2019. január 27., vasárnap

Mire ez a titkolózás?
1991. február 8.


Másodszor fordul elő rövid időn belül, hogy nagy horderejű politikai kérdésről a Parlamentben zárt ajtók mögött döntenek.
Mindmáig érthetetlen, hogy Magyarország részvételéről az Öböl-háborúban miért kellett zárt ülésen határozni, miközben az amerikai, a brit és a francia törvényhozás nyilvános ülésen döntött hadseregeik harcba küldéséről. Arról sem tudunk, hogy az ország légterét a fegyveres konfliktusban részt vevő szövetségesek milyen mértékben használhatják.
Ugyanígy homály fedi, hogy a szokásosnak nevezett fegyverügyletről miért a nyilvánosság kizárásával tárgyaltak. A kormányzat napokig tartó hazudozás után sem mert számot adni a történtekről a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt; a lelepleződés elől zárt ajtók mögé menekültek.
A titkolózás álhírekhez vezet, azok pedig mesterségesen keltenek botrányokat, amiket azután a túldimenzionálás vádjával a sajtó nyakába próbálnak varrni.
A nyilvánosság kizárásakor mindkét esetben jogsértést követtek el a képviselők. A zárt ülés elrendelésének elemi feltétele lett volna az Öböl-háború esetében is, hogy arról - az indokok alapján - nyilvánosan döntsenek. A parlamenti bizottságokat pedig e jog nem hatalmazza fel az ülésein elhangzottak államtitokká minősítésére, ahogy azt a honvédelmi és külügyi bizottság mégis megtette a "Kalasnyikov-ügyben".
A magyar társadalom alapvető joga és érdeke, hogy az ország belső biztonságát és a határainkon túl élő magyarság sorsát érintő döntésekről legalább utólag tájékozódjék.
Elvárjuk a szabadon megválasztott képviselőktől, hogy a választóknak számot adjanak a titkos üléseken hozott határozatokról.

A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete