1) Hogyan "került be" a csomagba az adott határozattervezet,
hiszen az ügyrend értelmében az ORTT féléves munkatervét az elnök állítja össze,
és ő az is, aki előkészíti a testületi üléseket.
2) Az elnök most a nyilvánosságra hozott - szerintünk is helyes -
különvéleményét vajon megosztotta-e a döntést megelőzően tagtársaival? A
határozat tervezetét tartalmazó, előzetesen benyújtandó előterjesztésekhez
ugyanis az ügyrend szerint - akkor is, ha azokat csomagba rendezték - minden tag
írásban módosító indítványt nyújthat be előzetesen írásban vagy az ülésen
szóban.
3) Ha ez megtörtént, akkor vajon ez a különvélemény érvényre
jutott-e az elnök szavazatában? Mindenesetre a nyilvánosságra hozott
határozathoz nem csatoltak különvéleményt, pedig az ügyrend lehetővé teszi, hogy
a szavazásnál kisebbségben maradt testületi tag az ülés által megvitatott eltérő
álláspontját, indokaival együtt - különvélemény formájában - írásba foglalhatja,
és a határozathoz csatolhatja. Az ügyrend értelmében a különvéleményt a
határozattal együtt kell közzétenni.
4) Ha viszont a csomagban szereplő határozatokról nem folyt vita,
akkor vajon a testületi ülés megfelel-e az ügyrendben foglalt azon
meghatározásának, miszerint az "az ORTT szavazati joggal rendelkező tagjainak
együttes tanácskozását jelenti"?
5) És ha nincs mód a csomagban szereplő egyes határozatokat
megvitatni, akkor vajon hogyan történik a döntés? Az egyetlen logikailag
kínálkozó megoldás, hogy a csomag egészére kell igennel vagy nemmel szavazni.
Nem lehet pontosan tudni, hogy a vitatott határozat csomagjában hány másik
javaslat szerepelt még (az elnök csak annyit osztott meg velünk, hogy az adott
ülésnapon összesen 191 határozat született), de a kérdéses ügyben az elnök csak
úgy szavazhatott volna - meggyőződése szerint - nemmel, ha egyszersmind
valamennyi javaslatot elutasítja. Sőt, lehet, hogy ezzel hét másik kollégája is
így volt (tételezzük fel, hogy az előterjesztő testületi tag egyetértett saját
javaslatával). Vagyis ebben az abszurd eljárási rendben az ORTT szép számmal
hozhat olyan határozatokat, amelyekkel egy tag kivételével egyikük sem ért
egyet, ami ugyebár aligha fér össze a többségi döntés ügyrendben is szereplő
demokratikus követelményével. Erről a hosszú évek óta folytatott - és egyébként
az elnök által is elítélt, de egyelőre tovább folytatott -, tökéletesen
antidemokratikus döntési mechanizmusról szerezhetett most tudomást az egész
ország közvéleménye az elnök beismerésnek is beillő magyarázkodásából.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Majtényi László válasza (ÉS 2008/38.)
Élet és Irodalom 2008/38.sz.
További magyarázkodás, a nyilvánosság
tájékoztatása
I. Volt részem pár csetepatéban, de ez szokatlan. A Nyilvánosság
Klub ügyvivő testülete gonoszra hangszerelve, állítások és kérdések formájában
(Beismerő magyarázkodás, ÉS, 2008/37.) megismétli azt, amit Buda Péter és Gábor
György (Tanítóhivatalunk az ORTT, ÉS, 2008/36.) című cikkéhez fűzött rövid
megjegyzésemben - mely a bibliai teremtéstörténetre utaló reklámról szóló
határozatunkat bírálja - leírtam. Hiába adok korábbi válaszommal igazat a
szerzőknek, hiába ismertem el felelősségemet, ez az ügyvivő testületnek kevés,
semmi.
Akkor szépen sorjában: Azzal kezdem, aminek olvastán kifejezetten
örültem. Mivel nem akartam az egyrészt-másrészt fejtegetés látszatát kelteni,
mondtam csak annyit, hogy egyetértek Buda és Gábor, a határozatot ostorozó
szigorú mondataival, ám a szövegben azért jeleztem azt, amit a szerzőpáros nem
vett észre: ez a döntés bármennyire rossz is, a reklámokban megjelenő
kereskedelmi szólás szabadságáról szól, nem pedig általában a
véleménynyilvánítás szabadságáról, ami nem ugyanaz. Ezt az ügyvivő testület is
tudja, észrevette, köszönöm. Ám az alkotmányjogban jártas ügyvivő testületnek
azt is tudnia kellene, amit láthatóan nem tud: nem vagyok az Országos Rádió és
Televízió Testületben főnök, nincs senki, akinek ott nálam kevesebb szavazata
lenne. (Jelenleg két tagnak is kétszer annyit ér a szavazata, mint az enyém. A
független testület létszámának és a tagok szavazóerejének szabályozása bonyolult
és nem racionális, jellemző, nem is akarom kihasználni, de a Nyilvánosság Klub
az ORTT testületének a létszámát is jócskán elvéti). Jogi értelemben csak úgy
érhetek el bármit, ha javaslataimhoz többséget szerzek, azaz:
1) Valóban az én feladatom a testületi ülések előkészítése, de a
kezem meg van kötve. Az intézménynek hosszú története van, kialakult
szokásokkal, rögzült szabályokkal. Hiába írja például elő az ügyrend a legalább
heti kétszeri ülésezést, ha a testület többsége erre nem hajlandó (van olyan
testületi tag, akinek a heti egy ülés is elviselhetetlen teher). A testületet
nem kényszeríthetem semmire. Így történik meg, hogy egy ülésre adott esetben
százkilencvenegy döntés jut. Azon dolgozom, hogy a szokások és a szabályok
változzanak, nincs terem ezt részletezni, de akit érdekel, követheti az ezzel
kapcsolatos igyekezetet.
2) A napirendet előkészítő munkát a testület irodája végzi. A
komoly ügyek önálló napirendi pontok, a bagatellek viszont, ha azonos típusúak,
egy aktába kerülnek. Amikor jóváhagyom a napirendet, ezekből annyit látok,
mondjuk, hogy Egyes országos és körzeti műsorszolgáltatók jogsértései, ami alatt
például néhány perces csúszások, csekély reklámidő-túllépések értendők. Az iroda
ugyan már tudja, mit nem tehet meg, ebben az esetben mégis négy főnök
ellenőrzését követően sem tudott különbséget tenni a tollpihe és a vasgolyó, a
műsorrend pár perces csúszása és a versengő alapjogok esete között. Ennek is van
magyarázata: noha a Médiatörvény ezt kifejezetten feladatává teszi, valódi
alapjogi jogértelmezésen alapuló határozatokat az ORTT eddigi története során
soha nem hozott. Az iroda igyekvően most tanulja az alapjogi jogalkalmazást. Az
is figyelemre méltó, hogy pontosan ugyanerről a reklámról pontosan ugyanezt a
döntést a testület már két ízben meghozta, utoljára pár héttel a testületbe
belépésem előtt, anélkül, hogy az ügy bármi figyelmet kapott volna. Újabban,
hála az égnek, figyelnek ránk.
3) Nem kell tudnia az ügyvivő testületnek, ezért megválaszolom:
nem az ORTT tagjai készítik a határozatokat, hanem az iroda előterjesztései
felett vitatkoznak. Azt én vezettem be, hogy a testület tagjaként határozatot
írok.
4) Minden határozattervezetet elolvasok, azokról jegyzeteket
készítek. Az ülésen, ha szükségét látom, röviden össze is foglalom. El lehet
játszani azzal a számítással, hogy ügyenként hány perc jut tanulmányozásra, ha
százkilencvenegy határozatot kell átnézni. A pénteken délben megjött anyagot
munkatársamtól, miután ő tanulmányozta, hétfőn kaptam meg, azzal a javaslattal,
hogy a szóban forgó tizennégy határozatot tartalmazó előterjesztés elfogadható
(az ülés kedd reggel kezdődött). Az előterjesztések között különben kettő is
akadt, melyekkel hosszan kellett foglalkoznom: az egyik a testület következő évi
költségvetéséről szóló törvényjavaslat, a másik az ORTT és a Nemzeti Hírközlési
Hatóság közötti hosszú távú együttműködési megállapodás volt. A kérdéses hétfői
napon még komoly megbeszélésem volt a műsorterjesztők egyik fontos szervezetének
elnökével, és egyórás élő rádióműsor vendégeként is szerepeltem, mert minden
felkérésnek eleget teszek annak érdekében, hogy az ORTT működéséről a
nyilvánosságot tájékoztassam. Aztán hiába néztem át, nem találtam meg abban a
tizennégy darabot tartalmazó előterjesztésben azt, amit meg kellett volna
találnom, de aminek nem lett volna szabad ott szerepelnie. Hangsúlyozom, ez nem
mentség, hanem a hiba nyilvános elismerése. Az ügyrend és az ügymenet
módosításával próbálom elérni, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő. Az
elmúlt hónapokban például sajtóhírek sora szólt arról, miként szeretném a
testület működését átláthatóvá, nyilvánossá tenni, és az ezzel kapcsolatos
határozati javaslataim a testület napirendjén vannak. De csak olyan
reformjavaslat válhat valóra, amely a testület többsége számára elfogadható,
viszont ebből következően a siker csakis közös lehet. Még valami: bár ennek
megítélésem szerint nincs jelentősége, miután az ÉS-ben már kétszer is megjelent
az ellenkezője, elmondom, a szóban forgó határozatot nem én írtam alá.
5) Végül: az ügy nem ért még véget, mert ezen a héten a testület
újból tárgyalja.
II. Szalai Annamária tagtársammal a közpénzek elherdálása elleni
fellépésben rendszerint, az ORTT-ben szükséges reformok tekintetében pedig
gyakran egyetértünk. Ebben az ügyben az enyémtől eltérő álláspontját tisztelem
(Hozzászólás, ÉS, 2008/37.). Annyit jegyzek csak meg, hogy ha erre az intézmény
tizenkét éves története kevés volt, most már itt lenne az ideje, hogy a testület
kialakítsa a saját doktrínáját arról, hogy a reklám mikor sért vallásos
meggyőződést, és mikor nem.
Majtényi László