A parlament tavaly december 23-án elfogadta és azóta kihirdették
Az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltárának fölállításáról
szóló törvényt. 2002. június 18-tól, fél éven keresztül, a koalíció azzal
hitegette a közvéleményt, hogy végre megszületik a jogállami megoldás. Nem is
tünt megalapozatlannak ez a remény. Ha ugyanis az ország miniszterelnöke ismeri
be a diktatúra állambiztonsági szolgálatához szorosan kapcsolódó múltját, akkor
az- remélhették sokan-, valóban katartikus megtisztulási folyamatot indithat el.
Olyat, amely a jogállam erkölcsi szilárdságához nélkölözhetetlen. A sajtó
"nyilvánosság törvénynek" keresztelte el a fél évig vajúdó jogszabályt, de mire
megszületett, "titkosítás törvénnyé" alakult át. Miért nem adnak számot
a közhatalom birtokosai az áldozatoknak, a törvényi rendelkezések
megváltoztatásának alapvető indítékairól? Miért pártolják jobban a rejtőzködére
való további felszólítást, mint az önmegtisztuláshoz szükséges, jelzés értékű
üzenetet? Miért részesítik előnyben újfent a tetteseket az áldozatok rovására?
Az elfogadott törvény sejtet ugyan néhány magyarázatot, de azok
kivétel nélkül az 1990 előtti titkosszolgálatok érdekeit sugallják. A jogállam
polgárait viszont változatlanul az érdekli: hol, mikor, hogyan befolyásolta a
politikai rendőrség a civil életüket 1945 és 1990 között. Vajon milyen
bűncselekményt követtek el a Magyar Népköztársaság Állambiztonsági Szolgálatának
tagjai, ha saját életüket, testi épségüket, sőt még a hozzátartózóikét is
veszély fenyegethetné Magyarországon, külföldön pedig büntetőeljárás, beutazási
tilalom, vagy egyenesen kiutasítás? A Magyar Köztársaság miféle nemzetbiztonsági
érdekét veszélyeztetné a Magyar Népköztársaság 1990 előtt kötött nemzetközi
szerződéseinek megismerése? Vajon még mindig 1990. február 14-e a rendszerváltás
konszenzuális határvonala? A törvény ugyanis az 1990. február 15. és 2002. május
26. közti időszakban folyamatosan dolgozó nemzetbiztonsági alkalmazottakat
ugyanolyan oltalomban részesíti, mint 1990. február 14-én megszünt
Állambiztonsági Főcsoportfőnökség előtti alkalmazottait, olyan akták
megismerhetősége esetében, amelyeket 1989. előtt nyitottak meg.. Ha ez
fedi a valóságot, akkor a III/III-as, "belső reakció elleni" ügyosztályra és
megtévesztően kevés informátor-kategóriára alapitott korábbi törvényváltozatok
vezették félre a közvéleményt.Ha ezuttal végre a III. Főcsoportfőnökség teljes
irategyesítésére alapitott, összes ügyosztályára és valamennyi
informátor-kategóriájára kiterjedő törvény felel meg a mult valóságának, akkor a
mai szolgálatok misztifikációi torzitják a valóságot. Vajon egy NATO
tagállam milyen nemzetközi kötelezettségvállalását sértené a Varsói Szerződés
idején kötött nemzetközi megállapodás? A Magyar Közársaság miféle külpolitikai
céljait, államközi viszonyait hiusítaná meg a Magyar Népköztársaság 1990 előtt
parafált nemzetközi szerződése? A Magyar Köztársaság miféle gazdasági érdekét
keresztezné a Magyar Népköztársaság 1990 elött kötött szerződése?
Jóllehet, ezek a motívumok egytől-egyig változatok a korábbi
"ügynöktörvények" titkosítási témájára - a III. (Állambiztonsági)
Főcsoportfőnökség jogutószervei "feladataik ellátásához rendszeresen és
elengedhetetlenül szükséges iratokról" van szó -, az alkotmányos demokrácia
polgárai joggal kérdezhetik, mi szükség az iratok visszatartására, ha egyszer a
miniszterelnök kinyilvánította elhatározását a III. (Állambiztonsági)
Főcsoportfőnökség iratainak egyesítésére és (az adatvédelmi törvény szenzitív
adataitól mentes) korlátlan kutatására. Ennek ellenére a törvény nem tesz
különbséget a jogállam ( vitán felül indokolható) nemzetbiztonsági titkai és a
diktatúra ( teljesen indokolhatatlan) emberi jogoktól való megfosztásai között.
Márpedig könnyen belátható, hogy a rendszerváltás bármilyen későre húzódott
törvényében alapvető különbség van a nemzetbiztonsági szolgálatok
infrastruktúrájának, tárgyi eszközeinek, jelrendszerének, honvédelmi
hadrafoghatóságának kritériumai, valamint a néhai állambiztonsági szolgálat
véleményeket, gondolatokat korlátozó intézkedései között. Mi másért
mossa össze a törvény a funkcionális különbségeket? Talán csak nem azért, hogy a
jogállamban megóvja a diktatúra tetteseit az egyéni felősségérzet feltámadásától
és a kollektív lelkiismeretvizsgálat tárgyi feltételeitől? Mi másért mulasztja
el a törvény a civil történészek, levéltárosok iratfelmérő bizottságának
létrehozását, ha csak nem azért, hogy a jogutód titkoszolgálatok diszkrecionális
joga maradhasson, hogy mit adnak át és mit tartanak vissza a titkosítást
elbíráló,épp e törvény által létrehozandó három tagú bizottságtól? Hiszen ez a
grémium nem müködhet olyan viszonyitási alap nélkül, amely a jogutód szolgálatok
iktatókönyveire, naplóira, dossziéinak lajstromára támaszkodik.
A törvény két évet ír elő az iratok átadására. Miért? Csak
nem azért, mert a titkosszolgálatok elmulasztották az iratokat a "titoktörvény"
előirása szerint 1996 június 31-ig ujraminősíteni? Jóformán mindazon
rendszer-jellegzetes tények, amelyek dokumentumait a törvényhozó szándékosan
visszatartja, a berlini STASI-Hivatalban és a moszkvai KGB-levéltárban
megtalálhatók. Ki előtt titkolódzik tehát a "nyilvánosságnak" csúfolt törvény,
ha nem a magyar áldozatok előtt, a magyar történelmi önismeret tudományos
formálói előtt?
A dezinformálálás kedvéért a törvény megkockáztatja még a magyar
alkotmány megsértését is. Vitás esetekben ugyanis nem jelenhetnek meg a Levéltár
és a Szolgálatok ellenérdekű felei a Fővárosi Bíróság ügydöntő tárgyalásán,
nehogy áttamtitkot ismerhessen meg a tettes és az ádozat. Ez a tisztességes
bírói eljárás megsértése. Megéri? Ha igen, akkor arra a kérésre
is magyarázatot kap a közönség, hogy miért éri meg a miniszterelnöknek avval
hivalkodni, hogy az állambiztonsági szolgálat szigorúan titkos állományú
tisztjeként, a Szovjetunió ellen harcolt.
Bizalommal viseltethet-e a NATO azon tagországához, amely
ma azzal hivalkodik, hogy kijátszotta a nyolcvanas évekbeli formális
szövetségesét (a KGB-t)? Ráadásul az MSZMP reformszárnyának ugyanazon szereplői
segítségével, akik ma megalkották a törvényt?
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete
