| MŰVELŐDÉSI ÉS KÖZOKTATÁSI MINISZTER |
IGAZSÁGÜGYI MINISZTER
|
Kenedi János úrnak
Nyilvánosság Klub
Nyilvánosság Klub
Budapest
Tisztelt Kenedi Úr!
Ezúton felkérjük Önöket, hogy a szabad rádiózásról és
televíziózásról szóló törvényjavaslat koncepciójával kapcsolatos véleményüket a
törvényelőkészítő bizottság címére, Igazságügyi Minisztérium Budapest, V.,
Szalay u. 16., augusztus 3-ig eljuttatni szíveskedjenek.
A szűk határidőt a törvény mielőbbi megszületéséhez fűződő közös
érdek indokolja. Az eddig lefolytatott viták tapasztalatainak lényege minden
bizonnyal rövid idő alatt is összegezhető.
A törvényelőkészítő bizottság minden észrevételüket igyekszik majd
hasznosítani.
Közreműködésüket előre is köszönjük.
Budapest, 1994. július 25.
Üdvözlettel
(Dr. Fodor Gábor) (Dr. Vastagh Pál)
*************
Dr. Fodor Gábor és
Dr. Vastag Pál uraknak
Dr. Vastag Pál uraknak
1884 Budapest Pf. 1.
Tisztelt Miniszter Urak!
Megtisztelő felkérésüknek megfelelően az alábbiakban tájékoztatom
Önöket a Nyilvánosság Klub ügyvivői testületének a rádiózásról és
televíziózásról szóló törvényjavaslat 0. verziójáról kialakított álláspontjáról:
I. Általános, elvi megjegyzések
1. Legfontosabb kifogásunk a szabályozásnak már a tervezet
preambulumában is megfogalmazott fő elvével kapcsolatban, hogy felfogásunk
szerint a tájékoztatás tárgyilagossága és függetlensége a rádiózás és
televíziózás nem minden formájával szemben megfogalmazandó és jogi úton
érvényesítendő követelmény, hanem csak a közműsor-szolgáltatókkal szemben. Akkor
is így gondoljuk, ha tisztában vagyunk vele, hogy a tervezethez hasonló
megoldások egyáltalán nem példa nélküliek a nyugat-európai jogrendszerekben.
Véleményünk szerint azonban a magyar megoldásnak a mostani tervezetben tükröződő
"külső pluralitás" elve helyett a "belsőt" kellene választania, vagyis a
semlegesség követelményét a közműsor-szolgáltatók által biztosítani. Bár ezt nem
tartjuk kardinális kérdésnek, de ebben az esetben talán jogosan kerülhetne
vissza a törvényjavaslat címébe a "szabad" jelző is.
2. E fő elvi kifogással függ össze, hogy nem értünk egyet a
tájékoztatás semlegességének (a sokoldalúság, tárgyilagosság és
kiegyensúlyozottság követelményének), és ennek következtében a KTP
joghatóságának minden műsorszolgáltatóra történő kiterjesztésére. A nem
közműsor-szolgáltatók esetén egy sajtóhelyreigazítási és válaszadási jellegű
eljárást elegendőnek tartanék. Az már egy praktikus szempont, hogy ez a
rendkívül széles panasz-lehetőség lehetetlen helyzetbe fogja hozni a KTP-t és a
bíróságokat.
A semlegesség elvének ilyen széles értelmezését különösen
indokolatlanná teszi, hogy a Műsorszolgáltatási Alapból a közszolgálati műsorok
részére pályázati úton biztosítható támogatások felhasználásának ellenőrzése
során érvényesíthető a semlegességi követelmény. De ugyancsak mód van e
követelmény érvényesítésére az olyan műsorsugárzás esetén, ahol a közhasznú
műsorszámok aránya pályázati feltételként szerepelt (110. § (4) bekezdés d)
pont).
3. A szerkesztőségi és a szerkesztőségi dolgozótól származó
kommentár tilalma (6. §) a közműsor-szolgáltatók esetében is megkérdőjelezhető,
a többiek esetében azonban bizonyosan elfogadhatatlan.
4. Milyen alapon lehet előírni az országos és regionális
televíziónak a külső műsorkészítővel történő - növekvő arányú - műsorkészíttetés
jogi kötelezettségét? (32. § (2) bekezdés)
5. Az MTV és az MR elnökének megválasztása tekintetében
szükségesnek tarjuk az egyfordulós választást, a jelenlévő képviselők kétharmada
szavazatarányának előírásával. A tervezetben szereplő megoldást egyébként is
némileg szemfényvesztőnek érezzük. Ha ugyanis végülis egyszerű többséggel (de
nem "a szavazásban részt vevők számára tekintet nélkül", hanem
határozatképesség, esetén!) elnököt lehet választani, akkor feleslegesnek tűnik
az első forduló, de a második, ahol ugyanazok a feltételek, bizonyosan. (73. §)
6. Kérdés, milyen alapon lehet a kábelhálózat üzemeltetőjét arra
kötelezni, hogy meghatározott számú közműsor-szolgáltatást elosszon (140. § (1)
bekezdés). Erre legfeljebb az adhatna jogalapot, hogy az üzemeltető (bár nem
ingyen) használja a más tulajdonát képező földet. Csakhogy ez általában nem
állami tulajdon. Vagyis ilyen kötelezés szerintem olyan helyeken lehet
indokolható, ahol a közműsor-szolgáltatás (pl. MTV, MR) sugárzás útján nem
megoldható.
7. A 155, 156. § (sic!) helyesen általában nem alkalmazza a
visszamenőleges jogalkotást a korábban kiadott engedélyekre. Kivételt képez az
(5) bekezdés, ahol sajnos igen.
II. Egyes részletkérdéseket érintő megjegyzések
1. A műsorszolgáltatás szabadságának a tervezet 2. §-ának (1)
bekezdésében foglalt megfogalmazása félrevezető, hiszen azt a benyomást kelti,
mintha a műsorszolgáltatás minden formája alanyi jogon végezhető volna, holott
pl. a műsorsugárzás lehetősége nem korlátlan.
2. Nem világos, hogy a 2. § (6) bekezdése miért ír elő
formakényszert a körzeti és országos műsorszolgáltatók számára.
3. Némi ellentmondást vélünk felfedezni a Testület tagjainak
határozatlan idejű mandátuma (39. § (1) bekezdés) és megbízatási idejének
említése (40. § (1) bekezdés), valamint újraválaszthatósága között. (Ez utóbbi
előírásnak csak akkor van értelme, ha közben megszakadt a tagság.)
4. Nem tűnik ki a tervezetből, mi az indokoltsága annak, hogy a
miniszter a Műsorszolgáltatási Alap egy bizonyos százalékát pályázat nélkül,
diszkrecionálisan használhatja fel?
5. Nem lehet egyetérteni azzal a felhatalmazással, amit a tervezet
64. § (2) bekezdése tartalmaz, és amely feljogosítaná a Testületet a "korábban
használt műsorszolgáltatási lehetőségek elvonására és átcsoportosítására",
hiszen ezzel a legalitás elve sérülne, ráadásul országos engedélyeket nem is
adtak eddig.
6. A felügyelőbizottsági tagok kivételével nem érthetőek az
elnökkel kapcsolatos összeférhetetlenségi szabályok. (74. §) Miért ne lehetne
egy volt országgyűlési képviselő TV elnök?
7. A 76. § (4) e) pontja és (5) bekezdése, valamint a 88. § (2)
bekezdése alapján úgy tűnik, hogy az elnök visszahívására a KTET a Testületnek
tesz indítványt, ami azután az Országgyűléshez fordul. Ugyanakkor a szöveg
mindkét esetben indítványozásról szól, ami azt a benyomást is keltheti, mintha a
KTET közvetlenül is fordulhatna az Országgyűléshez. A 88. § (2) és (3) bekezdése
feltehetően tévedésből szól felmentésről visszahívás helyett; a felmentés
ugyanis a 76. § (3) bekezdése értelmében a tisztség ellátására való
képtelenséget - pl. tartós betegséget - jelent, amit aligha a KTET-nek kell
észlelnie.
8. Nem világos, hogy a KTET működési költségeit miért a delegáló
szervezeteknek kellene fedezniök (90. § (4) bekezdés), hiszen a Tanács működése
közérdekű.
9. A közműsor-szolgáltató gazdálkodásáról szóló 91. §-ban nem
kellene a források között felsorolni a Műsorszolgáltatási Alapot is?
10. A 117. § (1) bekezdés b) pontjának "hátulról visszafelé
olvasva éppúgy nincs értelme, mint előlről hátrafelé" (Karinthy).
11. Nem érthető, hogy a műsorsugárzási pályázat Testület általi
visszautasításának bírósági megtámadhatósága miért csak 1997. január 1-én lép
hatályba (121. § (6) bekezdéshez fűzött lábjegyzet), vagyis a törvény
hatálybalépését követő pályáztatásokra miért nem alkalmazható?
12. A 135. § (1) bekezdéséből kimaradt az alany, feltehetően a
Testület. Az sem világos, hogy mire vonatkozik az államigazgatási eljárás
alkalmazása. A szöveg fejezetet említ, ugyanakkor egy "cím" elején van.
Egyébként, ha az egész VI. fejezetre vonatkozna az utalás, akkor felesleges lett
volna a szerződéses formát kitalálni a műsorsugárzásra. De ha csak a kábelre
vonatkozik is az államigazgatási eljárás, akkor vajon itt miért nem akarták
elkerülni a szövegezők a Kormány hatáskörelvonást lehetőségének (Alkotmány 40. §
(2) bekezdés) alkalmazását?
13. Nem világos a viszony a kábelre vonatkozó bejelentés
tudomásulvételének megtagadása (136. § (4) bekezdés) és a nyilvántartásba vétel
megtagadása (139. § (1) bekezdés) között.
14. Törvényszerkesztési szempontból nem túl szerencsés, hogy a
VII. fejezet külön értelmező rendelkezéseket tartalmaz, ahelyett, hogy ezek is
az 1. §-ban szerepelnének.
15. Mi szükség van az MTI elnökének választási szabályaira utalni,
ha egyébként az MTI-rőt amúgyis külön törvény rendelkezik? (154. §)
Budapest, 1994. augusztus 24.
Kenedi János
