Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és az MTI kéréssel
fordultak a MÚOSZ Etikai Bizottságához, mert szerintük az Élet és Irodalom
főszerkesztője sajtónyilatkozatában megtámadta a Legfelsőbb Bíróságot, mint
alkotmányos alapintézményt, amikor jogsértőnek találta, hogy az ügyükben
született Legfelsőbb Bírósági döntésről a Magyar Nemzet előbb értesült, mint a
peres felek. Ezt követően egy ügyvéd a Népszabadságban a Legfelsőbb Bíróság és
az OIT elnökéhez címzett nyílt levelében kérte annak kivizsgálását, ki a felelős
a bírósági végzés jogellenes kiszivárogtatásáért. A Legfelsőbb Bíróság és az OIT
a mai napig nem válaszolt a sajtóban feltett kérdésekre. Azt viszont
sérelmezték, hogy az üggyel kapcsolatos, a választ nem tartalmazó közleményüket
a sajtó késve közölte. Lomnici Zoltánnak, az OIT és a Legfelsőbb Bíróság közös
elnökének vitatható szerepfelfogásról árulkodik, hogy a nyilvánosan hozzá
intézett kérdésfeltevést önmagában támadásnak minősíti és mozgásba hozza a
Magyar Újságírók Országos Szövetségének Etikai Bizottságát, azonnali elégtételt
követelve magának és az általa vezetett intézményeknek. A demokrácia és a
szólásszabadság nagyobb dicsőségére a MÚOSZ Etikai Bizottsága eleget tett a
kérésnek.
Az Etikai Bizottságnak vissza kellett volna utasítania az OIT-nek
a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát megkérdőjelező kérését. Ehelyett, a
november 8-án elfogadott határozatában megengedhetetlen módon állást foglalt a
bíróság által eldöntött jogvitában és az ÉS főszerkesztőjét és az ügyvédet
marasztalta el az informátor kiszolgáltatásának követelése miatt, jóllehet senki
sem kérte a Magyar Nemzettől forrása megnevezését.
A Nyilvánosság Klub szerint az OIT és a MÚOSZ Etikai Bizottsága támadást intézett a vélemény- és sajtószabadság alkotmányos intézménye ellen. És miközben hetek óta folyik egy értelmetlen és felesleges polémia a bírósági mundér becsületének és sérthetetlenségének védelme érdekében, a lényeg lassan teljesen elsikkad: a közvélemény mindmáig nem tudja, hogyan eshetett meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntéséről előbb értesült a jobboldali politikai napilap, mint maguk a peres felek.
A Nyilvánosság Klub szerint az OIT és a MÚOSZ Etikai Bizottsága támadást intézett a vélemény- és sajtószabadság alkotmányos intézménye ellen. És miközben hetek óta folyik egy értelmetlen és felesleges polémia a bírósági mundér becsületének és sérthetetlenségének védelme érdekében, a lényeg lassan teljesen elsikkad: a közvélemény mindmáig nem tudja, hogyan eshetett meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntéséről előbb értesült a jobboldali politikai napilap, mint maguk a peres felek.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
A MÚOSZ Etikai Bizottság állásfoglalása
Magyar Újságírók Országos Szövetsége Etikai Bizottság
Az Etikai Bizottság állásfoglalása Az Országos
Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) és a Magyar Távirati Iroda (MTI) közötti
sajtóetikai vitában.
ELŐZMÉNYEK
Az OIT kéréssel fordult a MÚOSZ etikai bizottságához, mert az
"Élet és Irodalom" a bírósági eljárások miatti kifogását közölték a lapok, az
OIT ezzel kapcsolatos véleményét azonban nem, vagy csak késve tették elérhetővé
a nyilvánosság számára.
A nézetkülönbséget dr. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság
elnöke, aki egyben az OIT elnöke is, és Vince Mátyás az MTI elnöke tisztázták és
ezzel kapcsolatban közleményt tettek közzé az MTI-nél.
Az eset tanúságokkal szolgálhat demokráciánk alapintézményei
számára, ezért az OIT szóvivője - egyetértésben az OIT elnökével, - 2005.
november 3-án ismét a MÚOSZ etikai bizottságához fordult, tárgytalannak tekintve
a korábbi előterjesztést, de állásfoglalását kérve, (idézzük az OIT szóvivőjének
levelében megfogalmazott kérdést):
"A kérdés az, hogy Magyarországon, amely az EU tagja,
megengedhető-e , hogy egy újság egy alkotmányos alapintézményt támadó
nyilatkozatát csorbítatlanul közöljön, miközben megtagadja az abban felvetett
kérdésekre adott válasz közlését. Ebben kérjük a nagy tekintélyű MÚOSZ Etikai
Bizottságának elvi álláspontját."
A kérést mind dr. Lomnici Zoltán, mind Vince Mátyás, szóban,
telefon útján is megerősítette. Az etikai bizottság 2005. november 8-án tartott
ülésén megtárgyalta az állásfoglalásra tett indítványt és az alábbi "Elvi
állásfoglalást" fogadta el:
ELVI ÁLLÁSFOGLALÁS
I.
Közismert, hogy modern korunkban a demokrácia működését, négy
hatalmi elem egymástól való függetlensége és akadálytalan együttműködése
biztosítja.
A törvényhozás, a végrehajtás, a bírói hatalom és az
információszolgáltatás a mi demokráciánkban is kell, hogy betöltse hivatását, a
demokrácia működésének biztosítását.
A kérés tárgyát szolgáltató eseményben a bírói hatalmat és az
információszolgáltatást képviselő szervezetek között alakult ki vita. Az etikai
bizottság mindenek előtt örömmel üdvözli, hogy a szervezetek vezetői rendezték a
vitás kérdést és erről, megállapodásukról, közös véleménynek tekinthető
nyilatkozat jelent meg az MTI-ben.
II.
Ez az egyetértés azonban sajnos nem változtat azon a tényen, hogy
a bíróságok és a sajtó egyes képviselői között kölcsönös bizalmatlanság él
egymás tevékenysége iránt. A jobb együttműködés érdekében, a MÚOSZ
kezdeményezésére, az újságírók és a bírák közötti kapcsolat tisztázására, közös
konferenciát rendeztünk a közelmúltban. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a
konferencia során tisztázottnak vélt helyzetek továbbra sem oldódtak fel. Nem
érzékelünk a konferencia óta lényeges javulást. Ez a bizalmatlanság, a sajtó
részéről, az igazságszolgáltatás nyilvánossággal kapcsolatos tevékenységének
bírálatában, a bírák részéről pedig a sajtó tájékoztató tevékenysége
igazságosságával kapcsolatos.
Az etikai bizottság, természetesen, a jelenlegi konkrét ügyben sem
kívánja értékelni a bíróságok munkáját, de leszögezzük, minden törekvést örömmel
üdvözlünk, amely a nyilvánosság kiterjesztésére vonatkozik és helytelenítünk
minden törekvést, amely a nyilvánosság szűkítésére irányul.
A demokrácia lételeme a nyilvánosság. Demokráciában tehát fel sem
merülhetne komoly tervként, hogy az igazságszolgáltatás tevékenységéről szóló
tájékoztatásból a sajtó nyilvánosságát ki kellene zárni. Örömmel tapasztaljuk,
hogy az OIT elnöke, dr. Lomnici Zoltán, nem ért egyet a szűkítő törekvésekkel.
III.
Úgy gondoljuk, a nyilvánosság nem szolgálható valótlan adatok
tényként való közlésével, sem olyan véleményekkel, amelyek eltorzított tényekre
alapozottak.
Sajnálatos, hogy - miként ez a konkrét ügyben is tapasztalható
volt, - a sajtó munkatársai nem veszik figyelembe a bíróságok munkájának törvény
által meghatározott kereteit. A bíróságok csak olyan kérdésben hozhatnak
ítéletet, amilyen kérdést a felperes által előterjesztett kérelem tartalmaz. Ha
tehát az "Élet és Irodalom" ellen indított perben a "Tokaj-Hegyalja Kft" csak
azt perli, hogy az ÉS által jegyzett időpontokban volt-e taggyűlése a
"Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokaj-Hegyalja Kft"- nek, és a bíróság megállapítja,
hogy az adott időpontokban nem volt taggyűlés, akkor mindenkinek tudomásul kell
vennie, hogy másra nem terjedhet ki a bíróság ítélete.
A sajtó egyes munkatársai viszont ezt az ítéletet úgy tálalták a
nyilvánosság elé, mintha a bíróság az ÉS minden állítását, amit a "Tokaji
borcsaták" című sorozatában nyilvánosságra hozott, megcáfolta volna és
helyreigazításra kötelezte volna az "Élet és Irodalmat". Pedig a bíróság csak
abban a kérdésben hozott ítéletet, amiben döntését kérték.
A későbbiekben, amikor a bírósági eljárások során a Legfelsőbb
Bíróság egyik bírája végzéssel elutasította az ÉS főszerkesztőjének
felülvizsgálati kérelmét, ismét a bíróság ellen fordult a sajtó bizonyos körei
által képviselt "sajtóközvélemény", amiért a Magyar Nemzet című napilap
"megbízható forrásokra" hivatkozva, elsőként közölte az elutasítás tényét.
Előbb, minthogy erről a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő Kovács Zoltán, az
ÉS főszerkesztője, értesítést kapott volna.
IV.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke vizsgálatot indított az ügyben, és
megállapította, hogy az OIT vagy a Legfelsőbb Bíróság részéről senki sem adott
felvilágosítást a Magyar Nemzetnek. Ezek után a Népszabadság, - amely nem
közölte azonnal, csak egy napos késéssel az OIT üggyel kapcsolatos
nyilatkozatát, - közölte dr. Hanák András ügyvéd írását, amelyben elmarasztalja
a bíróságok nyilvánossággal kapcsolatos álláspontját és a folytatott
gyakorlatát. Az írás szerint : "szükséges lenne kideríteni, hogy ki volt a
megbízható forrás."
Felhívjuk az érintett felek figyelmét a Sajtótörvény (1986. évi
II. törvény 11.§.(1) bek. b. pontja) által az újságírónak biztosított
jogosítványra, amely szerint: "a felvilágosítást adó személy nevét jogosult -
annak kérelmére köteles - titokban tartani." A MÚOSZ etikai kódexe 8.§. 2.
pontja kimondja: "Az informátort kiszolgáltatni nem szabad. Bizalmas értesülés
közlése esetén az értesülés forrásának közlése az informátor belegyezése nélkül
tilos." A Közös Etikai Alapelvek 10.§. szintén ebben a szellemben foglal állást
az informátor személyéről.
Ha az OIT vizsgálata szerint nem onnan származott a Magyar Nemzet
információja, - hiszen a megkérdezett munkatárs nyilatkozata így szólt: "a hírt
sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja." - az OIT erre vonatkozó nyilatkozata
nem hagyható figyelmen kívül. További vizsgálatokat követelni megalapozatlan
igény.
Csak a szakma szabályainak és a szakmai etika szabályainak
betartása kötelezhetné ilyen esetben a Magyar Nemzet munkatársát, hogy ne
hivatkozzék a "megbízható forrásra", ha esetleg konkrét információ hiányában,
csak a két lehetőség egyikének választásával közölték a felülvizsgálati kérelem
elutasítását.
Természetesen azt sem vonhatja tényszerűen kétségbe senki, hogy
volt informátora a Magyar Nemzetnek.
Véleményünk és a törvényeink szerint, továbbá az etikai
szabályaink szerint, senkinek sincs lehetősége kétségbe vonni sem az OIT
elnökének állítása tényszerűségét, sem a Magyar Nemzet állításának
tényszerűségét, amely szerint "megbízható forrásból" származik az értesülése.
Arról is lehetségesek különböző vélemények, hogy helyes, vagy helytelen az
igazságszolgáltatás tájékoztatási gyakorlata. Az OIT elnöke szerint nincs
módjukban másképpen eljárni, mint ahogyan a törvény lehetővé teszi, még akkor
sem, ha az Alkotmánybíróság már javasolta az Országgyűlésnek a vonatkozó
törvények módosítását. Amíg nincs más törvény, nincs más tájékoztatási gyakorlat
sem. A vélemények különbözősége nem változtat azon a tényen, hogy nem róható fel
a bíróságoknak, ha a törvényhozás még adós azoknak a törvényeknek a
megalkotásával, amelyeket az Alkotmánybíróság szükségesnek tart a nyilvánosság
szolgálata érdekében.
V.
Senki sem korlátozhatja a véleménynyilvánítás szabadságát. A
véleménynyilvánítás azonban nem keverhető össze a tényállítással.
A Magyar Nemzet egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek a bíróság
ítéletét úgy interpretálták, mintha a taggyűlés időpontjának és helyének ügyében
hozott döntés az ÉS összes állítását cáfolta volna, holott nem volt erről szó.
Tudomásunk szerint Magyarországon a Magyar Nemzet szerkesztősége
az egyetlen, amely nem tartja magára nézve kötelezőnek a Közös Etikai
Alapelveket - ezzel valójában az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének
1003/1993 számú határozatát éppen úgy elutasítják, mint - végső soron, - a
sajtótörvényünket, amelyen etikai kódexünk és a Közös Etikai Alapelvek
alapulnak.
Úgy gondoljuk, más lapok viszont, amelyek elfogadták a Közös
Etikai Alapleveket, szakmai etikai követelményeink iránti elkötelezettségüknek
megfelelően, nem tehetnek különbséget, hogy milyen állami vagy társadalmi
szervezet, szerkesztőség közleményét hozzák nyilvánosságra egy adott kérdésben.
Ha az egyik fél véleménye megjelenik, etikai kötelezettségünk a másik fél
véleményét is megjelentetni.
VI.
Az etikai bizottság az eset tanulságaként szükségesnek tartja
leszögezni, hogy mind az újságíróknak, mind a bíráknak kölcsönösen törekedniük
kell a négy hatalmi elem, - közöttük is a bírói hatalom és az
információszolgáltatás, - zökkenőmentes együttműködésére, a törvényesség és a
nyilvánosság szolgálatára.
Ezért elengedhetetlennek tartjuk, hogy a különböző véleményeket
tartalmazó állítások, nyilatkozatok, közlemények csonkítás nélkül jelenjenek
meg, hiszen ez a véleménynyilvánítás szabadsága.
Kérjük minden újságíró kollégánkat, hogy a politikai
véleménykülönbségeket tekintsék természetesnek, és ezek ne befolyásolják a
tények közlésében és a korrekt vélemények megfogalmazásában.
Elvi állásfoglalásunkat levélben elküldjük az OIT elnökének, az
MTI elnökének, az Élet és Irodalom főszerkesztőjének, a Népszabadság
főszerkesztőjének, és a MÚOSZ honlapján nyilvánosságra hozzuk.
Budapest, 2005 novembert 8. napján
dr. Halák László
a MÚOSZ etikai bizottságának elnöke
a MÚOSZ etikai bizottságának elnöke
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az OIT válasza a Nyilvánosság Klub állásfoglalására
Az OIT válasza a Nyilvánosság Klub állásfoglalására
A Nyilvánosság Klub közleményt adott ki az MTI Országos
Sajtószolgálatán keresztül, amely szerint az Országos Igazságszolgáltatási
Tanács (OIT) és a MÚOSZ Etikai Bizottsága támadást intézett a vélemény- és
sajtószabadság alkotmányos intézménye ellen .
A Nyilvánosság Klub erre a téves következtetésre azért juthatott,
mert már azt is tévesen idézte, hogy miért fordult az OIT a MÚOSZ Etikai
Bizottságához. Ellentétben a Nyilvánosság Klub közleményében írtakkal, az OIT
nem az Élet és Irodalom főszerkesztőjének nyilatkozata miatt kérte az Etikai
Bizottság állásfoglalását. Az Etikai Bizottság részére feltett kérdés nem erről
szólt. Az OIT kizárólag azt a kérdést tette fel, hogy vajon megengedhető-e, hogy
egy médium az egyik fél álláspontját közli, az erre válaszoló másik fél
nyilatkozatát viszont nem.
Ahhoz, hogy a történet immár mindenki számára egyértelmű legyen,
fontosnak tartom azt röviden összefoglalni.
Október 14-én a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozta, hogy a
Legfelsőbb Bíróság (LB) elutasította az ÉS felülvizsgálati kérelmét.
Kovács Zoltán ekkor telefonon megkereste - a Németországban
hivatalos látogatáson tartózkodó - LB elnököt, és kérte, hogy vizsgálja ki,
miként juthatott el a hír a Magyar Nemzethez azelőtt, hogy az érintettek a
hivatalos értesítést megkapták volna.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke még aznap kivizsgáltatta az ügyet. Az
ilyen kivizsgálásnak az egyetlen lehetséges módja az, hogy minden szóba jöhető
személytől jelentést, tájékoztatást kér. Ennek eredményeként megállapította,
hogy sem az LB irodája, sem az LB akkori szóvivője nem adott egyetlen
újságírónak sem érdemi felvilágosítást. Erről az ÉS főszerkesztője még aznap
telefonon tájékoztatást kapott és nem csupán az OIT elnökétől, hanem a
Legfelsőbb Bíróság akkori szóvivőjétől is. Emellett - ellentétben a Nyilvánosság
Klub állásfoglalásában írtakkal - a sajtót is tájékoztattuk arról, hogy a
vizsgálat milyen eredménnyel zárult.
Az OIT aznapi közleményét az MTI egyáltalán nem, a Népszabadság
pedig csak - külön nyomatékos kérésre - később hozta le. Az OIT (mely egy
tizenöt fős testület) az október 18-ai ülésén döntött arról, hogy a MÚOSZ Etikai
Bizottságához fordul. Ennek oka pedig - éppen a véleményszabadság biztosításának
érdekében - az, és kizárólag az volt, hogy választ kapjon arra a kérdésére,
helyesen jártak-e el az idézett médiumok akkor, amikor nem, illetve késve
közölték az OIT közleményét. Az Etikai Bizottság az OIT kérdésére válaszolva
kifejtette: Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a különböző véleményeket tartalmazó
állítások, nyilatkozatok, közlemények csonkítás nélkül jelenjenek meg, hiszen ez
a véleménynyilvánítás szabadsága.
Mindezekre figyelemmel leszögezhetjük, hogy az OIT nem intézett
támadást a vélemény- és sajtószabadság ellen , mi több éppen annak érvényesülése
érdekében lépett fel.
Budapest, 2005. november 21.
Az OIT szóvivője
Az OIT szóvivője
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Halák László válasza a Nyilvánosság Klub közleményére
Halák László válasza a Nyilvánosság Klub közleményére
Budapest, 2005. november 21., hétfő (OS) - A Nyilvánosság Klub
Ügyvivő Testületének közzétett álláspontja minden bizonnyal a tiszteletre méltó
egyesület történetének szégyenfoltja. A Nyilvánosság Klub eddig azzal töltött be
nagyon fontos szerepet, hogy valóban létező konfliktusokban kiállt a
nyilvánosság és a sajtószabadság védelme érdekében.
Ezúttal azonban eltért ettől a nemes hagyománytól.
Állásfoglalását ugyanis valótlanságokra alapozta.
Nem igaz, hogy az OIT azért fordult a MÚOSZ etikai bizottságához,
mert sérelmezte, hogy az Élet és Irodalom főszerkesztője nyilatkozatában
jogsértőnek nevezte a Legfelsőbb Bíróság eljárását az ÉS felülvizsgálati
kérelmének elbírálását követő tájékoztatásban.
Miféle pejoratív megállapítás az, hogy az OIT mozgásba hozta a
MÚOSZ etikai bizottságát?
Az OIT azt kérte csupán, hogy elvi állásfoglalásban jelentsük ki,
mi a követendő eljárás, ha valakinek közlik a véleményét, akkor kötelesség-e a
másik fél véleményét is közölni? Erre a Újságírói Etikai Kódex egyértelmű
kötelezettséget állapít meg. Az érintett fél véleményét akkor is közölni kell,
ha nem helyreigazításra vonatkozik a vélemény. Az etikai bizottság eljárása
pontosan olyan volt, mint bármilyen más etikai állásfoglalás kérése ügyében,
bennünket bárki mozgásba hozhat .
Nem igaz, hogy el kellett volna utasítanunk az OIT kérését.
Magyarországon véleménynyilvánítási szabadság van. Az OIT-nek éppen olyan joga,
hogy Kovács Zoltán nyilatkozatát az alkotmányos alapintézmény elleni támadásnak
minősítse, (mint ahogy a Nyilvánosság Klub is ezzel vádolhatja a MÚOSZ etikai
bizottságát,) mint ahogy Kovács Zoltánnak is joga, hogy jogsértőnek nevezze a
Legfelsőbb Bíróság eljárását. Az alkotmányos alapintézmény támadása
véleménynyilvánítás, nem ütközik a sajtótörvény által megfogalmazott
korlátozásokba, tehát például, többek között, nem sérti Kovács Zoltán
személyiségi jogait. Kovács Zoltán, - a saját, az etikai kódexénél magasabb
erkölcsi mércéjére hivatkozva, - elvárta volna, hogy az etikai bizottság
utasítsa el az OIT véleményét. Az ÉS-ben közölt vezércikkében, ez az erkölcsi
mérce nem gátolta abban, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét pöffeszkedő főbírónak
, az MTI elnökét, közismert és közmegbecsülésnek örvendő kollégáját,
domesztikált MTI-igazgatónak nevezze, az általuk megfogalmazott, az MTI
közleményei között bárki által olvasható, a nyilvánosság erősítése érdekében
tett nyilatkozatot nyilvánosságellenes irománynak minősítse. Ennek ellenére az
etikai bizottság sehol el nem marasztalta Kovács Zoltánt, és az sem igaz, hogy
elmarasztalta volna a Népszabadságban publikáló ügyvédet. Csak állásfoglalásában
megvédelmezte a Magyar Nemzetet, -annak ellenére, hogy ez a lap nem tekinti
magára nézve kötelezőnek az etikai szabályokat, - amikor kifejtette, senki sem
vonhatja kétségbe, hogy volt megbízható forrása , amelynek alapján a bírósági
végzést nyilvánosságra hozta. De éppen azért, mert nincsenek különleges jogok a
szembenálló véleményeket megfogalmazók mögött, nem lehet elutasítani az OIT
elnökének azt az állítását, hogy az általa lefolytatott vizsgálatban nem
lehetett megállapítani, a Legfelsőbb Bíróságon van-e az a megbízható forrás .
Úgy vélem, akkor kell újabb vizsgálatot kérni, ha meg lehet nevezni a megbízható
forrást . Azt is kifejtettük, hogy az újságírónak alapvető joga az informátort
titokban tartani. Ha a Nyilvánosság Klub szerint ez az ügyvéd elítélése, ha az
ügyvéd úr sem követelheti az informátor megnevezését, akkor ez is azt támasztja
alá, nem lesz büszke erre az álláspontjára a Nyilvánosság Klub Ügyvivő
Testülete.
Nem igaz, hogy állást foglaltunk a jogvitában. Csak elmagyaráztuk,
- mellékesen az ÉS álláspontját védelmezve, - hogy ha a bíróság helyreigazításra
kötelezi az ÉS-t abban a kérdésben, volt-e vagy nem volt taggyűlés, akkor ez nem
jelenti, hogy az ÉS-ben megjelent Tokaji borcsaták -ban a nemtaggyűlésen
elhangzottak, megtörtént események, sem felelnek meg az igazságnak. Tekintettel
a véleménynyilvánítás szabadságára, csak a Nyilvánosság Klub szerint
megengedhetetlen, hogy ezt a véleményünket leírjuk.
Sajnáljuk, hogy a Nyilvánosság Klub a MÚOSZ etikai bizottságától
félti a sajtószabadságot, amikor azt állítja, hogy támadást intézett a
sajtószabadság alkotmányos intézménye ellen. (Mintha az OIT véleményét olvasnánk
Kovács Zoltán véleményéről!) Legyen ez az ő véleményük. A mi véleményünk az,
hogy mi ebben az elvi állásfoglalásban védelmeztük a sajtószabadságot, mert
véleményünk szerint egyenlő mércével kell mérni a vitázó feleket és
álláspontjukat közölni kell. Az sem sérti a sajtószabadságot, hogy kiálltunk a
véleménynyilvánítás szabadsága mellett. Sőt! Még az is a sajtószabadság
védelméhez tartozik, hogy védelmezzük az informátort és az informátortól
szerzett értesülést felhasználó újságírót, - ellentétben a Nyilvánosság Klubbal,
amely törvényellenesen követeli, hogy derítsék ki, hogyan eshetett meg, hogy a
Legfelsőbb Bíróság döntéséről előbb értesült a jobboldali politikai napilap,
mint maguk a peres felek. Arról nem is szólva, hogyan kerül ide a politikai
napilap jobboldali minősítése? A Nyilvánosság Klub szerint a peres feleket is
osztályoznia kellett volna az informátornak, hiszen hátha volt jobb, illetve
baloldali peres fél is?
Csobánka, 2005-11-20
Dr. Halák László
a MÚOSZ etikai bizottságának elnöke
a MÚOSZ etikai bizottságának elnöke
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Nyilvánosság Klub válasza az OIT közleményérére
A Nyilvánosság Klub válasza az OIT közleményérére
HA
azzal a kérdéssel fordult a MÚOSZ-hoz az OIT, hogy vajon megengedhető-e, hogy egy médium az egyik fél álláspontját közli, az erre válaszoló másik fél nyilatkozatát viszont nem, akkor ezt kellett volna kérdezni. Ehelyett az Etikai Bizottság állásfoglalásában a következő olvasható: A kérdés az, hogy Magyarországon, amely az EU tagja, megengedhető-e, hogy egy újság egy alkotmányos alapintézményt támadó nyilatkozatát csorbítatlanul közöljön, miközben megtagadja az abban felvetett kérdésekre adott válasz közlését.
azzal a kérdéssel fordult a MÚOSZ-hoz az OIT, hogy vajon megengedhető-e, hogy egy médium az egyik fél álláspontját közli, az erre válaszoló másik fél nyilatkozatát viszont nem, akkor ezt kellett volna kérdezni. Ehelyett az Etikai Bizottság állásfoglalásában a következő olvasható: A kérdés az, hogy Magyarországon, amely az EU tagja, megengedhető-e, hogy egy újság egy alkotmányos alapintézményt támadó nyilatkozatát csorbítatlanul közöljön, miközben megtagadja az abban felvetett kérdésekre adott válasz közlését.
HA
a Legfelsőbb Bíróság elnöke még aznap kivizsgáltatta az ügyet és ennek eredményeként megállapította, hogy sem az LB irodája, sem az LB akkori szóvivője nem adott egyetlen újságírónak sem érdemi felvilágosítást, akkor milyen nem érdemi felvilágosítással közölte a Magyar Nemzet újságírójával a Legfelsőbb Bíróság döntését? S ha csak sejtette a választ az LB, akkor az vajon helyes-e?
a Legfelsőbb Bíróság elnöke még aznap kivizsgáltatta az ügyet és ennek eredményeként megállapította, hogy sem az LB irodája, sem az LB akkori szóvivője nem adott egyetlen újságírónak sem érdemi felvilágosítást, akkor milyen nem érdemi felvilágosítással közölte a Magyar Nemzet újságírójával a Legfelsőbb Bíróság döntését? S ha csak sejtette a választ az LB, akkor az vajon helyes-e?
HA
az ÉS főszerkesztője kérdést intéz október 14-én a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, akkor arra miért nem kap választ tőle, vagy a megszólított intézménytől másfél hónapja? Miért az OIT ad ki minden nap közleményt az LB-re tartozó ügyben, a hozzá intézett kérdésekre?
az ÉS főszerkesztője kérdést intéz október 14-én a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, akkor arra miért nem kap választ tőle, vagy a megszólított intézménytől másfél hónapja? Miért az OIT ad ki minden nap közleményt az LB-re tartozó ügyben, a hozzá intézett kérdésekre?
HA
az OIT és elnöke fele annyit foglalkozna az igazságszolgáltatás tartalmi, színvonalbeli problémáival, mint amennyire érzékeny a sajtóetikára, valamint a bíróságoknak a sajtóban való megjelenésére, akkor talán az LB felülvizsgálati jogkörben eljáró egyesbírói nem folytatnának alkotmányellenes gyakorlatot, valamint választ kaphatnánk arra, hogy rendjén való-e, ha a peres felek a sajtóból értesülnek az ügyükben hozott döntésről.
az OIT és elnöke fele annyit foglalkozna az igazságszolgáltatás tartalmi, színvonalbeli problémáival, mint amennyire érzékeny a sajtóetikára, valamint a bíróságoknak a sajtóban való megjelenésére, akkor talán az LB felülvizsgálati jogkörben eljáró egyesbírói nem folytatnának alkotmányellenes gyakorlatot, valamint választ kaphatnánk arra, hogy rendjén való-e, ha a peres felek a sajtóból értesülnek az ügyükben hozott döntésről.
Budapest, 2005. november 22.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kovács Zoltán: Végszó
Élet és Irodalom, 49. évfolyam, 46. szám
Kovács Zoltán: Végszó
November 11-én e-mail-üzenet érkezett a szerkesztőség címére a
Magyar Újságírók Országos Szövetségének Etikai Bizottságától. Egy
állásfoglalásról tájékoztat, ennek címét és bevezető sorait idézem: "Az Etikai
Bizottság állásfoglalása Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) és a
Magyar Távirati Iroda (MTI) közötti sajtóetikai vitában. Az OIT kéréssel fordult
a MÚOSZ Etikai Bizottságához, mert az "Élet és Irodalom" a bírósági eljárások
miatti kifogását közölték a lapok, az OIT ezzel kapcsolatos véleményét azonban
nem, vagy csak késve tették elérhetővé a nyilvánosság számára. A
nézetkülönbséget dr. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, aki egyben az
OIT elnöke is és Vince Mátyás, az MTI elnöke tisztázták és ezzel kapcsolatban
közleményt tettek közzé az MTI-nél. Az eset tanúságokkal [sic!] szolgálhat
demokráciánk alapintézményei számára, ezért az OIT szóvivője - egyetértésben az
OIT elnökével - 2005. november 3-án ismét a MÚOSZ etikai bizottságához fordult,
tárgytalannak tekintve a korábbi előterjesztést, de állásfoglalását kérve
[idézzük az OIT szóvivőjének levelében megfogalmazott kérdést - K. Z.]:
"A kérdés az, hogy Magyarországon, amely az EU tagja,
megengedhető-e , hogy egy újság egy alkotmányos alapintézményt támadó
nyilatkozatát csorbítatlanul közöljön, miközben megtagadja az abban felvetett
kérdésekre adott válasz közlését. Ebben kérjük a nagy tekintélyű MÚOSZ Etikai
Bizottságának elvi álláspontját.".
A kérést mind dr. Lomnici Zoltán, mind Vince Mátyás szóban,
telefon útján is megerősítette." A továbbiakban a bizottság hat pontban
megfogalmazott véleménye áll, amit olvasókíméleti megfontolások miatt itt nem
idéznék. (ld. www.es.hu) Szó esik itt a hatalmi ágak egymáshoz való jótékony
viszonyáról, a bizalmatlansággal átitatott magyar közéletről, a tokaji
borcsatákról, egy európa tanácsi határozatról, és a nyitni mindig kész Lomnici
Zoltánról. De mi történt?
A március 11-én megjelent Tokaji borcsaták című riportsorozatot
egy csaknem hathónapos pereskedés követte, első fokon az ÉS nyert, másodfokon az
Orbán család érdekeltségébe tartozott kft., ezt követően a Legfelsőbb Bíróság
elé került az ügy. Október elején megszületett az elutasító végzés, de még
mielőtt a peres felek megkaphatták volna, október 14-én megjelent a Magyar
Nemzet honlapján. Méltatlannak érezve azt, hogy a hat hónapi pereskedést lezáró
végzést nem a peres felek kapják kézhez, ezt fölemlítő nyilatkozatot tettem a
Népszabadságban, föltéve a kérdést, mit szól ehhez Lomnici Zoltán.
Akkor még nem tudtam azt, ami most az állásfoglalásból kiderül,
hogy ezzel a kérdéssel a Magyar Köztársaság alkotmányos alapintézményét támadtam
meg, lásd följebb a kurzivált részt, amelyben a két hatalmi ág két
főhatalmassága állásfoglalás tárgyában folyamodtak a "nagy tekintélyű
MÚOSZ-hoz". (Az ember egy pillanatra nem vigyáz, és megdönti a rendszert.)
Ezután az történt, hogy a szólásszabadságában erősen korlátozott
Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács erre a
nyilatkozatra egy héten belül ötször reagált, e nyilatkozatsorozat közepett érte
hazánkat a súlyos támadás, mert az egyik MTI-közlemény a kibocsátásához képest
egy nappal később jelent meg. A Legfelsőbb Bíróság elnökének és körének
nyomasztó hiányérzete nem indokolatlan: öt nyilatkozatban sem sikerült
egyértelmű választ adniuk arra a kérdésre, hogy jogszerűen jutott-e a végzés a
sajtóhoz, vagy sem. (A Lomnici és köre által "sajtó"-ként emlegetett közeg erős
eufémizmus, a végzés az elkötelezett Magyar Nemzethez került, mely lapot ebben
az ügyben máris megvédeném, azt tette, amit kell: közölt egy tudomására jutott
hírt.) Nem sorolom fel, miféle zagyva válaszok születtek ebben a nem túl
bonyolult ügyben, de talán érzékelteti a zűrzavart, hogy a "nincs semmiféle
idevágó szabály"-tól kezdve a "szóvivői szokásjog"-on, a BÜSZ-ön - Bírósági
Ügykezelési Szabályzat - keresztül az "Igazságszolgáltatási Tanács-i
szabályzatig" terjed a mező. Ha már ennyire tanácstalan a Legfelsőbb Bíróság
elnöke, ha jogszabályi ismeretei ennyire hézagosak, legalább olvasson bírósági
honlapokat. Ha például fölkeresi a www.fovarosi.birosag.hu-t, akkor azt
olvashatja, hogy Gatter László, a Fővárosi Bíróság elnöke a bíróságok és a sajtó
kapcsolatában felvetődött jogértelmezési kérdések kapcsán még 2004 júliusában(!)
az adatvédelmi biztoshoz fordult. Péterfalvi Attila válaszában többek között
kifejtette, hogy "Garantálnia kell a bíróságnak, hogy az újságírók
(nyilvánosság) tájékoztatása nem történhet korábban, mint az érintett
tájékoztatása." Lomnici Zoltán hézagos ismeretei azonban csak szakmai gondok,
akadnak, fogalmazzunk úgy, emberi problémák is.
Ha jól értelmezem az etikai bizottság nyelvi borzalmaktól hemzsegő
állásfoglalását, akkor Lomnici Zoltán - aki elég zavaróan, rendre mint
kettesiker jelenik meg, hol OIT, hol LB -, először az MTI vezérigazgatóján,
Vince Mátyáson kérte számon, hogy az iroda késve adta ki közleményét, majd a
következő lépésben már az OIT szóvivoje ismét a MÚOSZ etikai bizottságához
fordult, tárgytalannak tekintve a korábbi előterjesztést, de "állásfoglalását
kérve": mi van, ha "egy újság" - az ÉS - alapintézményt támad? Sajnos mindezt
nem tudom másként értelmezni, mint hogy az MTI vezérigazgatója kiegyezett a
Legfelsőbb Bíróság elnökével, és az egész ügyet, immár kéz a kézben, rányomták
az Élet és Irodalomra. Közösen kértek állásfoglalást a "nagy tekintélyű"
MÚOSZ-tól, amihez Vince Mátyás készségesen asszisztált, minden további nélkül
elfogadva a megfogalmazást: mi van, ha egy újság "alkotmányos alapintézményt
támad"?
Hogy Lomnici Zoltán nem a munkakörnyezetében igyekszik rendet
tenni, hanem vagy állásfoglalásokat kezdeményez, vagy emlékműveket koszorúz, az
a magyar igazságszolgáltatás baja. (Megbízható információk szerint egy
közelmúltbeli bírói vezetői értekezleten elhangzott az a legfelsobb bírósági
körben megfogalmazott igény, hogy a bírói szervezet kritizálásának tilalmát
alkotmányban kellene rögzíteni - az elmebaj kezdeti stádiuma.) De hogy az MTI
vezérigazgatója és a nagy tekintélyű újságíró-szövetség megvitatandó kérdésnek
fogadja el, hogy egy végzés közlésének sérelmezése megvalósítja az "alkotmányos
alapintézmény támadását", az már újságíró-szakmai probléma. Elmondom hát, hogy
ebben az országban bármit lehet kritizálni, a kritika amúgy sem azonos a
támadással. Egy ilyen fölvetést normális újságíró-szakmai szervezet nem
megtárgyal, hanem határozottan visszautasít. Még akkor is, ha az MTI
vezérigazgatója "telefonon megerősíti" ezt a kérést. (Sőt, egy késobbi
kör-üzenetében Vince Mátyás kinyilvánítja, hogy az állásfoglalást "értékesnek"
tartja, csak annyit kér, hogy miután az messze túlmutat a konkrét ügyön, kéri
elhagyni az MTI címbeli megnevezését.)
Soha nem hiányoltam, hogy egy szervezet bármilyen ügyben is
kiálljon mellettem, úgy gondoltam, legjobb, ha az ember maga gondoskodik saját
védelméről. Az újságíró-szövetségen kívül nem vagyok tagja semmilyen
szervezetnek, oda vagy harminc éve léptem be. Miután azonban ennyire másként
látjuk a világot, és mert ez az egyébként érdekvédelmi szervezet képtelen
visszautasítani egy pöffeszkedő bírósági elnök és egy domesztikált MTI-igazgató
közösen megfogalmazott nyilvánosságellenes irományát, a cikk végeztével ezennel
innét is kilépek.