2019. január 28., hétfő

Indítvány az Alkotmánybírósághoz
2004. november 17.

Tisztelt Alkotmánybíróság!
A Nyilvánosság Klub országos egyesület ügyvivői testülete az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 21.§-ának (2) bekezdésében biztosított jogával élve
indítványozza
a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 179. és 180. §-ai alkotmányosságának utólagos felülvizsgálatát.
Álláspontunk szerint e kifogásolt rendelkezések sértik az Alkotmány 61.§-ának a szabad véleménynyilvánításra jogát biztosító rendelkezését, és ellentétesek azokkal az alkotmányossági követelményekkel is, amelyeket az Alkotmánybíróság a 36/1994. (VI. 24.) AB valamint a 34/2004. (IX. 28.) AB határozatokban a közhatalmat gyakorló személyekkel, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatos véleménynyilvánításról megfogalmazott.
A 36/1994. (VI. 24.) AB határozat rendelkező részében az Alkotmánybíróság - amellett, hogy a határozat közzétételének napjával megsemmisítette a Btk. 232.§-át - úgy foglalt állást, hogy jóllehet elvileg nem ellentétes az alkotmánnyal a hatóság vagy a hivatalos személyek becsületének vagy jó hírnevének büntetőjogi védelme - a közhatalmat gyakorló személyekkel, valamint a közszereplő politikusokkal kapcsolatos, alkotmányosan nem büntethető véleménynyilvánítás köre tágabb, mint más személyek esetében.
Az Alkotmánybíróság a határozat rendelkező részében - kötelező alkotmányos követelményként - a jogot alkalmazó bíróságok számára több útbaigazítást is megfogalmazott a Btk. megsemmisített 232.§-a helyett a hatóság vagy a hivatalos személy becsületének és jó hírnevének büntetőjogi védelmére szolgáló 179. és 180. §-ainak alkalmazására nézve. Eszerint "a hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas - e minőségére tekintettel tett -, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető". A becsület csorbítására alkalmas tényállítások büntetése pedig csak akkor tekinthető alkotmányosnak, ha a tényt állító személy tudta, hogy közlése lényegét tekintve valótlan vagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert például az újságírói hivatása alapján tőle elvárható figyelmet elmulasztotta.
Ezt az alkotmányossági követelményt ismételte meg az Alkotmánybíróság a 34/2004. (IX. 28.) AB határozatban, melyben az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvénynek a mentelmi jog alóli kivétel jelentő 4.§-ának "rágalmazára és becsületsértésre" szövegrésze alkalmazásával kapcsolatban a következőképpen fogalmazott: "az Alkotmány 61. § (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a képviselői felelősségmentesség kiterjedjen az országgyűlési képviselőnek a képviselőtársát, más közhatalmat gyakorló személyt vagy közszereplő politikust érintő - a közügyek megvitatásával kapcsolatos - értékítéletet kifejező véleménynyilvánítására. A mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatos eljárás során irányadó alkotmányos követelmény továbbá, hogy a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata esetében a parlamenti képviselő mentelmi joga kizárólag akkor függeszthető fel, ha a képviselő tudta, hogy a közlés, lényegét tekintve, valótlan."
Ezek az alkotmánybírósági határozatok világossá tették, hogy az alkotmánybírák felfogása szerint becsületsértés, illetve rágalmazás esetén alkotmányellenes az elmarasztaló ítélet, ha értékítélet esetében a bíróság megállapítja, hogy azt közszereplő politikussal szemben e minőségére tekintettel, tényállítás esetében pedig nem szándékosan, illetve a speciális elvárhatósági mércét megsértve gondatlanul fogalmazódott meg. A rendes bíróságok azóta követett gyakorlata azt igazolja, hogy valódi alkotmányjogi panasz hiányában nincs kellő garancia ilyen alkotmánysértő ítéletek megszületésével szemben. Ezért megítélésünk szerint az egységes jogalkalmazást, az Alkotmánybíróság által megfogalmazott alkotmányos követelmények érvényesülését az szolgálná, ha az Alkotmánybíróság megsemmisítené a becsületsértés és a rágalmazás tényállásokat, és ezzel a törvényalkotót azoknak az alkotmányos követelményekkel összhangban lévő újraalkotására kényszerítené. (Erre az Alkotmánybíróságnak a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban nem volt lehetősége, hisz annak az eljárásnak a tárgya a Btk. 232.§-a alkotmányellenességének vizsgálata volt.)
Véleményünk szerint a Btk. 179-180. §-ai alkotmányellenességének további indoka, hogy mindkét tényállás lehetővé teszi szabadságvesztés büntetés kiszabását. Ez a büntetés még azokban az esetekben, amikor az Alkotmánybíróság által megfogalmazott követelmények alapján közhatalmat gyakorló személyeket, közszereplő politikusokat érintő, illetve őket érintő, de nem e minőségükre tekintettel történt, valamint nem ilyen személyeket érintő véleménynyilvánítás esetében alkotmányosan alkalmazható a büntetőjogi büntetés, az nem tekinthető szükségesnek és arányosnak, tekintettel a rendelkezésre álló más büntetőjogi, szabálysértési és polgári jogi szankciók lehetőségére. Ugyanezt az álláspontot képviselte az Emberi Jogok Európai Bírósága a Dalban kontra Románia ügyben 1999. szeptember 28-án, valamint a Skalka kontra Lengyelország ügyben 2003. május 27-én hozott ítéleteiben. A strasbourgi bíróság mindkét esetben megállapította az Európai emberi jogi egyezmény 10. cikkelyének sérelmét, mondván, a panaszosokkal szemben szabadságvesztés büntetés kiszabása indokolatlanul aránytalan beavatkozást jelentett véleménynyilvánítási szabadságukba.
Kérjük az Alkotmánybíróságot, hogy vizsgálja meg a kifogásolt rendelkezések alkotmányosságát, és az alkotmányellenes rendelkezéseket semmisítse meg.
A Nyilvánosság Klub országos egyesület
ügyvivői testülete nevében:
Kenedi János