Népszabadság, 2000. május 30.
Információ-visszatartás
Az "ország legnépszerűbb napilapja" időről időre számon kéri a
kormányzati szerepkörbe fölemelkedett pártoktól, miért nem teljesítik
kampányígéreteiket. Például, hogy jobban oda fognak figyelni a civil szervezetek
állásfoglalásaira, mint az országgyűlési választáson politikai süllyesztőbe
került pártok. Nem árt a Népszabadság olvasóinak a tudomására hozni:
lapjuk úgy zsonglőrködik a szakmai szervezetekkel, mint azok a pártok,
amelyeknek a szerkesztőség felrója e mulasztásukat. Ha a lap irányvonala
egybevág a civil szervezetek véleményével, közölnek valaminő zanzásított
hírféleséget, ha nem, akkor a civil szervezetek úgy maradnak ki saját közéleti
fellépésük híréből, mintha meg se jelentek volna a társadalmi színen.
A Népszabadság május 15-én, Pénz, privatizáció és a
beteg érdeke címmel interjút közölt dr. Simon Kornél főorvossal, akit azért
bocsátottak el a Fejér megyei Szent György Kórház osztályvezetői státusából,
mert - szolidáris kollégáival együtt - a nyilvános tiltakozás eszközét
választotta egy szakmailag vállalhatatlan és szenvtelen adminisztratív döntéssel
szemben. Habár ez a tiszteletre méltó cselekedet adott aktualitást az interjúnak
- amint azt az írás lead je korrektül megemlíti -, a szerkesztőség
mégis megvonta a rendelkezésre álló információk egyikét az olvasótól.
Elmulasztotta közölni: a Nyilvánosság Klub bátorságukért Simon professzort és
munkatársait Civil Kurázsi-díjban részesítette. Holott a lapnak erre két alkalma
is volt.
Az MTI Országos Sajtószolgálata május 11-én, 13 óra 12 perckor
(VSZ 0047-es számon) kibocsátotta a hírt, s még azt is tudatta a hírszolgálat
előfizetőivel, hogy a Civil Kurázsi-díj indoklásának csonkítatlan szövege
megjelenik az ÉS május 12-i számában. Nyilvános és szerkesztőségi
forrásból is rendelkezett a Népszabadság azzal a hírrel, amelynek
elhallgatása annyit ér, amennyit a civil szervezetek nyilvánosságból való
kiszorításának súlya. Hisz az információt a lap május 12-én eseményhírként,
15-én háttér-információként is nyilvánosságra hozhatta volna. Az új hír persze a
régi. A Népszabadság nem a társadalmi tényekről tájékoztatja a
társadalmat, mint inkább üzenőfüzetet bocsát ki az aktuális pártállami
reakcióról. Vagyis a társadalom tagjai közti horizontális irányú tájékoztatás
helyett a politikai elitek és az alájuk rendelt civilek közötti függelmi
viszonyról ad ki helyzetjelentést, kinek-kinek napi helyezkedése végett.
A fenti olvasói levél május 22-e óta van a Népszabadság
birtokában. Ha a másnapi, keddi olvasói levelek között megjelenik, az
körülbelül annyit mond az olvasónak, hogy egyik munkatársa felkészült interjút
készített Simon professzorral (még a HVG 1999. december 11-i számában
megjelent véleménycikkéből is merített idézetet), csupán a szerkesztőség
viselkedett nemtörődöm módon. Május 25-e után a szerkesztőségi slamposság mást
is jelent. Az MTI 24-én, 19 óra 54 perckor (b.1044-es számon) tudósított a
díjátadási ceremóniáról. Még a hír címe is tényhű: Civil Kurázsi-díj Simon
Kornél professzornak és munkatársainak . A cím nem húz mesterséges határt
egymással szolidáris emberek közé. Nem úgy, mint a Népszabadság é:
Kitüntetés a professzornak . Márpedig a lap veszprémi tudósítója éppúgy
jelen volt az eseményen, mint az MTI-é. Mégis azt a hírt jelentette meg 25-én,
hogy csak a főorvos kapott kitüntetést. Saját szemével győződhetett meg arról,
hogy az elbocsátott professzor és mintegy ötven kollégája együttesen kapta és
külön-külön vette át az okleveleket. Saját fülével hallotta (a sajtóban új
hírértékű) közlést: a sztrájkot a beosztottak kezdték el főnökük és a betegek
védelmében. A Népszabadság azonban úgy nem tud mit kezdeni az alulról
jövő civil kezdeményezéssel, amennyire profi szerkesztői alkalmatlanok saját
tudósítóik szövegét összevetni hírügynökségi forrással. Félő, Csurka István
mondását - "a szakmázás bolsevik trükk" - oda kell módosítani, hogy a
dilettantizmus is az.
Kenedi János
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testületének tagja
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testületének tagja
Elismerjük: hiba volt kihagyni az eredeti hírt, a május 25-i
közlésünk se sikerült jobban, nem említettük a kitüntetettek között Simon Kornél
munkatársait. Elnézést kérünk az érintettektől. Kérdés: milyen következtetések
levonására alkalmas mindez? Mint látható, sokfélére. (A szerk.)
