2019. január 28., hétfő

Beismerő magyarázkodás
2008. szeptember 9.

Buda Péter és Gábor György Tanítóhivatalunk: az ORTT című kitűnő írása (ÉS, 2008/36., szeptember 5.) megsemmisítő vallásfilozófiai bírálatát adja a médiatestület egy júliusi határozatának, mely a Vasárnapi Hírek című hetilap reklámjának sugárzásáért marasztalta el a Klubrádiót, mondván az "a keresztény hívők vallásos meggyőződését, érzületét... sértheti". Majtényi László, az ORTT elnöke kommentárt fűzött a cikkhez, melyben egyetértéséről biztosítja a szerzőket az általa jegyzett határozat kritikáját illetően, hozzátéve: a maga részéről alkotmányjogi, alapjogi érveléssel jutna el hasonló következtetésre. (Ezzel pedig mi értünk maximálisan egyet, a határozat ugyanis valóban súlyosan sérti a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságát, amelynek kitüntetett védelmét - az Alkotmánybíróság több határozata értelmében - a reklám is élvezi.) Magyarázatként a testületi vezető leszögezi: az ORTT elnöke, akinek egy szavazata van a kilencből, nem köteles egyetérteni az ORTT döntéseivel, és egyébként a szóban forgó döntés úgy született, hogy azt a médiahatóság meg sem vitatta, mert az "bekerült" egy olyan határozatcsomagba, amely fölött együttesen szavazott a testület. Mármost ezzel az eljárással kapcsolatban - az ORTT-nek a honlapján is olvasható ügyrendje fényében - lenne néhány kérdésünk:
1) Hogyan "került be" a csomagba az adott határozattervezet, hiszen az ügyrend értelmében az ORTT féléves munkatervét az elnök állítja össze, és ő az is, aki előkészíti a testületi üléseket.
2) Az elnök most a nyilvánosságra hozott - szerintünk is helyes - különvéleményét vajon megosztotta-e a döntést megelőzően tagtársaival? A határozat tervezetét tartalmazó, előzetesen benyújtandó előterjesztésekhez ugyanis az ügyrend szerint - akkor is, ha azokat csomagba rendezték - minden tag írásban módosító indítványt nyújthat be előzetesen írásban vagy az ülésen szóban.
3) Ha ez megtörtént, akkor vajon ez a különvélemény érvényre jutott-e az elnök szavazatában? Mindenesetre a nyilvánosságra hozott határozathoz nem csatoltak különvéleményt, pedig az ügyrend lehetővé teszi, hogy a szavazásnál kisebbségben maradt testületi tag az ülés által megvitatott eltérő álláspontját, indokaival együtt - különvélemény formájában - írásba foglalhatja, és a határozathoz csatolhatja. Az ügyrend értelmében a különvéleményt a határozattal együtt kell közzétenni.
4) Ha viszont a csomagban szereplő határozatokról nem folyt vita, akkor vajon a testületi ülés megfelel-e az ügyrendben foglalt azon meghatározásának, miszerint az "az ORTT szavazati joggal rendelkező tagjainak együttes tanácskozását jelenti"?
5) És ha nincs mód a csomagban szereplő egyes határozatokat megvitatni, akkor vajon hogyan történik a döntés? Az egyetlen logikailag kínálkozó megoldás, hogy a csomag egészére kell igennel vagy nemmel szavazni. Nem lehet pontosan tudni, hogy a vitatott határozat csomagjában hány másik javaslat szerepelt még (az elnök csak annyit osztott meg velünk, hogy az adott ülésnapon összesen 191 határozat született), de a kérdéses ügyben az elnök csak úgy szavazhatott volna - meggyőződése szerint - nemmel, ha egyszersmind valamennyi javaslatot elutasítja. Sőt, lehet, hogy ezzel hét másik kollégája is így volt (tételezzük fel, hogy az előterjesztő testületi tag egyetértett saját javaslatával). Vagyis ebben az abszurd eljárási rendben az ORTT szép számmal hozhat olyan határozatokat, amelyekkel egy tag kivételével egyikük sem ért egyet, ami ugyebár aligha fér össze a többségi döntés ügyrendben is szereplő demokratikus követelményével. Erről a hosszú évek óta folytatott - és egyébként az elnök által is elítélt, de egyelőre tovább folytatott -, tökéletesen antidemokratikus döntési mechanizmusról szerezhetett most tudomást az egész ország közvéleménye az elnök beismerésnek is beillő magyarázkodásából.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Majtényi László válasza (ÉS 2008/38.)


Élet és Irodalom 2008/38.sz.
További magyarázkodás, a nyilvánosság tájékoztatása

I. Volt részem pár csetepatéban, de ez szokatlan. A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete gonoszra hangszerelve, állítások és kérdések formájában (Beismerő magyarázkodás, ÉS, 2008/37.) megismétli azt, amit Buda Péter és Gábor György (Tanítóhivatalunk az ORTT, ÉS, 2008/36.) című cikkéhez fűzött rövid megjegyzésemben - mely a bibliai teremtéstörténetre utaló reklámról szóló határozatunkat bírálja - leírtam. Hiába adok korábbi válaszommal igazat a szerzőknek, hiába ismertem el felelősségemet, ez az ügyvivő testületnek kevés, semmi.
Akkor szépen sorjában: Azzal kezdem, aminek olvastán kifejezetten örültem. Mivel nem akartam az egyrészt-másrészt fejtegetés látszatát kelteni, mondtam csak annyit, hogy egyetértek Buda és Gábor, a határozatot ostorozó szigorú mondataival, ám a szövegben azért jeleztem azt, amit a szerzőpáros nem vett észre: ez a döntés bármennyire rossz is, a reklámokban megjelenő kereskedelmi szólás szabadságáról szól, nem pedig általában a véleménynyilvánítás szabadságáról, ami nem ugyanaz. Ezt az ügyvivő testület is tudja, észrevette, köszönöm. Ám az alkotmányjogban jártas ügyvivő testületnek azt is tudnia kellene, amit láthatóan nem tud: nem vagyok az Országos Rádió és Televízió Testületben főnök, nincs senki, akinek ott nálam kevesebb szavazata lenne. (Jelenleg két tagnak is kétszer annyit ér a szavazata, mint az enyém. A független testület létszámának és a tagok szavazóerejének szabályozása bonyolult és nem racionális, jellemző, nem is akarom kihasználni, de a Nyilvánosság Klub az ORTT testületének a létszámát is jócskán elvéti). Jogi értelemben csak úgy érhetek el bármit, ha javaslataimhoz többséget szerzek, azaz:
1) Valóban az én feladatom a testületi ülések előkészítése, de a kezem meg van kötve. Az intézménynek hosszú története van, kialakult szokásokkal, rögzült szabályokkal. Hiába írja például elő az ügyrend a legalább heti kétszeri ülésezést, ha a testület többsége erre nem hajlandó (van olyan testületi tag, akinek a heti egy ülés is elviselhetetlen teher). A testületet nem kényszeríthetem semmire. Így történik meg, hogy egy ülésre adott esetben százkilencvenegy döntés jut. Azon dolgozom, hogy a szokások és a szabályok változzanak, nincs terem ezt részletezni, de akit érdekel, követheti az ezzel kapcsolatos igyekezetet.
2) A napirendet előkészítő munkát a testület irodája végzi. A komoly ügyek önálló napirendi pontok, a bagatellek viszont, ha azonos típusúak, egy aktába kerülnek. Amikor jóváhagyom a napirendet, ezekből annyit látok, mondjuk, hogy Egyes országos és körzeti műsorszolgáltatók jogsértései, ami alatt például néhány perces csúszások, csekély reklámidő-túllépések értendők. Az iroda ugyan már tudja, mit nem tehet meg, ebben az esetben mégis négy főnök ellenőrzését követően sem tudott különbséget tenni a tollpihe és a vasgolyó, a műsorrend pár perces csúszása és a versengő alapjogok esete között. Ennek is van magyarázata: noha a Médiatörvény ezt kifejezetten feladatává teszi, valódi alapjogi jogértelmezésen alapuló határozatokat az ORTT eddigi története során soha nem hozott. Az iroda igyekvően most tanulja az alapjogi jogalkalmazást. Az is figyelemre méltó, hogy pontosan ugyanerről a reklámról pontosan ugyanezt a döntést a testület már két ízben meghozta, utoljára pár héttel a testületbe belépésem előtt, anélkül, hogy az ügy bármi figyelmet kapott volna. Újabban, hála az égnek, figyelnek ránk.
3) Nem kell tudnia az ügyvivő testületnek, ezért megválaszolom: nem az ORTT tagjai készítik a határozatokat, hanem az iroda előterjesztései felett vitatkoznak. Azt én vezettem be, hogy a testület tagjaként határozatot írok.
4) Minden határozattervezetet elolvasok, azokról jegyzeteket készítek. Az ülésen, ha szükségét látom, röviden össze is foglalom. El lehet játszani azzal a számítással, hogy ügyenként hány perc jut tanulmányozásra, ha százkilencvenegy határozatot kell átnézni. A pénteken délben megjött anyagot munkatársamtól, miután ő tanulmányozta, hétfőn kaptam meg, azzal a javaslattal, hogy a szóban forgó tizennégy határozatot tartalmazó előterjesztés elfogadható (az ülés kedd reggel kezdődött). Az előterjesztések között különben kettő is akadt, melyekkel hosszan kellett foglalkoznom: az egyik a testület következő évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, a másik az ORTT és a Nemzeti Hírközlési Hatóság közötti hosszú távú együttműködési megállapodás volt. A kérdéses hétfői napon még komoly megbeszélésem volt a műsorterjesztők egyik fontos szervezetének elnökével, és egyórás élő rádióműsor vendégeként is szerepeltem, mert minden felkérésnek eleget teszek annak érdekében, hogy az ORTT működéséről a nyilvánosságot tájékoztassam. Aztán hiába néztem át, nem találtam meg abban a tizennégy darabot tartalmazó előterjesztésben azt, amit meg kellett volna találnom, de aminek nem lett volna szabad ott szerepelnie. Hangsúlyozom, ez nem mentség, hanem a hiba nyilvános elismerése. Az ügyrend és az ügymenet módosításával próbálom elérni, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő. Az elmúlt hónapokban például sajtóhírek sora szólt arról, miként szeretném a testület működését átláthatóvá, nyilvánossá tenni, és az ezzel kapcsolatos határozati javaslataim a testület napirendjén vannak. De csak olyan reformjavaslat válhat valóra, amely a testület többsége számára elfogadható, viszont ebből következően a siker csakis közös lehet. Még valami: bár ennek megítélésem szerint nincs jelentősége, miután az ÉS-ben már kétszer is megjelent az ellenkezője, elmondom, a szóban forgó határozatot nem én írtam alá.
5) Végül: az ügy nem ért még véget, mert ezen a héten a testület újból tárgyalja.
II. Szalai Annamária tagtársammal a közpénzek elherdálása elleni fellépésben rendszerint, az ORTT-ben szükséges reformok tekintetében pedig gyakran egyetértünk. Ebben az ügyben az enyémtől eltérő álláspontját tisztelem (Hozzászólás, ÉS, 2008/37.). Annyit jegyzek csak meg, hogy ha erre az intézmény tizenkét éves története kevés volt, most már itt lenne az ideje, hogy a testület kialakítsa a saját doktrínáját arról, hogy a reklám mikor sért vallásos meggyőződést, és mikor nem.
Majtényi László