
megjelenéséről, közérdekű-információs műsorként pedig ugyancsak
kormánypolitikusok közszerepléseiről számolnak be a közmédiumok. A közmédiumok
politikai tájékoztató műsorai nem csupán a pártatlan és kiegyensúlyozott
tájékoztatás követelményeit sértik folyamatosan, hanem kifejezetten uszítanak a
kisebbségek, a baloldal és a liberálisok ellen. A közszolgálati médiumok
irányításának kisajátításához nyújtott segítségért cserébe a köztelevíziók és a
közrádió számos vezető pozícióját, és műsorát engedte át a jobboldali
kormánykoalíció a szélsőjobboldalnak. A rádióban a heti rendszerességgel
jelentkező Vasárnapi Újságról, az egyébként kétharmados kormánypárti többséggel
működő Országos Rádió és Televízió Testület által elfogadott elemzés egyebek
közt a következőket állapította meg: "az adásokban sugalmazó illetve nyíltan
előítéletes megfogalmazásokat találtunk a cigány kisebbséggel, a zsidósággal, az
idegenekkel, a kisegyházakkal valamint a nők szerepével kapcsolatban. A műsorok
témabemutatása igen elfogult, a kisebbségekkel szemben nyíltan diszkriminatív, a
műsor készítőinek meggyőződésével nem egyező vélemény lehetőségének teljes
gondolati kizárásával készül amit a szerkesztők nem fogadnak el, az nincs is.és
a műsor különösen veszélyes és előítéletes beállítást eredményez." A
közszolgálati televízió vasárnap esténként jelentkező A Hét c. politikai
magazinműsoráról ugyancsak az ORTT felkérésére készített elemzés szerint:
".szembetűnő és letagadhatatlan, hogy adásaiban politikailag rendkívül elfogult,
kiegyensúlyozatlan és torzító a polgári kormány és a kormányoldal javára és a
baloldali ellenzék rovására. Bár tényszerűsége is gyakran megkérdőjelezhető,
elsősorban az kifogásolható, hogy átlátszó manipulatív technikákkal, a
tényinformációk célzatos csoportosításával, a megszólalók szelektálásával,
csúsztatásokkal, szövegeknek az eredtei kontextusból való torzító kiragadásával,
burkolt célozgatásokkal, sugalmazásokkal és hasonló eszközökkel operál.."
A döntően közpénzekből működő közrádió és köztelevízióban a
közszolgálati követelmények folyamatos megsértése semmiféle következménnyel nem
jár, annak ellenére sem, hogy a legfelsőbb médiahatóság számára készített
elemzések tényszerűen bizonyítják e közintézmények törvénysértő működését.
Mindeközben a közszolgálati televízió nemcsak szakmailag, hanem
gazdaságilag is összeomlott. Az intézmény teljes vagyonát felélte, és bár az
elmúlt évek során munkatársainak több, mint felét elbocsátotta, működési
költségei folyamatosan növekednek. Az elbocsátások során semmiféle szakmai
koncepció nem érvényesült, alapvetően politikai szempontok alapján döntöttek az
elbocsátandó személyekről. Így most az elküldött szakembereket, lényegesen
költségesebb módon külső munkatársakkal kell pótolni. Ugyanakkor a csőd szélén
imbolygó köztelevízióból számolatlanul szivattyúzzák ki a közpénzeket a
kormányközeli cégek, a külső megrendelések aránya soha nem látott méreteket
öltött a köztelevízióban, miközben a belső munkatársak nem kapnak feladatot. Az
elmúlt évek során több feljelentés is érkezett a legfőbb ügyészségre a
köztelevízióban folyó gazdasági visszaélések ügyében, az ügyészség azonban mind
a mai napig semmiféle értékelhető lépést nem tett a feljelentésekben
megfogalmazódó korrupció, hűtlen kezelés és valamint társadalombiztosítási
csalás gyanújának kivizsgálása érdekében.
Az elmúlt évek során a köztelevízió közönségének kétharmadát
elvesztette, és folyamatosan csökken a közrádió hallgatottsága is. Az
intézmények vezetői műsorpolitikai döntéseikben kizárólag politikai szempontokat
mérlegelnek; ennek megfelelően mind a köztelevízióban, mind pedig a közrádióban
egymás után szüntették meg a legnépszerűbb műsorokat pusztán azért, mert a
műsorok készítőinek a kormánypártok iránti politikai lojalitását nem találták
kielégítőnek. Mindezek eredményeképpen a közszolgálati médiumok egyre inkább
marginalizálódnak a médiapiacon, és miközben közpénzekből finanszírozott
működési költségeik piaci versenytársaikénak sokszorosát teszik ki, egyre
szűkebb közönség számára nyújtanak vonzó kínálatot. A fiatal korosztályok
rádiózási és televíziózási szokásaiból gyakorlatilag teljesen hiányzik a
közszolgálati médiumok használata, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi
tendenciákat extrapolálva, a közszolgálati médiumoknak nemcsak a jelenét, hanem
ennél is inkább a jövőjét veszélyezteti a jelenlegi kormány médiapolitikája.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
