2019. január 27., vasárnap

A Reform című hetilap közvéleménykutatásáról
1989. január 19.



A Reform című hetilap szerkesztőségvezetője, Emőd Pál, január 19-én írt levele kétségessé teszi a hetilap legutóbbi számában megjelent szavazás hitelességét. A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete ezért felhívást intéz a Reform főszerkesztőjéhez: a független demokratikus hírmagazin tárja a közvélemény elé azokat az olvasói leveleket, szavazatokat, amelyek alapján az "év reformembere" címet a lap odaítélte. A magyar újságírás hitele - a kialakult helyzetben - megkívánja a dokumentumok nyilvánosságra hozatalát. A sajtóetika megköveteli, hogy a Reform tisztázza magát. Minderre a közvélemény is joggal tarthat igényt, annál is inkább, mivel a kétségessé vált adatok gyengítik a közvéleménykutatások iránti bizalmat is. A Reform megbízhatóságát igazolhatná, ha széles közönség előtt tisztázódhatna, hogy a lap által szervezett szavazás eredménye megfelel a szerkesztőségbe érkezett olvasói véleményeknek.
Minderre tekintettel a Nyilvánosság Klub háromtagú ténymegállapító bizottságot kért fel a szóbanforgó dokumentumok, s az ebből levont következtetések hitelességének megvizsgálására. A klub ügyvivő testülete kéri a Reform vezetését, hogy e nyilatkozat kiadásától, haladéktalanul tegye lehetővé a ténymegállapító bizottság munkájának megkezdését.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Emőd Pál levele

Tisztelt ..................................!
Mint Ön bizonyára látta a Reform január 19-én megjelent számában az év Reformembere szavazáson, a lapban közölt cikk alapján, az alábbi eredmény született:
Összesen 4900 4950 szavazat közül Grósz Károly 22.9 %-ot, Pozsgay Imre 22.3 %-ot, Király Zoltán pedig 21.8 %-ot kapott.
Ha ez így történt volna, akkor nem kellene levelet írnom, de szakmai hitelem és erkölcsi tisztaságom védelme érdekében kénytelen voltam tollat ragadni. A cikk szerzőjével, Németh Ferenc olvasószerkesztővel beszélgetve ugyanis tudomásomra jutott, hogy a tények másként festenek. A szerkesztőségben ugyanis a jelzett szavazatszámnak csupán a tizede érkezett s a sorrend így alakult: első-második Pozsgay Imre és Király Zoltán, harmadik Grósz Károly. Az olvasószerkesztő azt is elmondta, hogy azért nem írt pontos szavazatszámokat, csak százalékot, mert nem volt annyi szavazat, mint amennyit összességében Tőke Péter főszerkesztő kikalkulált.
Mint a Reform aktuális- és politikai szerkesztőségvezetője, ezt a cikket nem láttam, tehát nem volt tudomásom a hamisításról, illetve a csalásról. Ugyanakkor az a véleményem, hogy a tények meghamisítása sem a Reform hetilapnak, sem az év Reformemberének, azaz Grósz Károlynak ilyen módon nem használ, hanem árt.
Meglehet, hogy az akció csupán gyerekes csínytevés vagy ügyetlen manipuláció volt. Akárhogy is történt, feltehetően nem marad titokban, ezért kérem a fentiek tudomásulvételét.
Ezt a levelet ugyanezzel a szöveggel mindhárom érdekeltnek megküldöm.
Budapest, 1989. január 19.
Tisztelettel:
(Emőd Pál)
szerkesztőségvezető 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

A vizsgálat jegyzőkönyve



Jegyzőkönyv

amelyet 1989. január hó 20-án vettek fel a Reform Független Demokratikus Hírmagazin Szerkesztőségében (Bp. VII. Majakovszkíj u. 71. cím alatt). Jegyzőkönyv megkezdve 9 óra 27 perckor.
Jelen vannak:
- A Nyilvánosság Klub Országos Egyesület által felkért ad hoc bizottság részéről:
Vásárhelyi Mária,
Kenedi János,
Ruttner György
- A Reform Független Demokratikus Hírmagazin részéről:
Dr. Csík Ibolya a Szerkesztőség képviseletében.
A bizottság 9.27 órakor megkapta és felnyitotta a csoportosított leveleket tartalmazó összekötözött szájú reklámszatyrot, amely a Szerkesztőség szerint a vizsgálat tárgyát képező leveleket tartalmazza.
Az ad hoc bizottság tagjai tízes csoportokba szedik, majd ezután összeszámlálják a szavazatokat, amelyek összege: 485 darab szavazat.
Az ad hoc bizottság megkezdi a szavazatok név szerinti csoportosítását - a vizsgálat ezen szakaszában Emőd Pál 9.45 órakor bejelenti és kéri annak jegyzőkönyvezését, hogy előző nap, vagyis 1989. január 19-én 19.00 órakor őt és Szabó Gábor, a Reform főszerkesztője felkérte, hogy hagyják el a Szerkesztőség helyiségét.
Az ad hoc bizottság ezután összeszámlálja a csoportosított szavazatokat, amelyből az alábbiakat állapítja meg,
a felsorolt személyekre az alábbi szavazatokat számlálta meg:
Grósz Károly: 112 szavazat összesen, melyből kettő érvénytelen azért, mert a szavazatok kettő nevet tartalmaztak, így végül érvényesen 110 szavazat .
Pozsgay Imre: 114 szavazat összesen, melyből kettő-kettő szavazat ugyanattól a személytől származik, ezeket a bizottság egy-egy szavazatként számlálja, tehát két szavazatot - mint ugyanattól a személytől származót - érvénytelennek minősít, végül érvényesen 112 szavazat .
A vizsgálatnak ebben a szakaszában Tőke Péter a Reform főszerkesztője bejelenti, és kéri annak jegyzőkönyvezését, hogy "néhány levél a fotósnál van".
Király Zoltán: 108 szavazat.
Morvai Ferenc: 40 szavazat.
Demján Sándor: 29 szavazat.
Nyers Rezső: 25 szavazat.
Pintér József: 8 szavazat.
Bihari Mihály: 5 szavazat.
Kulcsár Kálmán: 5 szavazat.
Nagy Sándor: 5 szavazat.
Chrudinák Alajos: 3 szavazat.
Berecz János: 3 szavazat:
Mester Ákos: 3 szavazat.
Németh Miklós: 3 szavazat.
Medgyessy Péter: 2 szavazat.
Beck Tamás: 2 szavazat.
Várkonyi Péter: 2 szavazat.
Baló György: 1 szavazat.
Békesi Sándor: 1 szavazat.
Csurka István: 1 szavazat.
Ilkei Csaba: 1 szavazat.
Győri Béla: 1 szavazat.
Juszt László: 1 szavazat.
Sárközy Tamás: 1 szavazat.
Szűrös Mátyás: 1 szavazat.
Az ad hoc bizottság újra számlálja a szavazatokat, ellenőrzi azok érvényességét, és újra megállapítja, hogy Grósz Károly nevére 110 érvényes szavazat érkezett, kettő szavazat érvénytelen, mert nem állapítható meg, hogy a szavazó kire szavazott.
Újra számolja Pozsgay Imrére leadott szavazatokat is, ennek alapján megállapítja, hogy 112 érvényes szavazat érkezett a nevére, kettő érvénytelen azért, mert két szavazó két-két szavazatot küldött, melyből az egyiket vette csak figyelembe, így két szavazatot érvénytelennek minősített.
- A számlálás befejezése után Ferenc Mária a Reform Szerkesztőség munkatársa bejelenti, hogy az anyag leadásakor, tehát lapzártakor, az emeletről illusztráció céljára lehoztak - állítása szerint - "Grósz Károly nevét feltüntető szavazatot, ezeket azonban az egyik kollega kidobta, így nincs a most vizsgált levelek között."
Az ad hoc bizottság összesíti a szavazás összeszámlálásának eredményét, e szerint 473 érvényes szavazatot, 8 darab érvénytelen szavazatot, továbbá Grósz és Pozsgay nevére további 2-2 érvénytelen szavazatot, tehát összesen 12 érvénytelen szavazatot számlált össze, így összességében azt állapítja meg, hogy 485 szavazatot tudott összeszámolni, melyből 473 az érvényes szavazatok száma. Megállapítja, hogy a szavazatok között 5 darab üres borítékot is talált és összeszámolt.
Jegyzőkönyv lezárva: 1989. január 20-án 12.22 órakor
Dr. Ruttner György
Kenedi János
Dr. Csík Ibolya
Vásárhelyi Mária
A szerkesztőség kéri, hogy kerüljenek jegyzőkönyvbe az alábbiak: Emőd Pál a Szerkesztőség megkérdezése nélkül küldte el a 3 db levelet Grósz, Pozsgay és Király érintettek részére, azért küldték el Emőd és Szabó kollégákat, mert a megbeszélést a Szerkesztőség belügyének tekintették. Továbbá Ferenc Mária a számlálás során, már korábban is jelezte, hogy 3 db. szavazatot kidobtak. Emőd és Szabó kollégák kiküldése előtt hosszasan megbeszélték velük a történteket.  
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Reform szerkesztőinek válasza



A Reform Szerkesztőségének válasza
a Nyilvánosság Klub ad hoc bizottságának jelentésére

Mai jelentésükkel kapcsolatban az alábbiakat kívánjuk közölni:
A jelentés tendenciózusan állítja be a tényeket, elhallgat több, a szerkesztőségben felvett jegyzőkönyv által említett tényt. Például alapvetően azt, hogy illusztrálás céljából három, Grósz Károlyra leadott szavazatot (levelezőlapot) a fotós magával vitt. (Ennek kópiáját rendelkezésre tudjuk bocsátani.) Az ad hoc bizottság diszkvalifikációit nem tudjuk elfogadni, mert az értékelésnél követett módszer értelmében az érintett szavazatokat érvényesnek kell tekintenünk (a kérdéses szavazatok fénymásolatát csatoljuk is).
Ezek szerint a következő sorrend állapítható meg:
1. Grósz Károly (115 darab szavazat)
2. Pozsgay Imre (112 darab szavazat; mellesleg ezek között Önök elfogadtak egy olyan levelet is, amelyen nincs dátum, olvasható név és cím sem.)
3. Király Zoltán (108 darab szavazat)
A fentiek alapján kérjük a kiadott jelentés módosítását.
A szerkesztőség tisztességéhez nem férhet kétség, hiszen ellenkező esetben megakadályozhattuk volna, hogy az ad hoc bizottság a vizsgálatot elvégezze, illetve amennyiben manipulálni akartuk volna az eredményt, úgy bármikor kedvünkre módosíthattuk volna a beérkezett levelek számát, arányait.
Az Önök jelentésének fentiek szerinti módosítását azért is tartjuk elengedhetetlennek, mert Emőd Pál e jelentés alapján máris nyilatkozatot adott a Magyar Rádiónak (Esti Magazin, riporter Kondor Katalin), s ebben az interjúban az hangzott el, hogy a szerkesztőség a szavazatok számát, arányát, végeredményét meghamisította. Ez nem felel meg a valóságnak.
Közöljük, hogy a közvéleménykutatás módszertani kérdéseiről nem kívánunk sem a Nyilvánosság Klubbal, sem másokkal vitát folytatni. Pályázatunk nem volt szakszerű közvéleménykutatás, ám ezt mi nem is állítottuk. Ugyanakkor a hamis értékelés és a célzatos politikai befolyásolás vádját kategorikusan visszautasítjuk; azt az ad hoc bizottság vizsgálata sem tudta alátámasztani.
Mindezek alapján továbbra is az a véleményünk, hogy Emőd Pál bejelentése megalapozatlan, célja feltehetően a szerkesztőség nyilvános lejáratása volt. Azt legfeljebb találgatni tudjuk, hogy mik lehettek indítékai. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a tiszteletre méltó törekvéseket hirdető Nyilvánosság Klub az ügy körülményeinek alapos megvizsgálása nélkül hozta nyilvánosságra jelentését, és adott hitelt egy alapvetően etikátlan kezdeményezésnek. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy Emőd Pál - aki a szerkesztőség aktuális és politikai ügyekért felelős vezetőjeként mutatkozott be a rádió már említett műsorában - az ügyet úgy vitte a nyilvánosság elé, hogy előtte nem győződött meg a tényekről, illetve a szerkesztőség vezetőivel kétségeit nem vitatta meg.
Budapest, 1989. január 20.
[19 aláírás]
Aláírták a mai napon 22 órakor a szerkesztőség jelenlévő munkatársai. 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Válasz a Reform szerkesztősége nyílt levelére



Válasz a Reform szerkesztőségének nyílt levelére

A Reform szerkesztőségének levele kétségkívül cáfolja következtetéseink 4. pontját. Nem tartható fenn az a jóhiszeműség, amellyel jelentésünkben csak találgatni tudtuk, "hogy szándék, véletlen avagy gondatlanság vezetett a reformpolitikusokra leadott szavazatok hamis értékeléséhez". Vissza kell vonnunk ezt a kijelentést, mert a Reform válaszleveléhez mellékelt fotómásolat - mely a tervezett cikk illusztrációjaképpen, 3 Grósz Károlyra leadott szavazatot ábrázol -, félreérthetetlenné teszi a lap szándékát. Miként az 1. és a 4. oldal fényképei, ezek a facsimilék is azt kívánták belesulykolni a közvéleménybe, hogy kizárólag Grósz Károly az év "reformembere", ha egyszer csakis reá adott szavazatokkal kívánták illusztrálni a cikket, jóllehet olvasóik véleménye három politikus fej-fej melletti eredményét tükrözi. (Az első három helyen 2-2 szavazat a különbség 112 és 108 szavazat között, de a negyedik helyezettre már csakugyan nagy különbséggel, mindössze 25 válasz érkezett.) Ha ezt a tényleges eredményt szándékozott volna a "független, demokratikus hírmagazin" bemutatni, akkor egy-egy Grósz, Pozsgay és Király szavazatot kellett volna a nyomdába küldeni.
Következtetéseink egyikére tehát rácáfol a Reform szerkesztőségének nyilatkozata, tényállításainkon azonban mit sem változtat 3, az ad hoc bizottság jegyzőkönyvének lezárása után bemutatott szavazócédula. A Reform szerkesztősége 1989. január 19-én, 19 órakor vette át a Nyilvánosság Klub Ügyvivő Testületének felszólítását a tények tisztázására és a ténymegállapító bizottság megérkezéséig 14 és fél óra állt rendelkezésére az összes dokumentum összegyűjtéséhez. Ahogy szinte pontosan ugyanennyi idő elég volt a szerkesztőségnek ahhoz, hogy előteremtsen 3 szavazatot a bizottság munkájának befejezése után, úgy előtte is rendelkezésére állt az idő. Annál is inkább, mivel ezt az időt a levelek újra számolásával töltötte a szerkesztőség, miként ezt 20-án reggel, 9.30-kor a szerkesztőség megbízottja be is diktálta a jegyzőkönyvbe azzal, hogy minden levél megvan, sőt minden úgy van, ahogy a cikk állítja. A jegyzőkönyv szerint csupán akkor kezdett körvonalazódni a nyomdában lappangó 3 Grósz Károlyra adott szavazat lehetősége, amikor a bizottság megállapította, hogy a sorrendben Pozsgay Imre 2 szavazattal vezet. Nem meglepő, hogy ezek a szavazatok sebtiben előkerültek, ám érvényesnek nem fogadhatók el még akkor sem, ha tiszteletreméltó önkorlátozásról tesznek tanúbizonyságot olyan szerkesztőség részéről, amely minden számot fölszoroz tízzel.
Szintúgy nem áll módunkban érvényes szavazatoknak tekinteni mindazokat a leveleket, amelyeket ezzel az óhajjal küldött el a Reform szerkesztősége fotómásolatban. Pályázati kiírásuk az év "reformemberére" szólt, azaz: egy személyre . Jutalmat is azoknak a szerencsés pályázóknak helyeztek kilátásba, akik ezt az egyet jól eltalálják. Az eredményt ismertető cikk sehol nem említi, hogy utólag megváltoztatták a kiírási feltételt, s milyen tartalomelemző szempontok szerint súlyoztak, ha a pályázó több nevet adott meg. Következésképp minden szavazólapot, melyen több név is szerepel, érvénytelennek tartunk, - változatlanul. Nemcsak a Reform pályázati kiírásának szabálya és a szociológia elemi követelményei kívánják így, de még a jog is. 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Magyar Nemzet cikke a Reform-ügyről



Magyar Nemzet, 1989. január 23.
Hogyan lesz 485 levélből 4900?
A Nyilvánosság Klub jelentése
a Reform-szavazathamisításról

Szombati számunkban, a rádió Esti Magazin ja nyomán, beszámoltunk a Reform című hetilap "Az év reformemberé"-re leadott szavazatok körüli kialakult sajtóbotrányról: arról, hogy a közölt szavazatok tizede sem érkezett be, s még az így megállapított sorrend sem felel meg a valóságnak. Az ügy tisztázására a Nyilvánosság Klub Országos Egyesülete háromtagú ad hoc bizottságot küldött ki, amely a következő megállapításokra jutott:
>A Reform című hetilap 1989. január 20-i száma közzétette felmérésének eredményét az 1988-as év "Reformemberéről". E szerint az év "Reformembere" Grósz Károly; a kijelentést egy-egy fénykép is nyomatékosítja a lap cím- és negyedik oldalán. A további sorrend: Pozsgay Imre, Király Zoltán, stb.
A Nyilvánosság Klubhoz bejelentés érkezett Emőd Páltól, a Reform c. hetilap szerkesztőségvezetőjétől, amelyben kétségbe vonja a szavazás és az eredmény hitelességét. A Klub ügyvivő testülete háromtagú bizottságot bízott meg a bejelentés kivizsgálásával.
Az ad hoc bizottság tagjai - Kenedi János (az Ügyvivő Testület tagja), dr. Rutter György (a Megfigyelő Bizottság és a Fiatal Ügyvédek Klubjának tagja) és Vásárhelyi Mária (közvéleménykutató, a Nyilvánosság Klub tagja) - 1989. január 20-án, reggel 9 órakor megkezdték munkájukat, és a helyszínen felvett és a szerkesztőség képviselője által is aláírt jegyzőkönyv alapján az alábbiakat állapítják meg:
A kérdéses cikk egyértelműen azt sugallja, hogy a meghirdetett szavazásra közel 5000 szavazat érkezett a szerkesztőségbe. Ezt a látszatot kívánja erősíteni a cikk, amikor heteken át, "sportszatyornyi" levéláradatról szól. A levéláradat hullámzását még a napi politikai eseményekkel is összefüggésbe hozza.
A beállítással ellentétben a vizsgálat megkezdésekor a szerkesztőség 485 levelet és 5 üres borítékot tárt elénk - egy nejlonszatyorban - mint a szavazás teljes dokumentációját. A valóságos és a cikkben közölt számok nagyságrendjének különbsége számtani művelet eredménye .
Megállapítottuk, hogy a cikkben közöltekkel szemben, Pozsgay Imre 112, Grósz Károly 110, Király Zoltán pedig 108 szavazatot kapott.
Mindezek alapján az alábbi meggyőződésre jutottunk;
Felelőtlen és megalapozatlan volt a szerkesztőség részéről, hogy a rendelkezésre álló csekély számú levél alapján bármiféle következtetést vonjon le a köz véleményéről. Még a Reform olvasóinak véleményét sem tükrözheti egy olyan felmérés, amely a lapvásárlók 0,2 százalékának megítélésén alapszik.
Mind szociológiailag, mind statisztikailag megengedhetetlen, hogy ilyen minimális elemszámból és ilyen értékelhetetlen különbségekből bármiféle sorrendet megállapítsanak. Az ilyenfajta közlés szociológiailag értelmetlen és tudománytalan, a közvéleményt viszont hamisan befolyásolja.
Nem lehet tisztességes magyarázatot találni arra, hogy miért kellett a beérkezett levelek számát felszorozni.
Legfeljebb találgatni tudunk, hogy szándék, véletlen avagy - gondatlanság vezetett a reformpolitikusokra leadott szavazatok hamis értékeléséhez.
Szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a szakszerűtlenül végzett közvélemény-kutatás, a hamis értékelés és a célzatos politikai befolyásolás sajtóetikailag megengedhetetlen, mert visszaél az olvasó bizalmával, és kiszolgáltatott helyzetével.
A Nyilvánosság Klubhoz érkezett bejelentést megalapozottnak találjuk.
A Reform szerkesztősége néhány helyesen szavazónak ajándékot helyezett kilátásba. "Hogy mi lesz a jutalmuk? Ez egyelőre maradjon a mi titkunk" - írták novemberben.
A történtek ismeretében mi csak azt mondhatjuk: továbbra is titok, ki szavazott helyesen!< 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Beszámoló a Nyilvánosság Klub sajtókonferenciájáról



Magyar Nemzet, 1989. január 24.
A Nyilvánosság Klub szerint
a Reform-botrány az egész sajtó hitelét rontja

A Nyilvánosság Klub hétfői sajtókonferenciája valószínűleg a hét végén kipattant Reform-botrány miatt keltett a vártnál is nagyobb érdeklődést. Mint már szombati számunkban hírül adtuk: a magát függetlennek nevező bulvárhetilap meghamisította az év reformembere című olvasói szavazás eredményét, a beérkezett levelek számát 485 helyett 4900-ban jelölte meg, s az első helyre követhetetlen manipulációk révén Grósz Károlyt emelte. A hamisításra a Nyilvánosság Klub ad hoc bizottságának vizsgálata derített fényt.
Dr. Ruttner György, e bizottság tagja, a Fiatal Ügyvédek Klubjának képviselője az ügy ismertetése után rámutatott a Reform válaszának néhány következetlenségére. A Reform szerkesztősége, a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet hétfői számában tendenciózusnak és elfogultnak állítja be a bizottsági jelentést, ugyanakkor a TV 2 Napzárta című vitájában Tőke Péter főszerkesztő elfogadta a vizsgálat megállapításait. Nem is igén tehetett mást, hiszen a bizottság írásos összefoglalóját közvetlenül az ellenőrzés befejezése után a szerkesztőség képviselője is aláírta, elismerve ezzel a kifogások jogosságát.
Vásárhelyi Mária közvéleménykutató, a bizottság tagja, arra hívta föl a figyelmet, hogy véleménye szerint a Reform stábja nincs tisztában azzal a felelősséggel , amely a politikai hovatartozásra tekintet nélkül minden sajtóorgánumra és minden reprezentatívnak mondott felmérés végzőire kötelező. Egy nyilatkozatában a főszerkesztő játéknak nevezte a szavaztatást; csakhogy a közvéleményre hivatkozva nem lehet manipulatív játékokat folytatni, különösen akkor nem, ha a játékszabályok nincsenek rögzítve. Emőd Pál, a Reform szerkesztőségvezetője, aki a csalást a Nyilvánosság Klub tudomására hozta, elmondta: amikor a lap múlt heti számának megjelenése után a szerkesztőségben hangot adott felháborodásának az eredmények meghamisítása és a címlapon, illetve a cikkben közült fotók miatt, őt politikai analfabétának nevezték, majd az ügy megtárgyalásának idején kiebrudalták a szerkesztőségből. Farkas Zoltán, a Nyilvánosság Klub ügyvivő testületének tagja, a Magyar Rádió munkatársa hozzáfűzte: a botrány az egész magyar sajtó hitelét rontja - de sajnos még az is előfordulhat, hogy a Reform anyagilag profitál belőle.
Az egyesület megfigyelő bizottságának nevében Gazsó L. Ferenc kért szót. Ismertette azt a felhívást, amelyet hat szakszervezet juttatott el az MTI-hez és az országos napilapokhoz a készülő sztrájktörvény ellen és egy gazdasági alkotmányozó tanács felállítására; a dokumentum azóta sem látott napvilágot. A távirati iroda nem adta ki a TDDSZ-nek a prágai eseményekkel kapcsolatos állásfoglalását sem, amely elítéli a cseh hatóságok brutális fellépését. Az előadó szerint a klub megfigyelőbizottsága a sajtónyilvánosságot érintő eseteken túlmenően a társadalmi és szakmai viták publicitására is figyelni kíván, s a közeljövőben meg fogja vizsgálni a titkosításokat , vagyis a különböző politikai, tudományos, kommunikációs intézményekben élő és ható belső utasítások, szóbeli tiltások, telefonparancsok és pro domo közlemények mechanizmusát is.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete állásfoglalást tett közzé a lapáremelésekről . Breitner Miklós, a 2 V főszerkesztő-helyettese aggasztónak nevezte, hogy több mint félmillió család mondta le január elsején a napilap-előfizetést, s az áprilisban várható újabb papíráremelések után nyilván százezrek mondanak le kedvenc hetilapjaikról is. Kiemelte: liberalizálni kell a papírgazdálkodást , megszüntetve a központi papírelosztást; a lapgazdák ne közpénzekből , hanem saját bevételeikből fedezzék lapjaik előállítási költségeit; meg kell szüntetni a posta terjesztést monopóliumát ; az újságírók keresetét a lap nyeresége, illetve a laptulajdonosok döntése határozza meg; a nagy kiadók által szorongatott szerkesztőségek vegyék kezükbe sorsukat, szorgalmazzák saját kiadóhivatal megalakítását.
A másik testületi véleményt Kenedi János író ismertette. A Nyilvánosság Klub elfogadhatatlannak tartja azt a módszert, ahogy a sajtóirányítás az Élet és Irodalom további sorsát kezeli. A felhívás nem az ellen emel kifogást, hogy az írószövetségnek saját hetilapja legyen, hanem az ellen, hogy az átszervezés, a lapgazda cseréje a szerkesztők és munkatársak tudta és beleegyezése nélkül folyik - ugyanúgy, ahogy az utóbbi négy évtizedben szinte minden hazai újságnál történt. Csakhogy azt a módszert, amelyet a kulturális kormányzat a Mozgó Világ , a Tiszatáj szerkesztőinek leváltásakor alkalmazott a mai, demokratizálódó légkörben, ildomosabb volna kerülni.
B. B. A.
 
*
Az MTI a közelmúltban nem adott nyilvánosságot egy felhívásnak és egy tiltakozásnak. Előbbi a sztrájktörvény elleni egységes fellépésre és egy gazdasági alkotmányozó tanács felállítására szólított fel, utóbbi pedig egy rendőri igazoltatás, intézkedés ellen emelt szót.
A Magyar Távirati Iroda ezzel kapcsolatban szükségesnek tartja leszögezni: az MTI átérzi az egész magyar tömegtájékoztatás iránti felelősségét. Nem törekszik hírmonopóliumra. A hírszolgálat hitelessége érdekében elsősorban saját forrásból ad hírt a történésekről, s nem vállalkozik arra, hogy a hozzá eljuttatott közleményeket, felhívásokat - mintegy postásként - egyszerűen továbbítja a szerkesztőségekhez. A beküldött közleményeket, felhívásokat - tartalmukat hűen tükrözve -, tömör szerkesztésben közli. Ugyanakkor a jövőben is felelősen mérlegelni fogja , hogy a szerkesztőségeibe mind nagyobb számban eljuttatott (s gyakran utcai telefonról bediktált) felhívások, tiltakozások közül melyiknek, s milyen formában ad helyet kiadásában.