Közéleti szerepcsere2005. november 20.

A Legfelsőbb Bíróság alkotmányos alapintézmény. A sajtó pedig az alkotmányban biztosított szólás- és véleményszabadság intézménye. A Legfelsőbb Bíróság ítéletei meg tudják rövidíteni a sajtó szabadságát, a sajtó kritikái azonban, ha akarnák se tudnák megingatni a Legfelsőbb Bíróság jogi státuszát. Sajnálatos, hogy erről a különbségről sem az OIT, sem a MÚOSZ Etikai Bizottsága még csak nem is hallott.

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és az MTI kéréssel fordultak a MÚOSZ Etikai Bizottságához, mert szerintük az Élet és Irodalom főszerkesztője sajtónyilatkozatában megtámadta a Legfelsőbb Bíróságot, mint alkotmányos alapintézményt, amikor jogsértőnek találta, hogy az ügyükben született Legfelsőbb Bírósági döntésről a Magyar Nemzet előbb értesült, mint a peres felek. Ezt követően egy ügyvéd a Népszabadságban a Legfelsőbb Bíróság és az OIT elnökéhez címzett nyílt levelében kérte annak kivizsgálását, ki a felelős a bírósági végzés jogellenes kiszivárogtatásáért. A Legfelsőbb Bíróság és az OIT a mai napig nem válaszolt a sajtóban feltett kérdésekre. Azt viszont sérelmezték, hogy az üggyel kapcsolatos, a választ nem tartalmazó közleményüket a sajtó késve közölte. Lomnici Zoltánnak, az OIT és a Legfelsőbb Bíróság közös elnökének vitatható szerepfelfogásról árulkodik, hogy a nyilvánosan hozzá intézett kérdésfeltevést önmagában támadásnak minősíti és mozgásba hozza a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Etikai Bizottságát, azonnali elégtételt követelve magának és az általa vezetett intézményeknek. A demokrácia és a szólásszabadság nagyobb dicsőségére a MÚOSZ Etikai Bizottsága eleget tett a kérésnek.

Az Etikai Bizottságnak vissza kellett volna utasítania az OIT-nek a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát megkérdőjelező kérését. Ehelyett, a november 8-án elfogadott határozatában megengedhetetlen módon állást foglalt a bíróság által eldöntött jogvitában és az ÉS főszerkesztőjét és az ügyvédet marasztalta el az informátor kiszolgáltatásának követelése miatt, jóllehet senki sem kérte a Magyar Nemzettől forrása megnevezését.
A Nyilvánosság Klub szerint az OIT és a MÚOSZ Etikai Bizottsága támadást intézett a vélemény- és sajtószabadság alkotmányos intézménye ellen. És miközben hetek óta folyik egy értelmetlen és felesleges polémia a bírósági mundér becsületének és sérthetetlenségének védelme érdekében, a lényeg lassan teljesen elsikkad: a közvélemény mindmáig nem tudja, hogyan eshetett meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntéséről előbb értesült a jobboldali politikai napilap, mint maguk a peres felek.

A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

A MÚOSZ Etikai Bizottság állásfoglalása

Magyar Újságírók Országos Szövetsége Etikai Bizottság

Az Etikai Bizottság állásfoglalása Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) és a Magyar Távirati Iroda (MTI) közötti sajtóetikai vitában.

ELŐZMÉNYEK

Az OIT kéréssel fordult a MÚOSZ etikai bizottságához, mert az "Élet és Irodalom" a bírósági eljárások miatti kifogását közölték a lapok, az OIT ezzel kapcsolatos véleményét azonban nem, vagy csak késve tették elérhetővé a nyilvánosság számára.

A nézetkülönbséget dr. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, aki egyben az OIT elnöke is, és Vince Mátyás az MTI elnöke tisztázták és ezzel kapcsolatban közleményt tettek közzé az MTI-nél.

Az eset tanúságokkal szolgálhat demokráciánk alapintézményei számára, ezért az OIT szóvivője - egyetértésben az OIT elnökével, - 2005. november 3-án ismét a MÚOSZ etikai bizottságához fordult, tárgytalannak tekintve a korábbi előterjesztést, de állásfoglalását kérve, (idézzük az OIT szóvivőjének levelében megfogalmazott kérdést):

"A kérdés az, hogy Magyarországon, amely az EU tagja, megengedhető-e , hogy egy újság egy alkotmányos alapintézményt támadó nyilatkozatát csorbítatlanul közöljön, miközben megtagadja az abban felvetett kérdésekre adott válasz közlését. Ebben kérjük a nagy tekintélyű MÚOSZ Etikai Bizottságának elvi álláspontját."

A kérést mind dr. Lomnici Zoltán, mind Vince Mátyás, szóban, telefon útján is megerősítette. Az etikai bizottság 2005. november 8-án tartott ülésén megtárgyalta az állásfoglalásra tett indítványt és az alábbi "Elvi állásfoglalást" fogadta el:

ELVI ÁLLÁSFOGLALÁS

I.

Közismert, hogy modern korunkban a demokrácia működését, négy hatalmi elem egymástól való függetlensége és akadálytalan együttműködése biztosítja.

A törvényhozás, a végrehajtás, a bírói hatalom és az információszolgáltatás a mi demokráciánkban is kell, hogy betöltse hivatását, a demokrácia működésének biztosítását.

A kérés tárgyát szolgáltató eseményben a bírói hatalmat és az információszolgáltatást képviselő szervezetek között alakult ki vita. Az etikai bizottság mindenek előtt örömmel üdvözli, hogy a szervezetek vezetői rendezték a vitás kérdést és erről, megállapodásukról, közös véleménynek tekinthető nyilatkozat jelent meg az MTI-ben.

II.

Ez az egyetértés azonban sajnos nem változtat azon a tényen, hogy a bíróságok és a sajtó egyes képviselői között kölcsönös bizalmatlanság él egymás tevékenysége iránt. A jobb együttműködés érdekében, a MÚOSZ kezdeményezésére, az újságírók és a bírák közötti kapcsolat tisztázására, közös konferenciát rendeztünk a közelmúltban. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a konferencia során tisztázottnak vélt helyzetek továbbra sem oldódtak fel. Nem érzékelünk a konferencia óta lényeges javulást. Ez a bizalmatlanság, a sajtó részéről, az igazságszolgáltatás nyilvánossággal kapcsolatos tevékenységének bírálatában, a bírák részéről pedig a sajtó tájékoztató tevékenysége igazságosságával kapcsolatos.

Az etikai bizottság, természetesen, a jelenlegi konkrét ügyben sem kívánja értékelni a bíróságok munkáját, de leszögezzük, minden törekvést örömmel üdvözlünk, amely a nyilvánosság kiterjesztésére vonatkozik és helytelenítünk minden törekvést, amely a nyilvánosság szűkítésére irányul.

A demokrácia lételeme a nyilvánosság. Demokráciában tehát fel sem merülhetne komoly tervként, hogy az igazságszolgáltatás tevékenységéről szóló tájékoztatásból a sajtó nyilvánosságát ki kellene zárni. Örömmel tapasztaljuk, hogy az OIT elnöke, dr. Lomnici Zoltán, nem ért egyet a szűkítő törekvésekkel.

III.

Úgy gondoljuk, a nyilvánosság nem szolgálható valótlan adatok tényként való közlésével, sem olyan véleményekkel, amelyek eltorzított tényekre alapozottak.

Sajnálatos, hogy - miként ez a konkrét ügyben is tapasztalható volt, - a sajtó munkatársai nem veszik figyelembe a bíróságok munkájának törvény által meghatározott kereteit. A bíróságok csak olyan kérdésben hozhatnak ítéletet, amilyen kérdést a felperes által előterjesztett kérelem tartalmaz. Ha tehát az "Élet és Irodalom" ellen indított perben a "Tokaj-Hegyalja Kft" csak azt perli, hogy az ÉS által jegyzett időpontokban volt-e taggyűlése a "Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokaj-Hegyalja Kft"- nek, és a bíróság megállapítja, hogy az adott időpontokban nem volt taggyűlés, akkor mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy másra nem terjedhet ki a bíróság ítélete.

A sajtó egyes munkatársai viszont ezt az ítéletet úgy tálalták a nyilvánosság elé, mintha a bíróság az ÉS minden állítását, amit a "Tokaji borcsaták" című sorozatában nyilvánosságra hozott, megcáfolta volna és helyreigazításra kötelezte volna az "Élet és Irodalmat". Pedig a bíróság csak abban a kérdésben hozott ítéletet, amiben döntését kérték.

A későbbiekben, amikor a bírósági eljárások során a Legfelsőbb Bíróság egyik bírája végzéssel elutasította az ÉS főszerkesztőjének felülvizsgálati kérelmét, ismét a bíróság ellen fordult a sajtó bizonyos körei által képviselt "sajtóközvélemény", amiért a Magyar Nemzet című napilap "megbízható forrásokra" hivatkozva, elsőként közölte az elutasítás tényét. Előbb, minthogy erről a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője, értesítést kapott volna.

IV.

A Legfelsőbb Bíróság elnöke vizsgálatot indított az ügyben, és megállapította, hogy az OIT vagy a Legfelsőbb Bíróság részéről senki sem adott felvilágosítást a Magyar Nemzetnek. Ezek után a Népszabadság, - amely nem közölte azonnal, csak egy napos késéssel az OIT üggyel kapcsolatos nyilatkozatát, - közölte dr. Hanák András ügyvéd írását, amelyben elmarasztalja a bíróságok nyilvánossággal kapcsolatos álláspontját és a folytatott gyakorlatát. Az írás szerint : "szükséges lenne kideríteni, hogy ki volt a megbízható forrás."

Felhívjuk az érintett felek figyelmét a Sajtótörvény (1986. évi II. törvény 11.§.(1) bek. b. pontja) által az újságírónak biztosított jogosítványra, amely szerint: "a felvilágosítást adó személy nevét jogosult - annak kérelmére köteles - titokban tartani." A MÚOSZ etikai kódexe 8.§. 2. pontja kimondja: "Az informátort kiszolgáltatni nem szabad. Bizalmas értesülés közlése esetén az értesülés forrásának közlése az informátor belegyezése nélkül tilos." A Közös Etikai Alapelvek 10.§. szintén ebben a szellemben foglal állást az informátor személyéről.

Ha az OIT vizsgálata szerint nem onnan származott a Magyar Nemzet információja, - hiszen a megkérdezett munkatárs nyilatkozata így szólt: "a hírt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja." - az OIT erre vonatkozó nyilatkozata nem hagyható figyelmen kívül. További vizsgálatokat követelni megalapozatlan igény.

Csak a szakma szabályainak és a szakmai etika szabályainak betartása kötelezhetné ilyen esetben a Magyar Nemzet munkatársát, hogy ne hivatkozzék a "megbízható forrásra", ha esetleg konkrét információ hiányában, csak a két lehetőség egyikének választásával közölték a felülvizsgálati kérelem elutasítását.

Természetesen azt sem vonhatja tényszerűen kétségbe senki, hogy volt informátora a Magyar Nemzetnek.

Véleményünk és a törvényeink szerint, továbbá az etikai szabályaink szerint, senkinek sincs lehetősége kétségbe vonni sem az OIT elnökének állítása tényszerűségét, sem a Magyar Nemzet állításának tényszerűségét, amely szerint "megbízható forrásból" származik az értesülése. Arról is lehetségesek különböző vélemények, hogy helyes, vagy helytelen az igazságszolgáltatás tájékoztatási gyakorlata. Az OIT elnöke szerint nincs módjukban másképpen eljárni, mint ahogyan a törvény lehetővé teszi, még akkor sem, ha az Alkotmánybíróság már javasolta az Országgyűlésnek a vonatkozó törvények módosítását. Amíg nincs más törvény, nincs más tájékoztatási gyakorlat sem. A vélemények különbözősége nem változtat azon a tényen, hogy nem róható fel a bíróságoknak, ha a törvényhozás még adós azoknak a törvényeknek a megalkotásával, amelyeket az Alkotmánybíróság szükségesnek tart a nyilvánosság szolgálata érdekében.

V.

Senki sem korlátozhatja a véleménynyilvánítás szabadságát. A véleménynyilvánítás azonban nem keverhető össze a tényállítással.

A Magyar Nemzet egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek a bíróság ítéletét úgy interpretálták, mintha a taggyűlés időpontjának és helyének ügyében hozott döntés az ÉS összes állítását cáfolta volna, holott nem volt erről szó.

Tudomásunk szerint Magyarországon a Magyar Nemzet szerkesztősége az egyetlen, amely nem tartja magára nézve kötelezőnek a Közös Etikai Alapelveket - ezzel valójában az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1003/1993 számú határozatát éppen úgy elutasítják, mint - végső soron, - a sajtótörvényünket, amelyen etikai kódexünk és a Közös Etikai Alapelvek alapulnak.

Úgy gondoljuk, más lapok viszont, amelyek elfogadták a Közös Etikai Alapleveket, szakmai etikai követelményeink iránti elkötelezettségüknek megfelelően, nem tehetnek különbséget, hogy milyen állami vagy társadalmi szervezet, szerkesztőség közleményét hozzák nyilvánosságra egy adott kérdésben. Ha az egyik fél véleménye megjelenik, etikai kötelezettségünk a másik fél véleményét is megjelentetni.

VI.

Az etikai bizottság az eset tanulságaként szükségesnek tartja leszögezni, hogy mind az újságíróknak, mind a bíráknak kölcsönösen törekedniük kell a négy hatalmi elem, - közöttük is a bírói hatalom és az információszolgáltatás, - zökkenőmentes együttműködésére, a törvényesség és a nyilvánosság szolgálatára.

Ezért elengedhetetlennek tartjuk, hogy a különböző véleményeket tartalmazó állítások, nyilatkozatok, közlemények csonkítás nélkül jelenjenek meg, hiszen ez a véleménynyilvánítás szabadsága.

Kérjük minden újságíró kollégánkat, hogy a politikai véleménykülönbségeket tekintsék természetesnek, és ezek ne befolyásolják a tények közlésében és a korrekt vélemények megfogalmazásában.

Elvi állásfoglalásunkat levélben elküldjük az OIT elnökének, az MTI elnökének, az Élet és Irodalom főszerkesztőjének, a Népszabadság főszerkesztőjének, és a MÚOSZ honlapján nyilvánosságra hozzuk.

Budapest, 2005 novembert 8. napján

dr. Halák László
a MÚOSZ etikai bizottságának elnöke

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az OIT válasza a Nyilvánosság Klub állásfoglalására

Az OIT válasza a Nyilvánosság Klub állásfoglalására

A Nyilvánosság Klub közleményt adott ki az MTI Országos Sajtószolgálatán keresztül, amely szerint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) és a MÚOSZ Etikai Bizottsága támadást intézett a vélemény- és sajtószabadság alkotmányos intézménye ellen .

A Nyilvánosság Klub erre a téves következtetésre azért juthatott, mert már azt is tévesen idézte, hogy miért fordult az OIT a MÚOSZ Etikai Bizottságához. Ellentétben a Nyilvánosság Klub közleményében írtakkal, az OIT nem az Élet és Irodalom főszerkesztőjének nyilatkozata miatt kérte az Etikai Bizottság állásfoglalását. Az Etikai Bizottság részére feltett kérdés nem erről szólt. Az OIT kizárólag azt a kérdést tette fel, hogy vajon megengedhető-e, hogy egy médium az egyik fél álláspontját közli, az erre válaszoló másik fél nyilatkozatát viszont nem.

Ahhoz, hogy a történet immár mindenki számára egyértelmű legyen, fontosnak tartom azt röviden összefoglalni.

Október 14-én a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság (LB) elutasította az ÉS felülvizsgálati kérelmét.

Kovács Zoltán ekkor telefonon megkereste - a Németországban hivatalos látogatáson tartózkodó - LB elnököt, és kérte, hogy vizsgálja ki, miként juthatott el a hír a Magyar Nemzethez azelőtt, hogy az érintettek a hivatalos értesítést megkapták volna.

A Legfelsőbb Bíróság elnöke még aznap kivizsgáltatta az ügyet. Az ilyen kivizsgálásnak az egyetlen lehetséges módja az, hogy minden szóba jöhető személytől jelentést, tájékoztatást kér. Ennek eredményeként megállapította, hogy sem az LB irodája, sem az LB akkori szóvivője nem adott egyetlen újságírónak sem érdemi felvilágosítást. Erről az ÉS főszerkesztője még aznap telefonon tájékoztatást kapott és nem csupán az OIT elnökétől, hanem a Legfelsőbb Bíróság akkori szóvivőjétől is. Emellett - ellentétben a Nyilvánosság Klub állásfoglalásában írtakkal - a sajtót is tájékoztattuk arról, hogy a vizsgálat milyen eredménnyel zárult.

Az OIT aznapi közleményét az MTI egyáltalán nem, a Népszabadság pedig csak - külön nyomatékos kérésre - később hozta le. Az OIT (mely egy tizenöt fős testület) az október 18-ai ülésén döntött arról, hogy a MÚOSZ Etikai Bizottságához fordul. Ennek oka pedig - éppen a véleményszabadság biztosításának érdekében - az, és kizárólag az volt, hogy választ kapjon arra a kérdésére, helyesen jártak-e el az idézett médiumok akkor, amikor nem, illetve késve közölték az OIT közleményét. Az Etikai Bizottság az OIT kérdésére válaszolva kifejtette: Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a különböző véleményeket tartalmazó állítások, nyilatkozatok, közlemények csonkítás nélkül jelenjenek meg, hiszen ez a véleménynyilvánítás szabadsága.

Mindezekre figyelemmel leszögezhetjük, hogy az OIT nem intézett támadást a vélemény- és sajtószabadság ellen , mi több éppen annak érvényesülése érdekében lépett fel.

Budapest, 2005. november 21.
Az OIT szóvivője

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Halák László válasza a Nyilvánosság Klub közleményére

Halák László válasza a Nyilvánosság Klub közleményére

Budapest, 2005. november 21., hétfő (OS) - A Nyilvánosság Klub Ügyvivő Testületének közzétett álláspontja minden bizonnyal a tiszteletre méltó egyesület történetének szégyenfoltja. A Nyilvánosság Klub eddig azzal töltött be nagyon fontos szerepet, hogy valóban létező konfliktusokban kiállt a nyilvánosság és a sajtószabadság védelme érdekében.

Ezúttal azonban eltért ettől a nemes hagyománytól.

Állásfoglalását ugyanis valótlanságokra alapozta.

Nem igaz, hogy az OIT azért fordult a MÚOSZ etikai bizottságához, mert sérelmezte, hogy az Élet és Irodalom főszerkesztője nyilatkozatában jogsértőnek nevezte a Legfelsőbb Bíróság eljárását az ÉS felülvizsgálati kérelmének elbírálását követő tájékoztatásban.

Miféle pejoratív megállapítás az, hogy az OIT mozgásba hozta a MÚOSZ etikai bizottságát?

Az OIT azt kérte csupán, hogy elvi állásfoglalásban jelentsük ki, mi a követendő eljárás, ha valakinek közlik a véleményét, akkor kötelesség-e a másik fél véleményét is közölni? Erre a Újságírói Etikai Kódex egyértelmű kötelezettséget állapít meg. Az érintett fél véleményét akkor is közölni kell, ha nem helyreigazításra vonatkozik a vélemény. Az etikai bizottság eljárása pontosan olyan volt, mint bármilyen más etikai állásfoglalás kérése ügyében, bennünket bárki mozgásba hozhat .

Nem igaz, hogy el kellett volna utasítanunk az OIT kérését. Magyarországon véleménynyilvánítási szabadság van. Az OIT-nek éppen olyan joga, hogy Kovács Zoltán nyilatkozatát az alkotmányos alapintézmény elleni támadásnak minősítse, (mint ahogy a Nyilvánosság Klub is ezzel vádolhatja a MÚOSZ etikai bizottságát,) mint ahogy Kovács Zoltánnak is joga, hogy jogsértőnek nevezze a Legfelsőbb Bíróság eljárását. Az alkotmányos alapintézmény támadása véleménynyilvánítás, nem ütközik a sajtótörvény által megfogalmazott korlátozásokba, tehát például, többek között, nem sérti Kovács Zoltán személyiségi jogait. Kovács Zoltán, - a saját, az etikai kódexénél magasabb erkölcsi mércéjére hivatkozva, - elvárta volna, hogy az etikai bizottság utasítsa el az OIT véleményét. Az ÉS-ben közölt vezércikkében, ez az erkölcsi mérce nem gátolta abban, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét pöffeszkedő főbírónak , az MTI elnökét, közismert és közmegbecsülésnek örvendő kollégáját, domesztikált MTI-igazgatónak nevezze, az általuk megfogalmazott, az MTI közleményei között bárki által olvasható, a nyilvánosság erősítése érdekében tett nyilatkozatot nyilvánosságellenes irománynak minősítse. Ennek ellenére az etikai bizottság sehol el nem marasztalta Kovács Zoltánt, és az sem igaz, hogy elmarasztalta volna a Népszabadságban publikáló ügyvédet. Csak állásfoglalásában megvédelmezte a Magyar Nemzetet, -annak ellenére, hogy ez a lap nem tekinti magára nézve kötelezőnek az etikai szabályokat, - amikor kifejtette, senki sem vonhatja kétségbe, hogy volt megbízható forrása , amelynek alapján a bírósági végzést nyilvánosságra hozta. De éppen azért, mert nincsenek különleges jogok a szembenálló véleményeket megfogalmazók mögött, nem lehet elutasítani az OIT elnökének azt az állítását, hogy az általa lefolytatott vizsgálatban nem lehetett megállapítani, a Legfelsőbb Bíróságon van-e az a megbízható forrás . Úgy vélem, akkor kell újabb vizsgálatot kérni, ha meg lehet nevezni a megbízható forrást . Azt is kifejtettük, hogy az újságírónak alapvető joga az informátort titokban tartani. Ha a Nyilvánosság Klub szerint ez az ügyvéd elítélése, ha az ügyvéd úr sem követelheti az informátor megnevezését, akkor ez is azt támasztja alá, nem lesz büszke erre az álláspontjára a Nyilvánosság Klub Ügyvivő Testülete.

Nem igaz, hogy állást foglaltunk a jogvitában. Csak elmagyaráztuk, - mellékesen az ÉS álláspontját védelmezve, - hogy ha a bíróság helyreigazításra kötelezi az ÉS-t abban a kérdésben, volt-e vagy nem volt taggyűlés, akkor ez nem jelenti, hogy az ÉS-ben megjelent Tokaji borcsaták -ban a nemtaggyűlésen elhangzottak, megtörtént események, sem felelnek meg az igazságnak. Tekintettel a véleménynyilvánítás szabadságára, csak a Nyilvánosság Klub szerint megengedhetetlen, hogy ezt a véleményünket leírjuk.

Sajnáljuk, hogy a Nyilvánosság Klub a MÚOSZ etikai bizottságától félti a sajtószabadságot, amikor azt állítja, hogy támadást intézett a sajtószabadság alkotmányos intézménye ellen. (Mintha az OIT véleményét olvasnánk Kovács Zoltán véleményéről!) Legyen ez az ő véleményük. A mi véleményünk az, hogy mi ebben az elvi állásfoglalásban védelmeztük a sajtószabadságot, mert véleményünk szerint egyenlő mércével kell mérni a vitázó feleket és álláspontjukat közölni kell. Az sem sérti a sajtószabadságot, hogy kiálltunk a véleménynyilvánítás szabadsága mellett. Sőt! Még az is a sajtószabadság védelméhez tartozik, hogy védelmezzük az informátort és az informátortól szerzett értesülést felhasználó újságírót, - ellentétben a Nyilvánosság Klubbal, amely törvényellenesen követeli, hogy derítsék ki, hogyan eshetett meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntéséről előbb értesült a jobboldali politikai napilap, mint maguk a peres felek. Arról nem is szólva, hogyan kerül ide a politikai napilap jobboldali minősítése? A Nyilvánosság Klub szerint a peres feleket is osztályoznia kellett volna az informátornak, hiszen hátha volt jobb, illetve baloldali peres fél is?

Csobánka, 2005-11-20

Dr. Halák László
a MÚOSZ etikai bizottságának elnöke

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Nyilvánosság Klub válasza az OIT közleményérére

A Nyilvánosság Klub válasza az OIT közleményérére

HA
azzal a kérdéssel fordult a MÚOSZ-hoz az OIT, hogy vajon megengedhető-e, hogy egy médium az egyik fél álláspontját közli, az erre válaszoló másik fél nyilatkozatát viszont nem, akkor ezt kellett volna kérdezni. Ehelyett az Etikai Bizottság állásfoglalásában a következő olvasható: A kérdés az, hogy Magyarországon, amely az EU tagja, megengedhető-e, hogy egy újság egy alkotmányos alapintézményt támadó nyilatkozatát csorbítatlanul közöljön, miközben megtagadja az abban felvetett kérdésekre adott válasz közlését.

HA
a Legfelsőbb Bíróság elnöke még aznap kivizsgáltatta az ügyet és ennek eredményeként megállapította, hogy sem az LB irodája, sem az LB akkori szóvivője nem adott egyetlen újságírónak sem érdemi felvilágosítást, akkor milyen nem érdemi felvilágosítással közölte a Magyar Nemzet újságírójával a Legfelsőbb Bíróság döntését? S ha csak sejtette a választ az LB, akkor az vajon helyes-e?

HA
az ÉS főszerkesztője kérdést intéz október 14-én a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, akkor arra miért nem kap választ tőle, vagy a megszólított intézménytől másfél hónapja? Miért az OIT ad ki minden nap közleményt az LB-re tartozó ügyben, a hozzá intézett kérdésekre?

HA
az OIT és elnöke fele annyit foglalkozna az igazságszolgáltatás tartalmi, színvonalbeli problémáival, mint amennyire érzékeny a sajtóetikára, valamint a bíróságoknak a sajtóban való megjelenésére, akkor talán az LB felülvizsgálati jogkörben eljáró egyesbírói nem folytatnának alkotmányellenes gyakorlatot, valamint választ kaphatnánk arra, hogy rendjén való-e, ha a peres felek a sajtóból értesülnek az ügyükben hozott döntésről.

Budapest, 2005. november 22.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kovács Zoltán: Végszó 

Élet és Irodalom, 49. évfolyam, 46. szám

Kovács Zoltán: Végszó

November 11-én e-mail-üzenet érkezett a szerkesztőség címére a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Etikai Bizottságától. Egy állásfoglalásról tájékoztat, ennek címét és bevezető sorait idézem: "Az Etikai Bizottság állásfoglalása Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) és a Magyar Távirati Iroda (MTI) közötti sajtóetikai vitában. Az OIT kéréssel fordult a MÚOSZ Etikai Bizottságához, mert az "Élet és Irodalom" a bírósági eljárások miatti kifogását közölték a lapok, az OIT ezzel kapcsolatos véleményét azonban nem, vagy csak késve tették elérhetővé a nyilvánosság számára. A nézetkülönbséget dr. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, aki egyben az OIT elnöke is és Vince Mátyás, az MTI elnöke tisztázták és ezzel kapcsolatban közleményt tettek közzé az MTI-nél. Az eset tanúságokkal [sic!] szolgálhat demokráciánk alapintézményei számára, ezért az OIT szóvivője - egyetértésben az OIT elnökével - 2005. november 3-án ismét a MÚOSZ etikai bizottságához fordult, tárgytalannak tekintve a korábbi előterjesztést, de állásfoglalását kérve [idézzük az OIT szóvivőjének levelében megfogalmazott kérdést - K. Z.]:

"A kérdés az, hogy Magyarországon, amely az EU tagja, megengedhető-e , hogy egy újság egy alkotmányos alapintézményt támadó nyilatkozatát csorbítatlanul közöljön, miközben megtagadja az abban felvetett kérdésekre adott válasz közlését. Ebben kérjük a nagy tekintélyű MÚOSZ Etikai Bizottságának elvi álláspontját.".

A kérést mind dr. Lomnici Zoltán, mind Vince Mátyás szóban, telefon útján is megerősítette." A továbbiakban a bizottság hat pontban megfogalmazott véleménye áll, amit olvasókíméleti megfontolások miatt itt nem idéznék. (ld. www.es.hu) Szó esik itt a hatalmi ágak egymáshoz való jótékony viszonyáról, a bizalmatlansággal átitatott magyar közéletről, a tokaji borcsatákról, egy európa tanácsi határozatról, és a nyitni mindig kész Lomnici Zoltánról. De mi történt?

A március 11-én megjelent Tokaji borcsaták című riportsorozatot egy csaknem hathónapos pereskedés követte, első fokon az ÉS nyert, másodfokon az Orbán család érdekeltségébe tartozott kft., ezt követően a Legfelsőbb Bíróság elé került az ügy. Október elején megszületett az elutasító végzés, de még mielőtt a peres felek megkaphatták volna, október 14-én megjelent a Magyar Nemzet honlapján. Méltatlannak érezve azt, hogy a hat hónapi pereskedést lezáró végzést nem a peres felek kapják kézhez, ezt fölemlítő nyilatkozatot tettem a Népszabadságban, föltéve a kérdést, mit szól ehhez Lomnici Zoltán.

Akkor még nem tudtam azt, ami most az állásfoglalásból kiderül, hogy ezzel a kérdéssel a Magyar Köztársaság alkotmányos alapintézményét támadtam meg, lásd följebb a kurzivált részt, amelyben a két hatalmi ág két főhatalmassága állásfoglalás tárgyában folyamodtak a "nagy tekintélyű MÚOSZ-hoz". (Az ember egy pillanatra nem vigyáz, és megdönti a rendszert.)

Ezután az történt, hogy a szólásszabadságában erősen korlátozott Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács erre a nyilatkozatra egy héten belül ötször reagált, e nyilatkozatsorozat közepett érte hazánkat a súlyos támadás, mert az egyik MTI-közlemény a kibocsátásához képest egy nappal később jelent meg. A Legfelsőbb Bíróság elnökének és körének nyomasztó hiányérzete nem indokolatlan: öt nyilatkozatban sem sikerült egyértelmű választ adniuk arra a kérdésre, hogy jogszerűen jutott-e a végzés a sajtóhoz, vagy sem. (A Lomnici és köre által "sajtó"-ként emlegetett közeg erős eufémizmus, a végzés az elkötelezett Magyar Nemzethez került, mely lapot ebben az ügyben máris megvédeném, azt tette, amit kell: közölt egy tudomására jutott hírt.) Nem sorolom fel, miféle zagyva válaszok születtek ebben a nem túl bonyolult ügyben, de talán érzékelteti a zűrzavart, hogy a "nincs semmiféle idevágó szabály"-tól kezdve a "szóvivői szokásjog"-on, a BÜSZ-ön - Bírósági Ügykezelési Szabályzat - keresztül az "Igazságszolgáltatási Tanács-i szabályzatig" terjed a mező. Ha már ennyire tanácstalan a Legfelsőbb Bíróság elnöke, ha jogszabályi ismeretei ennyire hézagosak, legalább olvasson bírósági honlapokat. Ha például fölkeresi a www.fovarosi.birosag.hu-t, akkor azt olvashatja, hogy Gatter László, a Fővárosi Bíróság elnöke a bíróságok és a sajtó kapcsolatában felvetődött jogértelmezési kérdések kapcsán még 2004 júliusában(!) az adatvédelmi biztoshoz fordult. Péterfalvi Attila válaszában többek között kifejtette, hogy "Garantálnia kell a bíróságnak, hogy az újságírók (nyilvánosság) tájékoztatása nem történhet korábban, mint az érintett tájékoztatása." Lomnici Zoltán hézagos ismeretei azonban csak szakmai gondok, akadnak, fogalmazzunk úgy, emberi problémák is.

Ha jól értelmezem az etikai bizottság nyelvi borzalmaktól hemzsegő állásfoglalását, akkor Lomnici Zoltán - aki elég zavaróan, rendre mint kettesiker jelenik meg, hol OIT, hol LB -, először az MTI vezérigazgatóján, Vince Mátyáson kérte számon, hogy az iroda késve adta ki közleményét, majd a következő lépésben már az OIT szóvivoje ismét a MÚOSZ etikai bizottságához fordult, tárgytalannak tekintve a korábbi előterjesztést, de "állásfoglalását kérve": mi van, ha "egy újság" - az ÉS - alapintézményt támad? Sajnos mindezt nem tudom másként értelmezni, mint hogy az MTI vezérigazgatója kiegyezett a Legfelsőbb Bíróság elnökével, és az egész ügyet, immár kéz a kézben, rányomták az Élet és Irodalomra. Közösen kértek állásfoglalást a "nagy tekintélyű" MÚOSZ-tól, amihez Vince Mátyás készségesen asszisztált, minden további nélkül elfogadva a megfogalmazást: mi van, ha egy újság "alkotmányos alapintézményt támad"?

Hogy Lomnici Zoltán nem a munkakörnyezetében igyekszik rendet tenni, hanem vagy állásfoglalásokat kezdeményez, vagy emlékműveket koszorúz, az a magyar igazságszolgáltatás baja. (Megbízható információk szerint egy közelmúltbeli bírói vezetői értekezleten elhangzott az a legfelsobb bírósági körben megfogalmazott igény, hogy a bírói szervezet kritizálásának tilalmát alkotmányban kellene rögzíteni - az elmebaj kezdeti stádiuma.) De hogy az MTI vezérigazgatója és a nagy tekintélyű újságíró-szövetség megvitatandó kérdésnek fogadja el, hogy egy végzés közlésének sérelmezése megvalósítja az "alkotmányos alapintézmény támadását", az már újságíró-szakmai probléma. Elmondom hát, hogy ebben az országban bármit lehet kritizálni, a kritika amúgy sem azonos a támadással. Egy ilyen fölvetést normális újságíró-szakmai szervezet nem megtárgyal, hanem határozottan visszautasít. Még akkor is, ha az MTI vezérigazgatója "telefonon megerősíti" ezt a kérést. (Sőt, egy késobbi kör-üzenetében Vince Mátyás kinyilvánítja, hogy az állásfoglalást "értékesnek" tartja, csak annyit kér, hogy miután az messze túlmutat a konkrét ügyön, kéri elhagyni az MTI címbeli megnevezését.)

Soha nem hiányoltam, hogy egy szervezet bármilyen ügyben is kiálljon mellettem, úgy gondoltam, legjobb, ha az ember maga gondoskodik saját védelméről. Az újságíró-szövetségen kívül nem vagyok tagja semmilyen szervezetnek, oda vagy harminc éve léptem be. Miután azonban ennyire másként látjuk a világot, és mert ez az egyébként érdekvédelmi szervezet képtelen visszautasítani egy pöffeszkedő bírósági elnök és egy domesztikált MTI-igazgató közösen megfogalmazott nyilvánosságellenes irományát, a cikk végeztével ezennel innét is kilépek.