A Nyilvánosság Klub országos egyesület ügyvivői testülete az
Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 21.§-ának (2) bekezdésében
biztosított jogával élve
indítványozza
a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 179.
és 180. §-ai alkotmányosságának utólagos felülvizsgálatát.
Álláspontunk szerint e kifogásolt rendelkezések sértik az
Alkotmány 61.§-ának a szabad véleménynyilvánításra jogát biztosító
rendelkezését, és ellentétesek azokkal az alkotmányossági követelményekkel is,
amelyeket az Alkotmánybíróság a 36/1994. (VI. 24.) AB valamint a 34/2004. (IX.
28.) AB határozatokban a közhatalmat gyakorló személyekkel, valamint a
közszereplő politikusokkal kapcsolatos véleménynyilvánításról megfogalmazott.
A 36/1994. (VI. 24.) AB határozat rendelkező részében az
Alkotmánybíróság - amellett, hogy a határozat közzétételének napjával
megsemmisítette a Btk. 232.§-át - úgy foglalt állást, hogy jóllehet elvileg nem
ellentétes az alkotmánnyal a hatóság vagy a hivatalos személyek becsületének
vagy jó hírnevének büntetőjogi védelme - a közhatalmat gyakorló személyekkel,
valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatos, alkotmányosan nem büntethető
véleménynyilvánítás köre tágabb, mint más személyek esetében.
Az Alkotmánybíróság a határozat rendelkező részében - kötelező
alkotmányos követelményként - a jogot alkalmazó bíróságok számára több
útbaigazítást is megfogalmazott a Btk. megsemmisített 232.§-a helyett a hatóság
vagy a hivatalos személy becsületének és jó hírnevének büntetőjogi védelmére
szolgáló 179. és 180. §-ainak alkalmazására nézve. Eszerint "a hatóság vagy
hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus becsületének csorbítására
alkalmas - e minőségére tekintettel tett -, értékítéletet kifejező
véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető". A becsület csorbítására
alkalmas tényállítások büntetése pedig csak akkor tekinthető alkotmányosnak, ha
a tényt állító személy tudta, hogy közlése lényegét tekintve valótlan vagy azért
nem tudott annak valótlanságáról, mert például az újságírói hivatása alapján
tőle elvárható figyelmet elmulasztotta.
Ezt az alkotmányossági követelményt ismételte meg az
Alkotmánybíróság a 34/2004. (IX. 28.) AB határozatban, melyben az országgyűlési
képviselők jogállásáról szóló törvénynek a mentelmi jog alóli kivétel jelentő
4.§-ának "rágalmazára és becsületsértésre" szövegrésze alkalmazásával
kapcsolatban a következőképpen fogalmazott: "az Alkotmány 61. § (1) bekezdéséből
fakadó alkotmányos követelmény, hogy a képviselői felelősségmentesség
kiterjedjen az országgyűlési képviselőnek a képviselőtársát, más közhatalmat
gyakorló személyt vagy közszereplő politikust érintő - a közügyek megvitatásával
kapcsolatos - értékítéletet kifejező véleménynyilvánítására. A mentelmi jog
felfüggesztésével kapcsolatos eljárás során irányadó alkotmányos követelmény
továbbá, hogy a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas
tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés
használata esetében a parlamenti képviselő mentelmi joga kizárólag akkor
függeszthető fel, ha a képviselő tudta, hogy a közlés, lényegét tekintve,
valótlan."
Ezek az alkotmánybírósági határozatok világossá tették, hogy az
alkotmánybírák felfogása szerint becsületsértés, illetve rágalmazás esetén
alkotmányellenes az elmarasztaló ítélet, ha értékítélet esetében a bíróság
megállapítja, hogy azt közszereplő politikussal szemben e minőségére
tekintettel, tényállítás esetében pedig nem szándékosan, illetve a speciális
elvárhatósági mércét megsértve gondatlanul fogalmazódott meg. A rendes bíróságok
azóta követett gyakorlata azt igazolja, hogy valódi alkotmányjogi panasz
hiányában nincs kellő garancia ilyen alkotmánysértő ítéletek megszületésével
szemben. Ezért megítélésünk szerint az egységes jogalkalmazást, az
Alkotmánybíróság által megfogalmazott alkotmányos követelmények érvényesülését
az szolgálná, ha az Alkotmánybíróság megsemmisítené a becsületsértés és a
rágalmazás tényállásokat, és ezzel a törvényalkotót azoknak az alkotmányos
követelményekkel összhangban lévő újraalkotására kényszerítené. (Erre az
Alkotmánybíróságnak a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban nem volt lehetősége,
hisz annak az eljárásnak a tárgya a Btk. 232.§-a alkotmányellenességének
vizsgálata volt.)
Véleményünk szerint a Btk. 179-180. §-ai alkotmányellenességének
további indoka, hogy mindkét tényállás lehetővé teszi szabadságvesztés büntetés
kiszabását. Ez a büntetés még azokban az esetekben, amikor az Alkotmánybíróság
által megfogalmazott követelmények alapján közhatalmat gyakorló személyeket,
közszereplő politikusokat érintő, illetve őket érintő, de nem e minőségükre
tekintettel történt, valamint nem ilyen személyeket érintő véleménynyilvánítás
esetében alkotmányosan alkalmazható a büntetőjogi büntetés, az nem tekinthető
szükségesnek és arányosnak, tekintettel a rendelkezésre álló más büntetőjogi,
szabálysértési és polgári jogi szankciók lehetőségére. Ugyanezt az álláspontot
képviselte az Emberi Jogok Európai Bírósága a Dalban kontra Románia ügyben 1999.
szeptember 28-án, valamint a Skalka kontra Lengyelország ügyben 2003. május
27-én hozott ítéleteiben. A strasbourgi bíróság mindkét esetben megállapította
az Európai emberi jogi egyezmény 10. cikkelyének sérelmét, mondván, a
panaszosokkal szemben szabadságvesztés büntetés kiszabása indokolatlanul
aránytalan beavatkozást jelentett véleménynyilvánítási szabadságukba.
Kérjük az Alkotmánybíróságot, hogy vizsgálja meg a kifogásolt
rendelkezések alkotmányosságát, és az alkotmányellenes rendelkezéseket
semmisítse meg.
A Nyilvánosság Klub országos egyesület
ügyvivői testülete nevében:
ügyvivői testülete nevében:
Kenedi János
