Csakhogy közérdek fűződik annak kiderítéséhez,
valóban folyt-e törvénytelen adatgyűjtés egy parlamenti párt vezetői ellen. Ha
pedig ez így van, akkor közérdek minden erre vonatkozó információnak a lehető
legrövidebb időn belüli nyilvánosságra hozatala. Ellenkező esetben alappal
merülhet fel a Btk. 177/A. § (1) bekezdésének f) pontjában foglalt közérdekű
adat eltitkolásának vétsége.
További érdekessége az ügynek, hogy miközben a törvény teljes szigorával sújtanak le az újságíróra, nincs tudomásunk arról, hogy az iratok titkos kezeléséért felelős állami tisztségviselők ellen is - akár a Népszava esetében, akár a mostani alkalommal - megindult volna az eljárás. Miért nem vizsgálja például a rendőrség a "megfigyelési" bizottság elnökének büntetőjogi felelősségét, hiszen a házszabály szerint az országgyűlési bizottságok államtitkot tartalmazó iratainak titkos kezelése az elnökök kötelezettsége?
Ami pedig a Kriminális főszerkesztője cselekedetének megítélését illeti: formálisan államtitokká minősített adatok publikálása adott esetben szolgálhatja a polgárok alkotmányban biztosított információszabadságának érvényesülését is, főként, ha kiderül, hogy az iratok tartalmának nyilvánosságra kerülése - a bíróság megítélése szerint - nem veszélyezteti a titoktörvényben meghatározott államérdekeket. Ebben az esetben a nyilvánosságra hozatal nemhogy nem veszélyes a társadalomra és nem büntethető, hanem egyenesen társadalmi érdeket szolgál, az újságíró pedig azt tette, ami a dolga: hozzáférhetővé tette a mindenki számára alkotmányosan megismerhető közérdekű adatokat.
Mindezek alapján kérdés, vajon a miniszterelnök tavaly augusztusi, a törvénytelen megfigyelésekre vonatkozó bejelentésével egyidejűleg miért nem tett büntetőfeljelentést jogosulatlan adatkezelés bűncselekménye miatt? Az ügy parlamenti bizottság keretében történő kivizsgálása ugyanis nem helyettesítheti a büntetőjogi felelősségrevonást. Ha pedig a miniszterelnök elmulasztotta az eljárás kezdeményezését, miért nem tette azt meg helyette az ügyészség, ha többnek tekintette a kormányfő bejelentését politikai figyelemelterelésnél?
További kérdés: miért nem volt elegendő tíz hónap a miniszterelnöknek, hogy nyilvánosságra hozza a megfigyeléssel kapcsolatos közérdekű dokumentumokat? Ha pedig ez nem történt meg, miért nem kezdeményeztek büntetőeljárást közérdekű adat eltitkolása miatt például a "megfigyelési" bizottság tagjai azokkal - köztük a miniszterelnökkel - szemben, akik a mai napig eltitkolják a közvélemény elől a megfigyelési ügy dokumentumait? A büntetőeljárást ebben az esetben sem helyettesíti, hogy időközben politikai vizsgálatok folynak, egyébként a közérdekű adatot eltitkolók párttársainak vezetésével.
A kérdésekre adható egyik lehetséges válasz: nem folytak törvényellenes megfigyelések, az ezt bizonyító dokumentumokat pedig a miniszterelnök - akár a közérdekű adatok eltitkolásának bűncselekménye árán is - el akarja zárni a nyilvánosság elől. Ehelyett büntetőeljárást indítanak az ellen az újságíró ellen, aki - akár az államtitoksértést is vállalva - tájékoztatta a polgárokat az igazságról. Vagyis a kormány két legyet kíván ütni egy csapásra: eltitkolni a közérdekű információkat és támadást indítani az azt nyilvánosságra hozó sajtó ellen.
További érdekessége az ügynek, hogy miközben a törvény teljes szigorával sújtanak le az újságíróra, nincs tudomásunk arról, hogy az iratok titkos kezeléséért felelős állami tisztségviselők ellen is - akár a Népszava esetében, akár a mostani alkalommal - megindult volna az eljárás. Miért nem vizsgálja például a rendőrség a "megfigyelési" bizottság elnökének büntetőjogi felelősségét, hiszen a házszabály szerint az országgyűlési bizottságok államtitkot tartalmazó iratainak titkos kezelése az elnökök kötelezettsége?
Ami pedig a Kriminális főszerkesztője cselekedetének megítélését illeti: formálisan államtitokká minősített adatok publikálása adott esetben szolgálhatja a polgárok alkotmányban biztosított információszabadságának érvényesülését is, főként, ha kiderül, hogy az iratok tartalmának nyilvánosságra kerülése - a bíróság megítélése szerint - nem veszélyezteti a titoktörvényben meghatározott államérdekeket. Ebben az esetben a nyilvánosságra hozatal nemhogy nem veszélyes a társadalomra és nem büntethető, hanem egyenesen társadalmi érdeket szolgál, az újságíró pedig azt tette, ami a dolga: hozzáférhetővé tette a mindenki számára alkotmányosan megismerhető közérdekű adatokat.
Mindezek alapján kérdés, vajon a miniszterelnök tavaly augusztusi, a törvénytelen megfigyelésekre vonatkozó bejelentésével egyidejűleg miért nem tett büntetőfeljelentést jogosulatlan adatkezelés bűncselekménye miatt? Az ügy parlamenti bizottság keretében történő kivizsgálása ugyanis nem helyettesítheti a büntetőjogi felelősségrevonást. Ha pedig a miniszterelnök elmulasztotta az eljárás kezdeményezését, miért nem tette azt meg helyette az ügyészség, ha többnek tekintette a kormányfő bejelentését politikai figyelemelterelésnél?
További kérdés: miért nem volt elegendő tíz hónap a miniszterelnöknek, hogy nyilvánosságra hozza a megfigyeléssel kapcsolatos közérdekű dokumentumokat? Ha pedig ez nem történt meg, miért nem kezdeményeztek büntetőeljárást közérdekű adat eltitkolása miatt például a "megfigyelési" bizottság tagjai azokkal - köztük a miniszterelnökkel - szemben, akik a mai napig eltitkolják a közvélemény elől a megfigyelési ügy dokumentumait? A büntetőeljárást ebben az esetben sem helyettesíti, hogy időközben politikai vizsgálatok folynak, egyébként a közérdekű adatot eltitkolók párttársainak vezetésével.
A kérdésekre adható egyik lehetséges válasz: nem folytak törvényellenes megfigyelések, az ezt bizonyító dokumentumokat pedig a miniszterelnök - akár a közérdekű adatok eltitkolásának bűncselekménye árán is - el akarja zárni a nyilvánosság elől. Ehelyett büntetőeljárást indítanak az ellen az újságíró ellen, aki - akár az államtitoksértést is vállalva - tájékoztatta a polgárokat az igazságról. Vagyis a kormány két legyet kíván ütni egy csapásra: eltitkolni a közérdekű információkat és támadást indítani az azt nyilvánosságra hozó sajtó ellen.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Magyar Hírlap összeállítása
Magyar Hírlap, 1999. június 15., kedd
Juszt mellé állt a Nyilvánosság Klub
Tényszerűen megvalósítja az államtitoksértést, hogy Juszt
László Kriminális című lapjában nyilvánosságra hozta a fideszes
képviselők megfigyeléséről szóló dokumentumokat, ugyanakkor közérdek fűződött az
iratok megjelentetéséhez - áll a Nyilvánosság Klub közleményében. A polgári
titkosszolgálatokat irányító miniszter szerint a szervezett alvilág kapcsolatot
épít ki közéleti személyiségekkel, köztük újságírókkal.
MH-összeállítás
Kövér László, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő
tárca nélküli miniszter hétfői rádiós nyilatkozatában utalt elődje, Katona Béla
azon korábbi kijelentésére, miszerint "megkezdődött a bűnözés és a politika
között a hídverés".
Kövér túlzásnak nevezte elődje lemondás előtt tett kijelentését,
azonban megállapította, hogy az nem volt haszontalan, mert fölhívta a figyelmet
arra, hogy a szervezett alvilág megpróbál legális kapcsolatrendszert kiépíteni a
közélet irányába. Nemcsak politikusokról, hanem újságírókról, művészekről,
sportolókról éppúgy lehetne beszélni - közölte Kövér -, mivel ezek a kapcsolatok
teszik erősebbé a világon mindenhol a szervezett bűnözést.
Juszt László, a Kriminális című tévémagazin két hete
leváltott főszerkesztője - aki ellen eljárás indult államtitoksértés miatt,
miután a megfigyelési botránnyal kapcsolatban titkosított dokumentumokat közölt
azonos nevű újságjában - nem kívánt reagálni a miniszter megjegyzésére.
A Nyilvánosság Klub tegnapi állásfoglalása szerint az eljárás alá
vont Juszt László lapjában "nyilvánosságra hozott dokumentum semmilyen
tekintetben nem igazolja a miniszterelnök 1998. augusztus 25-ei bejelentését,
miszerint az előző ciklusban törvénytelen adatgyűjtés folyt volna a Fidesz
politikusaival szemben. Ettől azonban még a nyilvánosságra hozó megvalósítja az
államtitoksértés törvényi tény tényállását, ha a minősítés szabályszerű volt" -
hangzik a közlemény. Csakhogy közérdek fűződik annak kiderítéséhez, valóban
folyt-e törvénytelen adatgyűjtés egy parlamenti párt vezetői ellen - folytatódik
a nyilatkozat. Ha pedig ez így van, akkor közérdek minden erre vonatkozó
információnak a lehető legrövidebb időn belüli nyilvánosságra hozatala.
Ellenkező esetben alappal merülhet fel a Btk. 177/A. paragrafus (1) bekezdésének
f) pontjában foglalt közérdekű adat eltitkolásának vétsége.
Halmai Gábor alkotmányjogász, a Nyilvánosság Klub ügyvivője a
Magyar Hírlap nak elmondta: ha Juszt államtitkot sértett azzal, hogy a
titkosszolgálati emberek nevét nyilvánosságra hozta - ami a dokumentumot
érdemben letakarása esetén nem módosította volna -, akkor azt majd megállapítja
a bíróság. Azonban az érdemi része a közlésnek, amelyben Juszt rizikót vállalt,
az a közérdekhez fűződő érdek, és a sajtószabadságot védi a klub, amikor kiáll
emellett.
A fideszes Répássy Róbert szerint, aki a parlamentben napirend
előtt szólalt fel, megdöbbentő, hogy a televíziós szerkesztő tudatosan sértette
meg a törvényt.
Kövér László polgári titkosszolgálatokat irányító tárca nélküli
miniszter kijelentette: a dokumentumok nyilvánosságra kerülése súlyosan sérti az
ország nemzetbiztonsági érdekeit. Szerinte az újságból az iratok tartalmát
külföldiek is megismerhették. A Büntető törvénykönyv paragrafusa alapján ezért a
riporter 5-től 15 évig tartó szabadságvesztéssel büntethető.
A miniszter kérte az ellenzéket: higgadtan mérlegelje a
történteket, és ezután ne álljanak ki a bűncselekmény elkövetője mellett. Fodor
Gábor azonban szintén napirend előtt a kormányt vádolta a sajtószabadság
megsértésével.
Kövér válaszában leszögezte: a dokumentummal több nemzetbiztonsági
tiszt neve, beosztása, feladata, illetve fedőcégek létrehozásának körülményei
kerültek nyilvánosságra.