2019. január 27., vasárnap

A Nyilvánosság Klub állásfoglalása a koalíciós média-megállapodásról
1994. november 9.

A Nyilvánosság Klub olyan médiatörvényt tart szükségesnek, amely megteremti a tényleges verseny lehetőségét a rádiózásban és a televíziózásban. A kormánykoalíció pártjainak megállapodása a médiatörvény-javaslatról nem tűri meg a Magyar Rádió és a Magyar Televízió hegemóniáját. A tervezet gyakorlatilag kizárja, hogy nem állami érdekeltségű tulajdonosok komoly szereplőkként jelenhessenek meg a médiapiacon, hiszen számukra csupán egy félországra kiterjedő földi sugárzású televíziós frekvenciát nyitna meg, és országos rádióprogramok indítására is korlátozott lehetőséget kínál.
Érdemi verseny híján a MR és az MTV a közszolgálatiság követelményének sem fog megfelelni, hiszen a megállapodás óhatatlanul olyan csoportok kialakulásának kedvez, amelyeknek kifejezett érdekük a politikai status quo fenntartása. A közszolgálati rádió és tévé államtól való függetlensége eleve nem garantálható, ha költségvetési támogatásuk fennmarad. Kétségtelen, hogy a plurális nyilvánosságnak ára van, ez csak a közszolgálati rádió és tévé rovására, anyagi támogatásuk és frekvencia-birtokaik csökkentésével érhető el. Ez az, amire a koalíció pártjai egyelőre nem szántűk el magukat.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kezdjük előlről?

1999. november
Kezdjük előlről?
Lehet, hogy a sajtószabadság ötödik évében keservesebb egy, a nyilvánosság épségét veszélyeztető szervezet nyilatkozatait nyilvánosságra hozni, mint az előző négy év sajtógarázdálkodása idején?
A gyanú - mint az alábbi dokumentumok bizonyítják - megalapozott. A két állásfoglalás kéziratát és a sajtóban megjelent szövegvariánsokat a Nyilvánosság Klub kötelessége a közönségnek bemutatni. Az olvasó szabadságában áll véleményt formálni arról, hogy a szövegeltérések trehányságra vagy politikai szerkesztésre vezethetők-e vissza, netán mindkettőre. De jogában áll-e a szerkesztőségeknek egyáltalán egy szervezet nyilatkozatát megváltoztatni olyan formán, hogy rövidítéssel és kommentálással maga szerkeszt különvéleményt az állásfoglalásról? Mivel a másik fél - a facsimilében itt közölt cikkek szerkesztőinek - véleményét nem ismerjük, arról magunk sem formálhatunk véleményt. Legföljebb leszögezhetünk néhány közlési szabályt és adhatunk egy-két támpontot a szövegváltoztatások értelmezéséhez.
1. Lehet egy állásfoglalást nem közölni. Ez nem cenzúra, ez a szerkesztés feltétlen szabadsága. Illik ilyenkor a közlemény küldőjét a visszautasításról tájékoztatni, de ez még a jelen esetben sem kötelező, amikor a november 9-ei állásfoglalást az MTI/OS-en kívül még négy, a november 15-eit öt országos napilap szerkesztőjéhez - névre szólóan - is megküldtük.
2. Lehet egy állásfoglalást terjedelmi okból rövidíteni. Ennek a nemzetközi konvenciók szerinti jele ez: (...). Ahol a két állásfoglalás megjelent, ott éltek a rövidítés jogával, de sehol sem tartották be a konvenciót, mi több a Népszabadság a "Munkatársunktól" származó forrásmegjelöléssel látta el az egyik állásfoglalást.
3. Nem lehet egy szervezet állásfoglalásának ómét a kibocsájtó jóváhagyása nélkül megváltoztatni. Ahol a két állásfoglalás megjelent, ott a cím mindenütt megváltozott - engedély nélkül. A Nyilvánosság Klub nem a médiatörvényről bocsájtott ki állásfoglalást - ahogy a Magyar Hírlap hírrovatában állítja, az OS-re hivatkozva (?) -, hanem az MSZP és az SZDSZ média-megállapodásáról. Nem a Scorsese filmről írt - ahogy a Népszabadság címe sugallja -, hanem a cenzúra ellen emelt szót.
4. Lehet egy - mindössze 1 illetve 2 kéziratoldal terjedelmű - állásfoglalást hasonló tárgyú cikkekkel összeszerkeszteni, de csak ha a szerkesztőség magára vállalja a tendenciózitásért viselt felelősséget. Ahogy a Népszabadság a Célegyenesben a médiatörvény sikertudósítás főcíme alá seperte a Nyilvánosság Klub aggályait a kormánykoalíció média-megállapodásáról. Ahogy a Népszabadság a Közakarat Egyesület közgyűléséről készült tudósításba ágyazta - egy alcím segítségével - a Nyilvánosság Klub egyik ügyvivőjének interjúját, amelyre egyedül az adott alkalmat, hogy a szerkesztőség elismerte: saját hibájából rövidítette meg a szervezet állásfoglalását.
Egy állásfoglalás sokmindenre hasonlít. Csak a horgolásra nem. Úgy nem lehet akárhol folytatni, ahogy elvágni sem.
Kenedi János
a Nyilvánosság Klub ügyvivő testületének tagja