2019. január 28., hétfő

A közszolgálati médiumok helyzetéről (Nyílt levél az Európai Rádiós és Televíziós Szövetség Budapesten tárgyaló delegációjához)
2002. április 4.

A jelenlegi jobboldali kormánykoalíció 1998-as hatalomra kerülésekor egyik legfontosabb célkitűzésének a "médiaegyensúly" megteremtését tekintette, amely valójában a médiapiaci folyamatokba történő erőszakos és gyakran törvénysértő hatalmi beavatkozást jelentette.
Ennek a kormányintervenciónak a legsúlyosabb kárvallottjaivá a közszolgálati médiumok váltak. Az 1996-ban kétharmados többséggel elfogadott médiatörvény rendelkezéseit, és a legfőbb ügyész állásfoglalását semmibe véve, a kormány - a szélsőjobboldallal kötött színfalak mögötti megegyezés segítségével - elérte, hogy a közszolgálati médiumok működését felügyelő kuratóriumok elnökségébe csak a kormánypártok képviselői kapjanak helyet. Ezek a kuratóriumok a két közszolgálati televízió és a közszolgálati rádió élére is egyértelműen a kormánypártokhoz kötődő, és azok által irányított elnököt választottak. A megválasztott elnökök hivatalba lépésük után azonnal hozzáláttak a politikai tisztogatáshoz; az intézményekből tömegesen bocsátották el vagy kényszerítették távozásra a kormány iránt nem eléggé lojális, esetleg liberális vagy baloldali kötődésűnek vélt munkatársakat, a vezető pozíciók mindegyikébe szakmailag felkészületlen, a közszolgálati feladatok ellátására alkalmatlan pártkatonákat ültettek. A közszolgálati médiumok a kormány szócsövévé váltak, politikai tájékoztató tevékenységük rendre megsérti a médiatörvényben előírt pártatlan, sokoldalú, kiegyensúlyozott és tárgyilagos tájékoztatás követelményeit. Az ORTT műsorfigyelő szolgálatának mérései szerint mind a közszolgálati rádió, mind a köztelevíziók hírműsoraiban minden elfogadott nemzetközi konvenciót messze meghaladó kormánypárti fölény érvényesül, a hírműsorok 75-80 százalékát a kormánypártokról szóló hírek foglalják el, amelyek döntő többsége sikerekről számol be. A miniszterelnöknek állandó, heti rendszerességgel jelentkező műsora van a közszolgálati rádióban, és havonta egyszer hosszú interjút készít vele a köztelevízió is. Az összes közszolgálati fórumon, csak az általa kiválasztott újságírók, előzetesen egyeztetett témákról kérdezhetik. Mindeközben az ellenzéknek ugyanezek az orgánumok arra sem adnak lehetőséget, hogy reagáljon a miniszterelnöki interjúkban elhangzottakra, még akkor sem, ha történetesen a miniszterelnök az ellenzéket bíráló megjegyzéseket tesz. Nemcsak a hírműsorok, hanem a különböző politikai magazinok, az információs és szolgáltató, sőt a kulturális műsorok is a kormánypropaganda eszközévé váltak; kulturális eseményként különböző kormánypárti politikusok kulturális rendezvényeken való megjelenéséről, közérdekű-információs műsorként pedig ugyancsak kormánypolitikusok közszerepléseiről számolnak be a közmédiumok. A közmédiumok politikai tájékoztató műsorai nem csupán a pártatlan és kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményeit sértik folyamatosan, hanem kifejezetten uszítanak a kisebbségek, a baloldal és a liberálisok ellen. A közszolgálati médiumok irányításának kisajátításához nyújtott segítségért cserébe a köztelevíziók és a közrádió számos vezető pozícióját, és műsorát engedte át a jobboldali kormánykoalíció a szélsőjobboldalnak. A rádióban a heti rendszerességgel jelentkező Vasárnapi Újságról, az egyébként kétharmados kormánypárti többséggel működő Országos Rádió és Televízió Testület által elfogadott elemzés egyebek közt a következőket állapította meg: "az adásokban sugalmazó illetve nyíltan előítéletes megfogalmazásokat találtunk a cigány kisebbséggel, a zsidósággal, az idegenekkel, a kisegyházakkal valamint a nők szerepével kapcsolatban. A műsorok témabemutatása igen elfogult, a kisebbségekkel szemben nyíltan diszkriminatív, a műsor készítőinek meggyőződésével nem egyező vélemény lehetőségének teljes gondolati kizárásával készül amit a szerkesztők nem fogadnak el, az nincs is.és a műsor különösen veszélyes és előítéletes beállítást eredményez." A közszolgálati televízió vasárnap esténként jelentkező A Hét c. politikai magazinműsoráról ugyancsak az ORTT felkérésére készített elemzés szerint: ".szembetűnő és letagadhatatlan, hogy adásaiban politikailag rendkívül elfogult, kiegyensúlyozatlan és torzító a polgári kormány és a kormányoldal javára és a baloldali ellenzék rovására. Bár tényszerűsége is gyakran megkérdőjelezhető, elsősorban az kifogásolható, hogy átlátszó manipulatív technikákkal, a tényinformációk célzatos csoportosításával, a megszólalók szelektálásával, csúsztatásokkal, szövegeknek az eredtei kontextusból való torzító kiragadásával, burkolt célozgatásokkal, sugalmazásokkal és hasonló eszközökkel operál.."
A döntően közpénzekből működő közrádió és köztelevízióban a közszolgálati követelmények folyamatos megsértése semmiféle következménnyel nem jár, annak ellenére sem, hogy a legfelsőbb médiahatóság számára készített elemzések tényszerűen bizonyítják e közintézmények törvénysértő működését.
Mindeközben a közszolgálati televízió nemcsak szakmailag, hanem gazdaságilag is összeomlott. Az intézmény teljes vagyonát felélte, és bár az elmúlt évek során munkatársainak több, mint felét elbocsátotta, működési költségei folyamatosan növekednek. Az elbocsátások során semmiféle szakmai koncepció nem érvényesült, alapvetően politikai szempontok alapján döntöttek az elbocsátandó személyekről. Így most az elküldött szakembereket, lényegesen költségesebb módon külső munkatársakkal kell pótolni. Ugyanakkor a csőd szélén imbolygó köztelevízióból számolatlanul szivattyúzzák ki a közpénzeket a kormányközeli cégek, a külső megrendelések aránya soha nem látott méreteket öltött a köztelevízióban, miközben a belső munkatársak nem kapnak feladatot. Az elmúlt évek során több feljelentés is érkezett a legfőbb ügyészségre a köztelevízióban folyó gazdasági visszaélések ügyében, az ügyészség azonban mind a mai napig semmiféle értékelhető lépést nem tett a feljelentésekben megfogalmazódó korrupció, hűtlen kezelés és valamint társadalombiztosítási csalás gyanújának kivizsgálása érdekében.
Az elmúlt évek során a köztelevízió közönségének kétharmadát elvesztette, és folyamatosan csökken a közrádió hallgatottsága is. Az intézmények vezetői műsorpolitikai döntéseikben kizárólag politikai szempontokat mérlegelnek; ennek megfelelően mind a köztelevízióban, mind pedig a közrádióban egymás után szüntették meg a legnépszerűbb műsorokat pusztán azért, mert a műsorok készítőinek a kormánypártok iránti politikai lojalitását nem találták kielégítőnek. Mindezek eredményeképpen a közszolgálati médiumok egyre inkább marginalizálódnak a médiapiacon, és miközben közpénzekből finanszírozott működési költségeik piaci versenytársaikénak sokszorosát teszik ki, egyre szűkebb közönség számára nyújtanak vonzó kínálatot. A fiatal korosztályok rádiózási és televíziózási szokásaiból gyakorlatilag teljesen hiányzik a közszolgálati médiumok használata, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi tendenciákat extrapolálva, a közszolgálati médiumoknak nemcsak a jelenét, hanem ennél is inkább a jövőjét veszélyezteti a jelenlegi kormány médiapolitikája.

A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete