A Nyilvánosság Klub a művészet szabadságáért1994. november 15.

Az a tény, hogy a csütörtök késő esti tévé-műsorból törölték a Krisztus utolsó megkísértése című filmet, véleményének kifejtésére készteti a Nyilvánosság Klubot.

A művészi kifejezés joga minden jogállami demokráciában a legkevésbé korlátozható szabadságjogok közé tartozik. Ebből nem következik az, hogy a műalkotások ne kelthetnének vitát a társadalomban, sőt ne sérthetnék egyes emberek vallási érzületét és más meggyőződését. Az esetleges sérelemre azonban nem gyógyír a cenzúra. A velencei kalmárt 1986. március 20-ig (negyvenhat éven keresztül) nem játszották Magyarországon. Hogy valamennyi magyar színpadtól Shakespeare e művét az utolsó évtizedekben a cenzúra legdurvább formájával tartották távol, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Schwajda György rendező azért kényszerült lemondani a Szolnoki Színház igazgatásáról, mert 1978-ban a már kiplakatírozott előadást tiltották le. Az érzékenységet sértő művekre a cenzúránál jobb megoldást épp a mű fordítója kínált. Vas István 1981-ben írt esszéjében ugyanis föltette a kérdést: "Antiszemita darab-e A velencei kalmár? És miért ne lett volna az, ha egyszer akkor (keletkezése helyén és idején) ilyen volt a közgondolkodás?" A sértő közgondolkodással szemben Vas István javallata a közgondolkodásnak a nagy művekkel és jelentékeny művészekkel való megváltoztatása. A dráma "a legtöbb színésznek és rendezőnek" módot ad a gondolkodást sértő főhős szerepét emberivé formálni; alkalmat kínál "a nézők együttérzését, sokszor igazságérzetét is kiváltani".
Jobb lett volna, ha a szeged-csanádi megyés püspök helyett az MTV vezetősége Vas Istvánra hallgat a programból kiiktatott Scorsese-film esetében, ha már egyáltalán úgy döntött, hogy a sok országban visszatetszést keltő Jézus-történet parafrázisát műsorra tűzi. Mert lehet, hogy a filmet nem kell a magyar közszolgálati tévében bemutatni, de az biztos, hogy tilos bármilyen szervezet nyomására a már meghirdetett filmet cenzúrázni. Az engedékeny gesztus, türelmetlen figyelmeztetésként hat a műalkotásra fogékony közönségnek. A dilemmát pillanatnyilag az oldaná meg, ha a vetítés előtt figyelmeztetnék a nézőt a film vallási érzékenységet sértő jellegére, ezt követően a választás szabadsága már a nézőé. Hosszú távon pedig az lenne a megoldás ha megszűnne az MTV monopolhelyzete, hiszen külföldön ezt a filmet is általában a kereskedelmi televíziók tűzték műsorukra.

2.

Modern demokráciákban nem szokatlan, hogy egyházak és civil szervezetek kifejezik kívánságaikat a közszolgálati televíziók műsorpolitikájával kapcsolatban. Ez a természetes véleményformálás azonban túllépi a beavatkozás határait, ha a tiltakozó büntetőjogi eszközök bevetését követeli célja elérése érdekében. Különösen, ha azután egyetlen büntetőjogi tényállást sem tud megnevezni állítása alátámasztására. Mint ahogy meggyőződésünk szerint a filmmel összefüggésben nem lehet alappal hivatkozni a Büntető Törvénykönyv egyetlen paragrafusára sem.
A Nyilvánosság Klub tűrhetetlennek tartja művészi alkotások cenzúráját Scorsese filmjénél éppen úgy, mint ahogy Salman Rushdie iráni költő hamarosan megjelenő Sátáni versek-jének esetében a fundamentalista követelés teljesítését.

A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
Kezdjük előlről?