1./ Ha a közszolgálati rádió szemérmetlen
pártpolitikai elfogultsága sérti működésének törvényben foglalt alapelveit,
akkor ennek a ténynek olyan médiatörvény megalkotására kellene indítania az
országgyűlési képviselőket, amely lehetővé tenné az alkalmatlan vezetők
törvényes elmozdítását, s amely garantálná, hogy valamennyi politikai
szervezetet egyenlő távolságban tart a demokratikus nyilvánosságtól. Az MR Rt.
elnökének múltjával zsaroló - mégoly hiteles -, a valóság teljes megismerését
egyáltalán nem biztosító dokumentum azonban ezt a célt nem szolgálja.
2./ Hogy a pártok közt felosztott nyilvánosságot teremtő médiatörvény szerint (annak is több-kevesebb megsértésével) megválasztott rádióelnököt kompromittálással kíséreljék meg elmozdítani a pozíciójából, ahhoz egy másik antidemokratikus törvényre is szükség volt. Ha az "egyes fontos tisztségek betöltéséről" szóló, 1994 óta többször módosított törvény és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról szóló, 2003-ban elfogadott törvény továbbra is fenntartja a közéleti szereplők múltját őrző dokumentumok állami (mindenkori kormányzópárti) monopóliumát, akkor továbbra is fennmarad a zsarolási lehetőség és a történelmi közelmúlt titkosításának eszköztára. Hol az egyik, hol a másik cél javára, de mindenképp az alkotmányos demokrácia rovására.
3./ Akármilyen rossz is a médiatörvény, hibái antidemokratikus eszközökkel nem kompenzálhatók. Bármilyen rossz is az állambiztonsági iratok megismerésére szolgáló törvény, hibái nem korrigálhatóak revolverújságírással. Többedszerre bizonyosodik be, hogy miféle tákolmány a III/III-as ("belső reakció elleni") ügyosztályra épített úgynevezett átvilágítási törvény, amelynek politikai érdekek által diktált hamis fundamentumát valamennyi eddigi kormány megőrizte, s valamennyi politikai erő megszegte, ha politikai céljai úgy kívánták. A D 209-es botrány utáni kormánypárti fogadkozások sem hozták meg az Állambiztonsági Szolgálat öt csoportfőnökségre osztott agenturájának egyöntetű átvilágítását, a közvélemény "beavatását" a titkosszolgálati múltba és annak szereplőibe. A titkosszolgálatok működése, a személyi összefonódások és kölcsönös sakkban-tartások továbbra is a "nagypolitika" játékszerei.
4./ Vajon hozzájárult-e a sajtó Kondor-ügyben a kérdések megválaszolásához a saját eszközeivel?
- Az NBH és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára közti iratátadást felügyelő három tagú bizottság soros elnöke az MTV híradójában kijelentette: Kondor Katalin iratai eltűntek. Ez 2003. október 7-én történt.
- Akadt-e újságíró, aki a Népszavában közölt dokumentumon szereplő naplószám alapján rákérdezett volna, hogy hogyan tűnhettek el a "H" (hálózati) személy "B" (beszervezési) és "M" (munka) dossziéi? Az 1983 és 1990 közti szabályos selejtezéseknek saját naplószámuk van, az 1989-es Duna-gate törvénytelen selejtezésének pedig állítólag csak a III/III-as iratok, nem III/II-es (kémelhárítás) dossziéi estek áldozatul.
- Akadt-e újságíró, aki a közvélemény felvilágosítása érdekében elolvasta volna a BM-ben 1995-ben kutató Iratfeltáró Bizottság nyilvános jelentését (az OSZK-ban vagy a BM Központi Irattárában), amely tudatja, hogy a III/II-es jogutódja, az NBH, tíz fős operatív tiszti állományával, 1990. április 4. és május 15. között kiválogatott és a jogutód szervek között - dossziék, kartonok és naplók egybevetése után - szétosztott 2 832 db "B" (beszervezési) dossziét, 6 009 db "M" (munka) dossziét és 7 856 "O" (objektum) dossziét. Vajon nincsenek-e közöttük Kondor Katalin iratai? És ha nincsenek közöttük, akkor hol vannak?
- Akadt-e újságíró, aki utánajárt volna annak, kiknek a dossziét őrzik a BM központi épületében található, de az NBH felügyeletébe tartozó iratőrzőhelyen, ahol az előző kormányzati ciklus alatt Demeter Ervin és Pintér Sándor hivatalosan járt, legalábbis Lampert Mónika mai belügyminiszternek, a Medgyessy Péter miniszterelnök kémelháritó múltját vizsgáló parlamenti bizottság előtt tett tanúvallomása szerint?
- Akadt-e újságíró, aki nyomon követte volna Kondor Katalin kartonjainak sorsát a BM Adatfeldolgozó Szolgálatától az NBH Nyilvántartó és Irattári irodájáig? Ezen az útvonalon ugyanis 1990. június 29-én, 2 753 db 6-os, 1 752 db 6/a, 2 885 db 6/b és 6/d, 2 494 db 6/c karton, valamint 21 998 karton és adatlap vált "holt irattári" anyaggá.
- Akadt-e újságíró, aki Kondor Katalin (tmb) jelentéseinek másod-, harmad-, vagy negyedpéldányát kereste volna a lehetséges célszemélyeknél, hiszen a saját "M" (munka) dossziéjában csupán a jelentések első példányai találhatóak?
- Akadt-e újságíró, aki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának újdonat igazgatóját faggatóra fogta volna, hiszen az iratok megismerésére szánt közgyűjtemény iratállományáért ő a felelős, akár nyitva, akár zárva tartja a kutatók és az áldozatok előtt intézményét?
Ha halmazállapotot változtattak és egyszeriben légneművé változtak Kondor Katalin jelentései, akkor az újságírók ezért éppen annyi felelősséggel tartoznak, mint a volt titkosszolgálatok pártok által irányított kiszivárogtatói és a cinkos törvényhozók, akik 13 éve manipulálják a közvéleményt alkalmanként fel-felbukkanó kartonokkal. A közvéleményt a valóság érdekli nem a valódi vagy hamisított kartonok. A sajtó pedig, ha kartont közöl, akkor közöljön tényeket is.
2./ Hogy a pártok közt felosztott nyilvánosságot teremtő médiatörvény szerint (annak is több-kevesebb megsértésével) megválasztott rádióelnököt kompromittálással kíséreljék meg elmozdítani a pozíciójából, ahhoz egy másik antidemokratikus törvényre is szükség volt. Ha az "egyes fontos tisztségek betöltéséről" szóló, 1994 óta többször módosított törvény és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról szóló, 2003-ban elfogadott törvény továbbra is fenntartja a közéleti szereplők múltját őrző dokumentumok állami (mindenkori kormányzópárti) monopóliumát, akkor továbbra is fennmarad a zsarolási lehetőség és a történelmi közelmúlt titkosításának eszköztára. Hol az egyik, hol a másik cél javára, de mindenképp az alkotmányos demokrácia rovására.
3./ Akármilyen rossz is a médiatörvény, hibái antidemokratikus eszközökkel nem kompenzálhatók. Bármilyen rossz is az állambiztonsági iratok megismerésére szolgáló törvény, hibái nem korrigálhatóak revolverújságírással. Többedszerre bizonyosodik be, hogy miféle tákolmány a III/III-as ("belső reakció elleni") ügyosztályra épített úgynevezett átvilágítási törvény, amelynek politikai érdekek által diktált hamis fundamentumát valamennyi eddigi kormány megőrizte, s valamennyi politikai erő megszegte, ha politikai céljai úgy kívánták. A D 209-es botrány utáni kormánypárti fogadkozások sem hozták meg az Állambiztonsági Szolgálat öt csoportfőnökségre osztott agenturájának egyöntetű átvilágítását, a közvélemény "beavatását" a titkosszolgálati múltba és annak szereplőibe. A titkosszolgálatok működése, a személyi összefonódások és kölcsönös sakkban-tartások továbbra is a "nagypolitika" játékszerei.
4./ Vajon hozzájárult-e a sajtó Kondor-ügyben a kérdések megválaszolásához a saját eszközeivel?
- Az NBH és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára közti iratátadást felügyelő három tagú bizottság soros elnöke az MTV híradójában kijelentette: Kondor Katalin iratai eltűntek. Ez 2003. október 7-én történt.
- Akadt-e újságíró, aki a Népszavában közölt dokumentumon szereplő naplószám alapján rákérdezett volna, hogy hogyan tűnhettek el a "H" (hálózati) személy "B" (beszervezési) és "M" (munka) dossziéi? Az 1983 és 1990 közti szabályos selejtezéseknek saját naplószámuk van, az 1989-es Duna-gate törvénytelen selejtezésének pedig állítólag csak a III/III-as iratok, nem III/II-es (kémelhárítás) dossziéi estek áldozatul.
- Akadt-e újságíró, aki a közvélemény felvilágosítása érdekében elolvasta volna a BM-ben 1995-ben kutató Iratfeltáró Bizottság nyilvános jelentését (az OSZK-ban vagy a BM Központi Irattárában), amely tudatja, hogy a III/II-es jogutódja, az NBH, tíz fős operatív tiszti állományával, 1990. április 4. és május 15. között kiválogatott és a jogutód szervek között - dossziék, kartonok és naplók egybevetése után - szétosztott 2 832 db "B" (beszervezési) dossziét, 6 009 db "M" (munka) dossziét és 7 856 "O" (objektum) dossziét. Vajon nincsenek-e közöttük Kondor Katalin iratai? És ha nincsenek közöttük, akkor hol vannak?
- Akadt-e újságíró, aki utánajárt volna annak, kiknek a dossziét őrzik a BM központi épületében található, de az NBH felügyeletébe tartozó iratőrzőhelyen, ahol az előző kormányzati ciklus alatt Demeter Ervin és Pintér Sándor hivatalosan járt, legalábbis Lampert Mónika mai belügyminiszternek, a Medgyessy Péter miniszterelnök kémelháritó múltját vizsgáló parlamenti bizottság előtt tett tanúvallomása szerint?
- Akadt-e újságíró, aki nyomon követte volna Kondor Katalin kartonjainak sorsát a BM Adatfeldolgozó Szolgálatától az NBH Nyilvántartó és Irattári irodájáig? Ezen az útvonalon ugyanis 1990. június 29-én, 2 753 db 6-os, 1 752 db 6/a, 2 885 db 6/b és 6/d, 2 494 db 6/c karton, valamint 21 998 karton és adatlap vált "holt irattári" anyaggá.
- Akadt-e újságíró, aki Kondor Katalin (tmb) jelentéseinek másod-, harmad-, vagy negyedpéldányát kereste volna a lehetséges célszemélyeknél, hiszen a saját "M" (munka) dossziéjában csupán a jelentések első példányai találhatóak?
- Akadt-e újságíró, aki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának újdonat igazgatóját faggatóra fogta volna, hiszen az iratok megismerésére szánt közgyűjtemény iratállományáért ő a felelős, akár nyitva, akár zárva tartja a kutatók és az áldozatok előtt intézményét?
Ha halmazállapotot változtattak és egyszeriben légneművé változtak Kondor Katalin jelentései, akkor az újságírók ezért éppen annyi felelősséggel tartoznak, mint a volt titkosszolgálatok pártok által irányított kiszivárogtatói és a cinkos törvényhozók, akik 13 éve manipulálják a közvéleményt alkalmanként fel-felbukkanó kartonokkal. A közvéleményt a valóság érdekli nem a valódi vagy hamisított kartonok. A sajtó pedig, ha kartont közöl, akkor közöljön tényeket is.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
