1988. november 7., hétfő

Berecz János sajtó-kritikájáról
1988. november 7.

Magunk is "fontos"-nak, mi több, haladéktalanul teljesítendő kívánságnak tekintjük a "partneri viszony" kialakítását az MSZMP és az "újságíró-társadalom" között. Hőn óhajtjuk, hogy "a saját törvényei szerint működő [...] sajtó" politikai szerephez jusson "a demokratikus közéletben". Csakhogy az "újságíró társadalom" a kibontakozáson dolgozik, Berecz János pedig a megakadályozásán fáradozik. Állásfoglalásunk erre a különbségre világít rá Berecz János előadói beszédének bírálatával.
l). A nyilvánosság szerkezetének átalakításához Berecz János két eszközt javasol. Megfélemlítést a renitens munkatársaknak és kegyes ajándékot az engedelmes sajtónak. "Kénytelenek leszünk ellensúlyozni" azt a "gyakorlatot" - ígéri az egyik eszközzel -, amelyik a "nyilvánosság bizonyos eltorzulásá"-hoz vezet. "Megjelennek majd - politikai határozataink nyomán - más színezetű lapok is" - ígéri a másik eszközzel: "A politikai nyilvánosság gazdagítása elhatározott szándékunk".
A Nyilvánosság Klub a sajtószabadság alkotmányos jogait képviseli. Nem kérelmez "más színezetű" lapokat és nem fogadja el azokat adományként, ám nem is hajlik meg a fenyegetés előtt, ha a "nyilvánosság gazdagításának" a félelmen vásárolt könyörület az ára.
2). Berecz János olyan mágikus hatalmat tulajdonít a sajtónak, amivel a tömegkommunikáció nem rendelkezik. A sajtónak nincsen "a társadalmi berendezkedés alapjait" támadó fegyvere, s amennyiben lesznek "más politikai szemlélet" alapján, "önálló arculatot" fölmutató lapok, annyiban saját véleményüket közlő munkatársaiknak biztosítanak majd nyilvánosságot.
A szólás-szabadság állampolgári jog, nem szükséges hozzá külön fegyverviselési engedély, amiért valóban használat előtt kell folyamodni, ellentétben az alkotó szellem termékével, amelyről használat után a bíróság megállapíthatja, hogy támadta-e "a társadalmi berendezkedés alapjait".
3). Berecz János jogosnak nyilvánítja "azt az igényt, hogy állami tömegkommunikációs eszközökben az új szerveződések, polgári indíttatású szellemi áramlatok ne kapjanak tényleges helyzetüknél, befolyásuknál nagyobb teret".
Annak előtte, hogy a társadalom megismerkedhetnék az új szervezetekkel és szellemi közegükkel, nem lehet még tudni, mekkora lenne a befolyásuk, mivel éppen a szociális térben kialakítandó helyzetüket korlátozza a sajtóirányítás gyakorlata, jóllehet intézmények működésének és eszmék áramlásának csak a törvénykezés szabhat gátat, ideológiai neheztelés: nem. Ezt az ellentmondást föl lehet oldani úgy, hogy ideológiailag megkülönböztetett szervezeteket és nézeteket kizárnak a nyilvánosságból, és föl lehet oldani úgy is, hogy a sajtóirányítás eddigi gyakorlata távozik a nyilvánosság szerkezetéből. Az előbbi megoldáshoz a hatalom, az utóbbi megoldáshoz a jog szolgáltathat eszközöket.
Az állami tömegkommunikációt az adófizető polgárok tartják fenn a költségvetés mindenkori aránya szerint, s így mind a független szervezetek, mind nézeteik fölött a Törvény Házát illeti meg a felügyelet. Lehet, hogy az MSZMP számára "még nem tisztázott kérdés, hogy a társadalmi élet különböző súlyú és eltérő politikai orientációjú szereplőit a teljes egyenlőség elvén kell-e az állami tömegkommunikációs fórumokhoz juttatni", a társadalom számára már tisztázott kérdés, hogy ha az alkotmány kiköti a jogegyenlőséget, az állampolgárok nézeteinek egyenlőségét is tisztelje minden fórumon . Ha az adófizetők pénze ér annyit, hogy elvonják az állami tömegkommunikáció finanszírozására, akkor nézeteik se érnek kevesebbet - a törvény előtt, semmiképp.
4). "Politikai közéletünket irritálja, a közvélemény hangulatát rontja [...], hogy egy-egy markáns kisebbség visszaél a sajtó, különösen a rádió hatalmával" - mondja Berecez János. Többséget és kisebbséget megkülönböztető felosztása azt sugallja, mintha léteznék irritációtól mentes politikai közélet a nagyobb társadalmi csoport számára, ha a kisebbség nem élne vissza a hatalmával. A közéletnek ez a felosztása magában hordja a megoldást is a Berecz János által megfogalmazott problémára. Meg kell fosztani hatalmától a kisebbséget, hogy a többség megszabaduljon az irritációtól. De rend volna-e az a rend, amelyet Berecz János így csinálna? Kedvező hangulatát visszanyerné-e a közvélemény, ha megfosztanának "egy szűk csoport"-ot attól, hogy "néhány ügyeletes nyilatkozó minden nyilvánosságot megkap"?
5). Előadói beszédéből úgy tűnik, Berecz János maga mond nemet erre a két kérdésre. Mert történetesen igaz lehet az a ténymegállapítása, amelyből igaztalan vádat emel az újságírók ellen, fölcserélve a többség szociológiai csoportosítását az újságíró kisebbség foglalkozási csoportjával. "Egyre inkább feszültséget okoz az a gyakorlat, hogy jelentős, nagy létszámú rétegek helyzetéről, érdekeiről, törekvéseiről és főleg munkájukról lényegesen kevesebbet lehet tudni a sajtóból, mint amilyen a társadalmi folyamatok egészében betöltött szerepük."
Az MSZMP-nek és a Nyilvánosság Klub tagjainak kölcsönös érdeke az, hogy ha ilyen társadalmi rétegek vannak, szóhoz jussanak. Azok elhallgatásáról el lehet mondani azt, amit Berecz János az elhallgattatásra szánt kollegáinkról mond: "akarva-akaratlanul megzavarják a közvéleményt, rontják a reformfolyamat esélyeit, mert a politikai türelmetlenség erősödéséhez járulnak hozzá" - bár megeshet, hogy ha az MSZMP érvényt szerez Berecz János szavainak, hamarosan az újságírók is az elhallgattatás miatt veszélyes társadalmi csoportok között találják magukat.
Annyit mindenképp el kell ismernünk, hogy Berecz Jánosnál egyenesebben aligha bírálták az MSZMP agitációs és propaganda-osztályt, nem lévén más hely az országban, ahonnét központilag meghatározható, hogy az újságírók mivel ne foglalkozzanak. A helyettünk kimondott bírálat reményre is följogosít. Úgy látszik, van még lehetőség, mellyel élhetünk, hogy e feltételezett "nagy létszámú rétegek" ne a tömegkommunikáció ellen forduljanak. Ez a lehetőség, persze, minden egyes nappal annyit csökken, amennyi munkaidőt az MSZMP agitációs és propagandaosztálya nem arra fordít, hogy eltávolítsa a tilalomfákat e társadalmi rétegek megközelítésének útjából.

A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete