A nemzet közelmúltjának írott forrásait 1945-től folyamatosan
nyelte el a kommunista párt apparátusa. A koalíciós korszakban - a szovjet
túlhatalommal rendelkező Szövetséges Ellenőrző Bizottság védernyője alatt -, a
fordulat éve után belső rendelkezésekkel és az iratokat beszippantó
pártarchívummal. Ahogy 1945 és 1948 között - jóvátétel címén - a gazdasági
talpraállás eszközei vándoroltak a Szovjetunióba, úgy keltek lábra a II.
világháborús iratanyagok is (pl. a Honvédelmi Minisztérium és a csendőrségi
iratok ma is ott lappanganak). Ahogy 1948 után a beszolgáltatási kényszerrel a
padlásokat lesöpörték, úgy beseperték a tömegszervezetek, az egyházi körök, a
politikai véleménnyel rendelkező magánszemélyek iratait is a párt és a BM
pincébe.
Ma, amikor remény mutatkozik arra, hogy hosszú távon a politikai
kultúra intézményei újra fölépülhetnek, nélkülözhetetlenek a nemzeti önismeret
írásbeli forrásai is. Ezért a Nyilvánosság Klub - első lépésként - szakszerű
állagfelmérést javasol az ország valamennyi legújabbkori levéltári gyűjteménye
számára. A dokumentumok listáját tartalmazó úgynevezett fondjegyzékeket
akadálytalanul hozzáférhetővé kell tenni bárki számára. Magyarországon
törvénynek kellene szavatolni azt, hogy a kutatók a 20 évnél régebbi keletű
iratokba betekinthessenek. Ez alól kivételt csak az állambiztonság különleges
érdekeit érintő dokumentumok képezhetnek.
Második lépésben a Nyilvánosság Klub azt indítványozza, hogy a már lajstromba vett iratokat egy erre a feladatra fölállítandó történész-levéltáros munkaközösség tanulmányozza. Függetlenül attól, hogy a különféle közgyűjtemények fölött melyik szerv - az MSZMP, a minisztériumok, a megyei és városi tanácsok, az egyházak gyakorolja a felügyeletet - a kutatás indokolatlannak vélt korlátozása ellen a jövőben e munkaközösséghez lehessen fordulni. Szükségesnek látjuk továbbá azt is, hogy a levéltári kutatás szabadságát korlátozó intézkedéseket végsősoron bíróság előtt lehessen megtámadni.
Harmadik lépésben a föltárt anyagok természete szerint legalább ötféle intézkedés látszik még kívánatosnak ahhoz, hogy a közelmúlt historikuma elnyerje helyét a jövendő generációk történelmi tudatában.
1. Diplomáciai úton haza kell szállítani a Szovjetunióban föllelhető Magyarországról elszármazott történelmi dokumentumokat. Föl kell kérni a nyugati emigráció szervezeteit és a privát gyűjteménnyel rendelkező magánszemélyeket is, hogy az eredeti iratok - illetve a hiteles másolati példányok - hazaszállításával járuljanak hozzá a határainkon kívül kiépült magyar vonatkozású politikai kultúra itthoni megismeréséhez. Segítségül kellene hívni a szomszéd országok magyar nemzeti kisebbségeinek képviselőit is, hogy az elmúlt 40 év dokumentumait - hazájuk jogszabályainak betartásával - juttassák el Magyarországra, vagy hívják fel a magyarországi kutatók figyelmét a lelőhelyekre. Ilyenformán az állagfelmérést készítő történész-levéltáros bizottság megismerkedhetne az 1945 utáni politikai emigráció tevékenységével - a Magyar Nemzeti Bizottmány működésétől kezdve a brüsszeli Nagy Imre Intézet archívumán át a különböző politikai, irodalmi, egyházi lapok iratanyagával, s nemcsak a nyugati féltekén, de a magyarság keleti szórványaiban is.
2. A Párttörténeti Intézet archívumából vissza kell szolgáltatni a nem kommunista párti iratokat az illetékességi körüknek megfelelő levéltárakba. Nincs rá tudományosan igazolható indok, hogy például a MÁV iratai vagy az 1945-48 közti pártok és tömegszervezetek dokumentációja a Párttörténeti Intézetben legyen elhelyezve. Ugyanez vonatkozik a kalocsai érsek vagy Mindszenty bíboros naplóira és leveleire is, amelyek jelenleg a BM operatív iratai között lelhetők föl.
3. Jogszabályban újra kell rendezni a tudományos kutatás feltételeit. Tekintettel az MDP és az MSZMP elmúlt 40 évben játszott szerepére, nem csupán az MSZMP szakkutatóira tartoznak az állampárt tevékenységének dokumentumai. Az állami eredetű, állami jellegű pártarchívumban őrzött iratokon kívül a kutatók szélesebb körére tartozik a kommunista párt régebbi főtitkárainak - illetve titkárságuknak - levelezési anyaga, a helyi és az országos hangulatjelentések, a magyar-szovjet kapcsolatokra vonatkozó iratok, az MSZMP és Jugoszlávia illetve Románia között - Nagy Imre és csoportja sorsát érintő - megállapodások, valamint e csoport perének fotó és filmanyaga stb.
4. Szükséges volna korlátozott példányszámú könyvsorozatban a szakmai nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenni olyan levéltári iratokat, amelyeket eleddig válogatás nélkül bizalmasan kezeltek. Mérlegelendő, hogy az iratoknak ebbe a körébe beletartozzanak-e a minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei, a minisztertanácsi kollégiumok tárgyalási anyagai, az MDP (1953-ig működő) Agitációs és Propaganda Bizottságának, s az MSZMP Ideológiai Munkaközösségének, Gazdasági-Politikai Bizottságainak jegyzőkönyvei, a megyei és városi pártbizottságok üléseinek dokumentumai, a KEB anyagai stb.
5. Az viszont nem lehet mérlegelés tárgya sem, hogy az elmúlt 40 év történetét meghatározó néhány politikai döntés dokumentuma a teljes nyilvánosságra tartozik. Tűnődni csupán kiadásuk szakmailag hiteles feltételeiről kellene. A kútforrásoknak kétségkívül ebbe a körébe tartoznak a koncepciós perek iratanyagai; 1956 előzményei közül a KV. ülések jegyzőkönyvei és a PB határozatok; az Írószövetség, a Petőfi-Kör, a DISZ üléseinek jegyzőkönyvei; a forradalom iratai közül a munkástanácsok, a nemzeti bizottságok és egyéb önkormányzati szervek föllelhető dokumentációja; a forradalom utóéletéből pedig Nagy Imre "Snagovi emlékirata", az ENSZ ötös-bizottságának jelentése, valamint a magyar kormányzat és az ENSZ közötti tárgyalások följegyzései arról, hogy milyen feltételek között került le a "magyar kérdés" a közgyűlés napirendjéről. Úgyszintén e kategóriába tartoznak mindazok a nemzetközi megállapodások, amelyek magyarázatot nyújtanak arra: hogyan kerültek magyar katonai és munkásőr alakulatok Csehszlovákiába 1968 augusztusában.
Második lépésben a Nyilvánosság Klub azt indítványozza, hogy a már lajstromba vett iratokat egy erre a feladatra fölállítandó történész-levéltáros munkaközösség tanulmányozza. Függetlenül attól, hogy a különféle közgyűjtemények fölött melyik szerv - az MSZMP, a minisztériumok, a megyei és városi tanácsok, az egyházak gyakorolja a felügyeletet - a kutatás indokolatlannak vélt korlátozása ellen a jövőben e munkaközösséghez lehessen fordulni. Szükségesnek látjuk továbbá azt is, hogy a levéltári kutatás szabadságát korlátozó intézkedéseket végsősoron bíróság előtt lehessen megtámadni.
Harmadik lépésben a föltárt anyagok természete szerint legalább ötféle intézkedés látszik még kívánatosnak ahhoz, hogy a közelmúlt historikuma elnyerje helyét a jövendő generációk történelmi tudatában.
1. Diplomáciai úton haza kell szállítani a Szovjetunióban föllelhető Magyarországról elszármazott történelmi dokumentumokat. Föl kell kérni a nyugati emigráció szervezeteit és a privát gyűjteménnyel rendelkező magánszemélyeket is, hogy az eredeti iratok - illetve a hiteles másolati példányok - hazaszállításával járuljanak hozzá a határainkon kívül kiépült magyar vonatkozású politikai kultúra itthoni megismeréséhez. Segítségül kellene hívni a szomszéd országok magyar nemzeti kisebbségeinek képviselőit is, hogy az elmúlt 40 év dokumentumait - hazájuk jogszabályainak betartásával - juttassák el Magyarországra, vagy hívják fel a magyarországi kutatók figyelmét a lelőhelyekre. Ilyenformán az állagfelmérést készítő történész-levéltáros bizottság megismerkedhetne az 1945 utáni politikai emigráció tevékenységével - a Magyar Nemzeti Bizottmány működésétől kezdve a brüsszeli Nagy Imre Intézet archívumán át a különböző politikai, irodalmi, egyházi lapok iratanyagával, s nemcsak a nyugati féltekén, de a magyarság keleti szórványaiban is.
2. A Párttörténeti Intézet archívumából vissza kell szolgáltatni a nem kommunista párti iratokat az illetékességi körüknek megfelelő levéltárakba. Nincs rá tudományosan igazolható indok, hogy például a MÁV iratai vagy az 1945-48 közti pártok és tömegszervezetek dokumentációja a Párttörténeti Intézetben legyen elhelyezve. Ugyanez vonatkozik a kalocsai érsek vagy Mindszenty bíboros naplóira és leveleire is, amelyek jelenleg a BM operatív iratai között lelhetők föl.
3. Jogszabályban újra kell rendezni a tudományos kutatás feltételeit. Tekintettel az MDP és az MSZMP elmúlt 40 évben játszott szerepére, nem csupán az MSZMP szakkutatóira tartoznak az állampárt tevékenységének dokumentumai. Az állami eredetű, állami jellegű pártarchívumban őrzött iratokon kívül a kutatók szélesebb körére tartozik a kommunista párt régebbi főtitkárainak - illetve titkárságuknak - levelezési anyaga, a helyi és az országos hangulatjelentések, a magyar-szovjet kapcsolatokra vonatkozó iratok, az MSZMP és Jugoszlávia illetve Románia között - Nagy Imre és csoportja sorsát érintő - megállapodások, valamint e csoport perének fotó és filmanyaga stb.
4. Szükséges volna korlátozott példányszámú könyvsorozatban a szakmai nyilvánosság számára hozzáférhetővé tenni olyan levéltári iratokat, amelyeket eleddig válogatás nélkül bizalmasan kezeltek. Mérlegelendő, hogy az iratoknak ebbe a körébe beletartozzanak-e a minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei, a minisztertanácsi kollégiumok tárgyalási anyagai, az MDP (1953-ig működő) Agitációs és Propaganda Bizottságának, s az MSZMP Ideológiai Munkaközösségének, Gazdasági-Politikai Bizottságainak jegyzőkönyvei, a megyei és városi pártbizottságok üléseinek dokumentumai, a KEB anyagai stb.
5. Az viszont nem lehet mérlegelés tárgya sem, hogy az elmúlt 40 év történetét meghatározó néhány politikai döntés dokumentuma a teljes nyilvánosságra tartozik. Tűnődni csupán kiadásuk szakmailag hiteles feltételeiről kellene. A kútforrásoknak kétségkívül ebbe a körébe tartoznak a koncepciós perek iratanyagai; 1956 előzményei közül a KV. ülések jegyzőkönyvei és a PB határozatok; az Írószövetség, a Petőfi-Kör, a DISZ üléseinek jegyzőkönyvei; a forradalom iratai közül a munkástanácsok, a nemzeti bizottságok és egyéb önkormányzati szervek föllelhető dokumentációja; a forradalom utóéletéből pedig Nagy Imre "Snagovi emlékirata", az ENSZ ötös-bizottságának jelentése, valamint a magyar kormányzat és az ENSZ közötti tárgyalások följegyzései arról, hogy milyen feltételek között került le a "magyar kérdés" a közgyűlés napirendjéről. Úgyszintén e kategóriába tartoznak mindazok a nemzetközi megállapodások, amelyek magyarázatot nyújtanak arra: hogyan kerültek magyar katonai és munkásőr alakulatok Csehszlovákiába 1968 augusztusában.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
