Állásfoglalás helyett kioktatást kaptunk.
Jogszabályhelyekre hivatkozással megtudtuk, hogy csak akkor kérdezősködhetünk,
ha magunk is a Rádió alkalmazottai, vagyis érintettek vagyunk a sérelmezett
eljárásban.
Pironkodva fordultunk ismét az adatvédelmi biztoshoz, beismerve, hogy a Nyilvánosság Klub valóban nem tölt be a Magyar Rádió Rt.-nél átvilágítandó feladatkört, így valóban nem a saját jogaink védelme érdekében kértük vizsgálatát. Egyben szerényen utaltunk az adatvédelmi törvény azon rendelkezésére is, mely szerint Dr. Péterfalvi Attilának és hivatalának, módja és joga van olyan aggályosnak látszó ügyben is eljárni, amelyre nem a sértett fél, hanem például egy civil szervezet hívja fel a figyelmét. Azt gondoltuk, hogy ahol jogsértés van, ott jogsértés van. A négy hónappal későbbi válasz is elutasító volt, arra való hivatkozással, hogy "az érintettek közül senki nem fordult" a hivatalhoz, ezért "nem látom szükségét annak, hogy hivatalból kezdeményezzek vizsgálatot". (A levélváltást és a harmadik - nyilvános - elutasítást is közölte az ÉS.)
2003. márciusában az adatvédelmi ombudsman mégis megállapította, hogy a Magyar Rádió Rt. alelnöke, Hollós János, többszörösen megsértette az adatvédelmi törvényt azzal, hogy "kötelező adatszolgáltatás" látszatát keltve, az átvilágító bizottság határozatainak beszolgáltatására szólította fel a munkatársakat. Valamint azzal, hogy az általa megjelölt adatkérési cél sérti az Avtv. 5. §-át. Ráadásul, a Magyar Rádió Rt. vezetői, azóta is jogellenesen kezelik a jogsértő módon begyűjtött adatokat, ezért azok törlésére kötelesek.
Köszönjük Dr. Péterfalvi Attilának az egyértelmű állásfoglalást, köszönjük akkor is, ha a vizsgálatot - ugyan egy évvel később - de a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriuma elnökségi tagjainak beadványára lefolytatta. Annak ellenére, hogy a Rádió a Kuratóriumnak éppúgy nem munkáltatója, ahogy a Nyilvánosság Klubnak sem. Úgy látszik, a vizsgálatnak mégsem kizáró oka, ha nem az érintett személy hívja fel az ombudsman figyelmét valamely jogsértésre. Azt viszont pironkodás nélkül jegyezzük meg, hogy amennyiben hajlandó lett volna az üggyel a Nyilvánosság Klub kérésére foglalkozni, akkor a Rádió vezetőinek jogsértését már 2002. januárjában meg lehetett volna akadályozni. Mi késztette az ombudsmant, hogy egy évig fenntartsa a jogsértő helyzetet?
Pironkodva fordultunk ismét az adatvédelmi biztoshoz, beismerve, hogy a Nyilvánosság Klub valóban nem tölt be a Magyar Rádió Rt.-nél átvilágítandó feladatkört, így valóban nem a saját jogaink védelme érdekében kértük vizsgálatát. Egyben szerényen utaltunk az adatvédelmi törvény azon rendelkezésére is, mely szerint Dr. Péterfalvi Attilának és hivatalának, módja és joga van olyan aggályosnak látszó ügyben is eljárni, amelyre nem a sértett fél, hanem például egy civil szervezet hívja fel a figyelmét. Azt gondoltuk, hogy ahol jogsértés van, ott jogsértés van. A négy hónappal későbbi válasz is elutasító volt, arra való hivatkozással, hogy "az érintettek közül senki nem fordult" a hivatalhoz, ezért "nem látom szükségét annak, hogy hivatalból kezdeményezzek vizsgálatot". (A levélváltást és a harmadik - nyilvános - elutasítást is közölte az ÉS.)
2003. márciusában az adatvédelmi ombudsman mégis megállapította, hogy a Magyar Rádió Rt. alelnöke, Hollós János, többszörösen megsértette az adatvédelmi törvényt azzal, hogy "kötelező adatszolgáltatás" látszatát keltve, az átvilágító bizottság határozatainak beszolgáltatására szólította fel a munkatársakat. Valamint azzal, hogy az általa megjelölt adatkérési cél sérti az Avtv. 5. §-át. Ráadásul, a Magyar Rádió Rt. vezetői, azóta is jogellenesen kezelik a jogsértő módon begyűjtött adatokat, ezért azok törlésére kötelesek.
Köszönjük Dr. Péterfalvi Attilának az egyértelmű állásfoglalást, köszönjük akkor is, ha a vizsgálatot - ugyan egy évvel később - de a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriuma elnökségi tagjainak beadványára lefolytatta. Annak ellenére, hogy a Rádió a Kuratóriumnak éppúgy nem munkáltatója, ahogy a Nyilvánosság Klubnak sem. Úgy látszik, a vizsgálatnak mégsem kizáró oka, ha nem az érintett személy hívja fel az ombudsman figyelmét valamely jogsértésre. Azt viszont pironkodás nélkül jegyezzük meg, hogy amennyiben hajlandó lett volna az üggyel a Nyilvánosság Klub kérésére foglalkozni, akkor a Rádió vezetőinek jogsértését már 2002. januárjában meg lehetett volna akadályozni. Mi késztette az ombudsmant, hogy egy évig fenntartsa a jogsértő helyzetet?
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
