2019. január 27., vasárnap

Rekviem a Magyar Nemzetért
1991. augusztus 16.


A Magyar Nemzet példázata arról szól, miként tehető a privatizált sajtó kormánypártivá. Olyan privatizációs mechanizmusban, amelyben a kormányzat maga szemeli ki egy-egy lap új tulajdonosát, az újság óhatatlanul kormánypárti lesz. Az új tulajdonos nem lehet hálátlan azért, hogy előnyben részesítették, a kormány is tudatában van ennek a lekötelezettségnek, a szerkesztőség vezetői pedig ebben a helyzetben kénytelenek kiszolgálni uraikat. A kölcsönös szívességeknek ez a rendszere demoralizálja a szerkesztőséget, és nagyon megnehezíti a tisztességes újságírást. Az új kormánypárti sajtó előállításához le lehet mondani az ómódi kézivezérlésről, mert ezt helyettesíti mind a szerkesztőség vezetőjének, mind a lap tulajdonosának az a viselkedése, amellyel elébe megy a hatalom feltételezett kívánságainak.
A Magyar Nemzetre is a kormány erőszakolta rá az új tulajdonost, a szerkesztőség akarata ellenére, félrevezetve egy független szakértői bizottságot. Nem csoda, hogy az új tulajdonos röviddel hatalomátvétele után - felhasználva a főszerkesztő szolgálatkészségét - hozzálátott a lap arculatának átszabásához. E plasztikai műtét során váltak feleslegessé a kormány iránt nem eléggé lojálisnak bizonyult, majd elbocsátott munkatársak.
Míg a többi országos napilapot utol nem éri a Magyar Nemzet sorsa, addig az olvasó megtalálhatja a maga kedvére való lapot. Azt a fajta szuverén szellemet és sajátos hangvételt azonban, amit a Magyar Nemzet a nyolcvanas évek végén képviselt, többé sehol sem lelheti fel.

A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete