Mozgó Világ 1988/7.
Egy egyesületi kezdeményezés dokumentumai
Összeállította és szerkesztette: B. E.
1988. január 14-én a Magyar Újságírók Szövetsége székházában felhívás hangzott el egy új országos egyesület, a Nyilvánosság Klub megalapítására. Az egyesület mindeddig (1988. május 4.) nem kapta meg a működéséhez szükséges államigazgatási engedélyt. Összeállításunk a Nyilvánosság Klub megalapításával kapcsolatos dokumentumokból és cikkekből készült.
Gondolatok a nyilvánosságról
...Milyen elvek, milyen nézetek akadályozzák ma a nyilvánosság növelését?... Hogyan alakul át 1988-ban a sajtóstruktúra? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel kívánt foglalkozni a Magyar Újságírók Szövetsége egyetemi lapok szakosztálya... A sajtónyilvánosság ügyét egyéb átfogó írásos anyag híján a Hazafias Népfront Társadalompolitikai Tanácsa felkérésére készített Fordulat és reform című dokumentum Javaslat a nyilvánosság reformjára fejezete alapján kívánta megvitatni a szakosztály. Az újságíró-szövetség javaslatára azonban megvárta a MUOSZ Állásfoglalás a sajtónyilvánosság kiterjesztéséről című anyag elkészítését, majd kétszeri kényszerű elhalasztás után az ez év január 14-i szakosztályi vita mellett döntött.
Az egyetemi lapok legutóbbi szakosztályi ülésén az előzmények ellenére is szép számú érdeklődő jelent meg, köztük igen jeles személyiségek a tv-től a rádión át a "nagy" lapok képviselőiig. A MUOSZ-anyag korreferense Pálos Tamás, az MTI vezérigazgató-helyettese volt, a HNF javaslatáé Hirschler Richárd, a HVG főmunkatársa. A vitát Gömöri Endre, a Magyarország rovatvezetője vezette.
Pálos Tamás szerint a MUOSZ állásfoglalása - melyről a szövetségnek mindössze 200-250 tagja mondhatott véleményt - az újságírók szemszögéből szól a nyilvánosságról, cselekvést követelve. A dokumentum a helyzet (elnagyolt) ismertetése után a tájékoztatáspolitika korszerűsítésére tesz javaslatot, szól a sajtóirányítás gondjairól és a sajtótörvényről, leltárba veszi a sajtómunka nehézségeit...
Hirschler Richárd köszönetet mondott az egyetemi lapok szakosztályának a találkozó megszervezéséért, mert - bár a MUOSZ dokumentumában cselekvésre szólít fel - az újságíró-társadalom egy év óta hiába küszködik azért, hogy a nyilvánosságról nyílt vitát lehessen folytatni. Az előadó bírálta a MUOSZ Állásfoglalás át, majd "diagnózisként" a sajtó kézivezérlésű irányításáról, a tabuk feltérképezhető birodalmáról szólt. Végül a "terápiára" tett javaslatot. Szerinte a nyilvánosság reformját a pártban és "alulról" együtt kellene kezdeményezni, mert csak így újulhat meg a sajtó...
A vitában 25-en kértek szót. A hozzászólók és a mintegy százfős hallgatóság dolgát nehezítette, hogy nyilvánosságügyben vagy csak a népfront megbízásából írt javaslatot, vagy csak a MUOSZ állásfoglalását, esetleg egyik dokumentumot sem ismerte. A hozzászólók többsége élesen bírálta a sajtóirányítás rendszerét, a MUOSZ-nak a nyilvánossággal kapcsolatos álláspontját, a sajtóstruktúrában elfoglalt helyét. Az egyik jogász hozzászóló "jogilag abszurdnak" nevezte a sajtóirányítás rendszerét. A párt szerepe e területen túlontúl közvetlenül érvényesül, mert lényegében közhatalmi, nem pedig politikai eszközökkel irányítja, befolyásolja a tömegkommunikációt. Többen lényegesnek nevezték, hogy a pártnak, s ne az apparátus egynéhány tagjának legyen tájékoztatáspolitikája. E szempontból vetődött fel, hogy világos munkamegosztásra lenne szükség a párt és a társadalom között, azaz jogi szabályokkal legyen meghatározva a párt, illetve a civil társadalom "felségterülete". Ebből következően a sajtótörvényt számosan bírálták. E törvénnyel szemben - melyet lényegét tekintve sajtóigazgatási rendeletnek nevezhetnénk - egy olyan új, demokratikus sajtótörvény megalkotására tettek javaslatot, amely a sajtószabadság komplex állampolgári jogán alapszik, azaz tartalmazza a gondolatközlés, a lapalapítás, -terjesztés és -előállítás szabadságát. Tehát - ha az adott sajtótermék céljaival nem sérti az alkotmányunkban foglaltakat, akkor - a jelenlegi engedélyezési eljárást egy bejelentési eljárássá kellene változtatni, s az állam sajtóval kapcsolatos teendőit a nyilvántartásba vételre kellene korlátozni. A lapgazdák valós felelősségének érvényesülését többen sürgették. A Magyar Újságírók Szövetségét szinte minden hozzászóló kritizálta. Elsősorban az érdekvédelmi tevékenységet hiányolták e szakmai szervezet működéséből. A szövetség apparátusa - a hozzászólók szerint - túlhangsúlyozza szerepét, az újságíró-társadalom egészét érintő kérdésekben (pl. a nyilvánosság témakörében) a tagság véleményének széles körű, demokratikus feltárása nélkül alakítja ki a MUOSZ álláspontját.
Mivel az újságíró-szövetség az elmúlt évben nem tudott fórumává lenni egy, a nyilvánosságról másként gondolkodók körének, javasolták: alakuljon meg egy új fórum, egy országos egyesület, a Nyilvánosság Klubja, amely a népfront támogatásával működne, azzal a céllal, hogy fóruma legyen a társadalmi haladást szolgáló gondolatoknak, hozzájáruljon az állampolgárok tájékozódásának és tájékoztatásának szélesítéséhez, s adott esetben érdekvédelmi funkciót gyakoroljon.
(Szegedi Egyetemi Élet, 1988. február 2.)
Felhívás egyesület alapítására
A magyarországi gazdasági-társadalmi-politikai megújuláshoz nélkülözhetetlen a nyilvánosság reformja. Ennek tudatában kezdeményezzük most egy országos egyesületként működő szervezet, a Nyilvánosság Klub megalapítását. Az egyesület fölött a törvényességi felügyeletet a Hazafias Népfront Országos Tanácsa gyakorolná.
Szándékaink szerint a Klubba bárki beléphet, aki az egyesület céljaival azonosul. A Klub
- fórumot kíván nyújtani a társadalmi haladást szolgáló gondolatoknak, véleményeknek, álláspontoknak, elősegítve publikálásukat;
- tágítani kívánja a nyilvánosság mai kereteit, hozzájárulva az állampolgárok tájékozódásának és tájékoztatásának kiszélesítéséhez;
- együttes fellépéssel elejét kívánja venni a társadalmi nyilvánosságot csorbító módszereknek, eljárásoknak, illetve orvosolni kívánja az ilyen eljárásokból származó sérelmeket.
Alapítók: Babus Endre (HVG), Bálint B. András (Magyar Hírlap), Gálik Mihály (Magyar Rádió), Halmai Gábor (MKKE), Hirschler Richárd (HVG), Kocsis Györgyi (HVG), Lázár Guy (TK), Mélykuti Attila (Magyar Nemzet), Mézes Flórián (HVG), Molnár Gabriella (Közgazdász).
Budapest, 1988. január 14.
Aczél Gábor (Központi Sajtószolgálat), Andor Mihály (Művelődéskutató Intézet), Árva László (Tervgazdasági Intézet), Árvay Sándor (Magyarország), Ballai József (Petőfi Népe), Balog Imre (Pénzügykutató RT), Bán András (Magyar Nemzet), Bán Károly (Magyar Hírlap), Bánki András (Magyar Hírlap), H. Barta Lajos (Magyar Nemzet), Bayer József (Társadalomtudományi Intézet), Beck János (nyugalmazott nagykövet), Beke Pál (Művelődéskutató Intézet), Bihari Mihály (ELTE), Bika Julianna (Pallas Kiadó), Bodor Pál (Magyar Nemzet), Bognár Nándor (Magyar Nemzet), Bognár Róbert (Mozgó Világ), Bossányi Katalin (Népszabadság), Botlik József (Magyar Nemzet), Bozzai Rita (Világgazdaság), Braun Ágoston (Magyar Hírlap), Breitner Miklós (Verseny és Vállalkozás), Budai Katalin (Akadémia Kiadó), Csáki Judit (Színház), Csató Tanka Katalin (Hungria), Csillag István (Pénzügykutató RT), Csillag Tamás (Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem), Csűrös Csilla (Magyar Rádió), Dallos Zsuzsa (Gyermekünk), Darányi Marianna (szabad foglalkozású újságíró), Deák Andrea (MKKE), Dénes Ferenc (MKKE), Emőd Pál (Világgazdaság), Endrész István (Heti Világgazdaság), Faludi Gergely (Világgazdaság), Fekete Gyula Attila (A Jövő Mérnöke), Forró Péter (Magyar Hírlap), Franka Tibor (Magyar Hírlap), Gádor Iván (Magyar Hírlap), Gálik Mihály (Magyar Rádió), Gallyas Ferenc (nyugalmazott dokumentátor), Gazsó L. Ferenc (Magyar Hírlap), Gergely László (Magyar Nemzet), Gerlóczy Ferenc (HVG), Gömöri Judit (Képes Hét), Gremsperger Nándor (Magyar Hírlap), Gróf Róza (Szegedi Egyetem), Gyertyán Ervin (nyugdíjas újságíró), Hajduska Miklós (Világgazdaság), Hajnal László (A Jövő Mérnöke), Hann Endre (Tömegkommunikációs Kutatóközpont), Hámor Szilvia (Népszabadság), Sz. Halász Ágnes (nyugdíjas egyetemi docens), Hauszerl József (Művelődéskutató Intézet), Hegedüs István (Szociológiai Intézet), Hegyes Zoltán (Magyar Hírlap), Hegyi Gyula (Magyar Hírlap), Hidy Péter (Művelődéskutató Intézet), Hollauer Tibor (Magyar Rádió), Horváth Dávid (Ország-Világ), Horváth István (Magyar Ifjúság), Horváth L. István (Magyar Nemzet), Horváth László (A Jövő Mérnöke), Horváth Mihály (Szépirodalmi Könyvkiadó), Horváth Zoltán (HVG), Hüvös András (Budapesti Műszaki Egyetem), Ilovszki Gabriella (MKKE), Józsa György (Magyar Nemzet), Juhász Pál (Pénzügykutató RT), Kapitány Ágnes (Művelődéskutató Intézet), Kapitány Gábor (Művelődéskutató Intézet), Karinthy Ferenc (író), Kerekes Zsuzsa (MKKE), Kertész Péter (Magyar Nemzet), Kéri László (Társadalomtudományi Intézet), Kindler József (MKKE), Kmetty Attila (szabad foglalkozású újságíró), Kocsi Ilona (Magyar Hírlap), Kocsis Károly (MKKE), Komócsin Sándor (Közgazdász), Kondor Katalin (Magyar Rádió), Korányi Tamás (Ötlet), Kovács Zoltán (Magyar Ifjúság), Kovalcsik József (Művelődéskutató Intézet), Körtvélyes Éva (Világgazdaság), Krémer Balázs (Szociológiai Intézet), Kukorelli István (ELTE), Kupecz Krisztina (HVG), Kustán Sándor (ELTE), Lakatos Mária (Magyar Hírlap), Langmár Ferenc (Természetvédelem), László Ágnes (Képes Hét), Lengyel László (Pénzügykutató RT), Litván Károly (Világgazdaság), Lovas Zoltán (Világgazdaság), Lukácsi Béla (Magyar Rádió), Magyar Bálint (Medvetánc), D. Magyari Imre (Magyar Ifjúság), Márok Tamás (Szegedi Egyetem), Matolcsy György (Pénzügykutató RT), Mátyus Alice (Művelődéskutató Intézet), Megyesi Gusztáv (Élet és Irodalom), Melis Pálma (MTI), Merth László (szabad foglalkozású szociológus), Mezei András (ÉS), Miklós Éva (Központi Sajtószolgálat), Miklós Gábor (Népszabadság), Molnár Csaba (Orvosi Egyetem), Murányi Gábor (Magyar Nemzet), Muzslai Zoltán (Magyar Hírlap), Nagy Béla (Országos Vezetőképző Központ), Nagy Béla (szabad foglalkozású újságíró), Nahalka István (ELTE), Némedi Dénes (ELTE), Németh Péter (Magyar Hírlap), Nonn V. György (Magyar Hírlap), Nyakas Szilárd (Magyar Rádió), Ómolnár Miklós (Magyar Rádió), Palugyai István (Magyar Hírlap), Papp Tibor (MTI), Parti Nagy Lajos (író), Péli Tamás (festő), Péterfi Ferenc (Művelődéskutató Intézet), Péteri István (Magyar Hírlap), Pethő Lajos (Kisalföld), Pető András (HVG), Pilhál György (Magyar Hírlap), Piz Katalin (Szociológiai Intézet), Polgár Tibor (Filozófiai Intézet), Rádai Eszter (Magyar Rádió), Rehák Aranka (Népszabadság), Rejtő Gábor (szabad foglalkozású újságíró), Réz Márta (A Jövő Mérnöke), Róbert László (Hungria), Rózsa Iván (Közgazdász), Rózsa Péter (Magyar Rádió), Rózsahegyi György (Pénzügykutató RT), Salamon Gabriella (Világgazdaság), N. Sándor László (Magyar Hírlap), Scipiades Erzsébet (Magyar Hírlap), Seszták Ágnes (Képes Hét), Simon Ágnes (HVG), Sólyom László (ELTE), Stépán Balázs (Magyar Hírlap), Stern Gabriella (VOR), Szabó Gábor (Világgazdaság), Szalai Erzsébet (Pénzügykutató RT), Szalai Júlia (Szociológiai Intézet), Szále László (ÉS), Szántó Péter (ÉS), Szász János (Művelődéskutató Intézet), Székely János (ÉS), Szekrényessy Júlia (ÉS), Szendrei Lőrinc (Magyar Nemzet), Szente László (Magyar Rádió), Szényi Gábor (Magyar Nemzet), Szigethy András (Népszabadság), Szilágyi Eszter Anna (egyetemi hallgató), Szilágyi János (Képes Hét), Szoboszlay Péter (grafikus), Szöllősi Ferenc (Képes Hét), Szücs Gábor (IPV), P. Szücs Julianna (Mozgó Világ), Tálas Andrea (HVG), Tarján Tamás (Tömegkommunikációs Központ), Tarnói Gizella (Magyar Rádió), Teőke Gábor (A Jövő Mérnöke), Terestyén Tamás (Tömegkommunikációs Kutató Központ), Tibor Ágnes (Verseny és Vállalkozás), Tibori Timea (Művelődéskutató Intézet), Tihanyi László (MKKE), Tóth Gábor (Világgazdaság), Török Györgyné (Művelődéskutató Intézet), Turi Gábor (Egyetemi Élet), Újszászi Ilona (Szegedi Egyetem), Váncsa István (ÉS), Varga (Vasa) Zoltán (költő), Vargha János (biológus-újságíró), Várhegyi Éva (Pénzügykutató RT), Varjas Endre (ÉS), Vásárhelyi Júlia (HVG), Vásárhelyi Mária (Tömegkommunikációs Kutató Központ), Vaya Tamásné (Művelődéskutató Intézet), Vercseg Ilona (Művelődéskutató Intézet), Veress Pál (HVG), Veres Lajos (Magyar Hírlap), Vértessy Péter (Magyar Nemzet), Veszprémi Miklós (Magyar Nemzet), Vicsek Ferenc (Magyar Rádió), Virág F. Éva (Magyar Hírlap), Voszka Éva (Pénzügykutató RT), Vödrös Attila (Magyar Hírlap), Zádor Erika (Magyar Hírlap), Závoda Pál (Szociológiai Intézet), Zay László (Magyar Nemzet), Zelei Miklós (Szabadidő Magazin), Zsolnai László (MKKE), Zsubori Ervin (Magyar Nemzet). (A lista a kézírásos ívről készült, ezért az esetleges elírásokért az érintettek elnézését kérjük - A szerk.)
Levél a Hazafias Népfront főtitkárának
Tisztelt Pozsgay Elvtárs!
Az egyesületekről szóló 1981. évi 29. törvényerejű rendelet 2. paragrafusának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően ezúton kívánjuk bejelenteni, hogy - az Alkotmányban biztosított egyesülési jogunkkal élve - Nyilvánosság Klub néven országos egyesület szervezését kezdtük meg.
(A beadvány itt szó szerint megismétli a Klub céljait az egyesületi felhívás szövege alapján - A szerk.)
...Ezek a célok a jelenlegi államigazgatási szervezeti rendszerben - különös tekintettel a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának megszűntére - nem kapcsolódnak közvetlenül egyetlen főhatóság profiljához sem, ugyanakkor megfelelnek a népfrontmozgalom társadalmi megújulást, nagyobb közéleti nyilvánosságot célzó törekvéseinek.
Ezért az egyesület törvényességi felügyeletére a Hazafias Népfront Országos Tanácsát kérjük fel, élve az egyesületekről szóló törvényerejű rendelet 5. paragrafusának (1) bekezdésében foglalt azon lehetőséggel, amely szerint "a Minisztertanács vagy az illetékes miniszter hozzájárulásával az országos egyesület... felügyeletét társadalmi szervezet is elláthatja". Indokolhatja ezt az is, hogy a Klub szervezői közül többen részt vettek a HNF számára készült "Fordulat és reform" című tanulmányhoz kapcsolódó "A nyilvánosság reformja" című anyag megírásában. Ez utóbbi munka folytatása során született meg a résztvevőkben az egyesület szervezésének gondolata. 1988. január 14-én a MUOSZ keretében a sajtónyilvánosság kérdéseiről tartott vitaülésen a mellékelt egyesületalapítási felhívással fordultunk a jelenlevőkhöz. A Nyilvánosság Klub megalapítását eddig nyolcvanan támogatják aláírásukkal. A megjelölt céloknak megfelelően az egyesület nemcsak újságírók, hanem bárki előtt nyitva áll, aki törekvéseivel egyetért.
Őszinte tisztelettel a szervezők: Babus Endre, Gálik Mihály, Hirschler Richárd, Halmai Gábor.
Budapest, 1988. január 18.
"Ellenújságíró-szövetség"
Hetekkel ezelőtt volt egy rendezvénye az egyetemi lapok szakosztályának az Újságíró-szövetségben, melyben... a résztvevők két, a nyilvánosság helyzetével kapcsolatos anyagot vitattak meg... azóta sajtó és politikai körökben száll a hír: megalakult az ellenújságíró-szövetség! A megalapozatlan pletyka szóbeli tájékoztatóban is elhangzik, ezzel mintegy hivatalos jelleget öltve, sőt legutóbb a kormány szóvivője is célzott a nagy eseményre. Én ellenben csak dühös lettem az ellenújságíró-szövetség kifejezésen...
Vajon kinek jutott eszébe először a szó: ellenújságíró-szövetség? És miről? Én olvastam a Nyilvánosság Klubjának felhívását. Abban erről szó nincs. Arról sem, hogy aki utóbbiba szeretne belépni, annak ki kellene lépnie az előbbiből. A klub néhány mondatban leírt célkitűzései nem ellentétesek se az alkotmánnyal, se az Újságíró-szövetség célkitűzéseivel. Akkor meg mire megy itt a játék, ki terjeszti ezt a szót? Illetve, hogy ki(k), azt tudom. De miért?
...a monopolisztikus hatalomhoz, egypártrendszerhez szokott logikánk működik? Nem tudom. A hír viszont terjed. Így. Ami azt jelenti, hogy valaki hazudik...
Ellenjegyezte:
Szerkesztők
(Jövő Mérnöke, 1988. március 4.)
A kormányszóvivő tájékoztatója
Magyar Nemzet : Úgy tudom, az egyetemi lapok szakosztálya szervezett összejövetelt...
Válasz : Igen, én is hallottam, hogy az egyetemi lapok szakosztálya szervezett egy összejövetelt, amely sokféle kérdéssel foglalkozott: valószínűleg kevesebbet foglalkozott az egyetemi lapok ügyeivel, mint egyéb kérdésekkel. Természetesen mindenkinek jogában áll minden más kérdéssel is foglalkozni, mint ahogy, gondolom, az Újságíró-szövetségnek is jogában áll őrködni saját tagjainak jogállásán, lehetőségein.
A politikai intézményrendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos, hogy az egyesülési jogot alkotmányos alapelveinknek megfelelően tovább kell, tovább kívánjuk fejleszteni, bár - megítélésem szerint - az Alkotmány máris tág lehetőséget ad az egyesületek létrehozására, aminek az a jele, hogy napjainkban százszámra alakulnak új egyesületek. Hozzátenném: véleményem szerint mindenkinek saját magának és a saját elvei szerint kell elhatároznia, hogy egyik egyesületben vagy a másikban akar bent lenni. És nem hiszem, hogy a politikai meggyőződése lehetőséget ad bárkinek arra, hogy két ellentétes tartalmú egyesületben, egyesülésben vállaljon szerepet. De ez csak a "magánmegjegyzésem" a témához.
(Magyar Hírlap, 1988. február 15.)
Népfrontvita a sajtónyilvánosságról
A Hazafias Népfront Országos Elnöksége mellett működő Sajtó- és Tájékoztatási Bizottság szerdán kibővített ülést tartott, amelyen vitát rendezett a sajtónyilvánosságról és annak kiterjesztésére a Magyar Újságírók Országos Szövetségének választmánya által készített javaslatokról...
...A vitát összegező Siklósi Norbert - a bizottság teljes támogatásával - megállapította, hogy a Hazafias Népfront Országos Elnöksége mellett működő Sajtó- és Tájékoztatási Bizottság egyetért a MUOSZ állásfoglalásának szellemiségével, témája átfogó megközelítésével...
(MTI-hír, 1988. február 7.)
Plakát a Rakpart Klub február-márciusi programjáról
Kétévi kényszerszünet után újra működik a Rakpart klub - ismét eredeti helyén, a Belgrád rakpart 24-ben. Szeretettel várunk!...
1988. február 26.
A nyilvánosság kockázatai
Vitaindító: Halmai Gábor jogász és Hirschler Richárd újságíró (HVG)
(A rendezvény elmaradt. A Rakpart Klub szervezői a több száz fő részvételével lezajlott február 12-i és 19-i klubest után a soron következő nyilvánosságvitára nem kapták meg a Hazafias Népfront és a Magyar Szolidaritási Bizottság közös székházának földszinti tanácstermét. Ennek híre már február 25-én, a rendezvény előtt egy nappal eljutott több fővárosi szerkesztőségbe. Másnap, február 26-án 5 és 6 óra között mintegy száz érdeklődő gyűlt össze a Belgrád rakpart 24. előtt, a székházba azonban nem engedték be őket.)
Levél az MSZMP KB sajtót felügyelő titkárához
Tisztelt Berecz János!
1988. február 25-én az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályáról telefonon, illetve élőszóban az alábbiakat közölték számos főszerkesztővel: a TIT és a Népfront elhatárolja magát a Nyilvánosság Klubtól, ezért nem ad termet a Nyilvánosság Klub pénteki rendezvényének. A rendezvény tehát elmarad. A főszerkesztőket felhívták: találják meg a módját annak, hogy újságírók ne vegyenek részt a rendezvényen.
Mi, akik másokkal együtt a Nyilvánosság Klub egyesület alapítását kezdeményeztük, szükségesnek látjuk a következőket leszögezni:
A Rakpart Klub, illetve a Nyilvánosság Klub néven megalakítandó egyesület két teljesen különálló kezdeményezés. Ennek megfelelően a február 26-án tervezett rendezvényhez sem kapcsolódott semmilyen formában a még nem létező Nyilvánosság Klub országos egyesület, amelynek engedélyeztetéséről - mint azt Pozsgay Imre, a HNF főtitkára többször is megerősítette - tovább folytatják a tárgyalásokat.
Bár a Rakpart Klub tervezett pénteki (február 26-i) "A nyilvánosság kockázatai" című rendezvényének meghívott előadói: Halmai Gábor és Hirschler Richárd valóban a Nyilvánosság Klub egyesület kezdeményezői közé tartoznak, szó sem volt arról, hogy előadásukat ebben a minőségükben tartják. Vagyis a tények félreértelmezésén alapul az a kijelentés, hogy e rendezvény kapcsán a TIT vagy a HNF elhatárolja magát a Nyilvánosság Klubtól. A tervezett előadással ugyanis nem kellett vállalniuk a Nyilvánosság Klubot, mert az előadók - ismételjük - nem a még nem is létező egyesületet képviselték volna, hanem saját magukat.
Érthetetlen eljárás szerintünk, hogy az agitációs és propaganda osztály adminisztratív és félrevezető eszközökkel próbál megakadályozni ismeretterjesztő előadásokat. Ugyancsak érthetetlenek számunkra azok az erőfeszítések, amelyeket a tervezett Nyilvánosság Klub egyesület ellen folytat ugyanezen osztály. Mint az egyesületalapítási felhívásból - amelyet mellékelünk - kiderül, az egyesület céljai valóban egybeesnek az MSZMP több dokumentumában kimondott szándékokkal a nyilvánosság kiterjesztéséről, vagyis elvi kifogás e célok ellen ebből a szempontból sem emelhető.
Úgy gondoltuk, mindezt szükséges az Ön tájékoztatására leírni, hogy a jövőben a hasonló félreértelmezések elkerülhetők legyenek. (Levelünk másolatát elküldtük Grósz Károly miniszterelnöknek, Pozsgay Imrének, a HNF főtitkárának, továbbá a fontosabb tömegkommunikációs eszközök vezetőinek.)
Üdvözlettel :
Babus Endre, Bálint B. András, Halmai Gábor, Gálik Mihály, Hirschler Richárd, Kocsis Györgyi, Lázár Guy, Mélykuti Attila, Mézes Flórián, Molnár Gabriella
(1988. február 29.)
Berecz János válasza
Babus Endre
Heti Világgazdaság szerkesztősége
Budapest
Bejelentésüket kézhez kaptam, kivizsgáltattam. Megállapítottam, hogy az agitációs és propaganda osztály a Rakpart Klubnak a Nyilvánosság kockázatai címmel meghirdetett előadásáról váltott szót a főszerkesztőkkel. Feltételezésük tehát téves információn alapul.
Kérem Önt - mint az aláírók névsorában az elsőt -, hogy válaszomat ismertesse a bejelentés aláíróival.
Üdvözlettel:
Berecz János
(1988. március 18.)
Pozsgay Imre felszólalása a fiatal ügyvédek zamárdi találkozóján
...- A nyilvánosság egyesületből lesz-e valami? - kérdezik. Mintegy 160 személyiség, nemcsak újságírók, kezdeményezték úgynevezett Nyilvánosság Klubja című egyesület felállítását pár héttel ezelőtt. A szándékukról nyilatkozva az egyesületalapítási kérelmet a Hazafias Népfronthoz juttatták el... Ennyit a történésről. Az azóta történtekről... Ez nem kevésbé volt zavarbeejtő akció, mint minden hasonló kezdeményezés, és e körül a ködösítés meg a rosszhiszemű híresztelések egyaránt megjelentek. Például a rosszhiszeműek olyanok, hogy a Hazafias Népfront elhatárolta magát ettől és nem kíván vele foglalkozni. Ez nem felel meg a valóságnak... Mi pártolólag fogjuk a döntéshozó hatóság elé terjeszteni az egyesületalapítási kérelmet...
(1988. február 27.)
Évindító elnökségi ülés
Vitatott nyilvánosság
Február 11-én tartotta idei évnyitó ülését a MUOSZ elnöksége Pálfy József elnökletével.
...Az elnökség végezetül az egyetemi lapok szakosztályának legutóbbi rendezvényét értékelte.
E napirendi pont háttere: a 25-30 tagú szakosztály "konzultációs beszélgetést" szervezett január 14-re a nyilvánosság növeléséről a Magyar Sajtó Háza Rózsa Ferenc-termében. Az ülésre 120-an jöttek el, a jelenlévők többsége nem a szakosztály tagja volt, sőt a külön meghívottak közül igen sokan a MUOSZ-nak sem tagjai. Ez utóbbiak is igen aktívan részt vettek a vitában, amelyet a szövetségünkben kialakult hagyományoktól eltérően s anélkül, hogy arról előzetes egyetértés jött volna létre, magnetofonra rögzítettek.
A rendezvényen, lényegét tekintve, két koncepció vitája zajlott le. Az egyik a választmány állásfoglalása, amely korszerűbb sajtóirányítás megteremtésére irányul, foglalkozik a politikai intézményrendszer és a tájékoztatás fejlődési egyenetlenségeivel, a tömegtájékoztatás anyagi-technikai elmaradottságával, a lapstruktúra továbbfejlesztésével, a lapalapítók felelősségével, az újságírók élet- és munkakörülményeinek ösztönző alakításával, s az újságírás gyöngeségeiről sem hallgat... A vita résztvevői elé kerülő másik elképzelés a Reform és nyilvánosság című úgynevezett alternatív anyag volt. Ez utóbbi egyoldalúan, főleg a sajtóirányítás erőteljes kritikájával foglalkozott. A vita során egy előre elkészített felhívás is elhangzott a "mindenki számára nyitott" "Nyilvánosság Klubjának", tehát a nyilvánosságról másképpen gondolkodók fórumának létrehozására s az erre irányuló további aláírásgyűjtésre.
...a fentiekre is utalt Megyeri Károly főtitkár, megállapítván, hogy a szervezés kikerült a szakosztály kezéből. Kijelentette: igaz, hogy a sajtó helyzetére, a MUOSZ tevékenységére vonatkozó jogos bírálatok is elhangzottak. Ám a jellemzőek a párt és állami irányítás egyoldalú kritikája jegyében a "hatalom" és a sajtó partneri viszonyát tagadó, szembeállítását kifejtő nézetek voltak, továbbá a MUOSZ-t sommásan elmarasztaló bírálat, annak hangoztatásával, hogy érdekvédelmi szerepét állítólag egyáltalán nem tölti be. A főtitkár azt is kérte az elnökségtől, erősítse meg azt az álláspontot, hogy minden szakosztálynak az a dolga, hogy saját tagjai számára szervezzen szakmai, politikai és egyéb rendezvényeket...
A vitában az elnökség túlnyomó többsége hangoztatta: szövetségünkben csakúgy, mint eddig, olyan tevékenységnek kell folynia, amely megfelel az alapszabály szellemének, a sajtóirányítás és az újságírók közötti partneri kapcsolat fejlesztésére irányul. A MUOSZ - hangzott el a többi között - nem válhat a felelőtlen, rendszerünk alapjait is megkérdőjelező minősítések fórumává. Ami a klubalapítás szándékát illeti, elhangzott ez is: a jószándék - amely vitathatatlan - néha kevés. Nem tud senki válaszolni arra, milyen politikai erők mire használhatnak fel egy nem tisztázott programú, valójában nem klub-jellegű szervezetet...
...Az elnökség felhívta szakosztályainkat, mindenekelőtt az egyetemi lapok szakosztályát, hogy figyelmüket, az alapszabály szerint, elsősorban az előttünk álló konkrét feladatok megoldására összpontosítsák, például a nyilvánosságra vonatkozó választmányi döntésben megfogalmazott határozat végrehajtására. A szövetség elnöksége kifejezte azt, hogy a MUOSZ az újságíró-társadalomnak az a fóruma, ahol megvannak a szervezeti feltételek ahhoz, hogy ezután még hatékonyabban érvényesíthessük érdekeinket, és munkálkodhassunk a sajtó nyilvánosságának növeléséért, társadalmi céljaink megvalósításáért.
(Magyar Sajtó, 1988. március)
Levél a Magyar Sajtó főszerkesztőjéhez
Tisztelt Sztrapák Ferenc!
A Magyar Sajtó márciusi számában "Évindító elnökségi ülés" címmel közlemény látott napvilágot, s ebben többek között a MUOSZ-elnökség értékelte az egyetemi lapok szakosztályának január 14-i rendezvényét. Úgy véljük, ez az értékelés torzítja a rendezvényen történteket, kommentárjai, megállapításai pedig tendenciózusak.
Az elnökség nevében fogalmazott értékelés megállapítja, hogy az ülés mintegy 120 résztvevőjének többsége nem a szakosztály tagja volt, sőt sokan nem is MUOSZ-tagok voltak, ennek ellenére aktívan részt vettek a vitában. Ezzel szemben először: a vitában csupán két felszólaló nem volt a MUOSZ tagja. Másodszor úgy gondoljuk: az újságíró-szövetség rendezvényei nyilvánosak a társadalom bármely állampolgára számára, függetlenül attól, hogy MUOSZ-tagok, netán újságírók, vagy sem, s ha a téma nem szűken szakmai - mint ahogy a nyilvánosság kérdése nem az -, a vita minőségét javíthatja, a résztvevők látókörét szélesíti, ha az eszmecserén nem újságíró foglalkozásúak is elmondják információikat, véleményüket. A szövetség alapszabályának egyetlen pontja sem tesz róla említést, hogy bármely szakosztály rendezvényén csak annak tagjai vehetnek részt, s véleményünk szerint ez nem ellenkezik sem a szabályokkal, sem a szövetség szellemével.
Az értékelés azt is megjegyzi, hogy a vitát "a szövetségünkben kialakult hagyományoktól eltérően, s anélkül, hogy erről előzetes egyetértés jött volna létre, magnetofonra rögzítették". Talán mellőzzük most a vitát a szövetségben kialakult jó vagy rossz hagyományokról, ami azonban a tényeket illeti: a rendezvény kezdetekor tett bejelentés mindenki számára világosan tisztázta, hogy a hozzászólásokat magnetofonra kívánják venni, lehetőséget teremtve ezáltal arra, hogy aki erre nem vállalkozik, az a nyilvános felszólalástól elálljon. A magnófelvétel alapján utóbb készült jegyzőkönyv teszi egyebek között most is lehetővé, hogy a rendezvényen elhangzottakat a tényeknek megfelelően rekonstruálni lehessen. Ezzel kapcsolatban célszerűnek tartjuk és ezért javasoljuk, hogy a Magyar Sajtó - a terjedelmi lehetőségeknek megfelelő, rövidített formában - közölje ezt a jegyzőkönyvet, s ez esetben a lap minden olvasója maga ítélhetné meg az elhangzottakat, nem szorulna mások interpretációjára.
...Az értékelés utalásszerűen tesz említést a rendezvényen elhangzott felhívásról is, amely bejelenti a Nyilvánosság Klubja nevű országos egyesület megalakítási szándékát. Mint a felhívást követően tett, "szervezkedést" emlegető inszinuációkra reagálva is elhangzott, nem történt más, mint hogy állampolgárok az Alkotmány által biztosított egyesülési jogukkal kívántak élni, minden törvényes feltételnek eléget téve.
...Mint a közleményben szerepel, az Elnökség álláspontja szerint minden szakosztálynak az a dolga, hogy saját tagjai számára szervezzen szakmai, politikai és egyéb rendezvényeket. Úgy gondoljuk, az Elnökség ilyen beavatkozása a szakosztályok munkájába nem egyezik azzal a hatáskörrel, amellyel az Alapszabály az Elnökséget felruházta.
Ugyancsak szerepel a közleményben, hogy az Elnökség szerint "a MUOSZ nem válhat a felelőtlen, rendszerünk alapjait is megkérdőjelező minősítések fórumává". ...ilyesfajta értékelést megengedhetetlenül tendenciózusnak tartunk. Ugyanúgy a legképtelenebb belemagyarázásoknak ad teret az a megfogalmazás, amely szerint "nem tud senki válaszolni arra, milyen politikai erők mire használhatnak fel egy nem tisztázott programú, valójában nem klub jellegű szervezetet". Úgy véljük, ilyen beállításban bármely társadalmi szervezet létjogosultságát - a MUOSZ-ét is - meg lehetne kérdőjelezni. (...)
Kérjük a Magyar Sajtó szerkesztőbizottságát és főszerkesztőjét, hogy ezt a levelünket - amelynek másolatát Megyeri Károly főtitkárnak megküldjük - a Magyar Sajtóban közölni szíveskedjenek.
Gróf Róza (az Egyetemi Lapok szakosztályának elnöke), Hirschler Richárd, a Nyilvánosság Klub alapítói: Babus Endre, Bálint B. András, Gálik Mihály, Halmai Gábor, Kocsis Györgyi, Mélykuti Attila, Lázár Guy, Mézes Flórián, Molnár Gabriella.
(1988. március 25.)
(A válaszlevél közlése elől a Magyar Sajtó szerkesztősége elzárkózott.)
Gyertyán Ervin:
A nyilvánosság és a MUOSZ
...a MUOSZ múltbéli szerepének marxista elemzése, amelyből tevékenységének mai hiányosságai is fakadnak, s amelyek miatt oly sok kollégánk érzi vagy érezte jobbik esetben szócséplő sóhivatalnak, még jobb esetben karitatív intézménynek (üdülés, autó, orvosi ellátás, uszodabérlet, egyéb kedvezmények és szórakozási rendezvények), amikért valóban hálásak lehetünk. Rosszabbik esetben azonban - az újabban történt pozitív elmozdulást megelőzően hosszú éveken át - az újságírói érdekektől, a szakmától elidegenedett, zord és nagyképű hatóságnak, amely nem önnön tagsága, nem a zsurnalisztikai kultúra és erkölcs, nem a marxi elmélet, a teremtő gondolat, az igazságos - tehát mindig progresszív - társadalomkritika szellemi érdekvédelmét, de a fensőbbség szervilis és stréber kiszolgálását érezte feladatának. Jövőre lesz negyven esztendeje, hogy a MUOSZ tagja vagyok. De alig találkoztam még azzal, hogy ez a szervezet bármely újságírót is megvédett volna (legalábbis megpróbált volna megvédeni) a főszerkesztői, és bármely főszerkesztőt a felsőbb hatóságok önkényével, szeszélyével, hozzá nem értésével, elvtelen klikkeskedésével szemben. Pedig ki ne tudna ilyen esetekről?
...A legkirívóbb bizonyítéka ennek éppen az újságíró-szövetség lapja - a Magyar Sajtó -, amelynek hasábjaira szánom ezt az írásomat, s amelynél évtizedeken át értelmetlenebb, fölöslegesebb, üresebb orgánumot talán az egész magyar sajtótörténet nem ismer. Szerencsére az utóbbi időben ez is örvendetesen megváltozott, bár még mindig nem találta meg teljesen helyét és feladatkörét a lap az előző évek mucsai önképzőkörösdije után...
...Le kell számolnunk azzal a szellemellenes és primitív felfogással, amely a MUOSZ-t valamiféle félkatonai szervezetnek minősítené (és minősíti is), és az újságíróban - megtagadva tőle az önálló és kezdeményező szellemi alkotás fontos lehetőségeit - csak parancsot teljesítő sorkatonát lát... Ki kell harcolnunk, hogy a sajtóirányítás ne történhessen a titkos kamarillák módszerével, és döntéshozói - akik a lehetőség szerint maguk is a legjobb, legfelkészültebb és legnagyobb tiszteletnek örvendő újságírók legyenek - maguk is nyilvánosan feleljenek intézkedéseikért, álljanak ki véleményük mellett, s az újságíró fegyverével - a tollal - védjék meg adminisztratív döntéseiket is, amelyek, belátjuk, lehetnek olykor elkerülhetetlenek, de nem lehetnek indokolatlanok, szeszélyesek, megfellebbezhetetlenek...
(Magyar Sajtó, 1988. március)
"A nyilvánosság ellenőrzése nélkül visszarendezhető minden reform"
Beszélgetés Pozsgay Imrével
- A népfront lapja, a Magyar Nemzet részletes tudósítást közölt nem oly régen arról, hogy egyik testülete megvitatta a MUOSZ Állásfoglalás a sajtónyilvánosság kiterjesztéséről című anyagát. Nem lett volna indokoltabb, hogy előbb a HNF felkérésére, időben is korábban elkészült vitaanyagot tárgyalják meg?
- Lehet, hogy indokolt lett volna, ám két különböző dologról van szó. A HNF Országos Elnöksége, illetve Országos Tanácsa mellett sokféle munkabizottság dolgozik. Ezek között az egyik a Tájékoztatási és sajtóbizottság, amelynek tagjai és vezetői helyesnek látták, hogy a MUOSZ kínálatával foglalkozzanak. Az Országos Tanács mellett működik a Társadalompolitikai Tanács. A népfront munkarendjében - s ezt ne tekintse bürokratikus válasznak, hanem érdeminek - a Tanács felkérésére készült, a nyilvánosságról szóló anyagot ebben a testületben szeretnénk megvitatni... A Társadalompolitikai Tanács a népfront életében nagyobb jelentőségű intézmény, mint a Tájékoztatási és sajtóbizottság, mely az elnökség mellett tanácsadó-konzultatív testület. A Társadalompolitikai Tanács pedig integráló szervezeti forma, amelyben a Fordulat és reformot vitattuk meg.
... - Szakosztályülésünk negatív megítélésének másik indoklása, hogy ott - előzetes tudomásunk nélkül - elhangzott a felhívás, hogy alakuljon meg egy országos egyesület, a Nyilvánosság Klubja. Azóta is igen sok mendemonda terjeng az egyesület szándékáról, a MUOSZ vezetői közül néhányan "ellenújságíró-szövetségnek" minősítik a kezdeményezést. Tudomásunk van arról, hogy az alapító tagok felkeresték a HNF főtitkárát. Ezért kérdezem: hogyan vélekedik a Nyilvánosság Klubról? A népfront mennyiben tudja támogatni ezt a kezdeményezést?
- Mindenekelőtt: én nem tartom ellenújságíró-szövetségnek. Más ennek a szerepe, funkciója, ahogy én az alapítók dokumentumából kiolvastam. A másik megjegyzésem a válaszom előtt: én nem tudhatom, de talán nem is fontos tudnom, hogyan történt a kezdeményezés. Ez a szakma belügye maradhat - mindaddig, amíg a törvényes, például a Sajtótörvény és az Alkotmány keretei között mozog. Megvizsgáltam azt a beadványt, amelyet 10 kezdeményező újságíró és talán 160 más személy aláírt, nemcsak a sajtó munkatársai, ami mutatja, hogy nem pusztán újságíróügyről van szó. Nem az én dolgom a hatósági igen vagy nem kimondása. De a kezdeményezésben sem a Sajtótörvénybe, sem általában törvényekbe és Alkotmányba ütköző elemet nem fedeztem fel...
... - Szakmai ügy is, a MUOSZ hogyan áll ehhez a rendezvényhez és az ott elindult kezdeményezéshez. Ám mindez a nyilvánosság mai állapotára utal, ugyanúgy, mint a tény: az aláírók közül többeket, újságírókat is atrocitások érnek, pl. munkahelyi fenyegetőzés formájában, aláírásuk visszavonását célozva.
- Én erről nem hallottam. Azt viszont tudom, a népfront lapjánál ilyen nem történt. De annyit hozzáteszek, akik egy törvényes kezdeményezésre a nyomásnak ilyen eszközeit alkalmazzák, azokra könnyen rábizonyítható, hogy a hatalommal visszaélnek. Azt kell megvizsgálni, nincs-e szó hatalommal való visszaélésről...
Ujszászi Ilona
(Szegedi Egyetem, 1988. március 23.)
Grósz Károly a MUOSZ elnökségi ülésén
Február 24-én tartotta idei második ülését a MUOSZ elnöksége Pálfy J. elnökletével...
...Bossányi Katalin (Népszabadság) és Vince Mátyás (Heti Világgazdaság) a gyorsírói jegyzőkönyvre való hivatkozás ellenére megkérdőjelezte, hogy legutóbb egyhangú határozat született a nyilvánosságról másként gondolkodók tervezett klubjával kapcsolatban. (A hiteles jegyzőkönyv szerint Pálfy József vitazárójában javasolta, hogy "az elnökség fogadja el Megyeri elvtárs tájékoztatóját, az abból adódó következtetéseket, az önkritikus elemzésekkel együtt is... Egyetért ezzel a tisztelt elnökség? [Igen] Köszönöm. A következő napirendi pontunk...") Ellenvetés tehát nem hangzott el... Igaz, kézfelnyújtásos szavazás sem volt.
...Többen visszatértek az egyetemi szakosztályi vita és a "Nyilvánosság Klubja" kezdeményezés értékelésére. A jelenlévők közül Vince Mátyás és Bossányi Katalin nem értett egyet ezek negatív jellemzésével, Hárs István továbbra is veszélyesnek ítélte azt a hangulatot, amely kifejeződött a szakosztályi vitában s a klub céljaiban...
...Grósz Károly a "Nyilvánosság Klubjáról" is elmondott néhány gondolatot:
- Azt kértem a Magyar Hírlap főszerkesztőjétől, beszéljen azokkal a munkatársakkal, akik aláírták a belépési nyilatkozatot. Nem azért tettem, hogy bármilyen nyomást gyakoroljak rájuk, hanem tudni szeretném, mi a céljuk a kormány lapjánál. Az derült ki, hogy ez nem más, mint tiltakozás az irányítás jelenleg kialakult gyakorlatával szemben. Milyen irányítás? Pártirányítás, kormányirányítás? Nem hiszem, hogy ezt ilyen formában kell csinálni. Én egyébként mindenfajta szerveződést, öntevékeny törekvést, ha az felelősségtől áthatott, s a szocializmust segíti, nemhogy elleneznék, hanem támogatok. Szerintem együtt kellene megbeszélni, melyek azok a szervezeti formák és módszerek, amelyek érdemesek a támogatásra. Tudnunk kell, milyen szándék vezeti azokat, akik ilyesmiket elindítanak. A vezetésnek is időre van szüksége, hogy elrendezze viszonyát a különböző vállalkozásokhoz. Mostanában divat ez a módszer és gyakorlat. Csoportosulások születnek, és egy részük el is múlik önmagától. Nem lenne jó, ha az értékek is velük múlnának el. A kampányok egyikének, másikának - amelyeknek részesei vagyunk - politikai üzenet jellege van. Ezért ma a vezetés érzékenyebb a szokásosnál. Úgy gondolom, ez is el fog múlni. Azt kérjük azoktól, akik velünk dolgoznak, hogy avassanak be az ilyen törekvéseikbe. Nem beszélünk le senkit, de azt a jogot fenntartjuk, hogy eldönthessük: együtt dolgozunk-e velük, vagy sem.
(Magyar Sajtó, 1988. április)
Kedves (leendő) tagtársunk!
Szerveződő egyesületünk, a Nyilvánosság Klub alapító tagjai közül heten (Babus Endre, Gálik Mihály, Halmai Gábor, Kocsis Györgyi, Hirschler Richárd, Lázár Guy és Molnár Gabriella) április 25-én hétfőn találkoztak a Hazafias Népfront főtitkárával, Pozsgay Imrével. A találkozón a HNF főtitkára elmondta, hogy a Nyilvánosság Klub alapítási kérelmét - a Népfront támogatói javaslatával együtt - a közelmúltban beterjesztette engedélyezésre a Minisztertanács Hivatalához. (Emlékeztetőül: a kormány [vagy az illetékes miniszter] hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy egy országos egyesület törvényességi felügyeletét társadalmi szervezet - esetünkben a HNF Országos Tanácsa - elláthassa.) Pozsgay Imre tájékoztatta a jelenlévőket arról is, hogy a klub engedélyezése ügyében nemrégiben szót váltott a miniszterelnökkel, továbbá a közvetlenül illetékes kormánytisztviselővel, Németh Jenővel. (Megjegyezzük: az egyesület engedélyezésére - az államigazgatási eljárásról szóló törvény értelmében - általában 30 nap, indokolt esetben 60 nap áll az eljáró államigazgatási szerv rendelkezésére.)
A HNF főtitkára ugyancsak elmondta: a Népfront Társadalompolitikai Tanácsa várhatóan május végén vagy júniusban fogja megvitatni a HNF megbízásából készült Nyilvánosság reformja című anyag továbbfejlesztett változatát. Ezzel kapcsolatban Pozsgay Imre tájékoztatta a jelenlevőket arról, hogy az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályától a közelmúltban azzal a javaslattal fordultak hozzá, hogy a Társadalompolitikai Tanács említett ülése tűzze napirendjére az agitprop. osztály várhatóan május közepére elkészülő sajtónyilvánosság-anyagát is. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a két elemzés együttes vitája hasznos lehet, ezért az Agitációs és Propaganda Osztály javaslatának elfogadása mellett döntöttek.
A találkozón a HNF főtitkára említést tett arról, hogy a Nyilvánosság Klub szervezésével kapcsolatos véleményét a közelmúltban kifejtette abban az 1988. március 23-án megjelent interjúban, amit a Szegedi Egyetem című lapnak adott. Az interjú szövegét mellékeljük.
Budapest, 1988. május 3.
A szervezőbizottság
Választmányi ülés soron kívül - Állásfoglalás
...ülést tartott a MUOSZ választmánya március 8-án a Magyar Sajtó Háza Rózsa Ferenc termében, Pálfy József elnökletével.
...A választmány alapos vitát folytatott a nyilvánosság ügyéről és a MUOSZ szükségszerűen módosuló, növekvő szerepéről... A testület tagjai végezetül 28 támogató szavazattal, öt ellenszavazattal és két tartózkodással a következőképpen foglaltak állást:
1. A választmány egyetért az elnökségnek a február 11-i ülésén kialakított állásfoglalásával, amely az egyetemi lapok szakosztálya által szervezett rendezvény értékelésére és az abból adódó következtetésekre vonatkozik. A választmány is úgy véli, hogy a MUOSZ az újságíró-társadalomnak az a szervezete, amely alkalmas érdekei képviseletére, és arra is, hogy a sajtónyilvánosságról folyó mindenfajta konstruktív vita fórumává váljon...
Magyar sajtó - Viták kezdetén
...Már a MUOSZ-dokumentum elfogadása után került sor az újságíró-szövetség egyik legkisebb létszámú szakosztálya ("Egyetemi Lapok") rendezésében arra a vitára, amelynek résztvevői többségükben nem e szakosztály tagjai voltak. A vita szervezői olyanokat is meghívtak, akik nem újságírók, s végül a MUOSZ dokumentumával együtt megtárgyalták a nyilvánosság reformjával foglalkozó úgynevezett alternatív anyagot. Ez - eltérően a MUOSZ-dokumentum összetett szemléletétől - egyedül a sajtóirányítás erőteljes kritikájára összpontosít. Miközben a sajtó helyzetére, a MUOSZ tevékenységére vonatkozó jogos, konstruktív bírálatok is elhangzottak e vitában, túlsúlyban a párt- és állami irányítás egyoldalú kritikája jegyében a hatalom és a sajtó partneri viszonyát tagadó s az azokat szembeállító nézetek kerültek. (Az alternatív anyag "felvezetője" szerint a sajtóirányítás állítólag azt várja, hogy "ne propagáljuk a kilátástalanságot, a haldoklónak ne súgjuk jobbról és balról, hogy meg fogsz halni". Egy másik felszólalás szerint "Nagy Lajos - nem a király, hanem az író - mondotta egyszer, hogyan vitatkozhatnék én Révaival, amikor a fejem be van dugva egy hurokba, aminek a kötélvégét Révai tartja a kezében. Azóta Nagy Lajos is halott, Révai is halott, a hurok él." Kommentár - annak taglalása, hogy kit vagy mit kell haldoklónak tartani, vagy hogy miként lehet a mai sajtóirányítást bírálandó hibáival, fogyatékosságaival együtt a Rákosi-korszakéhoz hasonlítani - nem szükségeltetik.)
A vita során egy előre elkészített felhívás is elhangzott a "mindenki számára nyitott" Nyilvánosság Klubjának, kifejezetten mint a nyilvánosságról másként gondolkodók klubjának megalakítására s az erre irányuló aláírásgyűjtésre.
A MUOSZ elnökségének február első felében tartott ülésén az Egyetemi Lapok rendezvényét értékelve elhangzott: az újságíró-szövetség nem válhat a fent idézettekhez hasonló jellegű minősítések fórumává. Ami a klubalapítás szándékát illeti, itt kapott hangot ez is: a jószándék - amely vitathatatlan - néha kevés. Senki nem tud válaszolni arra, milyen politikai erők, milyen célra használhatnak fel egy nem tisztázott programú, valójában nem klub jellegű szervezetet.
Az aláírásgyűjtés egyébként kevés sikerrel járt, annak ellenére, hogy azt az alternatív dolgozat propagálásával esetenként olyan módon kötötték össze, mintha az a népfront jóváhagyását élvezné. Ha azonban népfrontanyagról beszélni lehet, ez ma a MUOSZ választmányának állásfoglalása, amelyet a Hazafias Népfront Országos Elnöksége mellett működő sajtó- és tájékoztatási bizottság kibővített ülése megvitatott és egyetértéséről biztosította a szellemiségét és törekvéseit egyaránt...
Vajda Péter
(Magyarország, 1988/13.)
(Az idézett Vajda Péter-cikk a lappéldányok egy részében aláírás nélkül jelent meg.)
Levél Novobáczky Sándorhoz, a Magyarország szerkesztőjéhez
Tisztelt Novobáczky Sándor!
A Magyarország 1988. március 25-i számában "Magyar sajtó - Viták kezdetén" címmel cikk jelent meg, amely kitér a Magyar Újságírók Szövetsége (MUOSZ) egyetemi lapok szakosztályának január 14-i vitájára, a Nyilvánosság Klub néven szervezés alatt álló országos egyesület alapítóinak ott elhangzott felhívására, foglalkozik a "Nyilvánosság reformja" című dokumentummal. Mint közvetlenül érintettek, élünk a válaszadás jogával, s reméljük, hogy a Magyarország - korábbi jó hagyományaihoz híven - helyt ad véleményünknek.
A szerző, szinte szó szerint idézve a MUOSZ elnökségének a Magyar Sajtó című kiadvány márciusi számában közölt értékelését, megállapítja: az egyetemi lapok szakosztályának vitáján részt vettek többsége nem volt az egyetemi lapok szakosztályának tagja, sőt a vita szervezői olyanokat is meghívtak, akik nem újságírók. Leszögezzük: értelmezésünk szerint a MUOSZ rendezvényei nyilvánosak, hiszen az alapszabály egyetlen pontja sem említi, hogy a szakosztályok rendezvényeit csak azok tagjai látogathatják.
A vitán 28-an szólaltak fel, közülük mindössze hárman nem voltak tagjai az újságíró-szövetségnek, de hármójuk közül is ketten rendszeresen végeznek újságírói tevékenységet.
Alapvetően hamisnak tartjuk az elnökségi értékelésből a cikkíró által szó szerint átvett mondatot, miszerint "Senki nem tud válaszolni arra, milyen politikai erők, milyen célra használhatnak fel egy nem tisztázott programú, valójában nem klub jellegű szervezetet". Úgy véljük, ezen az alapon bármely társadalmi szervezet vagy éppen bármely alulról jövő konstruktív kezdeményezés létjogosultságát meg lehet kérdőjelezni, beleértve a Magyar Újságírók Szövetségét is. Minősítés helyett talán idézni kellett volna a vitán előterjesztett felhívásunk szövegét...
...Hogy az aláírásgyűjtés kevés sikerrel járna? Óvatosabb fogalmazást ajánlanánk, eddig 150 újságíró és mintegy 50 nem újságíró jelezte aláírásával részvételi szándékát.
Külön válaszlevél tárgya lehetne az a megállapítás, miszerint a MUOSZ választmánya márciusi ülésén "újra megerősítette azt, hogy a MUOSZ az újságíró-társadalomnak az a testülete, amely alkalmas az érdekek képviseletére is, és arra is, hogy a sajtónyilvánosságról folyó minden konstruktív vitát felvállalva azok fórumává váljon". Egyrészt dolgozatunk megvitatását egy éve próbáljuk hiába elérni a MUOSZ közgazdasági szakosztályában, másrészt úgy gondoljuk, a MUOSZ választmánya ne döntse el önmagáról, hogy mennyire alkalmas az érdekek képviseletére, hallgassa meg többek között azt a kétszáz jelentkezőt is, aki a Nyilvánosság Klub tagja óhajt lenni. Egyébként... egyetlen szervezet se monopolizálhatja magának az érdekvédelem jogát.
Üdvözlettel: A Nyilvánosság Klub alapítói nevében: Babus Endre, Gálik Mihály, Halmai Gábor, Hirschler Richárd
1988. március 29.
(A levelet a Magyarország nem közölte.)
Javaslat etikai eljárás indítására
Mint a MUOSZ tagja javaslom hogy az Etikai Bizottság indítson eljárást Vajda Péter a Szövetség titkára ellen a Magyarország 1988/13. számának 20. oldalán "Viták kezdetén" címmel közölt cikke kapcsán.
Vajda Péter írásában hosszasan kitér a MUOSZ egyetemi lapok szakosztályában idén januárban megrendezett vitára és a "Nyilvánosság Klub" nevű kezdeményezésre. Ennek során véleményem szerint több ponton megsérti az Etikai Kódexet. Így a 4/a pontnak különösen azt a részét, amely szerint (általánosságban) "A személyiség megsértését követi el az újságíró akkor is, ha a nyilvánosság előtt név nélkül vagy költött névvel indokolatlanul marasztal el, ítél el vagy rossz színben tüntet fel valakit, és ezért az illető erkölcsi vagy anyagi hátrányba kerül...", továbbá a 4/b pontnak a "más újságírónak erkölcsi... kár okozására" vonatkozó részét, amely fogalmat néhány sorral lejjebb maga a Kódex úgy magyaráz, hogy erkölcsi kárt okoz az is, aki "a másik újságírót alaptalanul megvetésnek teszi ki"...
Nem hiszem ugyanis, hogy vitatható lenne - és ezzel bizonyára az Etikai Bizottság is egyetért -: ma Magyarországon egyértelműen elmarasztalásnak, elítélésnek számít, ha valaki az MSZMP politikájának szolgálatát vállaló újságírókat, köztük párttagokat, párt-tisztségviselőket, továbbá MUOSZ-tisztségviselőket gyakorlatilag ellenzéki célok szolgálatával vádol, még ha ezt nem is mondja ki világosan. (...)
Vajda Péter torz módon ragad ki felszólalásrészleteket, mellőzve ismert kommunista újságírók véleményét, a talán túl éles kiszólásoknál sokkal fontosabb érdemi megjegyzéseket. (...)
Félrevezető, hamis beállítás az is hogy itt egy aláírásgyűjtés zajlott, amely aztán "kevés sikerrel járt". Az "aláírásgyűjtés" szó ma Magyarországon már önmagában is politikailag gyanús, nem engedélyezett, a hivatalos szervek részéről általában helytelenített akciót jelent. Ezzel szemben valójában az Alkotmány és a hatályos jogszabályok szerint törvényes egyesületalapítási kezdeményezésről volt szó, ehhez kérték a szervezők az alapító tagságra jelentkezők aláírását, és éppen a szigorú törvényesség érdekében egy bizonyos létszám után leálltak, elégnek tartva az aláírók számát a kérelem továbbításához. További szervezést - ismétlem, éppen a törvénytisztelet jegyében - csak az egyesület megalakításának engedélyezése esetén kívánnak végezni. Hamis beállításnak tartom a "kevés siker" megjelölést önmagában is annak közlése nélkül, hogy az aláírók között található a kormány lapjának több munkatársa - köztük a pártszervezet titkára -, a MUOSZ alelnöke (Népszabadság-főmunkatárs) és más elnökségi tagja. (...)
A cikk úgy ír a kezdeményezés és a Népfront kapcsolatáról mintha az puszta misztifikáció lenne, hiszen "ha... Népfront-anyagról beszélni lehet, ez ma a MUOSZ választmányának állásfoglalása..." Pozsgay Imre, a HNF főtitkára, a MSZMP KB tagja azonban a Szegedi Egyetem című lap március 23-i számában (...) így válaszol arra a kérdésre, igaz-e, hogy elhatárolja magát ettől az anyagtól:
"Ez így nem felel meg a valóságnak. Én csupán azt mondtam, s ezt ma is vallom - az anyag szerzőivel is megbeszélve -, hogy vállaljuk : mi kértük ennek a tanulmánynak az elkészítését, de mindaddig, amíg ezt népfronttestület meg nem tárgyalta, nem tekinthetjük népfrontdokumentumnak. Véleményem szerint ez így korrekt. De ebben az is benne van, hogy ezt a tanulmányt egyszer be kell avatni a Népfront életébe... várhatóan az idén tavasszal." (...) Nyilatkozik Pozsgay elvtárs a "Nyilvánosság Klub"-ról is imigyen:
"Megvizsgáltam azt a beadványt, amelyet 10 kezdeményező újságíró és talán 160 más személy aláírt, nem csak a sajtó munkatársai, ami mutatja, hogy nem csupán újságíróügyről van szó. Nem az én dolgom a hatósági igen vagy nem kimondása. De a kezdeményezésben sem a Sajtótörvénybe, sem általában a törvényekbe és az Alkotmányba ütköző elemet nem fedeztem fel." (...)
Egészében: véleményem szerint Vajda Péter egyértelműen megsértette az Etikai Kódex 4/a és 4/b pontjának hivatkozott részeit, továbbá a 4/j pont "tisztességtelen kulturálatlan sajtóvita-magatartásra" vonatkozó azon részét, hogy "úgy fejti ki véleményét, hogy a vitapartnerek álláspontját nem vagy nem hűen ismerteti".
A szerző felelősségét növeli, hogy:
- a MUOSZ vezető tisztségviselője (még ha ez a cikkből nem is derül ki), tehát szavának politikai körökben az átlagosnál nagyobb súlya van;
- tapasztalt párttagként, régi újságíróként pontosan ismernie kell, milyen erkölcsi-politikai-szakmai hátrányt jelent ma politikai újságíróknak, ha politikailag negatív színben állítják be őket;
- a MUOSZ elnökségi, majd rendkívüli választmányi ülésén a vitából megtudhatta, mennyire sokfélék a vélemények e testületeken belül is, és mennyre egyoldalú az ő álláspontja.
Erősen vitathatónak tartom azt is, hogy az egész ügy egy nagy példányszámú hetilapban jelent meg, a hátteret, az előzményeket, a körülményeket - így a vitatott és a vita során minősített sajtóirányítást - nem ismerő olvasóközönség részére, anélkül, hogy a lap (amelynek főszerkesztője szövetségünk elnöke) gondoskodott volna a kellő információkról, vagy esetleg az érintett kollégáknak lehetővé tette volna az egyidejű reagálást. Természetesen a MUOSZ belső élete sem lehet titkos belügy - bizarr lenne, ha éppen az újságírók kezelnék akként -, de így nem szabad a MUOSZ belső vitáiról tájékoztatni.
A fentiek alapján kérem az Etikai Bizottság intézkedését.
Budapest, 1988. március 28.
dr. Domány András
Magyar Rádió, PAF, munkatárs
Magyar Rádió, PAF, munkatárs
A MÚOSZ válasza
Dr. Domány András Elvtársnak
Budapest
Budapest
Az Etikai Bizottság április 11-i ülése megtárgyalta az Ön beadványát és úgy döntött, hogy Vajda Péter nem követett el etikai vétséget. A cikk egész szellemisége tükrözi a MUOSZ választott testületének demokratikus vitában kialakított többségi álláspontját.
Budapest, 1988. április 19.
(Soltész István)
az Etikai Bizottság elnöke
(Soltész István)
az Etikai Bizottság elnöke
Már júliusi számunk tördelt nyomdal levonatát olvastuk, amikor Vajda Péter, a MUOSZ titkára megkereste szerkesztőségünket: tudomására jutott, hogy a Mozgó Világ júliusi száma dokumentum-összeállítást közöl a Nyilvánosság Klubbal kapcsolatban.
Szavaiból az derült ki, hogy - számunkra meglepő módon - kívülállóként úgy ismeri még meg nem jelent lapszámunkat, annak tartalmi részleteit, mint a szerkesztőség, illetve a nyomda. Meglepettségünket fenntartva, Vajda Péter kívánságának eleget téve, közöljük írását.
Köszönöm a szerkesztőség adta alkalmat, hogy a megadott terjedelemben válaszolhatok Domány András beadványára. Ez teszi lehetővé az olvasónak, hogy maga alkosson ítéletet. Írásából ugyanis nem tűnik ki, miről szólt és miről nem az általa nehezményezett Magyarország-cikk. Az, hogy az olvasó emlékezzen rá - ennyi hónap után -, aligha várható el.
Nem ez az első válasz beadványára. A MUOSZ Etikai Bizottsága egyhangúan elutasította. Részrehajlással aligha vádolható testület ez, amely már bizonyította: mindenfajta nyomásnak ellen tud állni. Élén a Hazafias Népfront napilapjának főszerkesztője áll, akinek objektivitásáról a Nyilvánosság Klub dolgában elismeréssel szól Domány András is. A bizottság vélhetően azért utasította el, mert a hosszan idézett etikai kódex egyetlen pontját sem sérti a cikk. Vegyük sorba a vádakat. Az első: "A jószándék - amely vitathatatlan - néha kevés. Senki nem tud válaszolni arra, milyen politikai erők, milyen célra használhatnak fel egy nem tisztázott programú, valójában nem klub jellegű szervezetet. Ezt írja Vajda Péter."
Nem pontosan idéz: én ezt írtam a MUOSZ elnökségének februári üléséről: "Ami a klubalapítás szándékát illeti, itt kapott hangot ez is: a jószándék... stb". Az idézett bekezdés végéig sommáztam - gyakorlatilag idéztem - egy felszólalást, amely elhangzott, utánaolvasható, s egyike volt azoknak, amelyek az ott hozott határozat alapjául szolgált.
Második vád: "torz módon ragad ki felszólalásrészleteket, mellőzve ismert kommunista újságírók véleményét, a talán túl éles kiszólásoknál sokkal fontosabb érdemi megjegyzéseket. Ezt a magatartást súlyosbítja, hogy a MUOSZ Választmány rendkívüli ülésén hasonló jellegű felszólalása után erre az egyoldalúságra figyelmeztették." Én két felszólalást ragadtam ki a szóban forgó rendezvényről: az első szerint a sajtóirányítás azt várja, hogy a "haldoklónak" azt sugallják, nem fog meghalni. A másik szerint továbbra is él a "hurok", amely Révai József korában létezett, s amelyben ott az alkotó feje, miközben a kötél végét más tartja kézben. Ha haldoklók lennénk, nem lenne miért vitatkoznunk, és ha tovább élne a "hurok", akkor nem lennének hasábok, amelyeken vitatkozunk. Ezek tehát a "talán túl éles" megjegyzések. Effélékből olyan sok volt, hogy a MUOSZ vezető testületei arra az álláspontra jutottak a szóban forgó szakosztályi rendezvényről, amelyet cikkemben így foglaltam össze: "Miközben a sajtó helyzetére, a MUOSZ tevékenységére vonatkozó jogos, konstruktív bírálatok is elhangzottak e vitában, túlsúlyban a párt- és állami irányítás egyoldalú kritikája jegyében a hatalom és a sajtó partneri viszonyát tagadó, s az azokat szembeállító nézetek kerültek." Ami a fent említett választmányt illeti, ahol engem "egyoldalúságra figyelmeztettek" - ez a választmány fejezte ki szavazással: aggasztják a konfrontációs szellemű felszólalások.
Mellőzném a vitát arról, hogy hány nem újságíró meghívott volt: a beadvány egyről szól, a klub nyolc tagjának a MUOSZ főtitkárához eljuttatott levele szerint: "A vitában csupán három felszólaló nem volt a MUOSZ tagja." Inkább a harmadik vádpontra térek: etikai vétségnek tartja a szerző azt, hogy a Magyarország-cikk szerint az aláírásgyűjtés kevés sikerrel járt . Itt két dolog keveredik: egyrészt az, hogy "aláírásgyűjtésről" írtam, ami "önmagában is politikailag gyanús stb." Én nem tartom sem gyanúsnak, sem illegálisnak: egy tényt írtam meg. Nem tudtam róla, hogy "éppen a szigorú törvényesség érdekében egy bizonyos létszám után leálltak". Én úgy tudom, hogy minden nagy lap, a Rádió szerkesztőségében folytatták az aláírásgyűjtést, és akkorra nem egészen 300 aláírást gyűjtöttek össze. Megítélés kérdése, hogy ez a kereken 4000-es újságírói létszámhoz képest sok-e, vagy kevés.
Következő vádpont ez a mondat: "Ha... Népfront-anyagról beszélni lehet, ez ma a MUOSZ Választmányának állásfoglalása..." A Magyarország cikkben e három pont után azonban ez olvasható: "...amelyet a Hazafias Népfront Országos Elnöksége mellett működő sajtó- és tájékoztatási bizottság kibővített ülése megvitatott és egyetértéséről biztosította a szellemiségét és törekvéseit egyaránt." Ez is ténykérdés. Pozsgay elvtárs idézett interjúja ezt - a nyilvánosság reformjáról készült másik anyagról szólván - semmiképp sem cáfolja: "mi kértük ennek a tanulmánynak az elkészítését, de mindaddig, amíg ezt népfronttestület meg nem tárgyalta, nem tekinthetjük népfrontdokumentumnak." Hadd tegyem itt hozzá: ez volt a helyzet a Magyarország-cikk megjelenésekor, és ez a helyzet a jelen cikk nyomdába adásának napján is. Tudok róla, hogy elkészült egy új, továbbfejlesztett dolgozat, amelynek vitájában a MUOSZ bármely népfronttestülettel együtt kész aktívan és konstruktívan részt venni.
El lehetne ezek után azon morfondírozni, ki kit tesz ki "megvetésnek", és mi a "tisztességtelen, kulturálatlan sajtóvita-magatartás". Nem kívánom ezt tenni. Magyarország-cikkem nagyobb része a MUOSZ sajtónyilvánossággal foglalkozó dokumentumát ismertette, amelynek elkészítésében a Pálos Tamás vezette MUOSZ-bizottság tagjaként magam is részt vettem. Ez kritikus hangvételű, nagyobb nyíltságot és nyitottságot sürgetett, az irányítás elvi-politikai jellegének erősítését, a lapalapítók felelősségének növelését, az újságírók törvényes védelmét. Azóta a megvalósulás stádiumába lép az a passzusa, amely az országgyűlés tájékoztatási bizottságának felállítását sürgeti. Azt hiszem, most ez vár valamennyiünkre, hogy ezt más javaslatokkal együtt valósítsuk meg: ütköző nézeteket vitában lehet integrálni, hogy utána következetesebben dolgozzunk együtt. És toleránsabban egymás iránt.
Vajda Péter
