Jogállamban megengedhetetlen a
sajtó diszkriminatív korlátozása. Márpedig a lex Répássy a személyiségi
jogsértések esetén az érintetteknek járó kártérítés mellett bevezetne egy
speciális retorziót, az államnak kötelezően befizetendő közérdekű bírságot is. A
törvényjavaslat bizonytalanná tenné egy sor klasszikus sajtóműfaj (szatíra,
karikatúra, paródia, humoreszk) jövőjét is a személyiségi jogok védelme ürügyén.
A tervezet parlamenti megszavazása nagy lépés volna az olyan abszurd
sajtóviszonyok megteremtése felé, ahol a karikatúrák publikálásához megkövetelik
az érintettek előzetes hozzájárulását - miként azt néhány éve a parlament egyik
akkori alelnökasszonya egy perben felvetette.
Minden félreértést elkerülendő: helyénvalónak, sőt gyakran kifejezetten kívánatosnak tartjuk, ha a szerkesztőségek megjelentetik a közölt véleményekre, értékelésekre reflektáló válaszcikkeket, olvasói leveleket. Különösen indokolt lehet ez, ha egy cikk, műsor konkrét személlyel kapcsolatosan sértőnek tetsző állításokat tartalmaz. Nem egyszerűen aránytévesztésnek, hanem elfogadhatatlan állami beavatkozásnak tartanánk viszont, ha egy erkölcsi normát ("hallgattassék meg a másik fél is") a törvény erejével próbálnának meg rákényszeríteni a szerkesztőségekre. A sajtó szabadsága végső soron a "nem közlés" szabadságát is magában foglalja. A helyreigazítási eljárásnak meggyőződésünk szerint továbbra is kizárólag a hamis tényállítások korrigálására kell szolgálnia. Taláros szerkesztőkre (a fenti eseteken túl) nincs szükség. A vélemény-helyreigazítás és a kötelező közérdekű bírság a sajtó uniformizálásához, kritikai szerepének intézményes gyengítéséhez s végső soron a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogának megengedhetetlen korlátozásához vezetne.
Minden félreértést elkerülendő: helyénvalónak, sőt gyakran kifejezetten kívánatosnak tartjuk, ha a szerkesztőségek megjelentetik a közölt véleményekre, értékelésekre reflektáló válaszcikkeket, olvasói leveleket. Különösen indokolt lehet ez, ha egy cikk, műsor konkrét személlyel kapcsolatosan sértőnek tetsző állításokat tartalmaz. Nem egyszerűen aránytévesztésnek, hanem elfogadhatatlan állami beavatkozásnak tartanánk viszont, ha egy erkölcsi normát ("hallgattassék meg a másik fél is") a törvény erejével próbálnának meg rákényszeríteni a szerkesztőségekre. A sajtó szabadsága végső soron a "nem közlés" szabadságát is magában foglalja. A helyreigazítási eljárásnak meggyőződésünk szerint továbbra is kizárólag a hamis tényállítások korrigálására kell szolgálnia. Taláros szerkesztőkre (a fenti eseteken túl) nincs szükség. A vélemény-helyreigazítás és a kötelező közérdekű bírság a sajtó uniformizálásához, kritikai szerepének intézményes gyengítéséhez s végső soron a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogának megengedhetetlen korlátozásához vezetne.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete