A nemzeti televíziónak nincs joga megfosztani az országot
legnagyobb nemzeti ünnepétől. A Magyar Televízió március 15-én - az élő
közvetítés elhagyásával - ezt tette. A magyar sajtó szabadságának napján az
otthon maradó milliókat kirekesztette az együttünneplésből, a közvetítésre kész
televíziósokat megakadályozta hivatásuk gyakorlásában. Megengedhetetlen, hogy a
pártok alkudozásának a nyilvánosság legyen az áldozata. Március 15-e eseményeit
nem azért illik egyenes adásban közvetíteni, mert a pártok esetleg egyezségre
jutnak, hanem azért, mert történelmünkben ez a nap jelképezi azt a kivételes
eseményt, amelyen a nemzeti függetlenség és demokrácia ügye fölülkerekedett
minden más külön érdeken.
A közvetítés elmaradásáért a Magyar Televízió Elnöksége és a
felügyelő bizottság viseli a felelősséget, amit nem háríthat át egyetlen pártra
sem. Mégis ezt tette, amivel durván beavatkozott a választási kampányba.
Március 15-ét negyven évig az egyetlen párt sajátította ki. Alig
egy éve harcolta ki az ország, hogy nemzeti ünnep legyen ez a nap. Most a pártok
többségére hivatkozva a felügyelő bizottság és a televízió elnöksége
sikkasztotta el a megemlékezés méltóságát.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Magyar Nemzet az 1990. március 15-ei eseményekről
Magyar Nemzet, 1990. március 19.
Vihar március 15-e közvetítése körül
A Nyilvánosság Klub elmarasztalja a televízió elnökségét és
kuratóriumát
Az SZDSZ visszautasítja a vádakat
SZABADON ÜNNEPELT az ország március tizenötödikén. Hogy először-e
a legújabb kori időkben, avagy másodszor, azon lehet vitatkozni. Annyi azonban
bizonyosnak látszik, hogy az igazi áttörést a tavalyi demonstráció hozta meg
ennek az immár piros betűs napnak a megünneplésében. Úgy tetszik, lassan ez a
nap is elveszti harcos, kiállós, ellenzéki élét, s azzá válik, ami: az 1848-as
márciusi forradalom főhajtásra késztető évfordulójává. Az idei még átmeneti
ünnep volt - mint minden mostanában -, már nem kísérte lánchídi csata és
igazoltatás, rendőrattak és előzetes letartóztatás, de a választási kampány -
mint mindenre - erre is rányomta még a bélyegét. Ez az ünnep most a pártoké
volt, de talán már kevesebben érezték úgy: feltétlen ott kell lenniük a
menetben, hogy tiltakozzanak, hogy jelezzék, ez így nem mehet tovább; s talán
többen döntöttek úgy, hogy kirándulásra fordítják az előre ledolgozott
szabadidőt.
SOKAN LÁTOGATTAK Ausztriába is, abba az országba, amelynek
ugyancsak vannak bizonyos vonatkozásai március tizenötödikével kapcsolatban. A
magyar bevásárlók ismét bevették Bécset, ha ez nem is volt mindig könnyű. Az
Osztrák Köztársaság ugyanis éppen ettől a naptól kezdve vezette be ismét a
vízumkényszert a román állampolgárok számára, ami óriási fennakadásokat okozott
Hegyeshalomnál. Szerda este már úgy látszott, hogy a hatálybalépés előtti roham
után a kedélyek lecsillapodnak, ám a csütörtök hajnali és kora reggeli órákban
újabb százak érkeztek Romániából a határra. Sokan Hegyeshalom és Nickelsdorf
között rekedtek, mert az osztrákok egyszerűen nem voltak hajlandók beengedni
őket az országba, visszatérni, pedig nem akartak. Péntekre a nyomás enyhült, a
senki földjéről eltünedeztek a román kocsik, s a forgalom újra zavartalan.
A VÁLASZTÁSI KAMPÁNYRÓL ugyanez nem mondható el. Legújabban néhány
párt tiltakozása kavarta fel a kedélyeket a március tizenötödikei megemlékezések
élő televízióközvetítésének elmaradásáról, de nem ért véget a
pártszékházbetörések és az egyéb inzultusok sorozata sem. Mindenképpen egyet
lehet érteni az MSZP ismételt felhívásával, amelyben arra szólítanak fel minden
pártot és szervezetet, hogy kampányuk eszköztárából töröljék az erőszak és a
banditizmus tudatos alkalmazását. És még egy megfontolásra érdemes felhívás: az
Országos Dohányfüstmentes Egyesület példaadásra szólítja fel a nyilvánosság
előtt szereplő közéleti személyiségeket és politikusokat, miközben megállapítja:
a jelenlegi helyzet csődtömegnek tekinthető, mert amíg az egypártrendszerben
csak egyetlen párt emberei árasztották a dohányfüstöt, most a sok párt számos
képviselője alapvető jogának véli ezt.
Legyen hát elég a (füst)ködösítésből. (ZS-N)
Március idusán
A múlt és a jelen párhuzamaira emlékeztettek a szónokok
(MTI) Mint sok-sok éve már, idén is az 1848-as
forradalomról emlékezett az ország, ám ezúttal válóban szabadon, félelem nélkül.
Budapesten a pártok más és más helyen emlékeztek meg március 15-ről. A Múzeum
kertbe a Magyar Szocialista Párt hívta az ünneplőket. A Nemzeti dal elhangzása
után Pozsgay Imre beszélt a szabadságharc tanulságairól. Felidézte,
hogy a forradalom és szabadságharc legfőbb célja a nemzeti függetlenség
megteremtése és a társadalmi fordulat megalapozása volt. A szónok emlékeztetett
arra, hogy 1848-ban bizonyosodott be igazán először a magyar történelemben:
évszázadok elnyomásai és keservei után is él a nemzetben az államalkotó képesség
és erő. Erre kell emlékezni most, amikor a magyar nemzeti közjogi hagyományokhoz
kapcsolódva újra európai alkotmányos rendet teremtünk az ismét szabad
Magyarországon.
Független ország
A Várban a Tóth Árpád sétányon tartott megemlékezést a Magyar
Szocialista Munkáspárt. Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke rámutatott: a
márciusi forradalom máig érvényes üzenete az, hogy a népnél senki sem lehet
bölcsebb. Sokak számára talán furcsának tűnően a szónok azt hangoztatta: az
elmúlt másfél évszázadban számtalan baj abból származott, hogy a nép feje fölött
döntöttek, pedig a nemzet sorsáról csak a nép határozhat.
A Kossuth Lajos téren négy párt - a Magyar Demokrata Fórum, a
Független Kisgazdapárt, a Hazafias Választási Koalíció és a Magyar Néppárt
képviselői kaptak szót. Antall József, az MDF elnöke a Parlament
lépcsőjéről arról beszélt, hogy március 15-ét a nemzet egyetemes nagy ünnepének
tekintik, amelyen az ünneplő pártoknak csak a nagy elődök emléke előtti
főhajtáshoz van joguk. Csoóri Sándor író emlékeztetett a tavaly
megtartott első szabad megemlékezésre, amikor a sokaság a szabadság reményével,
de lelkében a félelem maradványaival köszöntötte az ünnepet. Mára szabadabb, de
szövevényesebb lett az élet. Hangsúlyozta, hogy a második világégés óta folyó
világnézeti és gazdasági háború az egyik fél anyagi erőinek kimerülése miatt a
vége felé közeledik. Mint minden háború után, most is új "békeszerződések"
születnek majd térségünkben, amelyek az 1947-es párizsi megállapodással szemben
visszavonhatatlanul kimondják: Magyarország - megtörve, megfogyva szétzilált
idegekkel és gazdasággal - de független ország lesz újra. Sajnálattal szólt
arról, hogy a régi félelmek helyett ma a pártküzdelmek fojtogató füstje terjeng,
bizonyos küzdő csoportok ezt az ünnepet is szavazatgyűjtésre igyekeznek
kihasználni. A közszereplőknek meg kell esküdniük, hogy feszültségteremtő
vitájukban is a magyarság megerősítését akarják szolgálni.
A Független Kisgazdapárt nevében Vörös Vince pártelnök és
Torgyán József pártfőügyész szólt a tömeghez. Érzelemtől átfűtött
beszédeik alatt párthíveik "Le a vörös bárókkal", "Kommunista párt, fizesd meg a
kárt" jelszavakat skandáltak. Füttykoncert fogadta a Hazafias Választási
Koalíció képviseletében mikrofonhoz lépő Mikola Istvánt, aki a
közbekiabálások miatt jelentósan megrövidítve mondhatta csak el beszédét. Azt
hangoztatta, hogy a mai világtörténelmi vállalkozásunk sikeréhez a különböző
irányzatok legjobb erőinek független, cselekvőképes nemzeti kormányt kellene
alakítaniuk. Az Országház előtti szónokok között utolsóként Dobos
László csehszlovákiai magyar író arra emlékeztetett, hogy
Kelet-Közép-Európa népeinek közös élménye a zsarnokság uralmának megdöntése, a
történelem most minden szomszédos népnek egy időben kínálja a szabadság esélyét.
Teljes újrakezdést
A Petőfi-szobornál a Szabad Demokraták Szövetsége, a Vállalkozók
Pártja, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Fiatal Demokraták Szövetsége
szónokai osztották meg gondolataikat a megjelentekkel. Ezt megelőzően azonban
Krassó György a Magyar Október Párt képviseletében a szavazás
bojkottálására szólított fel, amit a tömeg füttykoncerttel fogadott. Mécs
Imre, az SZDSZ képviseletében arról beszélt, hogy a szabadságért, a
függetlenségért, a demokráciáért síkraszállókat a kommunista diktatúra és
kiszolgálói sem tudták megtörni, elhallgattatni. A Vállalkozók Pártját képviselő
Oláh Imre azt hangsúlyozta: száznegyvenkét év után ismét itt a
lehetőség, hogy a nép dönthessen saját jövőjéről. A szociáldemokraták elnöke,
Petrasovits Anna azt fejtegette, hogy kommunizmus kísértete valóban
bejárta Közép- és Kelet-Európát, ahogy azt egy szűk puccsista csoport a múlt
század derekán megjósolta. Ez a barbár keleti fény elvakította a magyar nemzetet
is, s testi-lelki nyomort hagyott maga után. Kiemelte, hogy a magyarság csak a
Kárpát-medence és Európa népeivel közösen teremthet szabad, szuverén, polgári,
demokratikus országot. Orbán Viktor, a Fidesz szónoka arra
emlékeztetett, hogy a fiatalok 1848-ban is az első sorokban küzdöttek a
politikai önkény és az idegen csapatok uralma ellen. A fiatal demokraták nélkül
ma sem lehet megteremteni a fiatal demokráciát. Felhívta a figyelmet arra, hogy
a rendszer nem attól változik meg, hogy ellenzéki képviselők uralják majd a
parlamentet, a mindennapi élet színterein a polgároknak maguknak kell
megtalálniuk azokat az embereket, akik a köz ügyeit intézik. Magyarországnak nem
marad más esélye, csak a teljes újrakezdés - zárta beszédét Orbán Viktor.
Ezután sokan vonultak a Magyar Televízió székháza elé, ahol
Tamás Gáspár Miklós az SZDSZ képviselője hangoztatta: az igazi
demokráciához felelős kormány, ellenzék és szabad sajtó szükségeltetik, ám ma
még egyik sincs meg. Kifejtette: nem azt akarják, hogy a televízió a szabad
demokraták véleményét harsogja, éppen ellenkezőleg, remélik, hogy a jövendő
szabad magyar sajtója, rádiója és televíziója szabadon és jókedvűen gúnyolódik
rajtuk, szavad demokratákon is. Csak egy dolgot nem hallgathat el: hogy a magyar
nép felébredt.
A Batthyány-örökmécsesnél Hodosán Róza olvasta fel a
Szabad Demokraták 1990. március 15-i tizenkét pontját, majd Demszky
Gábor sürgette, hogy a szovjet kormány - az 1968-as csehszlovák bevonulás
elítéléséhez hasonlóan - rehabilitálja 1956-ot is.
A Bem téren először Gáspár Miklós, a Kereszténydemokrata
Néppárt képviseletében hangsúlyozta, hogy a mostani tavasz a magyarság
feltámadását, egy új országépítés kezdetét hozhatja el. Erre a gondolatra
rímeltek Zétényi Zsoltnak, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság főtitkárának
szavai, aki arról beszélt: hazánk most új aratás előtt áll. A MISZOT és a Demisz
felkérésére Szabó András, az Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség alelnöke
tolmácsolta a romániai magyar fiatalok üdvözletét, hozzátéve: Közép-Európában
olyan demokráciákat kell építeni, amelyékben - Bibó István szavaival -
senkinek sem kell félnie. Nagy Miklós, az Agrárszövetség szónoka is azt
hangsúlyozta: józan tervezésre van szükség, mert az emberek félnek, hogy újra
kisemmizik őket. A Hősök terén a Történelmi Igazságtétel Bizottság tagja
megkoszorúzták az Ismeretlen katona emlékművét.
A fővárosi ünnepségek este fáklyás felvonulással értek véget, az
SZDSZ és a Fidesz hívei a Március 15. térről, az MDF felvonulói a Bem József
utcától vonultak fel a budai Várba. Bánffy György emlékeztetett arra,
hogy Oroszország kétszer verte le a magyar szabadságharcot, ma azonban hadai nem
befelé özönlenek az országba, hanem kifelé tartanak. Dörgő éljenzés közepette jó
utat kívánt a szovjet hadseregnek.
A megújulás élvonalában
Idén végre szabad és teljes ünnep volt március 15. vidéken is. A
legkisebb településen is megkoszorúzták 48 nagyjainak szobrait, emléktábláit.
Debrecenben katonai tiszteletadással felavatták az 1939. március 15-re
felállított, majd később eltávolított országzászlót. Az MSZP rendezte
megemlékezés résztvevői megkoszorúzták a Kossuth-, majd a Petőfi-szobrot. Az
ellenzéki pártok hívására összejött ünneplők előtt a Nagytemplomban Kocsis
Elemér, a tiszántúli egyházkerület püspöke hirdetett igét. A debreceni
Lenin-szobrot az ellenzéki pártok képviselői csomagolópapírba burkolták, mivel a
városi tanács nem tett eleget ez irányú kérésüknek. Ugyanígy tettek
Szombathelyen is Lenin szobrával, Szolnokon pedig a munkásmozgalmi emlékművet
burkolták fekete lepelbe. Vácott ez alkalommal jelentették be, hogy mostantól új
címere van a városnak.
Monokon, Kossuth Lajos szülőfalujában a több ezres gyűlés szónoka
Németh Miklós miniszterelnök volt. Többek között arról beszélt, hogy
hosszú évtizedek óta nemcsak Magyarországon, hanem a környező országok
magyarlakta településein is kokárdát viselhet, 48 hőseire emlékezhet a
magyarság. Emlékeztetett rá, hogy az 1988 májusával kezdődő korszakos változások
jelentőségükben és hatásukban messze túlmutatnak hazánk határain. A
közép-kelet-európai térségben a meglevő demokratikus megújulás élvonalában
haladunk, s rajtunk múlik, hogy ki tudjuk-e használni a történelmi esélyt. A
világhatalmak szimpátiával figyelik törekvéseinket, emelte ki Németh Miklós,
hozzátéve, hogy az átalakulás megállítására belső erő sem képes, ám
megzavarására igen, ezért ezt a veszélyt el kell és el is lehet hárítani.
A március 15 i ünnepségek zárásaként, amelyek mindenütt az
országban rendzavarás nélkül, zajlottak le, pénteken reggel a Kossuth téren
ünnepélyesen levonták az állami zászlót.
Nemzeti ünnepünkre a világ sok városában is megemlékeztek.
Ünnepséget tartottak Ungváron, Kijevben, Pozsonyban, az ausztriai Nickelsdorfban
a Kossuth-emléktáblánál, de Moszkvában, Párizsban sőt Buenos Airesben is, ahol
Czetz János tábornok sírját koszorúzták meg az argentin katonai
főiskolán. Táviratban köszöntötte Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági
elnököt az ünnep alkalmából Václav Havel csehszlovák államfő.
Sajtószabadosság '90
Állítások és cáfolatok
A Magyar Televízió az előzetes megállapodással ellentétben nem
közvetítette egyenes adásban a március 15-i budapesti ünnepségeket.
Összeállításunkban megpróbáljuk tényszerűen bemutatni a történteket.
Március 6-án tizenkét párt a következő megállapodást fogadta el:
Alulírott pártok és szervezetek tudomásul veszik és kívánatosnak
tartják, hogy a Magyar Televízió 1990. március 15-én élő, egyenes adásban
közvetítse azon budapesti eseményeket, amelyek a Múzeum kertben, a Petőfi
tér-Szabadság tér-Kossuth tér-Bem tér felvonulási útvonalon kerülnek sorra A
televízió az események rendezésében részt venni nem tud, csak az események
(koszorúzás, beszédek, stb.) közvetítésére vállalkozhat, azon belül a lehető
objektivitást igyekszik a közvetítésben megvalósítani.
Este 8 órától alkalmi kapcsolásokkal, élő tudósításra is sor kerül
a Petőfi téren és a várbeli Dísz téren, a fenti szempontok figyelembevételével.
A pártok és szervezetek képviselői, mint az események rendezői és közreműködői
utólag nem emelnek kifogást a közvetítés tartalma és ténye ellen, különös
tekintettel a választási esélyegyenlőség megmutatkozása dolgában.
Március 14-én az SZDSZ közleményt adott ki a budapesti március
15-i ünnepségről.
A Nap Tv-ben, a Magyar Nemzetben és másutt napvilágot látott
értesülésekkel szemben az SZDSZ tartja magát a pártokkal egyeztetett eredeti
felhíváshoz. A délelőtti kerületi megemlékezések után délben, a Március 15.
téren Mécs Imre mond beszédet más pártok szónokai mellett. Ezután a
megállapodásnak és a hagyománynak megfelelően az SZDSZ a Szabadság tér és a
Batthyány-Nagy Imre emlékmécses érintésével vonul tovább. Kb. 13.30-kor a
Szabadság téren a sajtószabadságról, a Batthyány emlékmécsesnél a mártír
miniszterelnökökről emlékeznek meg.
A közvetítés, mint tudjuk, elmaradt. Helyette a következő
közleményt olvasták be a Tv-híradó első és második kiadásában:
Nézőink indokolt értetlenséggel kérdezik a tv vezetőitől, miért
nem közvetítjük élő adásban a március 15-i ünnepi gyűléseket. Ennek oka az, hogy
noha heteken át gondos és türelmes egyeztető tárgyalásokon dolgoztuk ki
valamennyi párttal együtt a tv közvetítési rendjét, és ezt kivétel nélkül
mindegyik párt képviselője aláírásával hitelesítette, az aláíró pártok egyike e
megállapodást visszavonta. Ezért a többi párt egyöntetűen kérte azt, hogy élő
közvetítés helyett esti összefoglalásban számoljunk be az eseményekről. A tv
elnöksége a felügyelőbizottsággal egyetértésben, demokratikus elveihez híven,
eleget tett egy híján valamennyi párt kérésérnek.
Nemeskürty István
A híradó harmadik kiadása már konkrétabban fogalmazott: A nézők és
az érintett pártok kérésére közöljük, hogy az MTV azért nem közölte élő adásban
a március 15-i ünnepségéket mert az erről szóló megállapodást az SZDSZ
egyoldalúan visszavonta. Az MTV gondos és türelmes tárgyalásokban jutott
egyezségre a pártokkal, és ennek alapján kész volt az élő közvetítésre.
Az SZDSZ a következő tiltakozást juttatta el a Magyar
Televízió valótlan közleményei miatt:
Az SZDSZ az alábbiak közlésére kéri fel a Magyar Televíziót, a
rádiót és a sajtóorgánumokat a március 15-i budapesti ünnepségek élő
közvetítését megtiltó döntéssel kapcsolatban:
A televízió-elnökség és a felügyelőbizottság felháborító döntését
azzal magyarázták a Tv-híradó első két kiadásában, hogy a közvetítés rendjére
vonatkozó megállapodást az aláíró pártok egyike visszavonta, s ezek után a többi
11 párt azt kívánta, hogy emiatt ne legyen élő közvetítés. A harmadik kiadásban
ezt a bizonyos pártot az SZDSZ-szel azonosították, de itt már azt állították,
hogy éppen az SZDSZ vonta vissza az élő közvetítésre vonatkozó megállapodást.
Felelősségünk teljes tudatában kijelentjük, hogy az egymásnak
ellentmondó közlemények egyetlen állítása sem felel meg a valóságnak.
1. Nem felel meg a valóságnak, hogy az SZDSZ visszavonta volna
a közvetítési rendre vonatkozó megállapodást. Igaz, fájlaltuk, hogy a
megállapodás értelmében nem kaphat élő közvetítést a tévé épülete elé már
korábban meghirdetett hagyományos megemlékezésünk a sajtószabadság védelmében.
De ebbe belenyugodva leszögeztük, nem módosítjuk a megállapodást, hivatalos
szónokunk a számára kijelölt helyen és időben fog beszélni. Ezt március
14-én kora délután külön MTI-közleményben is megerősítettük. Március 15-én
szónokunk, Mécs Imre a többi párt között, a megállapodás szerint jutott szóhoz.
A Tv-híradó állításának tehát éppen az ellenkezője igaz.
2. Nem felel meg a valóságnak, hogy a pártok kérték volna, a
televízió álljon el az élő közvetítéstől. Amely párttal eddig beszélni
tudtunk, mind cáfolta, hogy ilyesmit kérelmezett volna. Minthogy a televízió
elnöke közleményében többször is azt állította, "egy híján valamennyi párt
egyöntetűen kérte", ne legyen élő közvetítés, várjuk, hogy állítását igazolja.
Mellesleg: ha állítása igaz volna, ha minden párt ezt kérte volna,
a televíziónak akkor is nemzeti kötelessége lett volna közvetíteni a 15-i
eseményeket.
3. Ugyanígy nem felel meg a valóságnak a tévéhíradó harmadik
kiadásának állítása, hogy éppen az SZDSZ kívánta volna, ne legyen élő
közvetítés. A tévéhíradót állításában még az sem zavarta, hogy saját
összefoglalóiból is kiderült: beszédében Mécs Imre tiltakozott a kuratórium eme
döntése ellen, azt cenzúrának nevezte.
4. Tiltakozunk az ellen, hogy a televízió még az
összefoglalókban, felvételről sem mutatott be egyetlen pillanatot sem a tévé
épülete előtti hatalmas, több tízezres tüntetésből, ahol éppen az élő közvetítés
elmaradása és általában a sajtószabadság hiánya ellen demonstráltak.
Mindezek folyományaképpen: amennyiben a televízió elnöke és
felügyelőbizottsága azonos nyilvánosság előtt nem szolgáltat elégtételt a Szabad
Demokraták Szövetségének, az SZDS hitelrontás és rágalmazás miatt eljárást
kezdeményez ellene. A választási kampány végén tudatosan igyekeztek befeketíteni
a szabad demokratákat. A kuratórium nem akarta, hogy március 15-én a szónokok az
egész nemzethez intézhessék nyílt szavukat, ezért tiltotta be a megállapodott
élő közvetítést. Magának kell vállalnia a felelősséget cselekedetéért.
Az SZDSZ ügyvivői
*
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete állásfoglalásában
foglalkozott a történtekkel:
A nemzeti televíziónak nincs joga megfosztani az országot
legnagyobb nemzeti ünnepétől. A Magyar Televízió március 15-én - az élő
közvetítés elhagyásával - ezt tette. A magyar sajtó szabadságának napján az
otthon maradó milliókat kirekesztette az együttünneplésből, a közvetítésre kész
televíziósokat megakadályozta hivatásuk gyakorlásában. Megengedhetetlen, hogy a
pártok alkudozásának a nyilvánosság legyen az áldozata. Március 15-e eseményeit
nem azért illik egyenes adásban közvetíteni, mert a pártok esetleg egyezségre
jutnak, hanem azért, mert történelmünkben ez a nap jelképezi azt a kivételes
eseményt, amelyen a nemzeti függetlenség és demokrácia ügye fölülkerekedett
minden más külön érdeken.
A közvetítés elmaradásáért a Magyar Televízió Elnöksége és a
felügyelő bizottság viseli a felelősséget, amit nem háríthat át egyetlen pártra
sem. Mégis ezt tette, amivel durván beavatkozott a választási kampányba.
Március 15-ét negyven évig az egyetlen párt sajátította ki. Alig
egy éve harcolta ki az ország, hogy nemzeti ünnep legyen ez a nap. Most a pártok
többségére hivatkozva a felügyelő bizottság és a televízió elnöksége
sikkasztotta el a megemlékezés méltóságát.
*
A márcziusi ifjak idejében viszonylag egyszerűen mentek a
dolgok. Lefoglalták Landerer nyomdáját, kinyomtatták a 12 pontot, amelyet
cenzúra nélkül közöltek a másnapi lapok. Igaz, helyzetüket nem nehezítették meg
a pártok, amelyek arányosan akartak osztozni a 12 ponton. Például úgy, hogy
mindegyik egy-egy pontot fogalmazhat meg. Aztán nem volt kuratórium sem, így nem
kellett egyezkedni a sajtóval, hogy hányszor szerepeljen Kossuth, Vasvári vagy
Széchenyi neve. Arról is megfeledkeztek, hogy végigjárják a lapot
szerkesztőségeit ellenőrizendő az egyes forradalmi helyszínekről szóló
tudósítások azonos hosszát.
Rég volt, tán igaz sem volt - gondolhatnánk, látván,
pontosabban nem látván a tévé élő közvetítését a nemzeti ünnepről. Azért, mert a
tévé vezetése nem tudta eldönteni, hogyan közvetítse március 15-ét. Így aztán a
kuratórium, az elnökség, meg a kampányfelügyelő bizottság mellett létrejött -
tizenkét párt részvételével - a közvetítések rendjét kidolgozó bizottság. Ez
utóbbiról a közvélemény viszonylag keveset tudott egészen március 15-ig. Akkor
Feledy Péter műsorvezető többször elmondta, hogy az aláíró pártok egyike a
megállapodást visszavonta. Ezért a többi párt egyöntetűen kérte, hogy az élő
közvetítés helyett esti összefoglalót adjon a televízió. A pártok - esetünkben
tizenegy - azonban csak ajánlást tehettek, a kuratórium viszont döntött az élő
közvetítés mellőzéséről.
Estére kiderült, ki lesz a bűnbak: a tévéhíradó az SZDSZ-t
nevezte meg.
A szabaddemokraták bizonyára nem szorulnak rá egy egyszerű
tollforgató védelmére, mégsem árt felidézni bizonyos tényeket. E párt tagjai
közül sokan - mint a demokratikus ellenzék képviselői - már jó néhány éve
nyilvánosan megünnepelték március 15-ét. Már akkor, amikor ezért előállították,
megverték, lecsukták őket. Így e párt talán jogosan kívánt több helyszínen is
ünnepelni.
Mindebből talán az is következik, hogy a március 15-i élő
közvetítést nem is kellett volna arányosan elosztani a pártok között. Nyugodtan
rá lehetett volna bízni a tévé belpolitikai főszerkesztőségére a döntést, hiszen
vezetőik tudják, mi a dolguk. Egyszerűen csak meg kellett volna bízni
szakértelmükben, profizmusukban.
Az esélyegyenlőséget különben is meglehetősen nehéz betartani.
Példa erre a március 14-i tévéhíradó első kiadása, amelyet feltehetően legalább
4-4,5 millióan néztek, többen, mint a március 15-i élő közvetítést nézték volna.
E híradóműsorban sajátos szerkesztői elv érvényesült, hiszen a két vezető párt
közül az MDF háromszor, az SZDSZ csak egyszer szerepelt. Lehet, hogy a híradó
helyesen járt el, amikor így súlyozott, hiszen betartotta "a hír szent" elvét,
legfeljebb az esélyegyenlőséget nem tette lehetővé. De, ez legyen a kuratórium
ügye, amely általában utótag avatkozik bele a dolgokba.
Március 15-e esetében azonban úgy látszik, kivételt tettek,
hiszen már előző nap meghozták a verdiktet: élő közvetítés pedig nem lesz. S
ezzel akarva-akaratlanul eme testület ugyanazt tette, mint tavaly, az egyetlen
párt agit.-prop. osztálya. Azaz cenzornak lépett elő. Így aztán nem csoda, hogy
eme lehetetlen döntés ódiumát 15-én este az egyik pártra hárította át. Vajon
tudta, miért?
(emőd)
