Az AB-beadványt Kenedi János, a Nyilvánosság Klub ügyvivője
nyújtotta be. Álláspontja szerint túl azon, hogy a Polgári Törvénykönyv, mint
magánjogi kódex által szabályozott életviszonyok természetétől és szabályozási
módszerétől idegen a közérdekű bírság, mint jogintézmény, az indítvány
aktualitását az adja, hogy a "lex Répássy" néven emlegetett törvényjavaslat ezen
- a bíróságok által eddig elvétve alkalmazott - szankció kiszabását kötelezővé
tenné.
Amennyiben az Alkotmánybíróság helyt ad a Nyilvánosság Klub
kérelmének, úgy az közvetve alkotmánysértőnek nyilvánítaná a "lex Répássy" -
eddig alkotmányossági kontroll alá nem vont - sajtó-bírságra vonatkozó ötletét
is.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
AB beadvány
2002. január 3.
A Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának
Tisztelt Alkotmánybíróság,
alulírott Kenedi János mint a Nyilvánosság Klub ügyvivője (1118
Budapest, Villányi út 45.) az 1989. évi XXXII. törvény (abtv.) 21. §-ának (2)
bekezdése alapján indítványozom, hogy az abtv. 1. §-ának b. pontja alapján
mondja ki a tisztelt Alkotmánybíróság, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló
1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §-ának (2) bekezdése alkotmányellenes, és ezért
azt semmisítse meg.
A Ptk. 84. §-a a személyhez fűződő jogok megsértőjével szemben kiszabható szankciókat szabályozza. A 84. § (1) bekezdésében foglalt hagyományos személyiségi jogi szankciókon túl a (2) bekezdés értelmében a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat, ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával.
Álláspontunk szerint sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságot és az Alkotmány 61. §-ában garantált véleményszabadságot az a tény, hogy egy magánjogi jogsértés szankciója nem a sértett javára fizetendő bírság lehet.
A Ptk. 84. §-a a személyhez fűződő jogok megsértőjével szemben kiszabható szankciókat szabályozza. A 84. § (1) bekezdésében foglalt hagyományos személyiségi jogi szankciókon túl a (2) bekezdés értelmében a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat, ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával.
Álláspontunk szerint sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságot és az Alkotmány 61. §-ában garantált véleményszabadságot az a tény, hogy egy magánjogi jogsértés szankciója nem a sértett javára fizetendő bírság lehet.
Az Alkotmánybíróság 31/1998. (VI. 25.) számú határozatában
megállapította, "[a] Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi
IV. törvény 5. §-ának (1) bekezdése szerint: "A törvény tiltja a joggal való
visszaélést." Ugyanezen § (2) bekezdése pedig kimondja: "Joggal való
visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével
össze nem férő célra irányul, különösen ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a
személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik biztosítására vagy
illetéktelen előnyök szerzésére vezetne." Az Alkotmánybíróság rámutat: a
demokratikus jogállamokban - így hazánkban is - a joggal való visszaélés
tilalmának érvénye nem szorítkozik egyetlen jogágra, hanem e tilalom - az egyes
jogágak sajátosságaitól függő formában - az egész jogrendszerben érvényre jut. A
Magyar Köztársaságban az említett tilalomnak az egész jogrendszerre kiterjedő
általános érvénye közvetlenül az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdéséből vezethető
le." [ABH 1998, 240, 243.]
A Ptk. - azaz a magánjogi kódex - tárgyi hatályát és ezzel rendeltetését a Ptk. 1. §-ának (1) bekezdése úgy határozza meg, hogy az "az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza."
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint "[h]a … az állam a polgári jogi jogviszonyokban közvetlenül vesz részt, ezt alkotmányosan csak ugyanolyan feltételek mellett teheti meg, mint amilyen feltételeket az általa kiadott jogszabályokban a polgári jogi jogviszonyok egyéb résztvevői számára megszab (egyenjogúság, mellérendeltség stb.)." [32/1991. (VI. 6.) AB határozat. ABH 1991, 129, 138.] Az állam tehát polgári jogi jogviszonyokkal jellemzően két módon lép kapcsolatba: konkrét jogviszonyban közvetlenül csak egyenrangú magánjogi jogalanyként vehet részt; közhatalmi minőségében, absztrakt jelleggel pedig szabályozhat, és ezzel ugyan hatást gyakorol a magánjogi jogviszonyokra, de nem lesz azok részese.
Mindezekből megállapítható, hogy az Alkotmányból és a Ptk.-ból egyaránt az az értelmezés következik, hogy a magánjogi jogviszonyok magánfelek, mellérendeltségen alapuló jogi kapcsolatát jelentik.
A Ptk. hatályos rendelkezései három helyen rendelkeznek az ,állam javára való marasztalásról': közérdekű bírság kiszabása személyiségi jogsérelem esetén [84. § (2) bekezdés]; állam javára marasztalás érvénytelen szerződés esetén, ha a vagyoni előny a jogsértő félnek járna vissza [237. § (4) bekezdés]; jogalap nélküli gazdagodás esetén az előbbihez hasonló esetben [361. § (3) bekezdés]. Ezekben az esetekben az állam nem magánjogi jogalanyként, hanem a közhatalom gyakorlójaként, vagyis nem mellérendelt szereplőként lép be a konkrét jogviszonyba. A Ptk. rendelkezései akkor nem ütköznek a joggal való visszaélés tilalmának - fentiekben bemutatott - közjogi követelményébe, ha céljuk összeegyeztethető a polgári jog rendelteltetésével, vagyis megmaradnak a magánfelek között létrejött mellérendeltségen alapuló jogviszony keretei között.
A második és a harmadik esetben a mellérendelt felek mindegyike objektíven vagy szubjektíven jogsértő módon jutott, vagy jutna az általános szabályok szerint vagyoni előnyhöz; vagyis éppen a jogviszony mellérendelt szerkezetéből következően egyikük sem juthat hozzá a vagyoni előnyhöz, amelynek sorsát ettől még rendezni kell. Éppen ezért e rendelkezéseknek büntető jellege nincsen, egy jogellenes kötelem in integrum restitutióját valósítják meg, tekintetbe véve a jóhiszemű joggyakorlás kötelezettségét és a joggal való visszaélés tilalmát is. Mindezekből megállapítható, hogy az állam javára való marasztalás ezekben az esetekben megmarad a magánfelek között létrejött mellérendeltségen alapuló jogviszony keretei között.
Ezzel szemben az első esetben, a jelen indítvány által is támadott közérdekű bírsággal kapcsolatban más a helyzet. A Ptk. 84. §-ának (2) bekezdése szerint közérdekű bírság kiszabásának akkor van helye, ha "a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával." A jogsértéssel okozott vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésén kívül, a ,magatartás súlyossága' miatt szabható ki közérdekű bírság. Ez a ,bírság' azonban nem az egyik magánfelet, a jogaiban megsértett személyt illeti, holott a jogaiban sértett magánfél - szemben az előző esetekkel - nem cselekedett jogellenesen. Éppen ezért a közérdekű bírság esetében nem magánfelek közötti kötelemből fakadó jogkövetkezményről van szó, hanem büntető jellegű szankcióról, amely szankció lényegében független a magánfelek között a jogsértéssel keletkezett kötelemtől, hiszen kártérítési vonatkozása nincsen. A bírság büntetőjogi jellegét bizonyítja, hogy e szankció szerkezete pontosan illik a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 51. §-ában szabályozott pénzbüntetésre. Mindebből megállapítható, hogy a közérdekű bírság jogintézménye túlmutat a magánfelek között létrejött mellérendeltségen alapuló jogviszony keretein, kívül áll az annak alapjául szolgáló jogviszonyon, azaz nem polgári jogi szankció.
A joggal való visszaélés közjogi tilalma álláspontom szerint magában foglalja azt is, hogy egy jogág szankcióinak illeszkedniük kell az adott jogág rendszerébe, mivel ellenkező esetben az adott szankció "a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul," ezzel pedig sérti a jogállamiságot. A közérdekű bírság a fentebb kifejtettek szerint nem illeszkedik a polgári jogi szankciók rendszerébe, ezért a Ptk. 84. §-ának (2) bekezdése ellentétes az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével.
A Ptk. - azaz a magánjogi kódex - tárgyi hatályát és ezzel rendeltetését a Ptk. 1. §-ának (1) bekezdése úgy határozza meg, hogy az "az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza."
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint "[h]a … az állam a polgári jogi jogviszonyokban közvetlenül vesz részt, ezt alkotmányosan csak ugyanolyan feltételek mellett teheti meg, mint amilyen feltételeket az általa kiadott jogszabályokban a polgári jogi jogviszonyok egyéb résztvevői számára megszab (egyenjogúság, mellérendeltség stb.)." [32/1991. (VI. 6.) AB határozat. ABH 1991, 129, 138.] Az állam tehát polgári jogi jogviszonyokkal jellemzően két módon lép kapcsolatba: konkrét jogviszonyban közvetlenül csak egyenrangú magánjogi jogalanyként vehet részt; közhatalmi minőségében, absztrakt jelleggel pedig szabályozhat, és ezzel ugyan hatást gyakorol a magánjogi jogviszonyokra, de nem lesz azok részese.
Mindezekből megállapítható, hogy az Alkotmányból és a Ptk.-ból egyaránt az az értelmezés következik, hogy a magánjogi jogviszonyok magánfelek, mellérendeltségen alapuló jogi kapcsolatát jelentik.
A Ptk. hatályos rendelkezései három helyen rendelkeznek az ,állam javára való marasztalásról': közérdekű bírság kiszabása személyiségi jogsérelem esetén [84. § (2) bekezdés]; állam javára marasztalás érvénytelen szerződés esetén, ha a vagyoni előny a jogsértő félnek járna vissza [237. § (4) bekezdés]; jogalap nélküli gazdagodás esetén az előbbihez hasonló esetben [361. § (3) bekezdés]. Ezekben az esetekben az állam nem magánjogi jogalanyként, hanem a közhatalom gyakorlójaként, vagyis nem mellérendelt szereplőként lép be a konkrét jogviszonyba. A Ptk. rendelkezései akkor nem ütköznek a joggal való visszaélés tilalmának - fentiekben bemutatott - közjogi követelményébe, ha céljuk összeegyeztethető a polgári jog rendelteltetésével, vagyis megmaradnak a magánfelek között létrejött mellérendeltségen alapuló jogviszony keretei között.
A második és a harmadik esetben a mellérendelt felek mindegyike objektíven vagy szubjektíven jogsértő módon jutott, vagy jutna az általános szabályok szerint vagyoni előnyhöz; vagyis éppen a jogviszony mellérendelt szerkezetéből következően egyikük sem juthat hozzá a vagyoni előnyhöz, amelynek sorsát ettől még rendezni kell. Éppen ezért e rendelkezéseknek büntető jellege nincsen, egy jogellenes kötelem in integrum restitutióját valósítják meg, tekintetbe véve a jóhiszemű joggyakorlás kötelezettségét és a joggal való visszaélés tilalmát is. Mindezekből megállapítható, hogy az állam javára való marasztalás ezekben az esetekben megmarad a magánfelek között létrejött mellérendeltségen alapuló jogviszony keretei között.
Ezzel szemben az első esetben, a jelen indítvány által is támadott közérdekű bírsággal kapcsolatban más a helyzet. A Ptk. 84. §-ának (2) bekezdése szerint közérdekű bírság kiszabásának akkor van helye, ha "a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával." A jogsértéssel okozott vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésén kívül, a ,magatartás súlyossága' miatt szabható ki közérdekű bírság. Ez a ,bírság' azonban nem az egyik magánfelet, a jogaiban megsértett személyt illeti, holott a jogaiban sértett magánfél - szemben az előző esetekkel - nem cselekedett jogellenesen. Éppen ezért a közérdekű bírság esetében nem magánfelek közötti kötelemből fakadó jogkövetkezményről van szó, hanem büntető jellegű szankcióról, amely szankció lényegében független a magánfelek között a jogsértéssel keletkezett kötelemtől, hiszen kártérítési vonatkozása nincsen. A bírság büntetőjogi jellegét bizonyítja, hogy e szankció szerkezete pontosan illik a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 51. §-ában szabályozott pénzbüntetésre. Mindebből megállapítható, hogy a közérdekű bírság jogintézménye túlmutat a magánfelek között létrejött mellérendeltségen alapuló jogviszony keretein, kívül áll az annak alapjául szolgáló jogviszonyon, azaz nem polgári jogi szankció.
A joggal való visszaélés közjogi tilalma álláspontom szerint magában foglalja azt is, hogy egy jogág szankcióinak illeszkedniük kell az adott jogág rendszerébe, mivel ellenkező esetben az adott szankció "a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul," ezzel pedig sérti a jogállamiságot. A közérdekű bírság a fentebb kifejtettek szerint nem illeszkedik a polgári jogi szankciók rendszerébe, ezért a Ptk. 84. §-ának (2) bekezdése ellentétes az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével.
Tisztelettel:
Kenedi János
ügyvivő
ügyvivő
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Magyar Hírlap írása
Magyar Hírlap, 2002. január 18., péntek
Ismét az Alkotmánybíróság előtt a lex Répássy
A Nyilvánosság Klub beadványa - A Ptk.-módosítás
februárban az Országgyűlés napirendjére kerül
Az Alkotmánybírósághoz megérkezett az újabb beadvány a
sajtószabadság ügyében. Míg a múlt év végén a köztársasági elnök kért előzetes
normakontrollt a polgári törvénykönyv módosított szabályai ellen, most a
Nyilvánosság Klub fordult az alkotmánybírákhoz, a Ptk. régi rendelkezéseit
megtámadva.
Kulcsár Anna
Mindössze néhány hete annak, hogy az Alkotmánybíróság az
alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította azt a módot, ahogyan a polgári
törvénykönyvet (Ptk.) módosító lex Répássy szabályozni kívánta a vélemények
helyreigazítását, és máris új beadvány érkezett az alkotmánybírákhoz. A
Nyilvánosság Klub megtámadta a Ptk.-nak azt a régi szabályát, amely közérdekű
bírság kiszabását teszi lehetővé a sajtóügyekben.
Kenedi Jánostól, a klub ügyvivőjétől megtudtuk: álláspontjuk
szerint a közérdekű bírságnak nincs helye a magyar polgári jogban. A civil kódex
ugyanis az egymásnak mellérendelt, egyenjogú felek kapcsolatára épül.
Szankcióinak többsége is ehhez igazodik. A kifogásolt paragrafus azonban
ehelyett az állam javára fizetendő bírságról - tehát büntetésről beszél. Ezt
szabhatja ki a bíróság, ha valaki megsérti mások személyiségi jogait, és a
megítélt kártérítés nem áll arányban a jogsértés súlyával. A beadvány ezt
ellentétesnek tartja a jogállamiság elvével. Ellentmond azonban a rendelkezés -
a klub szerint - a szólásszabadsággal is. Az alkotmánybírák ugyanis már korábban
megállapították, hogy a közéleti személyiségek becsületét sértő vélemények nem
adhatnak alapot büntetőjogi következmények levonására. A közszereplőknek címzett
kritika, a bírálat lehetősége a demokrácia lényegi eleme - fogalmazta meg az
Alkotmánybíróság. Ez ma is érvényes kell hogy legyen. A Nyilvánosság Klub
szerint alkotmányosan csupán kártérítés megállapítására van mód a sértő
véleményekkel szemben. Arra azonban az alkotmányt figyelembe véve nincs
lehetőség, hogy az állam javára ítéljenek meg összegeket a másokat ért sérelem
orvoslásaként. Úgy tudjuk, az indítvány már megérkezett a bírói fórumhoz, de
csak ezután jelölik ki az ügy vizsgálatát elvégző előadó alkotmánybírót.
Répássy Róbert ügyvéd, a Fidesz országgyűlési képviselője
lapunknak azt mondta: örül, ha az Alkotmánybíróság elvégzi a kifogásolt
paragrafus vizsgálatát. Mint közölte: az ő korábbi törvényjavaslata, amelynek
szabályozási módját az AB alkotmányellenesnek minősítette, két elemet
tartalmazott: a személyiségi jogot sértő vélemények helyreigazítását és -
szankcióként - a korlátlan összegű bírság kötelező kiszabását az állam javára. A
bírság maga nem a lex Répássy találmánya volt, hanem a Ptk. szól róla, immár 24
esztendeje - utalt rá a képviselő. Ezen a régi szabályon annyiban akartak
változtatni - tette hozzá -, hogy kötelezővé tették volna a bírság kiszabását,
nevelő célzattal, felső határ nélkül. A köztársasági elnök megtámadta annak
idején a bírságról szóló szabályt is, de csak azt kifogásolta, nincs felső
határa az összegnek. Ezt az alkotmánybírák nem fogadták el. Kimondták: a
bírságnak a léte korlátozza a sajtószabadságot és nem az összege. A közérdekű
bírság létjogosultságát azonban érdemben nem vizsgálták, mert nem kérte az
államfő.
Répássy rámutatott: azzal, hogy a Nyilvánosság Klub most a bírság
kiiktatását kéri, nem az ő elképzeléseit támadta meg, hanem a Ptk. 1978 óta
hatályos rendelkezését. Kérdésünkre, ha törli a paragrafust a bírói testület,
miként alakul az ő korábbi elképzelése a nevelő célzatú, korlátlan összegű
kötelező bírságról, azt mondta: tudomásul venné a döntést. Mindenekelőtt azonban
szeretné részleteiben megismerni a klub indítványát.
A lex Répássy - vagyis a Ptk. módosított változata - februárban
ismét az Országgyűlés elé kerül. Az alkotmánybírák intencióinak megfelelően a
régi szöveget január végére kijavítják a Fidesz szakértői. Annak nincs akadálya
- tette hozzá Répássy -, hogy a bírsággal kapcsolatos szövegrészt elkülönítsék,
s arról az Alkotmánybíróság újabb határozatáig ne szavazzon a Ház. A vélemények
helyreigazítását előíró szövegrészt viszont még a tavaszi ülésszak idején
törvényerőre emelhetik.
