Másodszor fordul elő rövid időn belül, hogy nagy horderejű
politikai kérdésről a Parlamentben zárt ajtók mögött döntenek.
Mindmáig érthetetlen, hogy Magyarország részvételéről az
Öböl-háborúban miért kellett zárt ülésen határozni, miközben az amerikai, a brit
és a francia törvényhozás nyilvános ülésen döntött hadseregeik harcba
küldéséről. Arról sem tudunk, hogy az ország légterét a fegyveres konfliktusban
részt vevő szövetségesek milyen mértékben használhatják.
Ugyanígy homály fedi, hogy a szokásosnak nevezett fegyverügyletről
miért a nyilvánosság kizárásával tárgyaltak. A kormányzat napokig tartó
hazudozás után sem mert számot adni a történtekről a hazai és a nemzetközi
közvélemény előtt; a lelepleződés elől zárt ajtók mögé menekültek.
A titkolózás álhírekhez vezet, azok pedig mesterségesen keltenek
botrányokat, amiket azután a túldimenzionálás vádjával a sajtó nyakába próbálnak
varrni.
A nyilvánosság kizárásakor mindkét esetben jogsértést követtek el
a képviselők. A zárt ülés elrendelésének elemi feltétele lett volna az
Öböl-háború esetében is, hogy arról - az indokok alapján - nyilvánosan
döntsenek. A parlamenti bizottságokat pedig e jog nem hatalmazza fel az ülésein
elhangzottak államtitokká minősítésére, ahogy azt a honvédelmi és külügyi
bizottság mégis megtette a "Kalasnyikov-ügyben".
A magyar társadalom alapvető joga és érdeke, hogy az ország belső
biztonságát és a határainkon túl élő magyarság sorsát érintő döntésekről
legalább utólag tájékozódjék.
Elvárjuk a szabadon megválasztott képviselőktől, hogy a
választóknak számot adjanak a titkos üléseken hozott határozatokról.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
