Rádiós és televíziós hírműsorok tartalomelemzése2011. november 7-december 16.

A Nyilvánosság Klub Monitor csoportja 2011. november 7-december 16 között hat héten keresztül vizsgálta a legnagyobb közönséget elérő három, nem zenei profillal rendelkező rádióadó és öt televíziós csatorna legfontosabb hírműsorainak tartalmi és formai jellegzetességeit. A mintába a Magyar Rádió, a Klub Rádió és a Lánchíd Rádió déli hírműsorai valamint az M1 (19.30), a TV2 (18.30), az RTL Klub (18.30), az ATV (18.55) és a Hír TV (21.00) hétköznap esti híradói kerültek. A vizsgálatba kerülő hírműsorok kiválasztása során figyelembe vettük a csatornák profilját, az általuk elért közönség nagyságát és azt, hogy műsorstruktúrájukban legyen naponta legalább egy alkalommal a szokásos rövid, néhány perces hírműsoroknál hosszabb hírösszeállítás. E szempontok együttes figyelembevétele alapján a legnagyobb közönséggel rendelkező országos illetve regionális - földi sugárzású, kábelen vagy műhold segítségével illetve országos vagy regionális frekvenciákon terjesztett - nem zenei profilú televíziós és rádiós csatornák legalább 10 perces, összefüggő, főműsoridőben sugárzott egy-egy hírműsora, híradója került a mintába. A kutatást a Nyílt Társadalom Intézet Szükségalapja támogatta.

Kutatásunkban a közönség körében legnépszerűbb hírműsorok szerkezeti, tartalmi sajátosságait vettük górcső alá. A Szonda-Ipsos Közvélemény- és Piackutató Rt. által - a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság megbízásából - éppen az általunk vizsgált periódus idején, 2011 novemberében végzett közvéleménykutatás szerint [Közvélemény-kutatás a magyar lakosság hírfogyasztási szokásairól és a média megítéléséről 2011. december 12.] az elmúlt években látványosan átstrukturálódtak a magyar lakosság hírfogyasztási szokásai. Bár a felnőtt lakosság nagy többsége - 63 százaléka - ma is elsősorban a televízióból tájékozódik a napi hírekről, eseményekről, míg 2007-ben az emberek több mint háromnegyede nevezte meg a televíziót elsődleges hírforrásként, 2011-re a televízió fölénye a többi médiumhoz képest 15 százalékponttal apadt. A 2007-es kutatásban a második leggyakrabban használt tájékozódási forrás a rádió volt, mára azonban megelőzte az internet. Napjainkban a felnőttek 8 százaléka tájékozódik elsődlegesen a rádióból a napi hírekről, aktualitásokról. Míg 2007-ben az internetet százból csak hatan tartották elsődleges hírforrásuknak, addig ma már a lakosság ötöde (20%) - elsősorban a fiatalok - gondol az internetre elsőként, ha a napi történésekről kíván információkat szerezni. A napilapok, mint elsődleges tájékozódási források térvesztése az elmúlt években tovább folytatódott; ma mindössze a felnőttek 4 százaléka tájékozódik a nyomtatott sajtóból a közélet eseményeiről.

A televíziós csatornák nézettségének csökkenésével együtt számottevően apadt a televíziós hírműsorok közönsége is. Mind az AGB Nielsen napi rendszerességgel végzett közönségmérése, mind a Szonda Ipsos által országos reprezentatív mintán végzett kutatás adatai azt jelzik, hogy "a napi nézők arányát tekintve a legnépszerűbb az RTL Klub híradója (28%), ezt követi a TV2 (20%) és az M1 (11%). Míg az RTL hírműsorainak közönsége csupán egy-két százalékkal csökkent 2007-hez képest, a TV2 esetében 11 százalékos, az M1-nél pedig 13 százalékos a visszaesést regisztráltak a mérések. A Hír TV és a Duna TV híradóinak heti nézőszáma gyakorlatilag változatlan volt az elmúlt években, egyedül az ATV híradója tudta növelni nézőinek számát (2007: 11%, 2011: 18%)". [Ld. Közvélemény-kutatás... 9.o.]

A rádiós hírműsorok esetében a mintába kerülés szempontjainak a Magyar Rádió, a Lánchíd- és a Klub Rádió déli hírműsora felelt meg, a két nagy országos kereskedelmi rádió (Neo- és Class FM) valamint az Inforádió műsorstruktúrájában a déli órákban nem szerepel a monitoring szempontjainak megfelelő, összefüggő hírmagazin. A rádiók hírműsorai közül a leghallgatottabb az MR1 Kossuth Rádió Déli Krónikája, amelyet a felnőtt lakosság 10 százaléka minden nap, további 12 százaléka pedig legalább hetente egy-két alkalommal meghallgat. A Klub Rádió hírműsorainak potenciális közönsége - akik rendszeresen vagy alkalmanként hallgatják a csatorna hírműsorait - a felnőtt lakosság 9 százaléka, a Lánchíd Rádióé pedig 6 százalék közül mozog.

A hírműsorok formai sajátosságai

Összesen 234 hírműsor 3538 híregységét elemeztük. Adataink értelmezési keretét bővíti, hogy 2007-ben Terestyéni Tamás, egy az általunk használtnál lényegesen alacsonyabb elemszámú (1254 híregység) mintán, ám a mostani kutatáshoz hasonló szempontok és módszer alapján elemezte az öt legfontosabb televíziós csatorna esti hírműsorait. Így azon túl, hogy vizsgálat tárgyává tettük az egyes hírműsorok szerkezeti, tartalmi, formai jellegzetességeit, lehetőségünk volt a horizontális és - bizonyos megszorításokkal - longitudinális összehasonlításra is. A vizsgálat alapját a híregység jelenti. A híregység tartalmi kategória, amely többnyire - időbeli hosszától, helyszínétől és megjelenési formájától függetlenül - egy adott történésről, eseményről szóló tájékoztatás, amely állhat több részből is. Egy sajtótájékoztatóról szóló beszámoló például azon túl, hogy részleteket közöl magáról az eseményről, megszólaltathat az esemény helyszínén jelen nem lévő érintetteket, közölhet az elhangzottakkal kapcsolatos kommentárokat, szakértői véleményeket, ezt - a közös tematika miatt - mégis egy egységnek tekintjük, mint ahogy például egy adott hírműsorban a görög válságról szóló beszámolókat - a tárgy azonossága miatt - ugyancsak egy híregységnek tekintetjük függetlenül attól, hogy abban akár több országot képviselő szereplők is megszólalnak.

A vizsgált hírműsorok teljes hossza 10 és 30 perc között váltakozik, a híregységek átlagos időtartama másfél perc, ez azonban a témától, a hírközlőtől és a feldolgozás módjától függően meglehetősen széles határok között ingadozik. A legrövidebb hírösszeállítás a Klub Rádióban hallható. Összességen a vizsgált híregységek több mint egyharmadának időtartama nem haladja meg az egy percet, további egyharmaduk egy és két perc közötti időtartamú, valamivel kevesebb - 28 százalék - a két-három perces hírek aránya, ennél több időt pedig mindössze az esetek 4-5 százalékában szentelnek egy-egy téma feldolgozásának az elektronikus tájékoztató eszközök. A rádiók közül a Lánchíd Rádióban, a televíziók közül pedig a két országos kereskedelmi csatornán a leghosszabbak a híregységek. A rádiókban sugárzott híregységek átlagosan is érthető módon rövidebbek, mint a televíziós hírek, és a 2007-es vizsgálat adataival összehasonlítva jól látható, hogy a kereskedelmi televíziók hírműsoraiban jelentősen növekedett a híregységek időtartama.

(A Lánchíd rádió adata 25 nap hírműsorai alapján)

A hírműsorok érdekességét jelentős mértékben befolyásolja azok megjelenései formája, az, hogy a hírt csupán a műsorvezető olvassa fel, vagy helyszíni tudósítás és a hírben szereplők megszólaltatása is színesíti a közleményt. Mindezt természetesen nemcsak az befolyásolja, hogy rádiós vagy televíziós hírről van-e szó, hanem az adott médium infrastrukturális háttere, anyagi lehetőségei is. A hírműsorok több mint felében a műsorvezető szövegét helyszíni tudósítás és a hírben érintett szereplők megszólaltatása is gazdagítja, abban azonban jelentős különbség van az egyes médiumok között, hogy milyen mértékben alkalmazzák ezeket az eszközöket.

A hírek feldolgozása és prezentálásának módja - feltételezésünk szerint - nagyjából pontos képet nyújt az egyes orgánumok anyagi lehetőségeiről is. Míg a jelentős reklámbevételekből gazdálkodó kereskedelmi televíziók hírműsoraiban a hírek 80 százalékát, az adófizetők pénzén fenntartott M1-ben 69 százalékát, a közismerten a kormánypártokhoz közelálló - hirdetésekkel bőven ellátott és a kábelszolgáltatóktól is jelentős bevételre szert tevő - Hír TV-ben pedig 39 százalékát, addig az ellenzékiként számon tartott ATV-ben mindössze 25 százalékát tudják illusztrálni helyszíni tudósítással és az érintettek megszólaltatásával. A vizsgált televíziós csatornák közül ez az egyetlen, amelynek nincs saját közvetítő kocsija sem . Hasonló a helyzet a rádiók esetében is. A legszegényesebben illusztrált hírek a legszűkösebb anyagi helyzetben lévő, közismerten nem kormánypárti orientációjú Klub Rádióban jelennek meg, amelyben a hírek 60 százaléka illusztráció nélkül hangzik el.

A hírvilág horizontja

A rádiókban és a televíziókban főműsoridőben közölt hírek időbeli és földrajzi horizontja is látványosan szűkült az elmúlt években. Míg a külföldi hírek aránya 2007-ben még 32 százalék, addig 2011-ben már csak 23 százalék volt.

A külföldről szóló hírek aránya az összes rádiós és televíziós csatornán számottevően csökkent. A leglátványosabb változást a TV2 esetében regisztrálhatjuk, amelynek Tények című műsora 2007-ben még a legtöbb, napjainkban pedig a legkevesebb külföldi hírt közli. Ez szorosan összefügg azzal, hogy az elmúlt években ez a csatorna volt az, amelynek hírszerkesztési gyakorlata teljesen átalakult, aminek következtében a közéleti-politikai hírek teljesen marginálissá váltak a főműsor időben sugárzott híradóban. Nehéz a közérdek szempontjából elfogadható magyarázatot találni arra, hogy miért csökkent csaknem egyharmadával az adófizetők pénzéből fenntartott közszolgálati televízió legfontosabb hírműsorában - a 19.30-kor sugárzott Híradóban - a külföldi hírek aránya. Az a tény, hogy a köztelevízióban ma öt hír közül négy belföldi eseményekről tájékoztat, és egy-egy félórás Híradóban átlagosan 4-5 külpolitikai hír fér be, meglehetős provincializmusról ad képet, amit különösen érthetetlenné tesz a tény, hogy kizárólag a közmédiának vannak több nyugati fővárosban állandó tudósítói.

A külföldi hírek közül a legtöbb - az összes nem belföldi tudósítás 17 százaléka - az Európai Unióval foglalkozott, a második legnépszerűbb külpolitikai téma pedig ezekben a hetekben az olaszországi politikai és gazdasági helyzet volt, ami nem meglepő, hiszen a vizsgált időszakban távozott Silvio Berlusconi a hatalomból, és ezekben a hetekben került napirendre Olaszország leminősítése is.

A belföldi hírek több mint fele köthető konkrétan egy-egy régióhoz, településhez, a többi hír általában az országot, a lakosság egészét érintő kérdésekről szólt. A földrajzilag konkrét településhez kötődő hírek több mint fele Budapestet érintette, ami annak ellenére is túlzottnak tűnik, hogy a teljes lakosság egyötöde és az országos közintézmények döntő többsége a fővárosban található. S miközben a teljes lakosság több mint egyharmada községekben él, az összes belföldi hírnek mindössze 3 százaléka érintett nem városi települést. A leginkább fővároscentrikusnak a közrádió- és köztelevízió hírműsorai bizonyultak, amelyekben a konkrét településhez köthető hírek közel kétharmada Budapestet érintette, a legszélesebb település spektrumot pedig a Hír TV-ben megjelenő hírek fedték le.

Földrajzi régiókat tekintve a legtöbb figyelem a hírműsorokban a közép-magyarországi - Budapestet is magában foglaló - régióra esett a vizsgált időszakban, a legkisebb figyelmet pedig az ország legszegényebb - észak-magyarországi és dél-alföldi - régióinak szentelték a hírműsorok. Az összes vizsgált belföldi hír 3 százaléka érintette az ország legtöbb nehézséggel küszködő, leghátrányosabb helyzetben élő régióinak lakosait. Nem mutatott a profitorientált kereskedelmi médiumoknál több érdeklődést a szociálisan rendkívül rossz helyzetben lévő régiókban élők problémái iránt a közmédia sem; a vizsgált belföldi hírek alig egy-egy százaléka foglalkozott e körzetek problémáival.

A technikai-technológiai fejlődés eredményeként megszülető újabb és újabb hírközlési, tájékoztatási eszközök sajátos helyzetbe hozták a tömegtájékoztatás hagyományos médiumait. Míg korábban a gyorsaság, az aktualitás volt a rádiók és a televíziók tájékoztatási tevékenységénél a megítélés egyik legfontosabb szempontja, mára e tekintetben versenyhátrányba kerültek, hiszen gyorsaságban az internettel és a mobil hírszolgáltatókkal szemben nyilvánvalóan nem tudják felvenni a versenyt. Ennek felismerése állhat annak a hátterében, hogy a hírműsorokban megjelenő hírek nem elhanyagolható része nem aznapi eseményt dolgoz fel, hanem vagy korábbi események részletesebb bemutatásával, vagy változások, trendek, tendenciák ismertetésével foglalkozik. Az aktualitás, a híradás napján történő események bemutatása leginkább a közmédia hírműsorait jellemzi, a köztelevízióban megjelenő hírek több mint fele napi hírt dolgozott fel, a legkisebb aktualitás értékkel pedig az országos kereskedelmi televíziók híradói rendelkeznek; a Tényekben és az RTL Klub Híradójában bemutatott hírek 40 százalékának semmiféle aktualitása nem volt.

Tarol a bulvár

A rádiós és televíziós hírszolgáltatás területén érzékelhető - drámainak nevezhető változás - a bulvár feltartóztathatatlan, mindent elsöprő térhódítása. Míg 2007-ben még az összes híregység közel kétharmada a "komoly" (közéleti, politikai, gazdasági, kulturális stb.) hírek kategóriájába tartozott, és mindössze a híregységek alig több mint egyharmada volt bulvár jellegű, mára ez az arány gyökeresen megváltozott. A bulvárosodás elsősorban a televíziók hírműsoraiban ölt ijesztő méreteket.

Az infotainment, a szórakoztatva tájékoztatás, nem új keletű jelenség a hírek világában. Valójában már a televízió megjelenése - a harmincas évek - óta nyomon követhető a hírműsorok szerkesztőinek törekvése, hogy minél érdekesebbé, látványosabbá, szenzációsabbá és ezáltal a közönség számára vonzóbbá tegyék a hírösszeállításokat. A kereskedelmi televíziók a kezdetektől arra törekedtek, hogy a showműsorok eszköztárát és tartalmi sajátosságait adoptálva, a szenzációkra, bűntényekre fókuszálva hódítsák el a közönséget a többi csatornától. Megfigyeléseink azonban azt mutatják, hogy napjainkban a közszolgálati műsorszolgáltatok hírműsoraiban is egyre nagyobb szerephez jutnak a tájékoztatással szemben a szórakoztatást előnyben részesítő bulvárelemek. A teljes hírfolyamban fokozatosan háttérbe szorulnak a fontos közéleti hírek, és egyre nagyobb szerephez jutnak a botrányok, szerencsétlenségek, tragédiák és a médiasztárok életéről szóló pletykák, érdekességek. A kereskedelmi televíziók tájékoztató műsorai "a színes hírcsokor előtérbe helyezésével, a kevéske időnek ürességgel, (majdnem) semmivel való megtöltésével kiszorítják a lényegbevágó információkat, amelyekkel demokratikus jogainak gyakorlásához minden állampolgárnak rendelkeznie kellene" - vélekedik Pierre Bourdieu francia szociológus az infotainment jelenségét értékelve. Ez a megállapítás a nálunk már nem csak a kereskedelmi, hanem a közszolgálati televízióra is egyre inkább igazzá válik.

A számok önmagukért beszélnek! A közszolgálati televízió Híradójában közel 30 százalékkal csökkent a komoly hírek aránya, és napjainkban az M1 főműsor időben sugárzott Híradójának minden második híre részben vagy teljesen bulvár, az országos kereskedelmi csatornákban megjelenő hírműsorok 10 híre közül pedig 9 sorolható a bulvár kategóriájába. Bár a hatalmas piaci fölénnyel rendelkező országos kereskedelmi televíziók hírműsoraiban a bulvár jellegű hírek a kezdetektől lényegesen nagyobb arányban jelentek meg, mint a köztelevízióban és a rétegigényekre reflektáló kábeles műsorszolgáltatók esetében, a napjainkban tapasztalható bulvárdömping az utóbbi néhány év terméke, ami mögött részben társadalmi, részben politikai megfontolások állnak. A társadalom tagjainak a politikától és a közélettől való tömeges elfordulását jelzik a közvéleménykutatási adatok, napjainkban a felnőtt lakosság tagjainak alig, több mint 40 százaléka mutat érdeklődést a politika iránt. Részben erre az "igénytelenségre" reflektálnak a piacvezető televíziók, amikor saját hírműsoraikból is száműzik a közélettel foglalkozó híreket, másrészt azonban bulvár-kínálatukkal ők maguk is gerjesztik a közügyek iránti érdektelenséget. Ugyancsak a bulvár-jelleg erősödésének irányába nyomja a kereskedelmi televíziókat a médiahatóság egyoldalúan átpolitizált működése. A politikai hírek negligálása egyfajta menekülés a hatósággal való konfliktusok és a kilátásba helyezett, esetleges súlyos pénzbüntetések elől.

A köztelevízió Híradójának ijesztő mértékű elbulvárosodása az elmúlt másfél évben következett be. Ennek hátterében versenyképesség növelési megfontolások húzódnak meg, a köztévé ugyanis a közszolgálati arculat erősítése helyett nem titkoltan éppen az igénytelen szórakoztatás, a bulvárosodás segítségével próbálja nézőtáborát növelni. Nemcsak a hírműsoraiban, hanem teljes arculatában jól láthatóak ennek jelei. Hasonló tendenciákat regisztrálhatunk a kormánypártokhoz közel álló szellemiségű Hír TV hírműsorának esetében is, ahol 2007-ben még a híregységek háromnegyede, ma már kevesebb mint a fele foglalkozik közügyekkel. A komoly és bulvár hírek arányát összevetve megállapíthatjuk, hogy a közszolgálati követelményeknek leginkább az ATV szerkesztési gyakorlata felel meg.

A vizsgált rádiós hírműsorokban - nyilván a média jellegétől nem függetlenül - kedvezőbb a helyzet. A legtöbb - 83 százalék - komoly, közéleti hír az éppen most megszüntetésre ítélt, ellenzékiként számon tartott Klub Rádió Lényeg című déli hírműsorában hangzott el, de a másik két rádiós hírműsor profiljában is a közéleti hírek dominálnak.

A hírműsorok bulvárosodását bizonyítja, hogy a headline-ban, a hírműsorok bevezetőjében, ahol a figyelem felkeltése céljából a legfontosabb híreket emelik ki néhány mondatban, ugyancsak egyre nagyobb súllyal szerepelnek a bulvár hírek. A két nagy kereskedelmi televízió a headline-okban kizárólag ilyen hírekkel próbálja a nézőket magához kötni, de a közszolgálati televízió híradójának bevezetőjébe is többségbe kerültek a bulvár események, és a Hír TV-ben sugárzott figyelemfelhívó előzetesek több mint 40 százaléka is bulvár-jellegű eseményt emel ki a hírműsorokból.

A hírösszeállítások minőségi jellemzőjének tekinthetjük a komoly és a bulvár hírek műsorfolyamon belüli helyét is. A hírek szerkesztői szempontból megállapított fontosságát jelzi, hogy az összeállításon belül a különböző típusú és tartalmú hírek hogyan követik sorrendben egymást. Az előbbiekben már jelzett bulvárosodást jelzi az az általános tendencia is, hogy a hírműsorok többségében egyre hátrább kerülnek a komoly közéleti hírek, és az összeállítások első, legfontosabb harmadát egyre inkább a bulvár jellegű események uralják.

A legtöbbek által nézett két, országos kereskedelmi televíziós csatorna közül a TV2 Tények című hírműsorának első felébe még elvétve sem kerülnek közéleti, politikai hírek, a vizsgált időszak folyamán mindössze egyetlen alkalommal volt arra példa, hogy az első hét hír között közéleti-politikai eseményről számoljanak be a nézőknek. Bár az RTL Klub esetében néhányszor akadt az utóbbira példa, összességében erről a híradóról is elmondható, hogy az összeállítás első felét egyértelműen a bulvár uralta. A komoly, közéleti-politikai hírek aránya nemcsak elenyésző a két csatorna hírműsorában, hanem ezek rendre az összeállítások végére szorulnak. A közszolgálati rádió Déli Krónikájának és a köztelevízió esti Híradójának első felét 80 százalékban dominálják a komoly hírek, ugyanez az arány a Hír TV és a Lánchíd Rádió esetében 75 százalék. Az ATV és a Klub Rádió hírösszeállításaiban a bulvár események rendszeresen a műsorok végére kerülnek.

A komoly és bulvár hírek hírműsorokon belüli arányát, szerepét jelző átfogó jelzőszámok után egy részletesebb tematikai bontás segítségével alaposabb áttekinthetést kapunk az egyes rádiós és televíziós csatornák arculatáról és ezek változásairól.

Az egyes híresemény kategóriák tartalma (a Terestyéni Tamás által 2007-ben kidolgozott kategóriák alapján):
- rutinesemények: a hazai és a nemzetközi politikai, a gazdasági és a kulturális közélet szokásos történései (a kormány munkája, a parlament ülései, pártharcok, tőzsdei mozgások, különféle intézmények tevékenysége stb.), amelyeknek figyelemmel kísérését a médiumok napi feladatának tekintik azon szempont alapján, hogy így biztosítható az állampolgároknak a demokratikus részvételhez szükséges fontos információkkal való ellátása;
- botrányok: a nyilvánosság elől elzárt, eltitkolt, gyakran normasértő tevékenységek napvilágra kerülése, mintegy a rutinesemények ellentétei; (bár a híradásokban jó néhány belpolitikai híregységben megjelenik a "botrányos" minősítés, ebbe a kategóriába csak a valóban eltitkolni szándékolt, mégis "robbanásszerűen" nyilvánosságra kerülő "sötét ügyek" kerültek);
- váratlan, megrázó, esetleg nagy veszélyt jelentő, széles körben ható, fokozott információigényt kiváltó, rendkívüli, "forró" események, amelyek magas hírértéküknél fogva mindenütt a híradások élére kerülnek (tömegszerencsétlenségek, drámai méretű környezeti katasztrófák, terrorcselekmények, háborús konfliktusok kirobbanása, ismert személyiségek elleni merényletek stb., a vizsgált időszakban ilyen volt a magyar turisták egyiptomi buszbalesete, amely néhány napon keresztül vezető hír volt az összes médiumban;
- úgynevezett médiaesemények: előre beharangozott, látványos, a tömegkommunikációs közvetítésre (is) tervezett, ünnepélyes, rituális, ceremoniális események (koronázások, államfői látogatások, nemzetközi konferenciák, ünnepségek, megnyitók, prominens személyiségek házasságkötése vagy éppen temetése stb.);
-az egyéb rutinesemények közé elsősorban a gazdaság szokásos történéseit (vállalati, tőzsdei hírek, pénzügyek, bankvilág, a termelés és a piacok mutatóinak változásai stb.) soroltuk;
- a fenyegető veszélyek kategóriájába a betegségek, járványok, fertőzések, környezeti ártalmak és károsodások kerültek;
- a "kiemelkedő teljesítmények" kategóriájába elsősorban sportszenzációk és "guiness évkönyv" típusú rendkívüli teljesítmények kerültek;
- vannak híregységek, amelyek valójában nem a híradást megelőzően bekövetkezett, vagy a jövőben bekövetkező eseményt írnak le, hanem valamilyen állapotot, helyzetet, tendenciát rögzítenek (például: kevés adomány érkezik az egészségügyi alapítványokhoz, sok az allergiás beteg Magyarországon, és ide soroljuk az időjárással kapcsolatos problémákról szóló beszámolókat is).

A híresemények konkrét tartalmát - értelemszerűen - alapvetően meghatározzák az aktuális hazai és nemzetközi történések, a hírműsorok témastruktúrája, a különböző tartalmú és jellegű hírek belső arányai azonban viszonylag stabilak, és ezek alapján kirajzolódik az egyes híradók profilja, a 2007-ben végzett adatokkal összevetve pedig e profilok változásainak legfontosabb sajátosságait is nyomon követhetjük.

A három vizsgált rádiós hírműsor mindegyikét erős közéleti-politikai profil jellemzi, a hírműsorok több mint kétharmadát ez a tematika tölti ki, különbségek inkább az ezen belüli hangsúlyokban mutatkoznak. Míg a Déli Krónikában a belpolitikára lényegesen nagyobb hangsúly esik, mint a gazdasági életre vonatkozó hírekre, a Klub Rádióban és a Lánchíd Rádióban a politikai és gazdasági hírek aránya kiegyenlítettebb. Az MR1 déli hírösszeállításában az átlagosnál nagyobb súllyal szerepelnek a parlament tevékenységét érintő hírek, a gazdasági válsággal kapcsolatos kérdések viszont az átlagosnál lényegesen ritkábban kerülnek szóba. Tematikáját tekintve a leginkább kiegyenlítettnek a Klub Rádió hírműsora tűnik, látványos aránytalanságok nem érhetőek tetten a csatorna hírszerkesztési gyakorlatában. A Lánchíd Rádió elsősorban a kormányzati tevékenységet érintő aktualitásokkal foglalkozik, a gazdasági élet híreit pedig a válsággal összefüggő aktualitások tematizálják. A három vizsgált rádiós hírműsor közül a leghatározottabb közéleti-politikai profil a Klub Rádió Lényeg című déli hírműsorát jellemzi, az összes vizsgált hírösszeállítás közül itt a legalacsonyabb a bulvár hírek aránya; tíz híresemény közül kilenc a komoly hírek kategóriájába sorolható. A rádiós hírösszeállítások közül a legtöbb bulvárhír a közszolgálati rádió Déli Krónikájában jelenik meg; négy híresemény közül egy ebbe a kategóriába tartozik.

A vizsgált televízió csatornák profilja már sokkal élesebben különbözik. A két, nagy országos kereskedelmi televízió főműsoridőben sugárzott hírműsora nemcsak abban hasonlít egymásra, hogy mindkettőt a bulvár uralja, hanem a belső tematikai arányok is kísértetiesen hasonlóak. A hazai gazdasági élet eseményeivel gyakorlatilag egyáltalán nem foglalkoznak, és a politikai történések közül is csak a kormányzati tevékenységgel összefüggő hírek kerülnek szóba néhanapján ezekben a hírösszeállításokban. A politikai pártokkal, a parlamentben folyó munkával és az önkormányzatokkal kapcsolatos hírek teljesen hiányoznak ezekből - a legtöbbek által nézett - hírműsorokból, a bulvár hírek közül pedig a bűntényekkel és devianciákkal összefüggő tudósítások dominálnak. A kereskedelmi televíziók híradóiban két hír közül egy biztosan valamilyen ijesztő, elrettentő rémtörténetről szól. S bár a kereskedelmi televíziók hírösszeállításaiban - jellegüknél fogva - a szórakoztatásnak mindig fontos szerep jutott, a napjainkra kialakult teljesen torz arányok az elmúlt egy-két évben alakultak ki. 2007-ben még csak minden hatodik, ma már csaknem minden harmadik hír bűntényekről szól, megkétszereződött a balesetekről, szerencsétlenségekről tudósító beszámolók aránya is.

Bár a közszolgálati televízió Híradójában napjainkban is néhány százalékkal több a komoly, mint a bulvár-jellegű hírek aránya, ez a tendencia a közszolgálati arculat feladását jelenti. A közszolgálat ethoszával, és az európai közszolgálati műsorszolgáltatás alapelveivel is összeegyeztethetetlenek azok a tendenciák, amelyek a köztelevízió hírműsorának változásait jellemzik. 2007 és 2011 között több mint 20 százalékkal csökkent a közéleti, politikai hírek aránya, és közel háromszorosára növekedett a bűntényekről és devianciákról szóló tudósítások aránya, amelyek ma már a lehetséges témák közül legnagyobb helyet foglalják el a köztévé híradójában; négy hír közül egy valamilyen bűnügyről, deviáns viselkedésről szól. Ugyanakkor látványosan csökkent a tüntetésekről, tiltakozó akciókról, sztrájkokról szóló beszámolók aránya, jól lehet arányaiban az általunk vizsgált időszakban sem volt kevesebb ilyen jellegű akció, mint a 2007-ben vizsgált periódusban. (Például: Milla tüntetés a kormány gazdaságpolitikája ellen, tüntetés az esztergomi képviselő testület működése miatt, a Liga és a Szolidaritás szakszervezet tiltakozó akciói, vidéki diáktüntetések a készülő oktatási törvények ellen, tiltakozó akció a VIII. kerületi önkormányzat hajléktalan politikája ellen, MTVA elleni éhségsztrájk stb.) Az a hírműsorokban, és köztelevízió teljes műsorszerkesztésében érvényesülő tendencia, amely egyértelműen jelzi, hogy a közpénzekből működtetett televízió a kereskedelmi csatornák arculatához igazodva, az olcsó szórakoztatással, a bulvár jelleg folyamatos erősödésével próbálja a közönséget megnyerni, megkérdőjelezi a csatorna közpénzekből történő finanszírozásának létjogosultságát.

Az elmúlt időszakban jelentősen megváltozott a kormánypártokhoz közelálló Hír TV arculata is. A változási a közszolgálati televízió esetében kimutatható tendenciákra hasonlítanak. Míg 2007-ben még a belpolitikai hírek dominanciája jellemezte a csatorna hírszerkesztési gyakorlatát, és másoknál lényegesen nagyobb teret szenteltek a pártpolitikai eseményeknek valamint a hazai politikai tiltakozó akcióknak, sztrájkoknak és tüntetéseknek, napjainkra 29-ről 17 százalékra csökkent a belpolitikai eseményekről és 14-ről 6 százalékra a tüntetésekről, tiltakozásokról szóló beszámolók aránya, miközben a bűntényekről, devianciákról és balesetekről szóló bulvár-jellegű hírek aránya csaknem háromszorosára emelkedett.

Az ATV esti híradójának belső szerkezeti jellemzői esetében éppen az előzőekben tapasztaltakkal ellentétes előjelű változásokat regisztrálhatunk. A korábbi időszakkal összehasonlítva erősödött a hírműsor közéleti arculata, csökkent a bulvár-jellegű hírek aránya és a politikai és gazdasági hírek aránya is kiegyenlítettebbé vált.

A hírműsorok tematikai sajátosságai

A társadalmi alrendszerek közül a legtöbb hír a vizsgált időszakban a politikát érintette, alig-alig volt olyan híresemény, amely valamelyik politikai szférával - a kül-, vagy a belpolitikával - ne függött volna össze; 10 hír közül kilenc közvetlenül vagy közvetve érintette a politikát. Ez jelentős változás a 2007-es helyzethez képest, amikor lényegesen alacsonyabb volt a politikát érintő hírek aránya. A négy évvel korábbival összehasonlítva jelentősen megnövekedett a gazdasággal összefüggő hírek aránya is; míg 2007-ben csupán minden negyedik-ötödik hír foglalkozott közvetlenül vagy közvetve a gazdasággal, ma minden második hírről mondható el ugyanez. A változáson azonban nem lepődhetünk meg, hiszen a válság kezdete óta, alapvetően a gazdasággal összefüggő hírek tematizálják a társadalmi-politikai közéletet és az emberek mindennapjait is. Míg 2007-ben a belpolitikán és a gazdaságon kívül az egészségüggyel valamint az államrenddel és a közbiztonsággal összefüggő kérdések tematizálták a legerőteljesebben a közéleti híreket 2011 novemberében-decemberében a társadalmi alrendszerek közül a joggal és igazságszolgáltatással valamint az önkormányzatokkal foglalkoztak az átlagosnál többet a hírekben.

Bár arra vonatkozóan, hogy a hírműsorok milyen arányban érintsék a társadalmi-gazdasági élet egyes szféráit semmiféle normatív elvárást nem támaszthatunk, hiszen ezt alapvetően a közélet aktuális történései és a közvéleményt foglalkoztató kérdések határozzák meg, a rádiós és televíziós hírműsorok csaknem teljes átpolitizáltsága mindenképpen jól látható. Ezt nemcsak a "primér" politikai hírek elsöprő dominanciája, hanem az is jelzi, hogy a legtöbb társadalmi alrendszerrel összefüggő eseménynek vannak politikai vetületei, alig van a társadalmi életnek a politikától függetlenül működő és interpretálható, értelmezhető szférája. A politikai szférát érintő hírek ilyen látványos dominanciája azonban nem csak a közélet átpolitizáltságát, hanem a hírek világának beszűkültségét is jelzi.

Bár az egyes rádiós és televíziós csatornák hírszerkesztési gyakorlatában vannak különbségek a korábban leírt alapvető tendenciák az összes vizsgált hírműsor esetében tetten érhetőek.

A vizsgált hat hét során a híradókban szóba kerülő konkrét témák skálája - értelemszerűen - igen széles. A leggyakrabban érintett témakörök a nemzetgazdaság helyzetével, a költségvetéssel, a gazdasági válsággal és a devizahitelek problémáival összefüggő kérdések voltak.

A leggyakrabban érintett témákkal kapcsolatos hírek előfordulási gyakoriságában számos különbséget regisztrálhatunk az egyes csatornák hírszerkesztési gyakorlatában. A legtöbb gazdasági témájú hírt az ATV Híradójának nézői láthattak, vannak olyan gazdasági témák, amelyekkel az ATV kétszer-háromszor többet foglalkozott a vizsgált hat hét folyamán, mint a többi híradó. Az államadósság kérdéseit boncolgató hírek több, mint egyharmada, a gazdasági válság vonatkozásait érintő híreknek pedig egynegyede ezen a csatornán volt látható. A nemzetgazdaság helyzetéről szóló tudósítások az átlagosnál nagyobb súllyal szerepeltek a közszolgálati rádió, a Lánchíd Rádiód és az M1 esti hírműsorában. A devizahitelesek problémáinak az ATV, a Klub Rádió és a Lánchíd Rádió hírműsoraiban szenteltek kiemelt figyelmet, a munkanélküliség problémája az ATV és a Déli Krónika híreiben jutott fontosa szerephez, a rezsiköltségek emelkedésével a leggyakrabban a Hír TV Híradója foglalkozott. Az infláció alakulásával kapcsolatos hírek csaknem kizárólag a Hír TV, az ATV és a Lánchíd Rádió hírműsoraiban kerültek szóba a vizsgált időszak folyamán. Az egészségügy és a betegellátás kérdései a leggyakrabban az ATV-ben és a Klub Rádióban kerültek szóba, a kettős állampolgársággal összefüggő kérdésekkel pedig leggyakrabban a közszolgálati csatornák foglalkoztak.

Igazán látványos tematikai különbségek a közvetlen pártpolitikai tartalommal rendelkező tartalmak megjelenési gyakoriságában érhetők tetten a különböző hírműsorok esetében. Az előző kormánykoalíció tagjainak "piszkos ügyei", a politikusok elszámoltatása és felelősségre vonása - a rutineseményekhez képest - kiemelkedően nagy súllyal szerepeltek a vizsgált időszak hírműsoraiban. Ez a fokozott érdeklődés azonban csupán néhány csatornára korlátozódott. Az összes, ezekkel a kérdésekkel foglalkozó tudósítások több mint háromnegyede a vizsgált nyolc csatorna hírműsora közül háromban jelent meg. A témával kapcsolatos összes híregység (95 db) 39 százalékával a Hír TV, 20 százalékával az M1 Híradójában, 14 százaléka pedig a Magyar Rádió Déli Krónikájában találkozhatott a közönség. Mindössze 1-2 alkalommal foglalkoztak ezzel a kérdéssel a kereskedelmi televíziós csatornák és a Klub Rádió hírműsorai, ennél valamivel gyakrabban számolt be az ezekkel kapcsolatos fejleményekről az ATV Híradója. Mindez a vizsgált napok számával egybevetve azt jelenti, hogy a Hír TV-ben gyakorlatilag nem volt olyan nap, amikor az esti híradóban legalább egyszer ne kerültek volna szóba az előző kormány "piszkos ügyei", és a közszolgálati televízió hírműsorainak is több mint a fele közvetlenül vagy közvetve érintette ezt a témát. Másképpen fogalmazva - másfél évvel a kormányváltás után - a Hír TV-ben három nap közül kettő, a közmédiában pedig minden második nap a főműsoridőben sugárzott hírekben szóba kerültek az előző kormánykoalíció kriminális ügyei.

Ezzel teljesen ellentétes tendenciákat tapasztalhatunk azoknak a témáknak a megjelenési gyakoriságában, amelyek közvetlenül a jelenlegi kormánykoalíció tevékenységének kritikájára utalnak. A demokrácia magyarországi helyzetével és az ezzel kapcsolatos kritikákkal foglalkozó híresemények közel kétharmada - 41 tudósítás - az ATV Híradójában jelent meg. Az átlagosnál többet - összesen 14 alkalommal - foglakozott ezzel a kérdéssel a Hír TV hírműsora is. Ugyanakkor mindössze 2-3 alkalommal kerültek szóba a külföldről megfogalmazódó kritikák a közszolgálati csatornák hírműsoraiban, jóllehet a vizsgált időszakban már csaknem mindennapossá vált, hogy a külföldi sajtóban és különböző politikai fórumokon Magyarországot bíráló politikusi és újságírói vélemények jelentek meg. Az általunk vizsgált hírműsorok többségében ezek alig-alig szűrődtek be. A külföldről érkező kritikákról szóló beszámolók fele az ATV-ben jelent meg, és 5-6 alkalommal kerültek szóba ugyanezek a Klub Rádió és az ATV hírműsorában. A közszolgálati csatornák hírműsoraiban hathét alatt összesen két alkalommal esett szó a külföldi kritikákról, a kereskedelmi televíziók közszolgálati kötelezettségként sugárzott hírösszeállításai pedig egyetlen alkalommal sem tettek említést ezekről, mint ahogy a demokrácia magyarországi helyzetének kérdései is mindössze egyetlen alkalommal kerültek szóba ezekben a műsorokban. Ugyancsak az ATV hírműsorai szenteltek kiemelt figyelmet azoknak a kérdéseknek, amelyek Magyarország és az Európai Unió - meglehetősen konfliktusos - viszonyával helyzetével foglalkoztak. Az e témakört érintő híradások közel fele ezen a csatornán jelent meg, és az átlagosnál többet foglalkozott e témakörrel a Hír TV híradója is. Viszonylag tág teret szentelt a kérdésnek a két kereskedelmi televízió híradója is, viszont gyakorlatilag egyáltalán nem foglalkozott az e viszonyt érintő fejleményekkel a köztelevízió híradója.

A többi vizsgált téma előfordulási gyakorisága viszonylag egyenletes volt a vizsgált periódusban a nyolc hírműsorban.

A hírműsorok szereplői

A megfigyelés tárgyává tett hat hétsorán a vizsgált 234 hírműsor 3538 híregysége közül az 1354 hazai közéleti hír 3046 szereplőjét elemeztük megjelenésük gyakorisága és néhány minőségi jellemzője alapján. Nemcsak azt vizsgáltuk, hogy az egyes szereplők milyen gyakran kerülnek be a hírműsorokba, hanem azt is, hogy megjelenésükhöz milyen gyakran kötődik valamilyen - pozitív vagy negatív - értékelő momentum, hogy hányszor jelennek meg konfliktusos illetve együttműködő szerepben, hogy a szeplőkhöz milyen arányban kötnek sikeres vagy kudarcos tevékenységet. A hazai politikai közélet sajátosságágaihoz alkalmazkodva a politikai szereplőkhöz kötődő kriminalizálási szándékot is elemzés megfigyelés tárgyává tettük.

Mielőtt azonban a hírműsorok szereplőinek elemzésébe kezdenénk, érdemes néhány szót ejteni az egyes hírműsorok műsorvezetőinek és kommentátorainak szerepfelfogásáról is. Bár a 2010-ben elfogadott médiatörvény egyértelműen kimondja, hogy tiltja "a médiaszolgáltató hírszolgáltatást és politikai tájékoztatást nyújtó műsorszámaiban műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként rendszeresen közreműködő munkatársai bármely médiaszolgáltató által közzétett műsorszámban szereplő politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot - kivéve a hírmagyarázatot - nem fűzhetnek" [2010. évi CLXXXV törvény 12§(3)], ez mégsem vált normatív szabállyá a hírszolgáltatók egy részénél. Megfigyelésünk szerint a hírműsorokban megjelenő közéleti, politikai hírek 40 százalékában tetten érhető a műsorvezető illetve kommentátor elfogultsága. A elfogult műsorvezetői, kommentátori szövegek 85 százaléka a kormánypártok, 15 százaléka pedig az ellenzék álláspontja mellett tette le nyíltan a voksát.

A műsorvezető, kommentátori szöveg elfogultsága elsősorban a közszolgálati médiumokban kifogásolható; az elemzés szerint mindkét közpénzekből fenntartott orgánum főműsoridőben sugárzott hírösszeállítása hemzseg a közszolgálati ethosz és a hatályos törvény megsértését jelző megnyilvánulásoktól, a közmédia kormánypártok iránti elfogult tájékoztató tevékenységének, politikai manipulációs szándékának talán a leglátványosabb jelzőszámait olvashatjuk ki a táblázat adataiból.

Orbán Viktor miniszterelnök a vizsgált időszak alatt, az összes belföldi közéleti híresemény 12 százalékában - 159 hírben - szerepelt. Az esetek felében beszéltek róla a hírműsorokban, a másik 50 százalékban pedig ő maga beszélt, nyilatkozott. A miniszterelnök legtöbbször az ATV Híradójában szerepelt, élőben leggyakrabban a közszolgálati televízió és a Hír TV híradója adott közvetítést szerepléseiről. Az előbbiben összes megjelenésének 80 százalékában, utóbbiban pedig 69 százalékában jelent meg így. Az összes vizsgált hírműsor alapján egy sikeres, együttműködő, pozitív összképet sugárzó szereplő képe bontakozik ki a miniszterelnökről. Bár megjelenéseinek minőségi jellemzői médiumonként jelentősen különböznek, összességében lényegesen több elismerő, mint kritikus vélemény hangzott el a híradásokban Orbán Viktorról. Ez alól az általános tendencia alól csak az ATV Híradója jelent kivételt, ahol a miniszterelnökkel kapcsolatban lényegesen gyakrabban jelentek meg negatív, kritikus, mint pozitív, elismerő vélemények (80:20), és a Klub Rádió, ahol az esetek döntő többségében semleges kontextusban jelent meg Orbán Viktor. A közszolgálati rádió és televízió valamint a Hír TV Híradójában egyetlen alkalommal sem fogalmazódott meg kritika vagy negatív vélemény a miniszterelnökkel kapcsolatban, ugyanakkor a közrádióban és a köztelevízióban megjelenéseinek felét a Hír TV-ben és a Lánchíd Rádióban pedig 83 százalékát kifejezett elismerés, dicséret kísérte. A miniszterelnökkel szemben leginkább kritikus ATV Híradójában összes szerepléseinek egyharmada volt negatív kicsengésű. A konfliktus/együttműködés dimenziójában vizsgálva, szerepléseinek kétharmadában nem volt konfliktushelyzetben a miniszterelnök, minden második megjelenésében pedig külön hangsúly esett sikeres együttműködő szerepére. Konfliktusos helyzetben leggyakrabban az ATV és a Hír TV műsoraiban szerepelt, sikeresen együttműködő szerepben pedig ugyancsak a Hír TV valamint a Déli Krónika és az M1 Híradó jelenítette meg a leggyakrabban. A közszolgálati rádió Orbánnal foglalkozó híreinek 53 százaléka, a köztelevízió Híradójának 63 százaléka, a Hír TV híradójának és a Lánchíd Rádió déli hírműsorának pedig 65 százaléka a miniszterelnök valamilyen sikeres tevékenységéről tájékoztatta közönségét, miközben a közmédiumok hírműsorai és a Lánchíd Rádió Orbánnal összefüggésben kudarcról egyetlen alkalommal sem tettek említést. (A Hír TV-ben a miniszterelnököt érintő hírek 12 százalékában került szóba az érintett valamilyen kudarca) Az ATV esti híradója az esetek 16 százalékában Orbán sikeréről, 30 százalékában pedig valamilyen kudarcáról számolt be.

Az összes vizsgált közéleti híreseményről szóló híregység közel kétharmadában legalább egy kormánypárti politikus is megjelent, a hírműsorokban megjelenő politikai szereplők kétharmada volt kormánypárti politikus vagy a kormánypártokhoz közel álló közszereplő, szerepléseik 60 százalékában nem csupán beszéltek róluk, hanem személyesen meg is szólaltak a hírekben. A miniszterelnökhöz hasonlóan a vizsgált teljes hírfolyam alapján a kormánypárti illetve a kormányhoz közelálló közszereplőkről is sikeres, együttműködő, pozitív összkép bontakozik ki. A közszolgálati rádióban nyolcszor, a köztelevízióban pedig hatszor annyi alkalommal jelent meg kifejezetten elismerő, dicsérő híradás a kormánypártokról, mint ahányszor negatív, bíráló közlemény. A Déli Krónikában szereplő összes kormánypárti politikus 5 százalékáról, az M1 esti Híradójában szereplők 7 százalékáról jelent meg kritikus vélemény, míg a kifejezetten elismerő, pozitív beszámolók aránya mindkét közmédium esetében 40 százalék volt. A kormánypárti politikusok többi megjelenése sem pozitív sem negatív véleményt nem tartalmazott. A Hír TV hírműsorában szereplő kormánypárti politikusok megjelenése az esetek négyötödében elismerő, pozitív hangnemmel párosult, a kormánypárti szereplőkkel kapcsolatos kritikus hangvételű híradások aránya pedig 10 százalék volt. A két kereskedelmi televízió valamint az ATV főműsoridőben sugárzott hírműsoraiban az előbb leírtak ellenkezőjével találkoztunk. A kormánypárti politikusok szereplését az esetek 50 százalékában inkább kritikus, negatív hangvétel jellemezte, és 10 megjelenésükből csak egy volt olyan, amely kifejezetten dicsérő, elismerő volt a szereplővel kapcsolatban. Konfliktusos szerepben a leggyakrabban a TV2, az ATV és a Hír TV hírműsoraiban jelentek meg a kormánypárti szereplők, a Déli Krónika viszont gyakorlatilag soha nem ábrázolta őket ilyen pozícióban, és a közszolgálati televízióban is 10 megjelenésükből csupán egyben jelentek meg valamilyen konfliktus helyzetben. A közszolgálati rádió és televízió hírműsoraiban a kormánypárti politikusok sikeréről - nyolcszor gyakrabban - a vonatkozó híradások 40 százalékában, kudarcról 5-6 százalékában számoltak be.

A legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP politikusai a közéleti hírek 16 százalékában szerepeltek, az összes szereplő 6 százaléka volt a párthoz kötődő politikus. A szocialista párt politikusai a közrádió és a köztelevízió hírműsoraiban csak semleges vagy negatív kontextusban jelentek meg. Olyan hír, amely elismerően, pozitívan értékelte volna a párt valamelyik szereplőjét a közmédiában nem fordult elő. Ugyanakkor a közrádióban a vonatkozó szereplések 13 százaléka, a köztelevízióban pedig 22 százaléka kifejezetten negatív, bíráló hangvételű volt. A Hír TV-ben megjelenő szocialista politikusok szereplését az esetek 46 százalékában, a Lánchíd Rádióban pedig 40 százalékában kísérte negatív hangvétel. A Klub Rádió és az ATV kivételével, a többi orgánumban az MSZP-s politikusok csaknem kizárólag valamilyen konfliktus résztvevőjeként jelentek meg, együttműködő szerepben csak elvétve találkozhattunk velük. A szocialista párti szereplőhöz kötődő sikerről a közrádióban egyetlenegyszer sem, a köztelevízióban pedig két alkalommal esett szó, a párt szereplőinek kifejezett kudarcáról viszont a Déli Krónika hét, az M1 Híradó pedig kilenc esetben tájékoztatta a közönségét. Ennél még a Hír TV is méltányosabban bánt a párt szereplőivel, ahol a megjelenő a siker/kudarc aránya 2:3 volt. A Klub Rádió és az ATV ugyanolyan arányban jelenített meg sikeres és kudarcos szerepben szocialista párti szereplőt, az ezekben az orgánumokban megjelenő hírek nagy többsége nem volt értelmezhető a siker/kudarc dimenzióban. A párt szereplőinek esetében külön érdemes megemlítenünk, hogy a Hír TV-ben a párt szereplői az esetek 30 százalékában, a köztévé esetében pedig 18 százalékában valamilyen morálisan vagy büntetőjogilag is elmarasztalható cselekménnyel összefüggésben jelentek meg.

Az LMP politikusai minden tízedik közéleti, politikai hírben szerepeltek. A párt szereplői a legtöbb szereplési lehetőséghez a közszolgálati tévében és rádióba, valamint az ATV, a legkevesebb lehetőséget pedig a Lánchíd Rádió és az RTL Klub hírműsorában kapták. Az LMP politikusai szerepléséhez az esetek többségében sem pozitív, sem negatív értékelés nem kapcsolódott, ez alól csak a Hír TV Híradója jelent kivételt, ahol a szereplések közel feléhez kritikus, bíráló értékelés párosult. Az M1 Híradójában a megjelenések 18 százaléka volt bíráló és 3 százaléka elismerő (a többi szereplés nem tartalmazott értékelő elemet), a Déli Krónikában pedig ugyanez az arány 11 százalék és 7 százalék volt. A Klub Rádión és az ATV-n kívül a többi hírműsorban az LMP-s szereplők az esetek 90 százalékában valamilyen konfliktus helyzetben jelentek meg. A párt szereplőihez kapcsolódó sikerről egyedül az ATV hírműsoraiban számoltak be gyakrabban, a párt megjelenéseinek 29 százaléka kötődött valamilyen sikerhez. A közszolgálati televízióban a megjelenések döntő többsége (80 százaléka) nem volt értelmezhető a siker/kudarc dimenzióban, ám amelyek mégis, azok közül kétszer annyi szólt azoknak a párt kudarcáról, mint amennyi valamilyen sikeres tevékenységéről.

A Jobbik politikusai csaknem ugyanannyi szereplési lehetőséghez jutottak a hírműsorokban, mint az LMP képviselői. A szélsőjobboldali párt politikusai a legtöbbször a közrádió és a köztelevízió hírműsoraiban jutottak szerephez, a közrádióban néhány alkalommal többször, a köztelevízióban pedig ugyanannyiszor szólalhattak meg, mint az LMP politikusai, miközben a Klub Rádióban, a Lánchíd Rádióban és a kereskedelmi televíziókban elvétve, csupán 2-3 alkalommal jutottak szerephez. A párt szerepléseinek többségét sem pozitív, sem negatív értékítélet nem kísérte a híradásokban, és az esetek döntő többségében más, külső szervezetekkel való konfliktusok kapcsán jelentek meg a hírekben. Együttműködő szerepben jelentősebb arányban - 30 százalékban - csak a Hír TV híradójában szerepeltek. A Jobbik politikusainak 10 százaléka jelent meg valamilyen sikerrel és 6 százaléka kudarccal összefüggésben. Érdemes megjegyezni, hogy az MSZP-s politikusok megjelenését több, mint kétszer (11 százalék) akkora arányban kísérte morális vagy büntetőjogi felelősség emlegetése, mint a Jobbik politikusaink (5 százalék) szereplését.

Gyurcsány Ferenc, korábbi miniszterelnök összesen 37 alkalommal volt szereplője a vizsgált híreknek. Szerepléseinek felében róla beszéltek, másik felében pedig ő maga beszélt. Leggyakrabb a Hír TV (13 alkalom) és a közszolgálati televízió (8 alkalom) hírműsorában jelent meg egy-egy hírben. Megjelenései közül 9 egyértelműen negatív kicsengésű, egy hír pozitív, a többi pedig semleges hangvételű volt. A volt miniszterelnökkel összekapcsolható sikerről egyetlen alkalommal sem volt szó, a 37 róla megjelenő hír közül 8 valamilyen személyéhez kötődő kudarcról tájékoztatta a közönséget, és a személyével kapcsolatos összes hír 30 százaléka a miniszterelnök nevét valamilyen bűncselekménnyel összefüggésben említette. Az M1 Híradójában 3, a Hír TV-ben 4 alkalommal jelent meg ilyen tartalmú hírösszeállítás. A volt miniszterelnök által néhány héttel a monitoring vizsgálat megkezdése előtt alapított új párt a Demokratikus Koalíció 31 alkalommal szerepelt a hírekben. E megjelenések többsége egybeesik Gyurcsány szerepléseivel. A számok egyértelműen jelzik, hogy az újonnan alakult párt a napi politikai történésekkel összefüggésben nagyon nehezen jut nyilvánossághoz, amiben nyilván szerepet játszik, hogy nem alakíthatott saját parlamenti frakciót. A DK megjelenéseinek döntő többsége valamilyen "extremitáshoz" - veszekedéshez, botrányhoz, bűncselekményhez - kötődött, a napi politikai rutineseményekkel kapcsolatos megnyilvánulásai csak elvétve kerültek a hírműsorokba. A DK a legtöbb szereplési lehetőséget a közszolgálati televízió Híradójában és a Klub Rádió déli hírműsorában kapta. Más politikai szereplőknél ritkábban jutott közvetlen megszólalási lehetőséghez, az esetek nagyobb részében csak beszéltek a pártról, vagy idézték azt, amit egy-egy képviselője mondott. Szerepléseinek csaknem felében valamilyen negatív kontextusban került szóba az új párt, amely az esetek kétharmadában valamilyen külső szervezettel - elsősorban az MSZP-vel - való konfliktusa kapcsán jelent meg, és a 30 megjelenése közül öt a párthoz köthető kudarcról, kettő pedig valamilyen sikerről adott tájékoztatást. A kudarcokról szóló hírek a Hír TV-ben és a köztelevízió Híradójában jelentek meg, a köztelevízió a pártról szóló beszámolóinak felében, a Hír TV pedig minden alkalommal valamilyen morálisan elítélhető cselekedettel összefüggésben említette a DK-t.

Tarlós István, Budapest főpolgármestere a vizsgált 30 műsornapon 36 alkalommal szerepelt a monitorozott hírműsorokban. Megjelenéseinek többségében - csaknem kétharmadában - beszéltek róla, idézték vagy összefoglalták mondanivalóját, csak minden harmadik szereplése során mondta el élőben álláspontját egy-egy kérdésről. Tarlós a legtöbb szereplési lehetőséget az ATV-től és a Hír TV-től kapta, utóbbiban megszólalásainak kétharmadában ő maga személyesen mondta el véleményét a szóba kerülő problémáról. A főpolgármester személyével kapcsolatos híregységek fele kifejezetten pozitív, elismerő hangvételű volt, és mindössze négy alkalommal - az esetek kevesebb, mint 10 százalékában - fordult elő, hogy kritikus, bíráló értékelés is elhangzott tevékenységével összefüggésben. A legtöbb pozitív, elismerő tudósítás a Hír TV-ben és az ATV-ben jelent meg. S bár a híradások többsége konfliktusos szerepben jelenítette meg, az esetek nagyobb részében e konfliktusokból pozitívan került ki. A főpolgármesterrel kapcsolatos összes hír egyharmada valamilyen sikerrel kötötte össze Tarlós főpolgármesteri tevékenységét, kudarcról a hírek alig 10 százalékában esett szó.

Bár nem politikai szereplők, ám az elmúlt év során a politikai viták elsőszámú érintettjei voltak a bankok és a multinacionális vállalatok, ezért indokoltnak érzetük annak áttekintését is, hogy ezek az intézmények milyen kontextusban jelentek meg a hírfolyamban és az egyes műsorszolgáltatók hírműsoraiban. A bankok és a multik az összes vizsgált híregység több, mint 10 százalékában, minden nap legalább 4 hírműsorban szerepeltek, szóba kerültek. E megjelenések döntő többségében - négyötödében - nem az intézmények képviselői nem szólaltak meg, hanem róluk, tevékenységükről beszéltek mások. A bankokról és multikról szóló hírek csaknem egyharmada kifejezetten negatív képet sugallt az intézmények hírben érintett tevékenységéről, a legtöbb ilyen negatív tartalmú hír a Hír TV-ben, a Lánchíd Rádióban és a köztelevízió hírműsorában jelent meg. A Lánchíd Rádió bankokkal és multikkal foglalkozó híradásainak kétharmada, a Hír TV ugyanezen híreinek fele kifejezetten negatív képet festett ezekről az intézményekről, és a köztelevízió hasonló tematikájú híreinek egynegyedéről is ugyanez állapítható meg. Az érintett intézményekkel kapcsolatban gyakrabban – a hírek 15 százalékában - volt szó kudarcos, mint sikeres - 10 százalék tevékenységről, a legtöbb ilyen tartalmú hír azonban nem volt értékelhető ebben a dimenzióban. Kudarccal a leggyakrabban a Lánchíd Rádió és az ATV hírműsorában kapcsolódtak össze ezek a hírek. A Hír TV érintett szereplőkkel foglalkozó híreinek 40 százaléka, a közszolgálati televízió bankokkal és multikkal foglalkozó híregységeinek 20 százaléka hozta összefüggésbe az intézmények tevékenységét valamilyen erkölcsileg vagy jogilag elítélhető tevékenységgel.

Bár elvileg ugyancsak nem politikai szereplő a Magyar Nemzeti Bank és annak elnöke, Simor András, az elmúlt hónapokban - közismert okok miatt - mégis a politikai viták fontos szereplőjévé váltak, a vizsgált 30 hétköznapi adásnap alatt összesen 48 hírben szerepeltek. Az MNB és Simor kétszer annyi alkalommal tűnt fel negatív színben, mint ahányszor pozitívan, elismerően tájékoztattak tevékenységükről, az összes vonatkozó hírek csaknem egyharmada kifejezetten elmarasztaló értékelést tartalmazott. A legtöbb élesen bíráló értékelés a Hír TV-ben és a Lánchíd Rádióban hangzott el ezzel kapcsolatban, de különösen figyelemreméltó hogy a közszolgálati rádió és televízió híradásait is inkább a kritikus, elmarasztaló hangvétel jellemezte, mint az értékmentes tájékoztatás. Az MNB és Simor leggyakrabban a kormánnyal és a törvényhozással való konfliktusa kapcsán jelent meg a híradásokban. Az MNB sikeres tevékenységéről mindössze egyetlen hír jelent meg a vizsgált hat hét folyamán, az intézmény valamilyen kudarcos tevékenységével viszont kilenc híregységben foglalkoztak. A kudarcokról szóló beszámolókkal a Lánchíd Rádió és a közszolgálati orgánumok híradásaiban találkozhatott a közönség. Simor András, a Nemzeti Bank elnöke önállóan összesen 19 alkalommal volt szereplője a hírműsoroknak, és ezek közül 12 alkalommal elítélően, valamilyen morálisan vagy büntetőjogilag is elmarasztalható üggyel - elsősorban korábbi off-shore cégei kapcsán - hozták személyét összefüggésbe. A legtöbb ilyen tartalmú hír a Hír TV-ben és a Lánchíd Rádióban hangzott el, de a közszolgálati orgánumokban is több alkalommal napirendre kerültek Simor "kriminális ügyei".

Budapest, 2012. január

A Nyilvánosság Klub Monitor csoportja

(A kutatást a Nyílt Társadalom Intézet Szükségalapja támogatta.)

A tanulmány teljes szövege táblázatokkal (pdf)