A Nyilvánosság Klub megalakulásától, 1988-tól kezdve síkra száll a
sajtó és a rádiózás szabadságáért. Először a pártállam kézi vezérlésű írott és
elektronikus sajtóját ostorozta, majd a '89-es jogállami forradalmat követő
médiaháború idején aggódott a kormány által felügyelt médiumok miatt. A
médiatörvény 1996-os elfogadását követően bírálta, sőt, az Alkotmánybíróság
előtt is megtámadta - sikertelenül - a parlamenti pártok által felügyelt
rendszerét, mely nem biztosította a média teljes függetlenségét az államtól.
2001-ben felléptünk a Lex Répássy ellen, mert úgy ítéltük meg, az sértené a
szerkesztői szabadságot. (Az Alkotmánybíróság ebben az esetben a sajtószabadság
pártjára állt.) A Fidesz képviselői által a parlament elé terjesztett
"média-csomag" most ismét az egypárti kézi vezérlés immár alkotmányba foglalt
visszatértével fenyeget. Mi mást jelent a kormánypártok szavazataival
megválasztandó új médiatestületek létrehozása, a sajtónak utoljára a Berecz
János-féle sajtótörvényben szereplő tájékoztatási kötelezettsége, illetve a Lex
Répássyban még alkotmányellenesnek minősített vélemény-helyreigazítás
intézményesítése?
A nyilvánosság reformjáról 1988-ban közzétett tanulmányunk
megjelenése óta nem volt okunk attól tartani, hogy egy majdani "forradalom" újra
kétségbe vonja a nyomtatott és az elektronikus sajtó szabadságát, megidézve a
pártállamnak - a tanulmányban oly sokat bírált - "cenzúrahatóságát", az MSZMP
agit.prop. osztályát, az APO-t.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
