A Reform című hetilap szerkesztőségvezetője, Emőd Pál, január 19-én írt levele
kétségessé teszi a hetilap legutóbbi számában megjelent szavazás hitelességét. A
Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete ezért felhívást intéz a Reform
főszerkesztőjéhez: a független demokratikus hírmagazin tárja a közvélemény elé
azokat az olvasói leveleket, szavazatokat, amelyek alapján az "év reformembere"
címet a lap odaítélte. A magyar újságírás hitele - a kialakult helyzetben -
megkívánja a dokumentumok nyilvánosságra hozatalát. A sajtóetika megköveteli,
hogy a Reform tisztázza magát. Minderre a közvélemény is joggal tarthat igényt,
annál is inkább, mivel a kétségessé vált adatok gyengítik a közvéleménykutatások
iránti bizalmat is. A Reform megbízhatóságát igazolhatná, ha széles közönség
előtt tisztázódhatna, hogy a lap által szervezett szavazás eredménye megfelel a
szerkesztőségbe érkezett olvasói véleményeknek.
Minderre tekintettel a Nyilvánosság Klub háromtagú ténymegállapító
bizottságot kért fel a szóbanforgó dokumentumok, s az ebből levont
következtetések hitelességének megvizsgálására. A klub ügyvivő testülete kéri a
Reform vezetését, hogy e nyilatkozat kiadásától, haladéktalanul tegye lehetővé a
ténymegállapító bizottság munkájának megkezdését.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Emőd Pál levele
Tisztelt ..................................!
Mint Ön bizonyára látta a Reform január 19-én megjelent számában
az év Reformembere szavazáson, a lapban közölt cikk alapján, az alábbi eredmény
született:
Összesen 4900 4950 szavazat közül Grósz Károly 22.9 %-ot, Pozsgay
Imre 22.3 %-ot, Király Zoltán pedig 21.8 %-ot kapott.
Ha ez így történt volna, akkor nem kellene levelet írnom, de
szakmai hitelem és erkölcsi tisztaságom védelme érdekében kénytelen voltam
tollat ragadni. A cikk szerzőjével, Németh Ferenc olvasószerkesztővel
beszélgetve ugyanis tudomásomra jutott, hogy a tények másként festenek. A
szerkesztőségben ugyanis a jelzett szavazatszámnak csupán a tizede érkezett s a
sorrend így alakult: első-második Pozsgay Imre és Király Zoltán, harmadik Grósz
Károly. Az olvasószerkesztő azt is elmondta, hogy azért nem írt pontos
szavazatszámokat, csak százalékot, mert nem volt annyi szavazat, mint amennyit
összességében Tőke Péter főszerkesztő kikalkulált.
Mint a Reform aktuális- és politikai szerkesztőségvezetője, ezt a
cikket nem láttam, tehát nem volt tudomásom a hamisításról, illetve a csalásról.
Ugyanakkor az a véleményem, hogy a tények meghamisítása sem a Reform hetilapnak,
sem az év Reformemberének, azaz Grósz Károlynak ilyen módon nem használ, hanem
árt.
Meglehet, hogy az akció csupán gyerekes csínytevés vagy ügyetlen
manipuláció volt. Akárhogy is történt, feltehetően nem marad titokban, ezért
kérem a fentiek tudomásulvételét.
Ezt a levelet ugyanezzel a szöveggel mindhárom érdekeltnek
megküldöm.
Budapest, 1989. január 19.
Tisztelettel:
(Emőd Pál)
szerkesztőségvezető
szerkesztőségvezető
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
A vizsgálat jegyzőkönyve
Jegyzőkönyv
amelyet 1989. január hó 20-án vettek fel a Reform Független
Demokratikus Hírmagazin Szerkesztőségében (Bp. VII. Majakovszkíj u. 71. cím
alatt). Jegyzőkönyv megkezdve 9 óra 27 perckor.
Jelen vannak:
- A Nyilvánosság Klub Országos Egyesület által felkért ad hoc
bizottság részéről:
Vásárhelyi Mária,
Kenedi János,
Ruttner György
Vásárhelyi Mária,
Kenedi János,
Ruttner György
- A Reform Független Demokratikus Hírmagazin részéről:
Dr. Csík Ibolya a Szerkesztőség képviseletében.
Dr. Csík Ibolya a Szerkesztőség képviseletében.
A bizottság 9.27 órakor megkapta és felnyitotta a csoportosított
leveleket tartalmazó összekötözött szájú reklámszatyrot, amely a Szerkesztőség
szerint a vizsgálat tárgyát képező leveleket tartalmazza.
Az ad hoc bizottság tagjai tízes csoportokba szedik, majd ezután
összeszámlálják a szavazatokat, amelyek összege: 485 darab szavazat.
Az ad hoc bizottság megkezdi a szavazatok név szerinti
csoportosítását - a vizsgálat ezen szakaszában Emőd Pál 9.45 órakor bejelenti és
kéri annak jegyzőkönyvezését, hogy előző nap, vagyis 1989. január 19-én 19.00
órakor őt és Szabó Gábor, a Reform főszerkesztője felkérte, hogy hagyják el a
Szerkesztőség helyiségét.
Az ad hoc bizottság ezután összeszámlálja a csoportosított
szavazatokat, amelyből az alábbiakat állapítja meg,
a felsorolt személyekre az alábbi szavazatokat számlálta meg:
Grósz Károly: 112 szavazat összesen, melyből kettő érvénytelen
azért, mert a szavazatok kettő nevet tartalmaztak, így végül érvényesen 110
szavazat .
Pozsgay Imre: 114 szavazat összesen, melyből kettő-kettő szavazat
ugyanattól a személytől származik, ezeket a bizottság egy-egy szavazatként
számlálja, tehát két szavazatot - mint ugyanattól a személytől származót -
érvénytelennek minősít, végül érvényesen 112 szavazat .
A vizsgálatnak ebben a szakaszában Tőke Péter a Reform
főszerkesztője bejelenti, és kéri annak jegyzőkönyvezését, hogy "néhány levél a
fotósnál van".
Király Zoltán: 108 szavazat.
Morvai Ferenc: 40 szavazat.
Demján Sándor: 29 szavazat.
Nyers Rezső: 25 szavazat.
Pintér József: 8 szavazat.
Bihari Mihály: 5 szavazat.
Kulcsár Kálmán: 5 szavazat.
Nagy Sándor: 5 szavazat.
Chrudinák Alajos: 3 szavazat.
Berecz János: 3 szavazat:
Mester Ákos: 3 szavazat.
Németh Miklós: 3 szavazat.
Medgyessy Péter: 2 szavazat.
Beck Tamás: 2 szavazat.
Várkonyi Péter: 2 szavazat.
Baló György: 1 szavazat.
Békesi Sándor: 1 szavazat.
Csurka István: 1 szavazat.
Ilkei Csaba: 1 szavazat.
Győri Béla: 1 szavazat.
Juszt László: 1 szavazat.
Sárközy Tamás: 1 szavazat.
Szűrös Mátyás: 1 szavazat.
Morvai Ferenc: 40 szavazat.
Demján Sándor: 29 szavazat.
Nyers Rezső: 25 szavazat.
Pintér József: 8 szavazat.
Bihari Mihály: 5 szavazat.
Kulcsár Kálmán: 5 szavazat.
Nagy Sándor: 5 szavazat.
Chrudinák Alajos: 3 szavazat.
Berecz János: 3 szavazat:
Mester Ákos: 3 szavazat.
Németh Miklós: 3 szavazat.
Medgyessy Péter: 2 szavazat.
Beck Tamás: 2 szavazat.
Várkonyi Péter: 2 szavazat.
Baló György: 1 szavazat.
Békesi Sándor: 1 szavazat.
Csurka István: 1 szavazat.
Ilkei Csaba: 1 szavazat.
Győri Béla: 1 szavazat.
Juszt László: 1 szavazat.
Sárközy Tamás: 1 szavazat.
Szűrös Mátyás: 1 szavazat.
Az ad hoc bizottság újra számlálja a szavazatokat, ellenőrzi azok
érvényességét, és újra megállapítja, hogy Grósz Károly nevére 110 érvényes
szavazat érkezett, kettő szavazat érvénytelen, mert nem állapítható meg, hogy a
szavazó kire szavazott.
Újra számolja Pozsgay Imrére leadott szavazatokat is, ennek
alapján megállapítja, hogy 112 érvényes szavazat érkezett a nevére, kettő
érvénytelen azért, mert két szavazó két-két szavazatot küldött, melyből az
egyiket vette csak figyelembe, így két szavazatot érvénytelennek minősített.
- A számlálás befejezése után Ferenc Mária a Reform Szerkesztőség
munkatársa bejelenti, hogy az anyag leadásakor, tehát lapzártakor, az emeletről
illusztráció céljára lehoztak - állítása szerint - "Grósz Károly nevét
feltüntető szavazatot, ezeket azonban az egyik kollega kidobta, így nincs a most
vizsgált levelek között."
Az ad hoc bizottság összesíti a szavazás összeszámlálásának
eredményét, e szerint 473 érvényes szavazatot, 8 darab érvénytelen szavazatot,
továbbá Grósz és Pozsgay nevére további 2-2 érvénytelen szavazatot, tehát
összesen 12 érvénytelen szavazatot számlált össze, így összességében azt
állapítja meg, hogy 485 szavazatot tudott összeszámolni, melyből 473 az érvényes
szavazatok száma. Megállapítja, hogy a szavazatok között 5 darab üres borítékot
is talált és összeszámolt.
Jegyzőkönyv lezárva: 1989. január 20-án 12.22 órakor
Dr. Ruttner György
Kenedi János
Dr. Csík Ibolya
Vásárhelyi Mária
Kenedi János
Dr. Csík Ibolya
Vásárhelyi Mária
A szerkesztőség kéri, hogy kerüljenek jegyzőkönyvbe az alábbiak:
Emőd Pál a Szerkesztőség megkérdezése nélkül küldte el a 3 db levelet Grósz,
Pozsgay és Király érintettek részére, azért küldték el Emőd és Szabó kollégákat,
mert a megbeszélést a Szerkesztőség belügyének tekintették. Továbbá Ferenc Mária
a számlálás során, már korábban is jelezte, hogy 3 db. szavazatot kidobtak. Emőd
és Szabó kollégák kiküldése előtt hosszasan megbeszélték velük a történteket.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Reform szerkesztőinek válasza
A Reform Szerkesztőségének válasza
a Nyilvánosság Klub ad hoc bizottságának jelentésére
a Nyilvánosság Klub ad hoc bizottságának jelentésére
Mai jelentésükkel kapcsolatban az alábbiakat kívánjuk közölni:
A jelentés tendenciózusan állítja be a tényeket, elhallgat több, a
szerkesztőségben felvett jegyzőkönyv által említett tényt. Például alapvetően
azt, hogy illusztrálás céljából három, Grósz Károlyra leadott szavazatot
(levelezőlapot) a fotós magával vitt. (Ennek kópiáját rendelkezésre tudjuk
bocsátani.) Az ad hoc bizottság diszkvalifikációit nem tudjuk elfogadni, mert az
értékelésnél követett módszer értelmében az érintett szavazatokat érvényesnek
kell tekintenünk (a kérdéses szavazatok fénymásolatát csatoljuk is).
Ezek szerint a következő sorrend állapítható meg:
1. Grósz Károly (115 darab szavazat)
2. Pozsgay Imre (112 darab szavazat; mellesleg ezek között Önök
elfogadtak egy olyan levelet is, amelyen nincs dátum, olvasható név és cím sem.)
3. Király Zoltán (108 darab szavazat)
A fentiek alapján kérjük a kiadott jelentés módosítását.
A szerkesztőség tisztességéhez nem férhet kétség, hiszen ellenkező
esetben megakadályozhattuk volna, hogy az ad hoc bizottság a vizsgálatot
elvégezze, illetve amennyiben manipulálni akartuk volna az eredményt, úgy
bármikor kedvünkre módosíthattuk volna a beérkezett levelek számát, arányait.
Az Önök jelentésének fentiek szerinti módosítását azért is tartjuk
elengedhetetlennek, mert Emőd Pál e jelentés alapján máris nyilatkozatot adott a
Magyar Rádiónak (Esti Magazin, riporter Kondor Katalin), s ebben az interjúban
az hangzott el, hogy a szerkesztőség a szavazatok számát, arányát, végeredményét
meghamisította. Ez nem felel meg a valóságnak.
Közöljük, hogy a közvéleménykutatás módszertani kérdéseiről nem
kívánunk sem a Nyilvánosság Klubbal, sem másokkal vitát folytatni. Pályázatunk
nem volt szakszerű közvéleménykutatás, ám ezt mi nem is állítottuk. Ugyanakkor a
hamis értékelés és a célzatos politikai befolyásolás vádját kategorikusan
visszautasítjuk; azt az ad hoc bizottság vizsgálata sem tudta alátámasztani.
Mindezek alapján továbbra is az a véleményünk, hogy Emőd Pál
bejelentése megalapozatlan, célja feltehetően a szerkesztőség nyilvános
lejáratása volt. Azt legfeljebb találgatni tudjuk, hogy mik lehettek indítékai.
Sajnálatosnak tartjuk, hogy a tiszteletre méltó törekvéseket hirdető
Nyilvánosság Klub az ügy körülményeinek alapos megvizsgálása nélkül hozta
nyilvánosságra jelentését, és adott hitelt egy alapvetően etikátlan
kezdeményezésnek. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy Emőd Pál - aki a
szerkesztőség aktuális és politikai ügyekért felelős vezetőjeként mutatkozott be
a rádió már említett műsorában - az ügyet úgy vitte a nyilvánosság elé, hogy
előtte nem győződött meg a tényekről, illetve a szerkesztőség vezetőivel
kétségeit nem vitatta meg.
Budapest, 1989. január 20.
[19 aláírás]
Aláírták a mai napon 22 órakor a szerkesztőség jelenlévő
munkatársai.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Válasz a Reform szerkesztősége nyílt levelére
Válasz a Reform szerkesztőségének nyílt levelére
A Reform szerkesztőségének levele kétségkívül cáfolja
következtetéseink 4. pontját. Nem tartható fenn az a jóhiszeműség, amellyel
jelentésünkben csak találgatni tudtuk, "hogy szándék, véletlen avagy
gondatlanság vezetett a reformpolitikusokra leadott szavazatok hamis
értékeléséhez". Vissza kell vonnunk ezt a kijelentést, mert a Reform
válaszleveléhez mellékelt fotómásolat - mely a tervezett cikk
illusztrációjaképpen, 3 Grósz Károlyra leadott szavazatot ábrázol -,
félreérthetetlenné teszi a lap szándékát. Miként az 1. és a 4. oldal fényképei,
ezek a facsimilék is azt kívánták belesulykolni a közvéleménybe, hogy kizárólag
Grósz Károly az év "reformembere", ha egyszer csakis reá adott szavazatokkal
kívánták illusztrálni a cikket, jóllehet olvasóik véleménye három politikus
fej-fej melletti eredményét tükrözi. (Az első három helyen 2-2 szavazat a
különbség 112 és 108 szavazat között, de a negyedik helyezettre már csakugyan
nagy különbséggel, mindössze 25 válasz érkezett.) Ha ezt a tényleges eredményt
szándékozott volna a "független, demokratikus hírmagazin" bemutatni, akkor
egy-egy Grósz, Pozsgay és Király szavazatot kellett volna a nyomdába küldeni.
Következtetéseink egyikére tehát rácáfol a Reform
szerkesztőségének nyilatkozata, tényállításainkon azonban mit sem változtat
3, az ad hoc bizottság jegyzőkönyvének lezárása után bemutatott
szavazócédula. A Reform szerkesztősége 1989. január 19-én, 19 órakor vette át a
Nyilvánosság Klub Ügyvivő Testületének felszólítását a tények tisztázására és a
ténymegállapító bizottság megérkezéséig 14 és fél óra állt rendelkezésére az
összes dokumentum összegyűjtéséhez. Ahogy szinte pontosan ugyanennyi idő elég
volt a szerkesztőségnek ahhoz, hogy előteremtsen 3 szavazatot a bizottság
munkájának befejezése után, úgy előtte is rendelkezésére állt az idő.
Annál is inkább, mivel ezt az időt a levelek újra számolásával töltötte a
szerkesztőség, miként ezt 20-án reggel, 9.30-kor a szerkesztőség megbízottja be
is diktálta a jegyzőkönyvbe azzal, hogy minden levél megvan, sőt minden úgy van,
ahogy a cikk állítja. A jegyzőkönyv szerint csupán akkor kezdett körvonalazódni
a nyomdában lappangó 3 Grósz Károlyra adott szavazat lehetősége, amikor a
bizottság megállapította, hogy a sorrendben Pozsgay Imre 2 szavazattal vezet.
Nem meglepő, hogy ezek a szavazatok sebtiben előkerültek, ám érvényesnek nem
fogadhatók el még akkor sem, ha tiszteletreméltó önkorlátozásról tesznek
tanúbizonyságot olyan szerkesztőség részéről, amely minden számot fölszoroz
tízzel.
Szintúgy nem áll módunkban érvényes szavazatoknak tekinteni
mindazokat a leveleket, amelyeket ezzel az óhajjal küldött el a Reform
szerkesztősége fotómásolatban. Pályázati kiírásuk az év "reformemberére" szólt,
azaz: egy személyre . Jutalmat is azoknak a szerencsés pályázóknak
helyeztek kilátásba, akik ezt az egyet jól eltalálják. Az eredményt ismertető
cikk sehol nem említi, hogy utólag megváltoztatták a kiírási feltételt, s milyen
tartalomelemző szempontok szerint súlyoztak, ha a pályázó több nevet adott meg.
Következésképp minden szavazólapot, melyen több név is szerepel, érvénytelennek
tartunk, - változatlanul. Nemcsak a Reform pályázati kiírásának szabálya és a
szociológia elemi követelményei kívánják így, de még a jog is.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Magyar Nemzet cikke a Reform-ügyről
Magyar Nemzet, 1989. január 23.
Hogyan lesz 485 levélből 4900?
A Nyilvánosság Klub jelentése
a Reform-szavazathamisításról
A Nyilvánosság Klub jelentése
a Reform-szavazathamisításról
Szombati számunkban, a rádió Esti Magazin ja nyomán,
beszámoltunk a Reform című hetilap "Az év reformemberé"-re leadott
szavazatok körüli kialakult sajtóbotrányról: arról, hogy a közölt szavazatok
tizede sem érkezett be, s még az így megállapított sorrend sem felel meg a
valóságnak. Az ügy tisztázására a Nyilvánosság Klub Országos Egyesülete
háromtagú ad hoc bizottságot küldött ki, amely a következő megállapításokra
jutott:
>A Reform című hetilap 1989. január 20-i száma közzétette
felmérésének eredményét az 1988-as év "Reformemberéről". E szerint az év
"Reformembere" Grósz Károly; a kijelentést egy-egy fénykép is
nyomatékosítja a lap cím- és negyedik oldalán. A további sorrend: Pozsgay
Imre, Király Zoltán, stb.
A Nyilvánosság Klubhoz bejelentés érkezett Emőd Páltól, a
Reform c. hetilap szerkesztőségvezetőjétől, amelyben kétségbe vonja a szavazás
és az eredmény hitelességét. A Klub ügyvivő testülete háromtagú bizottságot
bízott meg a bejelentés kivizsgálásával.
Az ad hoc bizottság tagjai - Kenedi János (az Ügyvivő
Testület tagja), dr. Rutter György (a Megfigyelő Bizottság és a Fiatal
Ügyvédek Klubjának tagja) és Vásárhelyi Mária (közvéleménykutató, a
Nyilvánosság Klub tagja) - 1989. január 20-án, reggel 9 órakor megkezdték
munkájukat, és a helyszínen felvett és a szerkesztőség képviselője által is
aláírt jegyzőkönyv alapján az alábbiakat állapítják meg:
A kérdéses cikk egyértelműen azt sugallja, hogy a meghirdetett
szavazásra közel 5000 szavazat érkezett a szerkesztőségbe. Ezt a látszatot
kívánja erősíteni a cikk, amikor heteken át, "sportszatyornyi" levéláradatról
szól. A levéláradat hullámzását még a napi politikai eseményekkel is
összefüggésbe hozza.
A beállítással ellentétben a vizsgálat megkezdésekor a
szerkesztőség 485 levelet és 5 üres borítékot tárt elénk - egy nejlonszatyorban
- mint a szavazás teljes dokumentációját. A valóságos és a cikkben közölt számok
nagyságrendjének különbsége számtani művelet eredménye .
Megállapítottuk, hogy a cikkben közöltekkel szemben, Pozsgay Imre
112, Grósz Károly 110, Király Zoltán pedig 108 szavazatot kapott.
Mindezek alapján az alábbi meggyőződésre jutottunk;
Felelőtlen és megalapozatlan volt a szerkesztőség részéről, hogy a
rendelkezésre álló csekély számú levél alapján bármiféle következtetést vonjon
le a köz véleményéről. Még a Reform olvasóinak véleményét sem tükrözheti egy
olyan felmérés, amely a lapvásárlók 0,2 százalékának megítélésén alapszik.
Mind szociológiailag, mind statisztikailag megengedhetetlen, hogy
ilyen minimális elemszámból és ilyen értékelhetetlen különbségekből bármiféle
sorrendet megállapítsanak. Az ilyenfajta közlés szociológiailag értelmetlen és
tudománytalan, a közvéleményt viszont hamisan befolyásolja.
Nem lehet tisztességes magyarázatot találni arra, hogy miért
kellett a beérkezett levelek számát felszorozni.
Legfeljebb találgatni tudunk, hogy szándék, véletlen avagy -
gondatlanság vezetett a reformpolitikusokra leadott szavazatok hamis
értékeléséhez.
Szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a szakszerűtlenül végzett
közvélemény-kutatás, a hamis értékelés és a célzatos politikai befolyásolás
sajtóetikailag megengedhetetlen, mert visszaél az olvasó bizalmával, és
kiszolgáltatott helyzetével.
A Nyilvánosság Klubhoz érkezett bejelentést megalapozottnak
találjuk.
A Reform szerkesztősége néhány helyesen szavazónak ajándékot
helyezett kilátásba. "Hogy mi lesz a jutalmuk? Ez egyelőre maradjon a mi
titkunk" - írták novemberben.
A történtek ismeretében mi csak azt mondhatjuk: továbbra is titok,
ki szavazott helyesen!<
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Beszámoló a Nyilvánosság Klub sajtókonferenciájáról
Magyar Nemzet, 1989. január 24.
A Nyilvánosság Klub szerint
a Reform-botrány az egész sajtó hitelét rontja
a Reform-botrány az egész sajtó hitelét rontja
A Nyilvánosság Klub hétfői sajtókonferenciája valószínűleg a hét
végén kipattant Reform-botrány miatt keltett a vártnál is nagyobb
érdeklődést. Mint már szombati számunkban hírül adtuk: a magát függetlennek
nevező bulvárhetilap meghamisította az év reformembere című olvasói
szavazás eredményét, a beérkezett levelek számát 485 helyett 4900-ban jelölte
meg, s az első helyre követhetetlen manipulációk révén Grósz Károlyt
emelte. A hamisításra a Nyilvánosság Klub ad hoc bizottságának vizsgálata
derített fényt.
Dr. Ruttner György, e bizottság tagja, a Fiatal Ügyvédek
Klubjának képviselője az ügy ismertetése után rámutatott a Reform válaszának
néhány következetlenségére. A Reform szerkesztősége, a Magyar Hírlap és a Magyar
Nemzet hétfői számában tendenciózusnak és elfogultnak állítja be a bizottsági
jelentést, ugyanakkor a TV 2 Napzárta című vitájában Tőke
Péter főszerkesztő elfogadta a vizsgálat megállapításait. Nem is igén
tehetett mást, hiszen a bizottság írásos összefoglalóját közvetlenül az
ellenőrzés befejezése után a szerkesztőség képviselője is aláírta, elismerve
ezzel a kifogások jogosságát.
Vásárhelyi Mária közvéleménykutató, a bizottság tagja,
arra hívta föl a figyelmet, hogy véleménye szerint a Reform stábja nincs
tisztában azzal a felelősséggel , amely a politikai hovatartozásra
tekintet nélkül minden sajtóorgánumra és minden reprezentatívnak mondott
felmérés végzőire kötelező. Egy nyilatkozatában a főszerkesztő játéknak
nevezte a szavaztatást; csakhogy a közvéleményre hivatkozva nem lehet
manipulatív játékokat folytatni, különösen akkor nem, ha a játékszabályok
nincsenek rögzítve. Emőd Pál, a Reform szerkesztőségvezetője, aki a
csalást a Nyilvánosság Klub tudomására hozta, elmondta: amikor a lap múlt heti
számának megjelenése után a szerkesztőségben hangot adott felháborodásának az
eredmények meghamisítása és a címlapon, illetve a cikkben közült fotók miatt, őt
politikai analfabétának nevezték, majd az ügy megtárgyalásának idején
kiebrudalták a szerkesztőségből. Farkas Zoltán, a Nyilvánosság
Klub ügyvivő testületének tagja, a Magyar Rádió munkatársa hozzáfűzte: a
botrány az egész magyar sajtó hitelét rontja - de sajnos még az is
előfordulhat, hogy a Reform anyagilag profitál belőle.
Az egyesület megfigyelő bizottságának nevében Gazsó L.
Ferenc kért szót. Ismertette azt a felhívást, amelyet hat szakszervezet
juttatott el az MTI-hez és az országos napilapokhoz a készülő sztrájktörvény
ellen és egy gazdasági alkotmányozó tanács felállítására; a dokumentum
azóta sem látott napvilágot. A távirati iroda nem adta ki a TDDSZ-nek a
prágai eseményekkel kapcsolatos állásfoglalását sem, amely elítéli a
cseh hatóságok brutális fellépését. Az előadó szerint a klub
megfigyelőbizottsága a sajtónyilvánosságot érintő eseteken túlmenően a
társadalmi és szakmai viták publicitására is figyelni kíván, s a
közeljövőben meg fogja vizsgálni a titkosításokat , vagyis a különböző
politikai, tudományos, kommunikációs intézményekben élő és ható belső
utasítások, szóbeli tiltások, telefonparancsok és pro domo közlemények
mechanizmusát is.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete állásfoglalást tett közzé a
lapáremelésekről . Breitner Miklós, a 2 V
főszerkesztő-helyettese aggasztónak nevezte, hogy több mint félmillió
család mondta le január elsején a napilap-előfizetést, s az áprilisban várható
újabb papíráremelések után nyilván százezrek mondanak le kedvenc hetilapjaikról
is. Kiemelte: liberalizálni kell a papírgazdálkodást , megszüntetve a
központi papírelosztást; a lapgazdák ne közpénzekből , hanem saját
bevételeikből fedezzék lapjaik előállítási költségeit; meg kell szüntetni a
posta terjesztést monopóliumát ; az újságírók keresetét a lap nyeresége,
illetve a laptulajdonosok döntése határozza meg; a nagy kiadók által
szorongatott szerkesztőségek vegyék kezükbe sorsukat, szorgalmazzák saját
kiadóhivatal megalakítását.
A másik testületi véleményt Kenedi János író ismertette.
A Nyilvánosság Klub elfogadhatatlannak tartja azt a módszert, ahogy a
sajtóirányítás az Élet és Irodalom további sorsát kezeli. A felhívás
nem az ellen emel kifogást, hogy az írószövetségnek saját hetilapja legyen,
hanem az ellen, hogy az átszervezés, a lapgazda cseréje a szerkesztők és
munkatársak tudta és beleegyezése nélkül folyik - ugyanúgy, ahogy az utóbbi négy
évtizedben szinte minden hazai újságnál történt. Csakhogy azt a módszert,
amelyet a kulturális kormányzat a Mozgó Világ , a Tiszatáj
szerkesztőinek leváltásakor alkalmazott a mai, demokratizálódó légkörben,
ildomosabb volna kerülni.
B. B. A.
*
Az MTI a közelmúltban nem adott nyilvánosságot egy felhívásnak és
egy tiltakozásnak. Előbbi a sztrájktörvény elleni egységes fellépésre és egy
gazdasági alkotmányozó tanács felállítására szólított fel, utóbbi pedig egy
rendőri igazoltatás, intézkedés ellen emelt szót.
A Magyar Távirati Iroda ezzel kapcsolatban szükségesnek tartja
leszögezni: az MTI átérzi az egész magyar tömegtájékoztatás iránti felelősségét.
Nem törekszik hírmonopóliumra. A hírszolgálat hitelessége érdekében
elsősorban saját forrásból ad hírt a történésekről, s nem vállalkozik
arra, hogy a hozzá eljuttatott közleményeket, felhívásokat - mintegy postásként
- egyszerűen továbbítja a szerkesztőségekhez. A beküldött közleményeket,
felhívásokat - tartalmukat hűen tükrözve -, tömör szerkesztésben közli.
Ugyanakkor a jövőben is felelősen mérlegelni fogja , hogy a
szerkesztőségeibe mind nagyobb számban eljuttatott (s gyakran utcai telefonról
bediktált) felhívások, tiltakozások közül melyiknek, s milyen formában ad helyet
kiadásában.