A nyilvánosság védelmében címmel. Felhívásunkat akkor ezerháromszáz polgár támogatta
aláírásával. A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete most ismét kötelességének
érzi, hogy felhívja a figyelmet: a sajtószabadság kiteljesedését újabb,
ugyancsak pártpolitikai indíttatású veszélyek fenyegetik.
Az elmúlt egy év az alkotmány szerint kétharmados parlamenti
szavazattöbbséget igénylő >médiumtörvény< fölötti elmérgesedett és
eredménytelen parlamenti viták jegyében telt, amit végigkísért a kormánypártok
szélsőségesei által a médiumelnökök és a köztársasági elnök ellen gerjesztett
folyamatos hadjárat, és betetőzött Csurka István MDF alelnök ultraradikális
támadása. Érzékelhető, hogy a történtek mind a politikai szereplők, mind az
érintett intézmények dolgozói, mind a közvélemény pszichikai kifáradásához
vezettek. Ennek következtében a rádió és televízió körül kialakult politikai
feszültségek bármi módon, akár az elvek feladása árán történő oldásának, a
szélsőséges politikai irányzatok közös kiszorításának igénye került előtérbe,
miközben a politikai pragmatizmus oltárán - áldozattá válhatnak a sajtószabadság
alapvető követelményei.
Ezt a veszélyérzetet a legutóbbi hetek több eseménye táplálja:
- Az ellenzéki pártok feladták másfél éve következetesen
képviselni látszott álláspontjukat, amely szerint a társadalom elsődleges érdeke
a médiumtörvény megalkotása, a közszolgálati tömegkommunikációs eszközök
vezetőinek kinevezése pedig csak az intézmények pártatlanságát garantáló
törvényi biztosítékok megszületése után következhet. Ma már a törvényhozás és a
személyi kérdések egyidejűségéről beszélnek.
- Az ellenzéki pártok nem tiltakoztak a kormány azon lépése ellen,
amellyel megszegte az általa másokkal (pl. Tilos rádió) szemben érvényesített
frekvenciamoratóriumot és a költségvetés terhére - parlamenti jóváhagyás nélkül
- életre hívta a Hungária Televíziót.
- Október 19-én a parlamenti pártok két-két delegáltjának
részvételével ad hoc bizottság alakult, hogy a rádió és televízió vezetésével és
működésével kapcsolatos legfontosabb vitatott kérdésekben a nyilvánosság
kirekesztésével találjon konszenzusos megoldást.
A színfalak mögötti tárgyalások eredményeként egy olyan, kizárólag
a mai parlamenti pártok rövid távú érdekeit szolgáló megegyezés született,
amelynek egyetlen célja, hogy e pártok a soron következő választási időszakra az
elektronikus tájékoztatási eszközökben befolyáshoz jussanak, elsikkadhat viszont
a társadalom számos más - például új politikai szerveződésekhez kapcsolódó,
illetve kulturális, vagy egyéb -, a nyilvánosságban ugyancsak joggal megjelenni
kívánó érdeke.
Nincs kizárva ugyanis, hogy
- ha a pártok a titkos alku során megegyeznek a rádió- és
tévécsatornák egymás közötti felosztásáról, akkor már közömbössé válik számukra,
hogy az állampolgári jogon történő rádió- és tévéalapítás jogi garanciáit
megteremtsék,
- ha a tárgyalások középpontjába a médiumelnökök személyének
kiválasztása kerül, akkor a médiumtörvényt e kiválasztott személyek "testére"
szabják, nem pedig tartósan működő elvek mentén alakítják ki,
- ha a pártok pártrádiók és -tévék létrehozásában kötnek
kompromisszumot, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió végérvényesen elveszti
közszolgáltató funkcióját.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete tisztában van azzal, hogy a
"médiumhelyzet" mai, függő állapotának további tartós fennmaradása rendkívül
káros: törvény hiányában a kormány tetszése szerint értelmezheti a
frekvenciamoratóriumot, a médiumelnökök jogai és kötelességei
körülhatárolatlanok, a közszolgálati adásokkal szemben támasztható követelmények
tisztázatlanok. Meggyőződésünk azonban, hogy a sajtószabadságot sem egy, sem
több párt nem sajátíthatja ki, ezt pedig csakis egy olyan médiatörvény minél
előbbi megalkotása akadályozhatja meg, amely a társadalmi nyilvánosságot az
aktuálisan létező pártérdekek közvetítőjénél jóval többnek: az egyik
legfontosabb állampolgári szabadságjognak tekinti.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete