2019. január 27., vasárnap

A sajtót ért újabb fenyegetésről
1989. február 12.

Az MSZMP Központi Bizottságának február 10-11-i ülésén újabb pártkritikát kapott a magyar sajtó egésze. Az előadói beszédben általános elmarasztaló megjegyzések, minősítések hangzottak el, Grósz Károly főtitkár a kétnapos tanácskozás után adott interjúban retorziókat helyezett kilátásba: ismét sor kerülhet a tömegkommunikáció mozgásszabadságának szűkítésére. Az előadói beszéd szerint hangulatkeltés folyik a politikai, kormányzati törekvések ellen, mindenekelőtt a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban. A Magyar Nemzetet pedig azzal vádolta meg a főtitkár – bizonyítás nélkül –, hogy valótlanságokat kürtöl szét a világba. „A kialakult válság okai között kell számba vennünk a tájékoztatásban, benne a tömegtájékoztatásban meglévő torzulásokat, szélsőségeket” – állította Grósz Károly.
„A jelenlegi tájékoztatáspolitika a sajtó cselekvési terének korlátozásával saját cselekvési szabadságát is korlátozza” – szögezte le 1987 márciusában a még csak szerveződő Nyilvánosság Klub Országos Egyesület egyik első dokumentumában. Ma is igaz, amit a tanulmány szerzői akkor kifejtettek: nem a sajtó a gazdasági, politikai válság oka – hiszen például sem eladósodni, sem gazdasági szerkezetet váltani a sajtó nem tud – , hanem éppenhogy a társadalmi nyilvánosság és ellenőrzés hiányában lehetett csak olyan politikát folytatni, amely a jelenlegi mély válsághoz vezetett. Miután a sajtó ezt a politikát minden fönntartása ellenére kényszerűen kiszolgálta, önmaga is sajátos válságágazattá vált. Meggyőződésünk, hogy a sajtó mozgásszabadságának szűkítésével való főtitkári fenyegetés a hatalom ellenőrizhetetlenségéhez és vitathatatlanságához, következésképp a válság elleplezésének gyakorlatához való visszatérést jelent.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete már az MSZMP KB november 1-2-i ülését követően állást foglalt a sajtót általánosságban bíráló, az egyes orgánumokat kifejezetten támadó megnyilatkozások ellen, amelyek mind az akkori KB-ülés Berecz János által elmondott előadói beszédében, mind pedig a KB-állásfoglalásban kifejezésre jutottak. „Kifogásoljuk az előadói beszédnek a sajtóra vonatkozó, általánosságokat tartalmazó, érvek és tények nélkül minősítő és retorziókat kilátásba helyező fenyegető megfogalmazásait. Ez a retorika – reméltük – egy régi sajtóirányítás jellemzője. Ettől az MSZMP több vezetője, és vezető testülete már elhatárolta magát… Miután a korábban meghirdetett elvek ellenére a mostani ülés nem volt nyilvános, ezért a közvéleménynek nem állt módjában megismerni, hogy a KB tagjai milyen mértékben azonosulnak az általánosító elítéléssel” – közöltük állásfoglalásunkban 1988. november 8-án, és közöljük ismét.
Különös tekintettel arra, hogy az MSZMP KB márciusi ülésén megvitatja a nyilvánosság, a sajtó kérdéseit, a Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete szükségesnek tartja ismét hangsúlyozni: a nyilvánosság nem engedmény, nem időlegesen felajánlott lehetőség, hanem olyan társadalmi állapot, amelyben a demokratikusan választott hatalom működése átlátható, és ezáltal ellenőrizhető.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete