Az MSZMP Központi Bizottságának február 10-11-i ülésén újabb
pártkritikát kapott a magyar sajtó egésze. Az előadói beszédben általános
elmarasztaló megjegyzések, minősítések hangzottak el, Grósz Károly főtitkár a
kétnapos tanácskozás után adott interjúban retorziókat helyezett kilátásba:
ismét sor kerülhet a tömegkommunikáció mozgásszabadságának szűkítésére. Az
előadói beszéd szerint hangulatkeltés folyik a politikai, kormányzati törekvések
ellen, mindenekelőtt a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban. A Magyar
Nemzetet pedig azzal vádolta meg a főtitkár – bizonyítás nélkül –, hogy
valótlanságokat kürtöl szét a világba. „A kialakult válság okai között kell
számba vennünk a tájékoztatásban, benne a tömegtájékoztatásban meglévő
torzulásokat, szélsőségeket” – állította Grósz Károly.
„A jelenlegi tájékoztatáspolitika a sajtó cselekvési terének
korlátozásával saját cselekvési szabadságát is korlátozza” – szögezte le 1987
márciusában a még csak szerveződő Nyilvánosság Klub Országos Egyesület egyik
első dokumentumában. Ma is igaz, amit a tanulmány szerzői akkor kifejtettek: nem
a sajtó a gazdasági, politikai válság oka – hiszen például sem eladósodni, sem
gazdasági szerkezetet váltani a sajtó nem tud – , hanem éppenhogy a társadalmi
nyilvánosság és ellenőrzés hiányában lehetett csak olyan politikát folytatni,
amely a jelenlegi mély válsághoz vezetett. Miután a sajtó ezt a politikát minden
fönntartása ellenére kényszerűen kiszolgálta, önmaga is sajátos válságágazattá
vált. Meggyőződésünk, hogy a sajtó mozgásszabadságának szűkítésével való
főtitkári fenyegetés a hatalom ellenőrizhetetlenségéhez és vitathatatlanságához,
következésképp a válság elleplezésének gyakorlatához való visszatérést jelent.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete már az MSZMP KB november
1-2-i ülését követően állást foglalt a sajtót általánosságban bíráló, az egyes
orgánumokat kifejezetten támadó megnyilatkozások ellen, amelyek mind az akkori
KB-ülés Berecz János által elmondott előadói beszédében, mind pedig a
KB-állásfoglalásban kifejezésre jutottak. „Kifogásoljuk az előadói beszédnek a
sajtóra vonatkozó, általánosságokat tartalmazó, érvek és tények nélkül minősítő
és retorziókat kilátásba helyező fenyegető megfogalmazásait. Ez a retorika –
reméltük – egy régi sajtóirányítás jellemzője. Ettől az MSZMP több vezetője, és
vezető testülete már elhatárolta magát… Miután a korábban meghirdetett elvek
ellenére a mostani ülés nem volt nyilvános, ezért a közvéleménynek nem állt
módjában megismerni, hogy a KB tagjai milyen mértékben azonosulnak az
általánosító elítéléssel” – közöltük állásfoglalásunkban
1988. november 8-án, és közöljük ismét.
Különös tekintettel arra, hogy az MSZMP KB márciusi ülésén
megvitatja a nyilvánosság, a sajtó kérdéseit, a Nyilvánosság Klub ügyvivő
testülete szükségesnek tartja ismét hangsúlyozni: a nyilvánosság nem engedmény,
nem időlegesen felajánlott lehetőség, hanem olyan társadalmi állapot, amelyben a
demokratikusan választott hatalom működése átlátható, és ezáltal ellenőrizhető.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
