2019. január 27., vasárnap

A Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának
2002, január 9.

Tisztelt Alkotmánybíróság,
alulírott Kenedi János mint a Nyilvánosság Klub ügyvivője (1118 Budapest, Villányi út 45.) az 1989. évi XXXII. törvény (abtv.) 21. §-ának (2) bekezdése alapján indítványozom, hogy az abtv. 1. §-ának b. pontja alapján mondja ki a tisztelt Alkotmánybíróság, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §-ának (2) bekezdése alkotmányellenes, és ezért azt semmisítse meg.
A Ptk. 84. §-a a személyhez fűződő jogok megsértőjével szemben kiszabható szankciókat szabályozza. A 84. § (1) bekezdésében foglalt hagyományos személyiségi jogi szankciókon túl a (2) bekezdés értelmében a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat, ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával.
Álláspontunk szerint sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságot és az Alkotmány 61. §-ában garantált véleményszabadságot az a tény, hogy egy magánjogi jogsértés szankciója nem a sértett javára fizetendő bírság lehet.
Az Alkotmánybíróság 31/1998. (VI. 25.) számú határozatában megállapította, "[a] Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 5. §-ának (1) bekezdése szerint: "A törvény tiltja a joggal való visszaélést." Ugyanezen § (2) bekezdése pedig kimondja: "Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik biztosítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne." Az Alkotmánybíróság rámutat: a demokratikus jogállamokban - így hazánkban is - a joggal való visszaélés tilalmának érvénye nem szorítkozik egyetlen jogágra, hanem e tilalom - az egyes jogágak sajátosságaitól függő formában - az egész jogrendszerben érvényre jut. A Magyar Köztársaságban az említett tilalomnak az egész jogrendszerre kiterjedő általános érvénye közvetlenül az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdéséből vezethető le." [ABH 1998, 240, 243.]
A Ptk. - azaz a magánjogi kódex - tárgyi hatályát és ezzel rendeltetését a Ptk. 1. §-ának (1) bekezdése úgy határozza meg, hogy az "az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza."
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint "[h]a … az állam a polgári jogi jogviszonyokban közvetlenül vesz részt, ezt alkotmányosan csak ugyanolyan feltételek mellett teheti meg, mint amilyen feltételeket az általa kiadott jogszabályokban a polgári jogi jogviszonyok egyéb résztvevői számára megszab (egyenjogúság, mellérendeltség stb.)." [32/1991. (VI. 6.) AB határozat. ABH 1991, 129, 138.] Az állam tehát polgári jogi jogviszonyokkal jellemzően két módon lép kapcsolatba: konkrét jogviszonyban közvetlenül csak egyenrangú magánjogi jogalanyként vehet részt; közhatalmi minőségében, absztrakt jelleggel pedig szabályozhat, és ezzel ugyan hatást gyakorol a magánjogi jogviszonyokra, de nem lesz azok részese.
Mindezekből megállapítható, hogy az Alkotmányból és a Ptk.-ból egyaránt az az értelmezés következik, hogy a magánjogi jogviszonyok magánfelek, mellérendeltségen alapuló jogi kapcsolatát jelentik.
A Ptk. hatályos rendelkezései három helyen rendelkeznek az ,állam javára való marasztalásról': közérdekű bírság kiszabása személyiségi jogsérelem esetén [84. § (2) bekezdés]; állam javára marasztalás érvénytelen szerződés esetén, ha a vagyoni előny a jogsértő félnek járna vissza [237. § (4) bekezdés]; jogalap nélküli gazdagodás esetén az előbbihez hasonló esetben [361. § (3) bekezdés]. Ezekben az esetekben az állam nem magánjogi jogalanyként, hanem a közhatalom gyakorlójaként, vagyis nem mellérendelt szereplőként lép be a konkrét jogviszonyba. A Ptk. rendelkezései akkor nem ütköznek a joggal való visszaélés tilalmának - fentiekben bemutatott - közjogi követelményébe, ha céljuk összeegyeztethető a polgári jog rendelteltetésével, vagyis megmaradnak a magánfelek között létrejött mellérendeltségen alapuló jogviszony keretei között.
A második és a harmadik esetben a mellérendelt felek mindegyike objektíven vagy szubjektíven jogsértő módon jutott, vagy jutna az általános szabályok szerint vagyoni előnyhöz; vagyis éppen a jogviszony mellérendelt szerkezetéből következően egyikük sem juthat hozzá a vagyoni előnyhöz, amelynek sorsát ettől még rendezni kell. Éppen ezért e rendelkezéseknek büntető jellege nincsen, egy jogellenes kötelem in integrum restitutióját valósítják meg, tekintetbe véve a jóhiszemű joggyakorlás kötelezettségét és a joggal való visszaélés tilalmát is. Mindezekből megállapítható, hogy az állam javára való marasztalás ezekben az esetekben megmarad a magánfelek között létrejött mellérendeltségen alapuló jogviszony keretei között.
Ezzel szemben az első esetben, a jelen indítvány által is támadott közérdekű bírsággal kapcsolatban más a helyzet. A Ptk. 84. §-ának (2) bekezdése szerint közérdekű bírság kiszabásának akkor van helye, ha "a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával." A jogsértéssel okozott vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésén kívül, a ,magatartás súlyossága' miatt szabható ki közérdekű bírság. Ez a ,bírság' azonban nem az egyik magánfelet, a jogaiban megsértett személyt illeti, holott a jogaiban sértett magánfél - szemben az előző esetekkel - nem cselekedett jogellenesen. Éppen ezért a közérdekű bírság esetében nem magánfelek közötti kötelemből fakadó jogkövetkezményről van szó, hanem büntető jellegű szankcióról, amely szankció lényegében független a magánfelek között a jogsértéssel keletkezett kötelemtől, hiszen kártérítési vonatkozása nincsen. A bírság büntetőjogi jellegét bizonyítja, hogy e szankció szerkezete pontosan illik a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 51. §-ában szabályozott pénzbüntetésre. Mindebből megállapítható, hogy a közérdekű bírság jogintézménye túlmutat a magánfelek között létrejött mellérendeltségen alapuló jogviszony keretein, kívül áll az annak alapjául szolgáló jogviszonyon, azaz nem polgári jogi szankció.
A joggal való visszaélés közjogi tilalma álláspontom szerint magában foglalja azt is, hogy egy jogág szankcióinak illeszkedniük kell az adott jogág rendszerébe, mivel ellenkező esetben az adott szankció "a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul," ezzel pedig sérti a jogállamiságot. A közérdekű bírság a fentebb kifejtettek szerint nem illeszkedik a polgári jogi szankciók rendszerébe, ezért a Ptk. 84. §-ának (2) bekezdése ellentétes az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésével.
Tisztelettel:
Kenedi János
ügyvivő