2019. január 27., vasárnap

Pálfy G. alkalmatlan
1992. április 26.


A Magyar Televízió A Hét című műsora 1992. április 26-ai adásának több riportja is lábbal tiporta a pártatlan tájékoztatás elemi követelményeit, emberek és szervezetek sorának alapvető, személyhez fűződő jogait. A becsületükben, méltóságukban, jó hírnevükben megsértettek között voltak politikusok, pártok, vállalatok, vállalati vezetők, önkormányzati és tanári testületek.
Álljon itt csak néhány példa:
1. A kisgazdapárt szervezte "Harag napjáról" szóló tudósítás riportere alkotmányban biztosított legalapvetőbb emberi jogát kérdőjelezte meg azoknak a tüntetőknek, akiktől - százötven évvel a jobbágyfelszabadítás és sokszáz esztendővel a költözködés és mozgás szabadságának biztosítása után - afelől érdeklődött, vajon a parasztoknak Szent György napján nem a földeken, illetve a nyáj mellett lenne-e a helyük? Ugyanez a riporter (ki tudja, miért?) a tüntetést szervező parlamenti párt elnökétől azt tartotta szükségesnek megkérdezni: egy békés demonstráción hogyan lehet ennyire berekedni? A műsorvezető kommentárjában pedig hiteles helikopterfelvételeket ígért a tüntetők számának bizonyítására, a felvételekről azonban "csak" az nem derült ki, hogy a gyülekező, az ünneplő vagy az oszlófélben lévő tömegről készültek-e?
2. Egy több tízezer fős nagyvállalat újonnan kinevezett vezetőjét és a főváros főpolgármesterét egy, a műsorvezető által is "alig-alig létező"-nek nevezett munkástanács vezetője gazdasági hatalomátmentéssel rágalmazza, anélkül, hogy a riporter szükségét érezné felszólítani a bizonyítékok előadására. A műsorvezető kommentárjában munkahelyi lopásokról, csalásokról, visszaélésekről, politikai csalárdságokról beszél, természetesen szintén bizonyítékok nélkül.
3. Egy fővárosi iskola igazgatójával szembeni önkormányzati testületi vizsgálat kapcsán készült riport igyekszik elhitetni a nézővel, hogy az igazgatót azért érte retorzió, mert órarendbe iktatta a vallásoktatást. A másnapi napilapokból aztán megtudhatta az olvasó, hogy az igazgató felfüggesztésének nemcsak hogy semmi köze nem volt á hittanórák szervezéséhez, de azt a bizottság rendben lévőnek találta. A szankció oka ezzel szemben törvénytelenségek sorozata volt. A műsorvezető viszont az iskolában keletkezett tüzet is összefüggésbe hozta a pedagógusok és a szülők jelentős részével szembekerült igazgató üldözésével, természetesen szintén minden bizonyíték nélkül.
Pálfy G. Istvánt nem pártállami középkáder múltja miatt bíráljuk - ettől kitűnő újságíró is lehetne -, hanem azért, mert - most, karrierje csúcsán - A Hét és a Híradó főszerkesztőjeként immár tökélyre vitte az erkölcs és szakértelem híján való műsorkészítést. Tisztességtelennek tartjuk ugyanis az újságírásnak azt a formáját, amely szándékosan és módszeresen összekeveri a hírt a kommentárral, és az eseményeket az újságíró magánvéleményén, világnézetén, politikai elfogultságán keresztül akarja láttatni. Ha egy újság teszi ezt, az olvasó másikat vehet, de a közszolgálati televízióban, ahol a nézőnek főműsoridőben nem sok választási lehetősége van, ez megengedhetetlen. Tisztességtelennek tartjuk, mert a néző mérhetetlen lebecsülését jelenti, hogy hétről hétre Pálfy G. István ítélőképessége szerint akarják elmagyarázni, hogyan kell vélekednünk kormányról, ellenzékről, politikusokról.
Mindezek alapján felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy Pálfy G. István eddigi főszerkesztői ténykedését (sajtó)tisztességtelennek, őt magát mindenféle közszolgálati tájékoztató tevékenységre teljesen alkalmatlannak tartjuk. Függetlenül a Magyar Televízió elnöke elleni nemtelen támadásoktól, Hankiss Elemér alkalmasságát az is minősíti, meddig tűri meg a legfontosabb politikai hír- és magazinműsor szembetűnően alkalmatlan főszerkesztőjét. Tudatában vagyunk annak, hogy e nyilatkozattal esetleg megsértettük Pálfy G. István személyiségi jogait. Pálfy G. Istvánnak tehát lehetősége van arra, hogy személyiségi jogvédelme érdekében bírósághoz forduljon.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Pálfy G. István válasza


Népszabadság, 1992. április 30.
Pálfy G. István válasza
Gondolom, ez a szöveg nem nekem szól, mert ha valóban én volnék a címzettje, akkor a magára oly sokat adó szervezet hozzám is eljuttatta volna a véleményét. Hallottam már felőle, hogy Európában ez így szokás. Ennek ellenére megköszönöm, hogy a Nyilvánosság Klub aktivistái csapatuk nevéhez méltón a nyilvánosság előtt is fényt derítenek az avatatlanok előtt esetleg homályban lévő összefüggésekre. Hogy ugyanis újra összehangolt hadjárat folyik szerény személyem és munkatársaim besározására. Teljes elfogulatlansággal nyilvánossá teszik, hogy kivel, milyen erőkkel szövetkeznek, és kiket akarnak eltakarítani álmaik megvalósulásának útjából. Egy dologban mégis egyetértünk: Hankiss Elemér függetlenségét én is azon mérem, hogy követi-e a Magyar Televízió autonómiájába beavatkozó felkent gyülekezet útmutatásait, vagy sem. Netán annak a három és fél millió nézőnek a véleményét is megfontolja, akik estéről estére kitartanak mellettünk.
Pálfy G. István
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Magyar Hírlap kommentárja


Magyar Hírlap, 1992. április
Szereptévesztés
MH-kommentár
A közszolgálati televízió műsoráról és azok szerkesztőiről mindenkinek lehet véleménye, és abban sincs semmi kivetnivaló, ha ez a vélemény nyilvánosságot kap. A szerkesztők kinevezése, illetve leváltása azonban az intézmény vezetőjének a dolga, a külső nyomásgyakorlás illetéktelen beavatkozás az intézmény belügyeibe. Ennek a véleményünknek adtunk hangot, amikor pártok, mozgalmak, társadalmi szervezetek a médiumelnökök lemondását követelték, s ugyanennek a véleményünknek adunk hangot most, amikor a Nyilvánosság Klub Pálfy G. István leváltását várja Hankiss Elemértől. Nem azért, mintha rokonszenveznénk a Pálfy-féle szerkesztői mentalitással, hanem azért, mert ezt a nyilatkozatot a Magyar Televízió belügyeibe való illetéktelen beavatkozásnak tartjuk. Sajnálatos, hogy a nyilvánosság és a sajtó szabadsága érdekében már oly sokszor rokonszenvesen föllépett Nyilvánosság Klub ügyvivői testülete ezúttal a szereptévesztés hibájába esett.