2019. január 27., vasárnap

A Magyar Televízió március 15-ei műsoráról
1990. március 19.

A nemzeti televíziónak nincs joga megfosztani az országot legnagyobb nemzeti ünnepétől. A Magyar Televízió március 15-én - az élő közvetítés elhagyásával - ezt tette. A magyar sajtó szabadságának napján az otthon maradó milliókat kirekesztette az együttünneplésből, a közvetítésre kész televíziósokat megakadályozta hivatásuk gyakorlásában. Megengedhetetlen, hogy a pártok alkudozásának a nyilvánosság legyen az áldozata. Március 15-e eseményeit nem azért illik egyenes adásban közvetíteni, mert a pártok esetleg egyezségre jutnak, hanem azért, mert történelmünkben ez a nap jelképezi azt a kivételes eseményt, amelyen a nemzeti függetlenség és demokrácia ügye fölülkerekedett minden más külön érdeken.
A közvetítés elmaradásáért a Magyar Televízió Elnöksége és a felügyelő bizottság viseli a felelősséget, amit nem háríthat át egyetlen pártra sem. Mégis ezt tette, amivel durván beavatkozott a választási kampányba.
Március 15-ét negyven évig az egyetlen párt sajátította ki. Alig egy éve harcolta ki az ország, hogy nemzeti ünnep legyen ez a nap. Most a pártok többségére hivatkozva a felügyelő bizottság és a televízió elnöksége sikkasztotta el a megemlékezés méltóságát.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Magyar Nemzet az 1990. március 15-ei eseményekről



Magyar Nemzet, 1990. március 19.
Vihar március 15-e közvetítése körül

A Nyilvánosság Klub elmarasztalja a televízió elnökségét és kuratóriumát
Az SZDSZ visszautasítja a vádakat
SZABADON ÜNNEPELT az ország március tizenötödikén. Hogy először-e a legújabb kori időkben, avagy másodszor, azon lehet vitatkozni. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy az igazi áttörést a tavalyi demonstráció hozta meg ennek az immár piros betűs napnak a megünneplésében. Úgy tetszik, lassan ez a nap is elveszti harcos, kiállós, ellenzéki élét, s azzá válik, ami: az 1848-as márciusi forradalom főhajtásra késztető évfordulójává. Az idei még átmeneti ünnep volt - mint minden mostanában -, már nem kísérte lánchídi csata és igazoltatás, rendőrattak és előzetes letartóztatás, de a választási kampány - mint mindenre - erre is rányomta még a bélyegét. Ez az ünnep most a pártoké volt, de talán már kevesebben érezték úgy: feltétlen ott kell lenniük a menetben, hogy tiltakozzanak, hogy jelezzék, ez így nem mehet tovább; s talán többen döntöttek úgy, hogy kirándulásra fordítják az előre ledolgozott szabadidőt.
SOKAN LÁTOGATTAK Ausztriába is, abba az országba, amelynek ugyancsak vannak bizonyos vonatkozásai március tizenötödikével kapcsolatban. A magyar bevásárlók ismét bevették Bécset, ha ez nem is volt mindig könnyű. Az Osztrák Köztársaság ugyanis éppen ettől a naptól kezdve vezette be ismét a vízumkényszert a román állampolgárok számára, ami óriási fennakadásokat okozott Hegyeshalomnál. Szerda este már úgy látszott, hogy a hatálybalépés előtti roham után a kedélyek lecsillapodnak, ám a csütörtök hajnali és kora reggeli órákban újabb százak érkeztek Romániából a határra. Sokan Hegyeshalom és Nickelsdorf között rekedtek, mert az osztrákok egyszerűen nem voltak hajlandók beengedni őket az országba, visszatérni, pedig nem akartak. Péntekre a nyomás enyhült, a senki földjéről eltünedeztek a román kocsik, s a forgalom újra zavartalan.
A VÁLASZTÁSI KAMPÁNYRÓL ugyanez nem mondható el. Legújabban néhány párt tiltakozása kavarta fel a kedélyeket a március tizenötödikei megemlékezések élő televízióközvetítésének elmaradásáról, de nem ért véget a pártszékházbetörések és az egyéb inzultusok sorozata sem. Mindenképpen egyet lehet érteni az MSZP ismételt felhívásával, amelyben arra szólítanak fel minden pártot és szervezetet, hogy kampányuk eszköztárából töröljék az erőszak és a banditizmus tudatos alkalmazását. És még egy megfontolásra érdemes felhívás: az Országos Dohányfüstmentes Egyesület példaadásra szólítja fel a nyilvánosság előtt szereplő közéleti személyiségeket és politikusokat, miközben megállapítja: a jelenlegi helyzet csődtömegnek tekinthető, mert amíg az egypártrendszerben csak egyetlen párt emberei árasztották a dohányfüstöt, most a sok párt számos képviselője alapvető jogának véli ezt.
Legyen hát elég a (füst)ködösítésből. (ZS-N)
 
Március idusán
 
A múlt és a jelen párhuzamaira emlékeztettek a szónokok
(MTI) Mint sok-sok éve már, idén is az 1848-as forradalomról emlékezett az ország, ám ezúttal válóban szabadon, félelem nélkül. Budapesten a pártok más és más helyen emlékeztek meg március 15-ről. A Múzeum kertbe a Magyar Szocialista Párt hívta az ünneplőket. A Nemzeti dal elhangzása után Pozsgay Imre beszélt a szabadságharc tanulságairól. Felidézte, hogy a forradalom és szabadságharc legfőbb célja a nemzeti függetlenség megteremtése és a társadalmi fordulat megalapozása volt. A szónok emlékeztetett arra, hogy 1848-ban bizonyosodott be igazán először a magyar történelemben: évszázadok elnyomásai és keservei után is él a nemzetben az államalkotó képesség és erő. Erre kell emlékezni most, amikor a magyar nemzeti közjogi hagyományokhoz kapcsolódva újra európai alkotmányos rendet teremtünk az ismét szabad Magyarországon.
 
Független ország
A Várban a Tóth Árpád sétányon tartott megemlékezést a Magyar Szocialista Munkáspárt. Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke rámutatott: a márciusi forradalom máig érvényes üzenete az, hogy a népnél senki sem lehet bölcsebb. Sokak számára talán furcsának tűnően a szónok azt hangoztatta: az elmúlt másfél évszázadban számtalan baj abból származott, hogy a nép feje fölött döntöttek, pedig a nemzet sorsáról csak a nép határozhat.
A Kossuth Lajos téren négy párt - a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt, a Hazafias Választási Koalíció és a Magyar Néppárt képviselői kaptak szót. Antall József, az MDF elnöke a Parlament lépcsőjéről arról beszélt, hogy március 15-ét a nemzet egyetemes nagy ünnepének tekintik, amelyen az ünneplő pártoknak csak a nagy elődök emléke előtti főhajtáshoz van joguk. Csoóri Sándor író emlékeztetett a tavaly megtartott első szabad megemlékezésre, amikor a sokaság a szabadság reményével, de lelkében a félelem maradványaival köszöntötte az ünnepet. Mára szabadabb, de szövevényesebb lett az élet. Hangsúlyozta, hogy a második világégés óta folyó világnézeti és gazdasági háború az egyik fél anyagi erőinek kimerülése miatt a vége felé közeledik. Mint minden háború után, most is új "békeszerződések" születnek majd térségünkben, amelyek az 1947-es párizsi megállapodással szemben visszavonhatatlanul kimondják: Magyarország - megtörve, megfogyva szétzilált idegekkel és gazdasággal - de független ország lesz újra. Sajnálattal szólt arról, hogy a régi félelmek helyett ma a pártküzdelmek fojtogató füstje terjeng, bizonyos küzdő csoportok ezt az ünnepet is szavazatgyűjtésre igyekeznek kihasználni. A közszereplőknek meg kell esküdniük, hogy feszültségteremtő vitájukban is a magyarság megerősítését akarják szolgálni.
A Független Kisgazdapárt nevében Vörös Vince pártelnök és Torgyán József pártfőügyész szólt a tömeghez. Érzelemtől átfűtött beszédeik alatt párthíveik "Le a vörös bárókkal", "Kommunista párt, fizesd meg a kárt" jelszavakat skandáltak. Füttykoncert fogadta a Hazafias Választási Koalíció képviseletében mikrofonhoz lépő Mikola Istvánt, aki a közbekiabálások miatt jelentósan megrövidítve mondhatta csak el beszédét. Azt hangoztatta, hogy a mai világtörténelmi vállalkozásunk sikeréhez a különböző irányzatok legjobb erőinek független, cselekvőképes nemzeti kormányt kellene alakítaniuk. Az Országház előtti szónokok között utolsóként Dobos László csehszlovákiai magyar író arra emlékeztetett, hogy Kelet-Közép-Európa népeinek közös élménye a zsarnokság uralmának megdöntése, a történelem most minden szomszédos népnek egy időben kínálja a szabadság esélyét.
 
Teljes újrakezdést
A Petőfi-szobornál a Szabad Demokraták Szövetsége, a Vállalkozók Pártja, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Fiatal Demokraták Szövetsége szónokai osztották meg gondolataikat a megjelentekkel. Ezt megelőzően azonban Krassó György a Magyar Október Párt képviseletében a szavazás bojkottálására szólított fel, amit a tömeg füttykoncerttel fogadott. Mécs Imre, az SZDSZ képviseletében arról beszélt, hogy a szabadságért, a függetlenségért, a demokráciáért síkraszállókat a kommunista diktatúra és kiszolgálói sem tudták megtörni, elhallgattatni. A Vállalkozók Pártját képviselő Oláh Imre azt hangsúlyozta: száznegyvenkét év után ismét itt a lehetőség, hogy a nép dönthessen saját jövőjéről. A szociáldemokraták elnöke, Petrasovits Anna azt fejtegette, hogy kommunizmus kísértete valóban bejárta Közép- és Kelet-Európát, ahogy azt egy szűk puccsista csoport a múlt század derekán megjósolta. Ez a barbár keleti fény elvakította a magyar nemzetet is, s testi-lelki nyomort hagyott maga után. Kiemelte, hogy a magyarság csak a Kárpát-medence és Európa népeivel közösen teremthet szabad, szuverén, polgári, demokratikus országot. Orbán Viktor, a Fidesz szónoka arra emlékeztetett, hogy a fiatalok 1848-ban is az első sorokban küzdöttek a politikai önkény és az idegen csapatok uralma ellen. A fiatal demokraták nélkül ma sem lehet megteremteni a fiatal demokráciát. Felhívta a figyelmet arra, hogy a rendszer nem attól változik meg, hogy ellenzéki képviselők uralják majd a parlamentet, a mindennapi élet színterein a polgároknak maguknak kell megtalálniuk azokat az embereket, akik a köz ügyeit intézik. Magyarországnak nem marad más esélye, csak a teljes újrakezdés - zárta beszédét Orbán Viktor.
Ezután sokan vonultak a Magyar Televízió székháza elé, ahol Tamás Gáspár Miklós az SZDSZ képviselője hangoztatta: az igazi demokráciához felelős kormány, ellenzék és szabad sajtó szükségeltetik, ám ma még egyik sincs meg. Kifejtette: nem azt akarják, hogy a televízió a szabad demokraták véleményét harsogja, éppen ellenkezőleg, remélik, hogy a jövendő szabad magyar sajtója, rádiója és televíziója szabadon és jókedvűen gúnyolódik rajtuk, szavad demokratákon is. Csak egy dolgot nem hallgathat el: hogy a magyar nép felébredt.
A Batthyány-örökmécsesnél Hodosán Róza olvasta fel a Szabad Demokraták 1990. március 15-i tizenkét pontját, majd Demszky Gábor sürgette, hogy a szovjet kormány - az 1968-as csehszlovák bevonulás elítéléséhez hasonlóan - rehabilitálja 1956-ot is.
A Bem téren először Gáspár Miklós, a Kereszténydemokrata Néppárt képviseletében hangsúlyozta, hogy a mostani tavasz a magyarság feltámadását, egy új országépítés kezdetét hozhatja el. Erre a gondolatra rímeltek Zétényi Zsoltnak, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság főtitkárának szavai, aki arról beszélt: hazánk most új aratás előtt áll. A MISZOT és a Demisz felkérésére Szabó András, az Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség alelnöke tolmácsolta a romániai magyar fiatalok üdvözletét, hozzátéve: Közép-Európában olyan demokráciákat kell építeni, amelyékben - Bibó István szavaival - senkinek sem kell félnie. Nagy Miklós, az Agrárszövetség szónoka is azt hangsúlyozta: józan tervezésre van szükség, mert az emberek félnek, hogy újra kisemmizik őket. A Hősök terén a Történelmi Igazságtétel Bizottság tagja megkoszorúzták az Ismeretlen katona emlékművét.
A fővárosi ünnepségek este fáklyás felvonulással értek véget, az SZDSZ és a Fidesz hívei a Március 15. térről, az MDF felvonulói a Bem József utcától vonultak fel a budai Várba. Bánffy György emlékeztetett arra, hogy Oroszország kétszer verte le a magyar szabadságharcot, ma azonban hadai nem befelé özönlenek az országba, hanem kifelé tartanak. Dörgő éljenzés közepette jó utat kívánt a szovjet hadseregnek.
 
A megújulás élvonalában
Idén végre szabad és teljes ünnep volt március 15. vidéken is. A legkisebb településen is megkoszorúzták 48 nagyjainak szobrait, emléktábláit. Debrecenben katonai tiszteletadással felavatták az 1939. március 15-re felállított, majd később eltávolított országzászlót. Az MSZP rendezte megemlékezés résztvevői megkoszorúzták a Kossuth-, majd a Petőfi-szobrot. Az ellenzéki pártok hívására összejött ünneplők előtt a Nagytemplomban Kocsis Elemér, a tiszántúli egyházkerület püspöke hirdetett igét. A debreceni Lenin-szobrot az ellenzéki pártok képviselői csomagolópapírba burkolták, mivel a városi tanács nem tett eleget ez irányú kérésüknek. Ugyanígy tettek Szombathelyen is Lenin szobrával, Szolnokon pedig a munkásmozgalmi emlékművet burkolták fekete lepelbe. Vácott ez alkalommal jelentették be, hogy mostantól új címere van a városnak.
Monokon, Kossuth Lajos szülőfalujában a több ezres gyűlés szónoka Németh Miklós miniszterelnök volt. Többek között arról beszélt, hogy hosszú évtizedek óta nemcsak Magyarországon, hanem a környező országok magyarlakta településein is kokárdát viselhet, 48 hőseire emlékezhet a magyarság. Emlékeztetett rá, hogy az 1988 májusával kezdődő korszakos változások jelentőségükben és hatásukban messze túlmutatnak hazánk határain. A közép-kelet-európai térségben a meglevő demokratikus megújulás élvonalában haladunk, s rajtunk múlik, hogy ki tudjuk-e használni a történelmi esélyt. A világhatalmak szimpátiával figyelik törekvéseinket, emelte ki Németh Miklós, hozzátéve, hogy az átalakulás megállítására belső erő sem képes, ám megzavarására igen, ezért ezt a veszélyt el kell és el is lehet hárítani.
A március 15 i ünnepségek zárásaként, amelyek mindenütt az országban rendzavarás nélkül, zajlottak le, pénteken reggel a Kossuth téren ünnepélyesen levonták az állami zászlót.
Nemzeti ünnepünkre a világ sok városában is megemlékeztek. Ünnepséget tartottak Ungváron, Kijevben, Pozsonyban, az ausztriai Nickelsdorfban a Kossuth-emléktáblánál, de Moszkvában, Párizsban sőt Buenos Airesben is, ahol Czetz János tábornok sírját koszorúzták meg az argentin katonai főiskolán. Táviratban köszöntötte Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnököt az ünnep alkalmából Václav Havel csehszlovák államfő.
 
Sajtószabadosság '90
 
Állítások és cáfolatok
A Magyar Televízió az előzetes megállapodással ellentétben nem közvetítette egyenes adásban a március 15-i budapesti ünnepségeket. Összeállításunkban megpróbáljuk tényszerűen bemutatni a történteket.
Március 6-án tizenkét párt a következő megállapodást fogadta el:
Alulírott pártok és szervezetek tudomásul veszik és kívánatosnak tartják, hogy a Magyar Televízió 1990. március 15-én élő, egyenes adásban közvetítse azon budapesti eseményeket, amelyek a Múzeum kertben, a Petőfi tér-Szabadság tér-Kossuth tér-Bem tér felvonulási útvonalon kerülnek sorra A televízió az események rendezésében részt venni nem tud, csak az események (koszorúzás, beszédek, stb.) közvetítésére vállalkozhat, azon belül a lehető objektivitást igyekszik a közvetítésben megvalósítani.
Este 8 órától alkalmi kapcsolásokkal, élő tudósításra is sor kerül a Petőfi téren és a várbeli Dísz téren, a fenti szempontok figyelembevételével. A pártok és szervezetek képviselői, mint az események rendezői és közreműködői utólag nem emelnek kifogást a közvetítés tartalma és ténye ellen, különös tekintettel a választási esélyegyenlőség megmutatkozása dolgában.
Március 14-én az SZDSZ közleményt adott ki a budapesti március 15-i ünnepségről.
A Nap Tv-ben, a Magyar Nemzetben és másutt napvilágot látott értesülésekkel szemben az SZDSZ tartja magát a pártokkal egyeztetett eredeti felhíváshoz. A délelőtti kerületi megemlékezések után délben, a Március 15. téren Mécs Imre mond beszédet más pártok szónokai mellett. Ezután a megállapodásnak és a hagyománynak megfelelően az SZDSZ a Szabadság tér és a Batthyány-Nagy Imre emlékmécses érintésével vonul tovább. Kb. 13.30-kor a Szabadság téren a sajtószabadságról, a Batthyány emlékmécsesnél a mártír miniszterelnökökről emlékeznek meg.
A közvetítés, mint tudjuk, elmaradt. Helyette a következő közleményt olvasták be a Tv-híradó első és második kiadásában:
Nézőink indokolt értetlenséggel kérdezik a tv vezetőitől, miért nem közvetítjük élő adásban a március 15-i ünnepi gyűléseket. Ennek oka az, hogy noha heteken át gondos és türelmes egyeztető tárgyalásokon dolgoztuk ki valamennyi párttal együtt a tv közvetítési rendjét, és ezt kivétel nélkül mindegyik párt képviselője aláírásával hitelesítette, az aláíró pártok egyike e megállapodást visszavonta. Ezért a többi párt egyöntetűen kérte azt, hogy élő közvetítés helyett esti összefoglalásban számoljunk be az eseményekről. A tv elnöksége a felügyelőbizottsággal egyetértésben, demokratikus elveihez híven, eleget tett egy híján valamennyi párt kérésérnek.
Nemeskürty István
A híradó harmadik kiadása már konkrétabban fogalmazott: A nézők és az érintett pártok kérésére közöljük, hogy az MTV azért nem közölte élő adásban a március 15-i ünnepségéket mert az erről szóló megállapodást az SZDSZ egyoldalúan visszavonta. Az MTV gondos és türelmes tárgyalásokban jutott egyezségre a pártokkal, és ennek alapján kész volt az élő közvetítésre.
Az SZDSZ a következő tiltakozást juttatta el a Magyar Televízió valótlan közleményei miatt:
Az SZDSZ az alábbiak közlésére kéri fel a Magyar Televíziót, a rádiót és a sajtóorgánumokat a március 15-i budapesti ünnepségek élő közvetítését megtiltó döntéssel kapcsolatban:
A televízió-elnökség és a felügyelőbizottság felháborító döntését azzal magyarázták a Tv-híradó első két kiadásában, hogy a közvetítés rendjére vonatkozó megállapodást az aláíró pártok egyike visszavonta, s ezek után a többi 11 párt azt kívánta, hogy emiatt ne legyen élő közvetítés. A harmadik kiadásban ezt a bizonyos pártot az SZDSZ-szel azonosították, de itt már azt állították, hogy éppen az SZDSZ vonta vissza az élő közvetítésre vonatkozó megállapodást.
Felelősségünk teljes tudatában kijelentjük, hogy az egymásnak ellentmondó közlemények egyetlen állítása sem felel meg a valóságnak.
1. Nem felel meg a valóságnak, hogy az SZDSZ visszavonta volna a közvetítési rendre vonatkozó megállapodást. Igaz, fájlaltuk, hogy a megállapodás értelmében nem kaphat élő közvetítést a tévé épülete elé már korábban meghirdetett hagyományos megemlékezésünk a sajtószabadság védelmében. De ebbe belenyugodva leszögeztük, nem módosítjuk a megállapodást, hivatalos szónokunk a számára kijelölt helyen és időben fog beszélni. Ezt március 14-én kora délután külön MTI-közleményben is megerősítettük. Március 15-én szónokunk, Mécs Imre a többi párt között, a megállapodás szerint jutott szóhoz. A Tv-híradó állításának tehát éppen az ellenkezője igaz.
2. Nem felel meg a valóságnak, hogy a pártok kérték volna, a televízió álljon el az élő közvetítéstől. Amely párttal eddig beszélni tudtunk, mind cáfolta, hogy ilyesmit kérelmezett volna. Minthogy a televízió elnöke közleményében többször is azt állította, "egy híján valamennyi párt egyöntetűen kérte", ne legyen élő közvetítés, várjuk, hogy állítását igazolja.
Mellesleg: ha állítása igaz volna, ha minden párt ezt kérte volna, a televíziónak akkor is nemzeti kötelessége lett volna közvetíteni a 15-i eseményeket.
3. Ugyanígy nem felel meg a valóságnak a tévéhíradó harmadik kiadásának állítása, hogy éppen az SZDSZ kívánta volna, ne legyen élő közvetítés. A tévéhíradót állításában még az sem zavarta, hogy saját összefoglalóiból is kiderült: beszédében Mécs Imre tiltakozott a kuratórium eme döntése ellen, azt cenzúrának nevezte.
4. Tiltakozunk az ellen, hogy a televízió még az összefoglalókban, felvételről sem mutatott be egyetlen pillanatot sem a tévé épülete előtti hatalmas, több tízezres tüntetésből, ahol éppen az élő közvetítés elmaradása és általában a sajtószabadság hiánya ellen demonstráltak.
Mindezek folyományaképpen: amennyiben a televízió elnöke és felügyelőbizottsága azonos nyilvánosság előtt nem szolgáltat elégtételt a Szabad Demokraták Szövetségének, az SZDS hitelrontás és rágalmazás miatt eljárást kezdeményez ellene. A választási kampány végén tudatosan igyekeztek befeketíteni a szabad demokratákat. A kuratórium nem akarta, hogy március 15-én a szónokok az egész nemzethez intézhessék nyílt szavukat, ezért tiltotta be a megállapodott élő közvetítést. Magának kell vállalnia a felelősséget cselekedetéért.
Az SZDSZ ügyvivői
 
*
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete állásfoglalásában foglalkozott a történtekkel:
A nemzeti televíziónak nincs joga megfosztani az országot legnagyobb nemzeti ünnepétől. A Magyar Televízió március 15-én - az élő közvetítés elhagyásával - ezt tette. A magyar sajtó szabadságának napján az otthon maradó milliókat kirekesztette az együttünneplésből, a közvetítésre kész televíziósokat megakadályozta hivatásuk gyakorlásában. Megengedhetetlen, hogy a pártok alkudozásának a nyilvánosság legyen az áldozata. Március 15-e eseményeit nem azért illik egyenes adásban közvetíteni, mert a pártok esetleg egyezségre jutnak, hanem azért, mert történelmünkben ez a nap jelképezi azt a kivételes eseményt, amelyen a nemzeti függetlenség és demokrácia ügye fölülkerekedett minden más külön érdeken.
A közvetítés elmaradásáért a Magyar Televízió Elnöksége és a felügyelő bizottság viseli a felelősséget, amit nem háríthat át egyetlen pártra sem. Mégis ezt tette, amivel durván beavatkozott a választási kampányba.
Március 15-ét negyven évig az egyetlen párt sajátította ki. Alig egy éve harcolta ki az ország, hogy nemzeti ünnep legyen ez a nap. Most a pártok többségére hivatkozva a felügyelő bizottság és a televízió elnöksége sikkasztotta el a megemlékezés méltóságát.
 
*
A márcziusi ifjak idejében viszonylag egyszerűen mentek a dolgok. Lefoglalták Landerer nyomdáját, kinyomtatták a 12 pontot, amelyet cenzúra nélkül közöltek a másnapi lapok. Igaz, helyzetüket nem nehezítették meg a pártok, amelyek arányosan akartak osztozni a 12 ponton. Például úgy, hogy mindegyik egy-egy pontot fogalmazhat meg. Aztán nem volt kuratórium sem, így nem kellett egyezkedni a sajtóval, hogy hányszor szerepeljen Kossuth, Vasvári vagy Széchenyi neve. Arról is megfeledkeztek, hogy végigjárják a lapot szerkesztőségeit ellenőrizendő az egyes forradalmi helyszínekről szóló tudósítások azonos hosszát.
Rég volt, tán igaz sem volt - gondolhatnánk, látván, pontosabban nem látván a tévé élő közvetítését a nemzeti ünnepről. Azért, mert a tévé vezetése nem tudta eldönteni, hogyan közvetítse március 15-ét. Így aztán a kuratórium, az elnökség, meg a kampányfelügyelő bizottság mellett létrejött - tizenkét párt részvételével - a közvetítések rendjét kidolgozó bizottság. Ez utóbbiról a közvélemény viszonylag keveset tudott egészen március 15-ig. Akkor Feledy Péter műsorvezető többször elmondta, hogy az aláíró pártok egyike a megállapodást visszavonta. Ezért a többi párt egyöntetűen kérte, hogy az élő közvetítés helyett esti összefoglalót adjon a televízió. A pártok - esetünkben tizenegy - azonban csak ajánlást tehettek, a kuratórium viszont döntött az élő közvetítés mellőzéséről.
Estére kiderült, ki lesz a bűnbak: a tévéhíradó az SZDSZ-t nevezte meg.
A szabaddemokraták bizonyára nem szorulnak rá egy egyszerű tollforgató védelmére, mégsem árt felidézni bizonyos tényeket. E párt tagjai közül sokan - mint a demokratikus ellenzék képviselői - már jó néhány éve nyilvánosan megünnepelték március 15-ét. Már akkor, amikor ezért előállították, megverték, lecsukták őket. Így e párt talán jogosan kívánt több helyszínen is ünnepelni.
Mindebből talán az is következik, hogy a március 15-i élő közvetítést nem is kellett volna arányosan elosztani a pártok között. Nyugodtan rá lehetett volna bízni a tévé belpolitikai főszerkesztőségére a döntést, hiszen vezetőik tudják, mi a dolguk. Egyszerűen csak meg kellett volna bízni szakértelmükben, profizmusukban.
Az esélyegyenlőséget különben is meglehetősen nehéz betartani. Példa erre a március 14-i tévéhíradó első kiadása, amelyet feltehetően legalább 4-4,5 millióan néztek, többen, mint a március 15-i élő közvetítést nézték volna. E híradóműsorban sajátos szerkesztői elv érvényesült, hiszen a két vezető párt közül az MDF háromszor, az SZDSZ csak egyszer szerepelt. Lehet, hogy a híradó helyesen járt el, amikor így súlyozott, hiszen betartotta "a hír szent" elvét, legfeljebb az esélyegyenlőséget nem tette lehetővé. De, ez legyen a kuratórium ügye, amely általában utótag avatkozik bele a dolgokba.
Március 15-e esetében azonban úgy látszik, kivételt tettek, hiszen már előző nap meghozták a verdiktet: élő közvetítés pedig nem lesz. S ezzel akarva-akaratlanul eme testület ugyanazt tette, mint tavaly, az egyetlen párt agit.-prop. osztálya. Azaz cenzornak lépett elő. Így aztán nem csoda, hogy eme lehetetlen döntés ódiumát 15-én este az egyik pártra hárította át. Vajon tudta, miért?
(emőd)