A köztársasági elnök megkérdőjelezte a szuverén Parlament
legitimitását, hiszen a 41/2002. számú OGY-határozatot a választott képviselők
többségi szavazással fogadták el. Mádl Ferenc jogosulatlan, személyes
adatkezelésnek nyilvánítja a Mécs-bizottság működését, holott az mindössze
egyetlen kérdést intéz a néhai III. (állambiztonsági) főcsoportfőnökség
jogutódszerveihez: 184 jogállami kormánytisztviselőnek volt-e kapcsolata az
állambiztonsági szolgálat bármelyik csoportfőnökségével, vagy sem. A jogutód
szervek válasza nem okvetlenül személyes adat. Megítélésünk szerint inkább
közirat, közfeladatot ellátó közéleti szereplők közérdekű adata.
Míg Mádl Ferenc nem kifogásolta a Medgyessy Péter szt-tiszti múltját vizsgáló - a hasonló országgyűlési határozat (43/2002) alapján felállított - Balogh-bizottság működését (jóllehet ez a ténymegállapító bizottság csakugyan kezelt írott és elbeszélő forrásból származó személyes adatokat), addig a köztársasági elnök a Mécs-bizottság működését aggályosnak nyilvánította. Ezzel hatáskörét mindenképp túllépte. Ugyanakkor kettős mércét is fölállított. Ráadásul megengedhetetlenül összekeverte az Antall-kormányban viselt egykori miniszteri - vagyis az OGY-határozat alapján érintetti - státuszát a jelenlegi pozíciójával. Mint érintettnek, természetesen joga van nyilatkozni személyes adatai kezeléséről, bár ha ezek az adatok közérdekűek, akkor ennek a nyilatkozatnak nincs jogi érvényessége. Sőt, pusztán érintettként, kifejtheti magánvéleményét is a bizottság működésének alkotmányosságáról, ahogy azt megtették más érintettek is. Ha azonban ezt köztársasági elnöki szerepében teszi, akkor a túlhatalom látszatát kelti, és megtéveszti a közvéleményt. Ez nem más, mint a Parlament legitimitásának megkérdőjelezése. Az országgyűlési bizottságok működése alkotmányosságának megítélése nem tartozik a hatáskörei közé, így azt nemcsak hogy nem kell legitimálnia, de ez nem is áll hatalmában. Ha mégis nyilatkozik róla - mint ebben az esetben -, akkor túllépi alkotmányosan biztosított jogosítványait, és maga követ el alkotmánysértést. Országgyűlési határozatot alkotmányossági szempontból ugyanis csak az Alkotmánybíróság minősíthet.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete bölcsebbnek találta volna, ha az egykori állambiztonsági főcsoportfőnökség iratainak egyesítéséről és a múlt akadálytalan feltárásának lehetőségéről alkotott - a parlamenti bizottságok által már jóváhagyott - törvény kínálta volna fel a közvéleménynek a politikai elit legfelsőbb szintje állambiztonsági érintettségének megismerését, mintha a törvénynek elébevágva, ezt egy parlamenti bizottság, kétséges listák alapján publikálja. De az adatvédelmi biztos hipokrita ajánlása ugyanúgy eltéríti az állampolgárokat a jogkövető magatartástól, mint a köztársasági elnök politikailag elfogult, alkotmányellenes aggályai.
Míg Mádl Ferenc nem kifogásolta a Medgyessy Péter szt-tiszti múltját vizsgáló - a hasonló országgyűlési határozat (43/2002) alapján felállított - Balogh-bizottság működését (jóllehet ez a ténymegállapító bizottság csakugyan kezelt írott és elbeszélő forrásból származó személyes adatokat), addig a köztársasági elnök a Mécs-bizottság működését aggályosnak nyilvánította. Ezzel hatáskörét mindenképp túllépte. Ugyanakkor kettős mércét is fölállított. Ráadásul megengedhetetlenül összekeverte az Antall-kormányban viselt egykori miniszteri - vagyis az OGY-határozat alapján érintetti - státuszát a jelenlegi pozíciójával. Mint érintettnek, természetesen joga van nyilatkozni személyes adatai kezeléséről, bár ha ezek az adatok közérdekűek, akkor ennek a nyilatkozatnak nincs jogi érvényessége. Sőt, pusztán érintettként, kifejtheti magánvéleményét is a bizottság működésének alkotmányosságáról, ahogy azt megtették más érintettek is. Ha azonban ezt köztársasági elnöki szerepében teszi, akkor a túlhatalom látszatát kelti, és megtéveszti a közvéleményt. Ez nem más, mint a Parlament legitimitásának megkérdőjelezése. Az országgyűlési bizottságok működése alkotmányosságának megítélése nem tartozik a hatáskörei közé, így azt nemcsak hogy nem kell legitimálnia, de ez nem is áll hatalmában. Ha mégis nyilatkozik róla - mint ebben az esetben -, akkor túllépi alkotmányosan biztosított jogosítványait, és maga követ el alkotmánysértést. Országgyűlési határozatot alkotmányossági szempontból ugyanis csak az Alkotmánybíróság minősíthet.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete bölcsebbnek találta volna, ha az egykori állambiztonsági főcsoportfőnökség iratainak egyesítéséről és a múlt akadálytalan feltárásának lehetőségéről alkotott - a parlamenti bizottságok által már jóváhagyott - törvény kínálta volna fel a közvéleménynek a politikai elit legfelsőbb szintje állambiztonsági érintettségének megismerését, mintha a törvénynek elébevágva, ezt egy parlamenti bizottság, kétséges listák alapján publikálja. De az adatvédelmi biztos hipokrita ajánlása ugyanúgy eltéríti az állampolgárokat a jogkövető magatartástól, mint a köztársasági elnök politikailag elfogult, alkotmányellenes aggályai.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete