A Nyilvánosság Klub Egyesület örömmel állapítja meg, hogy az
Egyesület létrehozását célzó egyik fontos indok (mármint a tömegtájékoztatás
gazdasági helyzetének megreformálása, annak óhaja és követelménye) az
államigazgatás illetékeseinek körében is meghallgatásra talált. Sőt az
előterjesztés sok vonatkozásban az Egyesület ügyvezetőségének elképzeléseivel is
találkozik. Hasznosan próbálják az államigazgatás illetékesei felhasználni a
korábban ideológiai szempontból elutasított "Javaslat a Nyilvánosság Reformjára"
című tanulmány idevágó megállapításait.
Több, a tömegtájékoztatási reform végrehajtása szempontjából
létfontosságú megállapítással, javaslattal nem értünk egyet, vagy kiegészítést
javaslunk.
1. A helyzetértékelésnél le kellene szögezni, hogy
a) a lapkiadási struktúra nem elavult, vagyis egykor "az akkori
céloknak megfelelt", hanem eredendően rossz, az akkori tájékoztatási céloknak (a
sztálinista modellt jól propagáló feladatnak) sem tett eleget. Az
előterjesztésnek le kellett volna szögeznie, hogy káros az adminisztratív
eszközökkel való irányítás, ahelyett, hogy ezekkel " már nem oldhatók
fel (az ellentmondások), más megoldási módok kellenek."
b) a lapgazda, laptulajdonos intézményének helyes felismerése
eufémizmust szült: "teljes körű és folyamatos felelősséget", magyarán: mivel
nincs más forrásból pénz, ezért a lapgazdák fizessék meg laptulajdonlási
feladatukat.
A tisztánlátás érdekében ma különösen fontos lenne, hogy a Népszabadság anyagi helyzetének tisztázása mellett - a többi nyomdához hasonlóan - a Szikra Lapnyomda gazdálkodási eredményei is nyilvánosságra kerüljenek.
A tisztánlátás érdekében ma különösen fontos lenne, hogy a Népszabadság anyagi helyzetének tisztázása mellett - a többi nyomdához hasonlóan - a Szikra Lapnyomda gazdálkodási eredményei is nyilvánosságra kerüljenek.
c) a helyzetfeltáráshoz még két megjegyzés kívánkozik: a nyomdák
csak roppant áttételesen - véleményünk szerint a magyar gazdaság átlagánál
kevésbé - érdekeltek a tőkés exportban. Nem ez akadályozza tehát a hazai
tömegtájékoztatás eredményességét. (Sokkal inkább iparfejlesztési, területi
tervezési, vezetési okok.) Az előterjesztés helytelenül állítja, hogy a nyomda a
sajtótól "elkülönült irányítási és érdekeltségi rendszerben működik". Az
irányítási rendszer jelentősége (Ipari Minisztérium kontra Tájékoztatási - alias
Minisztertanácsi - Hivatal) nem kaphat szerepet egy reformban, mert termelési
szempontból senki sem irányíthatja a nyomdákat, így az előterjesztés
megfogalmazása csak a sztálinizmus utóvédharcainak megnyilvánulása.
2. A javaslatokkal kapcsolatban a következőket kell leszögezni:
a) semmilyen preferenciális lista se készüljön;
b) semmilyen lapalapítási dotáció (sem a kiadóknál, sem a
lapalapítóknál) ne legyen, de még a Pénzügyminisztérium illetve az Országos
Árhivatal javaslata szerinti sem, vagyis, hogy az Országgyűlés valamelyik
bizottsága, vagy maga a Parlament döntsön ebben), csakis a különböző szervezetek
költségvetéséből lehessen finanszírozni a laptulajdonosokhoz kötődő lapkiadást.
(A politikai, érdekvédelmi szervezetek pedig tagdíjakból tartsák el magukat s ne
az állami költségvetésből.)
3. Az előterjesztés egyszeri "árrendezést" javasol. Helyesebb lett
volna - immár múlt időben! - liberalizálni a sajtótermékek árát. (Egyáltalán nem
biztos, hogy pld. minden napilapnak 4,80 Ft-ba kell kerülnie.) Legyen árverseny
is!
4. A papírgazdálkodás teljes liberalizálása mellett voksolunk és a
felvetődött árszabályozási ötletek közül a "kevert papírár" (tehát a szovjet és
a piaci gazdálkodású országokból származó papírárak egységesítése tisztes és
ellenőrzött nagykereskedelmi tevékenység mellett) szimpatikus. Az import teljes
liberalizálása szükséges. A kiadók, a nyomdák saját papírimportját is lehetővé
kell tenni, illetve, hogy a maguk gazdálkodási szabadságával az importőrök
között is versenyt támasszanak.
5. Az előterjesztés az újságírók bérezésére a "központi kereseti
arány" kialakítását javasolja, a kormány és a szakszervezet egyezsége alapján.
Álláspontunk szerint ilyen jellegű megállapodás csak a minimális bérekre
vonatkozzon, a többi függjön a kiadó anyagi lehetőségétől, bérpolitikájától.
6. Az előterjesztés egyik részében fellép a "kényszerű
keresztfinanszírozás" ellen, másutt ezt az üzletpolitika részének tekinti. Ha a
"kényszerű" jelzőn van a hangsúly, akkor egyetértünk. Ideiglenes, esetleg
presztízs okokkal magyarázható keresztfinanszírozás (tehát, hogy az egyik lap
nyeresége eltünteti a másik veszteségét) a kiadók üzletpolitikai szabadságának
része.
7. A jelenlegi terjesztési monopólium feloldása indokolt. Fönnáll
annak veszélye - s ezzel a liberalizálást lejáratnák -, hogy a hirtelen
megszüntetett postai monopóliumot nincs aki, vagy ami felváltsa. Meg kellene
vizsgálni, hogy versenytárs (vagy társak) megszületése mibe kerül és azt
(támogatással, kedvezményes hitellel, adókedvezménnyel stb.) ki finanszírozza.
Addig is a lapelőfizetést ki kell venni a posta kezéből, azt a kiadókhoz kell
telepíteni (ügyfélszolgálattal együtt).
8. Az újságáremelés csökkenti az információhoz való hozzáférés
esélyeit. Ezért a hatékony, demokratikus tájékozódáshoz való jog megköveteli,
hogy
- a szaklapok, folyóiratok előfizetése csökkentse a személyi
jövedelemadó alapját,
- emelkedjék a közkönyvtárak költségvetési támogatása, a mind több
újság, folyóirat előfizetése érdekében,
- szorgalmazzák a sajtókiadást segítő alapítványokat, adományokat,
- a vállalatok ösztönözve legyenek, dolgozóik kulturálódása,
informálódása érdekében - tehát nem csak a szekértök esetében - a mind több lap
előfizetése.
9. Külön felhívjuk a figyelmet - és aggodalmunknak adunk hangot -,
hogy a gazdasági-társadalmi élet e szférájában - mivel kényes politikai
ügyekről, úgymond "megbízhatóságról" volt és van szó -, a vezetők informális
kapcsolatai igen erősek. Hiába tehát a legjobb jogi szabályozás is, ha a
végrehajtás az államigazgatási irányítás alatt álló kiadók, terjesztők s egyes
nyomdák, a Papíripari Vállalat "megbízható" vezetőire marad. Látnivaló, hogy
egyetlen körtelefon is elég, hogy egy, a hatalmat bosszantó kiadvány ne kapjon
papírt, tisztességes nyomdát, és ne terjesszék. Az ilyen típusú
kiszolgáltatottság még sokáig útitársunk marad, s csak a fokozott nyilvánosság
segít legyőzésében.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete