Nézeteket azonban hiába próbálnak megvesszőzni. Gondolatokkal
gondolatokat, érvekkel érveket lehet szembehelyezni. Legalábbis annak a
civilizációnak a játékszabályai szerint, amelyik a polgári nyilvánosság létezése
óta a szabadság technikáinak fejlesztésén fáradozik, újra és újra beleütközve az
ököljogba. Az ütközések olykor katasztrófákhoz vezethetnek, s Hanák Péter
előadását éppen az a humanista meggyőződés hatotta át, hogy a brutális
konfrontációk elkerülhetők. Sőt megelőzhetők, ha a történelem lomtárából nem
veszik elő azokat a csúsztatási technikákat, amelyek segítségével a magyar
szabadság ügye szembeállítható a magyar nemzet ügyével. Ám "a mi házi vitáinkban
az a sajátosság - mondotta az előadó -, hogy a katasztrófákért nem a tettesek,
hanem az áldozatok vagy az örökösök a felelősek". E sajátosság kimondásának
percében, a Hagyomány és jövőkép előadója a Bölcsészkaron, nem tudhatta
még, hogy a privát környezetét veszélyezteti a bizonyító eljárással, de tudta -
és tudta a konferencia többi (történész, filozófus, esztéta, közgazdász)
előadója, hozzászólója és a hallgatóság -, hogy ha a magyar közgondolkodásból
kirekesztődik a demokratikus és liberális tradíciók egész sora, ismét
fölülkerekedik a politikai vandalizmus. Habár a Nyilvánosság Klub azért rendezte
legutóbbi vitáját, hogy fórumhoz segítse a szellemi élet épségén őrködőket -
akár illetéktelenül is tájékoztatnia kell mindenkit: addig közbiztonság
sincs, amíg az írástudók nem képesek szélsőséges gondolataikon uralkodni.
Az ultranacionalista és ókonzervatív nézetekkel ugyanis nem az a baj, hogy
tudományosan meghaladottak, hanem hogy szétzilálják a civilizált együttélés
szabályait, fölbontják az univerzális normákat.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
