2019. január 27., vasárnap

Felkérés a Művelődési és Közoktatási Minisztertől
1994. augusztus 24.

MŰVELŐDÉSI ÉS KÖZOKTATÁSI MINISZTER
IGAZSÁGÜGYI MINISZTER
Kenedi János úrnak
Nyilvánosság Klub
Budapest
Tisztelt Kenedi Úr!
Ezúton felkérjük Önöket, hogy a szabad rádiózásról és televíziózásról szóló törvényjavaslat koncepciójával kapcsolatos véleményüket a törvényelőkészítő bizottság címére, Igazságügyi Minisztérium Budapest, V., Szalay u. 16., augusztus 3-ig eljuttatni szíveskedjenek.
A szűk határidőt a törvény mielőbbi megszületéséhez fűződő közös érdek indokolja. Az eddig lefolytatott viták tapasztalatainak lényege minden bizonnyal rövid idő alatt is összegezhető.
A törvényelőkészítő bizottság minden észrevételüket igyekszik majd hasznosítani.
Közreműködésüket előre is köszönjük.
Budapest, 1994. július 25.
Üdvözlettel
(Dr. Fodor Gábor) (Dr. Vastagh Pál)

*************
Dr. Fodor Gábor és
Dr. Vastag Pál uraknak
1884 Budapest Pf. 1.
Tisztelt Miniszter Urak!
Megtisztelő felkérésüknek megfelelően az alábbiakban tájékoztatom Önöket a Nyilvánosság Klub ügyvivői testületének a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényjavaslat 0. verziójáról kialakított álláspontjáról:
I. Általános, elvi megjegyzések
1. Legfontosabb kifogásunk a szabályozásnak már a tervezet preambulumában is megfogalmazott fő elvével kapcsolatban, hogy felfogásunk szerint a tájékoztatás tárgyilagossága és függetlensége a rádiózás és televíziózás nem minden formájával szemben megfogalmazandó és jogi úton érvényesítendő követelmény, hanem csak a közműsor-szolgáltatókkal szemben. Akkor is így gondoljuk, ha tisztában vagyunk vele, hogy a tervezethez hasonló megoldások egyáltalán nem példa nélküliek a nyugat-európai jogrendszerekben. Véleményünk szerint azonban a magyar megoldásnak a mostani tervezetben tükröződő "külső pluralitás" elve helyett a "belsőt" kellene választania, vagyis a semlegesség követelményét a közműsor-szolgáltatók által biztosítani. Bár ezt nem tartjuk kardinális kérdésnek, de ebben az esetben talán jogosan kerülhetne vissza a törvényjavaslat címébe a "szabad" jelző is.
2. E fő elvi kifogással függ össze, hogy nem értünk egyet a tájékoztatás semlegességének (a sokoldalúság, tárgyilagosság és kiegyensúlyozottság követelményének), és ennek következtében a KTP joghatóságának minden műsorszolgáltatóra történő kiterjesztésére. A nem közműsor-szolgáltatók esetén egy sajtóhelyreigazítási és válaszadási jellegű eljárást elegendőnek tartanék. Az már egy praktikus szempont, hogy ez a rendkívül széles panasz-lehetőség lehetetlen helyzetbe fogja hozni a KTP-t és a bíróságokat.
A semlegesség elvének ilyen széles értelmezését különösen indokolatlanná teszi, hogy a Műsorszolgáltatási Alapból a közszolgálati műsorok részére pályázati úton biztosítható támogatások felhasználásának ellenőrzése során érvényesíthető a semlegességi követelmény. De ugyancsak mód van e követelmény érvényesítésére az olyan műsorsugárzás esetén, ahol a közhasznú műsorszámok aránya pályázati feltételként szerepelt (110. § (4) bekezdés d) pont).
3. A szerkesztőségi és a szerkesztőségi dolgozótól származó kommentár tilalma (6. §) a közműsor-szolgáltatók esetében is megkérdőjelezhető, a többiek esetében azonban bizonyosan elfogadhatatlan.
4. Milyen alapon lehet előírni az országos és regionális televíziónak a külső műsorkészítővel történő - növekvő arányú - műsorkészíttetés jogi kötelezettségét? (32. § (2) bekezdés)
5. Az MTV és az MR elnökének megválasztása tekintetében szükségesnek tarjuk az egyfordulós választást, a jelenlévő képviselők kétharmada szavazatarányának előírásával. A tervezetben szereplő megoldást egyébként is némileg szemfényvesztőnek érezzük. Ha ugyanis végülis egyszerű többséggel (de nem "a szavazásban részt vevők számára tekintet nélkül", hanem határozatképesség, esetén!) elnököt lehet választani, akkor feleslegesnek tűnik az első forduló, de a második, ahol ugyanazok a feltételek, bizonyosan. (73. §)
6. Kérdés, milyen alapon lehet a kábelhálózat üzemeltetőjét arra kötelezni, hogy meghatározott számú közműsor-szolgáltatást elosszon (140. § (1) bekezdés). Erre legfeljebb az adhatna jogalapot, hogy az üzemeltető (bár nem ingyen) használja a más tulajdonát képező földet. Csakhogy ez általában nem állami tulajdon. Vagyis ilyen kötelezés szerintem olyan helyeken lehet indokolható, ahol a közműsor-szolgáltatás (pl. MTV, MR) sugárzás útján nem megoldható.
7. A 155, 156. § (sic!) helyesen általában nem alkalmazza a visszamenőleges jogalkotást a korábban kiadott engedélyekre. Kivételt képez az (5) bekezdés, ahol sajnos igen.
II. Egyes részletkérdéseket érintő megjegyzések
1. A műsorszolgáltatás szabadságának a tervezet 2. §-ának (1) bekezdésében foglalt megfogalmazása félrevezető, hiszen azt a benyomást kelti, mintha a műsorszolgáltatás minden formája alanyi jogon végezhető volna, holott pl. a műsorsugárzás lehetősége nem korlátlan.
2. Nem világos, hogy a 2. § (6) bekezdése miért ír elő formakényszert a körzeti és országos műsorszolgáltatók számára.
3. Némi ellentmondást vélünk felfedezni a Testület tagjainak határozatlan idejű mandátuma (39. § (1) bekezdés) és megbízatási idejének említése (40. § (1) bekezdés), valamint újraválaszthatósága között. (Ez utóbbi előírásnak csak akkor van értelme, ha közben megszakadt a tagság.)
4. Nem tűnik ki a tervezetből, mi az indokoltsága annak, hogy a miniszter a Műsorszolgáltatási Alap egy bizonyos százalékát pályázat nélkül, diszkrecionálisan használhatja fel?
5. Nem lehet egyetérteni azzal a felhatalmazással, amit a tervezet 64. § (2) bekezdése tartalmaz, és amely feljogosítaná a Testületet a "korábban használt műsorszolgáltatási lehetőségek elvonására és átcsoportosítására", hiszen ezzel a legalitás elve sérülne, ráadásul országos engedélyeket nem is adtak eddig.
6. A felügyelőbizottsági tagok kivételével nem érthetőek az elnökkel kapcsolatos összeférhetetlenségi szabályok. (74. §) Miért ne lehetne egy volt országgyűlési képviselő TV elnök?
7. A 76. § (4) e) pontja és (5) bekezdése, valamint a 88. § (2) bekezdése alapján úgy tűnik, hogy az elnök visszahívására a KTET a Testületnek tesz indítványt, ami azután az Országgyűléshez fordul. Ugyanakkor a szöveg mindkét esetben indítványozásról szól, ami azt a benyomást is keltheti, mintha a KTET közvetlenül is fordulhatna az Országgyűléshez. A 88. § (2) és (3) bekezdése feltehetően tévedésből szól felmentésről visszahívás helyett; a felmentés ugyanis a 76. § (3) bekezdése értelmében a tisztség ellátására való képtelenséget - pl. tartós betegséget - jelent, amit aligha a KTET-nek kell észlelnie.
8. Nem világos, hogy a KTET működési költségeit miért a delegáló szervezeteknek kellene fedezniök (90. § (4) bekezdés), hiszen a Tanács működése közérdekű.
9. A közműsor-szolgáltató gazdálkodásáról szóló 91. §-ban nem kellene a források között felsorolni a Műsorszolgáltatási Alapot is?
10. A 117. § (1) bekezdés b) pontjának "hátulról visszafelé olvasva éppúgy nincs értelme, mint előlről hátrafelé" (Karinthy).
11. Nem érthető, hogy a műsorsugárzási pályázat Testület általi visszautasításának bírósági megtámadhatósága miért csak 1997. január 1-én lép hatályba (121. § (6) bekezdéshez fűzött lábjegyzet), vagyis a törvény hatálybalépését követő pályáztatásokra miért nem alkalmazható?
12. A 135. § (1) bekezdéséből kimaradt az alany, feltehetően a Testület. Az sem világos, hogy mire vonatkozik az államigazgatási eljárás alkalmazása. A szöveg fejezetet említ, ugyanakkor egy "cím" elején van. Egyébként, ha az egész VI. fejezetre vonatkozna az utalás, akkor felesleges lett volna a szerződéses formát kitalálni a műsorsugárzásra. De ha csak a kábelre vonatkozik is az államigazgatási eljárás, akkor vajon itt miért nem akarták elkerülni a szövegezők a Kormány hatáskörelvonást lehetőségének (Alkotmány 40. § (2) bekezdés) alkalmazását?
13. Nem világos a viszony a kábelre vonatkozó bejelentés tudomásulvételének megtagadása (136. § (4) bekezdés) és a nyilvántartásba vétel megtagadása (139. § (1) bekezdés) között.
14. Törvényszerkesztési szempontból nem túl szerencsés, hogy a VII. fejezet külön értelmező rendelkezéseket tartalmaz, ahelyett, hogy ezek is az 1. §-ban szerepelnének.
15. Mi szükség van az MTI elnökének választási szabályaira utalni, ha egyébként az MTI-rőt amúgyis külön törvény rendelkezik? (154. §)
Budapest, 1994. augusztus 24.
Kenedi János