A Nyilvánosság Klub a sajtószabadság legfőbb biztosítékának a
cenzúra alkotmányos tilalmát tartja. Ugyanakkor negyven év központi
sajtóirányítása után átmenetileg indokolható egy kódex, mindenekelőtt az állami
beavatkozások és monopóliumok korlátok közé szorítására.
A kormány tervezete azonban nem az államhatalom korlátozását,
hanem a sajtó megregulázását célozza, hasonlóan az 1986-os sajtótörvényhez.
Ezért véleményünk szerint a törvényjavaslat jelenlegi formájában
elfogadhatatlan.
Elfogadhatatlan,
- hogy a kormány a sajtótörvény kapcsán úgy kívánja módosítani az
Alkotmányt, hogy az ezentúl nem garantálja a sajtószabadság nélkülözhetetlen
elemét, a terjesztés szabadságát, noha az már az 1848-as sajtótörvényben is
szerepelt;
- hogy épp a fenti változtatás nyomán az ügyésznek joga lenne - az
1986-os szabályozással szinte szó szerint megegyezően - bírói ítélet nélkül
felfüggeszteni sajtótermék terjesztését, akár a legkisebb jogsértés gyanúja
alapján is, fenntartva ezzel az utólagos cenzúra lehetőségét;
- hogy a tervezet a sajtóvétségért a szerzőn kívül - ugyanúgy,
mint az 1986-os törvényben - a szerkesztőség más tagjait is felelőssé kívánja
tenni ahelyett, hogy inkább az 1914-es liberális sajtótörvény megoldását
követné, amely alapvetően a szerzőre hárította a felelősséget;
- hogy a személyhez fűződő jogok sajtóközleményben történt
megsértése esetén büntető jellegű átalány-kárpótlást kívánnak érvényesíteni a
sajtóval szemben, ami idegen a polgári jogtól.
A sajtószabadság - mint a legtöbb szabadságjog - természetesen nem
korlátlan. Azt azonban megengedhetetlennek tartjuk, hogy a törvény fenntartja a
sajtószabadság több indokolatlan korlátját. E törvénytervezet elfogadásánál még
az is jobban szolgálná a sajtószabadság ügyét, ha a Parlament egyszerűen
hatályon kívül helyezné az 1986-os sajtótörvényt, és meghagyná pusztán a
jelenlegi alkotmányos előírást, mely szerint a "Magyar Köztársaság elismeri és
védi a sajtó szabadságát".
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete