Ex lex Répássy2001. március 25.

1998 őszén még a vezető kormánypárt is szalonképtelennek találta, s ezért elutasította a lex Pokolt, a sajtóban publikált vélemények helyreigazítását bevezetni kívánó törvényjavaslatot. 2001 tavaszán viszont már maga a vezető kormánypárt, illetve annak több politikusa állt elő a kétes emlékű törvénytervezet átdolgozott és továbbfejlesztett változatával. A lex Répássy (amelynek tárgyalását várhatóan március végén kezdi meg az Országgyűlés plénuma) világosan jelzi, hogyan módosult a hatalomban eltöltött három év alatt egy sor kormánypárti politikusnak a sajtó szerepével kapcsolatos álláspontja. Ugyanaz a befolyásos parlamenti képviselő - az új törvénytervezet névadója -, aki a ciklus kezdetén még úgy nyilatkozott: nem biztos, hogy törvényi úton kell szabályozni a (vélemény-helyreigazító) válaszadás jogát, de ha mégis, akkor azt szerencsésebb volna a kétharmados sajtó- vagy médiatörvényben megvalósítani, ma már a "feles" Polgári törvénykönyv módosítását szorgalmazza.

Jogállamban megengedhetetlen a sajtó diszkriminatív korlátozása. Márpedig a lex Répássy a személyiségi jogsértések esetén az érintetteknek járó kártérítés mellett bevezetne egy speciális retorziót, az államnak kötelezően befizetendő közérdekű bírságot is. A törvényjavaslat bizonytalanná tenné egy sor klasszikus sajtóműfaj (szatíra, karikatúra, paródia, humoreszk) jövőjét is a személyiségi jogok védelme ürügyén. A tervezet parlamenti megszavazása nagy lépés volna az olyan abszurd sajtóviszonyok megteremtése felé, ahol a karikatúrák publikálásához megkövetelik az érintettek előzetes hozzájárulását - miként azt néhány éve a parlament egyik akkori alelnökasszonya egy perben felvetette.
Minden félreértést elkerülendő: helyénvalónak, sőt gyakran kifejezetten kívánatosnak tartjuk, ha a szerkesztőségek megjelentetik a közölt véleményekre, értékelésekre reflektáló válaszcikkeket, olvasói leveleket. Különösen indokolt lehet ez, ha egy cikk, műsor konkrét személlyel kapcsolatosan sértőnek tetsző állításokat tartalmaz. Nem egyszerűen aránytévesztésnek, hanem elfogadhatatlan állami beavatkozásnak tartanánk viszont, ha egy erkölcsi normát ("hallgattassék meg a másik fél is") a törvény erejével próbálnának meg rákényszeríteni a szerkesztőségekre. A sajtó szabadsága végső soron a "nem közlés" szabadságát is magában foglalja. A helyreigazítási eljárásnak meggyőződésünk szerint továbbra is kizárólag a hamis tényállítások korrigálására kell szolgálnia. Taláros szerkesztőkre (a fenti eseteken túl) nincs szükség. A vélemény-helyreigazítás és a kötelező közérdekű bírság a sajtó uniformizálásához, kritikai szerepének intézményes gyengítéséhez s végső soron a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogának megengedhetetlen korlátozásához vezetne.

A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete