A Magyar Nemzetre is a kormány erőszakolta rá az új tulajdonost, a
szerkesztőség akarata ellenére, félrevezetve egy független szakértői
bizottságot. Nem csoda, hogy az új tulajdonos röviddel hatalomátvétele után -
felhasználva a főszerkesztő szolgálatkészségét - hozzálátott a lap arculatának
átszabásához. E plasztikai műtét során váltak feleslegessé a kormány iránt nem
eléggé lojálisnak bizonyult, majd elbocsátott munkatársak.
Míg a többi országos napilapot utol nem éri a Magyar Nemzet sorsa,
addig az olvasó megtalálhatja a maga kedvére való lapot. Azt a fajta szuverén
szellemet és sajátos hangvételt azonban, amit a Magyar Nemzet a nyolcvanas évek
végén képviselt, többé sehol sem lelheti fel.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szakértői jelentés a Magyar Nemzet privatizációjáról
A Magyar Nemzet esete a kormánnyal
A Magyar Nemzet 49 újságírója 1990. augusztus 10-én kelt levelében
arra kérte a Nyilvánosság Klubot, hogy "meghirdetett alapelveivel összhangban
állítson fel ténymegállapító bizottságot" a lap privatizációjának vizsgálatára.
A klub ügyvivői testülete három független szakértőt kért fel a munkára. Csillag
István, Halustyik Anna és Voszka Éva sajtóelemzésen, a dokumentumok
tanulmányozásán és interjúkon alapuló tényfeltárásainak összegezését az
alábbiakban hozzuk nyilvánosságra.
* * *
Vizsgálatunknak az a legalapvetőbb megállapítása, hogy a kormány,
illetőleg egyes kormánytisztviselők a jogszabályok adta hatáskörüket messze
túllépve operatív módon beavatkoztak egy magánjogi társaság, a Magyar Nemzet
Lap- és Könyvkiadó Kft. üzleti ügyeibe.
1. A Magyar Nemzet a 80-as évek utolsó harmadától kitüntetett
szerepet játszott a demokratikus átalakulásban azzal, hogy fontos fórumot
teremtett a szuverén gondolkodás számára. Jóval előbb, mint a többi országos
napilap kezdeményezte kiválását az állami sajtókonszernből. 1989-ben azonban a
Pallas Lapkiadó Vállalat és a Hazafias Népfront képes volt megakadályozni ezt a
folyamatot.
A lap első két privatizációs kísérlete (Andrew Sarlós 1989
májusától és George Soros 1989 szeptemberétől) meghiúsult azon, hogy a kiadó a
tényekkel ellentétben veszteségesnek állította be a lap mérlegét, a népfront
pedig vonakodott lemondani vélt tulajdonáról. Ugyanakkor a Pénzügykutató Rt. egy
akkori vizsgálata megállapította: ha a kiadó az áttekinthetetlen
keresztfinanszírozás rendszerét megszüntetné, a lap nyereséges volna.
E kísérletek kudarca arra vallott, hogy a szerkesztőségben megvan
az elszántság a függetlenséghez, de a hatalom még elég erős volt ahhoz, hogy ezt
elnyomja.
2. A pártállam meggyengülésekor a többi országos napilap hamarosan
rátalált új tulajdonosára, a Magyar Nemzet viszont "gazda" nélkül maradt. Majd
később, amikor az új centralizáció kezdetét vette, a szerkesztőség a kettős
kiszolgáltatottság állapotába került. Kiszolgáltatottjaivá váltak az új kormány
központosító igényének, valamint annak, hogy közgazdasági kérdésekben képzetlen,
jogi kérdésekben pedig járatlan újságírókra hárult a privatizáció megvalósítása.
Míg tehát az elmúlt fél esztendőt a frissen privatizált
versenytársak az infrastruktúra bővítésére, az újságírók egzisztenciális
helyzetének javítására használhatták, addig a Magyar Nemzet mindezeken a
részterületeken jelentős hátrányba került.
3. Ebben a versenyhelyzetben a szerkesztőség olyan külföldi
partnert keresett, amely anélkül hajlandó modernizálni, hogy a lap szellemi
arculatát befolyásolni óhajtaná. Ez a társaság a svéd Dagens Nyheter volt, amely
130 millió forint értékben kívánt kisebbségi részesedést szerezni a Magyar
Nemzet Kft-ben.
1990. június 20-én a svéd céggel történő szerződéskötés előtti
pillanatokban a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára felfüggesztette a
többségi részesedéssel rendelkező Pallas üzletkötési jogát "mindaddig, amíg a
jelenlegi helyzetet a kormány szakértői át nem vizsgálják". (Magyar Nemzet,
1990. július 4.) Ez az utasítás sérti az állami vállalatokról szóló törvényt,
amennyiben olyan jogcímen történt, amely még egy államigazgatási irányítás alatt
működő vállalattal szemben sem megengedett. Ezzel a lépéssel a miniszterelnökség
jogosulatlanul megakadályozta egy vegyes vállalat létrejöttét. Az intervenció
ugyanis nyilvánvalóan nem magyarázható sem a verseny tisztességének védelmével,
sem pedig az állami vagyon "elkótyavetyélésének" megakadályozásával. Hiszen
ezekben az esetekben az Állami Vagyonügynökség vagy a Pénzügyminisztérium lett
volna hivatott eljárni.
4. A törvények megsértéséhez tehát nem férhet kétség. Kérdés
azonban, mi volt a beavatkozás indítéka. Meggyengíteni a szerkesztőség többsége
által választott és a legnagyobb kormányzó párt vezetői által hevesen bírált
svéd pályázó piaci pozícióját, és pártolni az MDF-nek kedves francia
Hersant-csoportot. Erre elégséges bizonyíték a külügyminiszter levele (Magyar
Nemzet, 1990. augusztus 27.), illetve Csurka István cikke (Magyar Nemzet, 1990.
július 3.).
5. Amilyen mértékben érvényesült a kormány centralizációs
törekvése, olyan mértékben kényszerült rá a szerkesztőség az önvédelemre. Ez
kikezdte a kollektíva szolidaritását, egyeseket arra indított, hogy
informálisan, külön utakon próbálják a kormányhivatalnokok jóindulatát megnyerni
egy kedvező kompromisszum reményében. A szerkesztőség megosztottsága azonban
szükségszerűen vezetett a példányszám visszaeséséhez.
Budapest, 1990. október 19.
Csillag István, Halustyik Anna, Voszka Éva
***
A Magyar Nemzet esete a kormánnyal azt tanúsítja, hogy a
sajtószabadsághoz nem elég a cenzúra eltörlése, a lapok függetlenségének
deklarálása.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete