2019. január 28., hétfő

Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium 2007. június 15-ei levele a Nyilvánosság Klub ügyvivőjének
2007. november 20.

Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium 2007. június 15-ei levele a Nyilvánosság Klub ügyvivőjének:
Mellékelten megküldöm az új Ptk. tervezete kapcsán készült, a döntést igénylő pontokat összefoglaló előterjesztés tervezetét. Köszönettel venném, ha megismerhetném az Ön, illetve a Nyilvánosság Klub ezzel összefüggő véleményét.
Üdvözlettel
Gadó Gábor

Előterjesztés a Kormány részére az új Ptk. előkészítéséről
(2007. június 5-ei állapot)
(Részlet)
[...]
4) A sajtóhelyreigazítás Javaslatban található szabályai megegyeznek a hatályos rendelkezésekkel. A következő területeken javaslunk kiegészítést annak érdekében, hogy a sajtónak a közélet törvényes működését felelősen ellenőrző szerepe javuljon:
- a Javaslat tegye egyértelművé, hogy a sajtóhelyreigazítás szabályai nem vonatkoznak arra az esetre, ha nyilvános rendezvényről a forrás megjelölésével korrekt tudósítást ad a sajtó (a személyhez fűződő jogok megsértésének szabályai az ilyen sajtótudósításra továbbra is kiterjednének);
- a Javaslat tegye egyértelművé, hogy a sajtóhelyreigazítás szabályai alkalmazásának előfeltétele a személyhez fűződő jogok megsértése;
- a közszereplők közéleti tevékenységével összefüggő sajtóállításoknál a szankciók alkalmazásának legyen előfeltétele a sajtó vétkessége és - a bizonyítási teher megfordításával - a közszereplőnek kelljen bizonyítania az állítás hamis voltát annak érdekében, hogy ösztönözze a szabályozás a sajtó tényfeltáró szerepének gyakorlását.
[...]

Észrevételek
az új Ptk. tervezetének "továbbfejlesztéséről" szóló
Előterjesztéshez
(IRM/PJKNMFO/356)
Tartalmi szempontból jelentős részben egyetértünk a sajtóhelyreigazítás szabályainak javasolt módosításával. A szóban forgó jogintézménynek nem lehet az a rendeltetése, hogy a közszereplők nyilatkozatainak kvázi cenzúrázásra kényszerítsék a sajtót. A sajtóhelyreigazítás szabályai álláspontunk szerint sem vonatkozhatnak tehát arra az esetre, ha egy nyilvános rendezvényről a forrás megjelölésével korrekt tudósítást közöl egy orgánum. A magunk részéről nem kifogásoljuk azt sem, hogy a törvénytervezet az elektronikus sajtó esetében is lehetővé kívánja tenni ezen túl a helyreigazítást.
Nem értünk egyet ugyanakkor azzal, hogy személyhez fűződő jogok megsértése címén a fenti esetben mégiscsak meg lehetne állapítani a sajtó "objektív" felelősségét. A közszereplők álláspontjának és a nyilvános eseményeken elhangzó vélemények megismeréséhez fűződő érdekre tekintettel úgy látjuk, hogy a jogkövetkezményeket ilyenkor a nyilatkozónak magának kellene viselnie.
Egy ponton a több évtizede érvényes jogi előírások precizírozását tartjuk indokoltnak. A Ptk. jelenlegi szövege (hasonlóan az új törvényhez) azt tartalmazza, hogy "A helyreigazítást napilap esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő 8 napon belül, folyóirat esetében a legközelebbi számban, azonos módon (...) kell közölni". Ez az előírás hátrányos megkülönböztetést jelent a heti és havilapokkal, illetve a más periodikákkal szemben. Azok számára ugyanis nem feltétlenül garantálja a napilapok esetében biztosított 8 napos mérlegelési időt. Erre tekintettel a tervezetet úgy volna szükséges módosítani, hogy valamennyi sajtótermék számára megkülönböztetés nélkül rendelkezésre álljon a 8 napos "gondolkodási idő", ez alatt dönthetné el az adott szerkesztőség, közli-e a helyreigazítást vagy sem.
A sajtóhelyreigazítás szabályainak elhelyezését illetően továbbra is az az álláspontunk, hogy e jogintézménynek nem a Ptk.-ban volna a helye, hanem a kétharmados sajtótörvényben. A sajtóhelyreigazítás 1950-es évekbeli szabályozása minden bizonnyal szorosan összefüggött a sajtó szerepének pártállami felfogásával. Az új Ptk.-nak ezt az örökséget nem kellene tovább cipelnie. A sajtószabadságnak, mint alkotmányos alapjognak kellően differenciált szabályozása egyébként is nehezen volna megoldható egy magánjogi kódex keretei között. Ugyancsak a Ptk.-beli kodifikáció ellen szól a hatályos alkotmány azon rendelkezése is, amely a kétharmados törvények között tesz említést a sajtószabadságról szóló törvényről, márpedig ennek elengedhetetlen része az e szabadságot korlátozó sajtóhelyreigazítás. A sajtótörvénynek kellene tartalmaznia álláspontunk szerint, a különböző más törvényekben - például a Pp.-ben - szétszórt egyéb sajtójogi intézményeket is. Ennek az optimális esetben újjáalkotott - kétharmados sajtótörvénynek kellene állást foglalnia egy sor olyan koncepcionális kérdésről, amire a jelenlegi szabályozás, illetve joggyakorlat szinte egyáltalán nem reflektál, például, hogy a közszereplők és a nem közszereplők esetében milyen eltérő kezelés indokolt. A személyhez fűződő jogok újraszabályozása során indokolt kodifikálni az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozatában elsősorban büntető ügyekre kidolgozott, és a bírói gyakorlatban ellentmondásosan megjelenő tesztjét, mely szerint a közszereplőkkel szembeni jogsértésekért akkor felel a sértő fél, ha bizonyítható, hogy szándékosan vagy foglalkozási szabályainak súlyosan gondatlan megsértésével állított valótlanságot.
A személyiségi jogokkal kapcsolatos előírásokon kívül a Nyilvánosság Klub az új Ptk. tervezetének még egy rendelkezésére kíván röviden reflektálni. Habár egyesületünk "profiljától" mondhatni távol esik, mégsem tudjuk szó nélkül hagyni, a családjogi könyv egyik tervezett megfogalmazását. A "mostohagyermek" és a "mostohaszülő" fogalmának kodifikálását (3:199/3:200) azok stigmatizáló jellege miatt akkor is szerencsétlen elképzelésnek tartjuk, ha ezeket a fogalmi kategóriákat a hazai családjog esetleg már eddig is használta. Még rosszabb ötletnek tűnik ez akkor, ha a jogalkotó most kívánná átemelni a polgári jogba e negatív konnotációjú kategóriákat, amelyek már pusztán a hivatalosnak szánt elnevezés folytán is eleve megterhelnék a jövőben a szóban forgó rokoni kapcsolatokat.
Budapest, 2007. november 20.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete