Az elmúlt héten joginak látszó vita alakult ki a miniszterelnök és
a Magyar Televízió elnöke között. Magunk még vagyunk győződve arról, hogy a
konfliktus valódi indítéka a televíziónak a választásokat megelőző teljes
alárendelése a kormány, illetve a kormányzó pártok akaratának. Ez a törekvés
nyílt fölrúgása annak a parlamenti konszenzusnak, amely a választásokat követően
a közszolgálati tájékoztatási eszközök pártatlansága ügyében kialakult, és amely
a médiumok vezetőinek kinevezési rendjéről elfogadott törvényben öltött testet.
E megegyezés felmondása közismerten politikai komisszárok jelölésével kezdődött,
majd látszólag gazdasági szakember alelnöki kinevezésével folytatódott.
Mindeközben folyamatosan késleltetik a válságot alkotmányosan megoldani
hivatott, csakis kétharmados többséggel elfogadható médiumtörvény megalkotását.
Jóllehet meggyőződésünk, hogy a hatáskörökről szóló vita egyedül a
közvélemény félrevezetésére szolgál, a valós jogi helyzet bemutatására
szükségesnek tartottuk szakértők felkérését. Jelentésüket ezúton tesszük közzé:
A többször módosított 1047/1974. (IX. 18.) MT határozat értelmében
a Magyar Televízió mára elveszítette korábbi országos hatáskörű államigazgatási
szerv jellegét. Ezt támasztják alá dr. Müller Györgynek, a Miniszterelnöki
Hivatal helyettes államtitkárának szavai is: "A központi igazgatás tagoltságát
mérsékelte szervezeti változtatás nélkül az is, hogy megszűnt olyan szervek
országos hatáskörű szervvé minősítése, amelyek elvesztették tevékenységük
államigazgatási jellegét vagy korábban sem gyakoroltak közhatalmi funkciót
.Magyar Televízió, Magyar Rádió." (Magyar Közigazgatás, 1991. december.) Ebből
következően a kormánynak a Magyar Televízió feletti - a határozat 5. pontjában
említett - felügyeleti tevékenysége kizárólag törvényességi jellegű. Ennek
körébe pedig - hacsak ezt jogszabály kifejezetten nem mondja ki - nem tartozik
bele a vezetőkkel kapcsolatos munkáltatói jogok gyakorlása.
Ugyancsak a Magyar Televízió vezetőinek a kormánytól való
függetlenítését szolgálta az 1990. évi LVII. törvénynek az a rendelkezése, amely
az elnök és az alelnök(ök) kinevezését és felmentését a kormány hatásköréből a
köztársasági elnökébe utalta. A törvény indokolása szerint erre a változtatásra
azért került sor, "hogy a sajtószabadság alkotmányban meghatározott elve mind
teljesebben valósuljon meg, továbbá hogy a törvényben meghatározott intézmények
tekintetében a pártatlanság társadalmi igénye méltó helyet kapjon".
E törvényi törekvéssel kifejezetten ellentétes lenne minden olyan
értelmezés, amely szerint a Magyar Televízió vezetőivel kapcsolatos - a
kinevezésen és felmentésen túli - munkáltatói jogokat a kormány gyakorolja.
Különösen alkalmas lenne a kormánybefolyás érvényesítésére és ezáltal a
pártatlanság veszélyeztetésére az megoldás, ha a vezetők a kormány fegyelmi
jogkörébe tartoznának. Ugyanakkor ez nem jelenti a vezetők "felelőtlenségét". Az
alelnök esetében a fegyelmi jogkör gyakorlója - természetesen a munkaviszony
keletkeztetésének, illetve megszüntetésének lehetősége nélkül - a Magyar
Televízió egyszemélyi felelős vezetője, az elnök. Az elnök súlyos fegyelmi
vétsége esetén pedig a miniszterelnök kezdeményezheti a köztársasági elnöknél a
felmentést. Egyébként ilyen "csonka" munkáltatói jogok más, közvetlen
alárendeltségbe nem tartozó, független vezetők (miniszterelnök, Alkotmánybíróság
elnöke, Legfelsőbb Bíróság elnöke, legfőbb ügyész) esetében is előfordulnak.
Ezek a vezetők sem kötelesek pl. szabadságukat engedélyeztetni.
Mindezek alapján a kormánynak az állami vezetőkkel kapcsolatban az
1077/1987. (XII. 31.) MT. határozatban szabályozott fegyelmi jogkörét akkor sem
lehetne a Magyar Televízió vezetőire vonatkoztatni, ha ők megfelelnének az
államtitkári, illetve helyettes államtitkári besorolású személyek
kritériumainak. Ilyen következménnyel járó besorolási joggal a miniszterelnök
egyébként a jogszabály szerint nem is rendelkezik, hiszen ebben az esetben
önkényesen fegyelmi jogkörébe vonhatna alárendeltségébe nem tartozó, nem
államigazgatási vezetőket is. Az a jog, ami a miniszterelnököt állami szervekben
fontos feladatot ellátó személyekkel kapcsolatban a határozat 38. pontja
értelmében egyéni elbírálás alapján megilleti, állami vezetői munkabér, illetve
egyéb járandóságok megállapítására vonatkozik. (Ezzel a jogával élt is a
miniszterelnök a Magyar Televízió vezetői esetében.) Aligha vitás, hogy más, a
kormánytól független állami szervek (pl. Alkotmánybíróság, önkormányzatok)
vezetői tekintetében sem jelenthetné ez a jogkör egyszersmind a vezetőknek a
kormány fegyelmi jogkörébe vonását.
A Magyar Televízió elnökének, illetve alelnökének államtitkári,
illetve helyettes államtitkári besorolásáról egyetlen jogszabály sem
rendelkezik, de ez a körülmény nem szerepel e vezetők kinevezési okmányában sem.
Az alelnök tekintetében még ez utóbbi esetben sem lehetne a kormány fegyelmi
jogköréről beszélni, hiszen a hivatkozott kormányhatározat 28. és 29. pontja nem
említi a helyettes államtitkári besorolású személyeket azok között, akikkel
szemben a kormány fegyelmi eljárást rendelhet el, illetve folytathat le.
A fentiek alapján a kormánynak a Magyar Televízió vezetőivel
kapcsolatos fegyelmi jogköre nemcsak azért kizárt, mert erre vonatkozó tételes
jogi szabály nem található a magyar jogrendszerben, hanem azért is, mert az
súlyosan sértené a sajtószabadság alkotmányba foglalt elvét.
Ami a legfőbb ügyészségnek 1992. március 6-án kiadott, ezzel
ellentétes tartalmú közleményét illeti, szükséges megjegyezni, hogy az
ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény értelmében az ügyész intézkedései között
a jogi véleményt kifejtő állásfoglalás kibocsátásának joga nem szerepel.
Amennyiben a legfőbb ügyészség mégis szükségesnek tartja ilyen nyilatkozat
kiadását, az a törvény szerint semmilyen jogi kötelező erővel nem rendelkezik.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
