2019. január 28., hétfő

Az Alkotmánybíróság legújabb átvilágítási határozatáról
2003. május 10.

Az Alkotmánybíróság mostani döntésével elutasította azokat az indítványokat, amelyek szerint az átvilágítási törvény 2000. évi módosításakor önkényesen maradtak ki a közvélemény alakítására befolyással lévő átvilágítandó személyek közül az egyházi méltóságok, a köztestületek és az érdekképviseletek vezetői. Ezzel a határozatával az alkotmánybírák nem egyszerűen jóváhagyták a törvényhozó újabb önkényes döntését, hanem ellentmondott saját korábbi, 1994-es határozatának is. Akkor ugyanis az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy ha a törvényhozó úgy dönt, hogy átvilágíttatja a sajtómunkásokat, mint a közvélemény alakítóit, akkor nem hagyhatja ki a politikai pártok, az egyházi testületek, az országos köztestületek és a szakszervezetek vezetőit sem, akik legalább annyira szerepet játszanak a politikai közvélemény formálásában.
Az Alkotmánybíróságnak nem ez az első olyan döntése, amellyel maga is akadályozóvá vált a múltfeldolgozás folyamatának. 1999-ben a testület szintén elutasította azokat az indítványokat, amelyek részben az ellenőrzés alá vont személyi kört, részben pedig az ellenőrzendő állambiztonsági tevékenységnek a BM III/III. csoportfőnökségén túl más csoportfőnökségekre való kiterjesztésének elmaradását kifogásolták. Ez az elutasítás értelemszerűen maga után vonta a III/III. csoportfőnökségen kívüli részlegek ügynökei és iratai további elzárását a nyilvánosság elől.
Természetesen a polgárok információs önrendelkezési jogát minden tekintetben kielégítő ügynök- és aktaszabályozás elmaradásáért a felelősség elsősorban az Országgyűlést terheli, de az Alkotmánybíróság rendre elmulasztotta a lehetőségeket, hogy az alkotmányos szabályozást kikényszerítse a törvényhozótól.

A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete